keresztény szerző a pogány vallásról

vatával, a lázadás egyetlen név szerint ismert alakjával. Tömegmozgalmak ese-tén általában az tapasztalható, hogy a lázadó tömeg sok különféle nézetű embert egyesít magában, akik rövid időre összefognak közös célért, közös ellenfél ellen.

Miután elérik céljukat, egymás ellen fordulnak. A Péter király ellen lázadók között is bizonyára sokféle csoport lehetett jelen. A pogánysághoz visszatérők, az eret-nekek,⁸⁶⁴ a keresztény és pogány hitvilágot vegyítők mellett sokan lehettek köz-tük olyan keresztények, akik ugyanazon a valláson voltak, mint Péter király, de ellenezték a politikáját. Akik számára a pogány hitvilág annyira fontos volt, hogy harcoltak volna érte, nem lehettek sokan. Miután Pétert megbuktatták, András uralomra került, a tömegmozgalom véget ért, és a felkelők hazatértek. Andrásnak ezután elég volt törvényt kiadnia ahhoz, hogy a keresztény rendet helyreállítsa.

A többség bizonyára élni akart, és legalább hallgatólagosan elfogadta az erősnek mutatkozók uralmát.

vata kiléte azért is figyelemre méltó, mert a korszak más pogánylázadásai – a 983-as liutics lázadás, a 1030 körüli lengyel mozgalmak – történetében nem ol-vasunk nevesített személyekről. uhrman Iván meggyőzően vonta kétségbe azokat a nézeteket, miszerint vata volt az 1046-os felkelés vezére, Békés várából szárma-zott volna és, hogy a Csolt nemzetség tagja lett volna.⁸⁶⁵ Az a felfogást azonban, hogy az 1046-os felkelésben csak eretnekek vettek részt, nem pedig pogányok, nem tartom valószínűnek.⁸⁶⁶ láthattuk, hogy Géza fejedelem hitében még jelen volt a pogányság. egy-két nemzedék alatt, az unokák korára aligha tűnik el az ilyesmi teljesen. 1061-ben ismét sor került egy nagyarányú pogány tömegmoz-galomra, lászló királynak pedig még mindig tiltania kellett a pogány szokásokat.

A pogány szellemiség tehát az 1046-os felkelésben is jelen lehetett.

3.2. Az idegennel való találkozás vallási oldala

bibliafordításában, a vulgatában a paganus szó nem fordul elő.⁸⁶⁸ A másik lehetőség a gens, gentes kifejezés. Ahogy a bevezetőben is rámutattam, a szó a nemzéssel áll kapcsolatban, tehát eredetileg azonos származású emberekre érthették. A vulgata a görög ethné megfelelőjeként hozza a gentes szót, tehát pogány jelentésben.⁸⁶⁹ van olyan középkori szöveg, mely fokozatbeli különbséget tesz a paganus és a gentes kifejezések között: a gentest azokra használja, akik azért nem keresztények, mert még nem ismerték meg Krisztus hitét, a paganust azokra, akik ellenségesen lépnek föl a kereszténységgel szemben. ezt a különbségtételt használta a 9. században rimbert, aki Ansgar hittérítőnek a skandinávok között végzett munkájáról írt.⁸⁷⁰ Thietmar krónikájában is találkozunk a gens szóval, és valószínű, hogy ennek a ki-fejezésnek az az értelme lehet nála, hogy pogány. Krónikája elején a rómaiakat is gensnek nevezi, majd a lázadó liuticsokat is.⁸⁷¹ Mivel a kereszténység ellen fel-lépő liuticsokra is használja ezt a szót, nem mondható el, hogy ez nála szelídebb kifejezés volna a nem keresztények jelölésére. A paganus kifejezést a hamburgi száműzetésben levő v. Benedek pápa szájába adja Thietmar: Benedek megjöven-döli, hogy azon a vidéken kell meghalnia, halála után pedig a pogányok kardja által (gentili gladio) pusztul el az a vidék. Amíg haza nem viszik a testét, nem is számíthatnak nyugalomra a lakosok. Ha azonban otthon nyugodhat – mármint rómában – abban, bízik, hogy közbenjárásával le tudja csillapítani a pogányokat (apostolica intercessione paganos quiescere spero).⁸⁷² A fenti szövegkörnyezetben a gentilis és a paganus egymás helyett használható, azonos jelentésű szavakként tűnnek fel. A csehek esetében az execrando ritui kifejezéssel utal pogány szokása-ikra.⁸⁷³ A canterbury-i érseket megölő dán martalócokat a profani szóval jellemzi.

