AMERIKAI TÁRSADALMI MOZGALMAK PRÓBÁLKOZÁSAI A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA KORLÁTAINAK ÁTHÁGÁSÁRA
7. KÖVETKEZTETÉSEK HELYETT
A fentiekben áttekintettem a Teadélután és az Occupy Wall Street mozgal-mak mind belső, mind külső megfigyelői – támogató és kritikai – narratíváit egyaránt. Megvizsgáltam, hogyan viszonyul mindegyik mozgalom a hagyomá-nyos amerikai értékekhez, valamint a gazdasági, politikai és társadalmi válság-hoz, amely hozzájárult létrejöttükhöz. Röviden kitértem arra is, jellegzetessé-geik miként tükrözik a több évtizedes amerikai kultúrháborúk témáit és ideo-lógiai spektrumát. Végül felhasználtam néhány elméleti eszközt a társadalmi mozgalmak irodalmából arra, hogy megvilágítsam sikereiket és kudarcaikat, valamint elképzelhető jövőjüket.
Mindeközben megkíséreltem új ötleteket is kifejleszteni az elérhető kuta-tások és a legfrissebb hírfolyam alapján. Végezetül felkínálok néhány olyan gondolatot, amelyek tudomásom szerint túlmutatnak az eddigi tanulmányo-kon és elemzéseken. Először is úgy látom, hogy sem a Teadélután, sem az Occupy nem rendelkezik világos stratégiával arra nézve, hogyan
valósíthat-79 ná meg kifejtett vagy kikövetkeztethető, de implicit céljait. Másodszor, az erre vonatkozó egyértelműség hiányát abban vélem gyökerezni, hogy mind-két mozgalom elégtelenül vagy hiányosan értelmezi a mai amerikai társadal-mat és a bármiféle változáshoz nélkülözhetetlen készségét, vagy annak hiá-nyát. Harmadszor, különböző okokból kifolyólag, mindkét mozgalom félreér-ti vagy ignorálja magát a jelenséget, amely létrejöttük mozgatórugója volt: a globalizációt és az abból fakadó új nemzetközi környezetet.
A Teadélután legfontosabb, ha nem egyetlen stratégiájának, a félelemkel-tés látszik: arra számíthat, hogy elegendő választópolgárt meg tud győzni az amerikai állam és társadalom irányvételének helytelenségéről ahhoz, hogy döntő kongresszusi mandátumot nyerve radikálisan deregulálja a piacokat és a gazdaságot (ami valójában nem is a tagok magánérdeke, hanem nagytőkés háttértámogatóik célja), miközben mélyrehatóan szabályozza a lelkiismereti alapú társadalmi kérdéseket, mint amilyenek a vallás és az oktatási rendszer szerepe vagy a terhességmegszakítás joga. A kezdeti sikerek után gyorsan be-következő visszaszorulás azt mutatja, hogy az országban legalábbis egyelő-re nem létezik elegendő fogékonyság és készség átható változások szükséges-ségének felismerésére és elfogadására. Még kevésbé tűnik valószínűnek, de az eddig látottakkal nem lenne ellentétes, ha a Teadélután legszélsőségesebb elemei a szövetségi hatáskörök legnagyobb részének visszavonását követel-nék, ami – elegendő hatalom birtokában, de akkor meg minek!? – Az Unió ellényegtelenedéséhez is vezethet.
Az OWS ezzel szemben arra alapoz, hogy az emberek jelentős része hajlan-dó tevékenyen tájékozódni és szerepet vállalni a társadalmi változások kimun-kálásában, annak ellenére, hogy a fősodrú média ezeket a kritikus kérdéseket egyáltalán nem, vagy csak alig-alig hajlandó, illetve képes megnyitni és tár-gyalni. Legnagyobb valószínűsége annak van, hogy ez a remény békés megmoz-dulások keretében – hacsak valami súlyos gazdasági fordulat be nem követke-zik – egyelőre hiú ábránd marad. Egy erőszakosabb fellépés ugyanakkor meg-semmisítené azt a töredéknyi rokonszenvet is, amellyel a közvélemény egy ré-sze a mozgalmat ré-szemléli.
