Innovációs Képesség Érettség Modell 2. verziója (ICMM v2)

Az Essmann-féle Innováció képesség érettség modell második verziója (ICCMv2) szerkezetében eltér az eredeti ICMM-től. Az eredetihez képest Essmann nemcsak a tartalomkategorizáláson, hanem az innovációs képesség érettségének leírásán is módosított.

Essmann modelljének keretét – ahogy az a 21. ábrán látható - a következő három dimenzió adja: (1) Innovációs Képesség Konstrukció, (2) Szervezeti Konstrukció és a (3) Képesség Érettség (Essmann, 2009:134-136).

Képesség követelmény p.n

Képesség követelmény p.m

Innováció képesség érettség modell

Innováció képesség terület 1 Innováció képesség terület p

Képesség követelmény 1.1

Képesség követelmény 1.2

Összeg-zés

Részlet

Követelmény alkalmazás 1.2.1

Követelmény alkalmazás 1.2.2

Követelmény alkalmazás p.n.1

Követelmény alkalmazás p.n.2

Követelmény alkalmazás 1.2.3 Követelmény alkalmazás p.n.3

Követelmény alkalmazás 1.2.4 Követelmény alkalmazás p.n.4

Követelmény alkalmazás 1.2.m-1 Követelmény alkalmazás p.n.m-1

Követelmény alkalmazás 1.2.m Követelmény alkalmazás p.n.m Végösszeg

3

29

239

97 21. ábra: ICCMv2 szerkezeti áttekintése

Forrás: Essmann, 2009:135.

Innovációs Képesség Konstrukció

A keret első dimenziója, az úgynevezett Innovációs Képesség Konstrukció a részletek két szintjét alkalmazza a szervezeti innovációs képesség leírására. A legmagasabb szintű komponenseket Innovációs Képesség Területeknek nevezi, a komponensek második szintjét pedig Innovációs Képesség Konstrukció Egységeknek.

A szervezeti Innovációs Képesség Területek meghatározása Essmann első (ICCM v1) és második (ICCM v2) Innovációs Képesség Érettség Modelljében pontosan megegyezik.

Essmann szerint az innovációs képesség három alapvető területen azonosítható (Essmann, 2009:135):

• Innovációs folyamat – azok a gyakorlatok, eljárások, tevékenységek, stb., melyek az ötleteket és/vagy a lehetőségeket koncepciókká alakítják, kifejlesztik és megvalósítják, és végül piac- és működőképessé teszik (melyek folyamatos finomítást és optimalizálást igényelhetnek);

Belső Külső 5. Integráció, szinergia és autonómia

3. Formalizálás és előrejelezhetőség Folyamatellenőrzés és kockázatmenedzsment

Innovációs stratégia és vezetés Struktúra és infrastruktúra Környezet és klíma Források és intézkedések Felfedezés Beolvasztás és megerősítés Magkompetenciák és technológia

98

• Tudás és kompetencia – az innovációs folyamat mind specifikus mind széleskörű tudást és kompetenciát igényel, akár létezik ez már a szervezeten belül, akár ki kell ezt még fejleszteni vagy meg kell szerezni. Ide tartoznak még a tudáshoz, a kompetenciákhoz és a

technológiához kapcsolódó menedzsment követelmények;

• Szervezeti támogatás – az innovációhoz vezető folyamat, tudás és kompetencia követelmények támogatásához szükséges struktúrák, erőforrások, intézkedések, infrastruktúra, stratégia, politika, vezetés, stb.

E három terület közül az innovációs folyamat adja a szervezet innovációs képességének magját és egyben a másik két terület felett helyezkedik el. A folyamatot a tudás és kompetencia terület tartja életben és mozdítja elő, s végül a szervezeti támogatás terület (pl.

kultúra, környezet) alapozza meg (Essmann, 2009:136).

