A kismartoni és a lánzséri mellett a fraknói is a nagyobbak közé tartozott a Habsburg-kézre került nyugat-magyarországi uradalmak közül. Területe nagyjából 200–230 km2 lehetett, de nehéz meghatározni, mivel sok birtokon más birtokosokkal osztozkodott, továbbá elég tagolt volt. Legnagyobb része a szarvkői, a kismartoni, a baumgarteni és a kaboldi uradalmak, valamint az országhatár között helyezkedett el, de Schattendorf például Baumgarten és Sopron város jobbágyfalvai között található, Haschendorf Soprontól délre, a lánzséri és a keresztúri uradalmak közé ékelődött be, Pomogy és Valla a Fertőtől keletre volt, Purbach és Nezsider pedig a Fertő északi-északnyugati partján.255 Habár Fraknó vára volt az uradalom központja
254 Kroyer, 1954. 65–69., 73; Prickler, 1993. 68–71; MZsO II. 541–543; MNL OL E 239 – b. 14. kötet 88–89. p;
RegImp XIV/2/2. 7786. sz; Lakatos, 2017. 293; Gedenkbuch 419. sz. Az 1564. évi adójegyzék sajnos nem alkalmas pontosabb statisztikai feldolgozásra, ugyanis 23 megadóztatott helyi zsidót említ, név szerint viszont csak nyolcat, azonban megszámolva a nem nevesített asszonyokat és a gyerekeket, 23-nál valamivel nagyobb szám jön ki. Mivel csak a nevesített személyeknél közölnek származási adatokat, és a gyerekeknél sem lehetünk biztosak abban, hogy mindenki helyben született, ezért komolyabb következtetéseket nem tudok erre a jegyzékre alapozni.
MZsO II. 14–16. Hasonló oka lehet annak, hogy Pollák Miksa szerint 1526-ban nem három, hanem sok soproni zsidó menekült Kismartonba. Az általános kiutasítástól tartó zsidók el is kezdték ingóságaik Kismartonba szállítását, de a város erre rájött és megtiltotta nekik, hogy vagyonukat magukkal vigyék. Pollák, 1896. 112–115.
255 Purbachban nem csupán az uradalomnak voltak birtokai: 1453-ban Heinrich Entzersdorfert két szabad udvarház birtokába iktatták be. DL 12695. 6–8. p. (4–5. kép) Engel Pál szerint Müllendorf részben (Engel: Térkép.) Mohl Adolf szerint viszont teljesen a fraknói uradalom része és csupán tévedés folytán sorolták fel Szarvkő tartozékaként
66 már a 14. század első fele óta, a legvárosiasodottabb helység Nagymarton volt, a 14. században sokadalom tartására is engedélyt kapott, nagysága pedig még a 16. században is ugyanakkora, sőt még egy kicsit nagyobb volt, mint Kismarton. Az uradalom területén még korszakunk végén is vitathatatlanul a legnagyobb település volt 143 házas telkével, miközben az utána következők mindössze 66-64 házzal rendelkeztek.256 A 16. század elején még egy mezővárosról tudunk, ez Szárazvám, ahol vám is működött. Az 1560-as évek végére Breitenbrunnt is mezővárosként regisztrálták, azonban Szárazvámot ekkor már nem.257 Walbersdorf és Loipersbach ugyan Tompek-birtokok voltak, de a fraknói uradalom gyakorolta területükön a pallosjogot.258 A grófság területén fontos kereskedelmi utak vezettek át, kedvező piaclehetőségeket nyújtva, amely számos viszály forrása lehetett, főleg akkor, amikor az alsó-ausztriai kormányszervek és az idegen zálogbirtokosok uralma alatt állt.259
Nincs mód rá, hogy részletesen vizsgáljuk a népesedési és gazdasági viszonyokat, azonban néhány észrevételt tehetünk. A 15. század közepén a lakosság már túlnyomórészt német lehetett, de vegyes magyar–német lakosságra utalnak a kettős településnevek. A 16. század elején Zillingtal és Stinkenbrunn teljesen elpusztásodott, és Krensdorfban is rengeteg üres telek volt. Zillingtalt és Krensdorfot az 1560-as évekre sikerült horvát betelepülőkkel feltámasztani, de Stinkenbrunnban még ekkor is elég alacsony volt a lakott telkek száma.260 A horvátok a 16.
század első negyedében jelentek meg, az 1526. évi urbáriumban már feltűnt néhány horvát név.
