IRODALOM
Zürich 8-adrét, 111 lap; ára 3 korona
A zürichi iskolai egyesület elöljáróságának megbízásából H e p p János «A tanulók önkormányzatai («Die Selbstregierung der Schü-ler») c. jelentést dolgozott ki, mely jelentést, m i n t a zürichi «Hiva-talos Lapu mellékletét az összes svájci néptanítók megkapták.
Számos igen befolyásos pedagógus felszólítására a szerző eme referádát bővítette és ilyen átalakított formában és könyvalakban a fenti cím alatt látott ezen bővített jelentés napvilágot.
Szerzőnk mindjárt könyvének bevezetésében arra utal, hogy az iskolában is a megváltozott idők és viszonyok érvényesülnek, és
külö-nösen a népiskolák feladata, mind a fegyelem, mind a nevelés terén sokkal nehezebb lett. Olyan dolgokra például, melyek ezelőtt a szülők feladatai voltak, mint rendszeretet, pontosság, illem és szolgálatkész-ség. az iskolában kell ma a növendékeket nagy türelem árán szoktatni.
Hepp véleménye szerint a pedagógiának nincs magasabb és elérhetőbb célja, mint a fiatalembereket a szabadságszeretetre ne-velni és egyéniségekké átalakítani. Igaz, hogy az iskolai fegyelem első sorban a rendszeres tanítás szolgálatában áll, de mégis azon kell lenni, hogy az önfegyelemmé nőjje ki m a g á t ; összes pedagógiai
mun-kánkat pedig azon igyekezet lelkesítse, hogy a növendék maga ma-gát találja m e g ; főleg pedig arra kell őt vinni, hogy a jót megvá-lasztani és a rosszat kerülni tudja, mert a szabadságra, vagyis az önfegyelmezésre való nevelés sohasem volt szükségesebb, m i n t épen napjainkban.
Amint ezekből látjuk, Hepp igen nagy súlyt fektet az önural-kodásra, de ezt — amint a szerző művének további fejezeteiben részletesebben is kimatatja, — csak akkor érjük el, hogyha a tanító a maga saját hibái felett uralkodni tud. Ezért «Das Schulleben als Aus-gangspunkt für den Charakter» és a «Der Klassengeistn c. fejezetek-ben kimutatja a példaadás és a minta nagy értókét, melyet a tanító
tanítványainak nyújt. Különben, hogy az önuralom, a példaadás és az ellenőrzés a szeminárium és más magasabb fokú iskolákban mennyi jót tehet, legjobban dr. Walter, a frankfurti főreáliskola egyik
jelen-téséből tűnik k i : dr. Walter iskolájában a felsőbb osztályú tanulókat az iskola felett való felügyeletben, valamint az alsóbb osztályú tanu-lók nevelésében is felhasználta. T. i. minden osztály 3 példás viseletű és kiváló bizalmi embert választott, kik az osztályban uralkodó rend-és fegyelemért felelősek voltak, másrrend-észt pedig a tanítóság ós a tanuló-ifjúság között való kapcsot képezték, amennyiben azok a bizalmi tanulók a többi tanulók kívánságait az iskola vezetőségéhez juttatják.
Ezen intézkedés tudomásunk szerint már néhány magyarországi in-tézetben is meg van.
Heppnek szóban lévő műve — mint már ezekből is kitűnik — Förster. műveinek hatása alatt áll. Különben a szerző — tudva-levőleg Förster egyik legtehetségesebb tanítványa. Förster pedig oSchule u n d Charakter« és «Jugendlehre* c. műveiben ama módo-kat és eszközöket íejtegeti, miképen lehetne az iskolában a tanulók jellemét és akaratát helyesebb alapokon fejleszteni. így tehát Hepp a mester céljait egy lépéssel közelebb hozta a megvalósuláshoz, már azzal is, hogy a dr. Förster által felállított theoriáknak ezen most is-mertetett műve útján is sok barátot és érdeklődőt szerzett.
Székesfehérvár. Téri József.