A Teadélután továbbá teljesen ignorálja azt a nehezen cáfolható tényt, hogy Amerika és a világ óriási változásokon ment át az alkotmány meghozatala óta, illetve hogy az individualizmus, az alkotmányos originalizmus és a hazafiság korlátozott eszköztára aligha lenne elegendő a modern, globalizált társadalom gondjainak megoldására. Az OWS mozgalom szintén naivnak tűnik abbéli hi-tében, hogy a közvetlen demokrácia módszerei elegendőek lehetnek ugyaner-re a célra.
Végül az Egyesült Államok aligha térhet vissza az elszigeteltségbe – ahogy a Teadélután indítványozza –, legalábbis politikai és katonai hatalmi pozícióit, gazdasági dominanciáját és belföldi életszínvonalát súlyosan érintő, radikális negatív változások nélkül. Ami az OWS-t illeti, tagjainak befogadókészsége és
ELŐRE VAGY HÁTRA? AMERIKAI TÁRSADALMI MOZGALMAK PRÓBÁLKOZÁSAI A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA KORLÁTAINAK ÁTHÁGÁSÁRA
A 21. SZÁZAD ELEJI ÁLLAMISÁG KÉRDŐJELEI 80
mindmáig a kapitalizmus alapjaiba vetett hitét demonstráló – legalábbis egy-szerű – többsége azt a reményt tükrözi – szerintem minden komolyabb tanú-jel nélkül –, hogy a mozgalmi erő önmagában véve átbillentheti az államot a legnagyobb hatalommal rendelkezők érdekeinek előmozdításából a hátrányos helyzetű rétegek érdekeinek támogatásába. Az európai partnermozgalmakkal fenntartott kapcsolatok ellenére az Occupy nem látja, mennyire felkészületle-nek és tehetetlefelkészületle-nek voltak a tengerentúli szervezetek is – feltehetően előnyük-re váltható súlyosabb gazdasági helyzetből kiindulva és az arányos képvisele-tű politikai rendszerek nyújtotta lehetőségek ellenére –, hogy rövid időn belül mélyreható változásokat tudjanak kicsikarni.
Befejezésképpen megállapítható, hogy mind a Teadélután, mind az Occupy Wall Street mozgalom a polgárok fontos és jogos frusztrációjából eredő érzése-ket fejez ki az állami tehetetlenség és a számukra elfogadhatatlan politikai kur-zus láttán. A reményvesztettség abból is ered, hogy a mai politikai tömegtársa-dalmakban a polgárok egyre magukra hagyatottabbnak és tehetetlenebbnek ér-zik magukat, azt vesér-zik észre, hogy a képviseleti demokrácia intézményei nem őket, hanem a korporációk érdekeit képviselik és szolgálják. Ezeknek a fruszt-rációknak az orvoslására az egyik mozgalom a politikai spektrum egy részé-nek elutasításával, sőt esetleges kiiktatásával az egyén „teljes szabadságának”
idealizált aranykorához kíván visszatérni. A másik pedig a társadalmi kötele-zettségvállalás új szintjét próbálja kimunkálni, amellyel megfogalmazhatóvá és megvalósíthatóvá válna az eddiginél teljesebb nyitottság, befogadókészség és öngondoskodás. Egyelőre azonban mindkét mozgalom szándékai és módsze-rei elégtelennek tűnnek ahhoz, hogy céljaikat megvalósítsák. Ettől függetlenül azonban még mindig elég erősnek bizonyulhatnak arra, hogy folyamatos társa-dalmi és politikai energiát generáljanak és még kifejezettebben szembeállítsák egymással radikálisan eltérő világnézetüket. Már csak e miatt a lehetőség mi-att is fontos, hogy mindkét mozgalmat minél mélyrehatóbban tanulmányoz-zuk, és minél alaposabban megértsük. A két mozgalomban megtestesülő ellen-tétes világnézetek összecsapása a demokrácia jövőjét vetítheti előre.
