Kodolányi mitológiai regényei a Nap precessziós útjának jelenségén alapulnak. Aki valaha szétesett óra pörgettyűjével játszott, tudja, mi a precesszió. Míg a Föld fáradhatatlanul járja Nap körüli útját, forgástengelye - változatlan dőlésszögben - ellentétes irányú, lassú körmozgást végez. Ez a mozgás érzékelhetetlen: egy emberöltő alatt egyetlen fok.
Következménye viszont (amellett, hogy időszakonként más és más csillag lesz sarkcsillag-gá) az, hogy a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap évről évre ötven fokmásodperccel hátrább áll égi útján. Ezt a jelenséget nevezik a tavaszpont eltolódásának, precessziónak.1 A tavaszpont a nappálya körét hátráló mozgásban, közel huszonhatezer év alatt járja be: ez a nagy napév. Ennek tizenketted része, 2160 év, a világhónap. Az állatöv tizenkét csillagképe közül az, amelyikben a tavaszpont jár, meghatározza az adott világhónap minőségét, s döntő
hatást fejt ki az emberiség életében. Minden világhónapnak megvan a maga messiása.
,,A Bika-kor messiása Gilgames, a Kosnak Mózes, a HalaknakJézus".2 Kodolányi mitológiai regényeinek hősei „az öröf< ember életében föllépő új mítosz"3 megtestesítői.
Az égő csipkebokor cselekménye abban a történeti időben játszódik, mikor a tavaszpont a Kos csillagképében járt. A kultúrtörténetben ekkor a vallási élet uralkodó jelképe -háttérbe szorítva a folyamközi, krétai, egyiptomi bikakultuszt - a kos, illetve a bárány. Új nép, a zsidóság válik az új világhónap eszméjének hordozójává; vallásának rendszerét a Kos és a vele szemközti Mérleg hatásai alakítják ki. Az égő csipkebokorban azonban a nagy napév egyetlen hónapjának, a Kos-korszaknak az ábrázolása mellett egy másik asztrológiai je-lenség is nyomon követhető, éspedig a lélek egyéni öntudati fejlődésének az útja,4 amely a Nap éves útjának egyes állomásait követi. Ennek alapján a regény három könyve nyolc szakaszra bontható fel. Mindegyik szakasz kezdetét Mósze helyének térbeli változása is jelzi.
Az első könyv első szakasza történelmi visszatekintés a megelőző évszázadokra.
Egyiptomot látjuk a letűnt világhónapba, a Bikába merevedve; a betelepült népek, főként a héberek körében felébred egy eljövendő Szabadító utáni vágy- megszületik Mósze a Kos jegyében. A második szakasz a gyermek Mószénak a Palotába kerülésével kezdődik, és életútjának második állomását, a Bikát mutatja be. A második könyvet Mósze Ikrek és Rák korszaka tölti ki, melyek a góseni kormányzóság, illetve a mitannibeli családalapítás eseményeit követik. A harmadik könyv négy állatövi jegyet foglal magában: az Oroszlánban Mósze népének öntudatos vezetőjeként visszatér a Delta-vidékre, a Szűzben történik a kivonulás, és a pusztában várakozó népek összegyűjtése. A Mérlegben a szinájbeli ese-ményeket, a Törvény átvételét mutatja be Kodolányi, végül a Skorpióban „az árnyék árnyé-ka lehajol"5, Mósze lelke az életből fölemelkedik a létbe. Mósze története tehát kozmikus hatások által befolyásolt fejlődéstörténet, Az égő csipkebokor asztrális fejlődésregény.
(A sötétségföld:fe) A Nap precessziós útján a Bika és a Kos határterületére ért. A Nílus-vidéki Birodalomban ennek megfelelően alakulnak az események: a süllyedés megállítha-tatlan, az új világhónap elérkeztekor jellemző megrázkódtatások a társadalom minden szintjét érintik. Az államot széthullással fenyegető zűrzavar a XII. dinasztia idején, az t\menemhet család uralkodása alatt kezdődött. Szebek-nefru-Ré hercegnő után nem akad isteni származású uralkodó, elharapózik a féltékenység, acsarkodás, trónviszály, méltatlan Jralkodók hatalmaskodása, rablógazdálkodása. Mert aki nem Istentől kapta a pásztorbotot
~s korbácsot, annak uralma puszta hatalom, igazsága megtorlás, joga szigor. Általánossá ,álik a lopás, hazugság, csalás és gyilkosság, ,,az ember fokról fokra süllyed az anyagi ,ilágba, s vele együtt süllyed maga a világ". Az éltető erőt nem az égből várja, imádkozással
~s elmélkedéssel, hanem a földből csikarja ki; apránként, elvesztegeti az örök isteni kincset,
4 ,1qq~ t,-a«f- I 4 "'4. Uo-UO.