*
B r u g m a n i l , K., Der Gymnasialunterricht in den beiden klassischen Sprachen und die Sprachwissenschaft. Strassburg, Trübner. 1910. 32 1.
Az érettségi vizsgálatokon általános a panasz a tanulóknak a latin nyelvben való járatlansága miatt. Sem szó, sem nyelvtani tudás nincs. Egyik oka ennek, hogy a tanulók a felsőbb osztályokban már nagyon unalmasnak tartják a nyelvtani ismétléseket. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a nyelvtant a felsőbb osztályokban új szem-pontok szerint tárgyaljuk. Ez legmegfelelőbben Kretschmer egyetemi tanár szellemében történhetik, aki azt ajánlja, hogy az összehasonlító nyelvtudományt vigyük be a nyelvtanításba, természetesen kellő mér-tékkel. Szép példáját mutatja annak, hogy mikép lehet a latin hang-tant tárgyalni nyelvtudományi alapon anélkül, hogy a többi indo-germán nyelvekkel összehasonlítanék, M. Niedermann, Précis de phonetique historique du latin. Paris. 1906. (Németül: E. Hermann, Historische Lautlehre des Lateinischen. Heidelberg, 1907.)
Brugmann, az indogermán nyelvészet hírneves t a n á r a a lipcsei egyetemen úgy véli, hogy a baj legfőbb oka a tanárokban keresendő, kik az egyetemen nagyon keveset foglalkoznak nyelvészettel, mert a tanári vizsgálatokon nem kell számot adniok az összehasonlító
nyelv-4 8 ERODÁLOM.
tudományban való jártasságról. (A mi szabályzataink ezt megköve-telik, de azért középiskoláinkban az eredmény, úgy hiszem, jóval alatta áll a német középiskolákban elért eredményeknek.)
Hogy miért nem foglalkoznak a jelöltek eléggé az indogermán nyelvészettel, annak okát a következőkben keresi:
1. A klasszikus tanulmányok mívelői az újabb ásatások gazdag eredményei folytán inkább ezeknek feldolgozására irányították figyel-müket.
2. Az összehasonlító nyelvészetnek hitele — sokszor ingatag területre való elkalandozása folytán — megingott.
3. A nyelvészek egymás között is nagy harcokat folytatnak.
4. A nyelvészek főleg a hang- és alaktant tárgyalják, kevésbbé a mondattant és épen ezzel kevéssé használnak a gimnáziumi ok-tatásnak. Ezeket az ellenvetéseket sorra cáfolva arra az eredményre jut, hogy az összehasonlító nyelvészetnek az egyetemi vizsgálatokon is nagyobb teret kell engedni, úgyszintén a középiskolai oktatásban i s ; így aztán érdekkeltőbb lesz a klasszikus nyelvek oktatása és ered-ményesebb. Dr. Endrei Gerzson.
*
Dr. W . R e i n u. Dr. P. S e l t e r : D a s Kind, seine körperliche u. geis-tige Pflege von der Geburt bis zur Reife. Enke Stuttgart. 1911.
Dr. Pb. Biedert két kötetes munkáját, a szerző betegeskedése miatt, Rein és Selter rendezték másodszor sajtó alá. Harminckét szak-ember írta az egyes, megfelelő fejezeteket.
Az első kötet az átöröklés elméletétől és az embryonális fejlő-déstől kezdve végigkíséri a gyermeket az élet minden változásán;
bemutatja — 152 szép illusztrációval a szövegben — az ép és beteg testet, leírja a gyakoribb gyermekbetegségeket ós útmutatást ad azok helyes kezelésére. A szakember a tudomány legújabb vívmányait, s tanulmányainak rövid összefoglalását találja meg egy-egy fejezetben ; a laikusnak pedig számtalan ferde felfogását helyesbíti ez a könyv. A mű-velt szülők számára készült. Igazi népszerűsítő munka s kevésbbé téte-lez fel magasabb fokú előtanulmányokat, m i n t a második kötetnek egy-két pontja. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy a sok szerző munkájában nincs egység. Sőt ebben a tekintetben a szerkesz-tők határozottan rányomták a műre tudományos felfogásuknak és világnézetüknek bélyegét.
