lEHEtőségEi
3.1.3. Hadi hírek, torzuló emlékezet
és az erdők Benedek nevétől visszhangoztak. „A szerzetesek atyját, Benedeket hívják segítségül. erre Benedek nevét visszahangozzák a völgyek hajlatai, és Be-nedek nevét válaszolják a szomszédos erdők rejtekei.” Hasonló esetet olvashatunk fleury-i Andrásnál és a Miracula sanctae fidisben is. szent Benedek segítségül hívása a monostorhoz való tartozást is kifejezhette.673 szent Benedek egyik cso-dás elbeszélése szerint 40 ifjú Benedek zászlajával, Benedek nevének segítségül hívásával megy 140 ellenséggel szemben. Azok megrémültek és megfutamodtak.
vérontás nélkül sikerült őket megfutamítani.674 szent Benedek segítségül hívása a monostorhoz való tartozást is kifejezte.
3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között
saját tapasztalatot tehát viszonylag keveset szerezhetett a hadjáratokról, de kap-csolatba kerülhetett olyanokkal, akik végigküzdötték ezeket a harcokat.
1018-ban, Boleszláv oldalán a Kijevi rusz területére is eljutottak német csa-patok. A krónikásnak Kijevről való ismeretei bizonyára tőlük származnak. A né-met királyok számos hadjáratot vezettek Itáliába, főképp azért, hogy császárrá koronáztassák magukat. olvashattuk, hogy a szaracénokkal elsősorban Itáliában találkozhattak a németek. Thietmar krónikájának vannak olyan görög vonatkozású részei, melyek szintén Itáliához kapcsolódnak. A dánokkal foglalkozó sorok több-nyire megintcsak harcokkal kapcsolatosak. Angliáról is főképp egy háború, a dán megszállás kapcsán ír a krónikás. elmondhatjuk, hogy a háború számos esetben ad témát Thietmarnak. Bizonyos népekről való ismeretei harccal kapcsolatosak, és a távoli vidékeket – Kijev, Itália – hadjáratokból visszatérő vitézektől ismerhette meg a merseburgi püspök környezete.
Thietmar krónikájának vizsgálatakor csak röviden utaltam Mihály regensbur-gi püspök magyarokkal vívott csatájára. Az ütközet egyfelől hatásos példája az idegennel való találkozásnak, másrészt elgondolkodtat afelől, miként jutottak el a hírek ahhoz, aki azokat lejegyezte. Miként mosódtak össze egymással különböző események emlékei? Mihály csatájáról bizonyára hallomás alapján írt a mersebur-gi püspök, hiszen más forrás ebben a formában nem számol be a csatáról.
Thietmar, miután megemlíti két regensburgi püspöknek, Isengrimnek, majd Gunthernek halálát, a következőképpen meséli el az eseményeket. I. ottó király Gunther halálát követően Mihályt tette meg regensburg püspökévé.676 Az ő püs-pöksége idején történt, hogy a magyarok ismét (iterum) nyugtalanítani kezdték a keleti területeket (orientales). Mihály más bajor előkelőkkel együtt a keleti terü-letek segítségére sietett. Alig került sor a csatára, az ellenség legyőzte a németeket.
A püspöknek levágták a fülét, egyéb sebeket is kapott, és mintegy holtan rejtőzött el az elesettek között. Mellette egy ellenséges ember feküdt. Amikor észrevette, hogy csak a püspök van életben, lándzsát ragadott, és megpróbálta megölni a püs-pököt. A püspöknek azonban sikerült legyőznie a magyart, majd, fáradságos út után hazaérkezett. otthon örömmel fogadták, csonkasága pedig nem szégyenére vált, hanem inkább dicsőségére.677
676 I. ottó Gunther halála után 941-ben tette püspökké Mihályt. Trillmich 63. 117. jegyzet, 64. 120.
jegyzet.
677 ThieTmar II. 27. „Hic audito obitu tanti patris, Michaelem huic succedere fecit. Qui cum commissa sibi optime diu regeret, commoventibus iterum orientales ungris, cum caeteris Bawariorum principibus his ad succurrendum venit. sed exorto mox inter eos duello, pro dolor! nostri victi ab hostibus atque prostrati sunt. episcopus autem, abscisa suimet auricula et caeteris sauciatus membris, cum interfectis quasi mortuus latuit. Iuxta quem inimicus homo iacens et hunc vivere solum ab insidiantium laqueis tunc securus cernens hastam sumpsit et necare eundem constus est.
