Tegna presso Locamo, 1946. IX. 14.
Kedves Lajos,
alighogy megkaptam leveledet,1 amelyben írod: csak a nagy világban van még számom-ra hely, megjött hazulról az erre való szokásos buzdítás is. Hogy a „Köztársaság" szept.[
ember] 4.-i száma2 eljutott-e Hozzád Várkonyba, nem tudom s azonkívül is sok minden
mber] 4.-i száma2 eljutott-e Hozzád Várkonyba, nem tudom s azonkívül is sok minden van az orgyilkos cikkben és mögötte, amit az olvasó, felvilágosítás nélkül, meg nem ért, s amit Neked tudnod kell. Mindenekelőtt az orgyilkos. Ebben a minőségben régen felis-mert volt tanítványom s volt tanítványa Altheimnek3 is: Szabó Árpád,4 debreceni egyetemi tanár. Altheim annak idején Kövendi Dénes5 érdekében igyekezett megakadályozni a még nálunk is szokatlan vehemenciával törtető ifjú teljesen megokolatlan tanárságát. Sikertele-nül, mert abban az időben Szabó a nem éppen baloldali Szily Kálmán6 kegyence és Huszti József7 sakkfigurája volt. Azóta Huszti véleményt változtatott s még én is jobb volnék neki a most megüresedett pesti ókortörténeti katedrán, mint az újdonsült marxista. Ezért kellett egy ellopott levelet és megfelelő „információkat" egy szajkózó riporter rendelkezé-sére bocsájtani s engem úgy beállítani, mint akihez SS-pénz8 jutott.
A tragikomikus benne, hogy egy szerencsétlen, azóta munkatáborban pusztult zsidó-származású fiú, a tehetséges Honti János9 honoráriumáról van tulajdonképpen szó. Az dolgozott Altheimnek, amikor még nem tudtuk róla, hogy egyszer majd később - mikor lányomat Gráciát10 akartam vele Auschwitzból kiszabadíttatni - azt fogja írni nekem:
„Wenn jemand verantwortlich ist, dann Du allein. Denn die Haltung ihres Vaters, die jedermann kennt, ist die schwerste Belastung, die jeder Aktion für Grazia im Wege steht.
Jetzt erwartest Du von denselben Leuten, die Du geschmähst hast, Rettung." Ezek az
„emberek" ugyanis éppen Altheim „Gönnerei" voltak az „Ahnenerbe-Stiftungnál"11 (erről mondják, hogy SS-alapítvány) s az a mű, amelyhez Honti gyűjtött magyar, vogul és balká-ni anyagot - a csodaszarvasról - az Ahnenerbe-Stiftung Verlagban volt megjelenendő.
A munkadíj átutalása azonban a német szempontból zsidónak számító Hontinak csak úgy volt lehetséges, ha színleg az én intézetemen keresztül ment. Szerencsére ennek van itt nálam néhány bizonyítéka s a rágalom visszaverése nem lesz nehéz. De örök solfata-ránknak e szűnni nem akaró büfögése mégis csak Neked ad igazat s az egyetlen remény, ami még van, valóban az, hogy pár hónapra Te veszed kezedbe a kultuszminisztériumot...
S aztán természetesen a filozófiai tanszéket, mint csakugyan egyetlen „magyar gondolko-zónk", aki magyar is és gondolkozó is. (E pillanatban Szilasi Vili12 éppen Genfbe rohant, az odaérkezett Lukács Györgyöt körülszaglászni-nyalogatni: nyilván tanszékért.)
Nálunk most az az öröm, hogy nagylányaim itt vannak Pestről s a két széria gyerek,13
akik eddig nem is ismerték egymást, kifogástalanul egymásra talált. S ne hidd, hogy én az itteni helyzettel elégedetlen volnék! Csodálatos sziget ez a Svájc és Svájcban ez a vidék, x v n - x v m . századi, parasztházzá lett s még mindig kecses balkónú palazzóival! A baj éppen az, hogy innen még Amerikába sem mennék szívesen és itt svájconkívüli források nélkül megélni nem tudok (más svájci városban, Baselben vagy Zürichben még nehezebb lenne). S olyan amerikai alapítványt találni, amely külföldre is kiadja a pénzét, nem köny-nyű. E pillanatban nincs kizárva, hogy ez a majdnem lehetetlen is sikerülni fog - ez a Te miniszterségeden kívül a másik reményem. Akkor talán hosszabb római tartózkodás is le-hetséges lesz, anélkül, hogy a lezüllött intézet ügyeivel törődnöm kellene. Nem irigylem Kardos Tibort,14 az „újrakezdésért" a solfatarában, de az elintézés formáját Keresztury ré-széről mégis formátlanságnak tartom. Arról kellene meggyőznöd őt, hogy a régi kurátor (utoljára, azt hiszem, Gerevich)15 egy kuratóriumot állítson az intézet élére az érdekelt
idő-Platónomtól17 ne várj sokat (még mindig nem jelent meg): a bevezetés Sokratesnek igyekszik visszaadni azt, amit Platón maga ad neki, és pedig a hiteles nagy levél (a VU.) vallomásából kiindulva, amely szerint Platón ami neki fontos volt, soha sem írta le. Ehhez járulnak megfigyelések a dialógusokat bekeretező elbeszéléseken. Csupa olyan dolog, ami nem szisztématikai, hanem filozófiatörténeti szempontból fontos... ha igaz. A „Niobé"-mat18 tartalmazó folyóirat-számot mindennap várom, s rögtön küldöm majd.
Arra nem tudom rászánni magamat, hogy a tudományos „irányt", amelyet követek s amelyet barbárok, hülyék és megmerevültek „irracionalizmus"-nak neveznek, külön ma-gyarázzam és védelmezzem. Előttem a még megírandó művek lebegnek s a védelmet rábí-zom állítólagos „híveimre". De azt se nagyon bánom, ha nem teszik. Belényugsrábí-zom abba, hogy a Szellem helyzetét továbbra is a katakomba szimbolizálja, de az esótérizmusnak, amely ilyen módon előáll annál merészebbnek kell lennie a „befelé" való haladásban. Szi-getlakók találkozásán, Magányosok Szövetségén, valami ilyen, paradox módon létező - a mi barátságunk bizonyítja - fából vaskarikán alapul e pillanatban a Szellem élete eb-ben az egész gép-konstruktőr, de egyébként meghülyült világban. Hát próbáljuk legalább mi, így, együttmaradni s talán egyszer mégiscsak találkozni: lehetőleg Rómában.
Amint látod, a legfontosabb reményeket nem adtam fel. S mi tagadás benne: még Dionigit19 is szeretném Neked bemutatni, akiről nem tudom még, milyen állampolgárnak fog felnőni. De Magyarország felől csak Te áldhatod meg!
Szeretettel ölel
Károly MTAKK Ms 4588/16.
Gépirat autogr. aláírással és javításokkal.
Zengővárkonyba írt levél.
1 Ld. 1795. sz.
2 A Köztársaság c. politikai hetilap 1946. VI. 13-tól jelent meg Bölöni György szerkesztésében.
1946. IX. 4-i számában „Irracionalizmus és fasizmus. Hogyan került az SS pénze egy »demokra-tikus vallástörténészhez«" címmel Gábor Lőrinc aláírással jelent meg az itt említett cikk. A lap 1946. X. 23. 4. p.-n közölte „Válasz és viszontválasz az »Irracionalizmus és fasizmus« ügyében"
c. cikket.
3 Altheim, Franz (1898-1976) német klasszika-filológus, vallástörténész, 1936-tól hallei, 1950-1965 között berlini professzor. Altheim és Kerényi kapcsolatáról, Kerényi Grácia kiszabadítá-sáról ld. Volker Losemann: A Dioskurok: Franz Altheim és Kerényi Károly. Egy barátság szaka-szai. = Mitológia és humanitás. Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk. Szi-lágyi János György. Bp. 1999. Osiris. 11 l - l 14. p. ad részletes képet.
"Szabó Árpád (szül. 1913) tudománytörténész, Budapesten és Frankfurtban tanult. 1940-1948 zött Debrecenben klasszika-filológiai professzor, utóbb a budapesti egyetemen, 1958-1983 kö-zött az MTA Matematikai Kutatóintézetében dolgozott. Az MTA levelező tagja.
5Ld. 1761/7.
6 Szily Kálmán (1875-?) 1913-tól a Műegyetem professzora, 1932-1941 között VKM államtitkár, az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke.
7 Huszti József (1887-1954) klasszika-filológus, egyetemi tanár, 1923-tól a szegedi, 1934-1948 között a budapesti egyetem tanára, az MTA tagja.
sLd. 1716/12.
9 Honti János (1910-1945) folklorista, tanár, 1935-től az OSzK munkatársa.
10 Ld. 1761/5.
11 Ahnenerbestiftung és Verlag, 1935-1945 között Berlinben működő, Heinrich Himmler által ala-pított, az SS keretében tevékenykedő nemzeti szocialista alapítvány és kiadó. Faj- és őstörténeti kutatásokra specializálódott. Murányi Lajos közlése.
12 Ld. 1761/22.
13 A két széria gyerek: Kerényi Grácia (ld. 1761/5.) és Kató, utóbb tanár, kivándorolt az USA-ba, Kerényi első házasságából született leányai. Lucia (szül. 1940) utóbb lugánói tanár, M. Marella felesége, Kornélia (szül. 1942) klasszika filológus, Hans Peter Isler felesége és Dionigi (Dénes) (ld. 1861/24.)
14Ld. 1793/2. Az Intézet 1947.1. 4-én nyílt meg újra.
