Szászország-b a n . Csak 1908-Szászország-ban reformálta leánynevelésügyét az ú. n. augusz-tusi rendelettel Poroszország és már 1910 június 16-án nyomába lép, sőt túltesz rajta Szászország egy szentesített törvénnyel, amely a mult évben ápr. 1 -én életbe is lépett. A törvényes rendezés természetének megfelelőleg ebben a törvényben csak a legfontosabb alapelvek van-nak adva, hogy a részletek szükséges változtatásávan-nak sohasem legye;
nek nehézségei. Az első rész a. felső leányiskolára vonatkozik. Az ed-digi három előkészítő osztályt elejtve a törvény a felsőleányiskolát hétosztályosnak mondja ki, a legalsó osztályba való felvételhez a
"kilencedik óv betöltésére van szükség. A tanulók létszáma az alsó négy osztályban 40 is lehet, a felső három osztályban azonban leg-feljebb 30. A törvénynek az az intenciója, hogy az az iskola nagyjá-ból a fiúk hatosztályos reáliskolájának feleljen meg és ha az exakt-tárgyak óraszáma alatta is marad a reáliskolának, viszont a modern-nyelvekben a .felső leányiskola nyújt többet. A leányiskola záróvizsgája
•ép ezért a reáliskola érettségi vizsgájával egyenlő értékű. A tanító testületben férfiak és nők lehetőleg egyenlő számban legyenek, de a testületnek legalább háromötöde főiskolai képzettségű legyen. Az igaz -gatói tisztet csak férfi nyerheti el. A tanítási órák száma csak a felső
három osztályban több 30-nál.
Az egyetemi tanulmányokra képesítő Studienanstalt kétféle.
Az egyik hatosztályos, lehet önálló, vagy valamely felső leányiskolával .kapcsolatos, a másiknak három osztálya a felső leányiskola fölé
emel-kedik, tehát önálló nem lehet. A hatosztályos intézetet csak reform-.gimnázium módjára lehet szervezni, esetleg reálgimnáziumi • és hu-mánus-gimnáziumi tagolódással. A háromosztályos intézet jellege olyan, mint a főreáliskoláé, bár az exakt szakok rovására. a szellemi tudomá-nyok itt nagyobb figyelemben részesülnek, mint a fiúiskolákban.
A felvétel külön vizsgálathoz van kötve, amelynek a háromosztályos intézetben alapfeltétele a felső leányiskola végbizonyítványa. A hat-osztályos intézetbe oly 13 éves leányok léphetnek be, akik a négy felső leányiskolái osztály anyagának megfelelő ismeretekkel
rendelkez-1 0 2 KÜLFÖLDI SZEMLE. 102
nek, eltekintve az angol nyelvtől. A kétféle intézet közül egyikből a másikba lépés ki van zárva. A hároméves intézetben a szabadon vá-lasztható latinon kívül egyetlen új tárgy a lélektan és filozófiai propae-deutika, amelynek a két utolsó osztályban 1—1 óra jut. A tanító-testületben a technikai tárgyak szaktanítóin kívül csak főiskolai kép-zettségű tanárok lehetnek, férfiak és nők körülbelül egyenlő számban..
Nyilvános intézet igazgatója azonban csak férfi lehet.
A Frauenschule egyrészt a nőnemű ifjúság tudományos tovább-képzését szolgálja, anélkül, hogy főiskolai tanulmányokra készítene-elő, másrészt a háziasszony külön hivatására készít elő. Kétéves tan-folyama lehet nőképző középiskola, vagy háztartási középiskola, eset-leg a két ág egymáshoz kapcsolódhatik, de minden ilyen iskola csak felső leányiskolával, vagy Studienanstalttal kapcsolatban szervezhető.
A felvételi vizsgálatra legalább 15lfa éves korban lehet jelentkezni.
Be lehet lépni felső leányiskolái érettségi bizonyítvánnyal is. Minden növendéknek legalább 12 órának rendszeres látogatására kell ma-gát köteleznie legalább egy évre. A' kötelező szakokat a legfőbb is-kolai hatóságok határozzák meg és összefüggő oktatási köröket nem szabad elválasztani. Jogosítást az iskola nem ad. Taníthatnak rajta egyetemi képesítésű emberek, de nemcsak tanárok, hanem orvosokr
jogászok, stb. A tudományos ismereteket szabadabb formában kell közölni.
Yégül intézkedik a törvény a közös nevelésről. Leányokat kö-zépfokú fiúiskolák csak 1920-ig vehetnek fel, de csak ott, ahol nincs könnyen elérhető felső leányiskola vagy Studienanstalt.
