Kisebbségek felsőoktatása és új intézmények

Részben a rendszerváltás, gazdaságpolitikai átalakulás, a nemzetállamok létrejötte, de a felsőoktatás nemzetköziesedése is szerepet játszott az euró-pai kisebbségek felsőoktatási, intézményszervezési törekvéseiben.

Az egyetem a nemzetépítés fontos eszköze, melynek egyik fő célja,

„a politikai-kulturális berendezkedés számára lojális elitet, illetve szak-értői réteget képezni”. Mivel a kisebbségek világszerte alulreprezentáltak az egyetemi képzésben,¹⁵ ezért számukra a felsőoktatás, annak intézményi szerveződése nagyon fontos (Salat, 2012). A kisebbségi oktatás asszimilá-ciós (1.), konszolidáasszimilá-ciós – önálló intézmények általi társadalmi integráció

14 Wekerle Terv: a Nemzetgazdasági Minisztérium és a határon túli magyar lakta régiók bevonásával kidolgozott gazdaságfejlesztési terv, amely egy egységes medencei Gazdasági Térség megteremtésének az alapjai célozza meg. A Kárpát-medence gazdaságának komplex fejlesztésében helyet kapnak a munkaerőpiac (integráció, információ), szakképzési rendszer ekvivalenciája, magyar nyelvű oktatás (tananyagfejlesztés), határokon átívelő, hálózatos felnőttképzési, felsőoktatási és kutatásfejlesztési együttműködések fejlesztési feladatai is (NGM, 2012). Ezzel a régóta nemzetpolitikai kérdésként kezelt Kárpát-medence és a határon túli magyarság

„ügye” kormányzati hátszelet kapott, amire eddig – Papp Z. (2006a, 2010a) kutatási eredményeire hagyatkozva – nem volt példa, hiányzott a stratégiai fejlesztési megközelítés.

15 Ezt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1353. sz. 1998-as: „Ajánlás a kisebbségek felsőoktatásban való részvételéről” c. jogi dokumentumában is alátámasztja, és ajánlásokat fogalmaz meg az európai államok nemzeti oktatáspolitikája irányában (asszimilációt elkerülő, a kisebbségek igényeit figyelembe vevő oktatáspolitika kialakítása a cél) – (Salat, 2012). A Kárpát-medence régióiban élő kisebbségi közösségeknél is ugyanezt az alulreprezentáltságot emelik ki. A felsőfokú végzettséggel rendelkező kisebbségiek részaránya, a többségi népességhez viszonyítva (átlagosan 50%-kal) alacsonyabb, lásd részletesebben: Szabó, 2006; Albert, 2009;

Orosz, 2006; Kész, 2010; Gábrity Molnár, 2006; Csete et al., 2010. Csete és szerzőtársai (2010) a következő százalékarányokat mutatják be, régiónként, a kisebbség–többség viszonylatában: Románia 7,8–10,0%, Szlovákia 5,4–9,8%, Szerbia 6,1–9,4%, Ukrajna 5,2–12,4%.

(2.), és reformista – alternatív, a kisebbségi-többségi együttműködésekre alapozó, helyi társadalmi (3.) oktatáspolitikai törekvések formái jelennek meg Európában (Kozma, 2005a: 18.).

A kisebbségi oktatás világszerte problémát, konfliktustereket jelent (Kozma, 2005; Berényi, 2005; Papp Z., 2012). A kulturálisan megosztott társadalmak, marginális, etnikai, nyelvi, vallási identitásjegyek alapján megkülönböztetett csoportok – feszültséghordozók (Salat, 2012: 49.). Koz-ma (2005a: 13–14.) „kockázati régiókként” említi meg Európában a skóci-ai–walesi, a Benelux államok (flamand–vallon, német, holland), a balti kö-zösségek (német–orosz, litván–lengyel, vagy a problémamentes finn–svéd) kisebbségi oktatási ügyeit. Ugyanígy a mediterrán térségben a baszk, a dél-tiroli, az izraeli arab közösség, vagy a közép-európai kisebbségi német és szlovén közösségek oktatását is konfliktusjegyeket hordozó „területekként”

határozza meg. Itt kell továbbá megemlíteni a Balkán térségén élő albán, macedón, bosnyák, bolgár–török, vagy a cigány/roma közösségeket is. Ezek a közösségek, a felsőoktatás szempontjából, változó intézményi megoldáso-kat tudtak közösségük számára kiharcolni, a történelem folyamán.¹⁶