Az emberi nem testi és szellemi tökéletesedésének egészséges eszméje vezérli a tanulmányok íróit egytől-egyig, ami különösen a II. kötetben hat kellemesen az olvasóra. Ez nem rendszeres nevelés-tan, mindazonáltal teljes képét kapjuk a kilenc fejezetben a nevelés modern elveinek.
A bevezető cikkben Rein a nevelés célját fejtegeti. Megüti benne az alaphangot, mely a végigrezdül az egész köteten. A jóakarat a világon az egyetlen értékes. Az erkölcsi jellemnek székhelye. Jellem-képzés annyi, mint akaratJellem-képzés. Faust lelki fejlődése alapján mu-tatja be, mintegy példában, az önző törekvések legyőzését és a társas-élet szolgálatára szentelt munkában megnyilvánuló jóakarat fejlődését.
A jellemes személyiség az eszmék birodalmához van kötve s a nemzeti élet talajában gyökerezik. A hazaszeretet dicsőítése vissza-visszatérő akkordként csendül meg itt Reinnél. A jellemfejlődéssel kapcsolatban panaszkodik az önuralom hiányán a mai korban amit a tévesen ma gyarázott Rousseaui elveknek tud be, szembeállítva a-mai kor nebántsvirágát a régi idők edzett gyermekével. A voluntas mea suprema lex-féle rendőri nevelés visszahatása ez.
A pedagógiai fatalizmust és Schopenhaueri nihilismust kár-hoztatva, természettudományos alapon magyarázza Andreae a máso-dik fejezetben az egyéniség fejlődésót. A meliorismusnak kell a ne-velőt munkájában lelkesíteni. Hadd ragyogja be az átöröklés sötét kópét a nevelői munka sikerébe vetett bizalom. Ismernünk kell a gondjainkra bízott gyermek átöröklósi viszonyait. Ennek pontos képe
— úgymond — többet érne a sok mérésnél, számlálásnál és statisz-tikánál.
Sellmann világos, igazán népszerű előadásban ismerteti a gyer-mek lelki fejlődését hat éves koráig. Folytatását Spitzner írta. El-vont fejtegetései a gyermek logikai, etkikai ós sesthetibai értékmeg-állapító képességeinek fejlődéséről s ezeknek az öntudatra gyakorolt hatásáról annyira nehézkesek, hogy ilyen munkában nem igen lehet helyük. Még sokkal szívesebben látjuk Hanna Meckenek a másik végletben, a túlságos könnyed stílusban megírt tárcacikkszerű cseve-gését a családi nevelésről.
A Landeserziehungsheim-ok és a reformiskolák részletező is-mertetése élvezetes] olvasmányszámba megy. Több szerző érinti az utóbb említettem kérdést és vetekednek a reformiskola dicséretében.
Már gyakorlati tekintetből is indokolt nemcsak az iskola embereinek, hanem a szülőknek rokonszenve is, mellyel az új iskolatípus hódítá-sát fogadják. Az iskola alsó tagozata, minden reformiskolában egyenlő lévén, a gyermeknek nem kell már 9 éves korában hajlamainak és tehetségének meg nem felelő tanulmányokat folytatnia.
Említést érdemel Rein Schulorganisation c. tanulmányában ki-fejtett álláspontja a hittan tanítására vonatkozólag. Sem a hittan nélküli, sem a felekezeti iskola nem az ő ideálja. A szimultán iskola sem ideális az ő nézete szerint. Ó közös bibliatörtóneti oktatást kí-ván az iskolában. A kiegészítés az egyház és család dolga. A
koedú-Magyar Paedagogia. XXI. 1. 4
5 0 IRODALOM.
káeió kérdése is egységes megítélésben részesül a műben. Az alsóbb osztályokben tanuljanak együtt a fiúk és lányok, a felsőbb osztályok-ban (a középiskola felső tagozatáosztályok-ban) is csak a tananyag differenciáló-dása lebet akadálya a koednkációnak, és megszívlelendő, hogy a leány kíméletre szorul ott is, ahol a fiúknál ilyesmire nem kell gondolni.
