Az univerzális hagyomány Kodolányi műveiben
TÜSKÉS TIBOR
I- Iosszú novella
Kodolányi János: Sö{étség
Nehéz évek hallgatása (pontosabban: elhallgattatása) után, 1955-ben, amikor ifjúkori elbeszéléseinek válogatott gyűjteményével ismét olvasói elé léphetett Kodolányi, így írt a kötet, az Éltek, ahogy tudtak előszavá
ban: ,,Mindössze huszonkét-huszonhárom esztendős voltam, mikor
min-denkitől elhagyatva, a nyomor legfonekén írtam a Sötétséget, a Szép Zsuzskát s más néhányat, olyan időkben, mikor a fiatal író »szertenézett s nem lelé honját a hazában«. Igazi megihletőm pedig az Ormánság pa-rasztnépének rettenetes állapota volt, az ezerholdak közé bezárt pusztuló népé, amelynek sorsát borzadva, fölháborodva, lázadva s tehetetlenül szemléltem. Innen ezeknek az első írásoknak a némelyek által kárhoztat-va említett, de ennen magam részéről is elismert naturalizmusa. De ha ma másként írok is, ezeket az írásokat nincs sem okom, sem jogom meg-tagadni."
Különös, szokatlan, megrendítő pályakezdés a Kodolányi Jánosé.
Bár ötödik gimnazista korában, tizenötévesen papírra veti első novellá-ját, fiatalon költőnek készül. Ezt az első szépprózai írását Móricz Zsig-mond Tavaszi szél című elbeszélésének hatására írja. ,,E1beszélésemben egy hadiözvegy ormánsági menyecskét ábrázoltam, amint ,a falu süppedt sarában, szakadó esőben, elhagyatva, fáradtan tol egy rogyásig megrakott talicskát" - vallotta önéletrajzában, a Süllyedő világban. A novellával diáktársai körében némi elismerést arat, lelke legmélyén azonban költő
akar lenni. ,,Gyermekkorom óta tudatosan készültem az íróságra. Ren-geteget olvastam. Éjszakákat töltöttem tanulással, versírással." Hozzáte-hetjük: főként versírással. Első valódi, ,,ko:moly" írói színrelépése a ti-. zenötéves korában Pécsett megjelent, Hajnal című verseskötetével tör-tént meg. Ezt a kis füzetet további két versgyűjtemény követte: nz 1919-ben Székesfehérváron publikált Kitárt lélekkel, valamint a Magyar lrás kiadásában 1921-ben Budapesten megjelent Üzenet enyéimnek. Verseit a folyóiratok is közlik: a pécsi, avantgárd színezetű Krónika és a Raith Tivadar szerkesztésében megjelenő, ugyancsak úttörő szellemű Magyar Írás. Harmadik verseskötetét a Nyugatban Szabo Lőrinc méltatja: a köl-teményekben „meglepően friss, egészséges részleteket" vesz észre, ame-lyek „látható jelei Kodolányi tehetségének"; a költő őszintéségét, köz-vetlenségét, keménységét és egyszerűségét dicséri, s a versek mögött „egy
őszinte, melegszívű, egész ember keserűségét" fedezi föl.
Közismert alkotáslélektani megfigyelés: a költő hamarabb érik, mint a prózaíró. S az is gyakori, hogy azok az alkotók, akik később prózaíró-ként válnak ismertté, versírással kezdik pályájukat. Költői indulásukat, zsengéiket azonban nem tagadjáik meg,• vállalják azokat, sőt alkalmanként
később is ,szívesen terítenek asztalukon papírt a versíráshoz. Kevés példát 94
...--,
fv~~ A9'lo j• 1 4 ·/J/ '!IY - 1o3
f f. TiTD kKE rz t:S !/. 40t21. 3 ?- r:1.
r- r • No v t u A (.)_ ~ L No v rL o/ ~ A-.. fv.r4/-,,,'-i,_ ~ f>dj • s - 11
\ 'í ; ,A 9- Lh--1<'+1 0 LV A ~DIT 1( P-t 8-,
1~~b j'(\' - t;7'
'5"4
ismerünk & gyökeres szakításra, az ifjúkori versek nyílt megtagadására.
