la-c s o n t j a i. 1 0 3 láltatik; ez peteképű, Hegyesebb vége fölfelé n é z , és
egy vastag rövid nyakon ül. Ezen lap a fölkar íejéhöz képest, melyet mágaba fogad,' kicsiny, és nagyobb k ö rüle te t csak porczos széle által nyer.
Hol a fölső szél k i - é s mel felé végződik, egy nyújt
vány a h o l lorrnyúj tvány , vagy a kajmacsny új tvány (Processus coracoideus, seu unciformis) ered, mely gyermeki korban merő forromány. E z az ízgödör leg
fölsőbb részétől széles alappal kezdődik , a fölkar fölött hajlik mel f e l é l é s egy görgeteg, csapként végződik.
Ezen csont, úgy valamint a vállperecz, az ért mag
zatban már tökélletesen ki van fejlődve; csak a későb
bi nyújtványok forrományok még ekor , és az alsó szeg
let j a hátsó széllel együtt porczosak.
0 a zv e k Öt e t é s,
1 . ) Avállperecz hátsó részével avállcsúcs által.
Ezen nyújtványnak, és a vállperecz vállcsúcsi részének ízlapjai koczódnak öszve; de mivel más mingyárt elő
hozandó szalagok is öszvetartják a mondott részeket erősen, tehát itten egyedül csak feszes íz ülésnek van helye. A lapcsont mozgása a kulcscsont melső végének nagyobb mozgékonyságától közönségesen többet függ. A vékony tokszáiagon kivül erős inas rostok, a kulcs-csontnak vállcsúcsi szálaga (Lig. claviculae a oromfa
lé; neve alatt mennek a tok fölött a vállcsúcshoz. Alol a kulcscsont a hollori-nyújtvánnyai következendő szala
gokkal van összekötve. A né^y-keszegoldalú szalag;
(Ligám, trapezoidom) ennél a melső rostok hosszúbbak lévén mmtvem a hátsók, nevét idom játul vészi, kezdődik közel Í> nollorrnyúj tvány tövétől, a kulcscsont alsó lapjá
hoz -ölfélé lép, és i Lt végződik. A kúpképű szalag (Ligám, ,*»»oideum) az előbbcni háta mellett fekszik, melynél görgetegebb , a hollorruyúj tvány túl men hasonlóképp a vállpereczhöz. Olykor e két szalagok egymással ösz
ve vannak nőve, melyek közt talconyérszény foglaltatik,
J04 A v é g t a g o t 2 . A fölkarral; erről alább.
3 . ) A vállcsúcs-hollorr-, vagy a lidromszegletü szalag. (L/g. acromio-coracoideuni, seu trianguläre).
Ezen szalag egyedül a lapcsont sajátja ; a hollorrnyújl-ványtúl szélesen kezdődik, a két nyújtvány o k k ö z t ma
radó hézagot töltvén k i , kikeskenyedve men a v o l l es ócshoz.
60. §. A fülkarcsont (Os hnmeri, seu brach ii).
Ezen csont két végre, ós közepdarabra osztatik.
1 . ) A fölső vég a lapcsonttal függ öszve. Észreve-h e t n i rajta egy féltekeképű r é s z t , a fej ecset (Capitu-lum), mely porcczal van behúzva , enuek sima fölülele a lapcsout'szikály ízgödrében törtéuő mozgásra szolgál.
Melöl két emelkedések gumók (Tubcrcula) találtatnak rajta, m e l y e k n e k egyike n a g y o b b a másiknál. A
kis-sebb gumó (Tuberculum minus) befelé f e k s z i k , tom
pa lappal bir, melyhöz a lapcsonlalatti izom forrad.
Tőle egy gyengéden emelkedett hossz, ak'issebb gumó tövissé (Spina tuberculi minoris) ereszkedik l e , mely a közepdarabbau vesz el. A nagyobb gumó (Tubercu
lum maius) kivül esik, három lappokkal bir, rnelyek-höz izmok fogódzkodnak ; ettől hasonlóképp a rügy ob b gumó tövissé (Spina tuberculi niajoris) csaknem az
egész csonton ereszkedik alá. A két emelkedések közt egy p p r c z f e d e l L borozda találtatik, mely a kétfejű kar
izom (Musc. biceps) hosszú fejének inát fogadja el.
2 . ) A kőzetdarab nem tökéUelesen görgeteg, ha
nem egy kevéssé szegletes, mi a z izmok niuukálódá-saitúl ered,, melyek egyszersmind a %\üí e'mlitett t ö viseket okozzák; azért három lapok, a ktüVi, belső és a hátsó találtatnak rajta.
