7 2 TANULMÁNYOK.
A FÖLDTAN ÉS A KÖZÉPISKOLAI TERMÉSZETRAJZI
hasson, vagy ilyenirányú munkákat olvashasson. Félreértések elkerü-lése végett már itt ki kell jelentenem, -hogy ezzel a kijelentéssel korántsem, óhajtok a humaniórák ellen állást foglalni . vagy talán a természettudományok fokozottabb tanítását ezeknek rovására köve-teink Hibáztatok minden olyan irányzatot, mely a természettudomá-nyok oktatását az előbbiekkel szembeállítani törekszik, holott mind-kettőnek megvan a maga jogosultsága megfelelő helyen. Ámde igenis joggal követelünk legalább is egyenlő elbánást s a természettudomá-nyok megfelelő tanításának érvényre jutását!
A hangsúly itt a tanítás megfelelőségére esik. Mert a mostani tanítás, annak dacára, hogy a közelmúltban átszervezték azt, á tudo-mányok mai állásának nem felel meg! Igaz ugyan, hogy az egyes tudományágak középiskolai tanításában nem engedhető meg az, hogy az egyetemi oktatás kicsinyített tükre legyen, de viszont joggal kíván-ható mégis, hogy ez a. tanítás is az egyes tudományszakok igaz szel-lemében történjék. A természettudományok mai középiskolai tanítá-sáról pedig ez nem mondható.
A természettudományok oktatásbeli háttérbe, szorulásának és a humaniórák túltengésének oka csakis abban keresendő, hogy utób-biak régi idők óta- művelt tudományszakok lévén,, századok munkája
következtében kiforott . tanítási anyaggal és megállapodott oktatási módszerekkel, rendelkeznek. Ugyanebből az okból még a
mennyiség-tan. természettan is eléggé érvényesülnek; sok tekintetbén még a vegytan is megfelelő szerephez jutott — a régi tanításterv alapján -—
míg az újabb terv értelmében határozott visszaesést mutat. Ugyan-ezt mondhatjuk a biologiai tárgyakról: a növénytanról és állattanról is, míg az ásványtant nemhogy megfelelőVés sokkal inkább jogosult földtani kibővítéssel tanítanák, de teljesen megszüntették önnállósá-gában s a lehető legszerencsétlenebb kapcsolatban, vegytannal tanítják.
Nem- keresem ennek a. tanításterv-módosításnak «eredetijét®
s nem is vagyok annak bírálására jogosult, ámde a dolog természe-téből következik, hogy a meglevő állapotokból kell kiindulnunk s amennyiben azok helytelenek vágy nem megfelelők, előbb azokat kell megszüntetni, hogy helyükbe megfelelőbbet alkothassunk. Mert célsze-rűbb és az.egyes tudományszakok szellemének jobban megfelelő be-osztással és tanítási tervvel még a mostani kereteken belül is lehetne a természettudományokat eredményesebben tanítani.
Vizsgáljuk annak a tanítási módnak helyességét,, mely a bioló-giai .tárgyakat s főként az ásványtant más tárgyakkal való kapcsola-tukban mutatja be. Kétségtelen, hogy ez a mód megfelel a most ér-vényben levő tanítási tervnek, melynek értelmében «a természetrajz tanításának föladata, hogy a tanulót az állat-, növény- és
ásvány-7 4 TANULMÁNYOK.
világ legfontosabb jelenségeivel megismertesse* . . . « . . . hogy tájékoztassuk a tanalót ama módszerekről, melyeknek segítségével a természeti tárgyak alaki tulajdonságait, szerveiket és működésüket, életviszonyaikat és a környezettel való kapcsolatukat megismerhet-jük* . . . Ámde a tanítás céljának ilyen körvonalozása már magá-ban véve sem födi ezeknek a tudományszakoknak mai állását, hanem még abból az időből való, mikor ezek még pusztán csak leíró tudo-mányok voltak. Ma már azonban az állat-, növény- és ásványvilág egyszerű megismertetése ezeknek a tudományoknak csak másodrendű föladata s a régi leiró-módszerek az összehasonlító, oknyomozó s törté-neti vizsgálatoknak engedték át az elsőséget, aminek következtében a régi «természetismeret* • természettörténetté* alakult át. Ennek megfelelőleg a tanításterv föntebb idézett első mondata olyanformán helyesbítendő, hogy a természetrajz tanításának föladata a természet egységességének bemutatása, működő erőinek, jelenségeinek s a rajta élő lényeknek a maguk összességökben való érzékeltetése és meg-ismertetése.