Akik ismerik a porosz leánynevelésügyi 1908. évi rendeletet, láthatják, hogy Szászország sok tekintetben eltérően rendezte leány-nevelésügyét, de a legtöbb esetben a szászországi megoldás a helye-sebb, a kor szellemének megfelelőbb. (Frauenbildung, 11. füzet.)
*
Az iskolai kert a nagyvárosban.
A természettudományi oktatás reformtörekvéseinek egyik eredménye, hogy általánosan elismerik az iskolai kert szükségességét ahhoz, hogy a középiskolai biológiai okta-tás meg tudjon felelni feladatának, a megfigyelőképesség fejlesztésének.Németországban már sok helyen történt gondoskodás iskolai kertek-ről, hogy az iskolák megfelelő növénytani anyagot kapjanak az okta-tás céljaira. A legtöbb helyen azonban nem minden iskolának van külön kertje, mert az iskolák rendesen a város belterületén vannak, ahol drága a telek, hanem közös iskolai kertészetből látják el az összes iskolákat. így helyet, munkaerőt takarítanak meg, de ez nem szolgál az iskola javára. A kertészet ngyan sokféle anyagot tud szolgáltatni, de a növény életjelenségei iránt sokkal jobban fel lehet kelteni az
ér-° deklődést, ha az oktatás korlátolt területet alaposan dolgoz f e l Másik baj, hogy még ha idejében meg is kapja az iskola, amire szüksége van, kellő számban, ez csak egypár élettelen, környezetéből kiszakí-tott növény lehet, pedig a tanulóra nézve sokkal fontosabb a nö-vény környezete: a talaj neme, a világítás, stb. Ilyen példányokon aligha lehet megfigyeltetni a beporozás fontos jelenségeit, vagy a ref-lex mozgásokat, nem is említve az életközösség és a létért való küz-delem egész területét, amelyet ilyen módon sohasem ismer meg a tanuló. Kirándulásokkal pótolni az iskolai kertészet ezen hiányait nem lehet, hiszen a nagy városokban a kirándulásoknak számtalan
nehéz-sége van. Közel nincs olyan terület, ahol a tanár nyugodtan végez-tethetne növendékeivel élettani megfigyeléseket, messze menni meg nagyon költséges. Szóba jöhetne még az iskolai kertészet látogatása, de ez az időjárás előreláthatatlansága miatt nem valósítható meg ott, ahol sok iskola több osztálya közt kellene megegyezést teremteni.
Ezekből a fejtegetésekből azt a következtetést vonja le Bun-gers, (Monatsohrift für höhere Schulen, 11.füzet), hogy az iskolai ker-tészet nem pótolhatja az iskolai kertet, különösen tekintetbe véve, hogy a kertészet vezetője rendesen nem olyan ember, akinek meg-felelő tudományos és pedagógiai képzettsége volna, pedig csak ilyen ember tudhatja, hogy mire van szüksége az iskolának. Arra kell tehát törekedni, különösen új építkezéseknél, hogy minden iskola megkapja a maga külön kertjét, hiszen ez alig emelné 4%-kal az építési költ-ségeket. Ezt az áldozatot meg lehet hozni, ha a nevelés érdeke így kívánja.
*
Az amerikai egyetemek elnöke.
Az egyetemi elnökség speciális amerikai hivatal, amely nagyban különbözik az európai rek-torságoktól. Történeti fejlődése e hivatalnak elég egyszerű. Eleinte pap volt az elnök, hiszen a college egészen egyházi iskola volt, amely papokat képzett. Amint az egyetemek elvilágiasodtak, az elnök is világi lett és még a felekezeti egyetemek elnökeinek sincs egyházi működésök. Az elnök az egyetemi adminisztráció vezetője, akinek nagy befolyása van az intézet vezetésére tanügyi és anyagi tekintetben egyaránt. Újabb időben erős vita folyt Amerikában arról, hogy az elnök szerepe nem befolyásolja-e károsan az egyetem tanárainak füg-getlenségét és szabadságát, ezért tartja szükségesnek Charles W.Eliot, hogy rámutathasson az elnök szerepére az egyetemek életében (EducationaJ Review, XVIL 5.). Mindenekelőtt megkülönböztetendők-nek tartja az anyagi kérdéseket a psedagogiai kérdésektől. A fenn-tartó bizottság feladata és joga az anyagi kérdésekben intézkedni, viszont psedegogiai kérdéseket nem lehet a tanítótestület
meghallga-104 k ü l f ö l d i s z e m l e .
