[Tegna, 1947.1. 6.]
Lauro e Fontana, Epiphania 1947.
Kedves Lajos,
hideg az itt is van, a pincében található forrásunkat - róla s a babérfánkról neveztem el a házat - összefüggő vízvezetékünk befagyott s csak a fürdőkád elektromos vízmelegítő-jéből volt ma még vizünk, igaz hogy forró. Ezt azért írom meg, mert szimbolikus. A civili-záció vívmányait élvezzük, de az existencia alapjai nincsenek veszélyen kívül. Hát majd csak locsolgatjuk holnap megint meleg vízzel a csövet s várjuk a tavaszt...
Még meg sem írtam, hogy novemberben a nemzetközi filozófiai kongresszuson lent voltam Rómában, sőt lentebb, a nápolyi öbölben, megcsodálni ezt a halhatatlan népet, amely emberségéből, udvariasságából és nyüzsgéséből kifogyhatatlan teméntelenségben semmit sem vesztett azzal, hogy most megint későn járnak a vonatai - de épen tegnap Chiassótól Reggio Calabriáig ismét megszakítatlanul villamos erővel. S ha nyáron még itt leszünk s kedvünk lesz, Chiassóból átugorva Comoba (80 centime-ért) 5-6 svájci frank ellenértékéért utazhatunk onnan kitűnő, pámázott autobuszon Rapallóba. Ilyen autobuszon mentünk most le Rómából Positanóba, reggel 7-től d. u. 4-ig, összelőtt városokon és
ká-bítóan, elképzelhetetlenül dús narancsligeteken keresztül ott, ahol a híres „cassinoi vonal"1
húzódott. Italia Dis Sacra.2
Legutóbbi levelemből3 - hogy ennél a témánál maradjak - kimaradt egy szó. Azt aján-lottam, hogy Gerevich4 helyett (ez a szó maradt ki) állítsanak Pesten egy Curatoriumot a római intézet élére s ebben a curatoriumban légy bent Te is... Odalent azonban Gerevich halhatatlanságával találkoztam. Kardos Tibor5 ugyanaz külsőleg, belsőleg, csak épen vö-rösben. Velem szemben előzékeny volt és továbbra is annak mutatkozik, tavaszra ismét hív le - de az intézetet újra megnyitni Gerevich jelenlétében tervezte s ezt én igen jellem-zőnek találom. Később megelégedett azzal, hogy a karácsonyra odautazott Illyés és Cs. Szabó jelenlétében tartotta a megnyitót.6 Kinyalni való ugyanis ha nem is akkora -azokon is van. S körüljárnak odatartani.
Egy excurzust erről is. Itt jártak a közelben Szilasi Vilinél,7 aki most igyekszik behozni azt, amit altáji kultuszból 25 év alatt kénytelen-kelletlen elmulasztott. Én Baselben voltam, a feleségem ott járt látogatóban, s megkérdezte, nem néznének át ide hozzánk, pár faluval idébb. O szegény nyugateurópaiakhoz van szokva, akik itt nálunk néha megfordulnak, meg azt is látja, hogy pl. az ide kiszivárgott németek hogy kultiválják egymást. S nem volt elkészülve arra, hogy Ilyés [!] még mindig rossz néven veszi tőlem, hogy a Magyar Csil-lagban először teret adott Pfisterer8 támadásának ellenem, s azután, amikor barátaim meg-védtek, Pfistererrel rádupláztatott a támadásra - s lezárta a vitát, úgyhogy én kénytelen voltam helyreigazítást törvényes formában közöltetni (a támadás lényege az volt, hogy Bachofent9 plagizálom.) Mi ezt azóta régóta elfeledtük s még Ilyésnek [!] az után a felesé-gemmel szemben való formátlansága után is, hogy a meghívást ezekre a régi dolgokra hi-vatkozva visszautasította, felajánlottam, hogy találkozzunk félúton, Brissago és Tegna kö-zött Asconában. Ez nem kellett a magyaroknak, Malefitiában vagy csókot vagy rúgást várnak ma ama bizonyos részre, nem egyszerű kézszorítást.
Weöres10 költői fejlődésének rendkívül örülök. Véleményem régebben sem lett volna kedvezőtlen róla, ha akkoriban - talán a Baumgarten-díjtól megkótyagosodva - nem tar-totta volna saját magát a világ körülbelül legnagyobb szellemének. Uj kötetéről, amely hozzám nem jutott el, Pátzaynak11 is igen jó véleménye volt, s Pátzay viszont itt, Male-fi tián kívül is jó, emberi hatást tett, nem mint fent nevezett két kollegája. A vele való be-szélgetés azt a benyomást hagyta bennem, hogy mégis tanultak valamit legalább a jobbak.
A két másik polgártárs azután megint visszaadta pesszimizmusomat, amely sohasem volt kicsi, de a valósággal mégsem tudott lépést tartani. (Mellékesen: most olvasunk valami ba-romi földalatti szervezkedésről.12 Hát ennyire nem tanultak semmit!)
Hadd térek vissza a főtémához: ez pedig az, hogy kedvet csináljak Neked egy nagy vállalkozáshoz. Először - úgy ahogy most kijött egy rakás „szellemi" ember, s amint mond-ják egy második transzport is készül13 - kijönni ide. Az utazás maga egészen sima (talán olvastad Márai riportját14 is róla) s ha itt elunod magad, innen Róma most már csakugyan egy ugrás. Másodszor: épen ez legyen a főcél. Tavaszra Carlo15 is ígérte átjövetelét - tu-dod, hogy itt volt pár napra öreg atyját16 látogatni, s együtt voltunk Luzernben? ez váratla-nul, legutóbbi levelem elküldése után rögtön történt - s ennél többet nem is kell monda-nom. (Azt is fölösleges elmondanom, hogy Carlo nem változott semmit, s innen rohant Párisba.)
A filozófiai kongresszusról beszélni nem felejtettem el. A hallgatás a legjobb megem-lékezés róla. Valami hülye újságíró azt írta, hogy az angolok, amerikaiak, németek távol-létét hiányoltam. Hát németek voltak (igaz, hogy nem filozófusok - de viszont a számtalan olasz sem volt az, mert még Croce17 sem volt ott). Hiányoltam én, hogy sem angolszász, sem orosz (Berdjajew!)18 sem palesztinai (Martin Buber)19, sem hollandus, sem indus -szóval csak a tengely voltjelen, néhány franciával (most már persze nem Vichyből)20 s egy Franco-spanyollal. De Róma volt. írd meg minél előbb - hogy jösz!
Ölel
Károly Levél is, lap is megjött!21
A helynév és dátum értelemszerűen kiegészítve. Epiphania = vízkereszt.
MTAKK Ms 4588/17.
Gépirat autogr. aláírással és kiegészítéssel.
Zengővárkonyba írt levél.
1 Az angol és amerikai csapatok szicíliai partraszállása után 1944. I-V. között heves harcokat vívtak a Rómától délkeletre fekvő Montecassino környékén. Az 529-ben alapított, a 16-17. szá-zadban épült bencés kolostor is elpusztult a harcokban.
2 Italia Dis Sacra - id. Plinius História naturalis III. 20. - „Itáliának az istenek által megszentelt földje." (Ford. Váczy Kálmán. Magyarul: Plinius: A természet históriája. Bukarest, 1971.
3Ld. 1796. sz.
"Ld. 1743/3.
5 Ld. 1793/3.
6Ld. 1803/1.
7 Ld. 1761/22. - Cs. Szabónak az 1803/1. jegyzetben említett írásából kiderül, hogy ez alkalommal Cs. Szabó László, Déry Tibor, Illyés Gyula, Lukács György és Pátzay Pál volt Szilasiéknál Kerényi Károlynén kívül. (427. p.)
'Részletesen ld. FLev IV. 177. p. Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. Kerényi Károly újabb vallástörténeti munkái címmel kritikát írt a Magyar Csillag 1941. 2. sz. 86-90. p. A következő számban Szerb Antal és Devecseri Gábor szólt hozzá (3. sz. 209-211. p. ill. 211-213. p.) Kerényi az 1942. 1. sz. 52-53. p. válaszolt.
'Bachofen, Johann Jakob (1815-1887) jogtörténész, régész. A bázeli egyetem római jogi tanára volt. Az antik mitológia és a szimbólumok Bachofen-féle értelmezése az 1920-as években új ér-deklődést keltett.
10Ld. 1786/13. ill. 1808/9.
11 Pátzay Pál (1896-1979) szobrász, 1945-1970 között a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1945 után egy ideig a VKM művészeti osztályának vezetője volt.
12 Előző nap, I. 5-én a Belügyminisztérium „köztársaság-ellenes összeesküvést" leplezett le. Az ügy tulajdonképpen a Független Kisgazdapárt erejének felmorzsolását (szalámi-technika) szolgálta.
Nagy Ferenc miniszterelnök lemondott és nem tért vissza Svájcból. Többen kiléptek a pártból, amely „önmaga teljes megtisztítására" hozott döntést. Révai „Az összeesküvés tanulságai" c. be-szédében hosszan beszél név szerint Németh László felelősségéről az ügy kapcsán, s név nélkül - kétségkívül elsősorban Illyésre célozva - más írók felelősségéről is.
13 Az első csoportról ld. 1803/1. A sajtó szerint meghívták még Zilahy Lajost, Tamási Áront, Gyer-gyai Albertet, Bóka Lászlót, Nagy Lajost, Háy Gyulát, Heltai Jenőt, Genthon Istvánt, Ferenczy Bénit, Ferenczy Noémit, Kmetty Jánost, Koffán Károlyt, Veress Sándort, Kadosa Pált, Böször-ményi Nagy Bélát, Gombás Pált és Bernák Aladárt is. Legalább még egy transzport ki is ment:
köztük Ferenczy Béni és Gyergyai Albert.
14 Márai Sándor: Európa elrablása. Útirajz. Bp. 1947. Révai. (Révai könyvtár 9.)
16 Tolnai Arnod (fi 947) a Magyar Dohánykereskedelmi RT igazgatója, kormányfőtanácsos.
17 Ld. 1792/2.
18Bergyajev, Nyikoláj Alekszandrovics (1874-1948) orosz filozófus, 1917-től Párizsban élt, ahol vallástörténeti akadémiát alapított.
"Buber, Martin (1878-1965) szociálfilozófus. 1924-től frankfurti professzor, 1938-1951 között a jeruzsálemi héber egyetem szociálfilozófiai tanára.
20 Vichyben alakult meg Franciaország II. világháború beli kapitulációja után a németekkel együtt-működő kormány.
21 Ld. 1808. sz.