Baumgarten uradalma nagyon kisméretű volt, a névadó településen kívül csupán Nádasd/Rohrbach és Siegendorf tartozott hozzá. Korszakunk kezdetén egy alsó-ausztriai származású lovag, Martin Weitracher birtokában volt, aki minden bizonnyal Pál fraknói gróf szolgálatában került erre a környékre, és neki köszönhetően telepedett le Baumgartenben.295 Tulajdonképp ő látott neki az uradalom kiépítésének, 1428-ban megszerezte baumgarteni várnagy-elődje, Martin Klingenfurter szőlőit, 1431-ben pedig már biztosan részbirtokos volt Siegendorfban, ezt is a Klingenfurterektől vette.296 1433-ban munkaadójától, Kanizsai Lászlótól kapott szőlőket Kishöflányban és Meggyesen, az egyiket saját korábbi szőlője szomszédságában. Ekkor Martin volt a Kanizsaiak kismartoni kapitánya.297 Ugyanebben az évben a Sopron megyei nemesség tagjaként ő is tanúvallomást tett Döbrentei Balázsnak Fraknói Pál elleni hatalmaskodási perében.298 1442-ben arról értesülünk, hogy az általa elfoglalt Sopronkeresztúr lakosai hódolatuk jeléül bort ajándékoztak neki.299
293 Bariska, 2007/1. 41; Dimitz, 1883. 24; DL 89254. 63–64. p. (34–35. kép); MNL GyMSM SL Lad. V et E. fasc.
5. nr. 223; Prickler, L. 1998. XXXIII–XXXV.
294 Prickler, L. 1998. XXXV; Zimányi, 1972. 13–14.
295 Házi I/2. 373.
296 Házi I/2. 372–373., I/3. 31–32. Az egész falu még nem került a baumgarteni uradalomhoz, ugyanis 1451-ben még a Cirákiaknak is volt birtokrészük. Házi I/3. 314–315.
297 SO II. 196–197.
298 DL 43960.
299 Meršić, 1963. 13; Házi I/3. 229.
72 Ezután viszont mintha vége szakadt volna a szerencséjének. Ez összefüggésben állhatott a térség hatalmi viszonyainak átrendeződésével. Mivel Baumgarten Frigyes király bécsújhelyi rezidenciája és magyarországi zálogbirtoka, Sopron között helyezkedett el, egy esetleges háborúban a Habsburgoknak stratégiai érdekük fűződik hozzá, hogy elfoglalják.300 Weitracher tevékenységéről ezekben az években nincs túl sok adatunk. Bizonyára megpróbálta a saját hasznára fordítani az eseményeket: 1440-ben Erzsébet királyné megparancsolta neki, hogy adja vissza az általa elfoglalt, de a Kanizsaiak kismartoni és szarvkői uradalmához tartozó szőlőhegyeket jogos birtokosaiknak és a jobbágyaikat se fosztogassa. A konfliktus mégsem ért véget, ennek a jele a szintén Kanizsai-birtok Sopronkeresztúr elfoglalása volt 1442-ben. Ekkor még Baumgartenből írt levelet Sopron város tanácsának, de 1445-ben már nem a Weitracher-család kezében volt a vár.301 Martin ekkorra már meg is halt, a vár pedig a Habsburg Frigyes által „idegeneknek” titulált emberek kezében volt.302 Kik voltak ők? Csupán huszita rablók, ahogyan az a korábbi írásokban olvasható?303 Vagy Hunyadi János kormányzó katonáiról volt szó, akiket 1446-os hadjárata idején hagyott itt? Pontosan nem tudjuk, de mivel az oklevélből semmit sem tudunk meg az ún. „megszállók” vallási nézeteiről, ellenben tudjuk, hogy a közeli Macskakő várában 1464-ben olyan fegyvereseket szállásoltak el, akikről csak az újabb szakirodalom mutatta ki, hogy nem rablóbanda volt, hanem királyi zsoldoscsapat.304 Ennek fényében nem merném kijelenteni, hogy a huszita rablóbanda-teória Baumgarten megszállóira is igaz.
Helga Buchal is foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt állítva, hogy maga Weitracher volt a
„cseh horda” vezetője. Ezt azonban Frigyes 1447-ben Ulrich von Grafeneck részére kiállított adománylevele nem támasztja alá: ha Martin valóban az idegen katonaság vezetője lett volna, akkor minden bizonnyal a szöveg árulónak állította volna be, ezzel is alátámasztva Frigyes beavatkozását, és azt a tényt, hogy a visszaszerzett várat nem adták vissza Konradnak, Martin fiának. Buchal sem indokolta meg állítását, Meršićre hivatkozott, de ő nem állított ilyet. Úgy tűnik, Buchal Konrad Weitracher cselekedeteit vetítette vissza az apjára, bár kétségtelen, hogy Martin Weitrachertől sem állt távol a konfliktusok erőszakos megoldása.305 Konrad egyébként, bár nem birtokolta az uradalmat, továbbra is használta a von Baumgarten előnevet.306
300 Kaus, 2006. 357.
301 SO II. 299–300; Házi I/3. 229.
302 DL 14057.
303 Meršić 1963. 15.
304 Nógrády, 2013. 268. A régebbi elméletet lásd: Házi, 1962. 339; Mollay, 1963. 131–132. Mindezek alapja a soproni okleveleken kívül Michael Beheim kortárs költő „Wie Kaczenstain zerbrochen wart” című verse volt, amelyben élénken ecseteli a macskakőiek bűneit. Buch von den Wienern 365–366.
