Az ilyen sivár és nyers megállapítások – bármennyire igazak is lehetnek – azzal a kockázattal járnak, hogy a lényeg eltévesztésének vádját vonják magukkal. Végtére is, valami minden bizonnyal történik. A globális médiu-mok léteznek, és megvan a közönségük. A globális ambíciókkal fellépô újsá-gokat és magazinokat érdeklôdéssel olvassák szerte a világon. ACNN – és ami azt illeti, a BBCrádió világszolgálata is – hûséges, noha kicsiny közön-séget tudhat magáénak szinte minden országban. Az interneten tömegével érhetôk el adatforrások, vitacsoportok és a kommunikáció más formái, ame-lyek összekapcsolják a világ különbözô részein élô embereket. Indokolt tehát megkérdezni: ha ez a pezsgô közélet nem közszféra, akkor mi az?
Az erre a kérdésre adható válasz visszavezet bennünket ahhoz, amit a köz-szféra topográfiájának nevezek. A burzsoá közköz-szféra korlátairól írt klasszikus elemzésük bevezetôjében Negt és Kluge így írtak:
„Szövetségi választások, olimpiai ünnepségek, kommandós csapatok akciói, színházi bemutató elôadások – mindezeket közéleti eseményeknek tekin-tjük. A közérdek szempontjából kiemelkedô fontosságú más eseményeket, mint például a gyermeknevelést, az üzemekben végzett munkát és a csalá-dok saját otthonaiban folyó televízió-nézést magánjellegûnek szokás
tekin-AZ INTERNET ÉS A GLOBÁLIS KÖZSZFÉRA 1021
teni. Az emberi lények valódi társadalmi tapasztalatai, amelyek a minden-napi élet és a munka során keletkeznek, nem vesznek tudomást az efféle felosztásokról”. (Negt és Kluge 1993, XLIII).
A magánszféra és a közszféra nem magától értetôdôen, természetesen elkülönülô kategóriák. Éppen ellenkezôleg, a társadalmi realitás különféle aspektusai átívelnek az egyiktôl a másikig, és ismét vissza az idôk során; a különféle kultúrákban egészen másképpen helyezkedhetnek el, és bizonyos dolgok valamely csoport számára a nyilvánosság elé tartoznak, míg mások számára nem. Sôt mi több, maga az a tény, hogy egy esemény nyilvánosságra kerül, olyan értelemben, hogy általánosan ismertté válik, még nem szük-ségképpen teszi azt a közszféra részévé. Negt és Kluge rámutat arra a tényre, hogy a burzsoá demokrácia kezdettôl fogva küzdelmet folytatott a közvélemény által gyakorolt hatalom és a nyilvános közéleti viták korlá-tainak meghúzásáért, megpróbálva a vitatható témák körébôl kirekeszteni többek között a magántulajdon kérdéseit. Ebben az utóbbi idôben igen sike-res volt, legalábbis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.
A globális média alkotóelemeinek többsége a közszféra burzsoá topográfiájá-nak határai között helyezkedik el. Azok a médiumok, amelyek – akár ha-gyományos, akár elektronikus formában megjelenve – megkérdôjelezik ezeket a határokat, csupán marginális egzisztenciára tehetnek szert, a gaz-dasági életképesség peremén egyensúlyozva. A közszféra burzsoá topográ-fiája azonban soha sincs biztonságban. Mindig fennáll az a veszély, hogy külsô szembenállás vagy a belsô ellentmondások a közérdeklôdés elôterébe helyezik a tulajdon kérdéseit.