a tudást; szent feladatát, ,,a visszatérést a Gan Édenbe, az Istennel való egységbe, amelyb<'íl az ember kiszakadt", elfelejti. Lassan az emléke is elvész a valaha volt kapcsolatnak az isteni világgal. Az Egy Istenhez tartozás tudata istenek százainak imádásává forgácsolódott6, a betelepült idegen népek bálványok, helyenként aranyból öntött bikaborjú előtt hódolnak.
A hivatalos egyházi szertartásrend szimbolikus tartalma elhomályosult, helyette a külsősé
gek szerepe a végletekig fokozódott. ,,Gyarapodnak az áldozatok, az istenek szobrai előtt
szaporodnak a virágok, fényesebbek a körmenetek, pompásabbak a táncok, hatalmasabban zengenek az énekkarok, a hangszerek." A Bikában uralkodó Vénusz szépségelve az e6,yházi és a világi életben egyaránt megmutatkozik. Mindenütt híres műhelyekből származó fáty-lak, citeraszó mellett lejtett bűvös tánc, kecsesség, báj, kellem; a hölgyek a szépség magas-iskoláját járják Egyiptomban. A millió „ékszer, finom ruha, cifra saru, messziről hozott illatszer, arcfesték, szemfesték, szemöldökfesték, körömfesték, kenet, a drága óbor, gyü-mölcs ... a nagy művészek falfestményei, mozaikjai, a kiváló mesteremberek cédrusból, elefántcsontból faragott bútorai, szekrénykéi kinél lelhetnének nagyobb méltánylást, mint a művelt nőknél? Mivel lehetne szebben fizetni mindezért, mint női szépséggel, kacagással, tánccal, zenével, csókkal, még több, még kábítóbb csók ígéretével?" Míg a szegény a földbe merül a mindennapi kenyér előteremtéséért, a gazdag az anyagi jólét rabja. A Bika kon-centrált, önmaga felé forduló tevékenységével összhangban aki teheti, saját gyarapodásával, élvezetével törődik, ,,gyűjt mindenáron, minden módon igyekszik megszilárdítani hatal-mát, letörni a gyengébbet, kifosztani a védtelent, s mert holnap még így is elvesztheti mindenét, élvezi a mát, ahogy csak tudja".
A Nílus-völgyben, a rabszolgától a fáraóig, minden megmerevedni látszik a Bika földies jegyében. A Nap már évszázadok óta a Kosban jár,7 de ennek Egyiptomban csak a 16. szá-zadban lesznek látható jelei. Ekkor, közvetlenül a hikszoszok kiverése előtt, ,,amint Amósze trónra lépett, reménykedés, bizakodás forró árama töltötte el egész Egyiptomot. Nemcsak a Felső-, de az Alsó-Birodalom is megremegett ettől a tüzes áramlattól. Még a legtudatla-nabb vénasszonyok is úgy érezték, új élet, új világ következik most, megújul az egész Világegyetem." Az új uralkodó a Kos tartalmának megfelelően „átszervezte a hadsereget, lovakat tenyésztett, harckocsikat készíttetett, gyakoroltatta a katonákat". Egyiptom az idegen elnyomás alóli felszabadulásnak, majd a világhatalom kiépítésének útjára lép, erősödik,
mígnem elérkezik a tényleges harcok ideje. A Kos uralkodó bolygójának, a Marsnak a befolyása évtizedes elszánt küzdelemben nyilvánul meg. A győzelem utáni mámorban úszó birodalom azonban visszaesik a letűnt Bika-korszak földhözragadt életmódjába, és újabb évszázadokra megreked ott. A hadjárat útvonalát végigfosztogató győztes csapatok rogyásig rakják a birodalom belsejébe induló szekér- és hajókaravánokat rablott kinccsel. Egyiptom fuldoklik az illatfelhőkben, elvakul az arany csillogásában, és megsüketül a boldogságot ünneplő harsonazúgásban. Az Ámun-papság ugyan felveszi az új kor jelvényét, a kosszarvat, de valójában ők is vagyonuk gyarapításán, hatalmuk megszilárdításán fáradoznak, és ezzel ismét erős befolyást nyernek az államvezetésben. A hétfokú beavattatást jelző keresztet újabb, még nagyobb hatalomért cserébe adják az isteni királynak. Csökken a fáraó tekin-télye, nemcsak előttük, de az alattvalók előtt is. Olyannyira, hogy az egyetlen királyt, aki
később ki akar törni a régi rend_kiüresedett formáiból, titokban Gyűlöletes Álmodozónak nevezik. Nincs többé uralkodó Egyiptom trónján, aki a Világegyetem rendjét követve to-vább tudná vezetni népét a Bika-korszakból. Isten elfordul az isteni fáraóktól, és majd az új, választott néppel kivonul a Sötétség Földjéről.
