• Nem Talált Eredményt

félelmet tükröző könyörgések

lEHEtőségEi

3.1.1 félelmet tükröző könyörgések

A 10. század első felében szaracénok, normannok és magyarok egyaránt fenye-gették a keresztény európát. A támadóktól való félelem könyörgésekben is kife-jeződött. látni fogjuk, hogy imádságok nem mindig nevezik nevén a támadókat.

vannak olyan imádságok, melyek korabeli forrásokban is fennmaradtak. Akadnak azonban olyan könyörgések is, amelyek bizonnyal híven tükrözik a 9-10. századi

642 „Benedictum invocant monachorum patrem; Benedictum resonant tum vallium concava…”

Miracula sancti Benedicti, liber III. Aimoni monachi floriacensis secundus. 139.

3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között

ember érzéseit, félelmét, ám a korabeli forrásokban nem maradtak ránk. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy létezett-e az adott szöveg, csak nem maradt korunkra, de régebben élt írók még ismerhették, vagy a későbbi szerzők tollán született meg az adott fordulat.

dél-franciaországban, Provence-ban fönnmaradt egy hosszabb imaszöveg, amelyből a következő részt ragadom ki: „sempiterna Trinitas …libera populum tuum xpistianum de obpressione paganorum….”643 „Örökkévaló (szent)három-ság… a pogányok elnyomásától szabadítsd meg a Te keresztény néped.” A szöveg nem árulja el, kik ezek a pogányok, akiktől az imádkozók félnek. Poupardin, fran-cia kutató szerint a szaracénoktól való félelmet tükrözi a könyörgés. Amennyiben a szöveg franciaország déli részén maradt fenn, valóban ésszerű a következtetés.

érdemes azonban arra is gondolnunk, hogy a 10. század során magyar csapatok is meglátogatták franciaország déli részét. (A 942-ben vezetett hadjárat emlékezetes, amelyet Hispániába vezettek, de érintette a dél-francia területeket is.)

észak-franciaországban fönnmaradt egy antifónáskönyv, amely a normannok-tól való félelmet tükrözi. A hosszabb szövegből a következő részeltet érdemes itt idézni „…de gente fera normannica nos libera, quae nostra vastat, deus, regna.”644

„Az országainkat pusztító normannok vad népétől ments meg bennünket, Isten!”

643 „sempiterna Trinitas de cujus est. ... prosternere forcia et elevar…umilia………clemenciam tuam supliciter deprecamur……ecclesi…prestes auxilium sicut liberasti filios Israel de manibus egiptiorum ita libera populum tuum xpistianum de obpressione paganorum et da victoriam servis tuis quatenus ecclesie status erigatur in sublimi egentes perfide dei[ciantur] in infimis et xpistiani gaudeant de reditu et in omnibus [t]ua protegente dextera semper catholica gratuletur hecclesia.

super ob. omnipotens sempiterne deus nostras indignas suscipe preces. sanctos sacris libaminibus non quod meren… intende et sicut Moisen et Aaron fuisti previus ex egipto ita preire digneris famulos tuos ut liberentur de tiranorum jugo eos cum exultacione facias ad propria remeare per A.

o. G. P.

Quos celesti domine …….presta ut et nostris mundemur ocultis et ab ostium liberemur insidiis et servis tuis in adversis fluentibus prebe sufragium ne plebs xpistiana per infidele discrimen ullum possit habere dispendium set te oppitulante mereatur gratulari solacio.”

Missa pro persecutione paganorum. Bibl. nat., Ms. lat. 2812, fo 1, vo. PouParDin 1901. 408. Az Arles-i templom szakramentáriumában maradt fenn ez a liturgikus szöveg. I. m. 1. jegyzet.

http://www.archive.org/stream/leroyaumedeprove00poupuoft#page/408/mode/1up (2009.08.08.

15:34)

lásd még Marc bloch 2002. 64. (ua. 19896. 75–76.)

644 „summa gratia nostra conservando corpora et custodita, de gente fera normannica nos libera, quae nostra vastat, deus, regna. senum iugulat et juvenum ac virginum puerorum quoque catervam.

repelle, precamur, cuncta a nobis mala. Converte, rogamus, domine, supplices nos ad te, rex gloriae, es qui vera pax, salus pia, spes et firma. dona nobis pacem atque concordiam. largire nobis spem integram, fidem simul veram, karitatem continuam concede nobis et perfectam.

sanctorum precibus nos adjuvemur ad haec impetranda, de quorum passione g[r]atulamur modo gloriosa. sit laus, pax et gloria Trinitati quam maxima cuncta per secula. Amen.”