Tunc iste confortatus in domino post longum mutui agonis luctamen victor hostem prostravit et inter multas itineris asperitates incolomis notos pervenit ad fines. Inde gaudium gregi suo exoritur
figyelmesen olvasva észrevehetjük, hogy az esemény pontos idejét nem adja meg a krónikás. Ami a helyszínt illeti, Thietmar szövege alapján a keleti területek-re, – Bajorország, Ausztria vidékére – képzelhetjük Mihály püspök csatáját. olyan ütközetről van szó, melyből a magyarok kerültek ki győztesen.
Mihály püspök magyarokkal való harcát egy másik forrás is elbeszéli. ez a mű regensburg nagy szentjének, szent emmeramnak csodáiról szól, szerzője pedig Arnold, regensburgi szerzetes. Arnold 1000 körül született előkelő bajor családból, és 1050 előtt halt meg, viszonylag fiatalon. szent emmeramról szóló munkáját az 1030-as években készítette.678
A Mihály püspök csatájáról szóló részt az első könyv vége felé találjuk. Arnold leírja, hogy amikor a püspök közeledni érezte a halálát, magához hívatta a vitézeit és szolgáit, és beszélni kezdett hozzájuk. Arnold szerint haldokló püspök elbeszél-te, hogy a lech folyónál a szász ottó császár alatt részt vett egy csatában, mely-ben a mieink (értsd: németek) és a pogányok (értsd: magyarok) között kemény küzdelem támadt, és Krisztus kegyelméből a keresztények legyőzték a pogányokat.
A magyarok levágták a püspök fülét, kardokkal és lándzsákkal a földre terítették.
Pártfogója (értsd: szent emmerám) azonban megmentette őt reménytelen hely-zetéből. 679 Hogy pontosan hogyan menekült meg, azt a szöveg nem részletezi.
ezután következik a püspök végrendelete.
et omni Christum cognoscenti. excipitur ab omnibus miles bonus in clero et servatur optimus pastor in populo, et fuit eiusdem mutilatio non ad dedecus, sed ad honorem magis.”
A leviták könyve szerint az, akinek testi hibája van, nem ajánlhatja fel az áldozatot. leviták 21.;
josephus flavius szerint Hyrkanus főpapnak és királynak ellenfele, Antigonos levágatta a füleit, hogy ne tölthesse be a főpapi méltóságot. FlaviuS XIv. könyv 13. 10. (236.) Xv. könyv 2. 2. (258.)
678 A regensburgi szent emmeram monostornak volt szerzetese, 1030/31-től jószágigazgatója (praepositus rerum). Arnold ismert egy korábbi művet szent emmeramról, melyet Arbeo, freisingi tudós készített. Arnold azonban ezt a művet nem tartotta megfelelőnek. Amikor ki akarta javíta-ni, a regensburgi szerzetesek tiltakoztak ellene, így az apát száműzte őt szászországba. Arnold a szászországi Magdeburgban rávette a tudós Meginfridet, hogy dolgozza át az emmeramról szó-ló életrajzot. Meginfrid 1024 előtt kezdett neki az írásnak. Arnold később visszatért regensburg-ba, majd apátja utasítására Magyarországra is elutazott az esztergomi érsekhez. 1030-ban kapta meg az Arbeo-szöveg átdolgozását, amit Meginfrid készített. Arnold folytatást írt ehhez a műhöz, a liber I. de miraculis beati emmerami-t, amit 1036-ban fejezett be. Művében megemlékezik Tuto és Mihály regensburgi püspökökről, óv a földi javak utáni vágytól, különösen az egyház va-gyonának megkívánásától. 1037-ben elkészítette a liber II. de memoria beati emmerami et eius cultorum c. művét. Mindkét munkában olvashatunk magyar vonatkozású részeket.
langoSch: Arnold v. st. emmeram; Thoroczkay 1999. 170–176., 170. lásd még galla 316.;
veSzPrémy 1985. 137–141.; regensburgi (de Cham et vochburg ) Arnold tanúsága Günterről c.
fejezet utószava. In: a remeteélet iskolájában. válogatott források és tanulmányok. szerk.: Baán Izsák osB, Xeravits Géza. Bakonybél–Budapest 2005. 43–44.; biSchoFF 1967. 77–115
679 Arnoldus de s. emmerammo, lib. I. 17. 554. „Contigit me aliquando secus licum flumen sub ottone saxonigena imperatore primo gravi interfuisse prelio. ubi cum inter nostros atque paganos acerrime fuisset pugnatum, et Christo propitio a christianis esset triumphatum , ungri meam abscidentes auriculam, gladiis ac spiculis inter ceteros me straverant ac adaequaverant
3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között
Megemlítendő, hogy a 16. század elején alkotó bajor humanista tudós, Aventinus (johannes Turmair, 1466–1534) Arnoldhoz hasonlóan az augsburgi csa-tába helyezi a püspök kalandját.680 Kérdés, hogy Aventinus milyen forrás alapján dolgozott. Ismert-e vajon Arnold szövegén kívül más ide vonatkozó forrásokat?