A Nagy Napév hátrafelé haladó állomásai a Föld, az emberiség életében fejeznek ki egy-egy időszakot. A tavaszpont mozgása azonban túlságosan lassú ahhoz, hogy az egyes emberek életében számottevő hatást fejthessen ki. Az egyes emberek életútjában meghatá-rozó irányítást a Nap éves mozgása gyakorol, a precessziós úttal ellentétes irányú haladással.
Az egyén öntudati fejlődésének kezdetét a Kostól számítjuk, és a Bika, Ikrek, Rák stb. irá-nyában kell útját bejárnia a Halakig, az Én megsemmisülésének, feloldódásának fokozatáig.
271
16 t;
A Gósenben letelepült népcsoportokat kivezető és majdan egységes néppé fornüh>
Mósze is ezt az utat járja a regény lapjain. Ha a fáraók gyengék, tudatlanok a tömeget helyes útra vezetni, mert elveszítették az Istentől származás ősi biztonságát, ha az arra rendelt uralkodók képtelenek elindítani a népet a sötétségbe merült világból kivezető úton a fény otthonába, Gan Édenbe, akkor máshol, az uralkodó családon kívül kell megszületnie az erre alkalmas vezetőnek. ,,Mert a Sötétség korát éljük, fiaim, mint tudjátok. Mindaddig, amíg a világ s benne az ember ismét visszafelé nem térül a Fény felé, képtelen megérteni azt, ami durva érzékeivel nem igazolható." Mósze, egyéni lehetőségét felismerve, elindult ezen a visszafelé vezető úton.8 „Mert a süllyedést megakadályozni elsősorban bennünk magunk-ban kell, ez kötelességünk. Meg kell tennünk ezt az utat visszafelé, amelyen az emberi faj s a világegyetem a mostani alacsony fokra süllyedt." A beavatását megelőző tanulmányai során az Aton-papság legfőbb törekvése az volt, ,,hogy Mósze ismerje meg önmagát, hiszen ez mindennek az alapja. Erre épül a világ s az Isten ismerete." Tudatosították benne, hogy a Kozmosz útjai szívébe vannak vésve, állomásait és célját, okát és segítő eszközeit önnön
mélyeiből tárhatja fel. Mósze életét végigkísérve ezek az állomások tűnnek fel előttünk, a Kostól a Skorpióig.
(Kos) A regény szerint Mósze Niszán hó huszonegyedikén született, Napja tehát a Kosban van. Mósze anyja, Szetamon, III. Amenhotep lánya gondosan ügyelt arra, hogy gyermeke pontosan abban a percben szülessen, amikor a Nap felbukkan a látóhatáron.
Ez azt jelenti, hogy Mósze születésekor a személyiség összetevőit döntően meghatározó pont, az aszcendens is a Kos jegyében áll. Ez a rendkívül erős Kos-hatás egész életére meghatározó bélyeget üt; így lesz pályafutásának minden szakaszában legelsősorban
népvezér. Már a gyermek Mósze minden megnyilvánulása hangsúlyozottan és jellegzetesen Kos. Tejtestvére, a lassú, merengő, engedékeny, Nyilas vonásokat magán viselő Aharon mellett még szembeszökőbb a mindig eleven, fürge, akaratát erőszakosan is érvényesítő
Mósze marsi lendülete.