Céltalan és elhibázott dolognak kell tartanunk a természetrajzi tárgyak mai tanításában azt az irányzatot, mely a vizsgálati mód-szerek részletes ismertetésére helyezi a fősúlyt. Lehetetlen, hogy a tanuló tiszta képet nyerhessen a növénytanról, mikor a növényélet egyes jelenségeinek tárgyalásánál lépten-nyomon vegytani folyamatok és ismeretek beható tanítására kell kitérni, vagy akár az" ásványtan-ról, midőn ezzel kapcsolatban szintén vegytani tünemények ismer-tetése jár. Lehet, hogy ilyen tárgyalás révén tisztába jöhetnek a tanulók a két tudomány között levő szerves kapcsolattal, de eközben elveszítjük a célt s aligha tudunk a tanulónak a «növény vagy ás-ványvilágról* tiszta képet adni.
Különösen vonatkozik ez az ásványtanra, melynek tanításában talán az adathalmazok elkerülése céljából honosították meg ezt a rendszert. Pedig amilyen fölösleges csakugyan az ásványtan leíró ré-széhen található száraz adatok tanítása, annyira nem helyeselhető ezeknek az adatoknak ilyen úton való elkerülése. A régibb rendszer részletes leíró irányzatán csakugyan legfőbb ideje volt már változ-tatnunk, de nem így, hanem olyanformán, hogy az ásványtan taní-tási anyagát a vegytan helyett a földtan tárgyalásával kapcsoljuk össze, még pedig úgy, hogy a túlsúly az utóbbira essék. Ez az eljárás nemcsak a tudomány mai álláspontjával indokolható, de ezzel
egyszer-smind a szervetlen világ oktatását összhangba hozhatjuk a biológiai tárgyak tanításával s egyben a földtani tények ismertetésével a tanalók érdeklődését is beigazolhatólag jobban lekötjük. Az ásványtan mai okta-tása különben sem áll összhangban a növénytan és állattan tanítár
sával, mert míg utóbbiaknál a fősúly az általános ismeretekre esik s a részletes leíró rendszertani résznek csak rövid áttekintése van kitűzve, addig az ásványtan tanítása mai alakjában is inkább csak az egyes ásványok megismertetésére törekszik anélkül, hogy a meg-felelő általános résszel, keletkezési, előfordulási viszonyaikkal s egyéb földtani jelenségekkel foglalkoznék.
De különben is, ha az egyes tudományágak tanítósában azok-nak mai állását és szerves kapcsolatát tartjuk szem előtt, kétségtele-nül arra az eredményre kell jutnunk, hogy az ásványtannak ma túl-tengő tanításával szemben a földtan oktatására kell reátérnünk. Ha ugyanis nem a növényeket és növényvilágot, nem az állatokat és állat-világot ismertetjük, hanem a természetet a maga egészében akarjuk érzékeltetni, akkor a természetrajzi oktatás legmagasabb fokán elma-radhatatlan a földtan tanítása. Csakis ezzel érthető meg pl. az (ál-latvilág fejlődésében való fokozatos tökéletesebedés®, melynek meg-ismertetésére a mostani tanterv is nagy súlyt helyez.
Nagyon messze vezetne, ha ezen a helyen részletezni akarnánk azokat az okokat, melyek a földtan középiskolai oktatásának szüksé-gessége mellett szólanak. Csak arra kell ráutalnunk, hogy a ter-mészetrajz tanításának teljessé tételén kívül szükség van erre a föld-rajztanítás szempontjából is. Immáron kétségbevonhatatlan, hogy nemzetek, országok boldogulása nagy mértékben a helyi viszonyok-tól, földarculati jelenségektől függ. Ezért a földrajzi oktatásban a tiszta leíró részek mellett hovatovább az arculati viszonyok tárgya-lásának nagyobb szerepet kell juttatni. Ezeknek megértése azonban földtani ismeretek nélkül, a földtani tényezők működésének vizsgá-lata nélkül lehetetlen, épen ezért sok helyen már a középiskola maga-sabb osztályaiban a földtan a földrajzzal együtt szerepel külön tan-tárgy gyanánt.