Aventinusnál nincs szó a fül sebesüléséről, ahogyan azt Thietmarnál és Arnoldnál olvastuk, Aventinusnál a püspök a kezén sebesül meg. Így valószínű, hogy a tudós humanista nem Arnold szövegét használta. Aventinusnál is szó esik azonban arról, hogy emmeram segítette meg a püspököt. Így valószínű, hogy Aventinus forrása a regensburgi emmeram-monostorhoz köthető.
Thietmar szövegét és a másik két forrást összehasonlítva több kérdés is fel-merül. Melyik csatában került sor Mihály kalandos megmenekülésére? Az augs-burgiban, ahol a magyarok vesztettek vagy a német területek keleti részén vívott csatában, ahol a magyarok győztek? A Thietmar által említett, keleti területeken vívott csatát pedig hol és mikor vívhatták? Az emlékek alakulása, hírek folyása szempontjából az is fontos, hogy melyik szerző honnan szerezte be a csatáról való ismereteit?
Thietmar merseburgi, tehát szászországi püspök volt. Krónikájából azonban ki-derül, hogy járt regensburgban. elbeszéli, hogy amikor püspöki kinevezését meg-kapta, családi birtokán rotmerslebenben tartózkodott. Innen előbb Magdeburg-ba utazott, majd onnan AugsburgMagdeburg-ba, hogy átvegye II. Henrik királytól a püspöki pásztorbotot. Innen neuburgba utaztak, ahol a Tagino magdeburgi érsek püspökké szentelte Thietmart. neuburgból a dunán regensburgba hajóztak.681 A krónika másik helyén Thietmar azt is elárulja, hogy Merseburg első püspöke, Boso Bajor-országból származott, és a szent emmeram monostorban nevelkedett. A krónikás azt is tudja, hogy a monostor regensburgtól délre feküdt.682 A merseburgi püspök-séget 968-ban alapította I. ottó. Boso tehát még Mihály püspök életében került
glebis. Ibi insperato raptus, ad salutem sensi beneficiis adesse patronum clementem, quem nunc timeo ob temeritatem pecati mei irascentem. eia quaeso, fideliter agite quae iniungo.”
Galla ferenc regensburgi Arnold alapján megemlíti a „német püspök” megmenekülését a „lech-mezei” csatából, az ide vonatkozó más forrásokkal azonban nem veti össze Arnold szövegét.
galla 316.; Hasonlóképp jár el veSzPrémy 1985. 141. Galla alapján említi a „német püspök” ese-tét nyulaSSy 1998. 97–108. 98.; G. fasoli az althaichi, freisingi, és regensburgi évkönyvek idézett adatai mellet utal a regensburgi püspök Thietmarnál olvasható történetére, de a nekrológiumot és Arnold művét nem említi (FaSoli 1945 183.). ezt a két művet gieSler (61.) és lüTTich (110–111.) sem említik.
680 avenTinuS v. könyv, 1. fejezet, 27. Idézi Szabó 288. 3. jegyzet.; „Michael episcopus reginoburgensis in manu vulnus accepit, aegre evasit, ope (ut aiunt) divi Haimerani.” Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi dCCC usque ad annorum MCCCI. I–III. Collegit Albinus franciscus Gombos. Budapestini 1937–1938. Tomus I. nr. 757. Aventinus, 354.
681 ThieTmar vI. 39−40.
682 ThieTmar II. 36.
Merseburgba. Mihály kalandjának története akár Boso vagy a környezetének egyik tagja révén is eljuthatott a szászországi városba. Thietmarnak voltak kapcsolatai Bajorországgal, így szerezhetett hiteles adatokat bajor vonatkozású eseményekkel kapcsolatban.683A merseburgi krónikás 1012 és 1018 között írt. Tehát évtizedekkel Mihály püspök halála után, de még mindig közelebb élt az eseményekhez, mint regensburgi Arnold. Arra is érdemes odafigyelni, hogy Thietmar és Arnold elbe-szélése közül Thietmaré a részletesebb. ő megemlékezik a püspöknek és a ma-gyarnak a párviadaláról is, és szól a püspök hazatéréséről is. ezek a mozzanatok amellett szólnak, hogy a két változat közül inkább a Thietmaré fogadható el: az a csata, amelyben Mihály püspök fülét levágták a magyarok, magyar szempontból győztes ütközet lehetett a keleti területen, tehát Bajorország és a mai Ausztria ha-tárvidékén. egyike lehetett azon utolsó csatáknak, amelyekben a magyarok még le tudták győzni a bajorokat.