Az innovációs képesség konstrukció három alapvető területét úgynevezett Innovációs Képesség Konstrukciós Egységekre osztjuk tovább. Ezek az egységek a magas szintű területek részletesebb megragadását teszik lehetővé. Az Innovációs folyamat egységek a következők (Essmann, 2009:137):

• Kutatás és összehangolás – a potenciálisan realizálható lehetőségek keresése és új ötletekre való fogadókészség, ezek koncepciókra való fordítása. Magában foglalja még a piac

megértését, a lehetőségek kontextusba helyezését, olyan aspektusok feltérképezését, mint pl.

technológiai időkeretek, szabályozások, társadalmi változások;

• Portfolió menedzsment – a szervezeti források, az elérendő lehetőségek, a jövőbeni lehetőségek és a létező értékajánlatok koordinálása annak érdekében, hogy elérjük és fenntartsuk a szervezeti stratégiával és ötletekkel lépést tartó projekt portfolió belső

egyensúlyát. Ide tartozik még az ötletek és lehetőségek tesztelése, átvilágítása és priorizálása;

• Konszolidálás és kiaknázás – megfelelő projekt menedzsment technika felhasználásával az elsődleges lehetőségek hatékony létrehozása, megvalósítása és kiaknázása;

• Folyamatellenőrzés és kockázatmenedzsment – az innovációs folyamat hatékony döntéshozatalon keresztüli vezetése és ellenőrzése, illetve az innovációhoz kapcsolódó kockázat és bizonytalanság menedzselése és enyhítése.

A Tudás és kompetencia egységeinek részei:

• Felfedezés – létező és új területek állandó kutatása, hálózatba vonása és az együttműködés fenntartása a tudásalapra építés és fejlesztés céljából;

• Beolvasztás és megerősítés – a kontextusbeli lényegi információ és tudás azonosítása, kivonása és megszerzése, illetve a szellemi tulajdon menedzsmentje;

• Magkompetenciák és technológia – a szükséges kompetenciák, technológiák és menedzsment fejlesztése és/vagy megszerzése.

99 A Szervezeti Támogatás egységeinek részei:

• Innovációs stratégia és vezetés – innováció-specifikus stratégia és célok fejlesztése és továbbítása, illetve innovatív magatartás támogatása és bátorítása;

• Struktúra és infrastruktúra – annak biztosítása, hogy a szervezeti struktúra rugalmas, adaptálható és innovációt elősegítő, és hogy a szükséges infrastruktúra készen áll az innováció támogatására és megvalósítására;

• Környezet és klíma – annak biztosítása, hogy a szervezeti eljárások, értékek, gyakorlatok és politika olyan környezetet és klímát teremtenek, amely elősegíti az innovációt;

• Források és intézkedések – az innovációba történő befektetés, a források hozzáigazítása az innovációs követelményekhez, illetve az innovációval kapcsolatos folyamatoknak és kimeneteknek megfelelő intézkedések meghozatala.

Szervezeti Konstrukció

Essmann (2009:138) a szervezet jellemzőit, aspektusait is megjeleníti az innováció érettség modelljei közül a második verzióban, ami az Innovációs Képesség Konstrukció és a Szervezeti Konstrukció közötti kapcsolatok feltérképezését is lehetővé teszi. A Szervezeti konstrukciós egységek a következők:

• Stratégia és célok – a szervezet középpontjában a misszió és a vízió áll, vagyis a küldetés és a jövőkép, illetve a rövid- és hosszú távú célok, és ezek viszik abba az irányba, amely végül meghatározza a versenyképességét;

• Funkció és folyamatok – azok a tevékenységek, amelyek a szervezetet közelebb viszik céljai megvalósításához, akár közvetlenül (pl. hozzáadott érték folyamatok), akár közvetetten (pl.

adminisztratív és támogatási folyamatok);

• Szervezet és menedzsment – azon struktúrák és entitások, melyek feladata a tevékenységek végrehajtásának irányítása és kontrollja a célok megvalósítása érdekében;

• Adatok és információ – a belső és külső környezethez kapcsolódóan a komplex stratégiai döntésektől a tevékenység-alapú döntésekig minden döntéshozatal alapja és a kapcsolat a belső (személyek, termelési folyamatok, részlegek, menedzsment) és külső (vevők, beszállítók) entitások között;

• Vevők és beszállítók – a szervezet értékajánlatait megfizetni hajlandó vevők és ezen értékajánlatokhoz hozzájáruló beszállítók.

Essmann modelljének szervezeti konstrukció dimenziója olyan szervezeti szempontokat tartalmaz, melyek minden szervezetre érvényesek és nélkülözhetetlenek. A modell mátrix jellege a korábbi ICCM modellhez képest az innovációs képesség követelmények és a Szervezeti Konstrukció közötti kapcsolatok átláthatóságát, valamint a szervezet innováció érettségének könnyebb megértését segíti elő (Essmann, 2009:138).