tása nélkül elintézni. Az elnöknek járatosnak kell lennie mindegyik kérdéscsoportban és meg kell lennie a befolyásának is mindkét irány-ban. Ha megfelelő az elnök, arra fog törekedni, hogy a tanárok vé-leményét és kívánságait képviselje abban a tekintetben, hogy az egyetem a lehető legtöbbet nyújtsa hallgatóinak. Viszont a tanárok esak örülhetnek, ha nem kell adminisztratív ügyekkel törődniök, ami a legtöbb tanárra nézve csak teher lenne. Az elnök viszont, aki az összes szakokat és karokat áttekintő figyelemmel tudja kísérni és aki legjobban ismerheti az egyetemnek, mint egésznek szükségleteit, össze tudja egyeztetni a sokféle véleményt és kívánságot, hogy az intéz-mény működése a leghelyesebb irányba terelődjék. H a ezt teszi, meg-felel hivatásának és így szükséges szerepet tölt be. H a azonban az elnök személye meg nem felelő ennek a hivatásnak, a fenntartó bi-zottság feladata, hogy pótolja a hiányt és nevelésügyi kérdésekben mindig meghallgassa a tanárok véleményét.
*
T a n u l ó k t í p u s a i . Aki megértő szemmel nézi a tanulókat, számtalan alkalmat talál arra, hogy közöttük típusokat különböztes-sen meg. Ez a megkülönböztetés csak előnyére válik a nevelésnek, mert csak így tudja a tanító olyanná tenni munkáját, hogy az a lehető legeredményesebb legyen. Miinek Vilmos egyik előadásában mutat rá egy sor ilyen megkülönböztetésre (Zeitschrift für padag.
Psychologie 1911.) Már a tanulók külső megjelenése is alkalmat ad testi típusok megkülönböztetésére, de nem szabad elhamarkodva kö-vetkeztetnünk ezekből a testi benyomásokból a lelki életre. A közön-séges tanító igyekszik hamar különbséget tenni jó és rossz tanuló között, ami szintén könnyen vezethet csalódásra. Még nagyobb baj, ha a tanító hamar szétválasztja a tanulókat okosakra és ostobákra.
Sokszor megcsal bennünket a tanuló beszélő készsége, ha abból a szellemi folyamatok gyorsaságára következtetünk. Sokszor félreismerik az iskolában azokat a gyermekeket, akiknek önálló ötleteik vannak, mert a helyes kifejezést meg nem találva, különös alakban jelentkez-nek ezek az ötletek, úgy hogy a többi tanulókat mosoiyra késztik, a felületes tanítót pedig fejrázásra. Vannak azután tanulók, akiknél lát-szólag minden feltétele megvan annak, hogy «jó» tanulók legyenek, de még a legtehetségesebbek és legjobbakaratúak is csak egészen ki-vételesen tudnak egyenlően megfelelni az iskola sokféle követelmé-nyének. A tanulók nem egyformán viselkednek a különféle szakok-kal szemben, sőt a különféle feladatokszakok-kal és tevékenységekkel szem-ben sem, de e szempontból sokféle típust lehet köztük találni. Van-nak, akik teljesen megfelelnek, de írásbeli dolgozatokat készíteni nem tudnak. E tekintetben igen sok típust lehetne megkülönböztetni.
Ugyan-csak sok tipnst szolgáltat az a megfigyelés, hogy miképen írják meg szabad tárgyú dolgozataikat. Még a kézírás-típusok megkülönbözteté-séből is lehet következtetéseket vonni a tanulók lelki természetére, Rá nem is annyit, m i n t egyes grafológusok hiszik. A külső kiállítás szempontja is megérdemli, hogy nagyobb lélektani összefüggésben vegyük tekintetbe. Hasonlóképen sokféle megkülönböztetésre ad al-kalmat az idegen nyelvekből való fordítás, a rajzolás stb. A tanulók belső álláspontja az egyes szakokkal szemben nagyon különböző, de szülők és iskola egyaránt könnyen hajlandó túlzásra e téren, h a ezt az álláspontot változhatatlannak veszik, vagy a tanuló rovására írják.
Hogy a játékkal szemben mennyire különbözően viselkednek a tanu-lók, az inkább ismeretes. Igen fontos különbséget találhatunk a figyelem szempontjából, sőt a figyelem hiánya sem egyféle. Itt men-nél pontosabb megkülönböztetéseket tenni annál inkább ajánlatos, mert így jöhetünk rá, hogy mely esetben oka a figyelem hiányának a tehetség gyengesége.
