L ESZÁRMAZÁS , CSALÁDI KAPCSOLATOK

Az alábbiakban ismertetésre fog kerülni a Baumkircher, a Grafeneck és a Weispriach család magyarországi megérkezés előtti múltja, továbbá családi kapcsolataik, amelyek lehetőséget adnak annak bemutatására, milyen kapcsolati hálózattal rendelkeztek a családtagok a 15. század elején, közepén vagy végén, megfigyelhetőek-e változások a rangemelkedés nyomán, valamint arra is, hogy a magyarországi birtokok megszerzése maga után vonta-e a magyar nemességgel történő családi kapcsolatok létesítését? Az ismertetés a kutatás jelen állása és terjedelmi korlátok szerint csupán vázlatos lehet, a további munkához szükség van a genealógiai adatok pontosítására, a házassági időpontok és a házasfelek rangjának, birtokviszonyainak jobb megismerésére. Ha ez megtörténne, még akkor sem merült ki minden lehetőség a három család kapcsolatrendszerének tanulmányozásához. Két forráscsoportra szeretném felhívni a figyelmet, az egyik a reverzálisoké birodalmi területen és a Habsburg fennhatóság alá került Nyugat-Magyarországon, a másik pedig az iktatóparancsoké Magyarországon. A reverzálisokból lehetőség nyílik kigyűjteni azok nevét, akiket az általam vizsgált három család tagjai okleveleik hitelesítésére tanúként felkértek (jóval bővebb kutatómunkával pedig azoknak a nevei, akik e családtagokat kérték fel saját reverzálisaik hitelesítésére), az iktatóparancsokból pedig a birtokszerzéseik során közreműködő királyi emberek nevei gyűjthetők ki. Mindkét forráscsoport olyan neveket tartalmaz tehát, akikkel, még ha nem is családi, de baráti, ismerősi vagy üzleti kapcsolatban álltak a vizsgált családok tagjai.⁷⁰⁰

Andreas Baumkircher Wippachban (ma: Vipava, Szlovénia) született. Ide telepedett le csaknem fél évszázaddal korábban, 1383/84-ben nagyapja, Georg.⁷⁰¹ Felesége egy wippachi elöljáró özvegye, Agnes volt, akit a korábbi kutatás kisnemesi származásúnak tartott, de ez nem bizonyítható. Egybekelésük (1384) által, majd vásárlásokkal is gyarapodhattak Georg birtokai, s beállt a helyi fejedelmeket szolgáló nemesség soraiba, wippachi várnagy lett. 1389-ben vásárolt Cillei hűbérbirtokokat, amelyekre 1394-ben kapott hűbéradományt, de Habsburg-hűbérbirtokokat is el tudott nyerni.⁷⁰² Halálának időpontja nem ismert, az 1390-es évek második felében történhetett, feleségét 1401 februárjában már özvegyként említik.⁷⁰³ Egyetlen fiuk, az 1384/85-ben született Wilhelm sikeresen emelkedett feljebb a ranglétrán, eljutott a lovagrendbe. 1415-ben Wippach várgrófja, majd 1437-től tiszttartója, 1440-től a friauli

700 A királyi emberek kiválasztására: Engel, 2003/3. 590–596.

701 Schäffer, 1992. 23–24. A tiroli származás elméletét már 1733-ban felvetették. Zedler, 1733. 755; Schäffer, 1987. 199–210. Schäffer nem tartja szerencsésnek, hogy ezt a Baumkircher-ágat krajnainak nevezik, mivel 1535-ig Wippach még nem alkotta Krajna részét.

702 Georg szerencsés házassága esetleg III. Lipót herceg közvetítésével jött létre, aki ebben az időben Tirol és Krajna ura is volt. Kropf–Lehner, 2013. 22. Agnes származásáról: Schäffer, 1987. 200‒201.