Kodolányi pályakezdése ilyen. Legszívesebben még a könyvtárak polcai-ról is eltüntette volna korai versesköteteit. 1rói pályáját 1922-től, Sötétség
című elbeszélésének megjelenésétől számította. ,,Ez volt az első igazi munkám, s ettől számítom magamat írónak" - mondta.
Mi indította erre a kemény elhatárolásra, végletes döntésre, merev szembefordulásra? Milyen okok váltották ki a villámcsapásszerű fölisme-rést: tehetségét prózaíróként kell kibontakoztatnia?
Amikor a Sötétség a Nyugat 1922. szeptember l-jei számában megje-lenik, mindössze huszonhá~om éves, de már gazdag és súlyos élet áll mögötte. Kodolányi 18~9-ben született Pest megyének a Dunántúlra át-nyúló csücskében, Telkin. Hároméves korában családjával Pécsváradra kerül. Apja elválik feleségétől, a gyerekeket ettől kezdve mostohaanya neveli. Tízéves, amikor a család Baranya déli részébe, a Dráva mellé, az Ormánságba, Vajs~lóra költözik. Kodolányi előbb Pécsen, majd Székesfe-hérváron jár középiskolába, de a nyarat, a vakációkat otthon tölti. Test-vérbarátot a falusi gyerekek közül választ magának. Kinyílik a szeme az ormánsági táj szépségének, az itt élq nép elhagyatottságának és nyomorú-ságának a meglátására. Később, a felnőtt író az Ormánságot majd „szel-lemi szülőföldjének" nevezi. Itt éli át a történelmi változásokat, a világ-háborús híreket, a hátország nélkülözését, a forradalmak tisztítótüzét, Baranya szerb katonai megszállását, a Trianon utáni Magyarország . be-rendezkedését. Fehérváron éret~égizik, egy ideig püspökladányi rokonai-nál tartózkodik, majd visszatér Vajszlóra. Közelről látja a parasztság éle-tét, a falusi „intelligencia" hazug, képmutató magatartását, családjának fölbomlását. 1921 őszén szakít apjával, feleségül veszi Csőszi Matildot, egy vajszlói parasztgazda lányát, és feleségével Budapestre utazik.
Kodolányi eddig is mély vonzalmat érzett az elnyomottak, a szeren-csétlenek, az ormánsági falvak szegénységének, egykének, vajákosságnak, Piokás szüléknek kiszolgáltatott népe iránt. Ez az együttérzés azonban mindezideig a kívülálló, az értelmiségi ember, az erdőfőtanácsos fiának. a részvéte volt. Amikor feleségével Pestre költözik, a nyomorúság vele jön, körülveszi, mindennapjainak a valósága lesz. Fiatal feleségével és
csecse-mő kisfiával hónapos szobákban él, albérletből-albérletbe vándorol, gyer-tya mellett dolgozik, az éhhalállal küzdve, nagy nyomorban tengődik.
Amikor költőként verseket kezdett el írni, vágyait, elképzeléseit örö-kítette meg. Most viszont a körülvevő valóság, a személyes sors, életének eseményei a múlt emlékeivel, az ormánsági nép sorsával szembesítik.