15 Ld. 1743/3.
16 Tolnay Károly.
17 Ld. 1791/3.
18 Ld. 1791/4.
19 Ld. 1761/24.
1797. FÜLEP LAJOS - MÁNDY STEFÁNIÁNAK, TÁBOR BÉLÁNAK ÉS SZABÓ LAJOSNAK
Z[engő]V[árkony,] 1946. IX. 17.
Kedves Barátaim, Mándy Stefánia, Tábor Béla, Szabó Lajos!
(az abc-ben ugyan az sz egy kicsit megelőzi a t-t, de az olasz mondás szerint egy ujj-nyival se kell elválasztani férjet-feleséget: fra moglie e marito, non mettere il dito).
Nagyon restellem, hogy ily sokára írok, s a diplomáciai szokásoktól eltérően ily későn köszönöm meg innen sok-sok kedvességüket,1 de hát áldozatául estem a könnyelműség-nek. Hazaérve, elhitettem magammal, hogy a pesti fáradalmak után megérdemlek néhány napi pihenést, tehát aludtam, sétáltam, olvastam, csupán egy levelet írtam, a lányomnak,2
azzal, hogy majd 2-3 nap múlva sort kerítek mindenre, - akkor pedig elkezdődött: krump-li-szedés (ráment egy nap, s jutott nekem 1 q, úgy hogy Pécsről kell majd szereznem, mert itt nincs), almaszedés (mert már lopták is), kukorica-szedés (éppen most van, - két kime-netel közt írok), látogató etc. Mindenütt ott kell lennem, mert ma is úgy van, ahogy az egy-szeri pap írta, hogy mikor a felesinek magyarázta a becsületes kétfelé rakodást a mezőn, mert hát az Úristen mindenütt jelen van, ott is, a derék feles, afféle monologizáló ember lévén, elmenet az ajtóban így rebegett: az Úristen ott lehet, csak a pap ne legyen ott!
Egyébként most már azzal nyugtatom meg magam, hogy már nem is igen kell írnom, hiszen úgyis jönnek nemsokára,3 - s ha mit még mondhatnék, vagy ha mire kíváncsiak, majd inkább itt élőszóval, a gesztenyefák alatt, vagy kint az erdőn mondom el.
Bár addig maradna meg ez a kirándulásra teremtett, tündéri idő! Tehát igyekezzenek.
És lehetőleg néhány nappal előbb írják meg érkezésük idejét. Hát bizony a vasutazás elég keserves. Érdeklődjék meg naponként az UNRRA4 autót Fleischernénél.5 Mivel azt még nem próbáltam, reménykedem benne. Ha este émek Pécsre, hol hálnak? Ha bírják az éjjeli utazást, megjöhetnek Pécs nélkül Bátaszéken át egyenesen Pécsváradra, a Pestről, a Déli-ből induló személyvonattal - úgy tudom, este 9-kor indul - , Sárbogárdon és Bátaszéken át kell szállni (Sárbogárdon vigyázni kell, hogy el ne vigye a vonat Dombóvár felé, mert
ak-kor már folytatni kell az utat Pécs felé), s reggel 8-1/2 9 tájban érkezik Pécsváradra. így Pécset elmenet néznék meg, ha ragaszkodnak hozzá.
Mándyné nagyságos asszonynak6 ismételten köszönöm miattam való rengeteg fárado-zását. Nagyon restellem magam, - nagy fittyel kijelentettem, ha Pesten nincs tojás, majd küldök én! az asszony pedig kérdésemre azzal számolt be, hogy a tikok nem tojnak, mert vedlenek, távollétem idején kettőt tojtak, azóta is csak két tojást pottyantottak. Szóval amíg új ruhába nem öltöznek, addig nem hajlandók dolgozni. S hiába mondom nekik, hogy oda a becsület, nem törődnek vele. Tehát meg kell várni!
Mándyné nagyságos asszonynak kezét csókolva, Magukat melegen üdvözlöm, a vi-szontlátásig
Fülep Lajos Magántulajdonban.
Kézírás.
Budapestre írt levél.
1 Az eskütétel alkalmával, IX. első napjaiban Pesten töltött hét után írt levél, amikor FL Mán-dyéknál szállt meg. Ld. 1786/2.
2 FL Veronika leányának írt levele nem maradt fenn. A választ ld. 1759/3.
3 Amikor a zengővárkonyi látogatásra sor került, Mándy Stefánia első gyermekét várta, így nem utazott el férjével, Tábor Bélával és Szabó Lajossal. Ld. 1776/2.
4 United Nations Relief and Rehabilitation Administration - 1943-ban létrehozott nemzetközi újjá-építési és segélyszervezet. Európában 1947-ig működött.
5 Kiléte nem ismeretes.
6 Mándy Istvánné, Temesváry Blanka, Mándy Stefánia édesanyja.