Sóval s tetvvel elérkeztünk a pályaválasztáshoz. Ez bizony fontos kérdéskör, mert ha nem is életre, de jó hosszú időre szóló döntés, illik hogy alaposan megrágjuk és kivesézzük!
Mindenekelőtt le kell szögeznünk: nincs „jó” vagy „rossz” munkakör – csak ennek vagy annak az embernek, neked vagy neki jó vagy nem megfelelő! Azaz, itt tisztában kell lenni azzal, hogy te milyen képességekkel rendelkezel, s ennél is inkább azzal, hogy milyen életet szeretnél élni! Utóbbi alatt főleg azt értem, hogy nyugodtat vagy izgalmasat, hogy olyat ami mellett sok időd marad valami hobbira, vagy esetleg mindenáron híres, elismert valaki szeretnél lenni még akkor is, ha ez esetleg a családi életed rovására megy, s más efféléket.
Szóval, nézzük, mit mond a tudomány a munkakörökről! A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a munkákat az úgynevezett „szellemi” és „fizikai” munkák kategóriái szerint csopor-tosítják. Sajnos bár ezt mindenki tudja, de ez rendkívül durva leegyszerűsítése a valóságnak, de annyira durva, hogy gyakorlatilag használhatatlan. Egy ennél sokkal használhatóbb, de még mindig elég egyszerű felosztás a következő:
1. Fizikai munkák. Ide tartoznak az olyasfélék, mint például segédmunkásként kubikolás valami kőművesmester mellett, árokásás, vasbetonszerelés, csatornaépítés, kertásás, favágás...
azt hiszem ez világos. Minden olyasmi, ahol főként az izmaidra van szükség.
2. Szellemi munkák. Ide az olyasmik tartoznak hogy mérnöki, tervezői munka; matematikus;
fizikus; mikrobiológus; csillagász; számítógép-programozó; általában minden olyasmi, ami-nek végzőjét fehér köpenyben és bonyolult, drága gépek közelében képzelik el, többnyire szá-mítógéppel vagy mikroszkóppal. Ezek tipikusan olyan pályák, amikhez diploma kell. Ide tartozik azonban a nem műszaki pályák közül is néhány, például összehasonlító nyelvészet;
összehasonlító vallástudomány; egyiptológia, sumerológia; sőt, az irodalomkritika is.
3. Idegmunkák. Ezek olyan szakmák, ahol a jó reflexeké a főszerep. Ide tartozik mindenfajta járművezetés, nemcsak a pilóták pályája de az egyszerű autóvezetés is. Azaz idegmunkát végez a busz- és teherautóvezető; a taxis; de említhetem a hadseregben a mesterlövészek munkáját is.
4. Irányítói, főnöki munkák. Ezek más képességeket követelnek, mint az előbbiek: itt embe-rekkel kell bánni, nekik parancsolni, illetve rábírni őket valamire, néha anélkül, hogy lenne bármiféle kényszerítőeszközünk. Rém idegesítő néha! Ide tartozik mindenfajta menedzseri és főnöki poszt, kezdve a bankigazgatókon, s tőlük lefelé egészen a tanárokig és tanárnőkig, akik kénytelenek (s néha képtelenek...) fegyelmet tartani az osztályban a vásott nebulók közt.
Eközben meg kell felelniük bizonyos elvárásoknak, döntéseket kell hozniuk, s egyszerre sok szempontot figyelemmel kísérniük, sok mindenre figyelni/ügyelni egyszerre. Ide tartozik mindenfajta ügynöki tevékenység is.