Azok közül a benyomások közül, amelyek személyiségét, alkatát, írói vi-lágképét formálják, az ormánsági élmények, a paraszti élet, a felbomló család, a széteső társadalom képe a legfontosabb. Ezek az élmények az-
el-térő, idegen, városi környezetben hihetetlenül fölerősödnek, s
ráfényké-peződnek jelen életére. Az írót az emlékek raja lepi meg, amelyeket nem lehet lírikus módján kifejezni; a fölidézett múlt epikus megörökí-tést kíván. Egyénien átélt élményeinek ábrázolására adekvát műfajt a hoS:Szabb novellában, az elbeszélésben és ~ regényben talál. Amíg a költő
kezén akár az avantgárd, az „aktivista szimbolizmus", akár az ótestamen-tumi zsoltáros hang megfelelő forma gyanánt szolgált, az elbeszélő most stílust vált, és nyers, sötét színekből keveri ki· történeteinek alapozását.
95
",
1922 az a dátum, amikor végleg tudatosul benne az elhatározás, és dönt:
abbahagyja a versírást, szakít a költészettel, ezentúl makacs és szoronga-tó élményeit, az életről és a világról való véleményét elbeszélésekben mondja el.
Kelenföldön, a Ballagi Mór utca 8. ~.ám alatti ház egyik albérleti szobájában, nagy nyomorúságban, a Hét krajcár megszületéséhez hasonló körülmények között írja meg a Sötétséget. Maga is tudja, hogy fontosat alkotott. Az írásban - vallja később - ,,először forgalmaztam meg gyer-mekkorom színhelyét, a népem körében szerzett tapasztalatokat, a keserű,
tehetetlen lázadást, a saját sorsom reménytelenségét, a saját életünk si-vatagi magányát". Az elbeszélést a végrendeletíró elszántságával veti pa-pírra, mert - mondja vallomásában - ,,minden igazi írásműnek végren-deletnek kell lennie, utolsó szónak, az egyetlennek, amit az ember az el-kerülhetetlen halál előtt kimond".
Móricz Zsigmondról szóló ~mlékezésében (1954) újból fölidézi az elbe-szélés megszületésének körülményeit: ,,Sokszor elmondtam már, mikor, hogyan s milyen körülmények között írtam meg azt az elbeszélésemet, amely írói pályám kezdetét jelzi. A Sötétség ez az elbeszélésem. Sorso-mat, hivatásomat és küldetésemet ismertem föl s vállaltam benne, noha tán könnyebbnek véltem akkor, mint amilyennek később bizonyult. De sohasem mondhatom el, írhatom meg ezt a döntő pillanatot egész szép-ségében, nyomorúságában, megrendítő voltában, mert mikor egy Ballagi Mór utcai bérház poloskás, dermesztő hideg, hónapos szobájában, betegen fekve, térdemre tett rajztáblán befejeztem, úgy éreztem, vakító fény öm-lik rám, s megnyíöm-lik előttem az út, ami felé eddig csak sóváran tapoga-tóztam. Torkomat könnyek fojtogatták, mikor feleségemnek fölolvastam.
Sok-sok vajúdás és sikertelen kísérlet után megszületett bennem az, aki vagyok, s aki mindig leszek, megszületett, alakot nyert, önálló, legyőzhe
tetlen lénnyé vált az igazi egyéniségem."
Amikor befejezi az írást, ifjúkori nagy olvasmányélményére, a Ta-vaszi szélre emlékezve az elbeszélést Móricz Zsigmondnak ajánlja, akit akkor még személyesen nem ismer. Az elbeszélést elviszi a Nyugat
szer-kesztőségébe. A Sötétség a szerkesztőt, Osvát Ernőt mélyen meglepi, s hamarosan közli a folyóiratban. Gellért Oszkár, a folyóirat történetének krónikása följegyezte: hosszú évek után 1922-ben „először olvasható a Nyugatban egy új novellaíró neve: Kodolányi János". A Móricznak szóló ajánlás a tanítvány tiszteletadása, a mesternek szóló főhajtás. Az írást Móricz a Nyugatban olvassa először, s személyesen csak ezt követően ta-lálkoznak. A Sötétség fölkelti Móricz érdeklődését, az írásban megérzi a
művészetéhez kapcsolódó „folytatást". Ha később emberi okok miatt elhi-degülnek is egymástól, nyilvánvaló ~ két író között a rokonság: a fiatal Kodolányi az előtte járó magyar íróriemzedék, a Nyugat első nagy nem-zedéke tagjai közül a legtöbbet Móricz Zsigmondnak köszönheti, legtöb-bet tőle tanult. Móricz vállalja „tanítványát'', a pályakezdő Kodolányit.