703 Schäffer, 1987. 200.

146 Pordenone, majd 1453-ban a Karst és Adelsberg kapitánya. Birtokai, amelyek nagyrészt Wippach környékén helyezkedtek el, szintén gyarapodtak, illetve szert tett más, Észak-Krajnában lévő érdekeltségekre, viszont ezek a birtokok nagyon szórtan helyezkedtek el. Úgy tűnik nem tervszerűen folyt a birtokok bővítése. A wippachi birtokok nagy része szőlő volt, ezek évi nagyjából 6000 liter bort jövedelmeztek. Ezt minden bizonnyal wippachi pincéjükben tárolták.⁷⁰⁴ Emellett egy malomról is tudunk Kraxenben (szlovénül Krašnja).⁷⁰⁵ Szót kell ejteni a család birtokában álló két erődített toronyról is: az egyik még ma is megvan Wippachban, a Billichgratzban (ma: Polhov Gradec, Szlovénia) állót azonban 1471 után császári parancsra lerombolták.⁷⁰⁶ Wilhelm háromszor házasodott, első felesége, Katharina, Andreas anyja valószínűleg a stájer Süßenheim családból származott.⁷⁰⁷ Andreas viszont még akkor született, amikor apja csupán a kisebb krajnai birtokosok közé tartozott.⁷⁰⁸ Két generáció alatt az egykori tiroli polgárcsalád leszármazottai eljutottak Krajna tekintélyes köznemeseinek szintjére. A harmadik generációra, Andreas Baumkircherre várt, hogy átlépjen a főnemességhez vezető út kapuján.

Korábban a Baumkircherek magyarországi ágáról azt tartotta a szakirodalom, hogy a térség magyar birtokosaival létesítettek házassági kapcsolatokat. Ezt az utóbbi évek kutatásai nem cáfolták meg, de némileg revideálták, bebizonyítva, hogy Andreas Baumkircher első felesége nem lehetett Tompek Katalin.⁷⁰⁹ Andreas ugyanis, akárcsak id. Ulrich von Grafeneck valószínűleg már házasemberként érkezett ide az 1440-es évek közepén, ezért már nem tudott ide nősülni, de gyermekei esetében már kétlaki házasságpolitikát is folytathatott, azaz volt rá esély, hogy magyar család tagjával jöjjön létre a frigy. A Grafeneckek családfáján erre csak egy, genealógiai hagyomány alapján álló adatot találtam, miszerint Ulrich lánya, Elisabeth első férje a fentebb már említett Kanizsai III. László volt. A Baumkircherek esetében is csak egy, igaz ezúttal oklevéllel is bizonyítható magyar házasság köttetett, amelyet akár kevésnek is tarthatnánk, hiszen Andreasnak három gyermeke és egy unokája összesen hét házasságot kötött, ebből hatot az örökös tartományok nemeseivel (Stubenberg, Polheim, Fladnitz, Puchheim családok). Viszont ezt az egy frigyet Andreas idősebb fia és örököse, Wilhelm kötötte Kanizsai Margittal, tehát neki, és persze Andreas lányának, Marthának, Hans von Stubenberg

704 Schäffer, 1987. 199., 202; Kropf–Lehner, 2013. 25; GZL III. 62. sz. (http://zal-lj.splet.arnes.si/project/gzl-iii62-1453-avgust-5-gradec/, megtekintve: 2019. 07. 30.). 1443-ban Frigyes parancsot adott Wilhelmnek, hogy ne zaklassa a pordenonei polgárokat só és olaj szállítása közben, mivel az szabadságukban áll. Dipl. Port. 233–234.

1450-ben már nem Baumkircher volt a pordenonei kapitány. Uo. 246–247.

705 Vilfan, 1983. 268.

706 Uo. 270–271.

707 Schäffer, 1992. 25.

708 Niederstätter, 1996. 56.

709 V. Molnár, 1987. 432. Vö.: Engel, 2011. Schäffer, 1992. 25–28.

147 feleségének köszönhető, hogy a Baumkircherek 1501 után legalább leányágon fennmaradhattak. Az arányokat figyelembe véve egyfajta lassú nyitással számolhatunk, 1500 körül a legelőkelőbb és nyugat-magyarországi érdekeltségekkel bíró Kanizsaiak már szóba jöhettek a jelentős hatalommal bíró Stubenberg, Polheim és Puchheim családok alternatívájaként. Megfordítva is látszik a fejlődés: a 15. század közepe-második felében felkapaszkodott Grafeneckek és Baumkircherek a századfordulóra már nem számítottak parvenünek a sokkal régebbi múltra visszatekintő Kanizsai família számára.⁷¹⁰