5. Unalmas munkák. Ezek olyan feladatkörök, amik minimális izommunkát igényelhetnek esetleg, de nem sokat, szellemileg sem megerőltetők, a legnehezebb bennük az, hogy gyakran az egész munkaidő alatt állni kell; – no meg az, hogy a munkát végző el kell tudja viselni az unalmat! Tipikusan főként a különböző automata gépek „etetése” tartozik ide, és mindenfajta futószalagmunka. Többnyire megvan a lehetősége viszont annak, hogy az ember a fejére tegyen egy MP3 lejátszót, és zenét hallgasson közben. (Egy kis reklám: vess kérlek ezzel kap-csolatban egy pillantást a zenemorzsa nevű nyelvújítási kezdeményezésemre!) E munkák nagy előnye, hogy őszinte hittel ajánlhatom depresszióban szenvedőknek, no meg hogy akinek
ezek kiválóan megfelelnek, mert például ha valaki mondjuk a regényírásnak szenteli az életét, akkor ezen unalmas munkák végzése közben nincsenek lekötve az agyi erőforrásai, azaz közben szabadon szárnyalhat a fantáziája, és kitalálhatja, hogy ha hazaér, mit fog megírni.
Azaz, az unalmas munkák nemcsak az úgymond „buta és gyenge” embereknek jók, hanem akadhat hasznuk a sokkal tehetségesebb emberek számára is! Plusz ha nem zenét hallgatsz közben hanem például egy nyelvtanfolyam anyagát, akkor nyelvet is tanulhatsz munkaidő alatt...
6. Ügyességet igénylő munkák. Ilyen például a sebészeké, de ilyen az előadóművészeké is, sőt, ide tartozik a festőké, szobrászoké is. De a fodrászoké is, és pár más hasonló is. Ezek többnyire jó térlátást és ügyes ujjakat igényelnek.
7. Kockázatos munkák. Ezekre az a jellemző, hogy egyetlen rossz döntés esetleg a halálodat okozhatja – vagy börtönbe is kerülhetsz miatta! Ezek rém idegesítő munkák némely ember-típus számára, másrészt azonban az ezen foglalkozást űzők többnyire nem panaszkodhatnak arra, hogy unalmas az életük, s e pályákon dolgozók nagy társadalmi megbecsültségnek ör-vendenek – többnyire. Általában jól is keresnek. Ide tartoznak a politikusi pályák – itt a koc-kázat a rossz döntés, vagy hogy nem méred fel helyesen az ellenfél lépéseit és az behúz téged a csőbe, belemész valami egyezségbe, amit csak ügyeskedésnek vélsz, aztán kiderül hogy az bizony törvénytelen cselekedet volt és a dutyiban végzed... de ide tartozik az idegenlégiós pálya is, a kommandósi és terrorelhárítói is, a rendőri pálya, a katonatiszti, a tűzoltóké, a baleseti sebészeké, a felfedezőké, aknamentesítőké, tűzszerészeké, ide soroltatnak be a sark-kutatók, a búvárok, a régészek... Aki e munkák valamelyikét űzi, az számítson rá, hogy gyakorlatilag nem lesz magánélete, nem lesz idő a családra, vagy holmi hobbira: számára a munka kell jelentse az egész életet és a hobbit, mert ha mégsem, akkor nem is viszi semmire a szakmájában! E munkákhoz többnyire sokat is kell tanulni. Ez tényleg nem munka: ez életpálya, elhivatás! A menedzserek többsége is illik hogy ide soroltassék, másrészt az persze az irányítói pálya is.
Akadnak pályák, amik egyszerre több képességet is igényelnek, mint például az előbb említett menedzseri munkakör. Mindenesetre aki pályát választ, előbb alaposan fontolja meg, hogy milyen képességekkel rendelkezik ő maga, sőt, hogy milyen életet kíván: olyat, amit teljes egészében kitölt a munka, vagy olyat, ami mellett marad szabadideje is valami hobbira vagy a családjára! Utóbbit elérheti úgy, ha fizikai munkát vagy unalmas munkát választ. Ha ideg-munkát választ, akkor is marad szabadideje, de annak egy részét muszáj lesz pihenéssel, már-mint idegei pihentetésével tölteni. Persze a fizikai munkát végzőnek is kell pihennie, de neki egyre kevesebbet, mert az izmok egy idő után megedződnek, megerősödnek. Az idegek nem.
