K ARRIERÉPÍTÉS

Mint azt a korábbi fejezetekben láthattuk, a 15. századot a vissza-visszatérő, elnyúló háborús konfliktusok jellemezték nem csupán Magyarországon, hanem Csehországban és az osztrák örökös tartományokban is. A fejedelmek ezeket a harcokat már nem vívhatták meg a korábbi módon, pusztán hűbéreseikre, a bandériumokra vagy a nemesi felkelésre támaszkodva, hanem profi, gyorsan felálló és bevethető katonaságra volt szükségük, amelyet a zsoldosok jelentettek.

Mivel ebben a korban a zsoldosseregek toborzása nem közvetlenül az uralkodó és a kormányzat által történt, hanem hadi vállalkozók, zsoldosvezérek közvetítésével, ezért az eredményes

781 ZsO IV. 1124. sz; Kozák, 1974. 350; Abb–Wentz, 1929. 43. Pécsi püspökségére: ZsO VIII. 482–483 sz; Engel, 1996. I. 73; ZsO IX. 955 sz. Fedeles Tamás szerint ténylegesen sohasem nyerte el a püspökséget. Fedeles, 2009.

125.

782 Stefanovits, 2015. 468.

783 Tágabb értelemben ez a rokonsági háló kiegészíthetó a cseh Rožmberkekkel és Kolovratokkal, a Szlavóniában birtokos kövendi Székelyekkel, a felsőlendvai Szécsiekkel, az Arcókkal és a Zrínyiekkel is. Pálffy, 2016. 130–

133.

784 Bariska, 2007/1. 53.

785 Fülöp, 2014. 154–155.

159 toborzás és hadvezetés mobilitási csatornát nyitott az alacsonyabb rangú nemeseknek. A gazdasági kényszer (a földbirtokból jövedelmi források elapadása vagy eleve szűkös volta) is a zsoldospályára irányított sokakat, a leleményesebbek idővel nem érték be azzal, hogy saját kardjukat eladták, hanem közvetító szerepbe léptek a zsoldosokat igénylő uralkodó/uraság és maguk a zsoldosok között. A hadszervezés 15–16. századi módja ezt lehetővé tette, sőt preferálta, az uralkodók (köztük Mátyás király) sem működtettek „központi toborzóirodát”, a csapatok kiállítása a zsoldos-vállalkozók feladata volt, akik ezért szép nagy összegeket (vagy, a korszakot ismerve annak ígéretét) kapták cserébe a megrendelőtől. Egyes zsoldosvezérek szédületes karriert futhattak be és jelentős politikai hatalmat szerezhettek, elegendő csak Francesco Sforzára utalni, aki Milánó hercegévé emelkedett. Ugyan ehhez fogható életpályára Magyarországon nem található példa, az alább bemutatott életrajzok jól illusztrálják, hogy mind a Baumkircher, mind a Grafeneck, mind a Weispriach család magyarországi ága számára zsoldosvezéri szerepükkel összefüggésben jelentős rangemelkedést jelentett a 15. század.⁷⁸⁶

A késő középkori Magyar Királyság irányításában még a Habsburg- (1438–1457) és a Jagelló-korban (1490–1526), de Luxemburgi Zsigmond német (1411) és Hunyadi Mátyás cseh királlyá választása (1469) után is túlnyomórészt a magyar etnikumú politikai elit vett részt.⁷⁸⁷ Kivételnek tekinthető a királyi udvar, ahol időről-időre jelentős számban alkalmaztak külföldi udvaroncokat. Az általunk vizsgált zsoldosnemesi családok első két generációja még a középkorban élt, tehát magyarországi karrierjük azzal a hátránnyal indult, hogy homo novusként semmiféle korábbi kötődésük nem volt ehhez a magyar elithez, sőt, rang alapján az első generációsok még parvenünek is számíthattak.

