1451. évi urbárium566 1554. évi urbárium567
Kőszeg Kőszeg
Alsócák Alsócák
Alsószakony Alsószakony
Asszonyfa Asszonyfa
Doroszló Doroszló
Felsőcák Felsőcák
Felsőszakony Felsőszakony
Frankó Frankó
Gencs Gencs
Gór -
Locsmánd Locsmánd
Lukácsháza Lukácsháza
Nagybarom Nagybarom
Németzsidány Németzsidány
Pöse Pöse
Tömörd Tömörd
- Borsmonostor
7. táblázat: A kőszegi uradalom települései (1451–1554)
Korszakunk elején, az 1451. évi urbárium Kőszeget leszámítva 15 helységet sorolt a kőszegi uradalomhoz. Amint ez a fenti táblázatból kiderül, egy évszázad múlva a helyzet csaknem változatlan, mindössze Gór „veszett el.” Borsmonostor viszont csak ideig-óráig tartozott az uradalomhoz a 16. század közepén, amíg a kőszegi zálogbirtokosok az apátság protektorának számítottak. Az uradalom egy magterületből és több kis exklávéból (Gencs, Frankó-Locsmánd, Nagybarom, a két Szakony, Gór) állt, területén egy fiókharmincad működött, a szlavóniai
565 Bariska, 2007/1. 42–43., 69–93; Prickler, 1960. 23–32; ÖStA AVA-FHKA AHK NöHA B-8 fol. 14–17., 34–
35, 37., 39. Walther Zebinger 1456-ban vagy kevéssel azután halt meg. Heinig, 1997. 181. Lustainer másfél évig volt várnagy, még Prüschenk tette oda, (NöLA HA Seefeld, Hardegger Urk. 413.) és Pottendorf idejében is végig ő lehetett a tiszttartó. 1487-ben, ha Borostyánkőn volt is ostrom, az nagyon rövid ideig tartott, mert Mátyás király csak október 23-án adta ki rá a parancsot Bécsben, végrehajtási határidőül pedig a fegyverszünet október 28.-i kezdetét szabta meg. DL 103935. Vö.: Péterfi, 2015. 83; Toifl, 2012. 31. Unresttől tudjuk, hogy Andreas von Weispriachot egy bizonyos Königsbergért cserébe bocsátották szabadon, kérdéses, hogy ő Hans von Königsberg volt-e, és milyen körülmények között esett magyar fogságba. Unrest 145. A zálogjog és az örökös visszavásárlási jog között, ha bővebben nem szabályozták, leegyszerűsítve annyi volt a különbség, hogy az elsőnél a zálogba adó fél akarata és anyagi lehetőségei döntötték el, mikor váltja vissza, utóbbinál viszont a vásárló dönthette el, meddig kívánja megtartani. A valóságban persze ezeket a tranzakciókat mindig rövidebb-hosszabb tárgyalások kísérték a zálogösszeg/vételár melletti egyéb adósságok miatt.
566 Bariska, 1993. 43–44.
567 Bariska, 1993. 43.
115 harmincadhivatal alá tartozó kőszegi. Az uradalom területén jelentős szőlőművelés folyt a 16.
