éjjelén. Palásthy - Religio, 1860. 1. félév

29. Mart. 1566.

' ) Gardell. Tom. 3. n. 2820. p. 61. — Gardell. Tom.

3. n. 2950. p. 130. és Nro. 3499.

10*

—« 80

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

POSONY, jan. 30-án. Folyó év első hónapjának 16-ik napja veszteséget hozott az itteni sz. Márton püspökhez czim-zett ft. társas-káptalanra ; mert ezen nap egyik, tüdővészben régóta sinylődő jeles tagját, ft. K r e m n i c s k a Tamást, tüdő-bénulás által elveszté. Született az Istenben boldogult 1794-b e n , jun. 6-án; s igy életének 66-ik évé1794-ben rogyott össze hal-hatatlan lelkének igen is gyenge, törékeny hüvelye. Krem-nicska Tamás életének lefutott pályája annyira hasonlit más, hason hivatásu és hasonló körülményekben élt egyházi fér-fiak pályájához, hogy azt részletezni szükségesnek nem tart-juk. Működött az Ur szőllejében Bajtán mint plébános ; érde-meket szerzett magának a főmegye részéről mint esztergomi papnövelde-aligazgató huzamos ideig : különösen a papnövel-deház átépítésénél tevékeny és fáradliatlan volt. Erdemeinek jutalmaul előbb posonyi társas-káptalani kanonokká, mult év-ben pedig, már rokkant testév-ben, sz. Antalról czimzett draveczi préposttá lőn kinevezve. Azonban ezen, sok másokkal közös életmozzanatokon kivül, találunk a boldogultban egy megbe-csülhetlen jellemvonást; melly valamint neki különös dicsé-retére válik, és nevét a késő utódok előtt is a végenyészettől megovandja: ugy óhajtanunk kell, bár minél többen követnék példáját. E r t j ü k hangyaszorgalmát, gyenge egészség, és tar-tós betegeskedés mellett a munkában lankadni nem t u d ó , ki-türő állhatatosságát: melly tulajdonok által müveket szerzett, minőkhez hasonlókat mások, kik sem tudományra, sem elme-élre nála alantabb nem állnak, föl nem mutathatnak. Az ,In-structio Practica Confessarii usibus examinandorum. P e r Tho-mam Kremnicska. Posonii, 1847.' czimü könyv sokakra nézve kézikönyv becsével birt ; ,Paraplirasis Psalmorum popularis, opera et studio Thomae Kremnicska. Posonii, 1857.' könyve pedig annyi legilletékesebb birák, hazánk csaknem vala-mennyi nagymélt. főpásztorai részéről nyert kedvező Ítéletet, hogy annak szorgalmas használását mindenkinek ajánlani kö-telességünknek tartjuk. Jan. 18-án V i b e r József fölszentelt háliai püspök, és posonyi prépost ur ő méltósága, az elhunyt-nak b a r á t j a , vezette a gyászmenetet a köztemetőbe; melly a

11 év előtt elhunyt Kremnicska János a p á t , kanonok és vá-rosi plébános-, Tamásunk testvérbátyjának sirboltja előtt ál-lapodott meg; hogy egy helyen pihenjen az életben egymást szeretett két t e s t v é r , és v á r j a az igazak feltámadását.

Nyu-godjon békében ! —p—

T E M E S V Á R , jan. 25-én. Az ember természete ollyan, hogy a mindennapi dolgok kevésbbé érdeklik ; mig végre min-den figyelmét kikerülik. Igy áll ez a vallás dolgában is. A napi ajtatosságokat mind kevesebb-kevesebb melegség-és áhítattal végzi, s a mindennapi jótéteményeket megszokva, majdnem szükségnek t a r t j a , Isten részéről, azok n y ú j t á s á t : a miért is liáladatossága alább száll ; mig végre lelki dermedtségbe esik:

és ha nincs, a mi őt álmából fölzavarja, nem ugyan ki-, ha-nem e l h a l benne a vallásosság utolsó szikrája. De e der-medtséget időszakonkint fölvillanyozza — a m i s s i o . A lelki-pásztor maga még olly buzgó, s önfeláldozó lehet, pontosan és lelkismeretesen végezheti kötelmeit : a missio mégis

hatha-tósabban lendit a vallásosságon ; olly annyira, hogy ő is csak rászorul hiveivel együtt, s maga még inkább, ha lelkikép f el-li j u 1 n i óhajt. — Ebben rejel-lik azért oka annak is, miért olly

régi intézmény a m i s s i o a kath. egyházban ; s miért nyer korunkban, midőn annyi s olly sokféle ellenség igyekszik el-tántorítani a liivőket, olly hathatós lendületet. M e r t ez ben-nünket időről-időre hitünkben újra megszilárdítani, és köz-gyarlóságunk , a jótól elpártolás, és a rosszba visszasülyedé3 ellen megóvni legalkalmasabb eszköz. E szempontból indulva ki megyénk mélt. főpásztora, a hitbuzgóság fölelevenitésének, terjesztésének és mindinkábbi megszilárdításának leghatha-tósb eszközét, a m i s s i ó t karolta föl ; és egyházmegyéje pap-ságához intézett körlevelében melegen szivére köté ennek, a missiók ápolását. Vezércsillaga e fölszólalásban a s z e n t s é -g e s a t y a , kinek a missióról szóló szavait emiitett körözvé-nye élére tűzi ; mellyek is következők : „Mivel pedig az alkal-mas egyének által tartott missiók szerfölött elősegélik a hit és vallásosság szellemének a népben fölébresztését, s alkal-masak annak az erény és üdvösség utjárai visszavezetésére : különösen ó h a j t j u k , hogy ismételve tartassátok meg megyéi-tekben. És valóban kiérdemlett, legnagyobb dicsérettel hal-mozzuk el mindazokat, kik közületek ez annyira üdvös intéz-ményt , a sz. missiót megyéjekben behozták ; mellyből hogy Isten kegyelmével bő gyümölcsöt arattak, szivből örvendünk."

(Ad Eppos Austriae, ddo. 17-ae Mártii, 1856.) „Szentséges atyánk, szól a főpap, IX. Pius szavai ezek ; kinek szájával szól a püspökökhez : „pascite, qui in vobis e s t , g r e g e m D e i " ; s ez intéshez ama szavak mintegy értelmezésként vannak adva : kijelelvén a módot, melly a lélek üdvének keresésében a leg-több s legüdvösb gyümölcsöt termi." Hogy azonban ne csak szóval látszassék fölkarolni e sz. ü g y e t , hanem tettleg is elő-segélje: azon költségek fedezésére, mellyek a missiók tartá-sánál kerülhetlenül előfordulnak, 2000 p.frtnyi alapitványtő-két adott a ft. káptalan kezelése alá ; mellynek kamataiból az é v e n k i n t a megye más-más részében tartandó missiói ki-adások fedeztessenek. Hogy pedig ohajtott siker arattassék, és a missiók üdvös eredménynyel tartassanak, többi között rendelni méltóztatott : hogy a plébánosok, szabad akaratuk és józan belátásuk szerint, folyamodjanak a missionak plebaniá-jokban leendő megtartásaért; s hogy missio alkalmával a sok népség összeesődülése zavart ne okozzon, a körülfekvő fal-vak hiveinek meg fog liatároztatni a nap , mellyen megjelen-j e n e k ; melly esetben ámbátor ó h a megjelen-j t megjelen-j a , miszerint a községi

hivek saját lelkészeiktől körmenetileg vezettessenek a missio helyére : mégis rendeli, hogy a honmaradtak lelki ellátás nélkül ne maradjanak; továbbá, hogy a gyónók sokasága mi-att épen a mi legfőbb a missióban, a gyónás fölületesen ne végeztessék : az összesereglett lelkészek segíteni kötelesek ; és ez esetre „a reservatis absolvendí" hatalmat nyerendnek ;

— hogy a lelkészek maguk is lelki megújulásukat végezzék a sz. gyónás által, és igy : „quod illis (fidelibus) verbo svadent, exemplo persvadeant"; végre hogy a missio m e g ú j í t á s á t (renovatio), a lelkészek egymásnak segédkezet nyújtva végez-zék : e módon fölelevenítvén, és megujitván a missio alkalmá-val t e t t fogadásokat, és erős szándékot az élet jobbítására nézve ; miután azok idővel lankadnak ; és ha föl nem frisittet-nek, egészen is elenyésznek ; következésképen a missionak is az örök üdvösségre czélzó hatása megsemmisülne. — Adja Isten bő áldását e szent czélu buzgóságra; hogy örömmel mondhassuk az e r e d m é n y r ő l : Isten fizesse meg ez üd-vös rendelmény szerzőjének!

