Kiegészít ő program- és szolgáltatáskínálat

A falusi turizmus jóval többet jelent egyszerű szállásadásnál, mivel a falusias hangulat, a helybéliekkel és a vendégfogadóval való viszonylag szoros kapcsolat, a kínált programlehetőségek és szolgáltatások éppúgy részét képezik, mint a tiszta környezet, rendezett porták, igényes vendéghelyek, melyek alapvető szolgáltatásokhoz (pl. posta, telefon, gyógyszertár, orvos) kapcsolódnak (Kiss, 2001:4). A falusi turizmusra egy komplex

„csomagként” kell tekintenünk, mely megfogható és megfoghatatlan elemeket egyaránt tartalmaz.

A 4. táblázat a falusi turizmusra leginkább jellemző szolgáltatókat gyűjti egy csokorba az általuk nyújtható szolgáltatásokkal együtt.

31

4. táblázat: A falusi turizmusra jellemző szolgáltatók és szolgáltatásaik

Szolgáltató Szolgáltatás

vendégfogadó

szállásadás, étkeztetés, házi gasztronómiai programok, házkörüli munkákba bekapcsolódási lehetőség, gyermekbarát szolgáltatások,

gyerekjáték, társasjáték, könyvek biztosítása vendégfogadó, helyi turisztikai szervezetek,

önkormányzat információszolgáltatás

vendégfogadó, kerékpárkölcsönző kerékpáros programok vendégfogadó, helytörténeti múzeum falusi életmód, hagyományok,

népszokások bemutatása

vendégfogadó, őstermelő mezőgazdasági munkába bevonás (pl. szüret, gyümölcsszedés)

vendégfogadó, őstermelő lekvár főzés, bogrács, kenyérsütés, disznóvágás, libator, szalonnasütés

őstermelő, kereskedő bioételek, nyers termékek értékesítése szőlőtermelő, bortermelő borkóstolás, pincelátogatás, bortúrák

őstermelő biotermékek feldolgozásába történő bevonás

méhész méhésztanfolyam

helyi vadásztársaság vadászat

túraszervező, túravezető

tematikus kirándulás, természetjárás, erdei gyümölcsszedés, gomba- és gyógynövénygyűjtés, madármegfigyelés

kézműves mester, helyi iparos

kézműves mesterségek bemutatása, tanítása, virág- és kosárkötés, gyógynövények szárítása, agyagfestés, kemenceépítés

lovardaüzemeltető lovagoltatás

helyi horgászszövetség horgászat, csónakázás

helyi iparos birkanyírás, gyapjúkészítés, nemezelés

faluközösség falusi ünnepeken való részvétel

Forrás: Antal-Csizmadia, 1992; Kiss, 2001; Kulcsár, 2003 alapján saját szerkesztés.

Koziel (2010) szerint „a vidéken gyakran előforduló szolgáltatások, mint szervezett lovagoltatás, kézművesség tanítása, hagyományőrzés, mesterségek bemutatása és egyéb kulturális szolgáltatások egy községben sem tekinthetők falusi turizmusnak, ezek mindössze a falu turizmusát gazdagító tevékenységek. Ellenben ha ezek bármelyikét a falusi szállásadó fő szolgáltatásához kapcsolja (jobb esetben csomagba szervezi), akkor az már a falu turizmusához kapcsolódó falusi turizmusként értelmezhető.”

32 2.1.3.4 A falusi szállásadás személyi feltételei

Mivel a falusi turizmus kulcsszereplője a falusi szállásadó, ezért a szállásadó személyes jellemzőit és a szolgáltatás-nyújtás kezdeti motivációját több tanulmány eredményére támaszkodva mutatom be.

A falusi szállásadással többnyire nők foglalkoznak (Ignác-Molnár, 1999; Kovács, 1993;

Bainé, 2003; Könyves, 2001; Getz-Carlsen, 2000; McGehee et al., 2005; Iorio-Corsale, 2010, valamint Sharpley-Vass, 2006). A szállásadók közel fele 41-60 év közötti, negyven százalékuk 60 éven felüli, különösen a nyugdíjas korú embereknek jelent munkalehetőséget a falusi turizmus (Bainé, 2003:1-17). A szolgáltató szektorban dolgozók és az adminisztratív munkakört betöltők aránya magas, a mezőgazdaságban tevékenykedők aránya alacsony (Bainé, 2003:4; Ignác–Molnár, 1999:164-165).