A szorgalomnál kétféle szempont is érvényesülhet. Egyrészt a szorgalom minősége tekintetében is megkülönböztethetjük a kitartó, minden szakban egyenletes szorgalmat, attól, amelyet egyik vagy másik feltétel könnyen eltompít. Még érdekesebb különbséget talá-lunk, ha a szorgalom alapját keressük. Lehet érdeklődés a tárgy
iránt, a tevékenység öröme, sóvárgás az új ismeretek után, de leg-több esetben közvetlen Dyereség: jó osztályzat, dicséret stb. Végül a szorgalom eredhet abból az óhajtásból, hogy egy szeretett személynek örömet okozzon ; sokszor ez a személy maga a tanító. Ha ezeket á különbségeket nem könnyű megtalálni, annál nehezebb pontos hatá-rokat vonni a magaviselet típusai között, mert nemcsak a külsőleg ellenőrizhető magatartást kell a mögötte rejlő hangulat- vagy
gon-dolkodásmódtól különválasztani, hanem a lelki, esetleg kóros alapon adottat is attól, amit a személy és akarat hoz létre. Az eddig emlí-lett területeknél mindnél fontosabb volna azokat a típusokat meg-állapítani, amelyet a tanulók fejlődés szempontjából mutatnak fel.
Ilyen megállapítások mindenesetre kézzelfogható biztossággal mutat-nák az oly állítások tarthatatlanságát, hogy az iskolában kiválóak az életben elmaradnak és viszont. Sajnálattal kell látnunk sokszor ilyen elmaradásokat még a középiskolában.
K Ü L F Ö L D I SZAKLAPOK.
P á ö a g o g i s e l i e s A r c h i v . Monatsschrifl fürErziekung, ünterrichi und Wissenschaft. Unter Mitwirkung von Fachgelehrten nnd Sehulmannern.
Herausgegeben von /. Ruska. Leipzig, 1911. 53. Jahrgang.
106
k ü l f ö l d i s z a k l a p o k .T i z e n e g y e d i k f ü z e t : A filozófiai propredeutika tárgyalása. Prof.
Dr. Arno Neumann. A vallásoktatásra vonatkozó reformtörekvések leg-újabb állapota. — Dr. Jákob Frídrichs, A latin deklinációknak nyelvtudo-mányi tárgyalása az oktatásban. — Hartmann Bodevoig, Pestalozzi Goe-thenél.
*
Z e i t s c h r i f t í ü r P h i l o s o p h i e u n d P a d a g o g i k . Herausgegeben von 0. Mügel, K. Just u. W.Rein, Langensalza, 1911/1912. XIX. Jahrgang.
Második szám (november): Schulrat H. Jáger, A függvénytani gondolkodás térfoglalása a szellemi tudományokban (második közle-mény). — Prof. Dr. Budde, Diesterweg ós a fiú-középiskolák (befejező közlemény). — Dr. Máday István, Tanulók véleménye a háborúról (má-sodik közlemény). — C. Ziegler, Pseaagogiai szemle az újkor és jelen szép-irodalmában.
H a r m a d i k füzet (december): Schulrat H: Jáger, A függvénytani gondolkodás térfoglalása a szellemi tndományokban (harmadik közle-mény. — Dr. Máday István, Tanulók véleménye a háborúról. — Marx Lobsien, A (Mindennapos tornászati gyakorlatoki jelentősége az iskolás-gyermekek szellemi frisseségére nézve.
*
Z e i t s c h r i f t f ü r K i n d e r f o r s c h u n g , mit besonderer Berücksichtigung der psedagogischen Fathologie. Im Yerein mit Dr. G. Anton nnd Dr. E Martinak herausgegeben von J. Trüper u. Chr. Ufer, Langensalza-Wien 1911—12. XVH. Jahrgang.
Második füzet (november): I. Trüper, Tanterv és gyermektanul-mány (második közlemény). — Kurt Lehm, Gondolatok a drezdai 1911. évi nemzetközi egészségügyi kiállitás (kisegítő iskolai című osztályához (első közlemény). — Dr. Kari Wilker, Továbbiak a menhelyi nevelés kérdésé-hez. — Alwin Schenk, Gondolkodás a gyenge elméjűekről az amerikai Egyesült-Államokban (második közlemény). — Dr. Kari Wilker, A tanulók öngyilkossága és a tanítóság.