— - n 8 1 ei OLASZORSZÁG Az ő szentsége által j a n u á r 19-én

ki-b o c s á t o t t , és valamennyi patriarchák-, primások-, érsekek- és püspökökhez intézett körirat következő :

„Venerabilibus F r a t r i b u s P a t r i a r c h i s , Primatibus, Ar cliiepiscopis , Episcopis , aliisque locorum ordinariis gratiam et communionem cum Apostolica Sede habentibus.

P i u s P P . IX.

Venerabiles F r a t r e s , salutem et Apostolicam Benedicti-onem. Nullis certe verbis explicare p o s s u m u s , Ven. F r a t r e s , quanto solatio, quantaeque laetitiae Nobis fuerit inter raa-ximas Nostras amaritudines, singularis ac mira v e s t r a , et íi-delium, qui Vobis commissi s u n t , e r g a Nos et banc Apostoli-cam Sedem fides, p i e t a s , et observantia, atque egregius sane in eiusdem Sedis iuribus t u e n d i s , e t iustitiae causa defenden-da consensus, alacritas, Studium et constantia. Etenim ubi primum ex Nostris Encyclicis litteris die 18. Junii superio-ri anno ad Vos d a t i s , ac deinde ex binis Nostsuperio-ris Consisto-rialibus Allocutionibus cum summo animi vestri dolore co-gnovistis gravissima d a m n a , quibus sacrae civilesque res in Italia affligebantur, atque intellexistis nefarios rebellionis motus et ausus contra legitimos eiusdem Italiae Principes, ac sacrum legitimumque Nostrum et huius S. Sedis princi-p a t u m , V o s , Nostris votis curisque statim obsecundantes, nulla interiecta m o r a , publicas in vestris Dioecesibus preces omni studio indicere properastis. H i n c non solum obsequentis-simis aeque ac amantisobsequentis-simis vestris litteris ad Nos d a t i s , ve-r u m etiam tum pastove-ralibus epistolis, tum aliis ve-religiosis do-ctisque scriptis in vulgus editis episcopalem v e s t r a m vocem cum insigni vestri ordinis ac nominis laude a t t o l l e n t e s , ac sanctissimae nostrae religionis iustitiaeque causam strenue propugnantes, v e h e m e n t e r detestati estis sacrilega ausa con-t r a civilem Romanae Ecclesiae principacon-tum admissa. A con-t q u e ipsum principatum constanter t u e n t e s , profiteri et docere gloriati e s t i s , eumdem singulari Divinae illius omnia regentis ac moderantis l'rovidentiae consilio datum fuisse Romano Pontifici, u t ipse nulli civili potestati unquam subiectus su-premum Apostoliéi ministerii munus sibi ab ipso Christo Do-mino divinitus commissum plenissima l i b e r t a t e , ac sine ullo impedimento in universum orbem exerceat. A t q u e Nobis ea-rissimi catholicae Ecclesiae filii vestris imbuti doctrinis, ve-stroque eximio exemplo excitati eosdem sensus Nobis testari summopere c e r t a r u n t e t certant. Namque ex omnibus totius catholici orbis regionibus innumerabiles paene accepimus tum ecclesiasticorum, tum laicorum hominum cuiusque

digni-tatis , ordinis, gradus, et conditionis litteras etiam a centenis catholicorum millibus subscriptas, quibus ipsi filialem suam erga Nos, et h a n c P e t r i cathedram devotionem ac veneratio-nem luculenter confirmant, et rebellioveneratio-nem, aususque in non-nullis Nostris Provinciis admissos v e h e m e n t e r detestantes, Beati P e t r i patrimonium omnino integrum inviolatumque ser-vandum, atque ab omni iniuria defendendum esse contendunt;