A Weispriach család származási helye a salzburgi egyházfejedelemség délkeleti része, Lungau környéke. Itt található ma is a névadó Weißpriach falu.⁷¹¹ Weißpriach egyike volt a salzburgi székeskáptalan öt lungaui birtokközpontjának (Amt), emellett több, kisebb nagyságú nagypréposti hűbérbirtok is volt ott.⁷¹² A Weispriach-család egy lakótornyot birtokolt névadó falujában, ez azonban örökbirtok, s nem hűbér lehetett, csakúgy, mint számos alpesi legelő a közeli zederhausi völgyben.⁷¹³ Első ismert felbukkanásuk 1272-ben történt, Otto von Weispriach révén.⁷¹⁴ Ekkor még csak egyszerű lovagok voltak, a feltételezések szerint Otto von Weispriach igazgatta a székeskáptalan weißpriachi birtokközpontját.⁷¹⁵ Később a Törringerekkel, Thannhauserekkel, a Mosheimerekkel és a Waldeggerekkel együtt a környék vezető családjai közé kerültek, s katonáskodással foglalkoztak.⁷¹⁶ Ebben az időben a salzburgi érsekek sikeresen megnyirbálták a nemesség jogait, csökkentették gazdasági hatalmukat, zsoldosok alkalmazásával pedig katonai szerepüket. Ebben a folyamatban fontos szerep hárult az újonnan kiemelkedő zsoldosnemesi famíliákra, akikkel pótolni lehetett a régi nemesség katonai erejét.⁷¹⁷ 1322-ben két Weispriach is fogságba esett a mühldorfi csatában, ezért kiszabadulásuk után kárpótlásul rájuk bízták a lungaui Ramingstein várát.⁷¹⁸ Egyik családtag, Ulrich 1326-ban és 1327-ben Lungau tartományi bírájaként (Landrichter), majd 1338-ban a

710 Péterfi, 2015. 74; Engel, 2001/3. Osli nem 5. tábla: Kanizsai nem közöl családnevet; Schäffer, 1992. 38–39. A Baumkircher-Kanizsai-Stubenberg rokonság eredményezte, hogy Balthasar Stubenberg és Kanizsai Katalin (Oskar Gruszeckinél tévesen Sára) gyermekeit haláluk után Katalin távoli rokona, Dorottya nevelte. Gruszecki, 1950. 120–121.

711 Heinig, 1997. 222. A falu 20. századi címere is a Weispriach-címer alapján készült. Zaisberger-Pfeiffer, 1985.

132. Karintiában van egy Weißbriach nevű település, emiatt tartotta a családot karintiainak Payr, 1917. 73. 4. jz.

Ausztria földrajzát kevésbé ismerve korábban én is tévesen Észak-Karintiába helyeztem Lungaut. Csermelyi, 2013. 472.

712 Klebel, 1960. 55–56. Strnad, 1966. 187. A nagypréposti hűbéreket felsorolja Klebel, 1960. 65.

713 Unrest 179. Klebel, 1960. 84, 146.

714 ÖStA HHStA AUR 1272. IV. 18; Martin, 1929. 268.

715 Dopsch, 1981. 397.

716 Klebel, 1960. 112–113; Dopsch, 1981. 399.

717 Dopsch, 1981. 402.

718 Dopsch, 1981. 397. E csatában Wittelsbach Lajos bajor herceg és III. (Habsburg) Frigyes osztrák herceg seregei csaptak össze, eldöntendő azt, hogy kit illet a német-római királyi cím. A salzburgi csapatok a Habsburgok oldalán vettek részt a csatában, s szenvedtek vereséget. Dopsch, 1981. 468–469.