Bevándorlásuk később felgyorsult, különösen Jakob von der Dürr zálogurasága alatt, aki velük telepítette újra a török előtti időkben vagy a szultáni hadjáratok következtében elnéptelenedett
1457-ben. Mohl. 1903. 621. A 16. századi urbárium nem említi, hogy részbirtok lenne, de ezt Trausdorfnál, Zemendorfnál vagy Antaunál sem tette, ahol pedig a kismartoni uradalomnak is voltak birtokai. Prickler, L. 1998.
LXXI–LXXIV. Kőpordány ill. Büdöskút birtokában a szarvkői uradalommal osztozott. ÖStA FHKA AHK NöHA H-74/A fol. 289v (1561. évi adatok). Nezsiderben is volt kisebb érdekeltsége a fraknói uradalomnak. Csermelyi, 2019/1. 34. Draßburgban 1546 előtt Benes Kristófnak, majd Nádasdi Tamásnak volt még birtokrésze. Mivel ez nem tartozott a fraknói uradalomhoz, nem is terjedt ki rá az alsó-ausztriai kormányszervek hatásköre, a Nádasdinak szóló adománylevél Várdai Pál magyarországi helytartó nevében kelt. MNL OL P 108 Rep. 8. T. No. 364. Marz rendkívül tagolt volt, ugyanis ott a fraknói és kismartoni uradalmak mellett a csornai prépostságnak, a Vajtmiláknak és a Wildhofereknek is volt birtokrészük. Prickler, L. 1998. 65–70; DL 88253. Stinkenbrunn csak félig tartozott az uradalomhoz. Prickler, L. 1998. 26. 1497 után Sigleß egyharmada az akkori fraknói kapitány, Alexander Schiffer von Freiling saját birtoka lett, amelyet ő és utódai tovább bővítettek, birtokrészeket szerezve Pöttschingben, Hirmben, Schattendorfban, Vulkapordányban, Wiesenben, Szárazvámban, Lichtenwörthben, Ruszton, Nagymartonban és Zillingtalban. Ez a kis uradalom később Jakob von der Dürré lett, aki továbbra is Fraknótól elkülönítve igazgatta, és nem is adta át Erasmus von Teufelnek. Prickler, L. 1998. XXXIX–XL.
256 Weisz, 2012. 159; Prickler, H. 1998/1. 8; ÖStA AVA-FHKA AHK VDA Urbare 1196. fol. 80r–82r.
257 Prickler, L. 1998. 19., 24; ÖStA AVA-FHKA AHK VDA Urbare 1196. fol. 81r.
258 Prickler, L. 1998. 120.
259 Zimányi, 1972. 11. 1524-ben II. Lajos panaszolta a bécsújhelyieknek, akik a fraknói vámot bérelték, hogy nem tartják tiszteletben a soproni polgárok vámmentességét. DF 286454.
260 DL 89254. 1. p. (3. kép); Prickler, L. 1998. 25–26., 28–31; ÖStA AVA-FHKA AHK VDA Urbare 1196. fol.
81r., 82r. Vö: Prickler, L. 1998. XLIII. A település- és népesedési viszonyokra bővebben: Uo. LXV–LXXVII., a gazdasági viszonyokra: Uo. LXXVII–LXXXIX.
67 falvakat.261 Vegyes magyar-horvát bevándorlás is volt, mikor 1567-ben a hontalanná vált szigetváriak egy részét Boldogasszonyban tervezték letelepíteni.262 Pöttsching példáján azt is látni lehet, hogy számos telket osztrák birtokosok, katzelsdorfiak és bécsújhelyiek szereztek meg. Ennek gazdasági okai voltak, a 15. század közepétől a közeli városok polgársága a bortermelés felé fordult, és igyekeztek ide átmenteni a kereskedelmi tevékenységből származó hasznot. A helyben megtermelt gabonának is jelentős szerepe volt a közeli városok élelmiszer-ellátásában.263
A 16. század elején itt is sűrű plébániahálózattal számolhatunk.264
1441. évi zálogvallás265 1500/1510. évi urbárium266 1569. évi regisztrum267
Parytenprun Breitenbrunn Breitenbrunn mzv.