Asztrológiai törvény, hogy a szembenálló jegyek kiegészítő, ellentétes kapcsolatban állnak egymással. A Kost polárisan kiegészítő Mérleg hatása mutatkozik meg abban, hogy Mósze mindig az igazság védelmében kezdeményezi a veszekedést. ,,Mósze a végletekig igazságos, nemcsak pajtásai perpatvaraiban ítél igazságosan, hanem a fölnőtteket is gyakran megleckézteti." Jozabét beszámolója szerint mikor társaiból hadsereget alakít, magát jelenti ki fővezérnek (jellegzetesen Kos-hivatás), ,,nem ismer félelmet, nekimenne még a szent Hápi-bikának is". Amikor anyjánál van, Szetamont „egy nagy lélek, egy bátor szív jelenléte csapja meg". Mósze több, nagyobb mindenkinél. ,,Te kiválasztott vagy, téged földi anya szült ugyan, de az Isten nemzett." ,,A Fiúnak,9 minden egyéb név nélkül, királynak kell lennie, neki és csak neki, senki másnak" A Kos tulajdonságaira utal az az esemény is, mikor a kis Mószénak választania kell az elébe helyezett parázs és arany közül, és ő az előbbi után nyúl.
„Mert Mószénak természetében volt a vonzódás a tűz iránt, akárcsak a víz iránt is." Tüzes jegyben született, s majd látjuk, vizes jegyben hal meg.
Szetamon magatartásában és jellemében rokon vonásokat mutat a Kos ismérveivel.
A távol levő Legkedvesebbet, akinek gyermekét a méhében hordja, fejlett akaratával idézi maga elé, teszi láthatóvá, érezhetővé; a királyi Anya besúgóival mit sem törődve vállalja a nagy titok terhét. Minden egyéb elhomályosul egyetlen célja, fia világrahozatala mellett
-„tudja, mit akar, tudja, mi a küldetése": fiát minden ellenséges törekvéssel szemben életben tartani és olyan nevelésben részesíteni, hogy majdan méltó uralkodó válhasson belőle.
Elveihez, szerelméhez a végsőkig hű marad, mert a Legkedvesebb, a messzire távozott férfiú, akinek nevét sem szabad kiejteni,10 „nem valóságos és nem testi" alak.
Szetamon sok mindent megért. Utolsó szavait apja az ő fülébe suttogja: születés, élet és halál, a földi élet minden jelensége álom, az egyetlen valóság: ,,minden ember isten".
Az embereken segíteni nem lehet, mert amit keresnek, bennük van, de eljön majd az igazi király, aki ha kell, erőszakkal végigvezeti őket az úton. ,Jó pihenni, jó csendben lenni. Több mondanivalóm nincs"_ll Csakhogy Szetamon számára - aki egyetlen valóságot ismer: fiát
~'tt-mindenáron trónra juttatni - ezek a szavak értelmetlenek. Apja fáradt arcát vizsgálva mégis belenyilall az igazság: ,,Az arcok elmúlnak, a figyelő ugyanaz marad. A figyelő: az én", aki önmagát szemléli mibennünk, mert „mindenkiben, kivétel nélkül mindenkiben ugyanaz a rejtelmes, örökkévaló, változatlan szellem ragyog, ég, szemlél". Ez a tudás azonban elhamvad lelkében. Ahogy az egyiptomi társadalom megreked a Bika jegyében, úgy Szetamon lelke a Kosban; erős akarata konok akaratossággá, céltudatossága vak rögeszmé-vé, bátorsága dacos önfejűséggé keményedik - régen túlhaladnak rajta az események, mikor még mindig elszántan ragaszkodik Mósze trónra léptetéséhez.
(Bika) Mósze életében az első jelentős változás akkor következik be, amikor kiszakítják
nevelőszülei bensőséges köréből, és beköltöztetik a palotába, az Aton-papság mestereinek irányítása alá. Men-noferben és Thébában szembetűnő külső és belső változásokon esik át.
