Kiemelt képzőművészeti alkotások

Zsolnay kerámia – 1853-ban Zsolnay Miklós alapította Pécsett a porcelán üze-met, amelyet fia, Vilmos virágoztatott fel a fagyálló pyrogránit csempék gyártá-sával, valamint a porcelánfajsz előállításával. Wartha Vince nevéhez fűződik az egyedülálló eozin máz alkalmazása a kerámiákon, ami világhírnevet szerzett az üzemnek.

Herendi porcelán – 1826-ban Stingl Vince a Veszprém megyei Herenden alapí-totta az üzemet, melynek kézzel, művészi igénnyel festett virágos, lepkés mintá-jú termékei világhírűvé váltak, különösen, miután az 1851. évi Világkiállításon maga Viktória királynő is rendelt tőlük egy készletet. 1884-ben állami kézbe ke-rült az üzem, ahol 1925 után kisplasztikákat is kezdtek gyártani. Az exportra je-lentős mennyiségben termelő gyárat 1993-ban privatizálták, de helyi és negyed-részben állami tulajdonban maradt.

Ajkai kristály – az 1878-ban Neumann Bernát által alapított bakonyi üveggyár ma csaknem kizárólag exportra termel igényes kivitelű káli- és ólomkristály kelyheket, tálakat, korsókat és díszmű üvegeket.

Hollóházi porcelán – a Zempléni-hegységben, a mai Magyarország legészaki-abb fekvésű település kőedény-gyárát 1832-ben létesítették. Istványi Ferenc irá-nyítása alatt 1860-1902között a termékek művészi színvonalra emelkedtek, el-kezdték a finomkerámia és a porcelán gyártását is. Az államosítás (1948) után 1977-ben Szász Endre festőművész irányításával az üzem termékei visszanyer-ték művészi kvalitásukat, s sajátos grafikával díszítve világhírnévre tettek szert.

Halasi csipke – Európában méltó versenytársa a brüsszeli és a velencei csipké-nek, több világkiállításon is díjakat nyert. 1902-ben az erdélyi Dékáni Árpád (1861-1931) és a kiskunhalasi Markovits Mária (1875-1954) kezdték el a kunsá-gi népi motívumok megjelenítését a csipkevarrásban. 1952-től háziipari szövet-kezetként, 1992-től alapítványi keretek között történik a világhírű hungarikum előállítása.

59

Nagy magyar festők életművei:

2009-ben a Virág Judit Galériában „A 121 legszebb magyar festmény” című vá-logatás lehet egyik támpontja annak, hogy melyek azok a világhíres művek, amelyeket esetleg hungarikumként lehet említeni a festészetben. A legismertebb festők:

Markó Károly (1791-1802), Barabás Miklós (1810-1898), Zichy Mihály (1827-1906), Than Mór (1828-1899), Madarász Viktor (1830-1917), Lotz Károly (1833-1904), Székely Bertalan (1835-1910), Benczúr Gyula (1844-1920), Munkácsy Mihály (1844-1900), Mészöly Géza (1844-1887), Szinyei Merse Pál (1845-1920), Paál László (1846-1879), Deák-Ébner Lajos (1850-1934), Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919), Feszty Árpád (1856-1914), Rippl-Rónai József (1861-1927), Csók István (1865-1961), Fényes Adolf (1867-1945), Szőnyi István (1894-1960), Czóbel Béla (1883-1976), Derkovits Gyula (1894-1934), Egry József (1883-1951).

A legismertebb magyar festmények közül néhány:

Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce Homo (Munkácsy Mihály Trilógiája), Ásító inas, Siralomház, Vihar a pusztán, Rőzsehordó, Tépéscsinálók, Éjjeli csavargók, Köpülő nő, Honfoglalás, Fasor (Munkácsy Mihály), Majális, Pa-csirta, Lilaruhás nő, Szerelmespár (Szinyei Merse Pál), Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, Római híd Mostarban (Csontváry Kosztka Tivadar), A magyarok bejövetele (Feszty Árpád körképe), Budavár visszavétele, Vajk megkeresztelése, Hunyadi László búcsúja (Benczúr Gyu-la), Hunyadi László a ravatalon, Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtön-ben, Zách Felicián (Madarász Viktor), Egri nők, II. Lajos holttestének meg-találása, Dobozi Mihály és hitvese, Zrínyi kirohanása (Székely Bertalan), Testvérek, Napszámos (Fényes Adolf), Ménes a zivatarban, Fürdő után (Lotz Károly), II. Rákóczi Ferenc képmása (Mányoki Ádám).