H a r m a d i k füzet (december): I. Trüper, Tanterv és gyermek-tanulmány (harmadik közlemény). — Kurt Lehm, Gondolatok a drezdai 1911. évi nemzetközi egészségügyi kiállítás akisegítő iskola® olmű osztá-lyához (befejező közlemény). — Alwin Schenk, Gondolkodás a gyenge-elméjűekről az amerikai Egyesült-Államokban (harmadik közlemény).
*
N e u e B a l i n e n . Herausgegeben von Feodor Lindemann und Rudolf Schulze. XXHI. Jahrgang Leipzig, 1911—12.
E l s ő füzet (október): Prof. Dr. Paul Barth, Pillantások iskola-ügyünk jövőjébe. — Prof. L. Gurlitt, A biztos út veszedelmei. — H.
Scharrelmann, Utazásunk Shanghaiba. — Arthur Wolf, A viszályos életről és az engesztelhetőség iskolájáról. — Kari Rössger, írás-kérdések.
H a r m a d i k füzet (december): A. Cl. Scheiblhuber, A lelki élet a történelemben. — C. H. Müller, A ezivnek a vallást. — H. Scharrelmann, Az aquarinm. — H. Pralle, A hamburgi állami iparművészeti
iskola-tanulóműhelye gyermeki kézimunka számára. — R. Goldháhn, A lipcsei Comenius-alap.
N e g y e d i k füzet (január): Dr. Joh. Richter, A pedagógiai igaz-mondásról. — Heinrich Fuchs, Eletteljes földrajzoktatás. — Kurt Arnold Findeisen, A gyermek és a zene.
*
D i e D e u t s c h e S c h u l e . Monatsscbrift. Herausgegeben im Auftrage des Deutschen Lehrervereins von Róbert Rissmann. Leipzig u. Berlin, 1911. XVI. Jahrgang.
T i z e n k e t t e d i k füzet (december): A. Leuschke, A szászországi iskolai reformmozgalom. — E. Schrőbler, Az ifjúság kísérleti tanulmá-nyozása mint a pedagógia alapja (befejező közlemény). — Joseph Was-muth, Illetékességek. — R. Hochstrasser, Beformeszmék és reformtettek.
*
D e r S a e m a n n . Monatsschrift für Jugendbildung und Jugendkunde.
Herausgegeben von dem Bund für Schulreform und der Lehrervereini-gung für die Pflege der Künstlerischen Bildung in Hamburg. Schrift-leiter: Carl. Götze, Dr. Edmund Neuendorff und Prof. Dr. H. Cordsen.
Berlin—Leipzig 1912.
E l s ő füzet (január): Prof. H. Gaudig, Újstilusú tanító-örömök. — Dr. Edmund Neuendorff, A porosz közoktatásügyi minisztérium reform-rendelete. — Dr. Wolf Dohrn, Helleraui iskolatervek. — Prof. Dr. H.
Weimer, A gyermekek elutasítása. — Dr. Wilh. Waetzoldt, Két kép szemlélése. — Dr. Johannes Prüfer, A leipzigi új főiskola nők számára. — Hermann Graupner, Nemzetközi egészségügyi kiállítás és a nevelés gon-dolata.
*
L e h r p r o b e n u n d L e h r g a n g e aus der Praxis der hölieren Lehran-stalten. Herausgegeben unter Mitwirkung bewáhrter Schulmánner von Prof. D. Dr. W. Fries und Prof. Dr. Rud Menge. Halle a. d. S. 1912.
E l s ő f ü z e t : Prof. Walde, Latin nyelvtan és írásművek a gimná-zium felső osztályaiban. — Prof. Dr. Paul Dörwald, Horatius olvasása. — Prof. M. von Kobilinski, Az újfelnémet vers ritmusa a székelyek időtar-tamához és a hangsúlyozáshoz való viszonyában. — W. Hillmer, A leírás az alsó fok anyanyelvi oktatásában. — Prof. K. Ahrens, A héber gyenge igék tárgyalása. — Dr. Direks, A hatványok, gyökök és logaritmusok tanának tárgyalása az oktatásban. — Dr. Friedrich Meyer, A főiskolai képzettségű középiskolai tanárok számára Berlinben 1911 okt. 2—5-én tartott misszió-tanfolyamhoz.
*
N e u e J a h r b ü c h e r f ü r d a s k l a s s i s c h e A l t e r t u m , G e s c h i c h t e u n d D e u t s c h e L i t e r a t u r u n d f ü r P a d a g o g í k . Herausgegeben von Johannes Rberg und Bernhard Gerth. Leipzig und Berlin, 1911.