148 friesachi tartományfejedelmi kamara vezetőjeként (Vizedom) tűnt fel, Heinrich pedig 1350-ben Vedrown-i várnagyként. Ugyanő majd Achaz 1357-ben ill. 1360-ban az érsek sachsenburgi vára élén állt, Niklas és fia, Hans pedig 1423-ban a Karintiában lévő feldsbergi vár vezetését kapta meg.⁷¹⁹ A 14. században már rendelkeztek karintiai érdekeltségekkel is, 1360 környékén az ortenburgi grófoktól megkapták a Pusarnitz mellett álló Hohenburg várát, valamint birtokot szereztek a Gmündtől északnyugatra fekvő Malta-völgyben, később pedig Salzburg egyik karintiai exklávéjában, a Möll-völgyi Stallban.⁷²⁰ 1401-ben egy Weispriach Ruprecht király zsoldjában állt.⁷²¹ 1411-ben kihalt a Rottenburg család, akikre addig a tiroli udvarmesteri tisztséget bízták, néhány évvel később IV. (Ürestarisznyájú) Frigyes osztrák herceg és tiroli gróf zillertal-i intézőjét (Pfleger), Ulrich von Weispriachot nevezte ki a fenti pozícióra, akit később hasonnevű fia követett.⁷²² A család számára igen előnyös volt, hogy Salzburgnak számos exklávéja volt Karintiában és Stájerországban, ezekbe eljutva kapcsolatot létesíthettek a térség többi fejedelmi családjával. Erre szükség is volt, hogy a változékony hatalmi erőviszonyainak ne lássák kárát (birtokaik voltak Tirolban, Salzburgban és Karintiában is),⁷²³ egyaránt szolgálta a tartományi fejedelmet (ebben az időben a Habsburgokat), valamint a salzburgi érseket és a cillei, valamint az ortenburgi és a görzi grófokat is.⁷²⁴ Utóbbiaktól előbb 1365-ben Adam kapott hűbérbirtokokat, ezután 1387-ben Ulrich, majd 1457-ben Hans, később Andreas von Weispriach tiroli örökös udvarmester is megkapták Rottenstein várát, de a lienzi kapitányságot is a görzi grófoktól kapták meg, először a 14. század végén, a Habsburg IV. Lipót herceg pedig Seeburg várát zálogosította el Adam von Weispriachnak.⁷²⁵ A 14. század

719 ÖStA HHStA AUR 1326. X. 13; Mon. Car. X. 322. sz; SUB IV. 373–375; Dopsch, 1981. 397. Friesach egyike volt a salzburgi egyházfejedelemség exklávéinak. Heinrich várnagy volt, Achaz pedig kapitány és intéző (Verweser): Mon. Car. X. 486., 558. sz. Niklast várnaggyá (Pfleger) nevezték ki. ÖStA HHStA AUR 1423. XI. 1.

Tisztségét 1436-ban is viselte: Mon. Car. XI. 162. sz. Fia, Hans 1463-ban is feltűnt feldsbergi várnagyként:

Ahnenliste 33796. sz.

720 Klebel, 1960. 113.

721 Regesten Pfalzgrafen 2. 1895. sz.

722 Strnad, 1966. 193. Az idősebb Ulrich 1412-ben még csak a herceg főkamarása, 1422-ben már udvarmestere volt. Mon. Car. X. 1138. sz; ÖStA HHStA AUR 1422. IX. 29. Egy 1425. évi oklevélben is szerepel egy Ulrich, Margarethe Waldegger férje, de ott csak kropfsbergi várnagyként. ÖStA HHStA AUR 1425. X. 8. Kropfsberg ugyan Tirol területén fekszik, de akkoriban salzburgi fennhatóság alatt állt.

723 Moro, 1894. 198. Ezek a birtokok elszórtan helyezkedtek el, és időről-időre változott a kiterjedésük, hol csökkent, hol növekedett. Lang–Metnitz, 1971. 85., 91., 237., 248., 262–267., 284., 384., 435–437.

724 Heinig, 1997. 222. A térség 14–15. századi bonyolult hatalmi viszonyaira lásd a vizsgált időszakról szóló fejezetet. Hasonló többszörös lojalitás a 15. század közepi magyar történelemből sem ismeretlen, elég csupán a Szentgyörgyi és Bazini grófokra utalni. Csermelyi, 2019/1. 14., 22., 26., DL 15854.

725 ÖStA HHStA AUR 1365. I. 9; Lang–Metnitz, 1971. 265; Kohlmayer, 1874. 164; Mon. Car. X. 935. sz. Andreas a görzi grófoktól élete tartamára zálogba kapta meg a várat. ÖStA, HHStA Görzer Urkunden Kt. 2. Konv. 9.

(Urkunden, die Grafen und die Grafschaft Görz betreffend 1402–1473) fol. 39. (No. 38.). 1468-ban már Hans Delacher adott reverzálist Rottensteinről. Mon. Car. XI. 405. sz. Adam von Weispriach linzi kapitányként tűnt fel 1386-ban és 1388-ban is. Lang–Metnitz, 1971. 265–266. Ulrich von Weispriach nyugtája az ortenburgi grófnak bizonyos lengdorfi birtokról 1388-ból: ÖStA HHStA AUR 1388. III. 4.