Külön tárgyalja a könyv a leánynevelés kérdéseit. S különösen kiemelendők Elly Rsethelnek a leánynevelés történetére vonatkozó fejtegetései. ( H , 112—114.) Milyen óriási a különbség még a X V U L század felfogása és az 1908. porosz új szervezeti szabályzat k ö z t ! Amott a pour plaire-ben jelölték meg a nőnevelés célját, itt meg m á r a reábs irányt érvényesítették a puszta erkölcsnek rovására.
Beható ismertetését olvassuk a továbbképző iskoláknak is. Irigy-lésreméltó, hatalmas közoktatási intézmény ez! Egész Németország-ban igen komolyan veszik ezt az iskolát, melyet birodalmi törvény szabályoz.
A gyermekeket kor és egyéni tehetségek szerint csoportosító mannheimi iskolarendszerről Dr. Sickinger írt lelkes ismertetést. Meg van arról győződve, hogy ez az ú j rendszer a természettörvény logi-kájának erejével fog győzedelmeskedni, mert hű a természethez,
Azonkívül a gyermek szépérzékének fejlesztéséről, az ifjúsági olvasmányokról, az abnormis gyermek neveléséről és még sok egyéb érdekes tárgyról esik szó ebben a kötetben, melynek értéke nem eredetiségében rejlik, hanem élvezetes előadásában és a peda-gógiai irodalom felvetette modern kérdések gondos összefoglalásában.
Teveli Mihály.
*
F o n t e s R e r u m T r a n s y l v a n i c a r u m (Erdélyi t ö r t é n e t i f o r r á s o k ) . I. kötet: Az erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korá-ban (1571—1613). Gyűjtötte és közrebocsátja dr. Veress Endre. I.
1571—1583. Hét hasonmással. Kolozsvár—Budapest 1911. n 8° XVI + 325 lap. Ára 10 kor.
Kolozsváron, dr. Veress Endre szerkesztésében nevezetes válla-lat indult meg. 50 kötetben adja ki azt az anyagot, melyet Veress 20 év óta a M. T. Akadémia anyagi támogatásával magyar és kül-földi levéltárakban a régi Erdély .és Magyarország külkül-földi összeköt-tetéseire vonatkozóan egybegyűjtött. «TJj anyagot akar n y ú j t a n i a tör-ténetírásnak. »
E vállalatról azért indokolt e helyen megemlékeznünk, m e r t ettől a magyar neveléstörténeti irodalomra is hasznot remélhetünk.
Nemcsak általában, történeti kérdések megvilágításával, h a n e m épen jskola-történeti és művelődéstörténeti anyagával nagy segítsége lehet a XVI—XVIL századbeli erdélyi nevelés tanulmányozójának. Családi
oklevéltárak és házi krónikák, pápai nnnciusi jelentések, itt járt ide-genek útleírásai és hasonló iratok — melyeket az I. kötethez csatolt tervezet igér — sokfelől világíthatnak rá eddig ismeretlen vonásokra.
A római Collegium Germanicum erdély — ós magyarországi tagjai-nak 1579—1912 közti időből, a paduai egyetem szintén erdély- és magyarországi tanulóinak pedig 1264—1837. összegyűjtött névsora és
iratai mindenestől neveléstörténeti jelentőségűek.
Sok egyebet is tartalmaz, de e szempontból is nagyon neveze-tes a most kiadott I. kötet, mely a nyomában következő őt kötettel együtt az erdélyi jezsuiták letelepedését és működését tárja fel. Az I.
kötetben száz levél és irat van. Legnagyobb részt a jezsuita-rend római levéltárából s a Vatikán levéltárából és könyvtárából. A jegy-zetekben több helyesbítés és összevetés van mór közölt adatokkal.
