gon-dolatokkal fárafztotta elmémet ( mert ébredtten nagyobb tifztelettel vagyok a' S z e n t s é g e k h e z ) , engem' a z erdei S z ü z e k egy-valami FÓ-papnak Sátorába vittenek, és ama' Szolgának el-enyílztte után, más valakivel meg-esküdtettenek. De jaj végtére: u g y a n - c s a k azon Szolgának kezei kö-z é vifkö-zfkö-za-kerítettenek.
Ládd már, édes Rimám ! Minő méltatlan dolgokkal fenyegetnek a' nagy Iftenek! Meg-eshetik : h o g y valami Ütközetben ízerencsétle-nek lévén Lovanczaink ( 1 2 ) , Atyáin Sátorára M e n e k ellenségeink. Én ofztán a'
Labanczok-nak horgas körmeik k ö z é e f v é n , h o g y rajtam tölthefsék bofzfzújokat, e g y gyűlölöm fzolgá-nak hatalmába adatom-, hogy anfzolgá-nak ritka, és a' fölött rongyos Sátorában meg-ázzak. Oh E g e k !
Ezeket el-végezvén Etelka, meg-keferedett. , Rima, a'-mint tolle ki-telhetett, vígafztallya vala Alakját. E z e n félelmét méltatlannak lenni
mon-dotta ezen időkben, mellyekben olly
diadalma-D 3 sok C 12 ) A ' L O V A N C Z O K atinyit tettek a' R é g i
-eknél, mint Lovas Katonák, nem kúlömben a* Lábas Katonákat L A B A N C Z O K N A K mondották. M a g y a r j Seregeink, Á r p á d ' idejében, csupa L O V A N C Z O K B Ó L
állottanak. G y ű l ö l t é k a' L A B A N C Z O K A T . Meg-bizonyodik e z annak idejében L E Ó B Ó L , ama* Bölcs.
Nap-keleti C s á f z á r b ó l , ki az akkori Magyarokkai egy időben éle.
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
sok a' Magyarok. H o z z á tette azt-is: h o g y a z O r f z á g l ó k , az-után a z O r f z á g o k - i s az Iftenek' Gond-vifeléfek alatt.lennének. E z e k penig nein tigy bánnának a* Birodalmakkal, mint a* jádzó gyermekek magok' munkájokkal; kik a' hat ök-rös fzekeret le-rajzollyák a ' porban, és ifmct el-tapodgyák.
E'befzélgetések k ö z ö t t , egéfzlen fel-öltöz-tették Etelkát. Olly gyönyörűnek-is t e t t f z e t t , h o g y a' melly ékefségeket fzerte-fzéllyel el-fzórt a z adakozó T e r m é f z e t , itt e g y garmadába gyűl-tteknek lenni láttfzattatnának, Nem tudhatnád p e d i g , a' Teft adna - e a* Léleknek nagyobb elevenséget ; vagy L é l e k a' Teítnek nagyobb ékefséget. E g y g y i k a' jnáfikát m i n t - e g y öfzve-esküdve Segítette.
Elo-hozatta a z - után Etelka azon Ráránká-j á t , mellyet még ennek - előtte annya' csöcsétűl el-válafztván, minden nap új virágokkal fel-éke-síteni, és csitri-bodor gyapjú' Szálait külömb féle pántlikákkal Sel-Sodrozni Szokta.
Ma cziírázta-fel leg- utólfzor ártatlan Baris-káját. M e r t : a' - mint Árpádnak tegnapi paran-csolattyából ki - tettSzett, azt kellett aZ Oltárra tenni, és fel-áldozni, mellyet a z Á l d o z ó Kis-afzfzony leg - inkább Szeretett a z állatok k ö z ü l . Nem vólt Etelkának e' Báránkánál hedveffebb Nfije. V a g y csak innett-is ki - tettfzhetett ártat-l a n maga - vifeártat-léSe. A f c í z o n y á n a k , akár - hová
for*
I. KÖNYVE.' I. SZAKASZSZA. 23 fordult , mindenkor nyomába hágott. Ha
valami-képpen e l - b o t o r l o c t , fzomorú bekegéifel utánna iparkodott. A ' mái áldozatra se kelletett vezetni.