Hewfling Nagyhöflány Nagyhöflány
Khwesd genant Milchdorf Szárazvám/Müllendorf mzv. Szárazvám/Müllendorf
Saligental Zillingtal Zillingtal
– Stinkenbrunn Stinkenbrunn
Heeren genant Krenestorf268 Krensdorf Krensdorf
Besenew anders genant Petschann Pöttsching Pöttsching
Sicklis269 Sigleß Sigleß
Nagmorchon genant Mertersdorf (mzv.) Nagymarton mzv. Nagymarton
– Zemenye/Zemendorf Zemenye/Zemendorf
262 Zrínyi lev. II. 101. Boldogasszonyt ugyan nem sorolja fel sem az 1500/1510. évi urbárium, sem az 1569. évi regisztrum, de Fraknóhoz kellett tartoznia, ugyanis régi nevében, a Sancta Maria de Bagadban bent van a Nagymartoni család másik neve, a Bajóti. Prickler, L. 1998. XVIII.
263 Prickler, L. 1998. 40–47; Zimányi, 1972. 10–11.
264 Prickler, L. 1998. XVIII. Krensdorfban már 1456 körül is szolgált plébános. Házi II/6. 192.
265 A DL 89254. 1–4. p. (3–5. kép) alapján Vilmos fraknói gróf Sopron megyei birtokai, leszámítva a későbbiekben a kaboldi uradalom részeként feltűnő Kaboldot, Veperdet és Felsőpéterfalvát (Petroniechi). Tekintettel az 1500/1510. és az 1569. évitől eltérő településnevekre, névalakokra, ennél az oszlopnál következetesen a forrásban szereplő településnevet adom.
266 Kiadva: Prickler, L. 1998. 1–124.
267 ÖStA AVA-FHKA AHK VDA Urbare 1196. fol. 80r–82r
268 Csánki Félszerfalvával és az azzal szomszédos Tormafaluval is azonosította. Csánki: Tört. Földr. III. 610.
269 Az 1441. évi oklevélben nem szerepel, ellenben egy 1447. évi birtokfelsorolásban igen. DL 89254. 43. p. (24.
kép)
270 Csánki: Tört. Földr. III. 632.
271 Csánki: Tört. földr. III. 605–606.
272 Csánki: Tört. földr. III. 610.
68
Keetschirkha bei dem wasser Seer278 – –
Keretscher anders genant Bogyoslo279 – –
Kalaad280 – –
5. táblázat: A fraknói uradalom települései (1441–1569)
A fraknói grófok a 15. század elején többször is zálogba adták az uradalmaikat (Fraknó, Kabold és Lánzsér), például Frangepán Bertalannak, Otto von Stubenbergnek vagy Konrad Eitzingernek. Stubenberget ráadásul Vilmos gróf az örökösének is kijelölte 1430-ban.281 1440 nyarán kettős uralom érvényesült a várban, egyrészt VI. Albert, másrészt III. Pál gróf özvegye részéről.282 Végül 1445-ben az összes korábbi tartozással együtt Vilmos gróf VI. Albertnek adta zálogba. Albert az uradalom nagy részét, leszámítva egy pöttschingi nemesi telket, amelyet Wolfgang Wolfenreuternek adott el és három krensdorfi szőlőt, amelyet megtartott, előbb egyik hívére, Johann Neideggerre bízta, majd Ulrich Eitzingernek akarta eladni, de ezt bátyja, Frigyes 1451-ben megakadályozta és rákényszerítette Eitzingert, hogy igényeiről az ő javára mondjon le. Az uradalom így Frigyes kezébe került. 1454-ben a császár átadta néhai kamarása, Ulrich Trautmannsdorfer két nagymartoni földjét és egyéb birtokait a bécsújhelyi domonkosoknak misealapítvány céljára. A fraknói kapitányságot 1452-ben először Rudolf von Teuffenbachra bízta, majd 1452–1463 között Sigmund von Weispriachra, ezután Wilhelm Westvallra, 1464-től pedig hű konyhamesterére, Johann Siebenhirterre.283 Weispriach idejében még nem