A harmadik generációból azok, akik megélték, sőt évekkel túlélték a mohácsi csata, illetve Bécs első török ostromának évét, alapvető változások szemtanúi voltak. Vizsgálatunk színtere, Nyugat-Magyarország I. Ferdinánd országrészébe került, így az itt élők számára már 1541 előtt sem Buda, hanem Bécs jelentette az igazodási pontot. Bécsben viszont már nem beszélhetünk a magyar elem túlsúlyáról, sőt, I. Ferdinánd és fia, Miksa számára a korábbi viszonyok fenntartása nem volt kívánatos, hiszen az oszmánok ellen erős központi hatalomra és korszerűbb államigazgatásra volt szükség, amelynek az erős rendi hatalom csupán a kerékkötője lehetett. A változtatásokra nem azonnal került sor. 1527-ben I. Ferdinánd koronázási lakomáját még semmi sem különböztette meg Jagelló elődeiétől. A bécsi udvartartás

786 Niederstätter, 1996. 34–36; Franz-Haase, 2009. 60; Tresp, 2004. 44‒52., 106‒123. Hacsak az itáliai zsoldoséveket maga mögött tudó Hunyadi János pályafutását nem soroljuk a zsoldoskarrierek közé, bár ő nem jutott el a trónig.

787 Pálffy, 2016. 38.

160 burgund-spanyol jellege miatt az uralkodó a későbbiekben megközelíthetetlenebbé vált. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a magyarok kiszorultak az udvarból, még akkor sem, ha az 1520–1540-es években alig volt magyar királyi udvarnok. Ezek a változások elősegítették az örökös tartományok nemesség és a magyar nemesség közti kapcsolatfelvételt. Habár ezt a nemzeti történetírás hajlamos az idegen elem magyarországi térhódításának tekinteni, voltak ellentétes példák is, horvátok és magyarok is bekerülhettek az alsó-ausztriai Ritterstandba, de akár a Herrenstandba is.⁷⁸⁸ I. Ferdinándnak és fiának, Miksának minden segítségre szüksége volt eltérő fejlettségű és igazgatású részekből álló összetett államuk akár csak részleges egységesítésére is, az Udvar koordináló szerepének megerősítésére.⁷⁸⁹ Mivel Ferdinándnak 1526 előtt már volt egy bécsi udvartartása, a későbbiekben pedig Bécs vált birodalma fővárosává, 1556 után pedig a közös német-római–osztrák–magyar–cseh udvar székhelyévé, ez vitathatatlan előnyt jelentett azoknak a nyugat-magyarországi birtokosoknak, akik német származásúként bejáratosak voltak az Udvarba, vagy magyar származásúként nem idegenkedtek tőle. Persze ezt az előnyt ki is kellett használni.⁷⁹⁰

Andreas Baumkircher

Andreas Baumkircher 1420 körül született apja első házasságából. Életpályájának első szakasza tipikus lehetett nemesifjaknak megfelelő neveléssel, majd ennek folytatásaként udvari szolgálattal 1439 körül Frigyes herceg bécsújhelyi udvarában. Itt ismerkedett meg a sváb származású Ulrich von Grafeneckkel, akivel később szoros barátság kötötte össze. A források szerint Baumkircher elsősorban termetével és erejével, Grafeneck pedig az eszével és beszédével tűnt ki. Meglehetősen félelmetes jelenség lehetett, különösen azok után, hogy egyik szemét és egyik kezét is elveszítette.⁷⁹¹

Az 1445. évi Habsburg-hadjárat idején Szalónakot megosztva birtokolták Tompek György gyermekei, Katalin, Margit és a kiskorú János. Frigyes a várat és uradalmát valószínűleg azonnal Baumkircherre bízta, majd a következő évben 500 forintért zálogba adta neki, illetve a

788 Pálffy, 2016. 38., 48., 173–174., 337., 339–345; Pálffy, 2002. 323.

789 Pálffy, 2016. 84–93., 191–201.

790 Pálffy, 2016. 105–116. Jurisics Miklósnak is volt bécsi háza a mai Bankgasse 4. szám alatti magyar nagykövetség helyén. In: A bécsi magyar nagykövetség épületének rövid története 2.

