Öszve kötetese:

c s o n t j a i . 87 h.) Olyanokra , melyek porozaikkal a hetedik hor­

dához feszülnek, és ez által a melcsonlhoz jutnak, ezek

álbordáhiah

(Costae spuriae) neveztetnek, és

ölen.

vannak. '

al-8 al-8 A t ö r z s ö k

só pedig lefelé van fordulva y belső széle igen kivájolt, a külső pedig domború. A gmnó mellett lévő szeglet igen nagy. Fölső lapja némely izmok oda forrásaiul ér­

des. Á fejecs csak az első gerinczen ü l , és a szalagok igen merők. Innét a borda a melcsonthoz hág alá, ma­

ga az ő széles és rövid porcza is lefelé ereszkedik.

A második borda az egyebekhöz többet hasonlít, az elsőnél hosszúbb, de a harmadiknál rövidebb. Ugyan ez keskenyebb , kevésbé hajlott, és mozgékonyabb mint az első, de porcza is vízerányosabban foly.

Az egyébb bordák hosszúsága fölülről alá Öregbe-dik úgy, hogy a heteÖregbe-dik leghosszabb, és legkevésbé hajlott. A nyak annál rövidebb, mentül alább fekszik a borda; a porezok hasonlóképp hosszúbbodnak lefelé.

A távolság két porezok közt melöl nagyobb mintsem hátul, de az also porezok egymás túl nem távoznak , ha-'nem hegyes szegleteket képelvén , a melcsonlhoz lépnek.

A harmadik porcztúl fogva egész a hetedikig egymás­

sal

a

fénylő

szalagok

(Lig. nilentia) állal kötetnek ösz­

ve, ezek a fölső poroznak alsó széléiül az alatt fekvő poroznak fölső szóiéhoz futnak.

4 9 - §. Az dlb o r dák (Costae spuriae).

Mindenik oldalon öten vannak, és azért mon­

dáinak álbordáknak, mért csak a hetedik valódi borda segedelmével kötélnek öszve a melcsonltal. Hosszúsá­

gok fölülről lefelé kissebbedik , a 8-ik. leghosszabb , a 12-dik leg rövidebb. Görbűlésük gyengébb mint a va­

lódiaknál, főként a 12-iknél. A valódiaknál mozgé­

konyabbak , a két legalsóbbaknak gumói nincsenek , azért is a haránt nyiíjtvánnyal nincsenek öszveforva.

A (három fölsők porczai a 7-dik valódi borda porczá-hoz feszülnek, a 11-dik cs 12-diké pedig az izmok közt szabadon lebeg.

c s o n t j a i . 8 9 5 0 . §. A s z egy - v agy melcso?it '(Stcrnura, os

pectoris).

A szegy- vagy melosont a melkas középső, és mel­

ső részen fekszik: és részint a kulcsosontta'l, részint a bordákkal áll öszvekötetésben- Kivül domború, be­

lől vájott, és laz állomány búi á l l , mely merő héjjal húzatik be.

Ezen csont sokkal későbben csontosodik meg mint­

sem a bordák, és kezdetkor három porczdarabokbúl á l l , melyekben több csontpontok hevernek. A cson­

tosodás a legfelsőbb részen kezdődik és lassanként lép a l á , nn'g a meglett esztendőkig az egészen csonttá nem válik, és csak ott marad porcz, hol a fölső, közép­

ső és alsó darabok ütődnek egymáshoz, A melcsont három részre szakad.

1 . A fölső da?'ab , a markolat, vagy fogóntyií (Mannbrium) fölül vastagabb , szélesebb , lefelé kikes-kenyedik. Nyolcz szélek vétetnek rajta észre: a fölső egyszersmind középső kerekített és kivájolt szél fel­

hő das bevágánynak (Incisura semihmaris) mondatik, melyen túl a gőgsip ereszkedik le. Erre fölül két oldalt

két kivágatok , a kulcshevdgdnyoh (Incisurae Clavicu-larcs) következnek, melyekben a kulcscsonlok foglal­

tainak. A középső, vagy is oldalszélek alá faltokban kikcskenyednek, és az felső bordának porczait veszik föl. Az ezután következő oldalszélek még inkább ösz-vehajolnak, és ott végződnek , hol a közepdarab kez­

dődik. Az alsó széles szél harántan fekszik a fölsővel párhúzomosan, és a közepdarabbal egyesül.