Mit mondhatunk Arnold tájékozottságáról? Ahogy fent említettem, Arnold re-gensburgban volt szerzetes, tehát Mihály püspök városában. Így sok mindent meg-tudhatott a néhai püspökről. Arnold azonban 1000 körül született, az 1030-as évek-ben írta műveit, tehát jóval a püspök halála után (972). Az eltelt idő elegendő lehetett ahhoz, hogy a részletek összemosódjanak az utódok tudatában. ez hitelessége ellen szólhat. Megbízhatósága mellett szól azonban az a tény, hogy regensburgi volt, va-lamint az is, hogy Aventinus hozzá hasonlóan az augsburgi csatába helyezte Mihály sebesülését, de Aventinusnál a karján sebesül meg a püspök, a fül sérüléséről nem ír.
Aventinus tehát talán Arnoldtól független forrásból merített, és a két forrás állítása egymást erősítheti. figyelemre méltó mindamellett, hogy Mihály püspök augsburgi csatában való részvételét a csata más forrásai nem említik.684
Hol és mikor vívhatták azt a csatát, melyről Thietmar beszámol? jóval az augs-burgi csata elbeszélése után ad róla hírt a krónikás.685 fel is merült a szakirodalom-ban olyan nézet, mely szerint Mihály csatájára az augsburgi ütközet után került volna sor. Hiszen határ menti csatározások minden bizonnyal voltak 955 után is
683 regensburgot többször is említi művében, amikor elbeszéli I. ottónak és rokonainak harcát.
684 A csata két alapvető elbeszélő forrása Widukind műve, és udalrik, augsburgi püspöknek augS
-burgi gerharD által írt életrajza. Thietmar is elbeszéli a csata történetét források alapján, olyan mozzanatot is megemlít, melyről Widukind és udalrik nem írtak – ez ottó fogadalma a mersebur-gi püspökség alapítására – Mihály részvételéről azonban nem ír.
685 Az augsburgi csata ThieTmarnál II. 9–10. figyelemre méltó, hogy Mihály püspök csatájánál Thietmar ungris (abl.) névvel illeti a magyarokat. Korábban, az augsburi csata leírásánál és a más kalandozó hadjáratok említésénél avaroknak nevezte a magyarokat. Az avar név használatában va-lószínűleg Widukindot követi. Widukind ugyanis azonosnak nyilvánítja a hunokat, az avarokat és a magyarokat, ám a kalandozó magyarokra gyakran az avar szót használja. Thietmar a regensburgi püspök csatáját úgy vezeti be, hogy a magyarok ismét (iterum) nyugtalanították a keleti területeket.
Korábban az ungri szót nem használta, így az ismét szó nem vonatkozhat másokra, mint a korábban avar néven emlegetett kalandozó magyarokra. ezek szerint Thietmar is azonosnak tekintette az ava-rokat a magyarokkal. A II. 34-ben szintén ungarii-nak nevezi a kalandozókat Thietmar.
3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között
bajorok és magyarok között.686 Tudnunk kell azonban, hogy a szász történetíró nem követi feltétlenül az időrendet. Magáról is bevallja krónikájában, hogy nem tud minden leírandó dolgot sorrendbe szedni, ezért utólag mesél el történeteket.
vándorhoz hasonlítja magát, aki az egyenes útról időnként mellékutakra tér.687 Mi-hály püspök történetét akkor írja le, amikor a regensburgi püspökökről mesél. Így a regensburgi püspök csatáját érdemes inkább a 955 előtti időben keresni.
949-950 tájáról több német évkönyv is megemlít egy magyar diadalt. valószí-nűleg ugyanarról az eseményről adnak hírt. A freisingi évkönyv szerint 950-ben a bajorok közül sokakat megöltek a magyarok luo-nál, és a karantánokat megöl-ték a magyarok.688 A regensburgi évkönyv szerint 950-ben a bajorokat megölték lova-nál.689 Az Altaichi évkönyv szerint 949-ben csata volt a magyarokkal Loa-nál.690 A necrologium s. emmerammi szerint augusztus 9-én megölték a bajo-rokat Wels-nél, és luo-nál és lech-nél.691 Az évkönyvadatok alapján kialakult a szakirodalomban az a vélemény, hogy Mihály püspök Thietmar által leírt csatája az évkönyvekben megőrzött magyar győzelemmel azonosítható.692 Holtzmann, Thietmar krónikájának kiadója azt az álláspontot fogadja el, hogy a csata 949. Aug.
