kapcsolattartás, nyelvtudás, egymás megértése

Miután a kereszténységtől eltérő vallású embercsoport nem mutat ellenségességet, a hittérítő megkezdheti igehirdető munkáját. felmerül a kérdés: hogyan értettek szót a térítők azokkal, akiket téríteni akartak?

Amennyiben nem állt rendelkezésükre a szükséges nyelvtudás, tolmácsokat kellett igénybe venniük. európa keresztény hitre térésének kora középkori törté-netéből is találunk erre figyelemre méltó példát. Az angol nép egyháztörténetének szerzője, a 735-ben elhunyt Beda venerabilis leírja, hogy az angolokhoz indu-ló itáliai hithirdetők féltek attól, hogy olyan nép közé jutnak, melynek nem értik a nyelvét. A frankok földjéről tolmácsokat vittek tehát magukkal.⁷⁶⁰

Korszakunkban szent Gellért nagyobbik legendájában találunk tolmácsokról szóló adatot. Amikor Gellért beszédet mondott a napba öltözött asszonyról, Kon-rád, fehérvári prépost tolmácsolta a szavait.⁷⁶¹ A marosi püspökség megalapításakor

759 szent Wiborada élete, HKÍf 206.; b^óna 2000. 48–49. Az apácák vízbe vetéséről a Miracula s.

Adelphi ír (835. o.), lásd v^ajay 1968. 60.

760 b^eDa I. 25. (53.)

761 szent Gellért püspök nagy legendája, 73.; srH II. 488. „…Gerardus indutus assumpto interprete, videlicet Conrado Albense preposito…”

3.2. Az idegennel való találkozás vallási oldala

Pécsvárad, zalavár, Bakonybél és Pannonhalma közösségei szerzeteseket küldtek Gellért segítésére. Köztük volt „hét tanult es magyar nyelven avatott tolmácso-ló férfi”: Albert, fülöp, Henrik, Konrád, Krátó, Tásztolmácso-ló és István.⁷⁶² Gellért nagy művében, a deliberatióban azt írja, hogy a hitetlenek terítésénél felhasználja az észérveket.⁷⁶³ Tehát Gellért a közvetlen térítésben is részt vett. Ilyenkor minden bizonnyal tolmács fordított neki. Amikor Gellért Aba samuel királyt húsvétkor a templomban megfeddte, latinul beszélt, a királynak pedig tolmács fordította a püspök szavait.⁷⁶⁴ ebből úgy tűnik, Gellért ekkorra sem tanult meg annyira ma-gyarul, hogy beszédet tudott volna mondani.

Másik lehetőség, amikor a hittérítő megtanulja a leendő hívei nyelvét. Querfurti Brúnó írja az öt remete testvérről szóló művében, hogy a testvérek fáradságos mun-kával tanulták a szlávok nyelvét, hogy téríthessenek. Az öt testvér közül kettő volt itáliai, ők lengyelországi társaikkal gyakorolhatták a szlávok nyelvét. A missziót végül is nem kezdhették el, mert nem érkezett meg a szükséges pápai engedély, és időközben rablók ölték meg a remetéket. Az egyik remete, Benedek még Itáliában arra figyelmeztette Brúnót, hogy tanuljon meg szlávul. erre még Itáliában, szent romuald remetéi között nyílhatott is számára lehetőség, hisz Boleszláv, lengyel fejedelem fia is tagja volt a közösségnek.⁷⁶⁵ Arról, hogy térítő útjai során ütközött-e nyelvi akadályokba, Brúnó nem ír. Arról sem értesülünk, hogy a magyarok vagy a besenyők földjén milyen nyelv segítségével boldogult a szerzetes. nem derül ki, hogy elég volt számára a szláv tudása, vagy a magyar és besenyő nyelvvel is meg kellett-e ismerkednie.

Hogy az idegen nyelv használata bonyodalmakkal járhatott, és furcsa helyze-teket eredményezhetett, arra jó példát ad Merseburgi Thietmar krónikája. A króni-kás püspök megemlékezik elődjéről, Merseburg első püspökéről, Bosoról. leírja, hogy Boso tanította a szlávokat a Kyrie eleison imádságra. A szavak értelmét is megmagyarázta nekik. A szlávok azonban elferdítették a szavakat, és Kyrie eleison helyett azt mondták, ukrivolsa, ami az ő nyelvükön annyit jelentett, az éger a bo-zótban áll.⁷⁶⁶ A történetből megtudhatjuk, hogy a hittérítők szlávul szóltak a pogá-nyokhoz, hiszen Boso megmagyarázta nekik a szavak értelmét. Azonban mégis liturgikus nyelven tanította őket erre az imádságra.