791 Kropf, 2015. 7–8. Abban az időben Bécsújhely is Frigyes stájer hercegségéhez tartozott. Kropf–Lehner, 2013.

34. Hinderbach 635–636. Baumkircher személyes tárgyai közül ránk maradt egy súlyos, húr nélkül 8,6 kg-os számszeríj, amelyet 1490-ben zsákmányoltak a császári csapatok a Wilhelm Baumkircher által megszállva tartott Hartberg visszafoglalásakor, jelenleg pedig a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi (Hofjagd- und Rüstkammer, Inv.-Nr. A 108). Meyer, 1983. 112–113; Kropf–Lehner, 2013. 148–149. Sérülései után Baumkircher harci körülmények között egészen biztosan nem tudta kezelni ezt az óriási és amúgy kiváló minőségű, az ostromlott várak védelmében használható számszeríjat. Ha viszont egy ilyen előkelő és minőségi fegyvert ajándékba kapott, az a megbecsültség jele volt a korban. Köszönöm Kozák-Kígyóssy Szabolcs László kollégám szóbeli tájékoztatását. A másik hozzá köthető emlék a szalónaki városi múzeumban őrzött 59 cm átmérőjű és kb. 120 kg-os harang. Festschrift Stadtschlaining 2. Aufl. 161.

161 közeli Óvárt is rábízta.⁷⁹² V. László gyámja a többi elfoglalt vagy más módon megszerzett várral is hasonlóképp járt el, azonban Szalónak esetében az új zálogbirtokos nem elégedett meg ezzel a – magyar jog szerint bizonytalan lábakon álló – státusszal, hanem törekedett a várak birtokjogának teljes megszerzésére. Fontos megemlíteni, hogy családjának korábban nem voltak saját várai, csak lakótornyai, Szalónak pedig már a Baumkircher-féle építkezések előtt jóval több volt egy toronynál: az utólagosan készült rekonstrukciós rajzok szerint az öregtorony és a legbelső udvar egyes épületei, illetve a középső udvar nyugati fala már állt a Tompek-korszak végén.⁷⁹³ Elsőként Tompek János birtokrészét vásárolta meg 1451-ben, majd ezt négy évvel később jóváhagyatta a királlyal. 1456-ban Tompek Margit birtokrészét vásárolta meg, de a legvégső siker csak 1463-ban következett be, amikor a bécsújhelyi-soproni békével Szalónak addigi záloguradalmi státusza végleg megszűnt, Mátyás király pedig megerősítette V. László Baumkirchernek adott adománylevelét.⁷⁹⁴ Innentől kezdve e vár megkérdőjelezhetetlenül a zsoldosvezér birtokába került. Baumkircher 1450-ben kezdhette meg szalónaki építkezéseit, amelyet később egy, jelenleg a vár falában található emléktáblán is hírül adott.⁷⁹⁵

Baumkircher 1445 és 1447 között köthetett először házasságot, feleségének nevét azonban nem ismerjük. Korábban Tompek György egyik lányával, Katalinnal azonosították, ám, mivel Katalint első férje, Himfi Basilius túlélte, ezért ez a hipotézis teljesen kizárható.⁷⁹⁶ Az újabb kutatás szerint az illető hölgy inkább krajnai vagy alsó-stájerországi lehetett, s a Cilleiek érdekkörébe tartozott. Négy gyermeke született tőle Baumkirchernek, Wilhelm, Georg, Martha és Katharina. Baumkircher második felesége Margarethe, akiben a kutatás Ulrich von Grafeneck nővérét vagy lányát sejti.⁷⁹⁷ Ettől függetlenül szépen lassan ki tudott magának építeni magyarországi kapcsolatokat, például Salánki Ágoston püspökkel, aki rá és Ulrich von Grafeneckre bízta 1451-ben a soproni tizedeket.⁷⁹⁸

792 Zimányi, 1968. 9–10; Engel, 1983. 247. Az Óváriak birtokában lévő Pinkaóvárat 1445/1446-ban foglalta el Giskra majd átadta a németeknek. DL 100575. Ezután rövid úton Baumkircherhez került. Kropf, 2003. 307.

793 Kropf–Lehner, 2013. 17, 21.

794 Engel, 1983. 248–250; Kropf, 2015. 9.

795 Az ún. Baumkircher-emlékmű jelenleg a belső várkapu mellett található, eredeti helye nem tisztázott, újabban a pálos kolostortemplomot feltételezik. Kropf, 2015. 23–24. Vö.: Lővei, 2015. 205–208. Felirata: „Nos, Andreas Pemkircher de Zolonok, comes Posoniensis, hoc magnificum opus fortissimorum murorum eregi fecimus.

