Konszociációs intézmények

III. 8. Konszociációs intézmények

Amíg az előző fejezetben a hatáskörök szempontjából vizsgáltuk a hatalommegosztás intézményét, addig ennek a fejezetnek, illetve alfejezeteinek keretében az intézményi spektrumot kívánjuk áttekinteni. Ennek középpontjába leginkább a jelenlét és a részvétel kategóriáit helyezhetjük. Ezek olyan kérdésekként jelentek meg az UNESCO 1970-es, nemzetépítésről szóló konferenciáján a rapportőr számára, hogy regionális vagy kulturális tudat alapján megosztott társadalmakban lehet-e több központ; milyen fokú társadalmi és kulturális homogenitás szükséges a központ elfogadása érdekében; illetve hogyan kell megítélni az olyan országokat, ahol nincs meg a szükséges homogenitás vagy ahol a regionális központok vitatják a „nemzeti” központ pozícióját?⁴⁴²

Az intézményesített együttműködés kérdése a szakirodalmat is foglalkoztatja. Várady szerint többnemzetiségű társadalmakban úgy garantálható etnikai béke, ha a kisebbségek önállóan intézhetik legalább kulturális ügyeiket, a közéletben igazságos részesedéssel bírnak, ide értve a nyelvi jogokat, és biztosított az olyan hatalomgyakorlás, amely

441 ROMSICS Ignác: Suomi titkai, http://epa.oszk.hu/01300/01326/00077/03romsics.htm

442 Lijphart: Democracy, 21.

118

elkerülhetővé teszi a többség zsarnokságát a kisebbség felett.⁴⁴³ Burgess szintén úgy vélte, hogy a többségnek le kell mondania a dominanciáról és el kell ismernie a nemzetiségeket a belső önrendelkezési jog alanyaiként.⁴⁴⁴ Keating szerint az egy politikai közösségben élő több démoszt elismerő többnemzetiségű demokrácia nemcsak lehetővé teszi a demokratikus bevonást biztosító intézmények létrejöttét és működését, hanem keretet is teremt ahhoz.⁴⁴⁵

Lijphart a konszociációt nevezte annak a nehéz, de nem lehetetlen módszernek, amely heterogén társadalmak számára lehetővé teszi a demokratikus működést. A konszociáció nála a társadalom különböző rétegeiből származó vezetőkre vonatkozó olyan együttműködésre irányuló attitűdöket és viselkedésformákat jelent, amelyek biztosítják a heterogén társadalmat feszítő problémákból fakadó centrifugális erők leküzdését.⁴⁴⁶ Eide szerint az olyan megosztott társadalmakban, ahol az etnikai, nyelvi, vallási vagy kulturális különbségek révén egymástól jól elkülöníthetőek a csoportok, a konszociáció alkalmasabb lehet a jó kormányzás (good governance) megteremtésére, mint a hagyományos többségi elvű demokrácia.⁴⁴⁷ Schulte a politikai hatalom etnikai csoportok közötti formális vagy informális megegyezésen alapuló megosztásának fontosságát hangsúlyozta.⁴⁴⁸ Bridge szerint demokratikus viszonyok esetén a konszociáció két ismérve az etnikai csoportok szerinti érdekartikuláció és a csoportok tárgyalási szabadsága.⁴⁴⁹ Ackrén minden érintett csoport állami ügyek vitelébe való bevonását és a politikai szempontból gyengébb közösség védelmét emelte ki, amely megfelelően működő állami intézményrendszerben

443 Tibor VÁRADY: On the Chances of Ethnocultural Justice in East Central Europe, in. Will Kymlicka–

Magda Opalski (eds.): Can Liberal Pluralism be Exported? – Western Political Theory and Ethnic Relations in Eastern Europe, Oxford University Press, Oxford, 2001, 139.

444 Michael BURGESS: From Dominance to Partnership: The Inheritance of Majority Nations in Multinational Federations, in. A. Lecourse–G. Nootens (eds.): Dominant Nationalism, Dominant Ethnicity, Presses interuniverstaires européennes/Peter Lang, collection Diversitas, Brussels, 2009, 173–191.

445 Keating: Többnemzetiségű, 28–29.

446 Lijphart: Democracy, 1. A konszociáció nemcsak a dolgozatban vizsgált etnikai szempontból értelmezhető; annak lényege a különböző erős, de egymással „természetes körülmények” között nehezen együttműködő társadalmi csoportok hatalommegosztáson alapuló bevonása a hatalomgyakorlásba, ezt alkalmazta korábban Belgium, Hollandia és Ausztria is. Belgium ebből az állapotból az etnikai alapú föderalizációra és konszociációra váltott, míg a nemzetiségi szempontból nem osztott társadalmú Hollandia és Ausztria a többségi demokráciára. Donald L. Horowitz: Ethnic Power Sharing: Three Big Problems, Journal of Democracy 25(2) April 2014, 15–16.

