A jelenlegi állami rendszerben meglévô közszféra ténylegesen létezô meg-közelítéseinek fôbb megtestesülései a hagyományos tömegközlési eszközök, vagyis a sajtó és a mûsorszóró médiumok. Annak a mértéke, hogy ezek mennyiben tekinthetôk kielégítô kifejezôdési formáknak, országról országra változik, de általános egyetértés mutatkozik annak felismerésében, hogy az ideálishoz képest ezek még a legjobb esetekben is fogyatékosak, legalább háromféle vonatkozásban:
1. Különféle korlátozások állnak fenn arra nézve, hogy mit szabad mondani. Az állami cenzúra változatos formái jól ismertek, de fontos tényezôk a piac, a tula-jdonosi viszonyok koncentrálódása és a hirdetésekbôl származó bevételektôl való függés is.
2. A meglévô médiumok túlságosan is kiszolgálják a társadalmi eliteket. A ko-moly sajtó arra hajlik, hogy a felsô társadalmi rétegek számára fenntartott területté váljon, kirekesztve onnan – fôleg gazdasági okokból – a szegé-nyeket. A mûsorközlésben a helyi csatornák irányában tapasztalható elmoz-dulás, miközben a változatos típusú elôfizetéses szolgáltatások
gyara-AZ INTERNET ÉS A GLOBÁLIS KÖZSZFÉRA 1009
podása aláássa az ingyenesen sugárzott (free-to-air) mûsorok egyetemes normáit.
3. A domináns médiumok a legtöbb országban nagyszabású vállalkozások kezében vannak, és a nyereséges mûködés ezen a szinten feltételezi a pro-fesszionális mûsorkészítést. Ezek a médiaszakemberek hatékonyan táplálják a közbeszédet társadalmainkban. A közvélemény valódi hangjá-nak hallatására fennmaradó tér igen kicsiny, és csupán a specializálódott kábelcsatornákra, illetve a nyomtatott sajtó levelezési oldalaira vagy hasonló marginális fórumokra korlátozódik.
Mindezek a tényezôk együttvéve azt eredményezik, hogy a meglévô média meglehetôsen gyengén képviseli a közszférát, még a legdemokratikusabb nemzetek körében is.
Ezek a problémák csak még intenzívebbé válnak, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezek a médiumok milyen mértékben képesek megtestesíteni egy glo-bális közszférát. Az országos hatókörû médiumok tekintetében számos tanul-mány kimutatta, hogy a nemzetközi hírügynökségek által produkált informá-cióáramok kialakításában egyre inkább az „elit” államok és ezeknek az álla-moknak az elitcsoportjai játszanak domináns szerepet (Alleyne 1997; Galtung és Vincent 1992, 31–70; Gerbner és mtsai 1993). Csupán igen gyenge alapokra támaszkodva lehetne tehát azt állítani, hogy ezek megfelelô adottságokat biz-tosítanak a globális közszféra létrejöttéhez.
Vannak azonban bizonyos médiumok, amelyeket jogosan tekinthetünk nem-zetközinek, sôt globálisnak. Van néhány új csatorna, köztük a legismertebb CNN-nel, amelyek a globális jellegre törekednek beszámolóik tartalmában és mûsoraik terjesztésének gyakorlatában egyaránt. Vannak olyan újságok és mag-azinok, amelyek tartalmilag és elôfizetôik körét tekintve szintén a globális szint elérésére törekednek. Legalábbis a jelen pillanatban azonban ezek a médiumok sem alkothatják a közszféra bázisát, legalább három okból:
1. Ezek a médiumok valójában csupán korlátozott mértékben tekinthetôk glo-bálisnak, vagy akár csak nemzetközinek is. AWall Street Journalvalamennyi kiadása alapvetôen amerikai újság, míg a Financial Times szintén vala-mennyi kiadásában lényegében brit lap. Ugyanez vonatkozik valamen-nyi „globális” termékre. Kétségkívül folyik a televíziós mûsorok cirkulá-ciója szerte a világon, ez azonban általában a nemzeti mûsorközlôk szû-rôjén megy keresztül, mielôtt eljut a közönséghez (Gurevitch és mtsai 1991, 214–215).
2. Ezeknek a termékeknek a közönsége valójában igen kicsiny. Az Egyesült Államokban a CNN piaci részesedése az átlagos években 1% körül mozog, és mûsorai még az öbölháború nagy válsága idején is csupán a
hallgatóság 3%-ához jutottak el (Greenberg és Levy 1997, 139). Az Egyesült Királyságban a CNN 1998-ban csupán 0,1%-os részesedést ért el a nézettségben, bár ez az elôzô év gyakorlatilag megmérhetetlenül ki-csiny közönségéhez képest emelkedést jelent. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi újságokra is.