149 birtokszerzései révén számos egyéb kisebb-nagyobb hűbér- vagy zálogbirtok is a családtagok kezébe került.⁷²⁶ Házassági kapcsolataikra csak néhány adatot találtam, eszerint az Ebersteinekkel, a Lobmingerekkel, a Neunhauserekkel, a Neideckerekkel, a Rabensteinekkel és a Speherekkel is rokonságba kerültek.⁷²⁷

Lassan kiemelkedtek az egyszerű lovagok közül, vagyonuk és tekintélyük révén bekerültek a tekintélyesebb úri nemesség (ministeriales maiores) soraiba,⁷²⁸ miközben a család három ágra vált.⁷²⁹ A családtagok közül egyesek II. Ernő stájer (1386–1424), majd testvére, IV. Frigyes tiroli, illetve fia, V. Frigyes stájer herceg (a későbbi császár) környezetébe kerültek. Ulrich von Weispriach kamarási és tiroli udvarmester kinevezéseket is kapott,⁷³⁰ feleségét Lucia Ungnadnak hívták. A Cillei-örökségért III. Frigyes és János görzi gróf között folytatott háborúban a császár mellé állt. 1460. január 19-én 44 társával együtt engedelmességet felmondó ún. Absagebriefet küldött a görzi grófnak, amely kétségtelenül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy január 25-én a császár győzelmét hozó fegyverszünetet kötöttek Pusarnitzban.⁷³¹ Magyarországra azonban a család másik ága jutott el, Ulrich fivére, Burkhard fiai révén.

Burkhard szintén IV. Frigyes környezetében épített karriert, hűbérbirtokként 1431-ben megkapta a karintiai Bleiburg várát.⁷³² Bár egy 18. századi őstábla Burkhard feleségét Sophia von Auerspergnek hívja, s a Siebmacher-féle Weispriach-családfa is szerepeltet egy ugyanilyen nevű hölgyet a családfa megfelelő helyén, a forrásokban Burkhard nejét 1427-ben Anna von Liechtenstainernek hívták.⁷³³ Ez önmagában nem tenné feltétlenül tévessé Sophia von Auersperg szerepeltetését, hiszen Sigmund legfiatalabb fivére, a fiatalabb Burkhard 1420 és 1423 között születhetett, apjuknak tehát volt ideje újranősülni a gyermekek anyjának halála

726 Klebel, 1960. 115. Lang–Metnitz, 1971. 262; Mon. Car. X. 181., 755. sz.

727 Lang–Metnitz, 1971. 208., 215., 255., 265–266; Mon. Car. XI. 80. sz.

728 Az egyik fontos különbség a két csoport között, hogy az úri nemesség tagjai adhattak is hűbérbirtokokat, míg a szolgáló nemesség tagjai csak kaphattak. Ugyanakkor nem teljesedett ki a két csoport rendi elkülönülése.

Dopsch, 1981. 399.

729 Moro, 1894. 198. A Weispriachok családfájának rekonstruálására több kísérlet történt (pl.: Leopold von Beckh-Widmanstetter, Witting), de teljesen megbízható ábrát eddig még nem sikerült alkotni. A 15. század közepe előtti időszak különösképp problémás, de a három ágra bomló családfa még ezt követően is ad kisebb-nagyobb genealógiai fejtörőket. Klebel, 1960. 113. Az 1319-ben feltűnt Ulrichot, a későbbi friesachi vizedomot még közös ősként aposztrofálta a szakirodalom, az ágak szétválását a 14. század közepére helyezve. Lang–Metnitz, 1971.

265–266.

730 Ő az ifjabb Ulrich. Egy 1446. augusztus 11-én kelt oklevél szerint viselte ezt a tisztséget: ÖStA HHStA AUR 1423–1448.

731 Az Absagebrief: ÖStA, HHStA Görzer Urkunden Kt. 2. Konv. 9. fol. 40. (No. 39.). A görzi háborúról:

Wiesflecker, 1948. 364–366; újabban Baum, 2000. 241–249.

732 Mon. Car. XI. 112. sz.

733 ÖStA AVA FA Harrach, Familie in genere Kt. 36. Nr. 5. (Weispriach von); Witting, 1919. 530. Utóbbiban Sigmund, Balthasar és a fiatalabb Burkhard apjaként tévesen Bernhard szerepel. Chmel, 1840. 486. Ezt az adatot vette át Herbert Klein és Franz Ortner is a III. Burkhardról írt szócikkeikben: Klein, 1957. 27–28; Ortner, 1996/1.