XIV. Jahrgang. XXVIII. Band.
Tizedik fűzet (december): Dr. Emil Niepmann, A történeti és összehasonlító szempont felhasználása a középiskolai nyelvi oktatásban. —
1 0 8 KÜLFÖLDI SZAKLAPOK. 108
Dr. Friedrich Rosendahl, Világkép és égszemlélet az algimnáziumban. — Prof. Dr. Gerhard Budde, Natorp szociális pedagógiájához. — Prof. Dr.
Joseph Petzoldt, Két óra naponta a testi fejlődésre a szellem hátramara-dása nélköL
*
F r a u e n b i l d u n g . Zeitschrift für die gesamten Interessen des weiblichen Unterrichtswesens. Herausgegeben von Prof. Dr. J. Wychgram. Leipzig und Berlin, 1911. X. Jahrgang.
T i z e n e g y e d i k f ü z e t : Prof. Dr. Döhler, A középfokú leányoktatás rendezése a szász királyságban. — Dr. Winter, A bajorországi középfokú leányiskolák új rendje. — Dr. Oltó, A hesseni új rendeletek. — Dr. Kel-ler, Az anyanyelv a középfokú leányiskola egész mnnkájában.
*
M o n a t s c h r i f t f ü r h ö h e r e S c h u l e u . Herausgegeben unter Hitwirkung namhafter Schnlmánner, Universitátslehrer und Verwaltungsbeamten von Dr. R. Köpke und Dr. A. Matthias. Berlin, 1910. IX. Jahrgang.
Tizenkettedik füzet (december): Prof. Dr. G. Budde, Az anya-nyelvi oktatáshoz. — Dr. E. Bwngers, Az iskolai kert a nagyvárosban.
+
Ö s t e r r e i c h i s c h e M i t t e l s c h u l e . Redigiert von Prof. Dr. Heinrich R. v.
Hoepflingen und Bergendorf. Wien, 1911. XXV. Jahrgang.
H a t o d i k füzet: Prof. Dr. Franz Sobalik, Földrajzi gyakorlatok középiskolai tanulók számára. — Dr. Jos. Norb. Dörr, A légkör tetejének kutatása. — Prof. Dr. Josef Márkus, A görög nyelv oktatása a gimnázium IV. osztályában.
*
P á d a g o g i s c h e Blatter. Zeitschrift für Lehrerbildung und Schulauf-sicht. Begründet durch Kari Kehr. Unter Mitwirkung einer Anzahl Schulmánner herausgegeben von Kari Muthesius. XL. Jahrgang.
Gotha, 1911.
Tizenegyeclik f ü z e t : Dr. Seyfert, Munkaiskola és tanítóképzés. — Prof. Dr. A. Ihoma, Próféták tükre. — Bauder, Korszerűek-e még a helyi gondnokságok ? — W. Dierks, Megjegyzések a természetrajzi tanterv javí-tására vonatkozó javaslatokhoz. — A tanítóképző felvételi vizsgája Würt-tembergben.
Tizenkettedik füzet: H. Bohnstedt, Tanfelügyeleti kötelességek a középfokú leányoktatásban. — P. Fráger, A tanítóképző-intézeti francia nyelvi oktatáshoz. — Obst, Vidéki jótékonysági és otthon-ápolás a tanító-képzőben. — Frey, A drezdai nemzetközi egészségügyi kiállítás bezárá-sához. — Előkészítő tanfolyamok Bonnban tanítónők kiegészítő vizs-gájához.
*
M o n a t s h e l t e f ü r d e n n a f u r w i s s e n s c h a f t l i c h e n U n t e r r i c h t a l l e r S c l i u l g a t t u n g e n . Herausgegeben von B. Landsberg und B. Schmid.
Leipzig u. Berlin, 1911. IV. Band.
Tizenegyedik füzet (november): Dr. K. Olbricht, Földtani kirán-dulások a földtani és természetrajzi oktatás kiegészítésére. — Dr. E.
Blanek, Talajalakok és keletkezésük (első közlemény). — Dr. Paul Kam-merer, Illeszkedés és öröklés a modern kísérleti kutatás megvilágitásá.-ban (befejező közlemény). — Ludwig Winkler, Kísérletek a lámpabél fizikai viselkedésére vonatkozólag. — S. Sonn, Anatómiai modellek. — L.