Maga ment Etelka u t á n , midőn elsőben édes A t t y á h o a , a z - u t á n nem fokára a' Fejedelemhez mentenek.
Várva -várattatott Etelka Árpádnak Udvará-ban. Maga mellé-is vette a Fejedelem, midőn a' Világoli vár felé meg-indúltanak. Úgy-annyira gyönyörködött mind fzépségében, mind o k o s , és Czeméremmel teHyes beizédgyeiben, hogy ama' magos várba való fel - menetelt nem fárad-ságnak; hanem mulatságnak lenni állítaná. Vég-tére: Világoshoz való előbbeni hajlandóságából fokát alább h a g y v á n , Etelkát, nem mint hívsá-gos végre válogatott M á t k á j á t ; hanem mint fa-ját Magzattyát szeretné. E z e k k ö z ö t t a' világ
csudálta várba fel-értenek,
H E T E D I K R É S Z . A Z Á L D O Z A T ' E L E J E .
A z Ép'ulet' klifzöhén állott a' Fő-pap, és már régtől - fogva várta a' Jövevényeket. Ma-gyar v ó l t tefteftol-lelkeftől. Személlye fzerént tifeteletes. Erkölcsére n é z v e l z e n t , és már ré-gen méltó, hogy az Iften'' orfeágában a' többi emberséges Magyarok k ö z é bé - írattaffon. Jól
D 4 d *
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
el - élte fzámos efztendeit. De se nem ízégyen-Jette életét , se nein bánta halálát. Nem utálta ugyan ; de nem - is igen kedvelte e' múlandó ár-nyék világot. S o k temérdek próbákon által-ere-getvén erkölcseit, régen Iften-hozzádat mondott minden hívságoknak. Mindenkor igen mértékle-teíTen élvén, éhen meg-hóltak benne a' tefti ké-vánságok, Kicíinségétol f o g v a , egéfz vénségéig, azon iparkodott: h o g y jónak , ne csak láttfzat-taffon; hanem légyen-is.
Eme' Tilzteletes FŐ - pap, elsőben a' Feje-delmet ( hivatallya, és a' Nemzetségnek fzokása fzerént ) , az-után Etelkát-is tifzta forrás víznek csöpjeivel meg-hintette, meg-is-üdvezlette. Nera fokára a z - után : a' harmat víznek reájok
fzórá-s á v a l , a' többieket-ifzórá-s ki - tifztítván , mindnyájo-kat a' küfzöbön által-erefztette, és még - intette fen-fzóval •. h o g y , ki-zárván a' földi gondolato-kat , efedező fzeineiket az egekre v e t n é k , és a z Áldozatnak fzer - tartáfaira nagy figyelemmel yígyáznának.
Ezen első kötelefségét e l - v é g e z v é n a' Fő-p a Fő-p , ölébe fogta a' Bárányt, é s , a z Oltárhoz v i v é n , leg-is leg-elsőben czifrájától meg-fofztotta.
A z o n pántlikákkal, mellyek ez-eló'tt ékefségére vóltanak, mind-a'-négy lábait ö f z v e - k ö t ö z v é n , a z Oltáron lévő hasáb-fákra tette. A'z-után: ke-zébe vévén az ölő kést, minek-utánna a' Feje-delemhez k i - f o r d u l t , e' fzavait mondotta:
X-m
I. KÖNYVE.' I. SZAKASZSZA. 23 A'-mi Szerencséjére, Hafznára, és
Dicsősé-gére fordúllyon Fejedelmünknek, Orfzágunknak, Magyarainknak : Ezen Bárányt , Etelkának, a z Jftentol válafztott ritka fzép Személynek, leg-kedveffebb állattyát, az é g i , és földi; n a g y , és kis ; apró, és csepro Ifteneinknek tifzteletekve '•
hogy Orfzágunkat gyarapítsák, meg-tartsák, és fzerencséísé t e g y é k ; ide h o z t u k , m e g k ö t ö z -t ü k , és az Ol-tárra -te-t-tük-, kérvén, e l é d e z v c n , foháfzkodván-. hogy azoknak v é r e i k , kik
Feje-delmünknek, Orfzágunknak, Magyarainknak roíz-fzat kévánnak, vagy t e f z n e k ; avagy a' rofz té-v ő k e t , ha tollök ki-telhetik, meg-nein-gátollyák, Tőllünk, Vitézeinktől, Honnyainktól így Öntes-s é k , húllafÖntes-sék, éÖntes-s fzórafÖntes-sék a' f ö l d r e , valamint én ezen Báránynak vérét kiröntöra, ki-húllatom, ki-fzórom ! ! ! ! !
Jól ki se-mondotta e' fzavakat, midőn tor-kába mártotta a' kést, é s , azt maroklatig benne hagyván, mindenekre, raellyekből valami jöven-delést vehetett, nagy fzorgalommal vigyázott.
Tudui-illik- mennyi vér, és minő rohanáfsal om-l o t t ? minő fzínbe ö om-l t ö z ö t t ? meom-lom-ly hamar meg-aludtt? a' Bárány meddig é l t ? minőt, és há-nyat fohajtott ? el-enyífztekor meg-bolygatta - e a' hafábokat, avagy épeu h a g y t a ? És midőn mind-ezekből ( mefterségének velős tudománnyá fzerént) a ' j e l e k e t k i - v e t t e , mitől t a r t a ^ r ^ t reménlene, a' Közönség előtt ki - pap^ttv ^ " '^
'líjlllli I I. II _ f é k k f ö ;
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
E k k o r r ö v i d e d e n u g y a n ; d e f o r r ó b u z g ó -s á g g a l m e g - i n t e t t e a ' M a g y a r o k a t : h o g y a z o n M e n n e k , k i n e k f z e n t n e v é t , a z é g i s ú g á r l á f o k f z e r é n t , n e m f o k á r a k i - a d a n d g y a E t e l k a ,
mind e n k o r hív t i f z t e l ó i l e g y e n e k . Á r p á mind n a k g y ő z e -d e l m e s , és u g y a n - a z é r t -d i c s ő s é g e s v é r é b ő l , ám a' r é g i e s k ü v é f e k f z e r é n t , m a g o k n a k F e j e d e l m e -k e t v á l a f z í z a n a -k ( 1 3 ) . O r f e á g o t a- R U H Á V A L ,
és
( 13 ) Kevefen tudgyák Magyaraink k ö z ü l , hogy Árpádnak Vére mind-eddig el - nem - vefzett a' Férj-fi ágban - is. Nem csak fen-vagyon; hanem virágzik - is F R A N C Z I A - orfzágban , fok Magyarainknak ama' me-nedék helyekben. A * dolog így történt: M Á R K , Máfadik G E J Z A - királyunknak Teft - v é r e , látván:
h ó g y Orfzágunkban femmit se reménlhetne, N E M E T -orfzágon koröfztül, F R A N C Z I A - orfzágba bújdofott.
Itten R E I N E S Húgónak, ( n a g y N e m ű , és Jófzágú embernek ) , meg-tettfzvén, annak egygyetlen-egy leá-n y á t , K A T A L I N T , mileá-ndeleá-n Jófzágával e g y g y ü t t elvette. Ezen M Á R K N A K fia W I L H E L M , C R O Y -várnak Ura lévén, magát CRYOY-IVilhelmnek nevezte.
Ennek hofzfzú rendű Unokáiból fzármaztanak ofzrán ö t Nemzetségek, mellyek ( a' Jófzágoknak kiilömb n e -veik fzerént ) klilömb-féle-képpen neveztettenek. Első A R S C H O T . Máfadik C H I M A Y . Harmadik H A V R É . Negyedik R O E U X . Ötödik S O L R E . Ezen hat Nem-zetségben m i a d - e d d i g virágzik örök emlékezetre mél-t ó Á R P Á D U N K , mefzfze el - mél-terjedemél-tmél-t ágazamél-tokkal. — A z - u t á n : 1486-dik EfztendŐben ( az • az : három - fzáz RlztendŐkkel ezelött) Első M I K S A Csdfzdr C R O Y
-
Ka-I. KÖNYVE. Ka-I. SZAKASZáZA. 51
és N Y E L V E L meg - tartani iparkodgyanak. ^ A*Fejedelmektől engedett örökségeket,Majorságo-k a t ,
Károlyt Herczeggé tette. A ' Pecsétes Levélnek ez az eleje deákul: NobiliCarolo, Comiti de CHIMAY, ex il-lujtribus de CRQY , defcsndentibus ex vera , (t legitima pmgenie, jeit oriqine Regum Hungáriáé, Nojlro, eí Imperii Sacri diie&o, gratiam Regiam, et ornne bonum. Magyarra pedig ekképpen fordíthatni; Nemes Károlynak, CH I M A Y Grófnak, FÖ-rendu CROYüK'SAK Nemzetségéből eredetinek ( kik a' Magyar Királyoknak igazi, és törvényes fzárma-zuttyokból, avagy eredetekből jönnek ) «' Mi, és a' Szent
Birodalom' Kcdvejsének, Királyi kegyelmet, 's -minden jót.
XJgyan azon M I K S A - csdfzár 1 5 1 0 - d í k efztendőben CROY-Jakabot, Kameraki Püspököt, ugyan-csak Ka-meraki Vezérnek tette. A ' Pecsétes Levélben fzinte amazokat olvasni. V é g t é r e : 1598-dik efzténdóben Ne-gyedik H E N R I K -csdfzir C R O Y - károlyt, Arfchottai Vezérnek rendelte. A ' - mi több : ezen C R O Y Nem-zetségnek czímerében a* többi között fel-találtatik Ma-gyar - orfzág' czíinerének azon véfze is, melly a' veres mezőn ama* négy rétij ezüft - fzín övedzeteket vifeli ( i n campo rubro quamor fascias argenteas ) , tnellyeket némellyek Magyar - orfzág* nevezetesb f o l y ó vizeinek, tartyák. Mind ezekről f ő b b e t írhatnék, ha a' J e g y -zetnek terméfzete meg - engedné; és ha Strazburgban K.OCH Frofe/for, és Bibliothecarius Ú r magára nem vál-lalta vólna e' d o l g o t , kinek K ö n y v é t két kézzel vár-j u k . S C O H I E R Genealógia, et descendente de la Mai-son de CROY, 3M) wnierte« J>iftorifcM, ttttb @eogr«' Phifchf« L E X 1 C O N . O L 1 V A R I U S Vrtdtus. L e s S O U V E R A I N S du Monde.
í
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
k a t , és Tulajdonokat markokból ki-facsarni ne hagygyák. Végtére: minden fzorongató Á r - vi-z e k ellen , T E S T E S T Ő L - L E L K E S T Ő L hatha-tós Gútokat veffenek.
E' rövid befzéd után, a z Áldozathoz fog-tanak. Már-is, a'-inint mondám, torok - mettfzve a' hasábokon feküdtt a' Bárány, de nem égetc még azon új tüzekkel, mellyeknek lángjaiban az Áldozat' terméfzetét helyheztették a' Magyarok.
H o g y tehát valóságoffan h o z z á láffanak, íme f e l - k e l e a' S z ü z e k ' ízép feregéből a' leg-fzebbik Etelka. Ki-is a' fzer-tartáfoknak rendeit jól tudván, csendes, és méltóságos lépéfekkel a z Oltárhoz közelgetett. Nem vala ottan egy f z e m , mellyet magára nem fordított vólna a' Terraéfzetnek, és a' Meílerségnek különös java-ival bőségeiden fel-ékíiltt Kis - afzfzony. Maga a' F Ő - p a p , midőn karján-fogva az Oltárnak lép-csőin fel-fegítette, noha ennek-előtte nem csak jól ifmérte; hanem nyájas, és kellemetes barátsá-gával „dicfekedett-is ; moítanában még - i s , ha ő l e n n e - é , kételkedni kezdett. Szinte el-hitette magával: h o g y e' Személy inkább a z Egekből le-afáuzott K ö v e t ; fem-mint földi tereintés.
Etelka, a z Oltárnak al-lapjához állvún, ke-i zével meg-ke-illette a' fel-lapon feküvő véres Bá-rányt. Az-után; a z egybe-gy'ultt K ö z ö n s é g h e z fordúlváji, mindnyájokat arra intette-, hogy ( a ' FŐ-papon, és magán kivíil) benn i'enki ne
ma-radna ;
I. KÖNYVE. I. SZAKASZáZA. 51 radna; takarodnának - ki egy gyenként; az - után pedig, midőn a' fákják azon új. tüzekkel égné-n e k , ifmétt vifzfza térégné-néégné-nek.
