Tegna pr.[esso] Locarno, 1946. VUL 13.
Kedves Lajos,
igen igen várt kedves leveled,1 a júliusi, úton ért Zürichben, nagy örömet okozott, de az első öröm ízével akkor nem lehetett rögtön válaszhoz ülni, itthon sürgős posta-munka várt egy új amsterdami (nem Kollár!)2 internacionális folyóirat3 számára s így a nyaralást je-lentő wallisi gyaloglás előtt éppen csak a postára adhattam a svájci évek könyv-termését:
remélem azóta olvasgatod. A Platon-kiadást,4 amelyről legutóbb írtam, magam azóta el is felejtettem s a végleges példányok még mindig nincsenek a kezemben. Nyomtatási hiba történt a „Dünndruck"-kal s még mindig babrálnak vele. Kisebb dolgozat van még egyné-hány, legutolsó „Niobe"5 az említett folyóirat, a „Centaur" számára, de ezeket majd akkor, ha az első nagy porción túlestél és nem mondod, hogy: most már elég!
Leveled, mondom, nagy öröm volt, mert első közvetlen életjel. Közvetve Carlótól6
tudtam Rólad. Abban, amit írsz, természetesen, nincs sok öröm. Nekem továbbra is az ma-rad a magyarországi színvonal mértéke: hová állították Fülep Lajost. Hát most visszaállí-tották a pesti egyetemre. De hogyan? És odaállívisszaállí-tották-e valóban? Ezt a se hús se hal hely-zetet, amely a kultuszminiszter7 egyéniségében oly szerencsésen jut kifejezésre - már abban is, hogy (hír szerint) meg is bukott és mégis megvan - látom az otthoni helyzetre általában jellemzőnek. S ezt tükrözi az én helyzetem is. Sehússehal Dezső jellemző módon tett úgy, mintha tájékozatlan volna felőlem. Mintha nem ismertük volna egymást nagyon jól még a Németh Laci-viharok8 régibb korszakából! S mintha nem kért volna akkoriban cikkeket tőlem a Pester Llyod számára, hogy valami humanizmus is legyen az egyébként Németországnak szóló magyar kultúratálalásban! Jóindulat mindig volt benne: lendület
a jó ügyért soha. S ezt a jóindulatot is mindig lefokozta nem emberi, hanem diplomata-tulajdonsággá.
De hogy a helyzetemről írjak. Azt valóban nagyon jól tudhatta Dezső, hogy az a hely, amelyet Magyarország érdekében tárgyi és személyi szempontból nekem kellett vállalnom (nem áldozat nélkül, mert odaát Olaszországban sokkal rosszabb az élet, mint itt) a római magyar intézet vezetése volt.9 Hónapokig törte a minisztérium a fejét azon, hogy mit ta-láljanak ki ez ellen. Végül aztán kibökték, hogy a második házasságom nem tesz alkal-massá római pozícióra. Mintha én a papnevelőt vagy a kánonjogi képviseletet - még ha felajánlották volna is - elfogadtam volna! Próbáljak Baselben megmaradni s építsem ki ott a magyar kurzusokat, amiket tartok az egyetemen, „hungarológiai" katedrává, de a base-liak költségén.
Hogy Basel magyar órákért még mindig hajlandó fizetni - egyáltalán (persze távolról sem annyit, amennyiből megélni lehetne) - annak furcsa magyarázata van. Ez itt szigorú kapitalista ország, ahol nagyon sok pénz kell a megélhetéshez s ahol éppen ezért minden kereseti lehetőséget megtartanak a svájciak maguknak: az idegeneké csak a pénzköltési lehetőség. Az egyes szakmákon belül a kenyéririgység már nem is egyéni, hanem intézmé-nyes: nincs munkaengedély, nincs még írói honoráriumra sem joga idegennek. Az én sze-rencsém az volt, hogy pozíciót kezdettől fogva nem szaktársaimtól vártam, a klasszikus-filológusoktól. Barátaim pszichológusok voltak, akiknek anyagi köreit ittlétem nem zavarta.