Wollmar, Az emberi beszéd keletkezése szervezettani és lélektani alapon, továbbá az összehasonlító nyelvkutatás alapján. — Dr. E. Müller, Bölcsé-szeti oktatás a középiskolában, különös kapcsolatban a mennyiségtani és természettudományi oktatással. — Prof. Dr. K. Seheid, A vegytani okta-tás módszerének új haladásáról.
Tizenkettedik füzet (december): Dr. Rudolf Löser, Élősdiség. — Dr.' IV Riebesell, A modern fizika világszemlélete. — Dr. E. Blanek, Talajalakok és keletkezésük (befejező közlemény). — R. Windetlich, A vas rozsdásodása. — Dr. Ernst Meister, Görögország sztratigrafikai ós tektonikai viszonyainak áttekintése.
*
L ' É d u c a t i o n . Revue trimestrielle illustrée d'éducation familiale et sco-laire. Directeur: Georges Bertier. Il-re Année 1911. Paris.
N e g y e d i k szám (december): P. Descamps, A nevelés az angol fiú-iskolákban. — Dr. R. Sabourand, A hajzat egészségtana a gyermekkor-ban és serdülő korgyermekkor-ban (befejező közlemény). — L. Dugás, A francia taní-tás válsága. — Egyetemi tanár, A középiskolák fegyelmező vezetése. — Ch. Chabault, Az őszi szalonban. — A gyermek és a művészet.
*
R e v u e i n t e r n a t i o n a l e de r E n s e i g n e m e n t publiée par la Sooiété de l'Enseignement Supérieur. Rédacteur en chef: Francois Picavet.
Paris, 1911. XXXI. Année. Vol. LXI.
Tizenkettedik szám (december): Léon Rosenthal, A művészet-történet és az esztétikai - művelődés. — Charles Ceslre, A párisi egyetem és a külföldi egyetemek. — Egy francia jogásznak Németországban szer-zett benyomásai. — A marseillei politechnikai egyesület.
*
R e v u e P é d a g o g i q u e . Publication Mensuelle. Paris 1911. Nouvelle série.
Tome LVIH.
Tizenkettedik szám (december): I. Derocguigny^rofessor Auguste Angellier. — A. Gilles, Ének- és zenetanárok képesítő vizsgálata 1911-ik évben. — Gérard Varét, A tanítóképzők versenyvizsgálatainak minimális tanterve. — Ch. Petit-Dutaillis, A zene népies oktatása. — Gaston Raphaél, A szakiskolák és iparművészeti iskolák Németországban. — Amédée Moulins, A szállodás-ipar tanítása a Collége de Thononban ós Aix-les-Bains felső népiskolájában.
La R e v u e d e r E n s e i g n e m e n t d e s S c i e n c e s . V. Année. Paris 1911 (Évenkint tiz füzetben jelenik meg.)
1 1 0 KÜLFÖLDI SZAKLAPOK. 110
K i l e n c e d i k s z á m (november): B. Niewenglowski, Egy aritmetikai tételről. — Ch. Michel, Egyenesvonalú hosszúságok mérése. — A. Lapo-taire, A természetrajzi oktatás a cambridgei egyetemen. — E. Brucker, A pozitív módszer a természettudományi oktatásban. — Rendelet a bac-calaureatns második részének mennyiségtani anyagáról.
R i v i s t a P e d a g o g l c a . Pnbblicazione mensile deli* Associazione Nazio-nale per gli Stndi Pedagogici. Fondata da Luigi Credaro. Direttori:
Paulo Vecchia, Italo Baulich. Roma, 1910—11. Anno V. Vol I.
H a r m a d i k s z á m (december): I. I. Rousseau születésének kétszá-zadik évfordulójára. — Raffaele Resta, A nevelő tevékenység jellemvoná-sai. — F. Umberto Saffiotti, A kísérleti lélektan a modern pedagógiai irányban. — E. Formiggini Santamaria, A pármai iskolai törvényhozás, a Piemonthoz való csatlakozás előtt. — Michele Marchiano, Az anyanyelvi fogalmazás a középiskolákban. — Prof. Massimiliano Cardini, Fajunk szépségeért. — Dr. Achille Bertini Calosso, A művészet az iskolában. — Cesare Tifi, A testi nevelés óráinak tanterve és módszere a középisko-lákban.
*
E d u c a t i o n . A monthly magaziné devoted to the Science, Art and Phi-losophy and Literature of Education. Frank Herbert Palmer, Editor.
Boston 1911—12. Vol. XXXTT.