Inceptum Anno domini MCCCCL 1450. Forditása: Mi, szalónaki Baumkircher András, pozsonyi ispán, elrendeltük eme igen erős védművek felépítését, kezdve 1450-ben.” 1450-ben azonban a pozsonyi ispánság nem volt Baumkircher kezén, ispánságára csak 1455-től vannak okleveles adataink. Engel, 1996. I. 169. Valószínűleg az emléktábla csak ezután készült el, 1458 és 1465 között. Lővei, 2015. 206–207. Megjegyzendő, hogy Lővei Pál szerint az emléktábla szövege nem a várfalak, hanem a pálos kolostor építésére vonatkoznak.

796 Kropf, 2012. 262; Engel, 2001/3. Him rokonsága 2. tábla: Himfi.

797 Kropf–Lehner, 2013. 22; Schäffer, 1992. 28–30.

798 Házi I/3. 229–230.

162 1452. augusztus 28-án került sor Baumkircher első hőstettére, amikor hatalmas termetével feltartóztatta a császárt ostromló sereg katonáit, lehetővé téve, hogy bezárják a városkaput.

Ebben a harcban veszítette el az egyik kezét.⁷⁹⁹ V. László kiszabadulása után viszont Baumkircher és Grafeneck is úgy vélte, hogy nemrég szerzett nyugat-magyarországi uradalmaikat el kell ismertetniük a frissen trónra lépő királlyal és új kormányzatával, ezért V.

László és Cillei Ulrik szolgálatába léptek. 1455 őszén Baumkircher és Ellerbach ostrom alá vették III. Frigyes hívének, Lévai Cseh Péternek németújvári várát, miután pedig elvonultak onnan, egyesültek Grafeneck, a Szentgyörgyi grófok és Heinrich von Liechtenstein csapataival, és a császár birtokait kezdték pusztítani, egészen Bécsújhelyig, amelynek a külvárosát is felégették. Baumkircher jutalma ezúttal sem maradt el: Cillei rábízta Császárvárat és Pozsony várát, majd kieszközölte kinevezését pozsonyi ispánná (tkp. saját magát helyettesítendő) és Szalónakra is adománylevelet nyert.⁸⁰⁰ Nem minden adományt kapott feltétel nélkül, Dobronya romos várát például, amelyet 1455-től birtokolt, a helyreállítás kötelezettségével kapta meg.⁸⁰¹ Ugyanebben az évben kapta meg a Szalónakban és Óvárban lévő királyi jogot, amellyel egy újabb lépést tett birtoklásának „kifehérítése” irányában.⁸⁰² Időközben a girolti kis uradalomra is adományt nyert, és alig foglalta el, máris Ivánci Boldizsár radafalvi kúriája ellen küldte ottani embereit.⁸⁰³

Cillei 1456. november 9-i halála nemhogy nem törte meg a zsoldosvezér karrierjét, inkább lehetővé tette ambíciói kiteljesítését. Már nem Ulrik gróf egyik embereként, hanem saját jogán állt V. László szolgálatába. Az önnálló politizálásnak óvatosan állt neki, mert először (1456.

november 29.) többedmagával fegyverszünetet kötött a császárral. A szolgálat fő terepe a Cillei-örökségért vívott harc. Mint ismert, Ulrik halála után magyarországi birtokainak túlnyomó többségét első számú zsoldosvezére, Vitovec János szerezte meg, azonban osztoznia kellett

799 Hist. Aust. 723–724; Kropf, 2015. 9–10. A Wienertor-ról van szó, az északi városkapuról, amely a mai Sankt Peter an der Sperr (egykori domonkos) templom szomszédságában helyezkedett el, de a 18–19. század során lebontották. Gerhartl, 1982. 261–263. Nem messze a Wienertor egykori helyétől a belvárost körülvevő körút egy részét is Baumkircherről nevezték el (Baumkirchnerring).

800 Engel, 1983. 248; Haller-Reiffenstein, 1983. 76–77; Theuer, 1994. 214–216. Utóbbi szerint Lévai Cseh Péter Hunyadi János párthíve volt. Valójában mindkettő igaz, Lévai Cseh Újlakitól és Hunyadi Lászlótól is kért segítséget. A császár pedig felmentő sereget is küldött. Császárvár egy 86 km² területű, sürün lakott uradalom volt.