744. A korszakban több Liechtenstein család létezett (pl.: muraui, nikolsburgi), az általam ismert források és szakirodalom nem árulta el, hogy Anna melyikhez tartozott.

150 esetén (Sigmund és Balthasar valószínűleg édestestvérek voltak), azonban annyira gyanússá teszi, hogy ezek után nem érdemes önmagában az őstábla állítására hivatkozni, csak kritikai megjegyzésekkel.⁷³⁴ A fiatalabb Burkhard egyházi pályára lépve előbb a salzburgi őrkanonokságig, a nagyprépostságig (1452–1461), majd egészen az érsekségig (1461–1466) és a bíborosságig vitte. A papi pályára predesztinálta őt az is, hogy harmadik fiúként született a családba. A karintiai Gmündben nevelkedett, 1437-ben iratkozott be a bécsi egyetemre.

Szédületes karrierjéhez persze szüksége volt III. Frigyes támogatására, akinek még 1450 előtt a szolgálatába lépett. Közreműködött a császár és fivére közti nézeteltérések megoldásában, ezért mindkét Habsburg támogatta előmenetelét. 1452-ben a császár már Rómába küldte. De nem csupán a császár érdekében kamatoztatta diplomáciai képességeit, hanem a salzburgi érsekség javára is: egyezséget kötött az egyházfejedelemség magyar határ közelében fekvő exklávéit a görzi háború miatt fenyegető császári zsoldosvezérrel, Vitovec Jánossal, 1462-ben pedig a részt vett a mantuai kongresszuson. Burkhardnak nem voltak közvetlen magyarországi érdekeltségei, de a magyar történelemhez kapcsolódik, hogy 1459-ben Johann Hinderbach és Hartung von Kappel jogtudósok társaságában, mint császári követ, felkereste az akkor épp Sienában tartózkodó II. Piust, hogy elérje III. Frigyes magyar királlyá választásának pápai elismerését. Mellette még három családtag került be Frigyes tanácsosai közé, Burkhard két fivére, Balthasar és Sigmund, valamint unokatestvérük, Andreas. A sikertelen követség ellenére Burkhard pozíciói megerősödtek: személyét még nagyprépostként kivették a salzburgi érsek joghatósága alól, és jogot kapott főpapi cselekmények celebrálására, ehhez pedig mitra és mellkereszt viselésére. A pápa is felfigyelt rá, ezt mutatja, hogy 1460 márciusában, még érsekké választása előtt kinevezte bíborossá, habár csak 1462 májusában hozták nyilvánosságra a nevét, amikor egy második német bíboros kinevezésére is sor került. Római címtemploma a Santi Nereo et Achilleo volt. Bíborosként jogosult lett volna résztvenni az 1464. évi konklávén, de nem tette. Ez akkoriban nem volt szokatlan az Itálián kívül rezideáló bíborosoktól.⁷³⁵

734 Strnad, 1966. 192. „Sigismundo et Balthazar fratribus uterinis de Weyspriach vocatis” ‒ A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 251. Az uterinus alapjelentése „egy anyától való”, de mivel esetükben az apának is közösnek kellett lennie, édestestvért jelent. Vö.: Nemes, 2009. 6.

735 Strnad, 1966. 197., 203–206, 221, 223; Heinig, 1997. 222, 447; Ortner, 1996/1. 744–745; Dopsch, 1981. 527–

531., 533. Családjából ő a második személy, akiről tudjuk, hogy beiratkozott a bécsi egyetemre. Strnad, 1966.

192–193. 1452. január 29-én még őrkanonok. SLA-OU 1452. I. 29. A mondott követség tagja volt Burkhard Andreas nevű testvére is, bár őt alacsonyabb rangja miatt II. Pius nem említi. A követek némi huzavona után járultak csak a pápa színe elé, mivel nehezményezték, hogy királyi követként fogadta Mátyás király követeit. II.

Piusz feljegyzései 82. Strnad nem említi, hogy az érseknek lett volna Andreas nevű fivére. Strnad, 1966. 189.

Bíborosi kinevezéséhez: II. Piusz feljegyzései 165–167., 226; Strnad, 1966. 216, 223. Érsekké választása: ÖStA HHStA AUR 1461. XI. 16. Bíborosságára: Eubel, 1914. 13. Az 1464. évi konklávé adatai: http://www.catholic-hierarchy.org/event/c1464.html (Megtekintve: 2019. 04. 19.)

