A vajdasági magyarok iskolaválasztási preferenciái

A hallgatókkal/fiatal diplomásokkal készített beszélgetések során újra bizo-nyítást nyert: a Magyarországon tanuló, diplomát szerző hallgatók érvelése között sokszor szerepel, hogy bizonyos képzés (pl. logopédia, marketing menedzserképző, gyógytornász, villamosmérnöki) „csak Belgrádban van”, vagy „csak szerb nyelven” tanulható, viszont ők „saját anyanyelvükön sze-rettek volna tanulni” és oklevelet szerezni, „minőségi, színvonalas oktatás keretein belül”, színes kínálat mellett.³⁹ A környezetnyelvvel kapcsolatos problémákat több esetben is hangsúlyozzák a fiatalok, másrészt a szakmael-sajátítás miatt (is) egyszerűbb anyanyelven tanulni.

(…) „Az volt. Volt nehézségem a nyelvvel. A kémia gyakorlatvezető asszisztens-nő az meg is jegyezte, hogy mi nem igazán értjük egymást. Nem tudom melyik gyakorlaton rossz kémcsövet vittem el, pedig azelőtt elmagyarázták, hogy hogy s mint, melyik kémcső hova megy, merre megy, és én elvittem valaki másét, és ak-kor teljes volt a kavar… nem értettem meg. (…) Hát, igyekeztem minden előadás-ra elmenni, hogy legalább halljam… Jegyzeteket nem igazán tudtam készíteni, csak a szomszédokét néztem. Meg a könyvek ott voltak, a könyvek azok adottak voltak, hál’ Istennek voltak könyvek, és akkor azokból készítettem a vizsgát. (…) Szótárral és hangosan. Elég kimerítő volt. És, hát, volt olyan szó, amit már tud-tam a szótárban, hogy hányadik oldalon van, de az, hogy mit jelent, az eszembe nem jutott.” – A Szegeden diplomázott fogszakorvos hölgy újvidéki egyetemi ta-pasztalatait idézi fel (fogszakorvos, Szeged–Magyarkanizsa).

38 Az észak-vajdasági régióban hiány mutatkozik főiskolai végzettségű, speciális szakkép-zettségű egészségügyi munkások, gyógyszerészek és szakorvosok iránt (Részletesen lásd: Takács, 2010c).

39 A megkérdezettek személyes véleménye szerint az intézményválasztást döntően befo-lyásolja a magyar nyelven történő tanulás lehetősége. Sok esetben a diploma munkaerő-piaci esélyei válnak marginálissá. Ez főként Szerbia esetében igaz, ahol a felsőoktatási kínálat szűkös, míg Magyarország a hallgatók számára nagy lehetőségeket jelent, szak-mai téren (egyéni szakszak-mai aspirációk, későbbi munkaerő-piaci perspektívák).

A számadatok és kvalitatív elemzések alapján láthatjuk, hogy a földraj-zi közelségnek, „a helyben tanulásnak” meghatározó szerepe van (a Sze-gedi Tudományegyetemre iratkozik a legtöbb vajdasági hallgató, másrészt a BCE zentai kihelyezett képzése a szülőföldön tanulás miatt játszik meg-határozó szerepet a régió felsőoktatásában). A közelség a Szerbiában tanuló hallgatók esetében is ugyanilyen fontos. Előbb tisztázódik a felsőoktatási intézmény helye (Szabadka elsősorban) és csak azután a konkrét szak. A ta-nulmányok költségei tovább optimalizálják a döntést: Szerbiában szempont, hogy az intézmény ne legyen távol a szülővárostól, hiszen így elkerülhető a költséges „bentlakás” az egyetemnek/főiskolának otthont adó városban, illetve ingázás esetén a rövidebb táv alacsonyabb útiköltséggel is jár.

A hazai felsőoktatási intézmények (köztük a magánkarok is) alacso-nyabb presztízzsel rendelkeznek – az interjúalanyok véleményét összegez-ve. Mégis egyre nagyobb számban iratkoznak vajdasági magyar hallgatók Szabadka környéki magánkarokra. Indoklásukban a következőket említik:

A szabadkai állami karon eluralkodó lehetetlen oktatásról számol be az adai közgazdász. Nem volt közvetlen kapcsolat az (indifferens) tanárok és a több ezer diák között, „inkább a sokat, de rosszul, mint a keveset, de jól elv” érvényesült; rosszak, idejét múltak voltak a tananyagok, egészen más volt a könyvben, mint ami a való életben (pl. informatika: a ’70-es évek számítógépeit tanulták a diákok, miközben az ezredforduló közeledett).