447 Asbjorn EIDE: Approaches to Minority Protection, in. Alan Phillips–Allan Rosas (eds.): The UN Minority Rights Declaration, Abo Academic Institute for Human Rights and Minority Rights Group International, Turku/Abo/London, 1993, 89.

448 Schulte: Conflict, 19.

449 Bridge: Some Causes, 367.

119

képes lehet a békés együttélés biztosítására.⁴⁵⁰ Rouhana a többségtől nem fenyegetett nemzetépítési törekvések fontosságát, az egyenlő állampolgárság és az együttélés feltételének tekintett kölcsönös korlátozás intézményét hangsúlyozta.⁴⁵¹ Türk szerint a jó kormányzást két ismérv jellemzi: a mindenkire nézve egyenlő jogok és az ennek érdekében, illetve a körülményeknek megfelelően létrehozott intézmények léte, legyen az konzultációs mechanizmus vagy autonómia.⁴⁵²

Leginkább attól függ az engedmények léte és tartalma, hogy mennyire erős a kisebbség érdekérvényesítő képessége és mennyire stabil maga az állam. Jellemzően minél erősebbnek látja magát a többség egy plurális társadalomban, annál készebb engedményeket tenni kisebbségeinek.⁴⁵³ Horowitz szerint viszont ezzel szemben a konszociáció megteremtésére a többség általában nem hajlandó, hiszen az a többségi döntést korlátozza, ezért legnagyobb valószínűséggel konfliktus lezáródását követően, illetve olyan helyzetben jön létre, amikor a többség gyenge. Ugyanígy hangsúlyozta, hogy a konszociációs megegyezés – épp a magas fokú intézményesítettség és a garanciák összetettsége miatt – nehezen módosítható.⁴⁵⁴ Ha mégis születik megegyezés, akkor a gyakorlat azt mutatja, hogy engedmények többnyire addig lehetségesek, amíg nem nyitnak utat a függetlenséghez.⁴⁵⁵ Nemzetközi példák azt is alátámasztják, hogy külső erők jelentős szerepet vállalhatnak konszociációs eszközök alkalmazásának előírásával egyes konfliktusok rendezésében: 1995-ben Bosznia-Hercegovinában az USA, 2001-ben Macedóniában az EU közbejárása tette lehetővé azok kiépülését és azáltal a konfliktus lezárását.⁴⁵⁶

A konszociációs demokráciának Lijphart szerint négy olyan eleme van, amelyek korrekciós mechanizmusként eltérést jelentenek a többségi demokrácia szabályai alól, viszont ezek révén növelhetik a megosztott vagy multikulturális társadalmak stabilitását:

– a különböző társadalmi csoportok vezetőiből álló nagykoalíció, – a vétó,

450 Maria ACKRÉN: Successful Examples of Minority Governance - The Cases of the Åland Islands and South Tyrol, Ålands fredsinstitut, 2011/1. 9-10. http://www.peace.ax/images/stories/publications/rapport_1-2011_webb.pdf

451 Rouhana: Reconciling, 76–80.

452 Türk: Good Governance, 36.

453 O’Leary: An Iron Law, 273–296.

454 Horowitz: Ethnic Power Sharing, 8., 11.

455 Alain-G. GAGNON: Reconciling Autonomy, Community and Enpowerment: The Difficult Birth of a Diversity School in the Western World, in. Alain-G. Gagnon–Micahel Keating (eds.): Political Autonomy and Divided Societies – Imagining Democratic Alternatives in Complex Settings, Palgrave Macmillan, hn., 2012, 54.

456 Horowitz: Ethnic Power Sharing, 13.

120 – az arányos részesedés, és

– a magasfokú autonómia saját (például kultúrához kötődő) ügyeik vitelében⁴⁵⁷

Horowitz hasonlóképpen az arányos kormányzati részvételt, a csoportvétó lehetőségét és a kulturális ügyek autonóm igazgatását nevezte alapvető feltételnek.⁴⁵⁸ A következőkben az első három intézményt kívánom áttekinteni; a közösség számára meghatározó fontosságú ügyek viteléhez kapcsolódó kérdésekről a hatáskörök megosztása kapcsán már esett szó.