„fol. 24 du ms. latin 17436 de la Bibliothèque nationale” DeliSle 1890. 17. 18. http://www.

archive.org/stream/litteraturelati00deligoog#page/n26/mode/1up (2009.08.08. 15:44)

Chabannes-i Adémar felfogásának tárgyalásakor utaltam már rá, hogy amikor Aquitániát normann támadás érte, vilmos herceg a püspökökön keresztül arra in-tette a népet, hogy böjtökkel és litániákkal kérjék az Isten segítségét.645 fontos ezt megemlíteni, hisz a normannokkal kapcsolatban gyakran idézik, hogy a kereszté-nyek így imádkoztak a tőlük való féltükben: „A furore normannorum libera nos domine.” ez pedig a Mindenszentek litániájába illő imafordulat. delisle francia történész szerint azonban olyan forrás, mely a fenti imát tartalmazná, nem maradt fönn a Karoling-korból. delisle az antifónáskönyv fentebb idézett könyörgésére mutat rá, mely valóban fennmaradt, és tükrözi a normannoktól való félelmet.646 Adémar sajnos nem jegyezte fel az aquitániai könyörgés szövegét. Amennyiben azonban a nála szereplő „letaniis” kifejezés nem általában véve könyörgésekre, hanem kifejezetten litániára vonatkozik, akkor elmondható: Aquitániában litániá-ban is kifejezésre jutott a normannoktól való félelem. A magyaroktól való félelmet tükröző imák közt is találunk litániaszerű könyörgést.

Az egyik legismertebb ima, amely a magyaroktól való félelmet fejezi ki, a mo-denai himnusz. szent Geminianushoz, Modena védőszentjéhez szól. A vers a 900-as évek legelején születhetett.647 Az itáliai történész, ludovico Antonio Muratori adta ki 1738-ban.648 A szöveg megemlíti, hogy szent Geminianus már Attila idején

A sorok fölött pontok jelölik a hangmagasság változását. Az antifónáskönyv Kopasz Károly ud-varának iskolájában keletkezhetett, Compiègne-ben vagy soisson-ban.

http://www.archive.org/stream/litteraturelati00deligoog#page/n27/mode/1up (2009.08.08. 15:45) lásd még roSenThal /wilSon 1992. Idézi http://home.netcom.com/~kyamazak/myth/norse/

viking-prayer.htm (2009.08.08. 16:57) lásd még bloch 2002. 64. (ua. 1989.6 76.)

645 Ademari Historiarum libri III. ed. d. G. Waitz. In: Momumenta Germaniae Historica, srciptores (in folio) Iv. ed. Georgius Heinricus Pertz. Hannoverae 1841. 139. III. 53. „Itaque dux fortissimus Willelmus mansunt ubique per episcopos, ut suaderent plebem domini auxilium cum ieiuniis et lataniis implorare.” (www.dmgh.de)

http://bsbdmgh.bsb.lrz-muenchen.de/dmgh_new/app/web?action=loadBook&bookId=00000871 (2009.08.09. 19:29)

646 DeliSle 1890. 17. 18.

647 Modenai himnusz: gomboS, Tomus II. 843. Gombos itt iaculist ír, Muratorinál jaculis szerepel.

gomboS 1927. 429–519., 483.; Monumenta Germaniae Historica, Antiquitates, Poetae latini aevi Carolini. III. Berolini, 1896. recensui: l. Traube. 702–706.; TóTh 1901. (2001) 3–4. Tóth munkáját lejjebb bővebben tárgyalom. ő egy 924-es betöréshez kapcsolja a himnuszt.; vajay szabolcs magyarokkal kapcsolatos imát nem idéz, de Modena megtámadását megemlíti, 900.

jan. 26-ra teszi. Tiraboschi, Girolamo: Memorie storiche Modenensi I–v. Modena 1793–1795. I.

48. lásd: vajay 1968. 30.

648 muraTori, ludovico Antonio: Antiquitates Italicae medii aevi, Tomus primus, 1738. 21–22., 21.

