Harc és a béke

Thietmar krónikájának újabb német fordítójánál is ez olvasható.⁶⁹⁴ ez lehetett az utolsó olyan hadi esemény, melyben a magyarok a 955-ös augsburgi vereség előtt még le tudták győzni a németeket.⁶⁹⁵

A magyarok nyugati kalandozásainak forrásaira jellemző, hogy az események-kel közel egy időben született feljegyzések többnyire évkönyvek. ezek szűksza-vúan tesznek említést az eseményekről, és azok idejéről. A bővebb, részletekre is kitérő elbeszélések abból az időből származnak, amikor a magyarok már nem kalandoztak nyugat felé.⁶⁹⁶ Úgy tűnik, Mihály püspök csatájával kapcsolatban is ez a helyzet. Azok a források, melyek az esemény idejét és helyét megadják, év-könyvszerű feljegyzések. Thietmar és regensburgi Arnold, akik bővebben, anek-dotaszerűen beszélik el a küzdelmet, már az ezredforduló után írtak: Thietmar az 1010-es, Arnold az 1030-as években. Az esemény kései felidézése könnyen ered-ményezhetett pontatlanságokat.

3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között

III. ottó róma elleni hadjáratát is rosszalja Brúnó, hiszen az uralkodó róma megtámadásával szent Péter ellen vétkezik, de a város lázadását is elítéli.⁶⁹⁸ II.

Henriknek vitéz Boleszláv elleni háborúja még súlyosabb lehet a szemében: azért ítéli el, mert Henrik a pogány liuticsokkal szövetkezve harcol a keresztény lengye-lek ellen. Görich megállapítása szerint Brúnó világi célból indított háborút nem fo-gad el. A háború csak akkor fofo-gadható el a számára, ha annak a célja a misszió.⁶⁹⁹ ezt az állítást is érdemes árnyalni. Más fejezetben utaltam már rá Kahl írása nyo-mán, hogy Brúnó életében fontos szerepet kap a fegyvertelen térítés: elítéli például a fekete magyarok megvakítását. A liuticsokkal szembeni erőszakos fellépést azért hangsúlyozhatta, mert ők visszaesőknek számíthattak. A poroszokkal szemben felvetett térítő hadjárat felvetésének oka elgondolkodtató. Talán azért pártolhatta, hogy a hadjárat lehetővé tegye a térítők ottani működését.

A Glaberről szóló fejezetben több helyen is találkozhattunk a burgund krónikás békéről való gondolataival. A vér nélkül aratott győzelemre is van példa Glaber művében: Anjou Gozfredus csodálatos módon futamítja Blois odo fiait. részlete-sen ír az Isten békéje (treuga dei) mozgalomról. nemcsak a francia Királyságon belüli, hanem általában a keresztények közti békét is hangsúlyozza Galber: ami-kor a frank és a szász uralkodó háborúznak egymással, büntetésként sújtja őket a magyar támadás.⁷⁰⁰ Önazonosság szempontjából is megemlítendő a mozgalom, hiszen összefogta egy tágabb térség lakosságát, sőt a kereszténységet. A pogá-nyokkal szembeni háborút azonban Glaber is helyeselte – pl. liuticsok, szaracénok elleni háború. szent háborúként tünteti fel továbbá III. Henriknek Aba sámuel elleni hadjáratát.⁷⁰¹

Az Isten békéje mozgalomról Adémar is ír. elbeszélése szerint járványos be-tegség pusztított limousin tartományban. limoges püspöke ezután v. vilmossal, Aquitánia hercegével együtt gyűlést tartott, ahová elhozták a szentek ereklyéit is.

Adémar elbeszélése szerint a gyűlésen sokan meggyógyultak, a herceg és az urak pedig egyezséget kötöttek a békéről.⁷⁰²

Az Isten békéje mozgalom eltorzulását mutatják a „békeharcok”. fleury-i Andrásnak szent Benedek csodáiról írt művéből tudható, hogy Aimon, Bourges érseke 1038-ban feleskette a tizenöt éven felülieket, hogy nem vesznek el egy-házi javakat, nem támadják meg a szerzeteseket, apácákat, klerikusokat. Arra is felszólította őket, hogy fegyverrel lépjenek fel azok ellen, akik nem esküsznek fel a békére. Meg is támadták azokat, akik nem tették le az esküt. A béke érdeké-ben fellépők közt sokan voltak fegyvertelenek, de voltak fegyveresek is. eleinte

698 w^enSkuS 1956. 107–108. vita prior 16. cap.; b^rúnó, vita Adalberti 12. cap.; g^Örich 29.

699 g^Örich 35‒36.

700 g^laber I. 22.