Az egész kiadás nagy gondosságot árul el. A jezsuiták iskoláiról, a kolozsvári kollégium tanrendjéről, Leleszi István gyulafehérvári műkö-déséről stb., szóval a jezsuitáknak Erdélyben töltött első éveiről szá-mos becses és érdekes adat van a kötetben, melynek neveléstörténeti jelentőségét felesleges fejtegetnem. Tartalmát pedig itt nem kívánom részletezni.
Bizonyos, hogy a forrásokban való elmélyedésnek a mostani idő nem kedvez. A nevelés elméletében és a mai élet pedagógiai szükségleteiben olyan fontos és változatos újságok vannak, hogy az ezekben rejlő problémák szinte minden érdeklődést lekötnek. De nem kétséges, hogy újra elkövetkezik a történeti érdeklődés megerősödése és azt is reméljük, hogy a munkamegosztás ideje is beáll egyszer.
Tehát a jövőre gondolva, tisztán a magunk neveléstörténeti néző-pontjából is örömmel kell fogadnunk e vállalatot, mely gyakorlott kézzel szerkesztve, szép kiállításban annak az eddig kevesektől mű-velt területnek feldolgozására újabb alapot nyújt. Veress Endre gyűj-teménye a rendszeresen összeállított forrás érdemére és tekintélyére — az L kötet tanúsága szerint — méltán törekszik. Kívánatos, hogy hatása az itt felölelt korra vonatkozó neveléstörténeti tanulmányok-ban is meglássék. Imre Sándor.
*
Mikszáth Kálmán utolsó novellái. A tavaly elhunyt nagy írónak most jelent meg utolsó könyve: azoknak a novelláinak gyűjteménye, melyek élete utolsó éveiben különböző lapokban elszórva jelentek meg s most kerülnek először könyvalakban az olvasó elé Töviskes látogatóban címmel. Tizenhárom novella van a gyűjteményben és
egy regénynek a töredéke. A novella mind valamennyi egy-egy remek-műve Mikszáth novellaíró zsenijének, humora, megfigyelésének párat-lan frissesóge, előadásának gazdagsága és bája teljes mértékben
érvé-4+
5 2 KÜLFÖLDI SZEMLE.
nyesül bennük. Ezekből a novellákból látni, hogy az író igazán ere-jének teljességében halt meg, utolsó novellái között vannak olyanok,
melyek egész munkásságának legislegjava közé sorakoznak s a többi is mind azon a maga3 művészi színvonalon áll, melyre éppen Mikszáth emelte novellánkat. Meglátszik a novellagyüjteményen az az érdeklő-dés, mellyel Mikszáth utolsó idejében a magyar mult és főleg a Rákóczi-kor felé fordult. A kötet négy darabja van ebből a korból véve, a többi a magyar falusi élet képeit rajzolja azzal az utolérhetetlen varázzsal, mely Mikszáth műveit feledhetetlenekké teszi. A pompás kötet végén van Mikszáth Az amerikai menyecske című regényének töredéke. Ez az a híres közjogi regény, mellyel élete legvégén fog-lalkozott és amelyben bonyolódott közjogi viszonyainkat akarta szem-léltetni. Az a töredék, amely a műből elkészült, megmutatja, mekkora, veszteség irodalmunkra, hogy ez a sajátságos, egészen eredeti kon-cepciójú regény nem készülhetett el. A könyvet szép, elegáns kiállí-tásban a Franklin-Társulat adta k i ; ára 5 korona.
*
Maeterlinck a Magyar Könyvtár-ban. A világhírű belga drámaíró nevét most a Nobel-díj tette aktuálissá s éppen erre az alkalomra jelent meg egyik legfinomabb és legművészibb munkája, az Interieur, hangulatos párbeszédes jelenetek gyűjteménye Rózsa Géza magyar fordításában. A füzet annál érdekesebb, mert az előszót Maeterlinck neje, Georgctte Leblanc írta hozzá. A füzet Radó Antal kitűnő vállalatában, a 'Magyar Könyvtárs-ban jelent meg a Lampel R.
(Wodianer F. és Fiai) cég kiadásában, ára 30 llér.