„Confessor Christi, pie dei famule, / o Geminiane, exorando supplica, / ut hoc flagellum, quod meremur miseri, / Coelorum regis evadamus gratiâ. / (22) nam doctus eras Attilae temporibus / Portas pandendo liberare subditos. / nunc te rogamus, licet servi pessimi, / Ab ungerorum nos defendas jaculis. / Patroni summi exorate jugiter / servis puris implorantes dominum.” A Tóth Bélánál olvasható fordítás (i. m.. 4.): „Krisztus hitvallója, isten jámbor szolgája, Geminianus,

3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között

is megmentette a várost. Most azt kérik tőle, hogy „Ab Ungerorum nos defendas iaculis”.649 védj meg minket a magyarok nyilaitól.

egy másik imádságot, mely a magyaroktól való félelmet tükrözheti, a freisingi Mindenszentek litániájában találjuk. érdemes néhány szót szólni a litánia műfajá-ról. A szó görög eredetű: litaneia azt jelenti, könyörgés. A litánia az előimádkozó és a hívek párbeszédes könyörgése. Az előimádkozó megszólításokat tesz, könyör-géseket kezd meg, mindig mást. A hívek hosszabb gondolatsoron át ugyanazzal a könyörgéssel felelnek.650 A Mindenszentek litániájában a könyörgők megszó-lítják az égi seregeket: angyalokat, pátriárkákat, prófétákat, apostolokat, vértanú-kat, hitvallóvértanú-kat, pl. szűz Mária, /könyörögj érettünk…..szent ágoston, /könyörögj érettünk, szent Atanáz, /könyörögj érettünk…stb.651 viszontagságok elhárítása is szerepel a könyörgésben: ….Ab impugnatione diaboli (Az ördög támadásától/

libera nos Domine (Ments meg, uram, minket!). Ab omni adversitate (Minden bajtól)/ libera nos Domine (Ments meg, uram minket!).652 Az egyik oldalon jelen van tehát a változás, a másikon az állandóság. A litánia lelki békét ad, lehetőséget arra, hogy az ember kilépjen a telő-múló időből, és közelebb kerüljön az Örök-kévalósághoz. A freisingi litánia kéziratán látható, hogy egy sort később szúrtak bele: Ab incursione alienigenarum.653 Az idegenek betöréseitől…(libera nos do-mine = ments meg uram minket.) éppen időszerű veszély esetén ezt a könyörgést fogalmazták be a litániába. A szöveg nem árulja el, kik azok az idegenek, akiktől a freisingiak féltek. Tekintve, hogy freising Bajorországban van, és a szöveg X.

századi lehet, az imádság bizonyára a magyaroktól való félelmet tükrözi.654 felmerülhet a kérdés: a jól ismert fordulat „A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” milyen középkori forrásban fordul elő? van, aki latinul is idézi:

„A sagittis Hungarorum libera nos domine!” ez is litániaszerű könyörgésnek tű-nik. Kutatásaim alapján arra jutottam, hogy aki ezt az imádságot idézi, vagy nem

könyörögve kérjed, hogy a csapástól, melyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyá-nak kegyelméből megszabaduljunk. Már Attila idejében a kapukat kitárván szabadítottad meg az alattvalókat. Most mi, bár rossz szolgák, kérünk, hogy védj meg bennünket a magyarok hajító dárdái-tól. legfőbb pátrónusok, szüntelenül kérjétek, a tiszta szolgákkal együtt könyörögvén, az urat.” A iaculum szó ebben az esetben inkább nyílnak fordítható. lásd: niermeyer 2002.

A–l 734. jaculum: *flèche – arrow − Pfeil; lásd még kovácS 1996. 94., 98. Finály a jaculus, jaculumnál hajítódárda, kelevéz, kopja szavakat említ.

649 kálmán: 2007. 153. Hozza a szöveg kéziratos változatát. lásd még bloch 2002. 64. (ua 19896. 76.)

650 Magyar Katolikus lexikon litánia szócikke. vII. kötet. főszerk. diós István, szerk. viczián já-nos. Budapest 2002. 894. http://lexikon.katolius.hu/l/litánia.html (2009.08.08. 15:26)

651 Mindenszentek litániája. Magyar Katolikus lexikon, IX. kötet. Budapest 2004. 177. http://www.

katolikus.hu/mindenszent.html (2009.08.09. 09:25)

652 lásd a freisingi litánia M. G. Kellnernél közölt oldalát. kellner 1997. 186.