A Querfurti Brúnó felfogásáról szóló fejezetben láthattuk, hogy Brúnó többször is használja a paganus kifejezést különféle népekre. ezek a népek az adott szö-vegösszefüggésben többnyire fenyegetést jelentenek a keresztények számára. sza-racénok, besenyők, liuticsok, poroszok és meg nem nevezett szláv népeket egy-aránt a paganus kifejezéssel illet.⁸⁷⁴ Paganus-ként jellemzi azonban a régi római

868 Gépi kereséssel csak a pagi szóra találtam adatot.

869 Az ethné a görögöknél a poliszközösségen kívülállókra volt használatos. A Biblia a választott népen kívüliekre, tehát pogányokra használja. Pl. lukács 21,24; Apostolok cseelekdetei 9,15; ró-maiakhoz írt levél 1,13, 2,14. Az Újszövetség néhány helyén a vulgata is megtartja az ethnikosz szó fordításaként az ethnicus-t. Máté 5,47, 6,7, 18,17.

870 FraeDorFF 191–194., 213−215.; kahl 204−207.

871 T^hieTmar I. 2.„romulea ex gentes” T^hieTmar III. 17.; Š^eDivý 1995. 32., 33.; w^einrich 1988. 79.

872 T^hieTmar Iv. 62. „Quandocumque vero domi resideo, apostolica intercessione paganos quiescere spero.”

873 T^hieTmar v. 29.

874 Brúnó levele, 45–48.; brúnó, vita quinque fratrum 10. cap; brúnó, vita Adalberti, hosszabb 24. cap.

uralkodókat is, amikor arról ír, hogy III. ottó az ő erkölcseik szerint él, és a régi róma szokásait akarja feleleveníteni.⁸⁷⁵

Brúnó a gens megnevezést is használja, egy esetben a liuticsokra is. elmondha-tó, hogy a pogányokkal kapcsolatot kereső hittérítőnél gyakori kifejezés a paganus.

radulfus Glaber a montafortei eretnekeket bélyegezte meg azzal, hogy pogányok módjára (more paganorum) bálványoknak áldoznak.⁸⁷⁶ A gens szót azonban ke-resztény embercsoportra használja (neustrie gens)⁸⁷⁷

figyelmet érdemel, hogyan nevezi a keresztény szerző a pogány vallás isteneit.

Thietmar, amikor Géza pogány áldozatairól hírt ad, „istenek különböző hiú kép-zetei”-ről, – más fordításban képzeletbeli (illúzióbeli) istenekről –ír. A merseburgi püspököt az a meggyőződés hatja át, hogy egy Isten van, rajta kívül nincs más.