Ha ezek után a mai tantervben a földtannak tanítását keres-sük, azt látjuk, hogy van ugyan ott szó mintegy függelék gyanánt némi földtani ismeretekről, de legtöbbször időhiány vagy más okok-ból ez is elmarad. Ennek a mellőztetésnek okát keresve szükségképen odajutunk, hogy ez szoros kapcsolatban áll ennek a tudománynak fejlődésével. A földtan ugyanis még aránylag egészen fiatal tudomány, mely fejlődésének kezdetén csakugyan főképen a föld szilárd kérgé-nek összetételében résztvevő ásványok és kőzetek megismerésével fog-lalkozott, míg a földtani erők megnyilvánulási módjáról, azok mű-ködéséről csak kezdetleges fogalmakat alkotott. Ilyenformán az ásvá-nyok és kőzetek sajátságainak megismerése, azok rendszerezése és leírása hamarább lehetővé vált s ennek természetszerű következménye volt az, hogy az ásványtan hamarabb jutott megállapodott
módsze-7 6 TANULMÁNYOK.
rekhez s a tanításra alkalmasabbá vált, mint a földtan. A középiskolai oktatásban ugyanis csakis biztosan megállapított, lezárt tények jöhet-nek számításba. Amíg tehát a földtani ismeretek még azon a fokon voltak, hogy például a bazalt tűzi vagy vízi eredetét vitatták, vagy a jégárak hordozta <vándorkövek» előfordulását lehetetlen elméletekkel magyarázták 3 a rétegekben eltemetett kövületek állati vagy növényi eredetét kétségbevonták, addig természetesen nem lehetett szó a föld-tan középiskolai oktatásáról. Azóta- azonban a földföld-tani vizsgálódások az egész földön óriási mértékben megindultak s hihetetlenül rövid idő alatt'ismereteinket annyira kifejlesztették, hogy a földtan ma már rendszeres tudomány,' melynek- szigorúan megállapított vizsgálati módszerei és eszközei kitűnően alkalmazhatók tanítás céljaira is.
Az* ásványtan tehát'csakis oelsőbbszülöttségi jogán® jutott m a i , ' a tanítás szempontjából meg nem érdémelt szerepéhez, miért is nem szabad késnünk, hogy ezt a helyet-immár <jogos -tulajdonosának®, -a földtannak adjuk át. "
A földtan középiskolai oktatásának szükségessége és jogosult-sága'tehát kétségtelen. Ejtsünk néhány/szót a . tanítás technikájáról.
A kivitelben kétféle megoldás áll előttünk aszerint, amint azt a mos-tani- tanterv keretein belül óhajtjuk' megvalósítani; vagy pedig — ami kívánatosabb-volna -'— az egész természetrajzi oktatás megfelelő újra-rendezésével kapcsolatos új -tanterv révén juttatnánk kivitelre. A mos-tani tanterv keretén belül a' földtan behatóbb tárgyalása -lehetségessé válnék a vegytantól megszabadított ásványtan, .rovására. Ebben az esetben a VI. osztályban tiszta földtant kellene- tárgyalni s ennek keretein belül, a föld szilárd kérgében résztvevő anyagok'tárgyalásá-nál-teljesen-elegendő tér jutna- az. ásványtan, illetve az ásványok .és kőzetek alaktani, természettani, Vegytani s egyéb jellegeinek megis-mertetésére. Ezzel egyszersmind azt is elérnénk, hogy ezeket' a- ter-mészétbeli előfordulásuk: alapján mutatjuk be, megértetvén ezek-nek a földkéreg összetételében vitt szerepét és fontosságát. Ezután tárgyalandó a. földtani erők működése, a hegyképző erők munkája s a föld története. Ezek közül az utóbbi legkimerítőbben volna tárgya-landó, míg a kőzettani, rétegtani vagy hegyszerkezettani kérdések, minthogy ezek magasabb földtani iskolázottságött kívánnak, csak röviden érintendők. A földtörténeti ismereteket azonban, földünket és a rajta levő életnek fokozatos • fejlődését bemutató tényeivel annál inkább kell tanítanunk, mivel ez' az egész természetrajzi oktatás be-tetőzője.