2 . ) A közepdarab vagy test (Corpus) az egész csontnak lcghossziibb része. Fölső széles széle porcz-gyurma által egyesül a fogontyúval, mely egész élei­

ben megmax-ad, azért igazságok lehet azoknak, kik több melcsontokat vésznek föl. A hosszú oldalszélc-ken hat kanyarított ízcsülő lapok vannak, melyek a

9 0 A t ö r z s ö k

második egész hetedik hordának fölvételére szolgálnak.

A hézagok szinte valamennyire kanyarítottak.

3 . ) A kardnyújtvány (Processus xiphoideus seu cnsiformis, seu mucronatus) csak nem állandóan porcz-íéle marad; ez majd többé majd kevésbé hosszú, alsó vége valamennyire kifelé van hajivá, mely már egyes, már hasadt, vagy atlikadva szqkott lenni.

A szegycsont az tígy mondott saját hártyával (Membrana propria) vonatik be, mely nem m á s , mint megvastagodott fénylő csonthártya, mely a csont k ü ­ lömböző darabjait foglalja öszve. A belső, vagy is a melüreg felé forduló lapon hasonló hártyát lehet szem­

lélni.

A kardnyújtvány melső lapjátúl a hetedik bor-daporcz alsó széle felé két szalagok, a kardnyújtvány

szálagai (Lig. processus xiphoidei) erednek, melyek a nyújtványt kivülről tartják helyben.

H A R M A D I K F Ő R É S Z . A M E D E N C Z E C S O N T J A J .

5 1 . §. 4 dvncze csontjai általánosan (Ossa coxarun).

A medencze (Pelvis) a törzsök alsó részén helyez­

tetik, és következendő darabokbúi tétetik öszve: me­

löl és oldalt az úgy [nevezett névtelen csantohbúl (Ossa innominata seu coxarum) hátul a kereszt-, és farcsík csontbúi. A névtelon csontok rendetlen k é p ű k ,

s hátul a keresztcsonthoz koczódnak, melöl egymás­

sal egyesülnek. Hogy körűletjök könnyebben fölfoga I v tason, három részre osztatnak, még pedig a csípcsont, fancsont, és ülcsontra. Ezen fölosztás, a csontnak

csont-termésen alapodik, mivel az ért magzatban, benne há­

rom csontpontok vétetnek észre, egyik a csípcsonlban, másik leginkább az ülcsont gumójában, a harmadig a

fancsont haránt ágának kezdetében.

c s o n t j a i . 91 5 2 . §.

A c s ip-, v agy bélcsont

(Os ilinm v. ilenm)

Ez az egész csontnak legnagyobb, egyszersmind lapos részét

teszi,

fölül fekszik, és hát felé egész a keresztcsontig terjed. Állománya a csontközepén leg­

vékonyabb , a fölső szélen vastagabb , legvastagabb pedig az ízvápa fölött. Rajta következendő lapok , és szé­

lek látatnak.

1 . ) A belső lap két félből áll. A melső fél nagyobb a másiknál, laposan kivájva l e - , és mel felé folytatódik a fancsontba által, és bizonyos cmclékes pártázat á l ­ tal, mely az

ívelt hossznak

(Linea arcuata) egy részét teszi, a medenczében végződik. A hátsó fél é r d e s , és részint egy porczfedett lap által ütődik a keresztcsont­

hoz , részint még ezen túl is hat.

2 . ) A külső lap hullámképű, nem oly sima, és több izmok oda növésére szolgál, Alol ezen lap az í z -vápa által határozta tik.

3 . ) A fölső szél, vagy is acslpcsont taréjjá

(Cri-sta ossis ilium) meltől men hát felé , göx*bűlt, széles»

érdes, és közepén emelkedett, azért belső ajkra (La-»

bium internum)

külsőre

(Externum) , cs

közlözepi hos­

szra

(Linea intermedia) osztatik. A taréjnak hátsó r é ­ sze a

hátsó fölső tövisnél

(Spina posterior siiperioi') végződik , melyen túl a hátsó szél kezdődik.

4 ) A

hátsó szél

lefelé fut. A fölső tövis alatt egy kis sima kivágány látatik, melyre a hátsó alsó tövis (Spina posterior inferior) következik. Aztán ezen szél az « i

-bevágányba

(Incisura ischiadica) men által, melynek nagyobb részét készíti.