81
HIVATKOZÁSOK
1 A XXVII. alkotmánymódosítást 1789 szeptemberében fogadta el az USA első kongresszu-sa, de csak 1992 májusában lépett érvénybe, miután az alkotmánymódosítási követel-ményekkel összhangban a 38. tagállam is becikkelyezte.
2 A kapcsos zárójellel ellátott hivatkozások nem az éppen idézett szerzőtől, hanem tőlem származnak. Fukuyama itt egykori tanárának és későbbi szakmai riválisának, Samuel Huntingtonnak egyik munkájára utal (Huntington 1965, 386).
3 Jessica Tollestrup, „The Congressional Appropriations Process: An Introduction” CRS Report for Congress R42388, Congressional Research Service, 2012 [www.senate.gov/
CRSReports/crs-publish.cfm?pid=%260BL%2BP%3C%3B3%0A] (2014.11.01.) 4 Gallup Institute, „Congress and the Public” [www.gallup.com/poll/1600/congress-public.
aspx] (2014.11.01.)
5 Center for Responsive Politics [www.opensecrets.org/bigpicture/reelect.php]
(2014.11.01.)
6 A Teadélután és teadélutános elnevezést használom a mozgalomra, illetve tagjaira meg kö-vetőire. Noha a magyar szó nem adja vissza az angol Tea Party történelmi elnevezés második tagjának kettős jelentését (nem csak „buli”, hanem „párt” is), a szóhaszná-lat egyszerűsége érdekében ez tűnik jobb megoldásnak, mert nem formális értelem-ben vett pártról van szó.
7 Az Occupy Wall Street elnevezést eredetiben használom, mert a benne foglalt vonzat mi-att – a másik mozgalom nevének magyarosításával szemben – nehézkessé tenné a szó-használatot.
8 A tevékenység teadélutános elutasítása feltehetőleg onnan eredt, hogy Barack Obama Chicagóban közösségszervezőként (community organizer) kezdte közéleti pályafutá-sát. (Chassie, Karen, szerk. (2007). Who’s Who in America, 2008. New Providence, NJ:
Marquis Who’s Who. p. 3468.)
9 Az astroturf fogalma kétszeres szójátékon keresztül érzékelteti, hogy egy támogatottsá-got élvező tevékenységnek, üzenetnek vagy szervezetnek a lényege nem a bázisból fa-kad, hanem a finanszírozók szándékából. A kettős szójáték onnan ered, hogy egyrészt a bázistevékenység angol neve a grassroots (fűgyökerek) szó, másrészt a sportpályá-kon használt műfű legismertebb márkaneve az AstroTurf.
10 A fent említett Americans for Tax Reform adóellenes aktivista szervezet (amelyet a re-publikánus kongresszusi jelölteket anyagi és politikai támogatásért cserébe adóeme-lés-ellenes fogadalom nyilvános aláírására kötelező Grover Norquist irányít), vala-mint a Freedom Works lobby-csoport.
11 Charles G. és David H. Koch, a Koch Industries vegyipari, energetikai, mezőgazdasá-gi, kereskedelmi, beruházási és egyéb érdekeltségű multinacionális konglomerátum multimilliárdos tulajdonosai, a konzervatív és libertariánus szervezetek meg válasz-tási kampányok legjelentősebb anyagi támogatói.
12 A sárga mezőbe rajzolt csörgőkígyós zászlót Christopher Gadsden tábornok tervezte 1775-ben az amerikai függetlenségi háború során, de a szimbólum első felbukkaná-sa Benjamin Franklin politikai karikatúrájához kötődik, amely a szerző Pennsylvania Gazette c. philadelphiai újságjában jelent meg 1751-ben.
13 Az adatok a CBS hírtévé „Tea Party Supporters: Who They Are and What They Believe”
c. körkérdéséből származnak [www.cbsnews.com/htdocs/pdf/poll_tea_party_who_
they_are_041410.pdf] (2014.11.01.)