Ebben áz alakban a földtan a mai tanítási keretekbe minden zökkenós nélkül beleilleszthető s a biológiai tárgyak tanításával össz-hangzásba hozható. '
A másik, sokkal szerencsésebb megoldás volna'a mai tanítási tervezet gyökeres megváltoztatásával a földtannak a legfelsőbb osz-tályban való' oktatása. Indokolttá teszi ezt. az a körülmény, hogy a földtan talán valamennyi természettudományi ág között a legtöbb előismeretet kívánja úgy a biológiai tárgyakból, mint a vegytanból és. természettanból, sőt földrajzból is. Ezért a földtan megismerteté-sét arra az időre kell beállítanunk, amidőn a tanulók már az- emlí-tett előismereteket megszerezték. Ez a körülmény a földtannak a nyolcadik osztály tananyagába való beillesztését teszi kívánatossá, hogy ilyenformán méltóan lezárhassuk az életbe kikerülő ifjúság, ter-mészetrajzi ismereteit. Amennyiben ez nehézségekbe' ütköznék leg-rosszabb esetben a hetedik osztályban kellene azt tanítani, amint a közelmúltban megváltoztatott tanterv alapján a reáliskolákban az
«ásvány-földtan»-t tanították. •
. A földtannak utóbbi tanítási módja.kétféleképen volna kivihető.
"Vagy tisztán csak a földtani ismeretek tárgyalására szorítkozunk, megismertetve földünk szilárd kérgét, fölépítését, történetét és a szer-ves élet kialakulását, szem előtt tartva mindenkor a hazai föld ide-vonatkozó sajátságait, vagy összekapcsoljuk a földtan tanítását a föld-rajzzal olyanformán, hogy a földtani erők működésének megismerése után a föld mai arculatát ismertetnénk történeti alapon, keletkezési módjának és főbb mozzanatainak jellemezésével. Ebből az utóbbi tár-gyalási módból még az a nagy előny is származik, hogy a közép-iskolai oktatásban ma lehetetlenül elhanyagolt földrajz tanítása is sokat nyerne vele. Ugyanis .az alsóbb osztályokban egyszerű, leíró alapon tárgyalt földrajz s a IY—VIII. osztályok keretében a «törté-nettel kapcsolatos* (I ?) politikai földrajz a föld arculati viszonyai-nak összefoglaló ismertetésével általános irányban egészülne ki.
A földtannak itt vázolt tanítási módjait esetleg mindkét alakjá-ban meg lehetne valósítani olyanformán, hogy az előbb említett terv a gimnáziumok, utóbbi pedig a reáliskolákban volna a tanítási ter-vezetbe beállítható. Ezzel a kétféle irányú iskola kifejezettebben el-különülne egymástól,, céljának is jobban megfelelne, mint most., mikor épen a természettudományi, tehát reális tárgyak tanítása alig ad közöttük különbséget. Sőt a földtannak a felső osztályban külön tárgy gyanánt való beállítása esetén az ásványtan mai tanítása is megma-radhatna, hogy ezzel még biztosabban megadhassuk a földtan taní-tásához az alapot.
Ám a természetrajz szükséges és kívánatos behatóbb tárgyalása fontos változtatásokat tenne szükségessé a tanárképzésben is. Mert a mostani szaktárgyak csoportosítása értelmében lehetetlen olyan taná-rokat nevelni, akik az egyes tárgyakat behatóbban tanítani tudják.
7 8 TANULMÁNYOK.