Publikálni viszont Svájcban már előbb is publikáltam, előadásokat már előbb is svájci meghívásokra tartottam, úgyhogy ezt megtiltani túl goromba dolog lett volna. Nem is tör-tént semmi ilyesmi. Sőt, mikor Magyarország összeomlott, volt egy fajta lelkiismereti kér-dés is: milyen külső formát adjanak annak, hogy itt vagyok, idegen vagyok, publikálok, előadásokat tartok - ahelyett, hogy mint más kevésbé szerencsések, munkatáborban len-nék? (Mert az idegen, akinek hotel-életre nem tellett, a háború alatt odakerült.)
Mondhatom, legalább akkora megkönnyebbülés volt a svájci kollégáknak - nem a szak-társaknak, hanem a többieknek, akik dolgaimat olvasták - mint nekem, hogy Baselben már az előbbi magyar kormányokkal folytak megbeszélések egy magyar lektorátus irányában.
Adtak tehát egy személyemre szabott Gastauftragot, úgyhogy szegedi professzurám jogát sem kellett feladnom s Basel-állam sem kötelezte magát egy magyar lektorátus időtlen időkig való fenntartására. Az orosz vagy spanyol nyelv - mondták legutóbb nekem - fon-tosabb nekik, mint a magyar. S hogy ne értenők meg ezt? Baselben - nem magyar katedra, hanem magyar lektorátus csak akkor lesz a jövőben, ha a magyar állam ad rá pénzt. Egye-lőre pénz helyett engem ad, aki azonban szintén nem élhetek meg a baseliek tiszteletdíjá-ból. S közben mint a kultuszban mondják, nyilasok garázdálkodnak a római intézetben, ablakon keresztül viszik éjtszaka eladni az állami holmit (ezt Rómából hallom), pazarolják azt, amink van, mert - se hús, se hal.
Én meg tartom, amit lehet: Baselt és ezt a gesztenyés házat, ez idő szerint az egyetlen emberi fedelet a gyerekeim feje fölött. Bosszankodom, ha arra gondolok, hogy innen 14 km. az olasz határ s egy átszállással Rómában lehetnék (téli előadások lehetőségét ké-szítik is barátaim), vágyódom Utánad s Carlo után, bizonytalanságban vagyok a világ s a magam közvetlen jövője tekintetében. Azt tudom én is, amit Te, hogy amit az ember
ban lehetne Rómában. írd meg, látsz-e lehetőséget erre s hogy látod könyveim szerzője számára a jövőt?
Szeretettel ölel
Károly MTAKK Ms 4588/15.
Gépirat autogr. aláírással és kiegészítéssel.
1 Ld. 1783. sz.
2Ld. 1761/12.
3 Kerényinek a Gedanken über Humanismus in der Zeit der Heimkehr c. írása jelent meg a Centaur 1947. 3. sz. 167-175. p.
"Ld. 1761/21.
5 Prometeo e Niobe. Due archetipi del modo d'esistere umano. = Atti del Congresso Internazionale di Filosofia, Roma 1946. II. kötetében: ,,L' Esistenzialismo." Ld. 1791/4. FL könyvtárában a Nioe. Neue Studien über antike Religion und Humanität. Zürich, 1949. Rhein Verlag van meg
„Fülep Lajosnak szeretetünkkel 1948 karácsonyán Károly" dedikációval.
6 Tolnay Károlyra utal.
7 Keresztury Dezsőről van szó.
8 Kerényi Károly és Németh László több évtizedes barátsága során olykor feszültségek támadtak.
Kerényi itt valószínűleg Németh Kisebbségben c. kötetének megjelenésére utal. Akkori ellenté-tük nem került a nyilvánosság elé, sőt Gál ístván „Középeurópától Kárpát-Európáig" c. Németh-ellenes támadásának megjelenése után (Magyar Nemzet 1940. I. 4. 2. sz. 5. p.) Kerényi
„Középeurópa kérdéséhez" címmel levélben fordult a lap főszerkesztőjéhez, Pethő Sándorhoz, s rámutatott, hogy Németh elgondolása már a Tanú 1932. XI. számában megjelent, tehát meg-előzte Szabó Dezső „Magyarország helye Európában: Közép Európa" c. 1935-ös brosúráját, s hogy Naumann Mitteleuropa-koncepciója magyar visszhangjának sem tekinthető.