A fiatal író egyik legtalálóbb jellemzését tőle ismerjük. Amikor 1932-ben, a Sötétség megjelenése után éppen tíz évre, a Zeneakadémián Kodolányi
szerzői estjét megrendezik, az estet Móricz vezeti be. Ekkor mondja:
,,Kodolányit, ahhoz képest, milyen fiatal, nagyon régen ismerem, oly ré-gen, hogy szinte elve§znek az első nyomok. De ezalatt az idő alatt sosem 96
fb
találkoztam vele, hogy a szemei tűzben ne égtek volna, hogy a szavai izzóan ne pattogtak volna, mint a gépfegyver kemény kattogása. Csodála-tos tűz van benne, az örökkéégő tűz szikrája élteti, s ez a szikra éget és perzsel és sokszor magával ragad. Egy különös embertípus, a társadalmi keresztút harcosa, aki ha a múltba néz, a konzervatív üszkös gerendákra figyelmezt.et, ha a jövőbe néz, a rosszul ácsolt oszlopokra szeret mutatni."
A Sötétség 1922-ben megjelenik a Nyugatban, s ezt több Kodolányi-elbeszélés publikálása követi. Kortársai hamar fölfigyelnek tehetségére.
1926-ban Móricz a Pesti Naplóban, Németh László az Erdélyi Helikon-ban ír róla. Kodolányi művészetét 1928-ban már Várkonyi Nándor iroda-lomtörténete is melegen méltatja. S amikor 1933-ban a Sötétség könyv-alakban is megjelenik, a prózaíróvá avató mozdulattal Németh László és Móricz újból, Szabó Lőrinc és Kardos László pedig első alkalommal nyújtja feléje a kezét.
A Sötétségben csaknem mindaz együtt van, ami korai írásait jellem-zi, azokat a hosszabb elbeszéléseket és kisregényeket, amelyeket pályája
első, mintegy tíz eszt.endőre terjedő szakaszában alkotott. Egyke, földnél-küliség, sötét vajákosság, gyilkosság, kemény napa asszonyok uralma ...
Ez a miliő Kodolányi szellemi szülőföldje, az Ormánság munkásságának valósággal „életmetaforája", írói világképének egyik összetevője, tartó-pillére. Az Ormánság a század első évtizedeiben még jellegzetes dunán-túli kistáj, etnikai sajátosságokat fölmutató, környezetétől elkülönülő vi-dék. A néprajztudomány nagyjában a Sellyétől Siklósig elt.erülő Dráva mentét számítja ide. Lapos, erdős, ligetes, vízjárta táj. Az emberek fő
ként állattartással és kukoricatermesztéssel foglalkoznak. A lakosság ösz-szetételét a török hódoltság utáni bet.elepítés nem zavarta meg. Színma-gyar vidék. A táj kutatói a népesség eredetét a honfoglalásig vezetik visz-sza. A török időkben a reformáció hatására kálvinista hitre tért. Földraj-zi elzártsága miatt a táj sokáig megőrizte etnikai jellegzetességeit. Az asz-szonyok jellegzetes ruhadarabot hordtak, a biklát. Virágzott a szövés-fonás. Éltek a nép4agyományok, a népdalok, a népszokások, a népnyelv
ősi, csaknem középkori - a kódexek nyelvére emlékeztető - színei. Az Ormánságot a századforduló táján megindult demográfiai és szociográfiai kutatás emelte a köztudatba. Az akkori Magyarországon itt volt a legala-csonyabb a népszaporulát, 'sőt az egyke következtében nem nőtt, hanem fogyott a lakosság. A családok a születésszabályozásnak, a magzatelhaj-tásnak roppant primitív módjaival éltek. Javasasszonyok, Piókás szülék kurálták meg a fiatalasszonyokat, s ennek gyakran emberhalál lett a kö-vetkezménye. Az egyke elterje~ését különféle okokkal magyarázták vizs-gáló~. Voltak, akik a gazdasági körülményeket, a nagybirtokrendszert, a földnélküliséget, a szegénységet hangsúlyozták, mások inkább erkölcsi okokra vezették vissza. Kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszott az. ,,anyajogú társadalom" e tájon továbbélő maradványa, a napaasszo-nyok uralma, az a tény, hogy fiatal házasok gyermekvállalását a férj vagy az asszony édesanyjának az akarata határozta meg.