ex quibus insuper non pauci id i p s u m , vulgatis apposite scri-ptis, docte sapienterque asseruere. Quae praeclarae vestrae, ac fidelium significationes, omni certe laude ac praedicatione decora n d a e , et aureis notis in catholicae Ecclesiae fastis in-scribendae ita Nos commoverunt, u t non potuerimus non laete exclamare : „Benedictas Deus et P a t e r Domini Nostri J e s u C h r i s t i , P a t e r misericordiarum et D e u s totius

consola-tionis , qui consolatur Nos in omni tribulatione Nostra." Nihil enim Nobis inter gravissimas, quibus p r e m i m u r , angustias g r a t i u s , nihil iucundius, nihilque optatius esse poterat, quam intueri, quo concordissimo atque admirabili studio Vos omnes, Ven. F r a t r e s , ad huius S. Sedis iura t u t a n d a animati et in-censi estis , et qua egregia voluntate fideles curae vestrae tra-diti in idipsum conspirant. Ac p e r vos ipsi vel facile cogitatio-ne assequi potestis, quam v e h e m e n t e r p a t e r n a Nostra in Vos, atque in ipsos catholicos benevolentia merito atque optimo iure in dies augeatur.

D u m vero tam mirificum vestrum, et fidelium erga Nos et hanc Sanctam Sedem Studium et amor Nostrum lenibat dolorem, nova aliunde tristitiae accessit causa. I t a q u e h a s Vobis scribimus l i t t e r a s , u t in tanti momenti re animi Nostri sensus Vobis inprimis denuo notissimi sint. N u p e r quemadmo-dum plures ex Vobis iam noverint, p e r Parisienses ephemeri-d e s , quibus titulus ,Moniteur', vulgata fuit Gallorum Impera-toris epistola, qua Nostris respondit litteris , quibus Imperi-alem Maiestatem Suam omni studio rogavimus, u t validissimo suo patrocinio in Parisiensi Congressu integram et inviolabi-lem temporainviolabi-lem Nostram et huius Sanctae Sedis ditionem tueri, illamque a nefaria rebellione vindicare vellet. H a c sua epistola summus I m p e r a t o r commemorans quoddam suum consilium paulo ante Nobis propositum de rebellibus Pontifi-ciae Nostrae ditionis provinciis, Nobis suadet, u t earumdem provinciarum possessioni renunciare velimus, cum ei videatur hoc tantum modo praesenti rerum perturbationi posse mederi.

Quisque V e s t r u m Ven. F r a t r e s , optime intelligit, Nos gravissimi officii Nostri memores h a u d potuisse silere cum huiusmodi epistolam accepimus. Hinc, nulla interposita mora, eidem Imperátori rescribere properavimus, Apostolica animi Nostri libertate c l a r e , a p e r t e q u e d é c l a r a n t e s , nullo plane modo Nos posse eius annuere consilio, proptereaquod „insu-perabiles praeseferat difficultates, ratione habita Nostrae e t huius Sanctae Sedis D i g n i t a t i s , Nostrique sacri characteris, atque eiusdem Sedis iurium, quae non ad alicuius regalis fami-liae successionem, sed ad omnes catholicos p e r t i n e n t " ; ac simul professi sumus „non posse p e r Nos cedi, quod nostrum non est, ac plane a Nobis intelligi victoriam, quae Aemiliae per-duellibus concedi vellet, stimulo f u t u r a m indigenis, exterisque aliarum provinciarum perturbatoribus ad eadem patranda, cum cernerent p r o s p e r a m f o r t u n a m , quae rebellibus contingeret."