100 Képesség Érettség

Az innovációs képesség érettség modell harmadik dimenziója Essmann első (ICMM v1) és második modelljében (ICMM v2) – az Innovációs Képesség Konstrukció területeihez hasonlóan – megegyezik.

Az ICMMv1 modell képesség érettség szintek leírásait Essmann (2009) azzal a céllal finomította, hogy a modellben használt összes (42) képesség követelménynek megfeleljen. A finomítást követően a következő érettségi szint leírásokat fogalmazta meg (Essmann, 2009:139):

• 1. szint – A szervezetet teljesen lefoglalja a mindennapi működtetés, a rövidtávú bevétel-maximalizálás és a költségcsökkentés. Az egyéni teremtőerő működése vagy az átlagostól való eltérés gyakran nem találnak visszhangra. Az innovációs kimenetek nem következetesek és nem megjósolhatók;

• 2. szint – A szervezet már érzi az innováció szükségességét. Az innovációt tisztán definiálják.

Az innovációt befolyásoló különböző tényezők alapvető megértése megtörtént. Az innovációs kimenetek nem következetesek, de már nyomon követhetőek;

• 3. szint – Az innovációt megfelelő gyakorlattal, eljárásokkal és eszközökkel támogatják és menedzselik. A személyeket bátorítják az innovációra. Az innovációs kimenetek

következetesek természetüket illetően és fenntartható piaci részesedést és helyzetet biztosítanak;

• 4. szint – Az innovációs tevékenységek integrálására alkalmazott gyakorlatokat, eljárásokat és eszközöket használják. Átfogó a belső innovációs modell és az üzleti követelmények közötti összefüggések megértése. Az innovációs kimenetek következetesek, sokrétűek és a

differenciálás forrásai;

• 5. szint – Az innovációs gyakorlatok, eljárások és eszközök intézményesültek. A személyeket felhatalmazzák az innovációra. A szinergia/együttműködés megvalósul az üzletmenet, az innovációs stratégia és a tevékenységek összehangolásán keresztül. Az innovációs kimenetek fenntartható versenyelőnyt biztosítanak a meglevő és az új piacokon.

Essmann (2009:139) szerint csak három általános leírás szükséges a teljes ötszintű érettségi skála reprezentálásához. A kettes szint az első és harmadik közé implicit módon beilleszthető. Más szóval egy szervezet a kettes szintre kategorizálható, amennyiben az első szint követelményeinek eleget tesz, de csak részben teljesíti a harmadik szint követelményeit.

Ugyanez vonatkozik a harmadik, negyedik és ötödik szintek közötti kapcsolatra is. Essmann (2009:139-140) mindezt a következő két okkal indokolta:

101

• Az adott képesség követelmény érettségi szintjének értékelésékor a válaszadónak kevesebbet kell olvasnia, ami csökkenti a kérdőív kitöltéséhez szükséges időt;

• A kérdőív válaszadói gyakran a válaszopciók közül két szomszédos között vacillálnak, ami az első esettanulmány klinikai pszichológusa szerint problémának bizonyult. A három explicit és kettő implicit közbülső leírás által képviselt öt opció biztosításával ezt a problémát orvosolni lehet.

Az 1. 3. és 5. érettségi szintek általános leírása, melyek keretet szolgáltatnak a három érettségi szint leírásának kifejtéséhez mind a 42 Innovációs Képesség Követelmény számára (Essmann, 2009:140):

• 1. érettségi szint: Esetleges és korlátozott – az innovációhoz kapcsolódó gyakorlatok és eljárások előkészítetlenek és csak korlátozottan képesek megfelelni a következetes innováció követelményeinek;

• 3. érettségi szint – Formalizálás és előrejelezhetőség – Az innovációhoz kacsolódó legjobb gyakorlatokat és eljárásokat azonosították és használják, elősegítve ezzel az innováció követelményeinek teljesülését. Ez nem egy olyan merev és fullasztó struktúrát eredményez, amelyhez alkalmazkodni kell, hanem egy proaktív és tervezésen alapuló megközelítést.

• 5. érettségi szint – Integráció, szinergia és autonómia – ha már elértük a formalizálást, a gyakorlatok intézményesülnek, vagyis a tevékenységek természetes magatartássá válnak. Ez elősegíti az egyéni autonómiát és az erőforrások felszabadítását, és összhangot teremt az innovációs tevékenységeken belül, valamint a működési és innovációs tevékenységek között.

In document Falusi szállásadók innovációs képesség érettségének vizsgálata (Pldal 96-101)