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló jogi szabályozás 239/2009. (X.20.) Kormányrendelet kizárólag tárgyi előfeltételeket fogalmaz meg, nem tér ki személyi követelményekre, így például a falusi vendégfogadó, vendéglátó képzés vagy a gazda- és gazdaasszony-képző tanfolyam elvégzése nem szerepel a követelmények között.

Bainé (2003:3-4) kutatási eredményei szerint a megkérdezett szállásadók negyven százaléka végzett el falusi vendéglátás tanfolyamot. Könyves (2001:127) vizsgálatából az derül ki, hogy a falusi szállásadók tizenhét százaléka rendelkezik speciális turisztikai képzettséggel, huszonkettő százaléka „háziasszonyi ismeretek” alapján nyújt szállásszolgáltatást. Sokan úgy gondolják, hogy ehhez a tevékenységéhez nincs szükség speciális ismeretekre, képzésre (Könyves, 2001:127). Kivételes Püspökladány példája (Könyves-Szabó-Tikász, 2009), ahol nyolc falusi szállásadó közül hét rendelkezik szakirányú végzettséggel. A megkérdezettek fele nem beszél semmilyen nyelvet még alapkommunikáció szintjén sem (Bainé, 2003:4;

Könyves, 2001: 127; Ignác-Molnár, 1999:161).

A foglalkozást tekintve a magyarországi és külföldi kutatások eltérő képet mutatnak. Míg hazánkban a falusi szállásadást jövedelem kiegészítés céljából végzik és a fő foglalkozás nem a mezőgazdasághoz köthető (Bainé, 2003:4; Ignác–Molnár, 1999:164-165), addig külföldön a szállásnyújtás megkezdése előtt is farmgazdálkodással foglalkoztak a falusi szállásadók (McGehee et al., 2005; Sharpley-Vass, 2006:1046).

Iorio és Corsale (2010:158) félig strukturált interjúiból kiderül, hogy Romániában a farmgazdálkodáshoz kapcsolódik a fő tevékenység (McGehee et al., 2005:284). Sharpley-Vass (2006:1046) kutatása alapján a megkérdezett szállásadók több mint hatvan százalékának volt a szállásadás nyújtás előtt farmon kívüli munkája.

A színvonalas szolgáltatáshoz nem elég a szállás biztosítása, elengedhetetlen, hogy a szállásadók tudjanak megfelelően kommunikálni a vendégekkel, rendelkezzenek a megfelelő ismeretekkel, képzettséggel, nyelvtudással (Kenéz, 1992:114; Bainé, 2003:16; Könyves et al., 2009:41-46).

33

Kenéz (1992:114) a vendéglátás általános szabályaira helyezi a hangsúlyt, beleértve ebbe a nemzetközi előírásokat. Kiemeli továbbá a pénzgazdálkodás, a beruházási tételek és a megtérülési feltétételek ismeretét.

Könyves és társai (2009:41-46) szintén fontosnak tartják az oktatást és a nyelvtudást, valamint további követelményeket támasztanak a szállásadókkal szemben, így például a higiénia, jó megjelenés, udvariasság, előzékenység, nem tolakodó magatartás és a vendégszeretet. Ezek ugyanúgy fontosak a jó falusi szállásadáshoz, hogy a vendégek elégedettek legyenek, élményekkel gazdagodjanak, visszatérjenek.

Ignác és Molnár (1999:163) falusi turizmus szállásadóira irányuló tanulmányában is a középiskolai végzettségűek aránya volt a legmagasabb, ezután a nyolc általános iskolai osztályt végzettek, majd a szakmunkás végzettségűek következtek, utolsó helyeken pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők szerepeltek. Ezen tanulmány alapján levonható az a következtetés, hogy a falusi szállásadók többnyire nem szakirányú végzettségük miatt kezdenek bele a falusi szállásadásba.