A szabadkai közgazdász-hallgató ezek és hasonló okok miatt is iratkozott magánkarra: „Teljesen mindegy, hogy hova fizetem be közel ugyanazt az összeget, de a magánegyetemen bár normális bánásmódban részesülök”

(kisebb a számonkérés, jobb az oktatásszervezés, értesítenek mindenkit a vizsgákról, sokkal flexibilisebbek, a tanárok pedig törődnek a hallgatókkal [nem „a zsarnok szerepét játsszák”, mint az állami karon]). Az adai ma-gánegyetemi diplomával rendelkező hölgy a következőket emeli ki: ember-központú oktatás, közeli tanár–diák viszony.

Továbbá meghatározó tényező a magyarországi oktatás- és támoga-táspolitika és a vajdasági magyar elitképzés támogató rendszerei⁴⁰ – ösz-töndíjak, kollégium megléte.Empirikus kutatásunkkal bizonyítást nyer: a magyar támogatás- és ösztöndíjpolitika deklarált célja – a szülőföldön való boldogulás – az esetek döntő többségében az egyéni érdek (egyéni haszon) alá rendelődik.

40 A Vajdaság esetében: pl. Módszertani Központ, Agora Iroda Szabadka, Vajdasági Ma-gyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék.

Kérdező: „És ha jól tudom, akkor az ösztöndíjszerződésben az van, hogy visszamennek, ugye? Volt egy ilyen kitétel benne.”

Interjúalany (okl. geográfus, Pécs–Zenta): „Igen, amíg diákok vagyunk, addig visszamegyünk. De amint nem vagyunk diákok, már nem megyünk vissza. Tehát ilyen önmegsemmisítő szerződés.”

Kérdező: „Tehát hogy is van? Amíg diák, addig…”

Interjúalany: „Addig kötelezve van arra, hogy tanulmányai után vissza-menjen. De amint nem diák, már nincs kötelezve, hogy visszavissza-menjen.”

Kérdező: „Akkor ennek mi értelem van? Ez ilyen látszat dolog, nem?”

Interjúalany: „Hát igen. Gondolom, ide is kellenek a szakemberek, vagy úgy gondolták, hogy kelleni fog, amikor megalkották ezt a törvényt. Meg fogy a magyarság, és akkor így akarják az értelmesebbjeit idevonzani.

Van benne ráció.”

Viszont a vajdasági magyar kisebbségi autonómia intézménye – a Ma-gyar Nemzeti Tanács (MNT) által kezdeményezett (2011/2012-es iskolaév), a Szerbiában megkezdett tanulmányok ösztöndíjaztatási rendszere – „a havi 150 euróként” emlegetett támogatáspolitika elgondolkodtatja a 2010-ben Magyarországra iratkozott fiatal egyetemistát. Ha újra kezdené, lehet, megfontolná, mert komoly támogatásról van szó, és a fiatalabb ismerősök is éltek már ezzel a lehetőséggel, aminek egyértelmű célja, hogy minél többen iratkozzanak be és tanuljanak a szülőföldön.⁴¹

„(…) Vannak azért fiatalabbak is, akiket ismerek, és őtőlük hallottam, hogy most nagyon sokan gondolkodnak, hogy ide jöjjenek, vagy oda, mert hogy lehet, hogy jobban megéri oda, mert itt nem biztos, hogy kap-nak ösztöndíjat, ott viszont, ha bekerül, akkor kap.” – a 2010-ben a Sze-gedi Tudományegyetemre iratkozó fiatal egyetemistát idézve (gyógype-dagógia-hallgató, Szeged–Ada).

41 A Szerbiában készült interjúk alapján az a benyomás rajzolódik ki, hogy a Szerbiában tanuló vajdasági magyar hallgatók nincsenek tudatában a rendelkezésre álló állami ösz-töndíj-lehetőségeknek. Állami ösztöndíjat nem is pályáznak meg a hallgatók, mert „ne-héz megkapni”, de sokan nem is ismerik ezt a kategóriát. Vállalati ösztöndíjat említett egy interjúalany, míg a többi hallgató mind (kizárólag) a szülők anyagi támogatásával végezte tanulmányait. Az is jellemző, sőt általános jelenség, hogy minden hallgató al-bérletben lakott a tanulmányai során. Nem pályázzák meg a kollégiumot, nem veszik igénybe az állam által adott támogatási lehetőségeket. Megelégedetten jelentik ki, hogy ők tandíjmentesen (állami támogatott képzésen – „budzseton”) tanultak, de más pótlóla-gos anyagi támogatást nem kaptak.

4.4. Magyarországi és szerbiai diplomák