Valamikor a 12-13. század találkozásakor kezdődik a regény cselekmé-.
nye. Három fiúpajtás múlatja az időt a nyári verőfényben egy bokor alatt, a Zengő hegy tövében, Baranya déli részén, nem nagyon messze a mai Pécs városától. Mesék, pletykák közepette Fehérlófia történetére
terelődik a szó, az ősi múltra és a keresztények szerint táltossággal gyanúsítható Majs apóra. Egyedül Farkas erdőőr fia, Györk (a későbbi
Julianus) ébred rá, hogy kapcsolat van a mitologikus-mesei történet és Majs apó titokzatos tudása között. Éles elmére valló kérdések támad-nak föl benne: hol lehet a magyarok ősi hazája, miért tiltják el a keresz-tény műveltségben nevelt gyerekeket a hagyományokat őrző, táltos hí-rébe kevert öregektől, miért száll szembe vele magával is az apja és
401
gyermektársasága? Otthoni bonyodalmak is szaporítják a gondjait. Alig emlékszik a családból elüldözött édesanyjára, apja és második anyja alig talál vele hangot. Ezért is viszik el a klastromba, ahol latin nyelvre fogják, és más tudományokra tanítják. Gyermekszerelme, a kis Cseper-ke szakít vele, le Cseper-kell számolnia a család, a házasság, a gyermeknevelés idilli tervével. Barátnak megy, pap lesz belőle. Lemondásáért a kiválasz-tottság érzése kárpótolja, hiszen Majs apó is, Bernát perjel is megjósol-ja, hogy nem közönséges sors, fényes jövő vár reá.
„Az álom elmondja a titkokat, amelyeket Isten nem nyilvánít ki egyenesen és érthetően:' Freudikl.ls álmában Györk-Julianus édes és fájdalmas, titokzatos asszonyi éneket hall, mint valami ringató, lágy hívogatást: anélkül hogy pontosan tudná, mit jelent, ez lesz hivatásának emblémája, élettervének foglalata. Míg a kolostor és tanulmányai napi gondjaival-bajaival ismerkedik, egy tudós lelkiatyja ismét emlékezetébe idézi Magna Hungariát, ,,hol tőlünk elszakadott magyarok élnek nagy
erőben s hatalomban, mint valamikor eleink éltek vala, s várják Isten igéjének eljövetelét s a Jó Hír meghirdetését". Ettől kezdve földrajzi és történelmi valósággá válnak benne a régmúlt dolgok. Küldetése
meggyőződéssé szilárdul, tanulmányait Fehérváron folytatja. Georgius barát kíséri oda, egy élveteg, nagyevő, németbarát fráter, aki semmibe veszijulianus terveit, és megvetően szól a pogányság fertőjében
fetren-gő, megkereszteletlen magyarokról.Julianus kiábrándul a kicsapongás-ra is hajlamos Georgiusból, s amikor Filetlen Pál és kicsapongás-rablóbandája meg-támadja őket, inkább a zsiványokKal tart, akik nemcsak besenyő nyelvre tanítják, hanem arra az erkölcsi kötelességre is, hogy a szegényekkel tartson, az alullévőkkel. Megismeri az abaligeti cseppkőbarlang félel-metes csodáit, megrendül a mohácsi-szigeti busójárás élményétől, ahol
szemtől szemben véli látni az ördögöket, ,,a Pokol hatalmát". A rablók rejtekhelyét hovatovább fölszámolja az egyházzal szövetkező világi ha-talom,] ulianus egy vele rokonszenvező ravasz paraszt segítségével meg-szökik.
A fehérvári kolostorban tudós szerzetesek tanítják. A legnagyobb hatással Ottó fráter van rá. Őt is érdekli Keleten maradt elődeink sorsa, e:x.l)edíciót készül szervezni fölkeresésükre, keleti nyelvekre tanítja Julianust. Fehérvár más fontos emberi tapasztalatokkal - köztük
kísér-tésekkel - is megismerteti hősünket. Alaposabban megismeri Georgius 402
'i '
I'J b
atyát, aki jellemhibák miatti kudarcaiért és vélt mellőzöttségéért a német-ellenes közhangulatot hibáztatja (még elevenen él a kortársakban a me-rániai Gertrudis megölésének emléke). A kamaszodó fiú életében megje-lennek a testi vágyak, már-már szökni készül a klastromi fegyelem szorí-tásából, amikor egyik társuk intő példája számára szerencsés pillanatban ráébreszti, hogy milyen kínokkal, lelkiismeret-furdalásokkal járhat a test
esendősége. Szilárdan eltökéli, hogy életét nagy tervének, a Gestában megörökített magyarok fölkutatásának és megtéritésének szenteli.