században. A falvak egy része (Asszonyfa, Doroszló, Gencs, Pöse) nem volt teljesen az uradalom birtokában, kisebb birtokosai is voltak, akik (elvileg) végig magyar adójoghatóság alá tartoztak.568
Kőszeg, bár státusa szerint főldesúri joghatóság alatt lévő város volt, de hibásan értékelnénk, ha mindenestül elfogadnánk Verbőci István kemény megállapítását, miszerint az ilyen városok nem valódi városok, lakóik pedig csupán jobbágyok. Mindenekelőtt Kőszegnek voltak városfalai, amelyek ráadásul elengedhetetlenül szükséges, kiegészítő részei voltak a várban összpontosuló védelmi rendszernek. Számos kiváltságot, pl.: szabad bíróválasztást, szabad költözködési jogot, kamarahaszna-mentességet, elsőfokú bíráskodási exemptiót, bizonyos vámfizetési mentességeket nyertek el az Anjou királyoktól és Zsigmondtól, egy részüket már földesuruk, Garai Miklós nádor közbenjárására, ehhez jöttek továbbá a földesúr által adott ideiglenes vagy tartós kiváltságok. A lakosok tehát teljes joggal hivatkoztak magukra polgárként, önkormányzatiságát illetően pedig nem csupán városi tanáccsal rendelkezett, de a 16. század első harmadától már fizetett városi jegyzővel is. Önkormányzatuk egykamarás volt, a külső tanács csak 1568–1572 között alakult meg. Kőszegi polgárt csak a városi bíróság előtt lehetett perbe fogni, földesúri bíráskodásra csak akkor kerülhet sor, ha a város nem intézkedne megfelelőképpen. Voltak persze sikertelenségeik is, a polgármesteri intézményt például nem tudták kiépíteni, az önkormányzat igazgatási és törvénykezési hatásköre nem vált szét, e tekintetben a közeli Csepreg például fejlettebbnek számított. Kőszeg tagja volt a nyugat-magyarországi városszövetségnek (korszakunkban ez Kőszeg, Csepreg, Rohonc és Szombathely volt, illetve természetesen Sopron), amely a soproni jogot alkalmazta. Később a pártatlan bíróságok működése idejében (16–17. század) vezető szereppel is bírt, mivel Sopronnal ellentétben a Habsburg-kézre került uradalmakban birodalmi jogot is alkalmaztak, ehhez pedig Kőszeg adminisztratív és végrehajtó személyzetet biztosított a fejletlenebb Kaboldnak és Borostyánkőnek. A város elsősorban kereskedelemből élt, legfontosabb exportcikke a bor volt, de nem volt elhanyagolható sem kézműipara, sem hadiipara sem.
Kőszegen szerdánként, Locsmándon pedig 14. századi adatok szerint hétfőnként volt hetivásár.
1545-ben a marhakereskedelembe is bekapcsolódtak, miután jogot szereztek élőállatok felvásárlására. A kereskedelem és a gazdaság mellett a 16. században a népesség is
568 Bariska, 1993. 43–44; Bariska, 2003. 12; 1498. évi 34. tc. DRMH IV. 110; Varga, 2001. 287. A Rumiak asszonyfai és doroszlói, Ládonyi Demeter gencsi ill. Litteratus Bálint pösei birtokrészét felvették az 1549. évi dikaösszeírásba, míg a kőszegi részt nem. Maksay, 1990. 869., 886., 912.
116 ugrásszerűen fejlődött.569 A városfalak jó karban tartásáról elsősorban a polgárságnak kellett gondoskodnia, ehhez engedéllyel felhasználhatták az uradalom jobbágyságának robotszolgáltatását. Szükség is volt erre az együttműködésre, hiszen Jurisics Miklós maga írta 1532-ben I. Ferdinándnak: „A vár ugyanis a városfalakon belül áll, s ameddig a város tartja magát, addig tartható a vár is, de tovább nem.” Kismartonhoz hasonlóan Kőszegen is volt zsidó közösség a korszakban, egészen addig, amíg 1540-ben I. Ferdinánd ki nem utasította őket.570
Kőszeg, ahogyan fentebb már jeleztük, ostrommal került Frigyes király birtokába 1445 közepén. A hódító ezután keményen példát statuált: a birtokait ért korábbi pusztításokat megbosszulandó 80 embert akasztatott fel. Egy év múlva már enyhült haragja a város iránt, amelynek megerősítette korábbi kiváltságait, továbbá címert is adományozott neki.571 Ez év nyarán több várnagy párhuzamos működéséről tudunk, akik meg akarták akadályozni haraszti Tapán Kelemen országbírói ítélőmester magyarbaromi birtokszerzését.572 A következő évben Bernard Mittendorfernek zálogosította el az uradalmat 3000 forintért. Mittendorfer ebben a minőségében rátette kezét a kőszegi harmincadbevételekre is. Az ő zálogurasága 1451-ig tarthatott.573
Ekkor Ulrich von Grafeneck került a vár élére, aki 1452-ben ingyen kapta meg Kőszeg és Rohonc bérletét, de a következő évben 700, azután pedig évi 600 forint fizetését vállalta. 1454 elején még őt találjuk Kőszegen574 Ulrichot rövid időre Bernard Krabatsdorfer követte, akinek az idejében a locsmándiak elfoglalták a borsmonostori apátság néhány birtokát, ami perhez vezetett Bertalan apáttal. Mivel ez is egy „határokon” átnyúló per volt, érdekes látni, hogy a magyar jogszokások mennyire tudtak érvényesülni a külföldi kapitányok által ismert német joggal szemben. Ebben a korai időszakban, a Habsburg térnyerés első évtizedeiben talán nem meglepő (miként az láthattuk korábbi példákon is a fraknói, a kaboldi és a kismartoni uradalmak