305 Buchal, 1967. 171. Vö.: Meršić, 1963. 14–15.
306 Pl.: 1454: SO II. 383. 1460: DL 61682.
73 Frigyes a várat továbbadta Ulrich von Grafenecknek. Valószínűsíthetjük, hogy a politikai események ritkán tették lehetővé, hogy Grafeneck hosszú időt töltsön egy helyen, de 1456-ig Baumgartent (illetve 1451–1454 között talán Kőszeget) tekinthetjük a rezidenciájának. Arra az időre pedig, amikor nem tartózkodott otthon, várnagyot nevezett ki.307
Amint megszerezte, Grafenecknek el is kellett kezdenie a vár megerősítését és kibővítését.
1446. szeptemberében Frigyes parancsára soproniak is segédkeztek az új, külső árok kiásásában.308 Erre szükség is volt Hunyadi János kormányzó őszi nyugat-magyarországi hadjárata miatt.309 1453-ból is van arra adat, hogy a várat soproni jobbágyfalvak lakóinak robotmunkájával erősítették.310
Tudjuk, hogy Baumgartenben a 15. század közepén voltak szőlőskertek, de Grafenecknek egyéb szőlői is voltak a környéken.311 1452 januárjában mégis a Sopronkeresztúrban vett borának soproni területen való átengedését kéri a várostól, s ez a borszállítmány máshová nem mehetett, mint Baumgartenbe, ugyanis a szintén Grafeneck kezében lévő Kőszegbe való eljutáshoz nem kellett volna soproni területen áthaladnia.312 1454 januárjában is tíz hordó bort kért Soprontól.313 Valószínűleg a kis uradalomban nem tudtak annyi bort előállítani, amennyire a földesúrnak szüksége volt, hiszen még 1570-ben is a környék átlaga alatt volt a szőlők aránya a megművelt földterületből (6,7%), és a 16. század közepén csak nagyon csekély bortermeléssel számolhatunk. Ám ezt az adatot nem feltétlenül vetíthetjük vissza száz évvel korábbra, hiszen időközben a falu átélt legalább egy török pusztítást, lakossága pedig horvátokkal egészült ki, akik a marhatartást részesítették előnyben. Épp ezért, mivel a 15. század közepén csak két forrásról van szó, akár az őrség megnövekedett létszáma is kiválthatta az 1450-es évek borhiányát. Meršicszerint egy időben akár 300 katona is állomásozhatott a várban, de ezt a vár kis mérete miatt nagy zsúfoltsággal járt volna. Az átlagos helyőrség bizonyára jóval kisebb
307 1452: Friedreich Raben purgraff (Házi I/3. 377.). Velem ellentétben Haller-Reiffenstein szerint Grafeneck 1472-ig nem használta rezidenciaként Baumgartent, ám az általa hivatkozott egyetlen forrás Friedrich Raben várnagyságáról véleményem szerint nem képes ezt az állítást megfelelően alátámasztani. Baumgarten volt Grafeneck első váruradalma, és az 1456 előtti tíz évre vonatkoztatva csak egy vár jöhet még szóba rezidenciaként, mégpedig Kőszeg 1451–1454 között. Haller-Reiffenstein, 1992. 120–121., illetve jelen munka kőszegi uradalomról szóló fejezete. 1472-ben Grafenecknek már sokkal jelentősebb ausztriai uradalmai voltak, nem valószínű, hogy rezidenciaként használta volna Baumgartent.