Hazulról hozott egyszerű ruhái helyett finom, ékes egyiptomi öltözékbe bújtatják. Olajjal kent testére napszakonként más és más sávos bíborkendőt, lábára sarut kötnek, sok zenét hall, szebbnél szebb táncokat lát, maga is táncol. Egyéni életútjának állomásai során a Kosból a Bika jegyébe lépett át, a marsi kezdeményezés után a vénuszi szépség, befogadás elve válik uralkodóvá. ,,Szépség vette körül. A Palota minden része tökéletes művészetet
sugárzott, tiszta művészet volt minden fala, oszlopa, bútora, használati tárgya ... " Ebben a környezetben serdül ifjúvá, ilyen érzékkábító formák között küzd meg a szellemi ember
legerősebb kísértésével, a női szépséggel. ,,Egyre inkább kínyílt a szeme, egyre nehezebb volt behunynia. Tökéletes termeteket, bájos arcokat, elbűvölő szemeket, izgató ajkakat, csalogató kebleket, tündéri mozgást látott minden pillanatban, részegítő szavak és mámorító kacagások, borzoló suttogások, elragadó énekhangok, csalfa tréfák gyönyörköd-tették."
Az első fejlődési fokozat, a Kos még sokáig kíséri. Jeleskedik a fegyverforgatásban, mámorosan adja át magát a kocsihajtás örömeinek, de a Kos öncélú erőkifejtését lassan felváltja a Bika szilárd jegyének megfelelő kítartás, állhatatosság. Ebben az életszakaszban lép színre Nefertiti, ,,egyike az emberi faj legszebb nőinek". Mószéban meginog a belé nevelt értéktudat. ,,Még az Édenről is lemondana érte, hogy az övé legyen. Örökre, persze, mert Mósze kezdte már elveszteni ennek a szónak az értelmét."
Az öntudatfejlődés útjára lépett lélek feladata kettős. Egyfelől fel kell ismernie a csillagokon keresztül nekí rendelt helyes utat és kihasználni lehetőségeit, másfelől az ugyancsak a csillagokon keresztül érvényesülő gátló tényezőkkel meg kell küzdenie. Mósze
legszörnyűbb beavatási próbatétele nem a halál legyőzése, hanem a szerelemé, mert ezt annak ellenére is megtette, hogy tudta, ezzel gőgöt, sértettséget, szeretetlenséget ébreszt.
Mósze diadala, hogy a Bika földies eleme nem az anyaghoz kötöttségben, hanem az ettől
való megszabadulás elhatározásában szilárdítja meg.
A Kos kifelé forduló, szétáradó erőkifejtései után a Bika megállapodást, nyugalmat és megóvást kifejező jellege uralkodik Mószén. Kitaposott ösvény, a tudás megszerzése, az ősi
hagyományok vonzáskörébe kerül. A szerzett kincs, a rejtett tudomány a hallgatás erejével párosul. ,,Hallgatott. Udvarias, okos, nyájas, fegyelmezett legény lett belőle, csak annyit mondott, amennyit az emberek el tudtak viselni. Egy szóval sem többet." Az akaratos, céltudatos, tettre kész gyermekből szerény, kedves ifjú érett. Mesterei elérték céljukat, Mószéból remekművet faragtak. Remekművet, aki elöljárói irányítása alatt önmagát szellemi lénnyé képezi azzal, hogy az egyént az egyetemesnek feláldozza, éspedig a vágytól való megszabadulás útján.
Jó évtizedes tanulmányok után így válik Mósze lassan alkalmassá a halál misztériumába való beavatásra. A szertartás során a születéssel analóg folyamatot él újra.12 Szűk alagúton és csatornán át hatol mélyen a föld belsejébe, a Bika-fokozat legsötétebb pontjára, ahonnan a szemközti Skorpió vezérlésével a lélek megtisztult felemelkedésének, a szellemben való újjászületésnek állapotába kerül.
Mósze tisztában van azzal, hogy a születés, szerelem, nemzés, szülés, halál titkainak átélése révén mindenki átesik a beavatás különböző fokozatain. A tudatos, rendszeres
J / I
lí
b bbeavatás során azonban a jelölt néhány órába sűrítve, teljes tudattal járja végig az emberi élet, az egész emberi faj valamennyi állomását, és így a sötétségből, a valóságnak hitt káp-rázatból kiszabadul a fényre. A beavatott „állapota hasonló volt a mitikus kor embereinek közönséges állapotához, tehát a tudatos révülethez, s ahogy azok látták belső érzékeikkel a kozmikus eseményeket, úgy látta ő is".
Mósze megtanulta, beavatott vezetőkre minden kornak, minden népnek szüksége van.
