Az átalakulás második évtizedét elemző mini országtanulmányok sok tekintet-ben egy rugóra járó modellként értelmezhetők. Minden országban a belső politi-kai és társadalmi erőviszonyok voltak meghatározóak. Ennek megfelelően nagyon eltérő módon reagáltak az Európai Unió közös szabályai és a kedvező világgazda-sági finanszírozási és piaci lehetőségek, valamint a „boldog békeidők” adta kivé-teles lehetőségekre. A közös mozzanat vélhetőleg az, hogy a döntéshozók saját sikereik áldozatává váltak. Annyira erősen hittek a normális országgá válásban, annyira biztosak voltak abban, hogy a jó időket csak még jobb idők követhe-tik, hogy az üzleti tervezésben és a magánéletben is szokásos elővigyázatosság-gal felhagytak. Leginkább a devizaalapú hitelezés magyarországi felfutása szem-léltetheti azt, mennyire nem is gondolt senki arra, hogy mind a külvilágban, mind pedig az adott társadalmon belül is működhet az akció-reakció elve, a nem kívánatos, de lehetséges rossz kimenetelek veszélye. Mint annyiszor, a társa-dalom-lélektani elemek hatása erősebbnek bizonyult a pusztán anyagi és érdekvezé-relt megfontolásoknál. Ismét nem a racionális várakozások alakították ki a gazda-ságtörténetileg ma már egyértelműen látható és megítélhető végkifejletet.
HIVATKOZÁSOK
1. Abelshauser, W. (2011): Deutsche Wirtschaftsgeschichte. Vom 1945 bis zur Ge-genwart. Második, teljesen átdolgozott kiadás. München: C. H. Beck Verlag.
2. Alesina, A. – Grilli, V. (1993): The benefit of crises for economic reforms.
American Economic Review, 83. évf. 3. szám, 598–607. old.
3. Antal László (1998): A kiigazítás – ahogy én látom. Közgazdasági Szemle, 45.
évf. 2. szám, 97–122. old.
4. Antal László (2004): Fenntartható-e a fenntartható növekedés? Budapest: a Közgazdasági Szemle Alapítvány kiadása.
5. Aslund, A. (2007): Russia’s Capitalist Revolution: Why Market Reforms Succe-eded and Democracy Failed? Washington, D.C.: Peterson Institute for Interna-tional Economics Press.
6. Aslund, A. (2012): How Capitalism Was Built: the Transformation of Central and Eastern Europe, Russia, the Caucasus, and Central Asia. Második, kibő-vített és átdolgozott kiadás. Cambridge – New York: Cambridge University Press.
7. Belka, M. (2012): The Eurozone perspectives. Prospects for Poland to join the EMU. In: Latoszek, E. és tsai, szerk.: European Integration Process in the New Regional and Global Settings. Varsó: a WWZ Press kiadása, 67–73. old.
8. Bozóki András (2003): Politikai pluralizmus Magyarországon. Budapest: Szá-zadvég.
9. Bueno di Mesquita, B. – Smith, A. ([2011] 2014): Diktátorok kézikönyve.
Törökbálint: GABO Kiadó.
10. Csaba László (2004): Stratégiaváltás az orosz külpolitikában? Külügyi Szem-le, 3. évf. 1-2. szám, 98–115. old.
11. Gaddy, C. – Ickes, B. (2013): Bear Traps on Russia’s Road to Modernization.
London – New York: Routledge.
12. Hartwell, Ch. A. (2016): Two Roads Diverge: the Transition Experience of Poland and Ukraine. Cambridge – New York: Cambridge University Press.
13. Hill, F. – Gaddy, C. (2003): The Siberian Curse: How Communist Planners Left Russia Out in the Cold. Washington. D.C.: Brookings Institution Press.
14. Kolodko, G. W. (2005): The Polish Miracle: Lessons for the Emerging Mar-kets. Burlington/VT/Egyesült Államok: Ashgate Publishers.
15. Kolodko, G. W. szerk. (2014): Management and Economic Policy for Devel-opment. New York: Nova Science Publishing.
16. Kornai János (1972): Erőltetett vagy harmonikus növekedés? Budapest: Aka-démiai Kiadó.
17. Kornai János (1996): Vergődés és remény. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
18. Kornai János (2007): Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszervál-tás. Budapest: Akadémiai Kiadó.
19. Kósa András, szerk. (2016): A főnök beszéde: Őszöd után tíz évvel. Budapest:
Noran Libro Kiadó.
20. Kosals, L. (2007): Essay on clan capitalism in Russia. Acta Oeconomica, 57.
évf. 1. szám, 67–85. old.
21. Körösényi András (1998): A magyar politikai rendszer. Budapest: Osiris Ki-22. Laki Mihály (2017): A trafikpiac folytatódó átalakítása 2014 és 2017 kö-adó.
zött. (Esettanulmány – kiterjesztett kutatás.) Külgazdaság, 61. évf. 7-8.szám, 46–73. old.