16 Spanyolországban, Salat (2012) az európai kisebbségi felsőoktatás esetében kiemelkedő példákként említi a katalán, baszk és galego (galíciai) nyelven oktató intézmények létrejöttét. Katalóniában 12 egyetemen (katalán és kasztíliai [spanyol] nyelven), Galíciában 3 egyetemen (galego és kasztíliai [spanyol] nyelven), a Baszk Autonóm Közösségben egy egyetemen (spanyol és baszk nyelven) folyik az oktatás, amelyek közül néhány már a XV. században is létezett (Barcelonai Egyetem). Belgiumban az alkotmányos berendezkedés (1970) következtében egy-egy flamand és vallon nyelvű, önálló felsőoktatási intézmény jött létre, intézményi szétválással (Leuveni Katolikus Egyetem és a Brüsszeli Szabadegyetem). Svájc példája a nyelvi egyenjogúságot, a nyelvi közösségek fennmaradását, és nem a kisebbségvédelmet (annak harcait) örökíti meg. A Fribourgi/Freiburgi Egyetem (1886) német és francia kétnyelvű (illetve angol nyelven is képzést folytató) intézmény. További példaértékű kisebbségi intézmények, a svéd kisebbség számára létrehozott finnországi egyetemek (két önálló, svéd nyelven oktató intézmény – Abo Akademi [1918] és a Hanken Svéd Gazdasági Főiskola [1909] Turkuban, valamint további öt finn és svéd nyelvű felsőoktatási intézmény).

Olaszországban, Dél-Tirolban két vegyes nyelvű felsőoktatási intézmény jött létre:

Bolzanói Szabad Egyetem (1997) háromnyelvű (német [és landin], olasz, angol) interkulturális (ugyan kis létszámú: 3 500 hallgató) intézmény és a Claudiana Egészségügyi Főiskola (2002) – (Salat, 2012; Polonyi, 2005; BSZE, 2013). Polonyi (2005) a Bolzanói Szabadegyetemmel kapcsolatban egy fontos alapítási momentumot említ: a helyi-regionális elit érvelését a német 24 és 65 év közötti népesség kirívóan alacsony, 5%-os felsőfokú végzettségű részarányára, továbbá a „saját elit” képzését szolgáló intézményi keret szükségességére alapozta. Salat (2012) további, a kulturális megosztottság következményeként létrejött intézményt említ az Egyesült Királyságban a walesi Aberyswyth Egyetemet (1872), walesi és angol nyelvű képzésekkel, továbbá

Kozma (2005a) az európai integrációról, mint a többségi közösség nyo-másgyakorlási folyamatairól (közösségi jogi, politikai, igazgatási normák) számol be. Tény, hogy a kisebbségi felsőoktatás folyamatos „kontroll” alatt áll (Mandel, 2005, 2007; Papp Z., 2012), mégpedig a nemzetállam ellenőr-zése alatt. Mandel (2005) a kisebbségi felsőoktatás állami fennhatóságtól történő „megszabadulását”, akadémiai autonómia érvényesítését, a magán-szféra (alapítás) irányába történő elmozdulással próbálja kompenzálni. A kisebbségi, illetve vegyes lakosságú régiók felsőoktatási-kulturális igényei eltérnek a homogén lakosságú térségekétől (Tóth Pál, 2005: 31.; Kozma, 2004), a felsőoktatás területén kialakult intézményi modelljeik is eltérnek az egynyelvű, egykultúrájú egyetemektől.

Salat (2012: 50.) megfogalmazásában „a […] nyelvi jelleg, a kulturális sajátosságokat tükröző tartalom és az intézmények fölött gyakorolt ellen-őrzés – alkalmassá teszik ezeket az intézményeket arra, ami a marginális helyzetű közösségek számára a legnagyobb kihívás: a kulturális reproduk-ció […]” egy domináns kultúrán belül. A nyelv kérdése Papp Z. (2012: 10., 14.) megfogalmazásában „az állami és kisebbségi nacionalizmus között formálódó” jelenség. Túldimenzionált „az anyanyelv fontossága” (a hatá-ron túli magyar közösségek esetében), és más fejlesztéseket háttérbe szorít,

„az oktatás” komplex igény- és követelményrendszerén is felülemelkedik.

Polonyi (2005: 86.) megfogalmazásában – modern, európai intézményi pél-dákra hivatkozva – „a többségi elvű államnacionalizmusok felett eljárt az idő […]”, a nemzeti identitás, globális, európai viszonylatban formálódik.

A többnyelvű közösségek lépéselőnyben vannak, és sikeresen illeszkedtek az európai kommunikáció kontextusába is. A többnyelvű egyetem (kisebb-ségekkel tarkított, határ menti régiók esetében) jelenthet igazi és haladó-szellemű alternatívát az uralkodó, egynyelvű felsőoktatási intézményekkel szemben.

az írországi National University of Galway (1845) intézményt. A Nyugat-Balkán országainak vonatkozásában, Horváth (2010) szintén a nyelvi és kulturális megosztottság alapjain kifejlődő, több új intézményt említ, a rendszerváltást (és háborús forrongásokat) követő időszakban. Albániában Tetovóban 1994-ben albán, macedón és angol képzési nyelvekkel alakult új egyetem (4 000 hallgató), majd 2000-ben szintén Tetovóban, albán nyelven oktató South East European University (6 000 hallgató) és 2007-ben Štip-ben az állami Goce Dolčev Egyetem. Bosznia és Hercegovina területén a Mostári Egyetemből kivált Džemal Bijedić Egyetem, Montenegróban pedig a Mediterrán Magánegyetem jöttek létre, a ’90-es és főleg a 2000-res éveket követő békésebb időszakban.

3.2.3. Nyugat-európai kitekintés: Bolzanói Szabadegyetem