9Ld. 1783/6. Kerényi nem lett a római Magyar Akadémia igazgatója. Részletesen ld. Szilágyi Já-nos György: Kerényi és Magyarország 1943-1948. = Mitológia és humanitás. Kerényi Károly
100. születésnapjára. Bp. 1999. Osiris. 88-110. p.
1792. GRAHAM, ROBERT SOMERVILLE - FÜLEP LAJOSNAK
Press Attache's Office British Political Mission Vorosilov út, 57.
Bp. 1946. VB3. 15.
Lewis Fülep Esq., Zengővárkony, Pécs várad.
Dear Sir,
Congratulations on your rehabilitation,1 and I hope to see you soon in Budapest.
Your name, sir, is familiar to me, and if I am not mistaken, you are a friend of Benedetto Croce,2 the Italian philosopher. I am also acquainted with your work in the Hungarian villages „az egyke"3 problems for exemple. However, I have been out of touch with things for some time and if I am mistaken, please forgive me.
For some time past we have received only a very small quantity of periodicals and papers for free distribution.4 What British periodicals there are are in the hands of bookshops and newsstands throughout Budapest. We regret very much that we are unable to continue sending them as in the past. The only publication we send out now is a daily bulletin of news, which you may have seen. When you come to Budapest to take up your post in the University, I hope then to meet you personally and as we have a reading room you will have all such material at your disposition.
Yours truly
Robert S. Graham Acting Press Attache MTAKK Ms 4587/161.
Gépirat autogr. aláírással. A címzés a levélen.
Zengővárkonyba írt levél.
Graham, Robert Sommerville (szül. 1913.) német-francia-angol szakos kanadai diák, aki a lille-i egyetemen tanult magyarul. 1939-en résztvett a debreceni nyári egyetem előadásain, s a háború kitö-rése után nem utazott haza, hanem Budapesten kívánta befejezni tanulmányait. 1939 őszétől 1943 őszéig az Eötvös Kollégiumban volt ösztöndíjas, 1943 decemberétől a sárospataki gimnázium és an-gol internátus anan-gol tanára. 1946 tavaszán budapesti brit sajtóattasé lett. Kinevezésekor a sajtó a magyar földkérdés ismerőjeként említi.
Tisztelt Uram,
gratulálok rehabilitációjához és remélem, hamarosan találkozunk Budapesten.
Ismerem a nevé Uram, s ha nem tévedek ön Benedetto Croce, az olasz filozófus barátja. Ismerem a magyar faluval kapcsolatos munkáját is, pl. az „egyke" problémáról. Mégis, jóideje nem volt kap-csolatom ezekkel a dolgokkal, s ha tévednék, kérem, bocsássa meg.
Egy ideje csak kevés szabadon szétosztható folyóiratot és írást kapunk. Ami angol folyóirat van, az megvan Budapest-szerte a könyvesboltokban és újságosbódékban. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudjuk tovább is küldeni őket, mint a múltban. Az egyetelen kiadvány, amelyet most szétküldünk a napi hír-bulletin, amelyet talán láthatott. Amikor feljön Budapestre átvenni tanszékét az egyete-men, remélem személyesen találkozunk, s minthogy van olvasótermünk, minden ilyen anyag rendel-kezésére áll majd.
Tisztelettel
Robert S. Graham sajtóattasé-helyettes 'Ld. 1716/10.
2 Croce, Benedetto (1866-1952) olasz filozófus, esztéta. FL tudomásom szerint nem ismerte sze-mélyesen. Graham itt valószínűleg azért gondolt rá, mivel FL Croce esztétikájával polemizál a La memoria nella creazione artistica címmel olaszul, majd Emlékezés a művészi alkotásban magya-rul megjelent tanulmányában. Ld. Bollettino della Bilioteca Filosofica 1911. Febraio Anno III.
Num. XIX. 402-408. p. ill. A Szellem 1911. márc. I. évf. 1. sz. 59-90. p.
3Ld. 1788/6.
4 FL valószínűleg annak nyomán kereste meg Grahamot, hogy a British Council kilátásba helyezte, hogy a British Books News és a British Books to Come c. tájékoztató lapokból nagyobb példány-számot biztosítanak a magyar közintézményeknek. A híradás a Köznevelés 1946. V. 15. 10. sz.
13. p.-n jelent meg. FL többször említi, hogy rendszeresen olvassa a Köznevelést.