569 Bariska, 1979. 72–80; Bariska, 2014/1. 158–159; Bariska, 2006. 438–440; Horváth–Kiss: Kőszeg 67–70.
Gedenkbuch 439. sz; Bariska, 2003. 24–25; Weisz, 2012. 159., 170; Bariska, 1982. 249. A város kiváltságleveleit a 16. században összegyűjtötték és lemásolták: DF 262266. A városi jegyzőket felsorolja Bariska, 2007/1. 129. A pártatlan bíróságokra: Uo. 90–113.
570 Horváth–Kiss: Kőszeg 71. Az idézet forrása: Jurisics Miklós levele I. Ferdinándhoz. Kőszeg, 1532. augusztus 28. In: Kőszeg ostromának emlékezete 33–36. Bariska István fordítása. A kőszegi zsidó közösséghez a teljesség igénye nélkül: Balogh, 1907. 51. (1406., 1455.); MZsO XIII. 62. (1527.); Bariska, 2007/1. 117.
571 Ernst, 1957. 392; Horváth–Kiss: Kőszeg 70.
572 „castellanorum serenissimi principis domini Friderici” SO II. 322–323.
573 Bakay, 2001. 172; Bariska, 1998. 34; Horváth, 1984. 574; Bariska, 2007/1. 43. Az 1451. évi záródátum nem bizonyos, ugyanis 1450-ben egy bizonyos Stephan Matendorfer tűnt fel kőszegi várnagyként, aki tizedvitába került Salánki Ágoston püspökkel, majd Rómához kellett fordulnia, amikor a püspök, a szentszéki törvényeket áthágva kiközösítette őt a tizedek visszatartása miatt. XV. századi pápák II. 281. Erről bővebben: Nemes, 2011. 49. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy Ulrich von Grafeneck például nem várnagyi, hanem kapitányi címet viselt (Házi I/3. 334.), tehát Matendorfer is lehetett Mittendorfer alárendeltje. Jakob von Schönegg feljegyzései alapján Elisabeth Gmoser feltételezi, hogy a Matendorfer családnév valójában Mittendorfer, Sthephan tehát Bernard rokona is lehet, aki az utóbbi halála után vette át Kőszeget és Rohoncot. Gmoser, 2002. 84.
574 1451. október 5.: Házi I/3. 333–334. NAČR RM Listiny (1085–1875) 2753; 1454. január 13.: Házi I/4. 50.