Thietmar a magyar fejedelem pogány vallásáról nem árul el többet. részleteseb-ben ír azonban a dánok és a szláv liuticsok hitéről, szertartásairól. elbeszélése szerint a dánok a ledurun (leire) nevű helyen, a selon (seeland) vidékén jönnek össze minden 9. évben, az Úr megjelenésének ünnepe (vízkereszt, jan. 6.) után. Is-teneiknek 99 embert, ugyanennyi lovat és – sólymok helyett – kakasokat áldoznak, hogy a földalatti hatalmaknál segítségükre legyenek. I. Henrik német király tiltotta be ezt a szertartást.⁸⁷⁸ Thietmar nem nevezi meg a dán vallás isteneit, tud azonban a szertartás idejéről, helyéről, és arról is, hogy mit áldoztak. Az elba és odera közt élő szláv törzsszövetség, a liuticsok vallásának szent helyéről részletesebben szá-mol be a merseburgi püspök. Megnevezi hitük főistenét: Zuarasici. leírja, hogyan jósolnak, emberáldozatról is szól. A szentélyek kapcsán használja az idol – vagyis bálvány –, a deorum dearumque imagines mirifice insculptae; valamint az idolum és simulacra demonum kifejezéseket.⁸⁷⁹ Máshol a liuticsok hadi jelvényeit nevezi Thietmar az ő isteneiknek.⁸⁸⁰ ezek a fordulatok mind a tárgy formájában, kézzel-fogható alakban megjelenített istenségekre utalnak. Ha mindezt összevetjük azzal,

875 b^rúnó, vita fratrum 7. cap. 722.; v^oigT 393.; m^ilaDinov 228/229.

876 g^laber Iv. 5.

877 g^laber v. 16.

878 T^hieTmar (Trillmich) I. 17. „est unus in his partibus locus, caput istius / regni, lederun nomine, in pago, qui selon dicitur, ubi post vIIII annos mense Ianuario, post hoc tempus, quo nos theophaniam domini celebramus, omnes comvenerunt, et ibi diis suimet lXXXX et vIIII homines et ttidem equos, cum canibus et gallis pro accipittribus oblatis, immolant, pro certo, ut predixi, putantes hos eisdem erga inferos servituros et commissa crimina apud eopdem placaturos.” felfigyelhe-tünk a fogalmazásbeli hasonlóságra: a dánok „diis….immolant”; a magyar fejedelem „variiisque deorum inlusionibus immolans”.

879 T^hieTmar (Trillmich) vI. 23., 24., 25. jóslásnál szerepet kap a ló. vI. 24., 25. A zuarasici nevet Trillmich fordítása swarożyc alakban hozza. vI. 23.; b^agge 137.

880 T^hieTmar (Trillmich) vI. 22., vII. 64. Thietmar riedegost (redigonsc) néven említi a szen-télyt. Brémai ádám a helyi vallás egyik istenét nevezi hasonlóképpen (redigast), a hely neve nála rethre. valószínűleg a redari törzsnév félreértése lehet. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy hol lehetett ez a szentély. egyesek a volt Mecklenburg−sterlitz területére

3.2. Az idegennel való találkozás vallási oldala

amit Géza hitéről ránk hagyott, szembetűnő, hogy a merseburgi püspök a dánok és a szlávok hitéhez képest keveset tudott a magyar fejedelem vallásáról. Thietmar több pogány isten hívének tartja a fejedelmet, de hogy a Géza által tisztelt kép-zelt istenségeket megjelenítették-e tárgyi formában, azt szövege nem árulja el.⁸⁸¹ A „képzeletbeli istenek” kifejezés mindenesetre egyedülállónak látszik Thietmar krónikájában.

Beda venerabilis a pogány vallás isteneit ördögöknek nevezi. ez a szemlélet a pogány hitvilág alakjait próbálja beilleszteni a keresztény vallás rendszerébe.

A pogány vallás isteneit olyan lényekkel azonosítja, amelyek a kereszténység rendszerében is megvannak: az ördögökkel. ezt a felfogást példázza a szász ke-resztségi fogadalom szövege is. ez a forrás 780 körül íródott, korabeli szász nyel-ven. Abba az időszakba enged bepillantást, amikor a frankok keresztény hitre té-rítették a szászokat. A keresztség felvételét kérő, fogadalmat tevő személy ellene kell, hogy mondjon a Gonosznak. A szász fogadalom szövegében néven nevezve szerepelnek a germán hitvilág istenei: Thor, Wodan és saxnot.⁸⁸² A pogányságból megtérő szász őket is meg kellett, hogy tagadja.