Ez az instabilitás különösen jól látható a globális szinten. A globális médiában és különösen az interneten mindenféle dolog megtalálható, s ezek közül egyesek egyértelmûen közérdekûek, mások tisztán magántermé-szetûek. Az olyan globális médiumokban, mint például a Financial Times, kiemelkedô helyet foglalnak el az üzleti hírek. Mint láttuk, a kereskedelmi információk és a kereskedelmi tranzakciók különféle fajtái az érdeklôdés középpontjában állnak az interneten is. Ha a globális médiumok – régiek és újak egyaránt – olyan fórumokat nyújtanak, amelyeken a tulajdonjogot gyakorló birtokosok eszmecseréket folytathatnak tulajdonaikról és felülvizs-gálhatják azokat, legalábbis ennyiben ahhoz a körhöz tartoznak, amit másutt privát szférának neveztem (Sparks 1998). Ez részben nyitott a nyilvánosság iránt, közérdeklôdésre számot tartó szféraként azonban a státusza prob-lematikus. Az, hogy én mit teszek a magántulajdonommal, elvileg nem közérdekû kérdés, de a mai valóságban a dolgok bonyolultabbak. A modern gazdaság termelôegységeinek mérete és fontossága azt vonja magával, hogy még a burzsoá közszférában sem húzható meg éles és szilárd határvonal az üzleti tranzakciók „privát” világa és a közszférába tartozó közérdekû ügyek
„nyilvános” világa között. A szuverenitás megsértése egyértelmûen
közérdekû ügynek számít, de egy kisebb vállalkozás csôdje nem. A rész-vénytôzsde összeomlása közérdekû ügy, de valamely kisebb vállalat részvényeinek árfolyamzuhanása nem az. Elvileg azonban mindezek elvá-laszthatatlanok olyan magántermészetû információktól, amelyek az egyé-neket és a vállalatokat irányítják tulajdonaik értékesítésekor, és mindez csak olyan mértékig válik a közszférához tartozó üggyé, amennyire csorbítja a közérdeket. Az tehát, hogy valamilyen eset a magánszférához vagy a köz-szférához sorolható-e, erôsen vitatott kérdés még a teljes mértékben burzsoá jel-legû körökön belül is. Ez a bizonytalanság mindig is jelen volt a közszférában, és hozzátartozik annak kikezdhetetlen központi magvához. Mindig is fennállt annak a lehetôsége, hogy a közélet racionális szigora olyan konklúzióhoz fog vezetni, hogy bizonyos típusú magántulajdon vagy akár minden magántulaj-don a közjó útjában áll, s ennélfogva társadalmi tulajmagántulaj-donba veendô, vagy legalábbis szabályozandó.
Éppen a magántulajdonnak a közösséget érintô katasztrófák elôidézéséhez is meglevô hatalma az, ami kiváltja egy globális közszféra megteremtésének az igényét. A magántôke destabilizálni tud nemzeti valutákat és egész gaz-daságokat, ami – a spekuláció egyetlen ôrült kitörésével – akár évtizedes prosperitást is az ellenkezôjére képes fordítani, milliókat még a Világbank által meghatározott szegénységi küszöb (napi egy dolláros jövedelem) alatti tengôdésre kényszerítve. A globális színpadon teljesen akadálytalanul, láthatólag bármely létezô állam ellenôrzése nélkül mûködô tôke igen mar-kánsan rámutat a meglévô közszférák korlátozott lehetôségeire. Még Sachs is, akinek az elkötelezettsége a kapitalista rendszer iránt minden kétségen felül áll, meg van döbbenve az elszámoltathatatlan globális szervezetek hatalmától, és arra törekszik, hogy ezeknek a tevékenységét nyilvános vita tárgyává tegye. Egy ilyen polémia megnyitására való törekvés azonban visszatérést jelent a közszféra eredeti fogalmából következô radikális eszkö-zökhöz. A globális gazdaság uralkodóinak pontosan ugyanúgy ren-delkezésükre áll a hatalom titkos fegyvertára, mint a múltban a 18. század monarcháinak. Az ô dolgaikhoz – meggyôzôdésük szerint – nekünk nincs semmi közünk.
A fejlett államok közszférái idôvel naturalizálódtak, és eredeti természetük radikalizmusa elhomályosodott. Az erôforrások egész arzenálja – a kénysze-rítés és az erôszak, a politikai engedmények módszerének alkalmazása, a szokás hatalma, a nacionalizmus és az idegengyûlölet, továbbá a médiaipar logikája és mindenekfölött a kapitalista rendszer által az általános életszín-vonal emelésében elért kiemelkedô sikerek sorozata – abban az irányban mûködött, hogy a burzsoá közszféra korlátait elfogadtassa a legtöbb ember-rel, lehetôleg minél hosszabb idôn keresztül. Csupán a válságok és a tár-sadalmi forrongások pillanataiban fordul elô, hogy a lakosság tömegei elkezdik megkérdôjelezni a közszféra meglévô topográfiáját. A globális köz-szféra – ha egyáltalán létrejön – ilyen korlátozó keretfeltételek nélkül fog
AZ INTERNET ÉS A GLOBÁLIS KÖZSZFÉRA 1023
megszületni. Természete és korlátai egyaránt kezdettôl fogva nyilvános viták tárgyát fogják képezni. Születésének körülményei olyanok lesznek, amelyek között a termelési eszközökhöz fûzôdô tulajdonjog akadálytalan gyakorlásának közvetlen egzisztenciális következményei nyilvánvalók lesznek milliók számára. Olyanok lesznek továbbá, hogy a hatályos globális közhatalom kimutathatóan messze kívül fog esni az emberek túlnyomó többségének, vagyis azoknak az ellenôrzésén, akik fölött a hatalmat gyako-rolják. A globális közszféra ugyanakkor – olyan mértékig, amennyire való-di közszféra lesz – nyitott lesz éppen azoknak az embereknek a hangja elôtt, akik ma legnagyobbrészt ki vannak rekesztve a globális politikáról és a globális gazdaságról folyó vitákból.