117 kapcsán), hogy a magyarországi hiteleshelyhez fordulás még bevett dolognak számított. Az eredményességét viszont nem ítélhetjük meg, mivel nem tudni, hogy a csornai konvent vizsgálatának lett-e eredménye.575
1456-ban Frigyes császár Friedrich Zengernek adta bérbe Kőszeg várának és városának, illetve a rohonci uradalomnak a kezelését. A bérleti díjat pontosan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1459 végén Zengernek 1200 forintnyi restanciája volt. Utóbbi kifizetéséhez a bérlet lejártáig (1460. június 24.) kapott haladékot. A tartozás ellenére a császár kész volt meghosszabbítani Zenger bérletét, de immár nem határozott időre, hanem fenntartva magának a jogot, hogy egy év letelte (1461. június 24.) után akármikor megszüntethesse azt, ha negyed évvel korábban bejelenti ezt a szándékát. A bérleti díjat évi 400 forintban határozták meg.576
1461-ben Albert herceg csapatai Tulln ostroma során fogságba ejtették Zengert és elfoglalták Kőszeg várat. Utóbbit a herceg átadott magyar szövetségeseinek, Rozgonyi Jánosnak és Rénoldnak. Ők mindjárt alkudozni kezdtek a Kanizsaiakkal, akiknek készek voltak átengedni egy Ausztriában elfoglalt várukat, ha közbenjárnak Mátyás királynál annak érdekében, hogy nekik adományozza Kőszeget. A Kanizsaiak belementek az alkuba, hiszen semmit sem veszíthettek, Kőszeg ugyanis eredetileg sem volt az övék, most viszont kaphatnak érte egy másik várat. A Rozgonyiaknak is előnyös volt az üzlet, mert egy olyan várat engedtek át, amely csupán a hadi szerencse pillanatnyi kedvezése révén volt az övék, cserébe viszont a Kőszegiek ki tudják nekik járni a királyi adományt Kőszegre, amelyről a több oldalról érkező nyomás hatására talán könnyebben mond le a császár. Az alku kétségtelen vesztesei a Garaiak lettek volna.577 Sajnos nem tudni, hogy mi valósult meg ebből a tervből, de később III. Frigyes visszaszerezte Kőszeget és visszaadta Zengernek, aki 1462 végén szabadult ki a fogságból.578
575 DL 14993. A forrásból nem derül ki, hogy Krabatsdorfer mikortól volt kapitány. 1457 elején a császár követei közt van, akik az V. László-párti zsoldosvezérekkel tárgyaltak. Chmel: Mat. II. 121. Bakay Kornél 1465-re tette Krabatsdorfer kapitányságát, ám forrását sajnos nem adta meg. Bakay, 2001. 174. Abban az évben III. Frigyes épp hogy Friedrich Zenger kőszegi pflegernek írt parancslevelet. HO III. 276. sz.
576 ÖStA, HHStA AUR 1459. XI. 6; regesztája: Chmel: Reg 1840. 3762. sz., ill. RegImp XIII/18. 162. sz. Korábban ezt az oklevelet tévesen 1449. november 5-re datálták (Chmel: Reg. 1838. 2596. sz.), ennek alapján a szakirodalomban is 1449-hez kötötték Zenger első záloguraságát. Azonban Joseph Chmel két regesztáját összevetve olyan mértékű egyezésre bukkanunk a bérbeadás körülményeit (1200 forintos restancia összetétele) illetően, ami nem magyarázható mással, mint hogy tulajdonképp egyazon szövegről van szó. Elképzelhető, hogy épp Chmel fedezte fel a hibát, de az is, hogy az oklevélnek volt egy félre nem datált másolata, mivel a Franz Christoph von Scheyb kéziratában (ÖStA HHStA HS W 170. fol. 280.) is mindkét évszámot említik.
577 DL 15631; Theuer, 1994. 288.
578 Vancsa, 1927. 394; Schäffer, 1983. 158–159. Bakay Kornél úgy vélte, hogy 1460-ra a Garaiak vissza tudták szerezni a várost. Erre a fenti testvérharc kétségtelenül biztosíthatott lehetőséget, azonban maga az állítás nem áll biztos lábakon. Bakay szerint azért birtokolták a Garaiak Kőszeget 1462. június 30-án, mert ekkor a kőszegi városbíró átiratta Garai Miklós 1407-ben kelt kiváltságlevelét. (DF 262227.) Ugyan nem tudni, pontosan mi vitte rá a városbírót arra, hogy az átírást elkészíttesse, de azt nem egy hiteleshelyen kérte, hanem egy császári közjegyzőtől. Maga az átírás, mint bizonyíték azért sem elegendő, mert ebben az esetben 1505-ben is a Garaiaknak kellett volna birtokolniuk Kőszeget (DF 262235.), ami az 1481-ben kihalt családot megoldhatatlan feladat elé állította volna. Bakay, 2001. 172. Bariska István szerint Baumkircher 1469-ben el is foglalta Kőszeget, bár ebben