Querfurti Brúnó is feljegyzi a liutics vallás istenének nevét: Thietmarhoz ha-sonló alakot találunk nála: Zuarasi. Ami a minősítést is tartalmazó megnevezése-ket illeti, más megoldással él, mint Beda vagy Thietmar. Brúnó a pogány vallás isteneit jeremiás prófétától vett kifejezéssel idegen isteneknek (deos alienos) ne-vezi.⁸⁸³ Brémai ádám krónikájában a 11. század második felében újabb megkö-zelítést találunk. Miután leírja a svédek szentélyét, benne Thor, Wodan és fricco szobraival, megjegyzi, hogy a svédek isteneknek tartott embereket is tiszteltek, és kiemelkedő tetteik miatt halhatatlanoknak tekintették őket.⁸⁸⁴

helyezik. A Mecklenburgtól keletre levő Tollensesee vidékére tette Bernhard schmeidler, más a schloßberg am luzinsee vidékére tette. lásd S^chmiDT 1974. 366‒393.

881 szegfű lászló rámutat arra, hogy „ősmagyar bálvány” eddig még nem került elő, és korabeli

írott források sem tudnak ilyenekről. (S^zeGFű 1996. 16.) Mit érthetett Thietmar azokon, amiket isteneknek nevez? lehet, hogy általános fordulattal kívánt utalni Géza pogány voltára, mert hit-világát nem ismerte pontosan. Amennyiben Géza az ősök szellemét tisztelte, rájuk is vonatkozhat a német püspök művében az „istenek” megjelölés. napjainkban is van olyan nézet, hogy a ma-gyarok kereszténység előtti hitében jelen volt az ég-isten, de kívüle más létezőket is tisztelhettek, ahogy Ibn fadlán szerint tették a baskírok (lásd r^óna-T^aS 1997. 126–127.). ezekre is vonat-kozhat Thietmar többes számú megfogalmazása. A szellemősökről lásd S^zeGFű 1996. ekkehard a sankt Gallen-i kaland leírója szerint a magyarok „…félelmetesen kiáltoztak isteneikhez…”

ekkeharD 250.

882 „Thuner ende woden ende saxnote” Iterrogationes…. 222.; b^rown 1999. 301.

883 b^rúnó: vita Adalbert 10. cap. ea tempestate effrena gens luttizi pagani iugum christianitatis deponunt et, quo errore adhuc laborant, post deos alienos erecto collo cucurrerunt;” a hosz-szabb szerkesztést idéztem, (8.) a rövidebb ezzel lényegében egyezik (49.). jeremiás 76. lásd k^arwaSińSka jegyzetét Brúnó kiadásához.

884 brémai áDám Iv. 26.

elképzelhető még egy megközelítési mód a hittérítő részéről. szent Pál apos-tol az athéni Areuspaguson az „ismeretlen istennek” emelt oltárra hivatkozva így beszél „Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.”⁸⁸⁵ Az apostol olyan kiindulási alapot talál, amit várhatóan a hallgatósága is elfogad. ezután tér rá tanítására.⁸⁸⁶ visszaemlékezhetünk itt Horváth Mihály műveire: ő is arról írt, hogy „a magyarok csak egy lényt imádtak”, az ő tisztább ismeretét hozta el a ke-reszténység.⁸⁸⁷ Horváth szerint Géza az egy Istent tisztelte keresztény és pogány módra. fentebb tapasztalhattuk, hogy a liuticsok és a skandináv vallás istenei em-beráldozatot is követeltek. ez érthető módon kiváltotta a hittérítők komoly ellen-állását. Aligha volt tehát lehetőség részükről olyan hozzáállásra, mint amilyent Pál apostolnál láttunk: azt hirdetem nektek, akit ismeretlenül tiszteltek.

A középkori keresztény szerzők különféleképpen szóltak a pogány vallások is-teneiről (bálványok, ördögök, idegen istenek, isteneknek tartott emberek). Abból ahogy Thietmar a magyar fejedelem pogány hitét minősíti – istenségek különféle képzeteinek áldozott – nem következik, hogy Géza kézzelfogható tárgyak előtt hódolt volna.