Kodolányi közelről ismerte az Ormánság világát, társadalmi beren-dezkedését, etnikai sajátosságait, az itt élő emberek szokásait, fölmérte-az egyke következrriényeit,' látta a bedeszkázott ajtajú és ablakú házakat1 ,A népesség fogyásában a magyarság szétszóródásának, erodálódásának . ve.:..
7 'O'J Forrás 97
·-. '·
szélyét gyanította. 1927-ben Hazugság öl címmel memorandumot írt a·
képviselőház alelnökéhez az egyke-kérdésről; s már ezt megelőzően elbe-szélések sorában hívta föl a figyelmet az egyke következményeire, a szü-letésszabályozás, a magzatelhajtás embertelen formáira. (Más kérdés, hogy azóta:fény derült: az egyke nem egyetlen magyar kístáj jellegzetessége csupán. Ma már az egész ország egyetlen Ormánság: a népesség fogyása az egész magyarságra jellemző.)
.. A Sötétség témája - akár hallotta a történetet az író, akár személye-sen ismerte alakjait - a valósághoz tapad, a cselekmény meghatározott helyen és időben játszódik Az Ormánságban vagyunk, az első világhábo-rút; a szerb katonai megszállást követő időben. A történés az író, az elbe-szélés jelen idejében zajlik. Kodolányi egyetlen emberi sors, Juli halálá-nak fölmutatásával lázít az embertelenség ellen. Környezete nem akarja megölni Julit, mégis gyilkosa lesz. Itt „heptikában" ,,kurálják meg" a fiatalasszonyokat, akik valójában a primitív körülmények között végre-hajtott abortusz következtében halnak meg. Itt az emberek anyagiasak, fukarak, képmutatók, durvák, szemforgatók; a kutyában több vonzalom és szeretet van az áldozat iránt, mint saját édesanyjában - mondja az író.
A Sötétség műfaja hosszabb elbeszélés. Terjedelmesebb, mint az egyetlen életmozzanatot megragadó novella, s rövidebb, mint a több szá-lon futó cselekményt mozgató kisregény vagy regény. A műfaj remekeit a 19. század második feiének nagy orosz prózaírói alkották meg; a klasz-szikus példák Csehov írása, A 6-os sz4mú kórterem, valamint Tolsztoj re-meke, az Iván Iljics halála. Kodolányi nem véletlenül fordult e műfaj
hoz: ifjúkorának legkedveltebb olvasmányai a nagy orosz realista
elbe-szélők voltak. A hosszabb elbeszélés pályája kezdetén uralkodó műfaj
lesz; ilyenek a Böbék Samu búcsúja, a Szép Zsuzska, a Börtön című írá-sa is.