118 Ő ezután egészen haláláig birtokolta. 1469 márciusában Andreas Baumkircher ostrom alá vette Kőszeget. Zengert a későbbiekben hatalmaskodásai miatt több panasz is érte a magyarok részéről.579 Amikor 1477-ben háború tört ki III. Frigyes és Mátyás király között, a város a frontvonalba került, maga Zenger is egy magyar támadás során esett el. Ezt követően az uradalom kezelését rövid időre Wilhelm Heilingsteter vette át, de már 1478 januárjában át kellett azt adnia Christoph von Rottalnak.580
A Mátyás király és Frigyes császár között kitört háború nyomán Christoph von Rottal kőszegi kapitány is aktivizálta magát, pusztítva a környező magyar területeket. Magyar segítői is akadtak, pl.: Gotthard Miklós vagy Visi Bálint. Utóbbit emiatt Mátyás jószágvesztésre ítélte.581 Mátyás végül 1483 elején szánta rá magát Kőszeg visszaszerzésére, amit rövid idő alatt meg is valósított.582
A vár elfoglalásával az uradalom királyi kézbe került. Mátyás első intézkedései között megerősítette a város kiváltságait és öt évre elengedte a kőszegiek számára a hegyvám beszolgáltatását, mivel szőlőik elpusztultak a harcok során, és a földesúri adó alól is felmentette őket, hogy kijavíthassák a városfalakat. A vár reneszánsz stílusú átépítésére is a magyar uralom éveiben került sor. 1484-ben a polgárok részleges harmincadmentességet kaptak.583 A király később, Fraknóhoz és Kismartonhoz hasonlóan ezt a várat is Corvin János hercegnek adta. Apja halála után, az országnagyokkal folytatott tárgyalás során a herceg ígéretet kapott arra, hogy megtarthatja.584 A Mátyás által legkésőbb még 1483-ban kinevezett várkapitány, Batthyány Boldizsár a király halála utáni zavaros helyzetben lecsapott a szomszédos Bozsokra és Szerdahelyre és azokat Kőszeghez csatolta. Nem sokáig élvezhette azokat, hiszen legkésőbb
az esetben sem tarthatta meg a császárral való fegyverszünet után. Bariska, 2005. 308. Gmoser szerint 1464–1472 között felváltva Sigmund von Prüschenk és Sigmund von Weispriach is feltűntek Kőszeg birtokosaiként, azonban forrásait egyelőre nem tudtam ellenőrizni. Gmoser, 2002. 86.
579 Házi I/5. 333–334; DF 265165. Zenger hatalmaskodásaihoz lásd még DL 101279. Eszerint (már ha a birtokaikért küzdő Hollósi Jakab és György nem estek a rágalmazás bűnébe) Zengernek magyar segítői is akadtak, pl.: Hollósi Mihály. Ugyanez az oklevél megnevez egy Kelemen nevű kőszegi alvárnagyot is. A Hollósi Mihályt ért vádak valóságtartamához meg kell jegyeznünk, hogy 1475-ben viszont méltónak bizonyult arra, hogy megválasszák Vas megye egyik szolgabírójának. DL 107024.
580 Horváth–Kiss: Kőszeg 71; Unrest 83. Zenger halála 1477/1478. fordulóján következhetett be. Mivel 1478.
január 22-én III. Frigyes már megjutalmazta a kőszegiek hűségét, ezért valószínűleg ezt megelőzően zajlott le a magyar támadás. Legvalószínűbb, hogy szeptember 10. (Frigyes figyelmeztető levele, kiadva HO I. 240. sz.) és december 1. (a békekötés) között. III. Frigyes parancslevele Wilhelm Heilingsteter kőszegi pflegernek: StLA AUR 7688 e/15
581 DL 45827. Vö.: DL 45851., SO II. 545–546; Rottal később magas udvari tisztséget nyert el, császári tanácsos, kamarás, 1488-ban pedig Miksa főherceg főpohárnokmestere lett. Heinig, 1997. 235. A Rottal elleni panaszok témaként szolgáltak az 1480 márciusi Habsburg-magyar tárgyalások alkalmával: Károlyi, 1892. 38.