23. Magyar Bálint (2014): A posztkommunista maffiaállam. Budapest: Noran Libro.
24. Matolcsy György (2007): Éllovasból sereghajtó. Budapest: Égjajlat Könyv-kiadó.
25. Mau, V. (2005): From Crisis to Growth. London: a Center for Research for Post-Communist Economies kiadása.
26. Menshikov, S. (2013): Analysis of Russian performance since 1990 and fu-ture outlook. In: Prasada Rao, D. S. – van Ark, B., szerk.: World Economic Performance: Past, Present and Future. Cheltenham/Anglia: E. Elgar, 111–135.
27. Mihályi Péter (2013): A magyar gazdaság útja az adósságválságba, 1945–old.
2013. Budapest: Corvina Kiadó.
28. Olson, M. ([1982] 1987): Nemzetek felemelkedése és hanyatlása. Gazdasá-gi növekedés, stagfláció és társadalmi korlátok. Budapest: KözgazdasáGazdasá-gi és JoGazdasá-gi Könyvkiadó.
29. Romhányi Balázs – Ohnsorge-Szabó László (2007): Hogyan jutottunk ide? Pénzügyi Szemle, 52. évf. 2. szám, 239–285. old.
30. Rosati, D. (2012): Public finance consolidation for long term growth in the EU. In: Latoszek, E. és társai, szerk.: i. m. 125–158. old.
31. Ross, M. (2015): What have we learned about the resource curse? Annual Review of Political Science, 18. kötet, 239–259. old.
32. Sárközy Tamás (2012): Magyarország kormányzása, 1978–2012. Budapest:
Park Kiadó.
33. Sárközy Tamás (2014): Kétharmados túlzáskormányzás. Budapest: Park Ki-34. Simon, Hermann (2014): Hidden champions, the vanguard of globalia. In: adó.
Kolodko, G. W., szerk.: i. m. 33–52. old.
35. Sinn, H.-W. (2007): Can Germany Be saved? The Malaise of the World’s First Welfare State. Cambridge/Mass. – London: The MIT Press.
36. Snower, D. – Brown, A. – Merkl, Ch. (2009): Globalization and the welfare state. Journal of Economic Literature, 47. évf. 1. szám, 136–158. old.
37. Stiglitz, J. E. – Greenwald, B. ([2014] 2017): A tanuló társadalom megte-remtése. Budapest: Napvilág Kiadó.
38. Tardos Károly, szerk. (2010): Felzárkózás vagy lemaradás? Budapest: Gon-dolat Kiadó.
39. Venables, A. (2016): Using natural resources for development: why has it proven to be so difficult? Journal of Economic Perspectives, 30. évf. 1. szám, 161–184. old.
40. Volkov, V. (2002): Violent Enterpreneurs: the Use of Force in the Making of Russian Capitalism. Ithaca, N.Y.: Cornell University Press.
41. Walter, Th. (2013): Germany’s 2005 Welfare Reform. Berlin – New York:
Physica Verlag.
42. Weder, B.- Weder, R. (2013): Switzerland’s rise to a wealthy nation: com-petition and contestability as key factors. IN: Fosu, A. szerk.: Development Success:Historical Accounts from More Advanced Countries. Oxford – New York: Oxford University Press, 192–215. old.
43. Winiecki, J. (2016): Shortcut or Piecemeal? Economic Development Stra-tegies and Structural Change. Budapest – New York: CEU Press.
VII. A HARMADIK ÉVTIZED ÚJ VILÁGGAZDASÁGI
KORSZAKVÁLTÁSA
Kötetünk egyik meghatározó tézise az, hogy 2008-2009 óta nem pusztán egy pénzügyi eszközök átértékeléséből és átmeneti értékvesztéséből álló válságnak vagyunk tanúi. Ez a folyamat ugyanis az Egyesült Államokban 2009 harma-dik negyedévétől és az Európai Unióban – W alakú visszaesést mutatva – 2012 nyarától egyértelműen véget ért. E sorok írásakor a világ tőzsdeindexei történel-mi csúcsot döntenek – az ipari részvények vezető indexe, a Dow Jones 21 448 ponton, a technológiai – „új gazdaságot” megjelenítő – cégek indexe, a Nasdaq 6110 ponton, a legnagyobb cégek értékét mutató S&P 500 2429 ponton állt.