A számítógéppel közvetített kommunikáció lelkes híveitôl származó pró-féciákban rejlô igazság magva éppen itt fedezhetô fel. Szószólóinak igazuk van abban, hogy ez a technológia potenciális alapot nyújt a globális vitákra.
Az interneten bizonyára megtalálhatók már ma is olyan információk és vélemények, amelyek áthágják a burzsoá közszféra határait. A különféle politikai és társadalmi csoportok elektronikus úton szervezôdô aktivitásában minden bizonnyal felsejlenek egy új agora halvány körvonalai. Ez azonban jelenleg még csupán egy kisebbségi felhasználói kör elôtt áll nyitva. Az internet – eredeteit tekintve – az USA hadseregének szükségleteibôl szüle-tett gyermek volt. Mára ez megváltozott: az internet fejlesztésére irányuló erôfeszítések többsége arra szolgál, hogy azt minél tökéletesebb eszközzé tegye a gazdaság számára. A kibertérben a gazdasági diskurzus játszik do-mináns szerepet. Az interneten folyó lázas tevékenység zöme kívül esik a közszférán, mindaddig, amíg ennek határait a burzsoá közszféra határaiként fogadjuk el. Az agoratermészetesen Athén piactere volt, és egyúttal a klasszi-kus közszféra fizikai helyszíneként is szolgált. Mielôtt azonban a polgárok közgyûlése megkezdôdött, a tanács kötelessége volt valamennyi piaci stand bezárása, hogy helyet csináljanak a város dolgainak megvitatásához.
Irodalom
Alleyen, M. S.: News Revolution: Political and Economic Decisions about Global Information.
Basingstoke, 1997, Macmillan.
Babel: „Web Languages Hit Parade.” 1997, The Babel Project. http://www.isoc.org.8080/ pal-mares.html.
Bollier, D.: „Social Venture Capital for Universal Electronic Communications: A Conference Report”. 1997, The Markle Foundation and the Aspen Institute. http://www.iaginterac-tive.com/emfa/venture.htm.
Curran, I.: „Rethinking the media as a public sphere”. In Dahlgren, P. – Sparks, C. (eds.):
Communication and Citizenship.London, 1991, Routledge, 38–42.
Dyson, E.: Release 2.0: A design for living in the Digital Age.New York, 1997, Viking.
Fernback, J.: „The Individual within the Collective: Virtual Ideology and the Realization of Collective Principles”. In Jones , S. G. (ed.): Virtual Culture: Identity and Community in Cybersociety. London, 1997, Sage, 36–54.
Foreman, W.: Creative Democracy and the Internet.Martinez, CA, 1995, Centre for the Evolution of Democracy. http://www.cedemocracy.org/4chap1.html.
Fraser, N.: „Rethinking the Public Sphere: A Contribution to the Critique of Actually Existing Democracy”. In Calhoun, C. (ed.): Habermas and the Public Sphere. Cambridge, MS, 1992, MIT Press, 109–142.
Galtung, J. – Vincent, R.C. : Global Glasnost: Toward a New World Information and Communication Order?Cresskill, NJ, 1992, Hampton Press.
Garnham, N.: „The Media and the Public Sphere”. In Calhoun, C. (ed.): Habermas and the Public Sphere.Cambridge, MS, 1992, MIT Press, 359–376.
Gerbner, G. – Mowlana, H. – Nordenstreng, K. (eds.): The Global Media Debate: Its Rise, Fall and Renewal.Norwood, NJ, ,1993, Ablex.
Greenberg, B. S. – Levy, M. : „Television in the Changing Communication Environment:
Audience and Content Trend in US Television”. Studies of Broadcasting(1997), 131–174.
Gurevitch, M. – Levy, M.R. – Roch, I. : „The global newsroom convergences and diversities in the globalization of television news”. In Dahlgren, P. – Sparks, C. (eds.): Communication and Citizenship. London, 1991, Routledge, 195–216.
Habermas, J.: „The Public Sphere: An Encyclopedia Article (1964)”. New German Critique,1 (3) (1974), 49–55.
Headcount: „Who.s Online by Language”. 1998, Headcount. http://www.headcount.com Herman, E. S. – McChesney, R. W. : The Global Media: the New Missionaries of Global Capitalism.