Kubinyi, 1986. 219. Pozsony jelentőségére: Papp, 2006. 239; Kropf–Lehner, 2013. 65. Zsigmond király a császárrá koronázása után hosszú hónapokat töltött Pozsonyban. Engel–C. Tóth, 2005. 128–131. Az 1455/56. évi hadműveletek egyik érdekes adaléka, hogy Caspar von Volkensdorf és katonái felfogadásakor Szentgyörgyi János és Baumkircher állította ki az ilyenkor szokásos fizetési és kártérítési kötelezvényt. StLA AUR 6564b

801 Engel, 1996. I. 304.

802 Engel, 1983. 249.

803 DL 102090. Az oklevelet a Hungaricana adatbázisa 1440. november 11. körülre datálja (https://archives.

hungaricana.hu/hu/charters/150559/), azonban nem keletkezhetett 1455 előtt, hiszen Baumkircher csak akkor szerezte meg Giroltot. Az alispánok, Szölcei Miklós és Dálkai Miklós Engelnél csupán 1452–1453 között voltak hivatali társak, de ez alapján az oklevél alapján megfontolandó, hogy 1455/1456 táján is azok lehettek. Az ezt megelőző években még az sem volt ritkaság, hogy egyszerre három alispán is működött. Engel, 1996. I. 229–230.

163 Cillei többi kapitányával, pl.: a Muraközt megszerző Friedrich Lambergerrel, vagy a Császárvárat kézben tartó Baumkircherrel. Emellé Andreas megszerezte Szamobor várát is, amelyet Cillei özvegye, Brankovics Katalin bízott rá. illetve zálogosított el neki.⁸⁰⁴ V. László váratlan halála (1457. november 28.) után egy darabig kivárt, majd megpróbálkozott Mátyás király szolgálatába állni, de az 1458 nyári országgyűlés, Garai nádor leváltása és a fokozódó magyar belpolitikai feszültség végül visszaterelte III. Frigyeshez. V. László lajtántúli örökségének felosztásakor, 1458. augusztus 21-én záródott le a harc a császár és egy sor ausztriai és nyugat-magyarországi zsoldosvezér, többek között a Szentgyörgyi és Bazini grófok, Berthold von Ellerbach, Grafeneck és Baumkircher között.⁸⁰⁵ 1459-től támogatta a császárt a magyar trón elnyeréséért vívott küzdelmében, részt vett az 1459. évi magyarországi hadjáratban is. Jutalomképp még abban az évben, szeptember 11-én pénzverési jogot kapott, illetve Frigyes elzálogosította neki és Grafenecknek a szlavóniai Cillei-uradalmakat, továbbá elismerte pozsonyi ispánnak és kinevezte tanácsosává. Mivel a Cillei-özvegy végül nem adta át birtokait (vagy nem mindet), a császár a neki szánt Adelsberget zálogosította el Baumkircheréknek. Pénzverdéje is a pozsonyi várban volt, azt a Lobogós János nevű pénzverőmester vezette, az ispán részéről pedig pozsonyi várnagya, Georg Reigker felügyelte.

A pénzverde az 1463. évi békekötés után is működött egy darabig, ugyanis az alsó-ausztriai rendek még 1463 végén is arra panaszkodtak, hogy a pozsonyi veretek miatt nem tudják tartani az előírt pénzlábat.⁸⁰⁶ Frigyes az örökös tartományokban zajló belső küzdelmekben is többször hasznát vette szolgálatainak Ludwenko von Ruchenau és Gamaret Fronauer ellen. Politikai befolyását jól mutatta, hogy igen előkelő helyen szerepelt a laibachi püspökséget megalapító császári oklevél tanúnévsorában.⁸⁰⁷ 1462-ben a császár engedélyezte a szalónaki vár melletti városépítést és kereskedelmi jogokat adományozott a jövendőbeli polgárság részére.⁸⁰⁸

Mint említettük, Baumkircher megkapta a stratégiai jelentőségű pozsonyi ispáni címet, persze először csak, mint Cillei Ulrik „helyettese.” Ekkor az oklevelekben még nem nevezték

804 Haller-Reiffenstein, 1983. 78–79; DL 103653; RegImp XIII/13. 354. sz. Mivel Szamobort 1454-ben Cillei élethossziglan lekötötte feleségének, ezért feltételezhetjük, hogy Katalin nagyon megbízott a zsoldosvezérben, hiszen olyan birtokot adott a kezébe, amelyet azon túl, hogy férje birtoka volt, más is fontossá tett a szemében.

Engel, 1996. I. 421. A Cillei-krónika is elismerően beszél Baumkircherről. Die Freien von Saneck 146–147.