151 Burkhardot 1461 novemberében, nem egész két héttel Sigmund von Volkersdorf halála után megválasztották salzburgi érseknek. Pápai megerősítésére és felszentelésére már a következő év első felében került sor. Érseki pályafutása meglehetősen rövidre sikerült és nem volt mentes a problémáktól. Mindjárt megválasztása után, a Rómának juttatandó 5900 frt.

servitium commune befizetése érdekében az 1452. évhez képest 270%-ra növelte az adókat, miközben rossz volt a termés. Ezek a körülmények együttesen parasztfelkelés kitöréséhez vezettek 1462-ben, amely leginkább az egyházfejedelemség Salzburgtól délre és nyugatra eső területeit (Brixental, Pinzgau, Pongau) érintette. Burkhard egyedül nem tudta kezelni a helyzetet, kénytelen volt segítséget kérni IX. Lajos bajor hercegtől (1450–1479), aki döntőbíróként segített tető alá hozni egy egyezséget: ennek keretében az érsek mérsékelte az adót és büntetlenséget ígért a felkelés résztvevőinek. Az októberben tartott tartományi gyűlésen immár békés mederben folyt az alattvalói követelések teljesítése. Az 1463. évi felkelés már sokkal kisebb mértékű volt, jobbára csak a radikálisok támogatták és vettek benne részt, gyorsan sikerült leverni. A segítség miatt Burkhardnak 1462-ben szövetséget kellett kötnie a császár ellenségeivel, IX. Lajossal és Zsigmond tiroli herceggel, de igyekezett nem konfrontálódni III. Frigyessel.⁷³⁶ Az érsek hozta létre a müllni társaskáptalant, egyetemet akart felállítani a salzburgi Szt. Péter bencés kolostorban, nagyszabású építkezéseket folytatott a salzburgi várban és a székesegyházban, kibővítette a püspöki palota új traktusát, bezáratta az ágostonos kanonisszák salzburgi rendházát, egy 12 fős, általa létrehozott papi testületre bízta a salzburgi istentiszteletekről való gondoskodást, illetve 1463-ban új bányarendtartást adott ki.

Sokat áldozott az egyházi művészetekre, főleg az ötvösmunkákra. Meg akarta szerezni a Szt.

Péter kolostortól az ún. Frauengartent, hogy tér nyíljon a város bővítésére is, de ezt a törekvését nem kísérte siker. 1463-ban megpróbált közvetíteni a császár és fivére elmérgesedő viszályában, szintén sikertelenül. Támogatta családtagjait, őt tartják a salzburgi érsekek között az elsőnek, aki céltudatos nepotizmust folytatott. Ez annyiban igaz is, hogy még prépostként előbb Balthasar fivérének, majd 1463-ban Sigmundnak juttatta a pettaui kapitányságot, 1464-ben Balthasarnak a goldeggi várnagyságot, távolabbi rokonai közül Niklasnak 1463-ban a feldsbergi várnagyságot, Andreasnak pedig Gmündöt, továbbá Balthasart beköltöztette a püspöki palota új szárnyába, az ún. Rinderholzba, sógorától, Vitovec Jánostól viszont visszaváltotta a korábbi egyezségükben neki elzálogosított érseki várakat. Burkhard érsek nepotizmusa nem a semmiből emelte fel a rokonságot, inkább csak azt tette lehetővé, hogy megszerezzék a legjelentősebb salzburgi várak irányítását, mégpedig hosszú időre, ugyanis

736 Dopsch, 1981. 531–533; Niederstätter, 1996. 125–126. Térképen: Scheuch, 2008. 48; Eubel, 1914. 228., http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bweibp.html (Megtekintve: 2019. 04. 19.)

152 Pettaut nem csak Sigmund, hanem fiai élete tartamára is átadta. Ugyanakkor kétségtelenül negatív fényt vet erre a politikára, hogy az érsek halálakor a rokonok számos kincset elloptak, amelyek visszaszerzése hosszú időbe telt.⁷³⁷

152 Pettaut nem csak Sigmund, hanem fiai élete tartamára is átadta. Ugyanakkor kétségtelenül negatív fényt vet erre a politikára, hogy az érsek halálakor a rokonok számos kincset elloptak, amelyek visszaszerzése hosszú időbe telt.⁷³⁷

In document Idegen származású katona és hivatalviselő nemesi családok a 15–16. századi Nyugat-Magyarországon (Pldal 146-159)