9-én volt lova-nál, amely a Traun melletti laufennel azonosítható.693 Trillmichnél,
686 horváTh 95. 1. jegyzetben hivatkozik Thietmarra; vancsa egy helyen szintén 955 utánra teszi Mihály csatáját. A 955 utáni magyar–bajor harcokra lásd pl. gieSler 1997. 79–80., 462–463.
687 ThieTmar Iv. 55. Csapongására jó példa a II. 34-ben említett kalandozó hadjárat.
688 Annales frisingenses, 51.; „950 Multi Baioariorum occisi sunt ab ungariis ad luo, et Carantani ab ungariis occisi sunt.”
689 Annales notae s. emmerammi ratisponenses, 583. „950 Interfectio Bawarorum ad lova.”
690 Annales Altahenses maiores, 8. „949 Praelium cum ungariis in lŏa”
691 necrologium Monasterii s. emmerammi ratisbonensis. 321.; „v. id. Aug. occisio Bawariorum
apud Wels et lǒ et lech.” ezt a forrást a fenti évkönyvidézetekkel együtt Pauler Gyula idézi.
Pauler 1900. 174. 116. jegyzet.; Breit idézi a három évkönyvet, a necrológiumot azonban nem.
A Mihály harcáról való forrásokat sem említi. breiT 77.
692 r. lüttich 949-re teszi a püspök csatáját. A nekrológiumot és az alább ismertetendő regensburgi Arnold művét nem említi. Hivatkozik vancsára, aki 184 Anm. 950-re, 193 a 1 a 955 utáni évek-re teszi ezeket a harcokat (vancsa: Geschichte nieder- und oberösterévek-reichs, Gotha 1905, Allg.
staatengesch. III 6, I. 182 ff.) lüttich szerint nem lehet megadnia csata pontos helyét, de vancsára hivatkozva azt írja, hogy bajor területen, Traungauban kell azt keresni. lüTTich 1910. 110–111.
31–32. jegyzet; FaSoli 1945. 183.; gieSler 61.; holTzmann 72–73. 4. jegyzet.; Trillmich 64.
121. jegyzet.
Kellner idézi Thietmar sorait a csatáról és Mihály püspök kalandjáról, de más forrást nem említ.
Az ütközet Kellner szerint is 949-ben történt a Traun melletti laufennél. kellner 1997. 46. 237.
jegyzet, 146. 276. jegyzet.
693 holTzmann 72–73. 4. jegyzet. Akikre hivatkozik: Dümmler, ernst: Kaiser otto der Große, begonnen v. rud. Köpke. 1876 (jbb. der dt. Gesch.). Böhmer, joh. friedr: die regesten des Kaiserreichs unter den Herrschern aus dem sächs. Hause, neu bearb. v. e. v. ottenthal. 1. liefg.
1893. 179a; lüTTich 110f. breSSlau, Harry: die ältere salzburger Annalistik. 1923. (Abh. der preuß. Ak. dd. W., Philos. Hist. Kl. 1923 nr. 2.) 21.
Thietmar krónikájának újabb német fordítójánál is ez olvasható.694 ez lehetett az utolsó olyan hadi esemény, melyben a magyarok a 955-ös augsburgi vereség előtt még le tudták győzni a németeket.695
A magyarok nyugati kalandozásainak forrásaira jellemző, hogy az események-kel közel egy időben született feljegyzések többnyire évkönyvek. ezek szűksza-vúan tesznek említést az eseményekről, és azok idejéről. A bővebb, részletekre is kitérő elbeszélések abból az időből származnak, amikor a magyarok már nem kalandoztak nyugat felé.696 Úgy tűnik, Mihály püspök csatájával kapcsolatban is ez a helyzet. Azok a források, melyek az esemény idejét és helyét megadják, év-könyvszerű feljegyzések. Thietmar és regensburgi Arnold, akik bővebben, anek-dotaszerűen beszélik el a küzdelmet, már az ezredforduló után írtak: Thietmar az 1010-es, Arnold az 1030-as években. Az esemény kései felidézése könnyen ered-ményezhetett pontatlanságokat.