701 F^rance 1988b. 105–119.

702 aDémar III. 35. Translation by richard lands. In:The Peace of God, 1992. 329−330.

sikerrel küzdöttek. Később már kegyetlenül viselkedtek azokkal szemben, akiket legyőztek. fleury-i András ezek után istenítéletként írja le vesztüket: déols-i odo a Cher folyó közelében vereséget mér a békeharcosokra, akik menekülés közben egymást kaszabolják.⁷⁰³

olvashattunk példát olyan hadi eseményekre, amikor a főszereplők vér nélkül aratnak győzelmet. ezen történetek számát gyarapítja szt. Geraldus életrajza, ame-lyet odo, Cluny második apátja készített. Geraldus világi volt, de jámbor életet élt.

Amikor hadba kellett szállnia, ügyelt rá, hogy ne ontson vért se ő, se az alárendelt-jei. ennek ellenére ellenségei nem tudtak neki ártani: Geraldus mindig győzött.

A szerző rövid elmélkedést fűz hozzá, vajon helyes-e hadakozni. ábrahám és dá-vid példájával támasztja alá, hogy igen. „Akiket az egyházi méltóság nem tud alá-vetni, azokat vagy a háború jogával vagy az ítélkezés erejével zabolázza meg.”⁷⁰⁴ odo hangsúlyozza azonban, hogy Gerladus nem a maga hasznát kereste harcai-val, és nem sebesített meg senkit. john france a pacifizmus példájaként említi az odo apát által írt életrajzot.⁷⁰⁵ Gerlad életrajzának ez a fejezete azonban mégiscsak jogszerűsíti a hadakozást, igaz, annak vértelen formáját. A szintén cluny-i szelle-miséghez tartozó Glaber és más általam vizsgált szerzők bizonyos esetekben már a véres beavatkozást sem ellenzik.

Geraldus világi ember volt. figyelemre méltó kérdés, hogy egyházi szerzők hogyan viszonyultak egyházi személyek hadakozásához. Thietmar művében Mihályon kívül más püspökök is feltűnnek fel nála hadakozással kapcsolatban.

Thietmar leírja, hogy ramward, Minden püspöke kereszttel a kezében lovagolt a német sereg előtt a hevellerek elleni harcban, és buzdította a többieket.⁷⁰⁶ ott volt tehát a csatában, de arról nincs szó, hogy fegyvert viselt volna. Thietmar szól Arnról, Würzburg püspökéről is, aki elbeszélése szerint vértanúhalált halt a szlá-vok között. Korábbi forrásokból tudni lehet, hogy Arno 892-ben hadba vonult

703 Andrew of fleury: Activities of the peace league of Bourges in 1038. Mirac. s. Benedicti, 5. 1–4.

Composed 1040–43. Translation by Thomas Head. In The Peace of God, 1992. 339–342.; Tho-mas Head: The judgement of God: Andrew of fleury of the Peace league of Bourges. In: The Peace of God, 1992. 219–238.

A német Birodalom területén III. Henrik hatalmi szóval törekedett a béketeremtésre, és Ma-gyarországra is igyekezett kiterjeszteni béketeremtő szándékát. lásd v^arga 2007. 35–57. ér-demesnek tartom hozzátenni: egy uralkodó által életre hívott béke aligha jelenthet mást, mint a saját érdekei szerinti békét. Így a béketeremtés egyúttal érdekövezetének, befolyási területének kiterjesztését is jelenti.

704 „et qous ecslesiastica censura subigere nequit, aut bellico iure, aut vi judiciaria compesceret.”

odo: vita Geraldi cap. 8. In: Patrologia latina 133. 647.

705 F^rance 1988b. 111.

706 ThieTmar Iv. 29.

3. 1. Találkozás az idegennel háborús körülmények között

a szlávok ellen, és harcban esett el.⁷⁰⁷ Thietmar vagy tudatosan szépített, vagy föl-használt egy már meglevő legendaszerű hagyományt.⁷⁰⁸

Prinz német történész szerint a 9. században, 10. század elején az évkönyvek és hagiografikus művek többnyire rosszallás nélkül említik a püspökök, apátok harcait. A 10. század második felétől már más a helyzet. Püspökök, apátok ebben az időben is vettek részt harcokban. Arn püspök halálát azonban Thietmar már vér-tanúságként írta meg.⁷⁰⁹ Másik érdekes példa szent udalrik életrajza. Az augsburgi püspök a magyarok ellen védte Augsburgot 955-ben. Az életírás szerint püspöki díszben, páncél és sisak nélkül ment az ütközetbe. A fegyvertelenül győzelmet arató szent képe szent Márton életrajzában is megtalálható.⁷¹⁰

Hogy a németországi egyház milyen jelentős szerepet játszott a hadügyben, arra jó bizonyíték az az összeírás, amit Indiculus loricatorumnak neveznek. II.

ottó parancsát tartalmazza 981-ből. Az uralkodó utasítja vazallusait, hogy ki hány páncélos lovast (loricatus) küldjön utána Itáliába. Több mint 2100 páncélos lovas-ról van benne szó, ennek majdnem háromnegyedét a püspökségek és apátságok adják.⁷¹¹