Eljut Bolognába (Bononia), a világhírű egyetemre. Gyarapodik tu-dásban és életismeretben, szemtanúja lesz az egyházat gyökeresen megújító nagy szellemi mozgalmaknak, Ferenc és Domonkos atya éle-tének, példájának. Társaival a szent szegénység eszméjében fedezik föl a szentséget a világ számára; egyaránt vonzza őket a franciskánusok gyermeteg vidámsága, anyagiakat megvető d~rűje, szelíd alázata és a másik irány, a Domonkos-féle rend „komoly tudománya, egyházatyák és doctorok bölcsességén táplálkozó, az értelmet érvekkel is megragadó igehirdetése". Julianus megismeri a Föld gömbölyűségéről szóló taní-tást, hall a tatárjárást megjósoló horoszkopikus jövendölésekről. Éppen e külpolitikai veszélyek miatt döntenek úgy, hogy Domonkos társaihoz csatlakoznak, mert „Magyarországon inkább kell az erő, mint a poé-zis". Hazatérnek Itáliából, hogy kolostorokat alapítsanak, téritsenek a kunok közt, hogy megtámogassák az egyház düledező épületét, és fölkészítsék honfitársaikat a mongolok támadására.
Így is történik, elbúcsúznak Fehérvártól, építkeznek, prédikálnak, tanulnak és tanítanak. Julianus elérkezettnek látja az időt, hogy a ki-rályt és az érseket beavassa Magna Hungariával kapcsolatos terveibe, és segítséget kérjen megvalósításukhoz. Az öregedő és rossz tanácsra hallgató II. Endre elháritja a javaslatot, Havaselvére, a kunok közé küldi téríteni a domonkos szerzeteseket. Amikor a kunok közül évek múltán hazatér, megadatik Julianusnak, hogy utoljára találkozzék a haldokló Ottó fráterral, aki megjárta tervezett útjuk nagy részét, beszélt a keleti magyarok leszármazottaival, és Julianust a küldetés folytatására biztatja. Az ifjabb király, Iv. Béla felkarolja a tervet, pénzzel és kíséret-tel látja el a Julianus vezette expedíciót. Lóháton teszik meg az utat Bizáncig (Konstantinapolis), majd hajóval igyekeznek Metrika felé. Egy görög kereskedő rútul becsapja őket, és elveszi a málhájukat, de 403
amúgy is idegenkedve, riadtan kapkoqják a fejüket a harsány keleti
kereskedővilágban, meg a pogányságot és a kereszténységet eklektiku-san vegyítő vallási és kulturális közegben. Csodának érzik, hogy a fejedelemasszony kisegíti őket szorultságukból, s pénzt meg ajánlóleve-leket kapnak, hogy Alániába induljanak.
Egy újabb rablás után már nem is igyekeznek pénzt vagy árut szerez-ni, az Etil folyóhoz egy kereszt jelképes védelme alatt érkeznek meg.
De ló nélkül nem tudnak továbbjutni, hónapokig vesztegelnek Targikán-ban. Keserűség, kicsinyhitűség is elfogja őket, kínlódnak a honvágytól.
Kanalat faragnak, azt cserélik élelemre, öccsüknek fogadnak egy elha-gyott gyereket, aki lopott hússal enyhít nyomorúságukon. Hiába találJu-lianus valamennyi aranyat, továbbutazni nem tudnak. Még rabszolgának sem vesznek meg közülük senkit, hogy a többiek folytathassák az utat.
Nincs mást tenni,Julianus kettéosztja a kis csapatot, kett{)t hazaküld hírvi-vőnek, ő maga Gerhardus fráterrel megkísérli a lehetetlent. Átkelnek az Etilen, átküzdík magukat a végtelen sztyeppen és a sivatagon. Az éhségtől és a fáradtságtól lázálmokat látnak, az egyre betegebb és gyöngébb Ger-hardust végül már félholtként hurcolja magávalJulianus. Bunda városban ugyan segítséghez jutnak, és elérhető közelségbe kerülnek Magna Hunga-riához, de Gerhardus nem tarthat tovább társával, megrendítő életgyónás után meghal. Pedig akkor Julianus már találkozott egy „madzsarral': s azt tervezte, hogy együtt vágnak neki az utolsó szakasznak.
Egy mohamedán mollah (gazdag tudós, pap) és családja kíséretében tartjulianus barát Magna Hungaria felé. Megalázzák, vallási sértése-ket, méltatlan bánásmódot kell elviselnie, és a Gerhardus halálával rászakadt reménytelen magányt. Senkihez sem szólhat anyanyelvén.
Szívósan kutatja elszakadt honfitársait, mígnem rájuk talál: egy szeráj környékén fölismeri anyanyelve szavait. Az itt lakók között hazájára lel, s nemcsak a nyelvben, hanem a szokásokban, a népi kultúra azonos-ságaiban is. Vendéglátói tudnak a hagyományról, hogy őseik valamikor a messzi Nyugatra távoztak. Újra látja a gyermekkorában megálmodott magyar asszonyt (a szimbolikus és a valóságos anyát), találkozik az otthon beléivódott táj képeivel, ráismer, mint Bartók és Kodály, a ma-gyar népdal ősi változataira. ,,Megnyugodva, megtisztulva s könnyű
boldogságban lebegve" mond hálát Istennek, hogy annyi áldozat, vesz-teség után megmutatta élete és küzdelmei sikerét.
/