érdemes megemlékezni a 11. század végén élt merseburgi püspökről, Werner-ről is. róla azt olvashatjuk, hogy nem tudott szlávul. Hogy híveinek prédikálni

762 uo. 77‒78.; srH II. 494. „… erant septem viri literati et ungarica lingwa (sic) interpretes expediti….”

763 deliberatio, vII. 114. 454–455.; S^zeGFű 2000. 387–400., 391.

764 szent Gellért püspök nagy legendája 83.; srH II. 500.

765 b^rúnó, vita quinque fratrum 2–5. cap. 720–722.;; v^oigT 68. 386‒390.;;k^ürbiS 2000. 317–321., 319.; m^ilaDinov 212/213–224/225.

766 ThieTmar II. 37.

tudjon, leíratta magának a beszédet szláv nyelven, de latin írásjelekkel, és azt ol-vasta fel a hívei előtt.⁷⁶⁷

A térítés során nemcsak a szavak és az érvek hathattak a hallgatóságra, hanem a szertártások, a jelképek ereje is. Beda művében olvashatjuk, hogy a Kentbe érke-ző hittérítők kereszttel és Krisztus képével közeledtek az uralkodó ethelbert király elé, és közben litániát énekeltek. Miután a király intett nekik, leültek, es kifejtették nézeteiket. ezután ethelbert engedélyt adott nekik, hogy országában térítsenek.

Amikor a város felé közeledtek, keresztet és Krisztus képét vitték maguk előtt, közben pedig énekeltek.⁷⁶⁸ felfigyelhettünk rá, hogy a hithirdetők gondot fordí-tottak a szavakkal történő meggyőzésre. A szavak erején túl azonban a jelképek, a szertartások is hatással lehettek a pogányokra. Hasonló módszerek előfordulhat-tak a 10-11. századi közép- és kelet-európai térítések során is.

A 10. század második feléből, tehát vizsgált korszakunkból találunk ide illő esetet. Az elmúlt idők történései c. orosz forrásban olvasható, hogy a ruszokhoz különféle népek hithirdetői érkeztek, hogy megtérítsek őket. A zsidó vallást vla-gyimir elutasítja, mert nem akarja, hogy az ő népe is szétszóródjék, mint a zsidóké.

Az iszlámtól leginkább a szesztilalom riasztja el a vlagyimirt. A nyugati keresz-ténységet is elutasítják. egyedül a görögök hitet nem vetik el. ezután követeket küldenek mindenfelé, hogy ismerjék meg az egyes vallásokat a maguk hazájában.

A követek mindenhonnan csalódottan érkeznek, egyedül a görögöktől nem. ott megragadja őket a templomban a tömjén és a papok éneke.⁷⁶⁹ Úgy tűnik tehát, hogy a szertartások, jelképek ereje is fontos szerepet játszhatott a pogányok meg-térítésében.

A meggyőzés eszköze lehetett az is, hogy a régi vallást nem söpörték el nyom nélkül, hanem átvettek belőle olyan elemeket, amelyek a kereszténység rend-szerétől sem idegenek.⁷⁷⁰ erre példa nagy szent Gergely pápa levele Mellitus apátoz, melyben a britanniai hittérítőknek ad tanácsot. eszerint nem szabad le-rombolni a pogány templomokat. A bálványokat ugyan le kell le-rombolni, a temp-lomot azonban nem. A nép nagyobb kedvvel fog abba a templomba járni, amely régen is szentélye volt. Az áldozatbemutatásról azt írja Gergely pápa, hogy vág-janak le ezután is állatokat. Azonban ne áldozzák fel őket, hanem egyék meg azokat egy ünnepség kereten belül. Így továbbra is megmarad valami a régi ün-nepek emlékéből.⁷⁷¹ ezt a módszert az egyházi szakirodalom akkomodációnak,

767 MGH ss XII. 246.; richTer 1976. 59–60.

768 b^eDa I. 25.