Atque inter alia eidem Imperátori manifestavimus, „non posse Nos commemoratas Poritificiae Nostrae ditionis in Aemilia provincias abdicare, quin solemnia, quibus obstricti sumus, iuramenta violemus , quin querelas motusque in reliquis No-stris provinciis e x c i t e m u s , 'quin catholicis omnibus iniuriam i n f e r a m u s , quin denique infirmemus iura non solum Italiae principum, qui suis dominiis iniuste spoliati f u e r u n t , v e r u m etiam omnium totius cliristiani orbis P r i n c i p u m . qui indiffe-r e n t e indiffe-r videindiffe-re nequiindiffe-rent peindiffe-rniciosissima quaedam induci pindiffe-rin- prin-cipia." Neque praetermisimus animadvertere : „Maiestatem Suam h a u d ignorare p e r quos h o m i n e s , quibusque pecuniis, ac praesidiis recentes rebellionis ausus Bononiae, R a v e n n a e et in aliis civitatibus excitati ac peracti f u e r i n t , dum longe maxima populorum p a r s motibus illis, quos minime opinaba-tur, veluti attonita m a n e r e t , et ad illos sequendos se nullo modo propensam ostendit." E t quoniam serenissimus

Impe-— « 8 2 .

rator illas Provincias a Nobis abdicandas esse censebat ob rebellionis motus ibi identidem excitatos, opportune respon-dimus, huiusmodi argumentum, utpote nimis probans, nihil valere : quandoquidem non dissimiles motus tum in Euró-páé regionibus, tum alibi persaepe evenerunt ; et nemo non videt legitimum exinde capi m.n posse argumentum ad ci-viles ditiones imminuendas. Atque haud omisimus eidem Imperátori exponere, diversam plane fuisse a postremis suis litteris primam suam epistolam, ante italicum bellum ad Nos d a t a m, quae Nobis consolationem, non afflictionem attulit. Cum autem ex quibusdam imperialis epistolae per commemoratas ephemerides editae verbis timendum Nobis esse censuerimus, ne praedictae Nostrae in Aemilia provin-ciáé iam essent considerandae veluti a Pontificia Nostra diti-one distractae, iccirco Maiestatem Suam Ecclesiae nomine rogavimus, u t etiam proprii ipsius Maiestatis Suae boni uti-litatisque intuitu efficeret, ut huiusmodi Noster timor plane

evanesceret. Ac paterna illa caritate, qua sempiternae om-nium saluti prospicere debemus , in Ipsius mentem revocavi-m u s , ab orevocavi-mnibus districtarevocavi-m aliquando rationerevocavi-m ante tribunal Christi esse reddendam, et severissimum iudicium subeun-dum, ac propterea cuique enixe curansubeun-dum, ut misericordiae potius, quam iustitiae elfectus experiatur.

Haec praesertim inter alia summo Gallorum Imperá-tori respondimus, quae Vobis, Ven. Fratres, significanda esse omnino existimavimus , u t Vos in primis, et universus catho-licus orbis magis magisque agnoscat, Nos, Deo auxiliante, pro gravissimi officii Nostri debito omnia impavide conari, nihilque intentatum relinquere, ut religionis ac iustitiae cau-sam fortiter propugnemus, et civilem Romanae Ecclesiae prin-cipatum eiusque temporales possessiones ac iura, quae ad universum catliolicum orbem pertinent, intégra, et inviolata constanter tueamur et servemus, nec non iustae aliorum Principum causae prospiciamus. Ac divino Illius auxilio freti, qui dixit, „in mundo pressuram liabebitis, sed confidite, ego vici mundum" (Joan. c. 16. v. 33.), et „beati, qui persecu-tionem patiuntur propter iustitiam" (Matth, c. 5. v. 10.), parati sumus illustria Praedecessorum Nostrorum vestigia prosequi, exempla aemulari, et aspera quaeque et acerba p e r p e t i , ac vel ipsam animam p o n e r e , antequam Dei, Ecclesiae, ac iu-stitiae causam ullo modo deseramus. Sed vel facile coniicere potestis , Venerabiles F r a t r e s , quam acerbo conflciamur do-lore, videntes, quo teterrimo sane bello sanctissima nostra religio , maximo cum animarum detrimento vexetur , qui-busque maximis turbinibus Ecclesia, et haec Sancta Sedes iactentur. Atque etiam facile intelligitis, quam vehemen-ter angamur, probe noscentes, quantum sit animarum di-scrimen in illis perturbatis Nostris provinciis, ubi pestiferis praesertim scriptis in vulgus editis pietas, religio, fides, morumque honestas in dies miserrime labefactatur. Vos igitur Ven. F r a t r e s , qui in sollicitudinis Nostrae partem vo-cati estis, quique tanta fide, constantia ac virtute ad Reli-gionis , Ecclesiae, et huius Apostolicae Sedis causam propu-gnandam exarsistis , pergite maiore animo studioque eamdem causam defendere, ac fideles curae vestrae concreditos quo-tidie magis inflammate, ut sub vestro ductu omnem eorum operam, studia, consilia, in Catholicae Ecclesiae et huius Sanctae Sedis defensione, atque in tuendo civili eiusdem Sedis