3. A szóban forgó médiumok közönsége kifejezetten elit jellegû. Tagjai több-nyire rendkívül gazdagok vagy aránytalanul hatalmasak. A Wall Street Journal Europeolvasóinak átlagjövedelme például több mint százezer dol-lár évente. Másodszor, ez a közönség legnagyobbrészt igen jól beszéli az angol (vagy néha a spanyol) nyelvet. E nyelvek anyanyelvi beszélôinek száma azonban a világ népességéhez viszonyítva igen csekély, és azok-nak az embereknek a száma is kicsiny még mindig, akik munkanyelv-ként képesek használni ezeket a nyelveket.
Általában véve tehát azt mondhatjuk, hogy a meglévô [nemzetközi]
tömegközlési eszközök még annál is kevésbé felelnek meg egy valóban globális közszféra hordozóiként, mint amennyire beválnak az egyes államok szintjén. Ezek igen kicsiny és igen gazdag közönséget szolgálnak, és arány-talanul nagy figyelmet szentelnek (legalábbis a nyers népességi adatokhoz képest) az elit államok híreinek (Sparks 1998).
Az új média
Az új média és különösen a számítógéppel közvetített kommunikáció (Computer Mediated Communication, CMC),amit az internet testesít meg, magában hordoz-za azt az ígéretet, hogy sikerül legyôznie a meglévô tömegközlési eszközök szá-mos korlátját (Rheingold 1995, 14). Vannak szerzôk, akik számára a CMC kifej-lôdése a történelmileg kialakult állam lerombolását és a társadalmi szervezôdés más formáival való felváltását jelzi (Negroponte 1995; Dyson 1997).1 Mások a CMC-t alkalmasnak tekintik olyan új választók felnevelésére és megfelelô készségekkel való felruházására, akik képesek tevôlegesen új élettel megtölteni a meglévô demokratikus struktúrákat, és talán újakat is fel tudnak építeni (Watson 1997). Érdemes számba venni néhányat azok közül az állítások közül, amelyek szerint az internet megoldást nyújthat némelyik fent említett problémára:
1. Az alapvetô kommunikációs protokollokat úgy tervezik, hogy mindenki számára átláthatók és ennélfogva elvileg globálisak legyenek (IITF, 1998, 5).
AZ INTERNET ÉS A GLOBÁLIS KÖZSZFÉRA 1011
1 Az internet lelkes hívei közül sokan – tudatosan vagy nem tudatosan – anarchisták (rendszerint jobboldali anarchisták), és indokoltan állítható, hogy a szélsôséges álláspont szerint az internet el fogja törölni a demokráciát, elavulttá téve azt a kormányzás minden más formájával együtt.
2. A kommunikáció alapvetô modellje interaktív. A társadalmi kommuniká-cióban megszûnik azoknak a domináns szerepe, akik rendelkeznek a szük-séges forrásokkal valamilyen újság vagy televízióállomás mûködtetéséhez, és drasztikusan csökkennek a kommunikációs piacra való belépés elôtt álló kor-látok (Foreman 1995, 2).
3. A kommunikáció elektronikus természete biztosítja, hogy a területi elhe-lyezkedés, ami oly meggyôzô érv volt a demokrácia nagyobb részvételre épülô formáival szemben, többé egyáltalán nem fontos (Fernback 1997).
4. Az IP-címek anonimitása számos olyan társadalmi jellemzô (kor, nem, faji ere-det, kiejtés stb.) eltakarását teszi lehetôvé, amelyek a gyakorlatban eddig arra szolgáltak, hogy vagy még hangsúlyosabbá tegyék, vagy diszkvalifikálják a közvetlen társadalmi interakciókban szót emelô résztvevôk véleményét (Mitra 1997, 73).2
5. A rendszer alapvetô struktúráját a tudományos információk cseréjének biz-tosítására hozták létre, s ennélfogva az különösen alkalmas az olyan fajta szöveg alapú diszkurzív gyakorlat kialakulásához, ami a felvilágosodás szellemében definiált racionális politikai vitákra jellemzô.
6. A rendszer kereshetô architektúrája könnyûvé teszi bármely tárgyban a jó tájékozottságon alapuló döntések meghozatalához szükséges információk összegyûjtését és terjesztését.
Ezek az elônyök, továbbá kétségkívül más hasonlók is annyira reálisak és olyan fontosak, hogy bizonyos hitelességet kölcsönöznek még az elektronikus demokrácia legmessianisztikusabb prófétáinak is. Az Egyesült Államokban és másutt is számos beszámoló készült különbözô kísérletekrôl, amelyekben ennek a technológiának a potenciálja valóságos demokratikus struktúrákban testesült meg, különbözô eredményekkel (Tsagarousianou és mtsai 1998).
A tanulmányozott projektek többsége helyi jellegû volt, de nincs okunk kételkedni abban, hogy hasonló kezdeményezések alkalmazhatók lehetnek a globális közszféra tágabb kontextusában felmerülô problémákra is.