769 The russian Primary Chronicle, 96−111.; nyesztor-Krónika. Poveszty vremennyh let. ford.

F^erincz István. 29−38. (Köszönet ferincz Istvánnak, amiért használhattam a kéziratot.)

770 font Márta is ír erről a lépcsőfokról, és használja a „szinkretizmus” kifejezést. F^onT 2005 97.

771 beDa (A history … ) I. 30. 86−87.

3.2. Az idegennel való találkozás vallási oldala

inkulturációnak nevezi.⁷⁷² Gergely pápa levelét Beda venerabilis beépítette az angol nép egyháztörténetéről írt művébe. ez a szöveg a magyar térítés történe-tében is érdekes lehet. Pilgrim, Passaui püspök ugyanis ezt írja a magyarok közt végzett missziós tevékenységről: „Amikor hozzájuk a szerzeteseket és a kano-nokok közül alkalmas férfiakat, papokat, továbbá minden egyes egyházi rangból klerikusokat küldtem, és életük teljes megtérésük révén úgy rendeztetett, aho-gyan azt az angolok történetéből ismerem, az isteni kegyelem intézményeivel tüstént meghozta gyümölcsét.”⁷⁷³ elképzelhető, hogy a magyarországi térítés során is alkalmaztak hasonló módszereket, mint amelyek Beda könyvében ol-vashatók. A skandináv térségből hozhatók ide illő példák. Közép-svédország-ban, frösö szigetén, a templom kórusa alatt elszenesedett nyírfatörzset találtak, körülötte állatcsontokkal. 900 és 1050 között szentként tisztelt fa állhatott ott, melyre áldozati állatokat akasztottak. Később annak helyén épülhetett a temp-lom. A Gutasaga szerint egy Botair nevű ember templomot épített egy „vi” nevű helyen. A „vi” kőrakás, mellyel pogány szentélyt kerítettek körül.⁷⁷⁴

fontosnak érzem a különbségtételt két vallástudományi fogalom, a szinkretiz-mus és az inkulturáció között. A szinkretizszinkretiz-mus szó Plutarkhosznál jelenik meg.

Abban az értelemben használja, hogy a krétaiak gyakran háborúskodnak ugyan egymással, de a külső ellenséggel szemben az összes krétai összefog. rotterdami erasmus a belső (felekezeti) különbségek ellenére történő összetartásra használja ezt a kifejezést. A 19. századtól alkalmazzák vallástörténeti fogalomként.⁷⁷⁵ Az én meglátásomban a szinkretizmus különböző vallások összemosását jelenti. ered-ményképpen olyan hitvilág jön létre, amely egyik alkotóelemével sem azonos.

Az inkulturáció esetében az egyik vallás magába épít a másikból olyan elemeket, amelyeket beépíthetőnek tart. eredményképpen az egyik vallás kerül ki győztesen találkozásból, mely megtartja saját lényegét. erre példa az az eljárás, amelyet Ger-gely pápa javasolt a Britannia hittérítőinek.

Alább kitérek majd „kettős” hitű uralkodókra. Az ő hitük nem nevezhető ke-reszténynek, de a korábbi pogány hitvilággal sem egyezett meg teljesen. A pogány hitvilág ugyan befogadta Krisztust is, de csak mint egy istent a sok közül. Hosz-szabb folyamat eredménye volt, amíg a kereszténység kizárólagossá válhatott.

772 o^rvoS 2000.

773 P^ilgrim 24.

774 c^aPelle 36–38. Torsten Capelle könyve, melybe a fenti példák olvashatók, nem a kereszténység elterjedésének folyamatát szándékozik bemutatni, hanem a pogány hitvilág elemeinek középkori továbbélését.

775 S^Tolz 2001. 527.; Christoph Markschies: synkretismus v. Kirchengeschichtlich. 539. lásd még szinkretizmus. In: Magyar Katolikus lexikon XIII. Budapest 2008. 300.; Inkulturáció. In: MKl.

v. Budapest 2000. 313.; a rítusvita a 17−18. században, a kínai és indiai misszió során merült fel.

rítusvita. In: MKl. XI. Budapest 2006. 634.