principatu, Beatique P e t r i patrimonio, cuius tutela ad omnes catliolicos p e r t i n e t , impendere nunquam desinant. Atque il-lud praesertim a Vobis etiam, atque etiam exposcimus, Ven.

F r a t r e s , ut una Nobiscum fervidissimas Deo Optimo Maximo preces sine intermissione cum fidelibus curae vestrae com-missis adhibere velitis, ut imperet ventis et mari, ac prae-sentissimo suo auxilio adsit Nobis, adsit Ecclesiae suae, at-que exurgat et iudicet causam suam, utat-que coelesti sua gra-tia omnes Ecclesiae et huius Apostolicae Sedis hostes propi-tius illustrare, eosque omnipotenti sua virtute ad veritatis, iustitiae, salutisque semitas reducere dignetur. E t quo facilius Deus exoratus inclinet aurem suam ad Nostras, v e s t r a s , omniumque fidelium preces, petamus in primis , Ven. Fratres, suffragia Immaculatae Sanctissimaeque Dei Genitricis Virgi-nis Mariae, quae amantissima nostrum omnium est mater et spes fidissima, ac praesens Ecclesiae tutela et columen, et cuius patrocinio nihil apud Deum validius. Imploremus quo-que suffragia tum Beatissimi Apostolorum Principis , quo-quem Christus Dominus Ecclesiae suae petram constituit, adversus quam portae inferi praevalere nunquam poterunt, tum coapo-stoli eius Paulli, omniumque Sanctorum Coelitum, qui cum Christo regnant in coelis. Nihil dubitamus,. Ven. Fratres, quin pro eximia vestra religione ac sacerdotali zelo, quo summo-pere praestatis, Nostris hisce votis postulationibusque stu-diosissime obsequi velitis. Atque interim flagrantissimae No-strae in Vos caritatis pignus , Apostolicam Benedictionem ex intimo corde profectam, et cum omnis verae felicitatis voto coniunctam, Vobis ipsis, Ven. F r a t r e s , cunctisque Clericis, Laicisque fidelibus cuiusque vestrum vigilantiae commissis peramanter impertimur.

Datum Romae apud Sanctum Petrum die 19. Januarii, 1860. Pontificatus Nostri Anno Decimoquarto."

FRANCZIAORSZÁG. Valamennyi lap azon tudósítás-sal lepte meg minap olvasóit, hogy a ,L'Univers' letiltásának oka a jan. 29-diki számában közlött pápai körirat v o l t : annál különösebbnek tetszhetett (magunkkal együtt) a nevezett lap olvasóinak, midőn megkapva a kérdéses számot, abban a nagy fontosságú okiratot hiában keresték. Nem csak bécsi, hanem berlini, s más lapok is ekkép i r t a k : „ P a r i s , jan. 29. A szorosan kath. ,Univers' m a i napon a pápának e g y , az érse-kek- és püspökökhez intézett köriratát teszi közzé. Kifejti eb-ben okait a p á p a , mellyek őt arra birák, hogy ne fogadja el a francziák császárjának tanácsát, és a föllázadt tartományok-ról le ne mondjon." Csaknem a versaillesi püspök körlevelére kellett már gondolni; mellyet saját szemei előtt fekvőnek irt egy hivatalos franczia lap : pedig nem is létezett. Azonban a jan. 30-diki szám megérkezvén, csakugyan fölleltük benne a világhirü lap legszebb bucsuztatójaul szolgáló köriratot ; melly-nek világ elé bocsátásával dicsőn fej ezé be az olly sok tanul-ságost és lelkesitőt, igazat és jót magában foglalt,Univers'28 évi viszontagságteljes pályáját ; mellyen nem hiányozhattak ugyan az ügyszeretet szülte súrlódások, ollykor élénkebb har-czok, néha talán emberi gyarlóságból eredt tökéletlenségek i s : de mindenkor föllelhető volt a kath. hit- és egyházért lán-goló buzgalom,az igazságot szintolly rettenthetleniil, mint ritka ügyességgel védeni kész határozottság, és jellemszilárdság, a korkérdések horderejét jókor fölismerni tudó belátás. Kü-lönben az erény és igazság országában semmi sem vész el,

semmi sem megy kárba : még kevésbbé, mint az anyagiban.