Eközben a japán cégek értékét mutató Nikkei index 20 032 ponton, a kínaiakat mutató hongkongi Hang Seng 25 389 ponton állt, míg Európa két vezető inde-xe, a londoni FTSE 7375 ponton, a német DAX 12 458 ponton állt. 118 Pusztán a számszerűségek alapján soha ilyen jól nem ment a világnak. És mégis: az idézett tőzsdei lap első oldalán már megjelent egy, a banki részvények túlértékeltségétől óvó, a befektetőket a jövőbeli várakozásaik tekintetében mérsékletre intő elem-zés.Ellentmondások közt élünk, a látszatok és a valóság, a valóságról való beszéd és a világ érzékelése, az ezeken alapuló várakozások, a post-truth és a világhálót eluraló, egyre újabb formákat és tereket meghódító, és ezért egyre inkább önál-ló hatalmi ággá váönál-ló közösségi média 119 világában meglehetősen messzire került
118 Wall Street Journal, 2017. július 4.
119 Ez kisebb részben a hagyományos média, mindenekelőtt a nyomtatott újságok és hetilapok és egyre nagyobb részben a hatalom által sok helyen ellenőrzött tévé- és rádióadók ellenében is kirajzolódik, legélesebben talán az arab tavasz folyamataiban igazolva a fő szövegben megfogal-mazottakat. E médiának nincs olyan guruja, mint mondjuk a CNN vagy a Le Monde, ezért hatása teljesen megjósolhatatlan, és terjedésének sebessége, valamint iránya már-már félelmetes
egymástól. És miközben a világ pénzügyeiről és gazdaságáról számtalan elemzés érhető el – a fentiektől sem függetlenül – a gazdasági szereplők jelentős része fö-löttébb bizonytalan, mind a reálhelyzet, mind a kilátások megítélésében.
Azért alkalmazzuk négy évtized után a Bognár József (1976) munkájából származó kifejezést, mert – mint akkor is – ennek az üzenete az, hogy a világ soha többé nem tér vissza a korábban megszokott kerékvágásba. Vagyis: nincs ve-szélyesebb, mint a múlt – különösen a közelmúlt – rövid időszakait mechaniku-san előrevetítő prognózisoknál, illetve az ezekre épülő beruházásoknál. Miköz-ben egy-egy mutató jól alakul, s mint láttuk, nem is kis jelentőségűek, eközMiköz-ben a világgazdasági rendszer egészében részben nyílt és részben rejtett feszültségek sora halmozódott fel. Ezek kitörése csak idő kérdése – a gond az, hogy az időpontot és a körülményeket nem tudhatjuk.
Az új világgazdasági korszakváltásból a mi témánkra nézve az következik, hogy az átalakult országok gazdasági teljesítményét és jövőbeli kilátásait aligha ítélhetjük meg a múltban kialakult mércék alapján. Figyelemre méltó analógia, hogy az 1996-os atlantai olimpia dobogós eredményével a 2014-es riói olimpia gyorsúszás versenyében már középdöntőbe se lehetett kerülni. Szó sincs tehát ar-ról, hogy felszínes történelmi analógiák alapján „a történelem bosszúja” típusú narratívákkal érthetnénk meg a történteket. A pályafüggőség mellett, mint már az első két évtized elemzésében is bemutattuk, a döntéseknek, az alkalmazkodás mikéntjének, együttesen a pályateremtésnek is meghatározó volt a szerepe.
Miközben az átalakulás folyamatának létezik viszonylag jól összegezhető szakirodalmi értelmezése (Kolodko, szerk., 2010; Turley–Hare, szerk., 2013;
Csaba, 2014) ugyanezt a világgazdaság elmúlt évtizedbeli folyamatairól nem mondhatjuk el. Miközben a szakirodalom szinte áttekinthetetlenül bőséges, az abban megfogalmazott álláspontokban nincs jele a közeledésnek, sem a válság értelmezésében, sem a válságkezelés, sem az azt követő politikák eredményeinek értékelésében. Mivel e témáról eredendően külön kötetet kell írni 120, a jelen feje-zetben ennek csak egy töredékére és az eddig közreadottak kiegészítésére vállal-kozunk.
ellenerővé teszi. Ez annál súlyosabb kihívás, minél kevésbé hiszünk az önszabályozásban, nem-csak a pénzpiacokon, hanem az értékek világában sem. Trump elnökké választása és a Brexit, valamint a bűnözés hálózatosodása (ami már két évtizedes folyamat) mérföldkövei ennek az átalakulásnak.
120 Lásd a Magas–Kutasi, szerk. (2010) kötet sokszínű elemzéseit.
Előadjuk azt, hogy olvasatunkban a szakirodalom mit is tud a pénzügyi válsá-gok mechanizmusáról, továbbá ezt az ismeretanyagot mennyiben erősítették meg vagy cáfolták a 2008-2009 során tapasztaltak. Ezt követően egy külön fejezet-ben vizsgáljuk az Európai Unió szintjén megfigyelt változásokat. Majd ezt köve-tően helyezzük a modellértékűnek tekintett négy ország fejlődését az e részek-ben vázolt összefüggésekbe, s ennek alapján mondunk majd ítéletet arról, hogy mi is lett a nóta vége, és miért.