Szamobor elzálogosításáról: DL 15435.

805 Kropf, 2015. 11.

806 Kropf, 2015. 12. Egy milánói követjelentés Baumkirchert felsorolta a császár magyarországi hadvezérei között.

MDEM I. 64; Kálnoky-Gyöngyössy, 2015. 79; Huszár, 1955–1956. 37; Pohl, 1972. 131. Egy 1460. június 3-án kelt oklevél szerint másfél év alatt 17 ezer forint tartozás halmozódott fel Baumkircher és Grafeneck magyarországi katonai szolgálata után. DF 287231.

807 Kropf, 2015. 12. A laibachi püspökség újjáalapítására 1461. december 6-án került sor, amellyel Krajna egyházilag levált az immár velencei fennhatóság alatt lévő aquileiai pátriárkátusról. Dimitz, 1883. 19–20.

808 Fénykép és átírás: Kropf–Lehner, 2013. 100–101.

164 magnificusnak, holott ez a megszólítás járt a pozsonyi ispánoknak. Alispánjai hozzá hasonlóan német származásúak voltak, Wilhelm és Friedrich von Ungerspach.⁸⁰⁹ Már csak terjedelmi okokból sincs lehetőség minden kapitányságával vagy ispánságával kapcsolatos ügyre kitérni, olyanokra kell gondolni, mint amikor V. László parancsára eljárt egy, a pozsonyiak által halálra ítélt személy, Peter Kraus kegyelmi ügyében, vagy amikor 1458. június 2-án Friedrich Lamberger nevében 200 forintot vett át a pozsonyiaktól, 1459-ben pedig a pókatelki nemesek zálogügyeivel foglalkozott.⁸¹⁰ Baumkircher többször konfliktusba került a pozsonyiakkal, több alkalommal elvette a pozsonyi káptalan vereknyei vámbevételeinek tizedrészét. 1455-ben a király megtiltotta neki, hogy jogtalan harmincadokat szedjen a polgároktól. A városvezetés törekedett jó viszony kiépítésére, többször gazdagon megvendégelték, illetve katonai segítséget nyújtottak neki.⁸¹¹ Voltak is jelei a barátibb viszonynak, amikor Baumkircher értesítette a városvezetést, hogy ők is küldjék el követeiket a közte és Johann Entzersdorfer közti röthelsteini tárgyalásokra 1460 szeptemberében.⁸¹² Pozsony városában a belső rendfenntartást egy polgárok által választott városkapitány biztosította.⁸¹³ Az ispán nem lakott állandóan a várban, 1458. november 8-án Baumkircher is Szalónakról írt a pozsonyiaknak.⁸¹⁴

Pozsonyi ispánként Baumkircher képviselte a királyi hatalmat a megyében, és ez sokszor jár hatásköri túllépéssel, főleg azokban az években, amikor III. Frigyes hatalmát reprezentálta.

1463 júniusában Vépi János pozsonyi kanonok a győri káptalan előtt tiltakozott Baumkircher eljárása ellen, aki immár 1000 forint kárt okozott azzal a káptalannak, hogy lefoglalta a begyűjtött tizedeket, s azokat a felszólítás ellenére már Mátyás pártján állva sem volt hajlandó visszaadni.⁸¹⁵ A belháború éveiben elsősorban a Pozsony megyében családi okokból is érdekelt Rozgonyi Sebestyén ellen kellett harcolnia, ennek intenzitása azonban változó volt, 1460 elején például megegyeztek abban, hogy a vitatott birtokok ügyében fogott bírók ítéljenek, a döntőbíráskodás idejére pedig feloszlatják seregeiket, Baumkircher pedig szabadon engedi Rozgonyi elfogott embereit.⁸¹⁶

809 MVA 1458–1526. II. 189.

810 DF 240334; DF 251917; DF 242609. Utóbbi levélben Baumkircher nem árulja el Lamberger keresztnevét, az azonosítást Lamberger egy korábbi levele teszi lehetővé, amelyben felszólítja a pozsonyiakat adósságuk kifizetésére. DF 242607.

811 Kropf–Lehner, 2013. 66.

812 DF 242679. Az oklevelet tévesen februárra datálták a Hungaricana oklevéladatbázisában (https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/176826/), valójában 1460. szeptember 14-én „an suntag vor sand Matheus tag anno d[omi]ni etc. LX.” kelt. Baumkircher október végén Röthelsteinben tartózkodott. DF 242695.

