3. Az egyetem létrehozásának megkerülhetetlen feltételei
3.4. Forrásszabályozási alternatívák, támogatáspolitika és
Egy önálló intézmény alapításának tervezésekor, az alapításhoz szükséges források nagysága, illetve a fenntartás költségeinek sarkalatos kérdései merülnek fel. Az alapításhoz szükséges pénzeszközök nagyságát, konkrét elaborátum nélkül, nehezen lehet előrevetíteni (épületvásárlás és építés, berendezések beszerzése, könyvtárfejlesztés stb.). Jelen pillanatban, az ala-pításban érdekelt intézmények rendelkeznek (a város különböző pontjain) épületekkel.48 A későbbi infrastrukturális beruházásokban, a helyi-regioná-lis elit számít magyarországi támogatásokra, annak ellenére, hogy tisztában van a támogatási rendszer korlátaival.
Az anyaországi, aktuális politikai hatalom általi támogatáspolitika fo-lyamatos bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot jelent (további negatívu-mokkal fémjelezve: összetett forrás-allokáció, áttekinthetetlenség, integrá-latlanság, nem megfelelő pályáztatási gyakorlat).
48 A szabadkai városvezetés részéről elhangzott a kaszárnya épületének megvásárlási szán-déka (ami egyébként egy romos épület), ahol a teljes egyetemi campus helyet kaphatna.
„Csak alkalmi, kiegészítő támogatások érkeznek Magyarországról. Az eddig kialakult alapítványi támogatási forma alkalmatlan, ezért nor-matív támogatás szükséges, amely a magyar költségvetésben elkülönít-ve szerepel. Előnyös lenne a magyarországi szakértői közreműködés az egyetemszervezésben, és a magyar–magyar szakértői csoportok folya-matos működtetése.” – Az egyetemalapító bizottság (Szabadka) tagjának véleményét idézve.
Egyed (2005: 57.) megfogalmazásában a magyarországi támogatások
„esetlegesek, nagyságrendjük, sőt felhasználásuk mindig a politikailag, ide-ológiailag determinált, aktuális költségvetési alkuktól és a markánsan per-szonifikált másodlagos redisztribúciótól függ”. Gábrity Molnár (2005b: 65.) a felsőoktatás és kutatás támogatásának folyamatát (a Vajdaság esetében)
„be nem fejezettnek” tekinti. Kutatásaiban kiemeli: a fogadó intézmény-rendszer, illetve a társadalmi légkör (háborús hangulat, nacionalizmus, bizalmatlanság, félelem és aggodalom) sem volt megfelelő ezen eszközök fogadásához. Regionális összevetésben jogos Gábrity Molnár (2006b) meg-jegyzése: a négy határon túli (nagy) régió49 közül csak Vajdaságban nincs még olyan magyar oktatási intézmény, amelyet az anyaország folyamatosan támogatna.50
Látva a Kárpát-medence más régióban, folyamatos magyar támogatások által működtetett intézmények komoly pénzügyi fenntarthatósági hiányos-ságait, a vajdasági helyi-regionális elit állami alapítású intézmény létreho-zásában gondolkodik (szerbiai költségvetési támogatás), és a magyar támo-gatáspolitika kiegészítő forrásait, elsősorban az oktatás minőségi feltétele-inek javítására irányozza elő. Így a hangsúly a tartományi/szerbiai forrás-szabályozási kondíciók feltárására és maximális kiaknázására tevődik.
49 Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság.
50 A mintegy 210 millió Ft értékű támogatás (11 év távlatából) kb. 50%-a képviselt intéz-ményi támogatást (kertészeti főiskola, magyar tanszék), míg másik fele ösztöndíjazás-ban hasznosult. A Kárpát-medence többi nagyrégiója határozottabb felsőoktatási tá-mogatásban részesült az elmúlt évtizedben. A támogatások mindössze 4,65%-a jutott a vajdasági magyarság felsőoktatási igényének kielégítésére. A teljes határon túli támoga-tások mindössze 12%-a jutott közvetve/közvetlenül a felsőoktatás támogatására, míg 4%
K+F támogatásokra a Kárpát-medencében (Egyed, 2005). A támogató intézmények kö-zül a legfontosabbak: az Illyés Közalapítvány, a Művelődési és Közoktatási Minisztéri-um/Oktatási Minisztérium/Nemzeti Erőforrás Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány, a Szülőföld Alap, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Domus Hungarica, a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíjprogram és más támogató szervezetek voltak.
Rác (2008) kutatásaiban bemutatja a szerb oktatási rendszer forrássza-bályzási kompetenciáinak részleges megosztását az önkormányzatok/tarto-mány és köztársaság viszonylatában. A felsőoktatási intézményekben dol-gozók bérét az állami költségvetésből biztosítják. A tartományi alapítású felsőoktatási intézmények esetében, a VAT költségvetéséből51 eszközöket biztosít a főiskolák és az Újvidéki Egyetem működéséhez és programjaik végrehajtásához, továbbá a beruházási és folyó karbantartási munkálatok pénzelésében is részt vállal (alapítói jogok). Ez mégsem jelent valós de-centralizációt, ugyanis a tartomány (önálló jövedelmek, önálló monetáris és fiskális autonómia hiányában) nem rendelkezik megfelelően koncentrált materiális kondíciókkal. A tartomány költségvetése a köztársasági költség-vetés függvényében alakul. „Átruházott és átutalt (költségköltség-vetési) transzfe-rek” által valósulnak meg a tartomány „átruházott jogai és kötelezettségei”.
Ettől eltekintve, a fenntartható pénzelés (állami alapítás és költségvetési támogatás) kérdését illetően a tartományi oktatási titkár (Újvidék) nem lát finanszírozási korlátokat tartományi szinten:
„Gyakorlatilag két kar [MTTK, SZMSZ – kari szintre emelését követő-en] már pénzelve van, egy harmadik kar kellene. Egy olyan tudomány-ágat kell egyetemi kar formájában Szabadkán létrehozni, amely kielégíti a társadalmi igényeket is, másrészt a tudományágak felosztásával össz-hangban van, és főleg, amire tudunk megfelelő tanárokat találni, hogy akkreditálni tudjuk az új programokat (ez lehetne mondjuk környezetvé-delem, művészetek…).” Egyedül az új tudományterületet lefedő „karhoz”
hiányzik bizonyos pénzügyi támogatás, amit a tartományi költségvetés-ből lehetne biztosítani.
51 Az önálló (állami, tartományi alapítású) felsőoktatási intézmények finanszírozása a kor-mánnyal (minisztériumi véleményezéssel) kötött szerződés alapján történik, adott költ-ségvetési évben. Az intézmény anyagi forrásokat az alapítótól, donációkból, tandíjakból, saját – kereskedelmi tevékenységből származó – jövedelmekből, pályázati pénzekből és egyéb forrásokból valósíthat meg. A tandíjak nagyságát az intézmény belső szabályzatai alapján, maga határozza meg (Zakon, 2005, 57–58., 61. szakasz).
4. LÉTEZIK-E „KÖZÖS NEVEZŐ” AZ ÁLLAMI