ELŐRE VAGY HÁTRA? AMERIKAI TÁRSADALMI MOZGALMAK PRÓBÁLKOZÁSAI A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA KORLÁTAINAK ÁTHÁGÁSÁRA
A 21. SZÁZAD ELEJI ÁLLAMISÁG KÉRDŐJELEI 82
14 A kutatás összefoglalója megtalálható az intézet honlapján: [www.pewresearch.org/
fact-tank/2013/09/19/high-rate-of-deportations-continue-under-obama-despite-latino-disapproval] 2014.11.01.)
15 Ld.: [www.thebureauinvestigates.com/category/projects/drones/drones-graphs]
(2014.11.01.)
16 A témát követő szervezetek által gyűjtött statisztika szerint két év alatt országos vi-szonylatban közel nyolcezer Occupy-részvevőt tartóztattak le, míg a teadélutánosok közül alig egy-két tucatnyit: [occupyarrests.moonfruit.com] (2014.11.01.)
17 Republikánus kongresszusi tagok már 2010 júliusában létrehozták a párton belüli Tea-délután-frakciót (kongresszusi caucust), amelynek egy időben 66 képviselő és szená-tor is tagja volt, de a 2012-es választások után tevékenysége csökkent, és 2014-ben már nem is ült össze.
18 A hackerek laza szerveződésű nemzetközi csoportja.
19 Ld.: [www.adbusters.org/blogs/adbusters-blog/occupy-wall-street-will-lay-siege-us-greed.html] (2014.11.01.)
20 Ld.: [newyork.cbslocal.com/2011/09/06/groups-plan-to-occupy-wall-street-but-their-goal-is-not-yet-set] (2014.11.01.)
21 New York városi önkormányzata 1961-ben vezette be a megoldást, amelynek keretében elad egy közterületet azért, hogy a magántulajdonos cég azt karbantartsa. A cég ér-dekeltsége abban áll, hogy cserébe valamilyen kötelezettség alól mentesülhet, például több emeletet húzhat fel az eredeti városrendészeti terv korlátaihoz képest.
22 Sarah Maslin Nir, “Wall Street Protesters Broadcast Arrests on Social Media,” The New York Times, 2011.09.24. [cityroom.blogs.nytimes.com/2011/09/24/wall-street-protesters-broadcast-arrests-on-social-media] (2014.11.01.)
23 Andy Kroll, “How Occupy Wall Street Really Got Started,” Mother Jones, 2011.10.17.
[www.motherjones.com/politics/2011/10/occupy-wall-street-international-origins]
(2014.11.01.) 24 Ld. [15].
25 Az eredeti gondolat pontos magyar megfelelőjét nem a hivatkozott kiadásból vettem, hanem Ádám Péter Tocqueville-fordító szívességének köszönhetem.
26 Henry David Thoreau “Slavery in Massachusetts” c. beszédéből, Framingham, MA, 1854.07.04. [www.transcendentalists.com/slavery_in_ma.htm] (2014.11.01.) 27 Horowitz itt az OWS egyik honlapját idézi: [www.occupywallst.org/article/why]
(2014.11.01.)
28 Andy Kroll, “Missing from Occupy Wall Street: Barack Obama” 2011.10.16. [www.
andykroll.com/uncategorized/missing-from-occupy-wall-street-barack-obama]
(2013.12.15.)
29 Andy Kroll, “Obama: Occupy Wall St. ‘Expresses the Frustrations the American People Feel’” Mother Jones, 2011.10.06. [www.motherjones.com/print/139347] (2014.11.01.) 30 Elhangzott Barack Obama 2011. október 6-i sajtóértekezletén a Fehér Házban:
[www.whitehouse.gov/the-press-office/2011/10/06/news-conference-president]
(2014.11.01.)