813 Majorossy, 2015. 452–453.

814 DF 242635. Röthelstein ma rom Hainburg a. d. D. területén. Engel Pál ennek a tárgyalásnak a helyszínét némi bizonytalansággal Morvaországba helyezte. Engel, 1983. 249.

815 DF 228073; Pannonhalmi III. 118–119. Vö.: Uo. 374–376.

816 DL 15426.

165 1462-ben került sor Baumkircher második hőstettére. VI. Albert elégedetlen volt V. László örökségének felosztásával, és 1461. június 1-én engedelmességet felmondó levelet (Absagebrief, Fehdebrief) küldött bátyjának. Csapatai ostrom alá vették a bécsi várat, ahol a császár tartózkodott. Baumkircher már ebben a háborúban is eredményesen szállt szembe Albert herceg híveivel. Végül Podjebrád György közvetítésével a Habsburg fivérek egyéves fegyverszünetet kötöttek. Időközben Bécsben elűzték a császárpárti városi tanácsosokat.

Frigyes zsoldosvezéreivel Bécs ellen indult, de pénzhiány miatt egy részüket fosztogatni kellett, hogy küldje. 1462. október 6-án Bécs is Fehdebriefet küldött neki. Miután elfogtak több császárpárti tanácsost, Frigyestől pedig megtagadták, hogy elhagyja a várost, a bécsiek ostrom alá vették a várat. Baumkircher előbb Fehdebriefet küldött a városnak, annak kinyilvánításaképp, hogy mostantól ellenségként kezeli őket, majd október 27–29. között szélsebesen Prágába lovagolt, hogy segítséget kérjen György királytól. November 5-én 600 lovas élén és Viktorin herceg társaságában Korneuburgba ért, Viktorin apja később követte őket.⁸¹⁷ Jutalomképp a sikeres misszió után, 1463. január 13-án 6000 forintért III. Frigyes elzálogosította zsoldosvezérének Korneuburg városát, ahonnan ellenőrizni lehet a folyami kereskedelmet, fenyegető közelségben Bécshez, illetve megerősítette előbbi város kereskedelmi pozícióit az utóbbi kárára. Ez azért volt fontos a zsoldosvezérnek, mert a zálogszerződés révén a polgárok neki fizették a tartományfejedelemnek járó földesúri adókat, és neki teljesítették a robotot. Baumkircher az innen húzott jövedelem egyharmadát a vár és egy torony kiépítésére fordította. Sajnos ez a vár nem maradt ránk, mert a mátyási ostromok

Frigyes zsoldosvezéreivel Bécs ellen indult, de pénzhiány miatt egy részüket fosztogatni kellett, hogy küldje. 1462. október 6-án Bécs is Fehdebriefet küldött neki. Miután elfogtak több császárpárti tanácsost, Frigyestől pedig megtagadták, hogy elhagyja a várost, a bécsiek ostrom alá vették a várat. Baumkircher előbb Fehdebriefet küldött a városnak, annak kinyilvánításaképp, hogy mostantól ellenségként kezeli őket, majd október 27–29. között szélsebesen Prágába lovagolt, hogy segítséget kérjen György királytól. November 5-én 600 lovas élén és Viktorin herceg társaságában Korneuburgba ért, Viktorin apja később követte őket.⁸¹⁷ Jutalomképp a sikeres misszió után, 1463. január 13-án 6000 forintért III. Frigyes elzálogosította zsoldosvezérének Korneuburg városát, ahonnan ellenőrizni lehet a folyami kereskedelmet, fenyegető közelségben Bécshez, illetve megerősítette előbbi város kereskedelmi pozícióit az utóbbi kárára. Ez azért volt fontos a zsoldosvezérnek, mert a zálogszerződés révén a polgárok neki fizették a tartományfejedelemnek járó földesúri adókat, és neki teljesítették a robotot. Baumkircher az innen húzott jövedelem egyharmadát a vár és egy torony kiépítésére fordította. Sajnos ez a vár nem maradt ránk, mert a mátyási ostromok

In document Idegen származású katona és hivatalviselő nemesi családok a 15–16. századi Nyugat-Magyarországon (Pldal 159-171)