582 Horváth, 2011. 117; Solymosi, 1983. 94. Bonfini szerint kis erőkkel foglalta el, Bakay Unrest alapján azt közli, hogy Rottal szabad elvonulásért cserébe feladta. Bonfini IV/1. 120; Unrest 137–138; Bakay, 2001. 174.
583 HO II. 228. sz; ÖStA AVA-FHKA AHK NÖHA G-68/B fol. 43; Horváth–Kiss: Kőszeg 71; Gergelyffy, 1963.
10.
584 Jajca 71.
119 1490. október 8-án várnagya, Csolnoki Albert Batthyány távollétében feladta a várat I. Miksa seregének. Ezután még egy darabig várnagyi pozícióban maradhatott, megerősítve a gyanút, hogy nem nehezítette meg túlságosan a támadók dolgát. Az 1491. évi békekötés után a két elfoglalt birtok Rohonchoz került.585
A pozsonyi béke után előbb Rottal fivére, Georg kapta meg Kőszeget (1491–1492), majd 1492 első hónapjaiban a Prüschenk-fivéreknek, Sigmundnak és Heinrichnek adták át III.
Frigyes élete tartamára. A császár ezt az adományt nem teljesen a béke szellemiségében „als regierunder herr vnd lanndsfurst in Österreich vnd Steir” tette, hivatkozási alapot nyújtva az osztrák kormányszerveknek és rendeknek ahhoz, hogy Kőszeg Ausztriához tartozása mellett érveljenek. Mint fentebb szó volt róla, Heinrich Prüschenk 1492. februárban–márciusban Budán tartózkodott, mivel neki és követtársainak kellett kivenni a magyar rendek írásos nyilatkozatát és esküjét a pozsonyi béke megtartására. Mivel a szerződés pontjai az országgyűlés nemtetszésével találkoztak, Ulászlónak engedményekre kellett rávennie Miksát, hogy ne kívánja mindenki esküjét, elégedjen meg csak a magyar elit kötelezvényével. Erre az engedményre Prüschenk vette rá a római királyt, cserébe Ulászló azzal jutalmazta, hogy a Frigyestől zálogjogon már a kezében lévő Kőszeget magyar jog szerint is neki és Sigmund fivérének adományozta. A Prüschenkek 1494-ben készek voltak elcserélni I. Miksával más birtokokért. Ez akkor nem valósult meg, viszont a róla való tárgyalások a következő évben is folytak. Időközben a szomszédos borsmonostori apátság és a Pokiak perében határjárást rendeltek el, az erről szóló oklevél pedig megemlíti, hogy a kőszegi várnagy ezer emberrel vonult fel, hogy az uradalmához tartozó Locsmánddal érintkező határszakaszt ne engedje megjárni. Végül 1503-ban engedte át Heinrich gróf. Ekkor Friedrich Härber szintén évi 100 forintért kapta meg, 1514-ben Petr Mrakeš kezére került, aki 1515 végén konfliktusba került a soproniakkal. Halála után egy darabig Jan Mrakeš kezébe került az uradalom, de 1517 végén át kellett adnia Sárkány Ambrusnak. Sárkány már 5600 frt. zálogösszeget fizetett Kőszegért. Ő 1521 végéig tartotta kézben az uradalmat, akkor visszaváltották és 1522 áprilisában 6000 frt.
zálogösszeg fejében Erdődi Péternek adták, hogy kárpótolják Császárvárért. A szakirodalom állítása szerint 1526-ban Bátori István nádor volt a zálogbirtokosa, ennek a forrásokban nem bukkantam nyomára. A Szapolyai elleni nyugat-magyarországi hadműveletek során az uradalom ki volt téve a János-pártiak támadásának, a magyar elővárost és a környező falvakat 1527 nyarán Bodó Ferenc csapatai fel is gyújtották. Erdődi nem sietett a város segítségére, ellenben Ferdinánd hadvezérei (Ernst von Fürst, Matthäus Teufel, Dietrich von Hartitsch) igen,
585 DL 18849; DL 107116; ÖStA HHStA RK Reichsregister AA fol. 215rv, 216r; Horváth–Kiss: Kőszeg 71;
Solymosi, 1983. 95‒96.
120 ők később is támaszpontul használták. 1529-ben pedig Erdődi hűtlenség miatt elveszítette.
Kőszeg volt az egyetlen Habsburg-uradalom, amely a 16. század első felében évekig magyar zálogbirtokosok kezén lehetett.586
Erdődi után, leszámítva azt a kis intermezzót, amíg Dietrich von Hartitsch állt a vár élén, 1529. november 9-én Kőszeg máig leghíresebb birtokosához, Jurisics Miklóshoz került a bécsi udvar felhalmozott tartozásaiért (5348 frt.) zálogul. A várkapitányi címet a zálogbirtokos viselte, alatta a várnagy szolgált, 1530. április 4-én éppenséggel Michael Pullendorfer/Pulai Mihály. Az uradalom ekkoriban elég kétségbeejtő helyzetben lehetett, az 1529. évi szultáni hadjárat során portyázó törökök dúlták a környéket, 1529/30 telén pedig a pestis pusztította a megmaradt lakosságot. Jurisics első komolyabb feladata a Szapolyai-párti Szombathely elleni harc megszervezése, ugyanis Erdődi Péter és Bodó Ferenc komoly pusztításokat okozott Kőszeg külvárosaiban. Ehhez segítséget kapott többek között Hans von Weispriach kaboldi bárótól és Ehrenreich von Königsbergtől, Borostyánkő zálogbirtokosától is. Ez a belháború azonban elenyésző jelentőségű volt Szulejmán szultán 1532. évi hadjáratához képest, amely Kőszeg ostrománál akadt el. Kisebb pusztítások már az 1529. évi szultáni hadjárat során is érték Kőszeget, ezért I. Ferdinánd 1530 nyarán négy évre elengedte az úrbéri adót, cserébe a város megerősítéséért. Az igazi erőpróbára 1532-ben került sor. Jurisics ugyan sokszor kért segítséget I. Ferdinándtól, de lényegében saját erőforrásaira és a határvidék legjelentősebb földesurainak és tisztségviselőnek (Batthyány Ferenc, Hans Katzianer, Nádasdy Ferenc és Tamás, Wilhelm von Polheim, Longin von Puchheim, Hans von Ungnad stb.) támogatásával kellett beérnie. Ők eredményesen tudták zavarni az oszmánok ellátását, és felmentették a kisebb ellenséges erők által ostromolt várakat. Augusztus 22.-én azonban ez a segítség megszűnt, ezután már Kőszeg védőire helyeződött minden súly. Egy hét múlva elhallgattak a fegyverek, Kőszeg ugyan színleg megadta magát, de valójában sikerült megtartani. A birodalmi sereg, amely Bécs és Ausztria
586 ÖStA HHStA ÖA Niederösterreich Kt. 1. Fasc. 1. fol. 186–193; Georg von Rottalra Bachschweller, 2012. 7–
9. Firnhaber: Beitr. 530–531; Szabó, 1914. 390–391; Bariska, 1993. 44–45; Bariska, 2003. 19; RegImp XIV/1.
421. sz; RegImp XIV/1. 1465. sz; RegImp XIV/4/1. 17520. sz. Az 1491 utáni kapitányok listája: ETE V. 465. Ha nem számítjuk a csak itt megjelenő N. Penczkert és Christoph Görtschackert, akkor mindössze a keresztnevekben pontatlan. Petr Mrakeš nem lehetett Jan Mrakeš fivére, ugyanis a DL 88978. szerint ő 1508-ban már nem volt életben. Házi I/6. 329–330., Härbert 1503. október 20-án már kőszegi várnagynak nevezték (MNL OL E 239 b.
14. kötet p. 151–152.), de az általam ismert bérleti és kinevező oklevele csak október 28-án kelt. (MNL OL E 239 b. 14. kötet p. 7–10.) Ez nem jelenti azt, hogy korábban már nem kaphatott volna hasonló oklevelet. Sárkány
14. kötet p. 151–152.), de az általam ismert bérleti és kinevező oklevele csak október 28-án kelt. (MNL OL E 239 b. 14. kötet p. 7–10.) Ez nem jelenti azt, hogy korábban már nem kaphatott volna hasonló oklevelet. Sárkány