308 Házi I/3. 263.
309 ALB III/1. 330. A vonatkozó rész August Ernst munkája. Meršić 1963. 26.
310 Házi I/4. 19.
311 Házi II/4. 27.
312 Házi I/3. 346.
313 Házi I/4. 50.
74 volt.314 A baumgarteni kolostor alapítóleveléből azt is megtudhatjuk, hogy a falutól délre, Somfalva/Schattendorf irányában malom is állt, továbbá három halastó is volt a birtokon.315
Az uradalom története részben egybeforrt birtokosa alább részletesen kifejtett életpályájával. Miután az 1452. évi események arra késztették, hogy V. László és Cillei Ulrik hívévé szegődjön és emiatt konfliktusba került III. Frigyessel, a császár a soproniak segítségével elfoglalta Baumgartent, mivel korábban Grafeneck onnan támadta Bécsújhelyt. Az ostrom elhúzódott, az őrség nem adta meg magát könnyen, és a császári sereg parancsnoka is megsebesült. Csak 1456. március 25-én vették be a várat. Soproni számadások szerint legalább három hónapig vívták a várat, ugyanis legelőször 1455. december 8-án fogadtak fel katonákat az ostrom miatt.316
Grafenecket és zsoldosvezér-társait a kudarc nem törte meg, rövidesen már arra kényszerítették Sopron városát, hogy 1456. július 20-án megvásárolja tőlük a békét. A kifizetett pénzen felül Ulrich az uradalmát is visszakapta.317 Ezután Grafeneck valószínűleg rendbehozatta a várat, de rezidenciáját átköltöztette az 1457-ben megszerzett alsó-ausztriai Trautmannsdorfba.318 A harcok a népességben is kárt tettek, ezért Grafeneck idegen jobbágyokat telepített a faluba.319 Meršic abban látja a vár 1459-es meglétének bizonyítékát, hogy Grafeneck bizonyára onnan küldte 200 katonáját Sopron megsegítésére, minthogy Lánzsérból nem küldhette, mivel az nem volt az övé. Azonban, ha tüzetesen megnézzük a császár vonatkozó levelét, rá kell jönnünk, hogy ez a hipotézis gyenge lábakon áll.320 Egyrészt nem ismerjük Lánzsér korabeli birtokosát. Annyit tudunk, hogy ekkoriban Wilhelm Mischulinger volt a várnagy (Pfleger), de az már nem tudjuk, hogy ki volt az ura, akire 1459.
május 20-i levelében hivatkozott, ugyanakkor egészen biztos, hogy nem a császárra gondolt.321 Grafenecket sem zárhatjuk ki a jelöltek közül, hiszen 1459 után Mischulinger az ő alispánja volt Sopronban.322 Másrészt a forrás egyáltalán nem utal arra, hogy Grafeneck ezt a csapatot
314 ALB III/2. 102. A vonatkozó rész Josef Karl Homma munkája. ALB III/1. 532–533. A vonatkozó rész Harald Prickler munkája. Meršic, 1963. 28.
315 DL 18300. A halastavak szinte minden uradalomban megtalálhatók voltak, fontos szerepet játszottak a lakosság élelemszükségletének folyamatos és tervezhető biztosításában, különösen böjti időben, de folyamatos karbantartást igényeltek. Benda, 2007. 93–94.
316 Haller-Reiffenstein, 1992. 122–123; Házi II/4. 29; Meršic, 1963. 27.
317 Házi I/4. 110–111., 112., 141–142; Meršic, 1963. 27. Még a császárral kötött november 29-i fegyverszünetet (Chmel: Mat. II. 120–121.) sem kellett megvárnia, augusztusban már egy cinfalvi jobbágya ügyében intézkedett.
Házi I/4. 91–92.
318 StLA AUR 6635. Brigitte Haller-Reiffenstein ezt az oklevelet nem ismerte, csak a III. Frigyesnek 1459-ben adott reverzálist. Haller-Reiffenstein, 1992. 125.
319 ALB III/1. 331. A vonatkozó rész August Ernst munkája.
320 Meršic, 1963. 27–28; Házi I/4. 358–359.
321 Házi I/4. 356., 382–383.
322 MVA 1458–1526 II. 231.
75 már korábban a térségben állomásoztatta volna, és most csak áthelyezi őket Baumgartenből Sopronba.
A baumgarteni várat valamikor 1456 és 1475 között rombolták le. Az elkövető Meršic szerint Wilhelm von Tierstein, Bécsújhely császári kapitánya volt 1472-ben, bosszúból azért, mert Grafeneck az osztrák nemesi ellenzék egy részével együtt Mátyás király pártfogását keresték a császár ellenében.323 Bonyolítja a helyzetet, hogy más szakirodalom szerint Tierstein csak 1476-ban lett bécsújhelyi kapitány.324 A vár maradványait az elmúlt évszázadokban építőanyagként hasznosították, kezdve a pálos kolostorral, de még a plébániatemplom 1725. évi újjáépítését is részben az egykori vár anyagából végezték el. A templomudvar kerítésébe például beépítettek két kőgolyót. A vár emléke sokáig megmaradt a helyiek emlékezetében, az 1520-as évektől beköltöző horvátok ezért nevezték el a falu központját Sapac-nak, amely szó jelentése erőd vagy vár.325
A kolostor történetéről külön fejezetben lesz szó, most csak annyit fontos megemlíteni, hogy Ulrich von Grafeneck és fia, Wolfgang 1475. május 21-én kelt leveleikkel alapították meg, amelyek arról is rendelkeztek, hogy Baumgarten falu immáron a pálosoké, míg a kis uradalom többi faluját Grafeneck megtartotta.326
Az 1493. évi kolostortűz után a pálosok elhagyták a kolostort. Bár birtokjogukról nem mondtak le, távollétük arra bíztatta Peter (csehül Petr) Mrakešt, Lánzsér akkori urát, hogy elfoglalja Baumgartent.327 A pálosok fellépése birtokaik megvédése érdekében eredménytelen maradt, azt Mrakeš hozzácsatolta a lánzséri uradalomhoz és annak része maradt a Weispriach-korszakban (1500 k.–1550) is. A Weispriachfehde alatt, 1522-ben Sopron városa megkísérelte Baumgartent és Siegendorfot kárpótlás jogcímén megszerezni, de Baumgarten végül a Weispriachoké maradt, egészen 1550-ig.328