H a r m a d i k s z á m (november): Charles A. Ellwood, A neveléstudo-mány társadalomtudoneveléstudo-mányi alapjai. — Grace Stanton Love, Az irodalom nevelő értéke. — Horace G. Brown, Történelmi nevezetességű napok figyelembevétele az iskolában. — Alden H. Abboth, New-england-towni iskola. — Hellen E. Sellea, A zene művelődési értéke. — A. A. Welter, Heinrich Pestalozzi. — Olivér Van Wagnen, Jézus pedagógiája.
N e g y e d i k s z á m (december): S. S. Stockwell, A tanulmányok elemi iskolai rendje. — C. H. Handschin, Problémák a modern nyelvek tanításában. — Nelson A. Jackson, A magániskola hivatása. — A. A.
Wetter, Rousseau. — Laura H. Wild, A társadalmi értékességre nevelés. — E. H. Fischbach, A tanítók ellenőrzése.
*
E d u c a t i o n a l R e v i e w . Edited by Nicholas kurray Butler, Rahway, N.
J. and New-York, 1911. Vol. XLI.
Ötödik s z á m (december): Charles W, Eliot, Az egyetem elnöke az amerikai közéletben. — H. B. Mussey, Nevelés és a kézi- és szellemi munka megfizetése. — S. L. Heeter, A holnap iskolája. — Charles Sears Baldwin, Collegeközi vitatkozás. — Frank W. Nicolson, A bizonyítvány-rendszer Amerikában. — Frank A. Titipatrick, A bostoni iskolák vizsgá-lata. — Duane Mowry, Diákegyesületek állami tanintézetekben. — George
Drayton Strayer, A baltimorei iskolák helyzete.
*
T h e S c h o o l R e v i e w . A Journal of Secondary Education. Edited by The Faculty of the School of Education of the Univereity of Chicago.
Willard C. Gore, Managing Editor. XX. Volume. Chicago, 1911.
Kilencedik szám (november): Jessie A. Beach stb., Az iskolai eredmény. — Edward C. Armstrong, A modern nyelvek helye az ame-rikai nevelésben. — A nyelvtani elnevezések reformjáról a nyelvtudo-mányban. — C. R. Rounds, A jelen helyzet és a lehetséges javítások. —
C. L. Meader, Az általános nyelvészet álláspontja. — A. F. Kuersteiner, A francia nyelv szempontja. — C. P. Wagner, A spanyol nyelv szem-pontja. — F. N. Scott, Az angol nyelv szemszem-pontja. — T. J. C. Diekhoff, A német kötőszó funkcionális változása. — William Gardner Hale, Zárószó.
*
S c h o o l S c i e n c e a n d M a t h e m a t i c s . A Journal for Science and Mathe-matics Teachers in Secondary Schools. Founded by C. E. Linebarger, Chas. H. Smith, editor, Chas. M. Turton, business manager. Vol. XII.
Chicago, 1911.
N y o l c a d i k s z á m (november): Murray C. Habart, A centrifugális
•erő fogalmának bevezetése a fizikába. — Benj. H. Brown, A fagyó víztől kifejtett erő. — William Allén Pusey, Rák (befejező közlemény). — W. B.
Plüssel, Az ipari munkásoktól megkívánt matematika a középiskolákban alkalmazva. — Walter W. Hart, Genetikus mértani oktatás. — G. W.
Greenwood, Mértani jelentések a múltban és jövőben. — Fred. G. Masters, Elemi természettudomány: értéke és helye a középiskolai tantervben. — Róbert W. Curtis, Laboratóriumi tanácsok az elemi vegytanhoz. — Dr. C. P. Steinmetz, Villám-tünemények. — Ernest W. Ponzer, Jegyzet
& college első éves növendékének előkészüléséről az elemi algebráról. — Lewis B. Avery, Általános természettudomány a középiskolában.
Kilencedik s z á m (december): G. W, Mycrs, Jelentés a mennyi-ségtan egységesítéséről az egyetemi középiskolákban. — A. I. Schwartz, r. értékesítése az elemi mértanban. — T. M. Smith, A meghatározás a mértanban. — Róbert H. Bradbury, Az elemi vegytan oktatása. — John M. Coulter, Fejezetek a növénytan amerikai történetéből. — S. E. Cole-man, A fizikai kísérleti munka célja és módszere. Louis I. CourtCole-man,
«Ismert® qualitativ oldatok készítése. — A. P. Andrews, Nyilt könyvvel végzett írásbeli dolgozat. — E. E. Ramsey, Fizikai földrajz a középisko-lákban. — Fredus N. Peters, Eredmények bírálása a természettudományi oktatásban.