Az Isten és egyháza ügyeért küzdött hősök soha sem esnek el a harezban : egyedül a tér változik, mellyre áttétetve, a diadalban ollykor reményöknél is hamarább részesülnek, és a mód, mely-lyel a kortársak- és utódokra jótékonyan hatnak. Az az erő, tehetség és j ó a k a r a t , melly a két Veuillot-, Lajos- és Eugen-n e l , Coquille-, Rupert-, Barrier- és több társaival, a ,L'UEugen-ni- ,L'Uni-vers'-t eddig f ö n t a r t o t t a , nem fog használatlanul heverni ezután sem; és az ur Isten fog tudni nekik olly tért kijelölni, mellyen üldözött egyháza javára talán még több sikerrel, ha ez kevesebb egyéni kitüntetéssel járna is, fognak működhetni.

Az általuk adott példa legalább sokakra fog, és sokáik lelke-sitőleg hatni. S ez nagy ,capitalis', mellyből egész századok élődhetnek.... O szentsége körlevelét Olaszország fölirat alatt adjuk : forditását, ha csak l e h e t e n d , utóbb szinte közlendők.

I R O D A L O M .

,MENNYEI HANGOK. Oktató, szertartásos, életrajzi, és énekes imakönyv. Ker. kath. hivek használatára szerzette és kiadta R a d l i n s z k y E n d r e , Esztergom főmegyei ál-dozár, a sz. m. és bölcsészet tudora. Bibornok hg-primás s esztergomi érsek ő főmagassága jóváhagyásával. H é t aczél-metszettel. P e s t , 1859.'8-r. XLVIII. és 896 1. Ára kötetle-nül , közönséges papiron, hat fametszettel : 2 f r t 50 kr. ; finom papiron, hét aczél metszettel : 3 frt 50 kr. a. é.; kötve : 3 f r t 13 krtól kezdve, 12 f r t 5 krig, a. é.

Egy ritka jelességü imakönyvet akarok különösen a nt.

lelkész urak figyelmébe ajánlani. Olly imakönyvet, mellyről el lehetne mondani: vajha egy keresztény családnál se hiányoz-nék ! Mert valóban , ha a jó papnak mindennapi kenyere, in-tője és útitársa a breviárium: ugy ez imakönyv minden ker.

családnak oktatója, buzditója, s vigasztalója lehetne. Czime : ,M e n n y e i h a n g o k . ' Szerzette és kiadta R a d l i n s z k y E n d r e , stb. Hogy a t. olvasó e könyv becséről annál könnyeb-ben meggyőződjék , a t. szerkesztőség engedelmével egv kis kalászatot fogok a könyv százszoros gyümölcsű szántóföldjén tartani. A lelkes előszó, az ünnepeket mutató táblák, és egy naptár u t á n , következik a tartalom ; melly maga 22 lapra t e r j e d v é n , máris mutatja terjedelmével, mennyi kincs fog-laltatik az utána következő 56 iven. — A könyv 12 szakaszra oszlik. Az I. szakasz tartalmazza a r e g g e l i a j t a t o s s á -g o t (1—27. 1.). M á r ezen ajtatossá-g eleje is i-gen me-ghatja az olvasót, azon oktatásnál fogva, melly itt természetesen a reggeli ájtatosságra vonatkozik, és minőhez hasonlók a könyvnek számlálhatlan helyén, arra szolgáló minden jó al-kalom előkerültével találtatnak. E szakasz oktatása t. i. eme, vajmi sokszor szem elől tévesztett kérdések megfejtése : ,Mi

In document Religio, 1860. 1. félév (Pldal 83-89)