653 kellner 1997. 186.

654 egyéb imákat is idéz FaSoli 1945. 88–90.

hivatkozik középkori forrásra, vagy hibásan teszi. Persze elképzelhető, hogy a kö-zépkorban is megvolt ez a könyörgés, csak nem maradt fenn, de az is elképzelhető, hogy a középkorban ebben a formában nem létezett a fent idézett könyörgés. el-kezdtem hát nyomozni, vajon kinél fordul elő először.655

Wachsmuth 1833-ban leírja a következő mondatot: In der kirchlichen litanien Italiens wurde der Himmel um rettung vor ihren Geschossen angefleht.”656 „Itália templomi litániáiban az eget kérték, hogy mentse meg őket a lövésektől.” Azok a mozzanatok, hogy az imát Itáliában mondják, hogy a lövésektől félnek, a mode-nai imára emlékeztetnek. A litániaszerű imádság említése, a lövésektől való féle-lem a keresett sagittis-os változatot juttathatja az olvasó eszébe. figyeféle-lemreméltó, hogy Wachsmuthnál nem egy szenthez könyörögnek, nem is az Istenhez, hanem az „éghez”. nem kizárt tehát, hogy itt a Geminianushoz szóló modenai imádság pontatlan felidézéséről van szó.

Horváth Mihály, a szentesi születésű ismert paptörténész 1842-ben kiadott köny-vében, „A magyarok története” címűben ezt írja az egyik lábjegyzetben: „olasz s németország több vidékein olly félelmesekké lőnek e miatt a magyarok, hogy a lytaniákba is beiktattatnék: »A magyaroktól ments meg uram minket.«”Horváth ezen a helyen nem hivatkozik forrásokra, bár könyvében másutt megteszi. ezen a helyen magyarul idéz, bár másutt idéz latinul is. nem a magyarok nyilait említi, csak azt, hogy „A magyaroktól”. Idézetét ráadásul feltételes módban vezeti be:

„lytaniákba is be – iktattatnék”. Úgy tűnik, Horváth maga is bizonytalan volt, va-jon hiteles-e ez az állítás.657

A könyörgés legkorábbi latin említése, amit kutatásaim jelenlegi állása alap-ján be tudok mutatni, Horvát István Über Croatien unterjochung című könyvében szerepel. ezt a művet az 1843-as rendi gyűlésnek ajánlotta Horvát, de 1844-ben jelent meg, külföldön, németül. A 17. oldalon olvasható az ismert latin könyörgés:

655 lásd: halmágyi 2007. 142–147.

656 wachSmuTh 1833. 24–26.

657 horváTh 1842. 17–18. 2. jegyzet.

Könyve második kiadását 1860-ban jelentette meg „Magyarország történelme” címen. ebben a következőket írja: „istenhez nyilvános könyörgések intéztettek, mentené meg a népet a ma-gyarok nyilaitól, melyek előtt számra nagyobb hadak sem mertek s birtak megállani.” (horváTh 1860. 58.) Itt tehát már megemlíti a nyilakat. forrására azonban itt sem hivatkozik. Horváth Mihály 1867-ben cikket jelentetett meg a századokban „szent István első összeköttetései az egyetemes keresztény egyházzal” címmel. Asztrik római útjával kapcsolatban írja, hogy a pápa számára a magyar nem lehetett ismeretlen nép: „Hogy egyebet ne mondjak, »ignota gens« volt-e az olaszok előtt az, melyről litániáikban is könyörgőleg tő-nek említést, hogy mentse meg őket isten a magyarok nyilaitól?”(horváTh 1867. 18–42., 40. 3. jegyzet. Gépi kereséssel a századok 1867–1880 Arcanum Cd-roM kiadása segítségével.) láthatjuk tehát, hogy Horváth visszatérő gondolata ez a litániaszerű imádság. Azonban mindhárom esetben magyarul idézi, nem pedig latinul, és egyszer sem említ forrást.

3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között

„A sagittis ungarorum libera nos domine!”658 lehetséges, hogy korábbi előfor-dulására is bukkanhatunk a sagittis-os könyörgésnek. nem lehet teljesen kizárni, hogy a keresett imádság mégiscsak megtalálható valamilyen középkori forrásban.

elképzelhető azonban, hogy a modenai imádság pontatlan idézése vezetett a vizs-gált könyörgés-változat kialakulásához.