A Sötétség a hagyományos cselekményépítés elvét, a hármas egység klasszikus törvényét követi: a zárt cselekmény egyetlen színhelyen, egyet-len ormánsági falusi házban s mindössze három nap leforgása alatt ját-szódik. Az író az elbeszélést sor kihagyásokkal tagolja négy részre. A. ré-szek, a cselekménymozzanatok ok-okozati viszonyban kapcsolódnak egy-máshoz. Az első nap este Kaszásék házában vagyunk. Mindenkit megis-merünk, akinek fontos szerepe lesz a történésben. Itt van Juli, a fiatalasz-szony; Juli anyja; Zsuzsi, Kaszás Samuné,_ János anyja és Bazsó Mári, a szomszédasszony. Az asszonyok fonnak és beszélgetnek. A jelenet két problémát exponál. Az egyik: a beszélgetésből megtudjuk, hogy Juli gyer-meket vár, kisfia után a másodikat, de a három idős asszony ellenzi a család gyarapodását. A másik probléma: megérkezi~ a házba Kaszás Samu és fia, János, akik a lőrinci vásárban jártak, tinókat adtak el, de János a két tinó árát elkártyázta a kocsmában. A két probléma összefonó--dik: a fölbőszült János leüti feleségét. A második nl:l.p reggelén rövid idő
re megváltozik a cselekmény színhelye: a falu utcáján · és Piókás szüle konyhájában vagyunk. Zsuzsi a Piókás szüléhez siet, közben elhinti a hírt:
Juli lázas, heptika bántja. Valójában azért keresi föl, és hívja el Piókás szülikét, hogy az „megkurálja'' a fiatalasszonyt, azaz szakítsa meg terhes-. ségét; Ami a második nap délelőttjén történik, annak színhelye újból
Kaszásék háza. Juli be~gen fékszik, láz gyötri, félrebeszél; Ott van körü-98
~]
lötte anyja, férje, Mári néni. Talán ez az elbeszélés legdrámaibb jelenete:
a beteg fiatalasszony előtt már halálára céloznak, s füle hallatára beszélik meg a temetés lehetséges költségeit. Közben megérkezik Kaszásné és a szülike. Az öregasszonyok kiküldik Jánost a szobából, és megkezdődik
meleg vízzel és zsírral a „kezelés", a beteg fiatalasszony „kurálása".
A harmadik nap este ismét Kaszásék házában járunk. Juli meghalt, vir-rasztására újból egybegyűlnek mindazok, akikkel már találkoztunk: Mári néni, Juli anyja, Kaszásné, János, Samu bácsi és a kis Józsika. Beszállin-góznak a házba a halottnézők. Az élőket csak az foglalkoztatja: ki sirassa el Julit? S a gyilkosok, akik egyetemlegesen felelősek a fiatalasszony ha-láláért, most azon marakodnak: ki a hibás azért, ami történt?
Az író számára az ábrázolás két fő eszköze a leírás, az írói narráció és a párbeszéd. Főként a párbeszéd. Az írás terjedelmének mintegy négyötödét dialógusok töltik meg. Az egész elbeszélést egy-egy hosszabb
hangulatfestő, leíró rész, némileg érzelmes tájkép keretezi, s a párbeszé-des részeket, a „jeleneteket" is egy-egy rövidebb leírás szakítja meg. Az írói narráció és a dialógusok csaknem szabályos, egymást váltó sorrendje sajátos ritmust ad az írásnak. Az elbeszélés „szcenirozása", a cselekmény egysége, az azonos színhely, a párbeszéd domináns szerepe valósággal je-lenetekre bontja a Sötétséget. Az írás drámai fölépítése annyira nyilván-való, hogy - akár a világirodalom számos, hasonlóan szerkesztett hosszú elbeszélését, például Dickens Karácsonyi énekét vagy Hemingway Francis Macomber rövid boldogságát - nem nagy erőfeszítéssel
színpad-sierűvé illetve rádiójátékká lehet alakítani. Ezt érezte meg Kodolányi, amikor a Sötétség motívumainak fölhasználásával Fölindulás címmel drá-mát írt, melyet 1939-ben mutattak be először a Belvárosi Színházban.