5 . ) A

melso szél

a 'taréjtúl hág alá, E z kezdeté­

nél egy kiállást mutat, a

melso fölső tövist

(Spina anterior superior); ez alalt egy kis kivágány látatik, melyre egy második kiállás,

& melso alsó tövis;

(Spi-, na anterior superior) következik, honnan a szél a fati-e csontba men általJ A kiállások pedig a hozzájok fw*

radó izmok munkálódásaitúl hozatnak elő.

1-9 2 A t ö r z s ö k

5 3 . .§. A z ül-, vagy far csont (Os iscliii, seu co-xendicis.)

Az ülesont legalacsonyabban fekszik, melyen a test ülés közben nyugszik, és egy l e - , meg egy föihágó ág vétetnek rajta észre.

1 . ) A lehcigó dg, (Ramus descendens) E z fölül a csípcsont legvastagabb részéhöz koezódik ; fölül s belül a fanesonttal íügg öszve. Hátul élesen van kikanyarít­

va , és a csípcsont hálsó részével egyesül. E z által a nagyobb ülbevdgdny (Incisura isebiadica major) hoza-t i k e l ő , mely hoza-tulajdonképp inkább a csípcsonhoza-thoz hoza-tar­

tozik mintsem az ülesontboz, és a körleképíí izmot, a far- ésülüteret, a belső szemérmüteret, és az ülide-get bocsajtja által. Hol ezen kivágány alol végződik, ott az ültövis (S]úna isebiadica) áll k i , melyhöz egy erős szalag feszül. Mingyárt a tövis alatt egy más kis-sebb kivágány a iiskis-sebb ülbevdgdny (Incisura isebia­

dica minor) következik, melyen a belső dugizom, és a belső szemérmütér batnak által. A mint a Icháaő ág a fölhágóban átmen, alol egy széles érdes nyújt­

vány az ülesont gumója (Tuberositas , seu tuber os-sis iscliii) látszatik, mely,a gyermekeknél merő p o r c z , aztán forroBiáuyá válik, és csak a későbbi években nő az egyébb csont gyurmájával öszve. Hozzája izmok , és egy szalag tapadnak.

2 . A fülhágó dg (Ramus adseendens) a gumótól kezdődik, hegyesen men fölfelé, és a fancsont lehágó ágával függ öszve. A gyermekeknél. az öszvekoezódás helyén porcza llomány találtatik, mely későbben e l ­ tűnik; a iriidóü is ott, hol egymásba folynak, c s a k némely nyomdok látszik. E z vékonyabb mint a lehá­

gó ág > külső széle több "izmok odaforrásátúl érdes, a belső ellenben sima, cs éles.,

c s o n t j a i . 9 3 5 4 . J .

A j ancsont- v. fésücsojit

(Ös pubis, seu

pcctinis).

Ez a niedenczének középső , ós melső

részét. teszi,

és á l l : ., • •

I . ) A

haránt,

vagy

vízerányos ágbál;

(Ramus .

horisontalis) ; a csípcsontlúl kezdődik vastagon , mellyel öszve-függ; és az izvápa fölött fekszik , melyet készít-ni segit, a honnan mel, és befelé fut. Melső lapja h á ­ tul egy éles szél által határozta tik, mely fantaréj, vagy

fanfésúnek

(Crista, seu pccten pubis) nevezte­

tik, cs mely a porczíz ülés felé egy emelkedéssel a

fan-tövissel

(Spina pubis) végződik. Ezen taréj . előtt vala­

mely borozda látatik, mely kívülről befelé men alá, és a férj fi nemnél jobban ki van vájva minisem az asszonyinál; benne a ferjfi nemnél az ondó z s i n ó r , az asszonyoknál a görgeteg méhszálag folyik a has gyűrűhöz alá. A medencz-üreg leié tekintő hátsó lap sima.

2 . ) A leheigó ágból. (Ramus descendens) E z köz­

be vetetlenül men alá és kitelő az ülesont fölhágó ágá­

hoz által. Ezen ágnak fölső része a más oldali csont­

nak hasonló részével határos, és uiiudketl.cn porcz-nemü szalag által szorosan cgyesíl cinek. Ezen öszvcülő-désböl a tol egy szeglet származik , mely mind a két néni­

nél külömböző.

5 5 . §. A medencze-csontohon lévő nyí­

In document Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai (Pldal 97-103)