Szobrászat

A hazai szobrászat két nagy korszakra osztható, úgymint az államalapítástól a XIX. századig („magyarországi” szobrászat), a második az azóta eltelt időszak, amelynek már nemzeti jellege van („magyar” szobrászat). A legnevesebbek kö-zül néhány: például a Gellérthegy tetején álló „Szabadságszobor” (Pálmaágat tartó alak) alkotója, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, a kolozsvári Mátyás király emlékmű alkotója Fadrusz János, a budapesti Hősök terének történelmi szobor-csoportját készítő Zala György, a Búsuló juhász ismert alakjának és a budapesti Petőfi szobornak a megformázója, Izsó Miklós, az Anonymus szobor alkotója, Ligeti Miklós. Európa legnagyobb bronzmadara a 14 méter széles tatabányai Turul emlékmű alkotója Donáth Ferenc, aki a Budai Várban lévő turul szobrot is készítette. Petőfi mellett a legismertebb magyar köztéri szobrok Kossuth

La-60

jost, Deák Ferencet, Széchenyi Istvánt, István királyt és Rákóczi Ferencet for-mázzák. Megemlíthető a sárospataki Iskola-kert – mint szobor park – és Buda-pesten a szocialista periódusban készült politikai témájú, a rendszerváltás után eltávolított köztéri szobrok gyűjteménye, a Memento Park a XXII. kerületben.

Építészet

Az ókori és középkori műemlékektől eltekintve a magyar települések épületál-lományában a XIX. századi klasszicista irányzatú műremekei maradtak fenn Péchy Mihály (1755-1819: a Debreceni Nagytemplom építője), Pollack Mihály (1773-1855, például: a Nemzeti Múzeum, a Sándor palota a budai Várban, a Ludovika az Orczy-kertben) és Hild József (1789-1867, például: az Esztergomi bazilika, a Szent István bazilika, az egri székesegyház) művészetében. A XIX.

század közepén megjelent a romantika hatása, melynek mestere Fesztl Frigyes (1821-1884, például a Vigadó, a Kálvin téri templom) volt. Szintén a romantiká-ból táplálkozott a dualizmus legjelentősebb építésze, Ybl Miklós (1814-1891, például: az Operaház, a Károly palota és a Fővámház – a mai Corvinus Egye-tem) neoreneszánsz művészete. A neogótika, neoromantika és a neobarokk leg-ismertebb képviselői Schulek Frigyes (1841-1919, például a Halászbástya, a János-hegyi kilátó, a lőcsei Városháza, a jáki templom) és Steindl Imre (1839-1902, például az Országház – Európa legszebb parlamenti épülete – és a Rózsák terei Szent Erzsébet templom) voltak. A különféle stílusokat ötvöző századfordu-lós eklektikus építészet mellett Lechner Ödön (1845-1914, például: Iparművé-szeti Múzeum, a Postatakarékpénztár, a kőbányai Szent László templom, a Kecs-keméti Városháza, a Szegedi Városháza) hozta létre a sajátos magyar népi építé-szeti formakincs elemeit felhasználva a magyar építéépíté-szeti szecessziót. Ennek legszebb hazai példája a kecskeméti Cifra palota (Márkus Géza).

A XX. század elején megjelentek a Bauhaus eszmék a magyarországi építészet-ben (például a régi Ferihegyi repülőtér, a Városmajori Plébánia templom). A II.

világháború után a szocialista realizmus eklektizáló klasszicizmusban nyilvánult meg (például a Műszaki Egyetem „R” épülete, vagy a gödöllői Víztorony). 1956 után megjelent az építészetben a funkcionalista, előre gyártott betonelemekkel operáló tevékenység, melynek eredményei a nagy panel lakótelepek (például Békásmegyer, Káposztásmegyer, Leninváros – a mai Tiszaújváros, Dunaújvá-ros, Kazincbarcika, Komló lakótelepei, az úgynevezett szocialista városok. A művészeti igényt a századfordulón Makovecz Imre (1935-2011: például a piliscsabai egyetemi campus épületei, a paksi Szentlélek templom, a sárospataki művelődési ház, a Sevillai Világkiállítás Magyar pavilonja, fürdőépületek, temp-lomok, középületek szerte az országban) és követői valósították meg, az úgyne-vezett organikus építészettel.

61