Az elbeszélés dramatizálását magunk is elvégeztük, amikor rádiójátékot formáltunk belőle. Annak bizonyságára, hogy, mennyire drámai az írás, szerkezete s mennyire színpadszerűek dialógusai, a Sötétség rádióban el-hangzott változatából idézünk egy rövid részletet (az elbeszélés elejét).
A jelenet két „főszereplője" Zsuzsi és Bazsó Mári. Dialógusukat Juli és anyja párbeszéde vezeti be, majd két alk-alommal Juli szavai szakítják meg.
JULI (a szomszédasszony felé, rövideket köhécselve) Mári néném, én csak aszondom, megveri az Isten, aki megteszi. Biza megveri. Lá, akkor is azt mondtam_: nem élök fön többet, hogyhát azomba meghalok, mikor az az átkozott vén banya megkúrát. Akkor fönfogadtam: én nem. Többet nem. Ha tizenkettőt ád az Isten, azt se bánom, maj fönneveködnek. · De én többet nem. Egy nyommá se mehessek ennen, ha megteszöm.
JULI ANYJA (szörnyülködve) Látitok-e, úgy-e, hogy csak bolond ez
a Juli? _
ZSUZSI (éles hangon) Az én időmbe bezög nem így vót. Láttá vóna engön'i. Rosszabb vótam a cselédné is. Zsuzsa így, Zsuzsa úgy, hajnaltól estig cibátak napamasszonyék. Nem úgy, mint tégöd. Osztán lá, ett vagyok mast is, me_gtartott az Isten.
BAZSQ MARI Biza Juli, meg kee foganni a jó szót.
ZSUZSI (rikácsolva) Há a fenébe még egy gyerök? Ki győzné vaj?
A _Józsikára se jut annyi vagyon, hogy beléfúna. Osztán mast még egy?
A rossebb! Csak akkéne.
·_JULI (reszketve) Megver az Isten, megver, meglátik.
,.
99ZSUZSI Ver a fenét! Engöm se vert. Ett vagyok Iá mast is.
BAZSÓ MARI (magyarázón) Az Isten azért adta az emböri eszt, hogy éjön vele. Az embör nem patkán, se pocok, hogy unos-untig hullajtsa a kölykét. Nohát. Arra való az esz, hogy éljünk vele.
JULI (a szomszédasszony felé fordulva) Hát Mári neném is eekövet-te?
BAZSÓ MARI Vaj melyőnk nem, kegyös lányom? Lá az embör egyre szaporodik, a főd meg nem. S~ száj, sok kenyér. fgy van ám. Jaj, verágom, ha minnyát megszülné az asszon, akit meg kéne, há lennénk?
Mi jutna az örökségbü egynek-egynek? Ett van Iá a te urad is. Hogy gür-cöl, futosgál, túri a fődet, vásárra men, tesz-vösz, kocsmába se jár, osztán még se lesz annyikátok, hogy a Józsinak elég lenne.
ZSUZSI (bólogatva) Igaz, igaz. Lá hutyan kibeszéli.
BAZSÓ MARI Osztán neköd is mennyit kee futosgáni loakhó, marhákhó, még vasárnapod sincs. Hát a fonás, szüés, mosás, . meszelés, igaz-e?
ZSUZSI Igaz, igaz. Való.
BAZSÓ MARI No Iá. Akkor osztán gyerünk még a gyerököt pilá-gatni. Igaz-e?
ZSUZSI Igaz. Jó mondod, Mári.
A jelenet, az elbeszélés első párbeszéde nemcsak az írás alapprob-lémáját (Juli gyermeket vár) exponálja, n~mcsak azonnal a történés kö-zepébe rántja az olvasót, hanem arra is alkalmas, hogy négy ember, négy asszony karakterét föltárja. A Sötétségből nem hiányzik az írói leírás, a
külső jellemzés sem (például Piókás szüléről mondja az író: ,,Kerek arca
külső jellemzés sem (például Piókás szüléről mondja az író: ,,Kerek arca