Ennek oka az emberiség romlott állapota, a beavatás feltétele a jelölt személyes énjének elhagyása, célja az emberek visszavezetése az Istennel való közösség állapotába. ,,A beavatás célja a lét egységének helyreállítása. A helyreállítás úgy történik, hogy az emberi lélek saját lényére felébred, és feleszmél arra, hogy a lét egyetlenegy, egy létező van, egyetlen valóság, ő maga, a halhatatlan lény."13 „Ha most valaki a lélek elfordulásával az örök embert, az univerzális Ént magában fölfedezi és önmagában realizálni kezdi, a kozmikus tudat benne földereng."14
Mószét, a Fiút az Aton-templom kamrájában keresztre feszítik, megismeri a lét teljes-ségét, holtteste három napig zárt kőszarkofágban nyugszik, majd új életré ébred, fölkent Szabadítóként, masiakhként összegyűjti az őreá várakozókat, új nép, új vallás, új ország alapjait rakja le. De mielőtt a világi életbe útjára eresztik, a többi beavatott és a főpap, Meryre társaságában közös étkezésen vesz részt. ,,Ez a vacsora azonban az istenséggel való egye-sülés volt. Mert: ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van. A szellemvilágban az egyesítő
vacsorával párhuzamosan egyesítés folyt le, és a közös evés szertartásának értelme ez volt, semmi más."15 Mósze most már bátran kiléphet a külvilág forgatagába. Tökéletesen éber, világosan, tisztán lát, tudja, az érzéki világ, az individuum nem egyéb puszta varázslatnál.
Veszély többé nem fenyegeti. ,,Aki hisz, tudja, hogy a félelmek oktalan gyerekességek csupán. Valóságnak vélsz olyan fenyegetéseket, amik csak látszatok. Ki, mi árthat neked, ha veled az Úr?"
(Ikrek) Mószét a tudományok birodalmából, legsúlyosabb megpróbáltatásainak
színhelyéről visszabocsátják a világi életbe. A sötét termek, zárt folyosók, csarnokok, kamrák - a gyűjtés, gyarapodás, koncentráció világából a'napfény, levegő, messzeségek, felfedezések világába lép. Új életszakasza az utazások jegyében zajlik, a negatív, földies Bika után a légies Ikrek pozitív, szétáradó erői uralják tevékenységét. Az Ikrek az ellentét, elkülönülés, szétszóródás, szembenállás, az egység megromlásának jegye. 16
A birodalom minden pontját lázadás fenyegeti, Horemhab Egyiptom egyik sarkából a másikba vonul csapataival, az uralkodóház kettészakad Eknaton Aket-Atonba költözésével, az Aton-papság erősödése a vallási életben is megosztottságot eredményez. A szellemvilág-ban egyesült beavatottak szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Immár ők is, Mósze is Aton főpapjai - ebben az Ikreket polárisan kiegészítő Nyilas hatása érvényesül.
Kiéleződik az ellentét Mósze és Szetamon szándékai között. Habár nem nyíltan, de Eknaton elképzeléseivel is határozottan szembehelyezkedik Mósze. A kölcsönös rokon-szenv, a testvérbarátság17 mélyeinek felszínén kezdettől fogva ki nem mondott ellentét feszül, melyek fölött nem lehet ezután elsiklani. Mindkettejük felismert hivatása a nép Istenhez vezetése. Eknaton az egész világot mindenestül, egyszerre akarja kiemelni az érzékek rabságából, Mósze egy szűk népcsoport élére állva a keskeny úton menekül majd ki az összecsapó hullámok közül. Belátja, az arra érdemes érdekében le kell mondani az
érdemtelenről, a hébereket, akikben él még az emléke az ősi mitikus állapotnak, megmenti, Egyiptomot hagyja továbbsüllyedni a maga útján. Abban egyetértenek, hogy -amint Ámun papjai hirdetik - a népért nem lehet cselekedni a nép nélkül. Abban sincs nézeteltérés, hogy a nép vezetőinek nem a népet, hanem Istent kell szem előtt tartaniuk.
Eknaton kudarca, hogy a nép akarata ellenére, mégis az erőszak eszközeit elutasítva küzd:
Eknaton kudarca, hogy a nép akarata ellenére, mégis az erőszak eszközeit elutasítva küzd: