Lelkipásztorkodás! tárgyalások - Religio, 1860. 1. félév

Nem számithatom ugyan magamat e becses lapok szor-galmas munkásai közé ; de e részbeni hátramaradásom nem a

kárliozatos hanyagság, vagy iigyszeretetlenség: hanem bok-ros teendőimnek egyrészt, másrészt pedig gyöngeségemnek róható föl Egyébiránt ugy t a r t o m , mégis jobb valamit, mint semmit sem tenni. Istenem ! ha megfontoljuk, hány szép miveltségü, sokoldalú tudományu férfiúnak örvend a magyar kath. egyház; kik mégis fájdalom! csak ugy tartogatják a véka alatt a gyertyát ! A világért sem borítanák azt le róla, s lép-nének ki a magyar kath. egyházi irodalom terére; nehogy ta-lán tulszerénységökben megsértessenek. Vagy tata-lán azt tart-ják : ,.bene vixit, qui bene latuit." Milly szép, és a gyakorlati életben milly haszonvehető eszmék rejlenek az illy tudomá-nyos egyénekben, mutatják a magán társalgásban, egyik vagy másik tárgy fölötti helyes értekezéseik, és szükség esetében kikért sikeres tanácsaik De ki tehet róla, ha elég fukarok, azokat másokkal is nem közölni, s a nyilvánosság terére nem juttatni. — Papnöveldéink czélját ismerjük; azért fölösleges

volna azt itt ú j r a fejtegetni De az a kérdés, hogy ha a nö-veldében 3 — 4 rövid évig tanultuk a ,mesterségek mestersé-gét', már tudományunkat ollyan fokra emeltük-e, hogy semmi kivánni valót sem hagy h á t r a ? Utinam! De valljuk meg őszin-tén , a növelde falai közt, bár mint iparkodtak is buzgó taná-raink a lelkipásztori teendőket elméletileg, és gyakorlatilag szivünkbe oltani : minden rejtek utat még sem mutattak, de nem is mutathattak meg, mellyen czélhoz j u t h a t u n k , vagy legalább czélunkat sikeresben elérhetjük. Mit kell tehát ten-nünk , hogy a mesterségek mestersége czélszerü, és sikeres kezeléséhez, az eddig még előttünk j á r a t l a n , és ismeretlen utakat kifürkészhessük? Közöljük e lapok hasábjain eszmé-inket , mellyek gyakorlatilag lelkipásztori kötelmeink egyik, vagy másik ágában kivívták maguknak a czélszerüségct !

Korunk méltán neveztethetik az átalakulás korszakának.

A polgári törvények, az egész kormánygép szakadatlanabb, és pontosabb forgása v é g e t t , a lelkipásztori hivataloknak is több teendőt szabtak , mint annakelőtte ; ugy annyira, hogy sokszor, kivált népesebb plébániákon, alig bontakozhatik ki teendőinek halmazából a lelkipásztor; alig szakithat magának egy kis időt respiriumra. Azt t a r t o m , fölösleges lenne azon kérdést állítani föl: valljon mivel több most a lelkipásztorok teendője, mint volt azelőtt ? Az e kérdésre adandó egyenes feleleten túltéve magunkat, azt mondjuk, hogy a lelkipász-tornak sok idejét igénybe veszik a hivatalos kivonatok kikere-sései. Nem mondom, kiadásai; mert k i a d n i k ö n n y ű , ha már ki van keresve bizonyos egyén születése-, vagy halálának ide-j e ; de épen ennek fáradságos kikeresése a z , a m i annyira hátráltatja a lelkipásztort más teendőinek gyorsabb, és pon-tosabb teljesitésében. Lássuk ezt példákban. Valamelly bűn-tényért a tövényszék elé állítanak egynémelly suhanczot , ki magát 16 évesnek vallja. A törvényszék megirja a lelkészi hi-vatalnak, hogy Kasuba Mihály, ki magát 16 évesnek mondja (apja J á n o s , anyja Keresztúri Mari), keresztlevelét hivatalo-san állitsa ki, s 24 óra alatt, vagy rögtön a vizsgáló biróságnak áttegye. A lelkipásztor hozzá lát a fáradságos, és szemrontó munkához; elvégre is megtalálja, de nem a 16, hanem a 19 évesek közt Hagyatéki tárgyalások alkalmával sokszor 20-nak is ki kell adni a keresztlevelet ; kik egymásután azt mondják : „Nem tudom , hány esztendős vagyok." Most már mit tegyen itt a lelkipásztor ? Nincs mit tennie m á s t , mint hozzáfogni a fáradságos keresgéléshez, és az arczvonások

után hozzávetni, körül-belül hány éves lehet a keresztlevelet kérő Tovább, nem lehet kimondani a m u n k á t , melly ka-tona-állitás alkalmával nehezedik a lelkipásztorra; midőn minden elholt fimagzat halálozási idejét ki kell keresni, stb.

Legtöbbször hiában kérdezzük az a t y á t , vagy anyát a halálo-zás idejéről : ,Nem tudom'-mal felelnek kérdésünkre ; vagy pedig ollyan időt mondanak, mellyben hasztalan keressük.

I g a z , hogy az illy dolgok nem nagy nehézséggel mennek ki-sebb plébániákon, hol legfölebb 80—90 egy évben a szülöttek, és 60—70 a halottak száma: de milly nehézséggel járnak olly plébániákon, hol évenkint 1500 szülöttet és 1000—1200 halottat számlál az egyház, azt csak mi tudjuk megmondani, kiknek benne fői a fejünk. Mit kellene tehát tennünk, hogy lelkipásztori teendőinkben kevésbbé legyünk akadályozva az extractusok fáradságos kikeresése által ? Mi már többen ta-nakodtunk e kérdés helyes megfejtése fölött. És azt találtuk, leghelyesebb, czélszerüségére nézve legajánlhatóbb azon pra-xis, mellyet egy pár plébánostól használtatni tapasztaltunk az extractusok könnyebb kikeresését érdeklőleg. Ugyanis : N.

plébános sz. képeket vásárol a Sz.-István-Társulattól, és mi-dőn a kisdedet keresztvízre hozzák, a képek közül kikeresi védszentjét, és a kép hátára ráírja a kisded nevét illy formán:

„Tót J á n o s , született április 13-án, 1859." Azután átadja a keresztanyának, olly meghagyással, hogy azt a szülők tegyék el a ládába ; s mikor a gyermeknek keresztlevélre lesz szüksége, hozzák el a paphoz : ha pedig meghal a gyermek, szinte tar-toznak a sz. képet előmutatni ; mellyre a plébános Ur fölirja (alulról): „Meghalt martius 1-én, 1860." S azután ismét kézbe-sittetik a szülőknek, azon utasítással, hogy idővel, ha katona-szedés alkalmával kérdés támadna a gyermek felől, mutassák elő a képecskét *). Hogy az érintett plébános ur miféle alap-ból vásárolja a sz. képecskéket, nem tudom. De nem is ezen fordul meg a dolog. A hol képekre nincs pénz, ott használjon a plébános ur képforma tiszta p a p i r t , és erre irja föl a gyer-mek születése, és halála idejét. Azt t a r t o m , nem lesz fölös-leges e sz. képek, és czédulák tartalmának (kivált a mostani időben) czélszerüségéről rövid oktatást tartani a néphez.

Hogy az írást nem tudó szülők, a gyermekök születése, vagy halála idejét tartalmazó képecskét, vagy czédulát többször előveszik, az írástudókkal elolvastatják , és igy mind maguk, mind növekedő gyermekök emlékezetébe vésik ; azután ismét a láda fiókjába rejtve, mintegy talizmant őrzik, és tiszteletben tartják : ezt mondani sem kell.

X. plébános pedig, hogy magán az extractusok kikere-sésében könnyitsen, az anyakönyvön kivül betűrendben irja le a kereszteltek nevét ; illy rovatot készítve :

A) A n n u s 1860. Pag.

Araszti Imre 2.

Álmos Béla 4. stb.

*) E végre Franczia- s Németországban különös, a sz. kereszt-ség! tényt ábrázoló, rövid imádsággal is ellátott, olcsóbb, v a g y költsége-sebb, néha igen diszes képek áruitatnak; mellyre a kereszteltnek nevét és születésnapját fölirván a keresztelő , az a kisded számára, hasznos em-lékül eltétetik : épen u g y , mint ez a bérmálási emlékképek-, és imád-ságokkal történik. Nincs benne kétség, h o g y illy sz képeket a ke-resztszülők is örömest vennének keresztfiaik- és leányaiknak, egykor általuk is nagy becsben tartandó emlékül, ha őket illyenekkel, kivált ha díszesebb kiállitásuak, az egyház maga meg nem ajándékozhatná is ; mit mindenütt természetesen , nem kívánhatni. S z e r k .

Ennek azon gyakorlati haszna v a n , hogy ha valaki, például Araszti Imre keresztlevele kerestetik, ha nem tudják is meg-mondani, hány éves ? nem kell az egész évi szülöttek során keresztülmenni; hanem csak az „A" betiin. H a egy évben nem találja, keresi a másikban; és igy mégis könnyebb, mint ha 2—3 évet, vagy sokszor 4-et, 5-öt is át kellene lapozni. H a Czakó Pál keresztlevele kívántatik, akkor keresi a „C" betű-ben, stb. Megtalálván például 1859-betű-ben, az 5-ik lapon, felüti az anyakönyvet, megkérdezi a t y j a , a n y j a , s a keresztszülő nevét, s ha megegyez a könyvben találttal, elkészíti a kereszt-levelet. (Ezt azonban kilri saját, talán még czélszerübb nézete szerint készítheti.) Ezen, az extractusok kikeresését könnyeb-bítő pr&cticus módok használatából, csak az az egy teher há-ramlanék a lelkipásztorra, hogy az első módnál, keresztelés, vagy halálozás alkalmával az anyakönyvön kivül a kép hátára, vagy a papirosra > a 2-ik módnál pedig, az e czélra készitett könyvbe, az „időt" följegyezné a lelkipásztor. Egyébiránt e kis fáradság később nagyon kifizetné magát. De megtehetjük ezt hivatal-utódaink iránti szeretetből is : „Serere arbores , ut

saeculo postero prosint." Tiszaparti.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Ő es. kir. Apostoli Fölsége f. évi február J7-én kelt legfelsőbb el-határozásánál fogva, P à n t h y Endre török-sz.-miklósi esperest és plé-bánost az egri székes-főkáptalan kanonokává méltóztatott legkegyel-mesebben kinevezni.

O cs. kir. Apostoli Fölsége f. évi februárhó 21-én kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva Dr. G r e s c h n e r János, és S c h m i d t Szörény iskolatanácsosokat M a g y a r o r s z á g b a n , eddigi érdemteljes müködésök elismerése mellett, a Ferencz-József-rend kis-keresztével méltóztatott legkegyelmesebben földiszítni.

Ő cs. kir. Apostoli Fölsége f. évi februárhó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva , G a b r u s Zachariás szamos-ujvári főtanitót, maradandó nyugalomba helyeztetésének alkalmából , az iskolaügy kö-rül tanusitott sok évi , s igen érdemteljes működésének elismeré-seül , arany érdemkereszttel méltóztatott legkegyelmesebben földi-szesitni. (W. Z.)

P E S T , mart. 2-án. Az ágostai postalap, febr. 27-diki számában (azóta a bécsi ,Volksfreund' is mart. 1-ről), egy, az összes angolhoni, austriai, belga, ír- és hollandi, németországi, schweizi és skot püspökök által aláirt nyilatkozatot közöl, mellynek roppant tekintélyét és sulyját lehetetlen félreismer-ni; s jóllehet ez okirat tulajdonképen a végre készült, hogy a megtartatni szándékolt congressus elé terjesztessék, mint ün-nepélyes ovástétel a sz.-szék jogainak megkisérlett csorbitásaí ellen: mégis a catholicismust, és annak központját, egyesítő kapcsát és fejét folytonosan fenyegető veszélyek l á t t á r a , e tiltakozás, korszerűségéből mit sem vesztett. Vajha az egek hatalmas U r a , ki a birodalmak sorsát intézi, elégelve a sz.-szék és kath. egyház tekintélyének ostromlói által máris elő-idézett megrázkódtatásokat, legyen irgalmas, minden további vészeket elháritni. Talán fel fognak egy illy, csaknem átalá-nos zsinatot képviselő tekintély nyilatkozatának hallatára, azon elámított katholikusok szemei is nyílni, kik elég elfogultak valának, az ellenség ravasz hitegetéseiben megbizván, azt hinni, mikép a pápai hatalom lerontása nem egyéb merő po-litikai, s ennél fogva az egyházhoz semmikép sem tartozó kérdésnél. Az okirat következő :

„Ama veszélyekkel szemben, mellyek a sz.-széket, egy-házi államot és törvényes rendet (jogviszonyt) fenyegetik, és alkudozások l á t t á r a , mellyek valamennyi katholikusok összes érdekeit érintik, Anglia, Austria, Belgium , Ir- és Holland,

—162

Németország, Schweiz és Skotia püspökei következő nyilat-kozatban egyesültek.