London, 1997, Cassell.
Hjarvard, S.: „Pan-European Television News: Toward a European Political Public Sphere?” In Drummond, P. – Patterson, R. – Willis, J. (eds.): National Identity and Europe. London, 1993, BFI, 71–94.
IITF: „The Global Information Infrastructure: Agenda for Cooperation”. 1998, Information Infrastructure Task Force. http://www.iitf.nist.gov/documents/docs/gii/giiagend.html.
Jones, A. H. M.: Athenian Democracy. Oxford, 1960, Basil Blackwell.
Keane, J.: Public Life and Late Capitalism: Toward a Socialist Theory of Democracy. Cambridge, 1984, Cambridge University Press.
Keane, J.: Public Life In the Era of Communicative Abundance.London, 1988, Centre for the Study of Democracy.
Le Mahieu, D.: A Culture for Democracy. Oxford, 1988, Clarendon Press.
Mitra, A.: „Virtual Commonality: Looking for India on the Internet”. In Jones, S. G. (ed.):
Virtual Culture: Identity and Community in Cybersociety. London, 1997, Sage, 55–79.
Negroponte, N.: Being Digital. London, 1995, Coronet.
Negt, O. – A. Kluge: Public Sphere and Experience: Toward an Analysis of the Bourgeois and Proletarian Public Sphere.Minneapolis, 1993, University of Minnesota Press.
Network Wizards: „Internet Domain Survey, January 1995.” Network Wizards, 1995.
http://www.nw.com/zone
Network Wizards: „Internet Domain Survey, January 1996.” Network Wizards, 1996.
http://www.nw.com/zone
Network Wizards: „Internet Domain Survey, January 1997.” Network Wizards, 1997.
http://www.nw.com/zone
Network Wizards: „Internet Domain Survey, January 1998.” Network Wizards, 1998.
http://www.nw.com/zone
AZ INTERNET ÉS A GLOBÁLIS KÖZSZFÉRA 1025
Network Wizards: „Internet Domain Survey, January 1999.” Network Wizards, 1999.
http://www.nw.com/zone
NTIA: „The New Universal Service: NTIA.s Guide for Users.” 1997, National Telecom-munications and Information Administration. http://www.ntia.doc.gov/opad-home/uniserve/univweb.htm.
NTIA: „Falling Through the Net II: New Data on the Digital Divide.” 1998, National Telecommunications and Information Administration. http://www.ntia.doc.gov/ntia-home/net2/falling.html.
OECD: „The Economic and Social Impacts of Electronic Commerce: Preliminary Findings and Research Agenda. Report Summary”. 1998, Organization for Economic Co-operation and Development. http://www.oecd.org/subject/e_commerce/summary.htm.
Rheingold, H.: The Virtual Community: Surfing the Internet. London, 1995, Minerva.
Robertson, R.: Globalization: Social Theory and Global Culture. London, 1992, Sage.
Rogers, E. M.: Communication Technology: The New Media in Society. New York, 1986, The Free Press.
Rogers, E. M.: Diffusion of Innovations.Fourth Edition. New York, 1995, The Free Press.
Sachs, Jeffrey: „Personal View: »Power Unto Itself«”. Financial Times(1997), December 11., 1–18.
Scannell, P.: „Public service broadcasting and modern public life”. Media, Culture and Society, 11 (2) (1989), 135–166.
Schudson, M.: „Was There Ever a Public Sphere?” In Calhoun, C. (ed.): Habermas and the Public Sphere.Cambridge, Mass, 1992, The MIT Press, 143–163.
Sparks, C.: „A Global Public Sphere?” In Thussu, D. (ed.): Electronic Empires.London, 1998, Edward Arnold, 108–124.
Tomlinson, J.: „Cultural Globalization and Cultural Imperialism”. In Mohamadi, A. (ed.):
International Communication and Globalization. London, 1997, Sage, 170–190.
Tsagarousianou, R. – Tambin, D. – Bryan, C. (eds.): Cyberdemocracy: Technology, Cities and civic Networks.London, 1998, Routledge.
USAID: „USAID Leland Initiative: Africa Global Information Infrastructure Project”. 1998, United States Agency for International Development. http://www.info.usaid.gov/regions/
afr/leland.
Waters, M.: Globalization. London, 1995, Routledge.
Watson, N.: „Why We Argue About Virtual Community: A Case Study of the Phish.Net Fan Community”. In Jones, S. G. (ed.): Virtual Culture: Identity and Community in Cybersociety.
London, 1997, Sage, 103–122.