31 Troubled Asset Relief Program: A Bush-kormányzat 2008 októberében beindított, erede-tileg 700 milliárd dollárral rendelkező programja, amellyel a legnagyobb bankokat és pénzügyi intézményeket mentette meg a csődtől.
32 David Wiegel, “Biden on Occupy Wall Street: ‘There’s a Lot in Common with the Tea Party’” Slate [www.slate.com/blogs/weigel/2011/10/06/biden_on_occupy_wall_
street_there_s_a_lot_in_common_with_the_tea.html] (2014.11.01.)
33 Magyarul ld.: [www.gajaegyesulet.hu/wp-content/uploads/2010/07/eszf_charta.doc]
(2014.11.01.)
83
34 Ld.: [www.teapartypatriots.org/2011/11/ows-vs-the-tea-party] (2014.11.01.) 35 Ld.: [www.teapartypatriots.org/2011/11/ows-vs-the-tea-party] (2014.11.01.)
36 Az amerikai angolban használatos Evangelicals protestáns mozgalmi meghatározásnak nincs pontos magyar megfelelője. Azokat a fundamentalista protestáns felekezeteket nevezik így, amelyek az evangélium lényegét a krisztusi vezeklés megváltás-doktríná-jában látják. Noha nem tökéletes fordítás, magyarul az ultrakeresztény szót haszná-lom a mozgahaszná-lom megnevezésére.
37 A Tea Party és az Evangelicals összevonásával kialakított kifejezés.
38 Lizza, Ryan, “Leap of Faith” The New Yorker, 2011.08.15. [www.newyorker.com/
reporting/2011/08/15/110815fa_fact_lizza] (2014.11.01.)
39 Itt természetesen a szó amerikai értelmében vett fajokról (race) van szó.
40 További adatok találhatók itt: [www.irehr.org/issue-areas/tea-party-nationalism/tea- party-news-and-analysis/item/355-mapping-the-tea-party-caucus-in-the-112th-congress] (2014.11.01.)
41 A frakció elhanyagolt honlapján 2014 februárja és novembere között nem történt frissí-tés: [teapartycaucus-bachmann.house.gov] (2014.11.01.)
42 A Teadélután mozgalom egyik honlapján a Gadsden-zászló csörgőkígyó-szimbóluma az izraeli állami lobogó színeiben és mintázatával jelenik meg, a szöveg pedig megma-gyarázza, hogy egyes Teadélután-képviselők (pl. Rand Paul szenátor) kijelentései elle-nére „a teadélutánosok többségének személyes okai vannak rá, hogy az erkölcs, a val-lásos hit és a szabadság konzervatív értékei alapján Izraelt támogassa”. Ld.: [www.
teapartytribune.com/2011/07/14/the-tea-party-israel-alliance] 2014.11.01.) 43 Ld. a puritán John Winthrop 1630-as prédikációját az Újvilág felé vitorlázó Arbella
fe-délzetén, amivel kitartásra és példamutatásra buzdította zarándoktársait (Bremer 2003, 308).
IRODALOM
Bremer, Francis J. (2003.) John Winthrop: America’s Forgotten Founding Father. New York: Ox-ford University Press.
Brody, David (2012) The Teavangelicals. The Inside Story of How the Evangelicals and the Tea Party Are Taking Back America. Kindle. Grand Rapids, MI: Zondervan.
Castells, Manuel (2009) Communication Power. New York: Oxford University Press.
Castells, Manuel (2012) Networks of Outrage and Hope: Social Movements in the Internet Age.
Malden, MA: Polity Press.
Chong, Dennis (1991) Collective Action and the Civil Rights Movement, American Politics and Political Economy. Chicago: University of Chicago Press.
Crouch, Colin (2004) Post-Democracy. Malden, MA: Polity Press.
Dworkin, Ronald (2006) Is Democracy Possible Here? Principles for a New Political Debate.
Princeton: Princeton University Press.
Elkins, Zachary; Ginsburg, Tom; Melton, James (2009) The Endurance of National Constitutions. New York: Cambridge University Press.