Iszonyú megrázkódtatások után, a bécsi congressus olly békemüvet hoza l é t r e , mellynek áldásos hatásai hosszú időre érezhetők voltak. Az utóbbi év eseményei azon hatalmakat, mellyek a bécsi congressus határozatait aláirták, azon eltöké-lésre birták, hogy képviselőik személyében összegyűlvén, a közép-olaszországi zavarokat tanácskozásaik tárgyává tegyék.

A forradalmi mozgalom egy olly állam határaira is kiterjedt, melly a kath. egyház, és egész Europa jogszerű érdekeivel sajátságos viszonyban áll. Tizenegy század óta áll sz. Péter utóda a független uralkodók sorában. O a legöregebb köztök.

Fejedelmi hatalma békében és igazságosságban lőn megala-pítva ; béke- és igazságban , s népe minden valódi szükségei-nek leggondosabb figyelembe vételével gyakoroltatik az foly-tonosan , s az európai államrendre nézve kétségbevonhatlan fontossággal bir. Mindazon fejedelmeknek, kik kath. alattva-lókkal birnak, egyformán kell ohajtaniok, hogy a kath. egy-ház feje semmi világi uralkodó befolyásának se legyen alá-vetve. — Egy olly p á r t , melly terveinek kivitelét többre be-csüli , mint az isteni s emberi törvényt, felhasználta a körül-mények kedvezését, hogy a legatiókban a lázadás zászlóját kitűzze ; s az egész egyházállamra ki akar terjeszkedni. Ez e g y , valamennyi fejedelmek ellen intézett megtámadás, kik-nek uralkodói pálczája alatt kath. népségek élkik-nek ; kétszáz millió katholikus ellen irányzott megtámadás, kiknek érdekei-vel az egyházi állam föntartása bensőleg összefügg. De meg-támadása az a népek jogának is. A pápai uralom nem csupán egy párttal áll szemben , melly az egyházállam beljében kép-ződött. Mindenki t u d j a , hogy a sardiniai kormány a lázadást már évek óta előkészítette, hogy azt folytonosan gyámolítja, éleszti s vezérli, hogy egy sardiniai hivatalnok állott annak élére, s hogy a toscanai forradalmi kormány seregei a pápai birtokba nyomultak, miszerint ő szentsége hiv alattvalóit a diadalmas p á r t elnyomása alatt tarthassák. — Európát a né-pek jogának köteléke fűzi össze, melly keresztény alapon nyugszik. Nem hatalma, hanem joga az valamelly államnak, mellytől az elhatározásnak függnie kell : a politikai érdekek, az igazságot maguk fölött állónak kell hogy ismerjék. Ha a sz. atya békés trónja illy eszközök által megdöntethetik : ugy az európai népjog kötelékei szét vannak tépve. Különben is amaz elvek, mellyekre az olasz forradalom hivatkozik, olly hadizenetet tartalmaznak, melly nem egyedül az egyházállam ellen vagyon intézve. H a a nemzetiségek nevében emelt kö-vetelések többet nyomnak, mint Isten törvénye, s a polgári engedelmesség kötelességei : ugy Europa leghatalmasabb bi-rodalmaira is ki van a feloszlás Ítélete mondva ; vagy legalább sértetlen fönmaradásuk nem a jog kérdése többé, hanem csak a nagyobb hatalom-, és kedvező körülmények találkozásáé. — Midőn t e h á t alulírtak a pápa uralkodói joga mellett Europa színe előtt szavukat emelik, ezzel a kath. egyház és kétszáz millió lélek legszentebb érdekeit képviselik ; egyszersmind azonban olly meggyőződéseket is képviselnek, mellyek vala-mennyi keresztények-, a valódi miveltség minden ápoltjaira nézve közösek ; képviselik az igazság- és béke-, s az Europa népeire váró jövőnek zálogait. Szavuk nem fog meghallga-tatlanul elhangzani." (Az aláírások hosszú sorát közelebb adandjuk.)

P E S T , mart. 1-én. a pesti cs. k.magyar egyetem nagys.

rectorául, szavazattöbbséggel (14-el 2 ellen), ft. M á r k f i Sámuel ur választatott meg. (A bölcsészeti karnál prodékánul megválasztott ft. J e d 1 i k Ányos tanár ur leköszönvén , a ne-vezett karnál nagys. és ft. R o d e r Alajos cz. kanonok és ta-nár ur lőn az egyetemi tanács által megválasztva.)

TÖRÖK-SZ.-MIKLÓS, február végén. T. szerkesztő ur ! Kegyes engedelmében bizva, s a jó szándéktól lelkesítve be-nyitok én is : egy kis helyért esedezvén a ,Religio' hasábjain;

hogy a hosszú idő óta félbeszakadt török-sz.-miklósi levelezé-sek fonalát ismét fölvegyem. Egyátalában nem kecsegtethe-tem magamat azzal, hogy leveleim szintolly közérdekűek, tartalomdusak, vonzók és tanulságosak lesznek, mint voltak az ezen lapok régibb folyamaiban megjelentek. Nagyon is ér-zem gyengeségemet ; azért fontolóra vettem nehézségeit azon föladatnak, hogy csak némileg is élvezhető olvasmányt nyújt-sak. De miután egyrészt vidékünk épen a ,Religio'-ban olly gyéren és kevéssé van képviselve ; más részről pedig itt is ta-lálkozik az egyházmegyei, és szellemi élet körében több olly mozzanat, melly érdemes a följegyzésre : bizván abban, hogy

„qui dedit velle, dabit et perficere", örömmel veszem kezem-be a tollat; miszerint érdekes eseményeinkről a t. olvasó kö-zönséget értesitsem. Es kérdem, valljon köszönthetnék-e be első alkalommal kedvesebb tudósítással, mint közölve kegyel-mes érsekünk, kis-apponyi B a r t a k o v i c s Béla ő nagymél-tóságának két rendbeli körlevelének tartalmát ? mellyek mind-egyikében a tettekben nyilvánuló ker. hit kimutatására, tud-nillik a szeretetadományok gyűjtésére, hívja föl egyházme-gyéjének papjait és híveit. Az elsőben nevezetesen, mellyhez pásztori levele is vagyon csatolva (mit évenkint szokott a nagy-böjt elején, Krisztusban kedves híveihez intézni), üdves oktatásokat a d , és bölcs rendeléseket tesz a gondos főpász-t o r , a böjfőpász-t mikénfőpász-ti megfőpász-tarfőpász-tása iránfőpász-t. A sz. afőpász-tyák érfőpász-telmében arra int bennünket, hogy az igazi, és szent böjt nem csupán az ételektőli megtartóztatásban, hanem inkább és kiválólag a bűnök elhagyása-, szenvedélyeink fékezése-, s a tiltott gyönyö-rök kerülésében áll; buzdit tovább a r r a , hogy miután , j ó az imádság, a böjtölés- és alamizsnával", a két első mellett ez utóbbit se téveszszük szem elől : hogy t e h á t a z t , mit e sz.

időszakon át egyszerűbb, megszoritottabb életmód által meg-takarítunk, vagy az anyaszentegyház engedékenységével élve, mit ennek kiérdemlésére jót tenni akarunk, az éhező Krisztusra, a szegény szükölködőkre fordítsuk. Ezek közül pedig első helyen állván Üdvözítőnk sz. sírjának őrei, a jeru-salemi sz. Ferencz rendű atyák : szent kötelességöknek te-kintsék a lelkészek, mind maguk részéről számukra minél többet adakozni ; mind pedig híveiket minden j ó módon e sz.

czél előmozdítására lelkesiteni. A másik körlevélben kegyel-mes főpásztorunk, ő szentsége számára szeretetfillérek gyűjté-sére hivja föl megyéje papságát. 0 nagyméltósága, ki még mult évi october elején pápáért tartandó ajtatosságot rendelt el (azon alapra támaszkodva, hogy : midőn a fő szenved, a ta-gok ezt mikép ne éreznék ?) most is fölemelé atyai szavát.

„Nem kétlem, ugy mond, hogy mindenki bőven ismeri szent-séges atyánknak azon sanyarú és sérelmes állapotát, mellybe rossz akaratuak álnok fondorkodása. és vakmerő ragadozása folytán jutott. Az eddig az apostoli szék kormánya alatt léte-zett tartományok gonoszlelkü, isteni s emberi jogot taposó

* 163 *

lázadók által elfoglaltatván, s azok igája alatt mai napig gör-nyedvén, az egyház f e j e , szent atyánk minden eszköztől is megfosztatott, mellyel szorongatott helyezetén segíthetne. Az anyaszentegyház legfőbb atyjának ezen szomoritó és méltat-lan állapotát az egyház minden igaz és hü fiai magukévá tet-t é k , és vetet-télkedve sietet-ttet-tek szeretet-tetet-tadományaikatet-t összegyűj-teni , hogy súlyos sorsát enyhítsék. Nekünk sem szabad tehát tunyán hátramaradnunk ; mert a magyar egyház mindenko-ron bebizonyította, hogy a romai kath. anyaszentegyháznak méltó leánya !" Azért tehát kegyelmes érsekünk a lelkipászto-rokat nem annyira fölszólítja, mint inkább atyailag bizoda-lommal meghívja, hogy ők is, buzgóságuk- és tehetségűkhez képest, ő szentsége számára szeretetadományokat nyújtsanak;

és egyszersmind rendeli : „hogy hol a helyi viszonyok enge-dik , a hivek is hozzájárulásra szólittassanak föl; mert legyen bármi csekély is egyesek adománya, ezek egybegyűjtve na-gyobb összeget létesitenek." — Fölszólalt tehát, a mint bizton hittük és reméltük, hőn szeretett főpásztorunk ! Szólott, mint pásztor hiveihez, mint atya fiaihoz ; szólott szeretet- és biza-lommal a hozzá liiven ragaszkodó keblekhez ; szólott röviden, de nyomatékosan, hogy egy koronás fő szavaival éljek : „a tények kérlellietlen logikájára" támaszkodván ! Elénk állitá egy részről kellő világítással szentséges atyánknak a jogot és igazságot tipró vakmerő megrablását ; más részről appellál a magyar clerusnak a szent-szék iránti, ragyogó tettek igazolta h ü ragaszkodásához ! Szólott végre a mély belátásu, nagy tu-dományu főpap , az irodalom körül ritka érdemekben gazdag Maecenas, a magyar Akadémia igazgató-tagja ! Ugy hiszszük, hogy p é l d á j a , s utmutatása után egy akadémiai, s egy sz.-Ist-ván-társulati tag sem fogja magát compromittáltnak hinni, hahogy érzelmeit, hü ragaszkodását ő szentsége i r á n t , nyil-tan és őszintén bevallja. — De nem is hangzott el kegyelmes érsek-atyánk szava hiában ; megértettük szózatát, és követve ő t , ki sz. Péter szavai szerint: „forma factus gregisexanimo', Cl. 5, 3.), „in omnibus seipsum praebuit exemplum bonorum operum", mint sz. Pál mondja (Tit. 2, 7.), s ki hallomás szerint máris jelentékeny összeggel nyitá meg Egerben az adako-zást : tehetségünkhez képest mi is a Péterfillérek gyűjtéséhez fogtunk ; s a mi eddig egybegyűlt, az ide zárt összegben azon bizalmas kéréssel teszszük át t. szerkesztő ú r h o z , hogy az illető helyen kézbesíteni sziveskedjék *). Adja a jó Isten, hogy igyekezetünket mások is látván (quia verba movent, exem-pla trahunt), ez összeget olly tekintélyessé növeljék, melly a magyarok világszerte nevezetes bőkezűsége-, és dicső nevé-nek méltóan megfeleljen! — Jelen alkalmat fölhasználva, nem tehetem le tollamat a nélkül, hogy e becses lapokban is föl ne emlitsem, mikép e hó 14-én a szomszéd Tisza-Püspö-kiben egy megható, s ritka egyházi ünnepélynek (mellyen egyszersmind az igazi barátság fényes diadalát ülé,) tanuja voltam. Ugyanis nt. K o v a c s ó c z y István ottani lelkész ur t a r t á e napon ünnepélyes plebánosi beigtatását. Tiz évig mű-ködött már a föntisztelt lelkész ur parochiája körében; és milly sikerrel ! Nem akarom a jeles egyházi férfi szerénységét megsérteni : azért fölhagyok érdemeinek részemről illetéktelen magasztalásával. Szóljon helyettem az érseki kegyes beigtató levél következő helye : „consideratis item eximiis animi

do-*) Már elküldetett. S z e r k.

tibus, exemplari vitae ratione, scientiarum amore, etiam elu-cubrationibus ope pagellarum publicarum in lucem editis com-probato, atque irremisso bonum Ecclesiae et fidelium tuorum promovendi studio et zelo" etc. ; mi annál inkább figyelembe veendő, minthogy az emiitett okmány különös érseki kegy-ből , a szokott csődvizsgálat mellőzésével adatott ki. Miért is követeltetik azoktól, kik javadalmat nyerni akarnak, hogy a csődvizsgálatnak vessék alá magukat ? Nemde a z é r t , hogy az egyházi kormány, a főpásztor, meggyőződjék arról, misze-rint papjai, főleg a fiatalabbak, a káplánok, elhagyva

In document Religio, 1860. 1. félév (Pldal 164-169)