3 . ) Az alsó vég a csont legszélesebb < része le^én az alkarral függ öszve. Rajta két oldalon két emelke
dések, bütykök (Condyli) találtatnak. Az egyik k i - , és egy kevéssé niel felé fekszik, cz a külső, vagy
feszi-c s o n t j a i . 105 lő bütyök (Condylus externus, vei extensorius), ennek
azért mondatik, mert a kéz l ő , és ujak feszítő izmai ragadnak hozzá. A másik b e - , és valamennyire hát felé esik, a belső, vagy hajtó bütyök; (Condylus i n ternus, seu flexorius) mert a mondott részek hajtó izmai tapadnak, hozzá. Azonban ezen. csontnak tulajdon vége egy íznyújtványba, a könyöknyújlvdnyba (Processus cubitalis) men á l t a l , mely az alkar két. csontjának ösz-vekötetését eszközli. A nyújtvány belső szélesebb része sodornak (Trochlea) mondatik, melyen két. körképíí hajlott szélek találtatnak, és a melyek közt isinél egy kevéssé kivájolt, és porczfedett lap szemléltetik , mely a sing oda fekvésére szolgál. Az íznyújlványpák külső része kerekesének, vagy fejecsnek (ítolula , seu Capi-tulunO neveztetik; ez g ö m b ö l y ű , hasonlóképp porcz-héjjal fedve van, sima, és az orsóval kölelik öszve. Az alkar hajtása, és feszítésének könnyebbílésérc a könyök
nyi! jlványon melöl két csekély völgyelelek látatnak, melyek az alkar hajtása közt két emelkedéseket mind az orsójét, mind a singéi veszik föl. H a l u l a nyújLváuy fölött egy más nevezetes völgyeiét vételik észre, mely
ben feszítés közben a singcsont könyökcsúcsa vagy a kampó (Olecranon) jár.
Az ért magzatnál ezen csont három darabból á l l , minthogy a végek kezdőikor csak forrományok. S z ü letés idején a közepdarah egészen csont, de a végek még
porezosak.
Öszvekötetése ezen csontnak kettős, fölül a lap
csont ízgödrével, alol a sing-, és orsócsonttal. Ilten csak az első öszvekötetésrö.l van szó.
A lapcsont ízgödre porcczal van behúzva , és ilyes gyűrűvel véletik k ö r ü l , mi által a lap valamivel mélyebb lész , s benne a fülkar porczfedett feje fekszik, mely
nek iránya inkább h á l , és befelé esik. Mind a két részek közt a leg-bátrabb szabad ízülésuck van helye, azért is a kar minden táj f e l é , és irány szeriül mozoghat.
1 0 6 A v é g t a g o k
A tokszálag (Ligám, capsulare) mindkét részt vészi .körül, igen giudár, lag, és a lejnek szabad tért engedj áll pedig két h á r t y á b ó l ; a külső kanaíbs, feszes , az ízgüdör köríileljéló'l kezdődik, aztán dombomnak tet
szik, végre a csont feje alá tapad , és a kétfejű karizom inának számára egy nyílást hagy; belül savós hártyá
v a l fedetik, mely zárt tömlőként van készítve; ez a csont fejét a kétfejű i z o m inával e g y e t e m b e n takarja be, és az íznedv elválasztására szolgál. Az egész szalag maga magában nem igen erős és tartós; hanem, hogy a csont
fejel az izgödörben megtartsa, következő előkészület állal letelik arra képessé, először a szomszéd izmok inas részeitől számos erősítő rostokat nyer, melyek állal megvastagodik; továbbad fülülés melöl ahollorrnyújl-vány, avállcsúcs, a háromszegletü szalag, a kóLaJán-t s á s , és a lövisfölökóLaJán-tkóLaJán-ti izmok ápolják azkóLaJán-t. Melöl a lap
csontalatti izom, a hollorrkarizom és a kétfejű kaiv izom rövid feje; hátul a lövisalatti, és a kis henger-izom (Teres minor) fekszenek. Csak alol hibázik az ápo
lás ; honnan a liezumodás közönségesen ezen irány szerint, tudnillik le-, és kevéssé melleié történik. Maga a kétfejű izomnak hosszú feje a lapcsonttal, és fölkarral lévő
öszvekötetése által t a r t j a a n n a k fejét illendő helyezetben.
6 1 . §. Az a I h a r - (Antibrachium).
Az alkar két csontból áll, melyek fölül a fölkar
hoz , alol a keztőhöz ütődnek. Az egyik csont, a sing (Ulna), a fölkar belső bütykének, és a kisujuak irá
nyában fekszik; a másik az orsó ( R a d i u s ) a külső b ü työk, és a hüvelykuj szerint helyeztetik.
A.) A singcsont vagy könyökéicsont. (Foeile május, s e u c u b i l u s )
Ez a két alkar csontjai közül a hosszúbbik, és a kar belső oldalán fekszik. Az ért magzatban ífárom csonldarabbúl áll.
A fülsa vég vastag, idomialan , és kél nyújLváuya vau, a z egyik bálul, a másik melöl f e k s z i k . A h á t s ó ,