273 Csánki Félszerfalvával és az azzal szomszédos Tormafaluval is azonosította. Csánki: Tört. földr. III. 610.
274 Nagyhöflány, Szárazvám és Vulkapordány táján. Csánki: Tört. földr. III. 598.
275 Vulkapordány. Csánki: Tört. földr. III. 625.
276 A Vulka folyó mentén a mai Kismarton területén. Csánki: Tört. földr. III. 633.
277 Röjtökör Csánki szerint a mai Pecsenyéd határában a Lajta mellett, Engel a mai Lajtaszentmiklós (Neudörfl) területére lokalizálta. Csánki: Tört. földr. III. 627; Engel: Térkép
278 Zillingdorf. Csánki: Tört. földr. III. 611–612.
279 Sopronkeresztúr (Deutschkreuz). Csánki: Tört. földr. III. 592.
280 Csánki a rábaközi Hövejjel azonosította. Csánki: Tört. földr. III. 603.
281 NÖLA StA Urk 2638. Az oklevél 1447. március 28.-i átírásban maradt fenn, ami arra utal, hogy Stubenberg megpróbálkozott érvényt szerezni jogainak, de valószínűleg a zálogösszeg nagysága miatt nem járt eredménnyel.
282 DF 258095. A kettős uralom legkésőbb 1447. őszén véget ért, amikor Pál gróf özvegye minden igényéről lemondott Albert herceg javára, lányai pedig átadták az uradalomra vonatkozó okleveleket. DL 89254. 39–45. p.
(22–25. kép)
283 Teleki X. 155–156; Chmel: Reg. 1838. 2716. sz; Prickler, L. 1998. XXVII–XXVIII; Bariska, 2007/1. 40–41;
Lorenz, 1952. 61–62; Chmel: Reg. 1840. 3293. sz. A Habsburgok és a Nagymartoni Fraknói grófok korábban is szoros kapcsolatban álltak, III. Pál gróf részt vett Ernő osztrák herceg szentföldi zarándoklatában. Diar. Frid. 668.
Ulrich von Eitzing kijátszásáról beszámol Piccolomini. Hist. Aust. 104–105., 449. 1452. május 12-én és július 29-én Rudolf von Teuffenbach adatolható, előbb kapitányi, majd várnagyi (Pfleger) címmel. Házi I/4. 358., 376.
1452. december 10-én Weispriach a fraknói kapitány (Házi I/4. 391.). 1458. október 27-én még fraknói várnagynak (phleger) nevezik (Házi I/4. 319.), 1459. szeptember 19-én III. Frigyes csak tanácsosi rangját említette, miközben Zengert kőszegi pflegerének hívta. Házi I/4. 389. Ellenben 1460-ban várnagyként tűnt fel: Birk: Urkunden-Auszüge 53. Fraknói kapitánysága végét Leonhard Prickler és Bariska István is 1463-ra tette. A Házi II/4. 213.
oldalon található augusztus 23-i (sabbatho, in vigilia Bartholomei) adat viszont Weispriach tisztségviselésére
69 függetlenítették magukat a vár urai a magyar szokásjogtól: Sigmund egy birtokátruházás ügyében kérte a csornai konvent közreműködését. Weispriach tizedvitába keveredett Ágoston győri püspökkel, amely 1460-ban zárult egy hosszú távú szerződés formájában, amely lehetővé tette az uradalom birtokkezelőinek, hogy évi 100 forintért bérelhessék a tizedeket.284
A soproni béke megkötése után Mátyás kísérletet tett arra, hogy a subsidiumot a fraknói és a kőszegi uradalomban is beszedje, ami magával vonta a császár tiltakozását. Mint fentebb láthattuk, Frigyes jogosan érvelhetett amellett, hogy a török elleni adót ugyan megkaphatja Mátyás, de nem szedheti be az ő engedélye nélkül. Szinte azonnal megkezdődött tehát a tapogatózás, hogy melyik uralkodó meddig érvényesítheti az akaratát a Habsburg-kézre került uradalmakban.285
1487–1488 fordulóján a fraknói várnagy önként átadta a várat Mátyás királynak.
Siebenhirter ezután a maga részéről lemondott erről a várról és Kismartonról is az alsó-ausztriai Trautmannsdorf és Wartenstein várak megtartásáért cserébe.286 Mátyás továbbadta az uradalmat Corvin Jánosnak, ezután 1490-ig Kismarton sorsában osztozott, ezt is elzálogosították Szapolyai Istvánnak. A két uradalom összesített zálogértéke ekkor 17.000 forint volt.287 A pozsonyi béke megkötése után Kismartonhoz hasonlóan itt is földesúri adóként kezdték el szedni a portális adót (torkrin).288 1491 után az uradalom területi veszteségeket szenvedett el, mivel Zillingdorfot (régi magyar nevén Ikka vagy Kétikka), amelynek birtokán a Pucheimekkel osztoztak, 1493-ban III. Frigyes a bécsújhelyi ágostonosoknak adományozta.289
A háború befejezésekor II. Ulászló kötelezettséget vállalt a vár átadására, de a maga részéről szorgalmazta, hogy Sigmund és Heinrich von Prüschenk kapja meg, akiknek már 1491 végén ígéretet tett arra, hogy a visszaváltás után megtarthatják magyar jog szerinti adománybirtokként. A császár ekkor még nem döntött, de a távozó magyar katonaság
(phleger) nem vehető figyelembe, ugyanis 1463-ban augusztus 23. nem szombatra esett, hanem keddre. 1455-ben és 1460-ban esett szombatra. Utolsó biztos adatunk tehát 1463. április 24-i: Birk: Urkunden-Auszüge 86. 1463.
szeptember 15-én Westvall a fraknói kapitány. Házi I/5. 81. 1464. április 23-án ugyanő szerepel Pflegerként (Házi I/5. 115.), október 7-én már Siebenhirter keltez Fraknóról (Házi I/5. 141–142.), 1465. január 3-án Török Ambrusnak a fraknói uradalmat is érintő adószedése ellen tiltakozott (Házi I/5. 152.).
284 DL 88371; Birk: Urkunden-Auszüge 53.
285 Kroyer, 1954. 26.
286 Borsa, 1959. 284; Kroyer, 1954. 30.
287 Jajca 71. E 17000 forintot összehasonlítva a többi, Fraknó kapcsán felbukkant zálogösszeggel, ismételten igazat kell adnunk Bariska Istvánnak, miszerint ezekből a pénzmennyiségekből nem lehet következtetni az uradalom értékére.
288 Prickler, L. 1998. LI.
289 Fasching, 1966. 223–224. Az adomány szerint korábban a háborúban elpusztult lichtenwörthi kastélyhoz tartozott, amely 1473-ban a Puchheimek birtokában volt. StiAG Urk. 1473 X 31. Zillingdorf birtokviszonyaira:
DL 14975; DL 88799; SO II. 212–213. Vö.: Csánki: Tört. földr. III. 612. A DL 88799. alapján 1495-ben még nem számított befejezett ténynek a Magyarországtól való elcsatolás, máskülönben Georg von Puchheim nem íratta volna át a birtok kamara haszna alóli felmentését tanúsító oklevelet II. Ulászlóval.
70 zsoldhátralékának meghitelezése után, 1492 elején három évnyi időtartamra birtokkezelővé nevezte ki Heinrichet, majd egy év múlva elzálogosította nekik mindkét várat. Ők 1494-ben egy birtokcsere keretében vállalták Fraknó visszaadását I. Miksának, viszont ez akkor nem valósult meg, a következő évi egyezményből pedig Fraknó neve kikerült. 1495-ben ugyanis Miksa 24 ezer forintért, a visszavásárlási jog fenntartása mellett a Prüschenkeknek adta el Fraknót. Érdemes megjegyezni, hogy II. Ulászló még 1491-ben megígérte nekik a vár magyar jog szerinti odaadományozását, ha sikerül visszaszereznie. A Sigmund 1500-ban bekövetkezett halála után egyedüli birtokosként maradt Heinrich von Hardegg birtokfejlesztést is végrehajtott, 1507-ben arról értesülünk, hogy 500 rajnai forintot költött a várra, kétezret pedig egy új halastó létesítésére. 1500-ban fektették fel az uradalom első urbáriumát, amelyet 1510-ben átdolgoztak.
Hardegg az udvari kötelezettségei miatt nem közvetlenül igazgatta Fraknót, hanem kinevezett kapitányok által, mint az 1494-ben feltűnt Alexander Schiffer von Freiling, vagy az 1504-ben kinevezett Gandalf von Kienburg. Legkésőbb 1511-ben a néhai Heinrich grófot fia, Johann követte, aki 1516-ban Christoph Johannt, majd Matthäus Teufelt nevezte ki kapitánynak.
Előbbinek 1522 végén Ulrich gróf, Johann fivére három évre át is engedte az uradalmat.290 Christoph Johann 1524-ben panaszt tett a soproni osztrák-magyar vegyesbizottság előtt Dóci Ferenc magyaróvári kapitány ellen a nezsideri vámosok miatt.291 Teufel 4000 forint kölcsönért cserébe az uradalom tizedeinek bérletét is megkapta. Még 1532-ben is birtokon belül volt, 1527-ben néhány Sopronból elűzött zsidó családot Nagymartonban telepített le. Ebben az évben parancsot kapott, hogy ítélkezzen az elűzöttek és Sopron város perében, de erre nem került sor, mert a felhatalmazást hamarosan visszavonták, viszont később utasítást kapott az elűzöttek védelmére, amelyet buzgón el is kezdett, amíg felhatalmazását ismét vissza nem vonták. A zsidó közösség 1569-re már 67 fősre nőtt. Teufel 1527-ben fektette fel az uradalom földkönyvét.292
290 Neumann, 2011. 297–298; Firnhaber: Beitr. 543–544; DL 89254. 55–56. p. (30–31. kép); DF 287360; RegImp XIV/3/1. 9860. sz; RegImp XIV/1. 421., 1465. sz; DF 258590; MNL OL E 239 – b. 14. kötet 16–19., 21–24. pp;
Bariska, 2007/1. 41; Bariska, 2005. 311; Prickler, L. 1998. XXX–XXXII., XLII–XLVI. Kienburg kinevezése: DL 88920. 1507 végén még ő állt a vár élén: DL 25484. A soproni polgárok 1524-ben kelt panaszlevele is arról tanúskodik, hogy a Hardeggek nevezték ki Christoph Johannt. Házi II/6. 360., I/7. 108. Ulrich gróf okleveléből az tűnik ki, hogy Christoph Johann tulajdonképp bérbe vette tőle az uradalmat, de ugyanígy bérbe vette már a bátyjától is. DL 89168. Prickler az 1513–1517 közti időszakra tette Heinrich gróf halálát, valójában már 1511-ben néhainak mondják. MZsO II. 541–542. Johann gróf nem halt meg 1522-ben, csupán ideiglenesen átadta az uradalmak Ulrik grófnak. DL 89174.
291 DF 276064. 1. kép. Ellenük a kismartoni jobbágyok is panaszkodtak. Uo. 3. kép.
292 Győri kpt. reg. 32. sz. 35. old; Prickler, 1993. 72; Prickler, L. 1998. XXXII., XXXV., XLIV–XLV; Pollák, 1896. 134–140., 178. A bírói felhatalmazás visszavonásában nem csupán idegen származása játszott közben, hanem az a tény, hogy befogadta az elűzötteket, a soproniak tehát tartottak attól, hogy ellenük fog ítélni. Uo. 137–
138. Balogh Szidónia Nagymarton mellett Fraknóváralját jelölte meg a zsidók letelepedési helyéül, de az általa hivatkozott forrásban (MZsO I. 360–361.) csupán annyi szerepel, hogy a fraknói uradalom területén telepedtek le.
Balogh, 1907. 51. Nagymartonban letelepedett soproni zsidóról rendelkezünk forrással: Házi I/7. 406–408.
71 Az 1532. évi oszmán hadjárat után I. Ferdinánd úgy döntött, hogy nagyobb katonai tapasztalatú ember kell Fraknó élére, ezért rávette Julius von Hardegget, hogy 1533-ban adja át az uradalmat a krajnai családból származó Jakob von der Dürr lovagnak. Ő vagy azonos nevű családtagja Mitterburg kapitányaként szolgált I. Miksa utolsó éveiben. Az ő idejében kezdett elterjedni a földesúri magángazdálkodás egységeinek, a majoroknak a rendszere. Von der Dürr néhány év múlva, fia halála után szabadulni akart Fraknótól, ezért 1542-ben Matthäus fiával, Erasmus Teufellel és Hans von Weispriachhal is tárgyalt. Erasmus azonban csak 1546-ban váltotta ki az uradalmat, viszont elődje megtartott néhány birtokot, hogy ezzel kompenzálja a fraknói vár építésébe és egyéb birtokfejlesztő építkezésekbe fektetett 5000 forintot. Teufel Lánzsérért cserébe továbbadta a birtokot Hans von Weispriachnak. Weispriach 1547-től kezdve Kismarton megszerzéséig itt tartotta a rezidenciáját.293 Az 1569. évi kamarai vizsgálat Fraknót is érintette, a nagymartoniak panaszkodtak rá, hogy felemelte az adókat és szokatlanul sok robotmunkát követelt.294