Hogy valaki taníthasson, nem elégséges annyit tudnia, amennyit tanítania kell s jó psedagogus csak az lehet, aki a tanítandó tárgyat egész terjedelmében bírja, annak szellemét ismeri, aki általában uralja tárgyát. Már pedig az egyes tudományszakok mai terjedelme mellett teljességgel kizárt dolog, hogy valaki növénytan-, állattan- és föld-tan mellett még egy más szaktárgygyal is megbirkózzék s azt lelki-ismeretesen elvégezni tudja. Ennek a mai állapotnak mostohaságára már különben egyetemi körökben is utaltak. A baj orvoslása csakis úgy érhető el, hogy szétkülönítéssel a természetrajzi szakcsoport mai csoportosítását úgy osztjuk meg, hogy a biológiai szaktárgyak ön-állóan, a földtan, ásványtan s vegytannal, a földrajz a történelem mellett a földtannal külön-külön szaktárgyat alkosson. Hyen kikép-zés után nevelhetünk olyan tanárokat, akiknek kezébe bízvást tehet-jük a természettörténet mainál behatóbb középiskolai tanítását.
Csak futólag akartam itt ezt a kérdést érinteni annál is inkább, mivel a közel jövőben más szempontból részletesebben óhajtok ezzel Í3 foglalkozni. Ezúttal csak a földtannak a középiskolai oktatásban való elkerülhetetlen szükségét óhajtottam hangsúlyozni abban a re-ményben, hogy a megvalósítás a közeljövőben kivihető. Mert a ter-mészetrajzi, tanít ás sikeres kikerekítésén kívül még számos messzekiható baszna van á földtan tanításának. Nem utolsó ezek közül az sem, hogy a tanulók jellemének kialakításánál is fontos, hazaszeretetének és hazafias önérzetének fokozására is szolgál, ha saját hazáját min-den oldalról megismerheti. E mellett gyakorlati szempontból is fon-tos, mivel fölkelti a figyelmet, fogalmakat nyújt mindazokról a kin-csekről, melyeket földünk az embernek szolgáitat s melyek eszközei az emberiség művelődésének. Ezt ugyan csak másodsorban említjük föl, mert az iskola szempontjából sokkal fontosabb az az ideális cél, hogy földtani ismeretek segítségével megtanuljuk a bennünket környező világot összhangban levő egység gyanánt fölfogni, megismerjük a ter-tnészet örökös ós állandó változásait, megtanuljuk, hogy nemcsak a növények és állatok élnek, hanem a «holt köveknek® is sajátos éle-t ü k van, hogy ezek a környezeéle-t: víz, jég, szél, meleg ós hideg be-hatásaira ugyancsak reagálnak — a maguk módja szerint — mint akár az élő lények. Földtani ismeretek birtokában lépten-nyomon találunk valami észlelni valót, megfigyelési képességünk fejlődik, gon-dolkodásunk élesedik, gondolatvilágunk tágul. S mindezt különösen könnyen elérhetjük nálunk, mivel a magyar • született természetvizs-gáló®, akit kétségtelenül mindig jobban érdekeltek a természet jelen-ségei, mint a római konsulok hatásköre, vagy •Jnlins Caesar rajnai hidja, vagy akár Ovidius «Fasti»-jának tárgyalása. Csakis évszázados
•tudatos működés idegenítette el némileg a magyar társadalmat a
ter-meszet szeretetétől, joggal állunk elő tehát azzal, hogy a természet-tudományos nevelés révén vissza a természethez I
A természettudományos felfogás amúgy is erősen hódít s csak idők kérdése, hogy a társadalom — belátván boldogulásának egyedüli reális alapját — hovatovább egészen erre az álláspontra fog helyez-kedni s ennek megfelelőleg fog berendezhelyez-kedni. Ezek az új alakulások sokáig már nem várathatnak magukra s irányításuk az iskola föl-adata. Az iskolai nevelés megállapodottsága elejét veheti annak, hogy a társadalomba téves eszmék vagy ferde nézetek jussanak be, melyek-nek kiirtása rengeteg munkába kerül. Az a tanítás, melyet az iskola ad, hasonlíthatatlanul többet érő, mint bármiféle az iskolán kívüli nevelés. Nem lehet tehát megvárnunk, nem szabad megengednünk, hogy a természettudományok fokozottabb megismertetését az iskolán kívül álló tényezők végezzék, mert ez kétségtelenül sokkal veszedel-mesebb a humaniórákra is, mint az iskolai oktatás. Emeljük tehát új, egészséges s a mai kornak megfelelő színvonalra a középiskolai természetrajzi oktatást s egészítsük ki azt a-földtan tanításával, még pedig mielőbb 1
D r . VADÁSZ M . ELEMÉR.