Ellis, Christopher; James A. Stimson (2012) Ideology in America. New York: Cambridge University Press.
Foley, Elizabeth Price (2012) The Tea Party: Three Principles. New York: Cambridge University Press.
ELŐRE VAGY HÁTRA? AMERIKAI TÁRSADALMI MOZGALMAK PRÓBÁLKOZÁSAI A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA KORLÁTAINAK ÁTHÁGÁSÁRA
A 21. SZÁZAD ELEJI ÁLLAMISÁG KÉRDŐJELEI 84
Free, LloydA.; Cantril, Hadley (1967) The Political Beliefs of Americans. New Brunswick, NJ:
Rutgers University Press.
Fukuyama, Francis (2014) Political Order and Political Decay: From the Industrial Revolution to the Globalization of Democracy. New York: Farrar, Straus and Giroux.
Gamson, William A (1990) The Strategy of Social Protest. Belmont, CA: Wadsworth Publishers.
Gitlin, Todd (2012) Occupy Nation: The Roots, the Spirit, and the Promise of Occupy Wall Street.
New York: itbooks.
Haidt, Jonathan (2012) The Righteous Mind: Why Good People Are Divided by Politics and Religion. London: Allen Lane.
Himmelfarb, Gertrude (2001) One Nation, Two Cultures. New York: Vintage Books.
Hofstadter, Richard (2008) The Paranoid Style in American Politics, and Other Essays. New York: Vintage Books.
Horowitz, David; Perazzo, John (2012) Occupy Wall Street: The Communist Movement Reborn.
Kindle. Sherman Oaks, CA: David Horowitz Freedom Center.
Hunter, James Davison (1987) Evangelicalism: The Coming Generation. Chicago: University of Chicago Press.
Huntington, Samuel (1965) “Political Development and Political Decay” World Politics 17, April 1965, pp. 386–430.
Kay, Jonathan (2011) Among the Truthers: A Journey through America’s Growing Conspiracist Underground. New York: Harper.
Lakoff, George (2006) Whose freedom? The Battle over America’s Most Important Idea.
Audiobook. Auburn, CA: Audio Partners.
Meckler, Mark; Jenny Beth Martin (2012) Tea Party Patriots: The Second American Revolution.
New York: Henry Holt and Co.
Murphy, Andrew R (2009) Prodigal Nation: Moral Decline and Divine Punishment from New England to 9/11. New York: Oxford University Press.
O’Hara, John M (2010) A New American Tea Party: The Counterrevolution against Bailouts, Handouts, Reckless Spending, and More Taxes. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons.
Pateman, Carole (1970) Participation and Democratic Theory. New York: Cambridge University Press.
Press, Bill (2012) The Obama Hate Machine: The Lies, Distortions, and Personal Attacks on the President -- and Who Is Behind Them. New York: Thomas Dunne Books.
Rancière, Jacques (1999) Disagreement: Politics and Philosophy. Minneapolis, MN: University of Minnesota Press.
Roitman, Janet (2014) Anti-crisis. Durham, NC: Duke University Press.
Skocpol, Theda; Vanessa Williamson (2012) The Tea Party and the Remaking of Republican Conservatism. New York: Oxford University Press.
Tarrow, Sidney G (2005) The New Transnational Activism, Cambridge Studies in Contentious Politics. New York: Cambridge University Press.
Tilly, Charles (2007) Democracy. New York: Cambridge University Press.
Tilly, Charles; Lesley J. Wood (2012) Social Movements, 1768-2012. Boulder, CO: Paradigm Publishers.
Tocqueville, Alexis de; 1983 [1835] A demokrácia Amerikában. Budapest: Gondolat.
Van Gelder, Sarah (2011) This Changes Everything: Occupy Wall Street and the 99% Movement.
San Francisco: Berrett-Koehler Publishers.
Welty, Emily et al. (2013) Occupying Political Science. The Occupy Wall Street Movement from New York to the World. New York: Palgrave Macmillan.
85