Akárhogy nézem is, aki valami hobbinak illetve a családjának akar élni, annak számára az unalmas munkák a legmegfelelőbbek. Erre különben a vallásos szekták is rájöttek: Az ő hobbijuk ha nem is így nevezik, a „hit” terjesztése, közismert, hogy például a jehovisták házról-házra járnak, ehhez sok szabadidő kell, és hogy ki ne fáradjanak szellemileg a munkahelyen, emiatt idővel a közéjük álló diplomás fiatalok is felhagynak a szakmájukkal, s valami unalmas betanított munkakörbe mennek át. A szellemi munkák mellett is maradhat szabadidőd, de ha jó akarsz lenni a szakmában, akkor otthon is fejlesztened kell a tudásodat, otthon is a munkahelyi dolgokon, például valami találmányon jár az eszed...
Ha elmész valami szakmai tanácsadóhoz, pszichológushoz, az felderítheti, mihez van tehet-séged, végezhet IQ- és fantáziatesztet is rajtad. Mindez remek dolog, minden bizonnyal segít azon, hogy eligazodj a szakmák tömkelegében. Hiába deríti azonban ki, hogy mondjuk a mű-szaki pályákhoz jó tehetséged van, vagy hogy kiváló a kézügyességed: mindezen tehetségek
rengetegféle pályára tesznek téged alkalmassá, melyek azonban az előbbi felsorolás kategóriái közül a legkülönbözőbbekbe esnek! És akkor aztán régen rossz neked, ha nem olyan kategóriába eső pályát választasz, ami mellett boldog lehetnél, hiába hogy különben volna tehetséged hozzá.
Azaz, mindenekelőtt dönts afelől, hogy milyen típusú pályát szeretnél, tehát nagyvonalakban, mert a többi ehhez képest már részletkérdés!
Ha sok pénzt szeretnél, annak megszerzésére nincs biztos módszer, ellenben annyi majdnem biztos, hogy az unalmas és a fizikai munkákkal nem szerzel nagy vagyont. Más munkakört választva viszont alig vagy egyáltalán nem marad szabadidőd. Ezzel tisztában kell legyél.
Lássuk világosan: az élet éléséhez szükség van bizonyos mennyiségű pénzre jelenlegi vilá-gunkban! No most aki ezt nem örökölte meg, annak ezt munkával kell megszereznie. Az élet tehát arról szól, hogy ezen élet egy részét eladjuk, pontosabban bérbe adjuk aképpen, hogy az időnk egy részében munkát végzünk, azért, hogy az érte kapott pénzből élhessünk a többi, el nem adott időnkben. Hogy ki mennyi idejét adja el, az az ő döntésétől függ. Kevesebb időnket eladva kevesebb lesz a pénzünk, azaz rosszabbul élünk a maradék időnkben, ellenben ezen maradék idő mennyisége több lesz.
Van persze egy másik variáció is: előfordulhat hogy azon szerencsések közé tartozol, akiknek a munkája egyben hobbi is, eképp teljes idejük egyfajta szabadidőnek tekinthető! Kétségtele-nül ez a legkellemesebb lehetőség, de ez nagyon keveseknek adatik meg, sőt, százszázaléko-san szerintem senkinek sem. Leginkább ezt az ideát talán az az író közelíti meg, aki gyerek-korától arra készült hogy író legyen főállásban, ez az álma végül teljesült is, az olvasók falják a regényeit – de ő sem élheti teljesen a maga választotta életet, mert sürgeti a határidő, néha azt is megszabja a kiadója vagy menedzsere, hogy miről írjon...
Mindenesetre teljesen biztos módszer ezen állapot elérésére nincs. Annyi azonban kétségtelen, hogy csakis akkor van esélyed rá, ha a hobbidat mesterfokon vagy képes űzni, azaz igazi profi leszel benne!
Ez okból azt ajánlom, bármi kategóriába eső pályát válassz is, de a tanulást abba ne hagyd, tanulj amíg csak teheted!