í g y tehát maga maradván a' Fő-pappal, egy kevés ideig imádkozott. A' konyörgéfnek bé-fejezése után, a' Báránynak lejét bal kezével illetvén, jobbjával egynehány gyapjú - fzálakat oldalából ki - tépett; és azoknak kondor búgjait a' hasáb fákon el-fzórta. E' vólt mint-egy eleje a' magyar Áldozatnak. Emiek-utánna ki-riántváh torkából a' k é s t , azon vért, melly, a' fa-raká-í'ou kiv'űl, az Oltáron e l - t e r ü l t , fokával öfzve-kapargatta, és azzal a Báránynak meg-mereve-dett teftét bé-fente. Végtére: egygyet rántván a' hasán, kését a' Fő-papnak adtta. E z , a' bel-ső réfeket m e g - n y i t v á n , bélét, és gyomrát tü-dejével, és veséjével egygyá'ítt minden sérelem nélkül ki-kotrotta, és az Épületből ki-vitte.
Nem mefzfze a a ajtótól, már ennek - előtte, egy gödör áfattatott, mellyben a' belső réfzek ( nagyobb fzorgaloinmal, sem-mint ki-vétettenek ) el-is-temettettenek. Mert roíz jelekkel fenyegető történetnek állították azt lenni, ha vagy a' ku-t y á k , h o z z á - férheku-tvén, ki-kaparku-ták; "Vagy a' difznók, fel-mehetvén, ki - túrhatták. Inkább-is a' difznó - túráílúl', mint a' kutya - kaparáftól féU tenek a' belső" renden lévő emberek.
Ezek-után: elő - vette a Fő-pap öblös, él csonka csúcsra vágott tükörét, mellynek forom
léviáf
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
lévő tüzellőíre Gyopárj^taplóját^ egyengetvén, hamar fel - gyújtotta ama' ízáraz v e f z f e ő k e t , mellyeket az Épületen kivül ugyan-csak a' végre öfzve - hordttanak. A ' F ő - p a p , ezen új tűzzel meg-gyújtván az első fzövétneket, azt a' Feje-delemnek jobb kezébe adtta. A ' többit-is a' fo-kaság között hamar el-ofztotta.
Ezen fzövétnekek' el - ofztogatáfa' alkalma-tofságával egy-valaini Hiúba akadott a' F ő - p a p , kinek első látásával ( nem tudom mi el • rejtett o k o k b ó l ) úgy-annyira meg-döbbent, hogy utói-só fzövétnekét el-ejtené ; és öfzve - csapván ke-z e i t , nagy váltoke-záfai k ö ke-z ö t t jelengetné vagy ki-mondhatatlaii nagy örömét, vagy le-rajzolha-tatlaii nagyobb félelmét.
Égy tettfzett: mintha külső Orízágokból most érkezett vólna. Cfak e z - e l ő t t f z á l l a - l e csőre lováról. A ' Magyarok' fokaságát látván a' várnál, hogy magát annál inkább el-rejtheffe, elsőben Lováfefzát 'magától el • parancsolta; az-után : fzolga-ruhájába öltözvén, magát a' fokasá'g k ö z é keverte.
A ' Kép-író fzebben le - nem - feílhette vólna azon égi íképségeket, mellyek magokat erővel-is ki-ütötték el-ruházott Czeméllyén. Súgár ter-metének illendősége; bátor tekintete; fzép teftét elevenítő fzebb lelke, é s f z í v e ; fokkal nagyobb-nak mutogatták a' kellemetest, fem - mint magát láttatni akarta.
Haja-I. KÖNYVE. Haja-I. SZAKASZáZA. 51
Hajadon fejének ékes haj-fzálait ( m i n t - e g y mefterséges nein-akaráffal) hátúról kis csomóba fzedtte. Elól pétiig olly torzom-borzai tornyo-sította, melly benne a' terméízeti fzcpséget nem hogy el-nyomta, ayagy el-oltotta volna ; hanem kellete fölött-is ékeffebbnek mutatta.E g y f z ó v a l : Szépségére n é z v e , inkább a' Mennyeiekhez, fem-mint a' földi terméfekhez hafonlóbbnak láttatott — Nagy dolgok vóltanak el-fodÖzve ebben-is, valamint Etalkában. Miude-ueket csak az utóbbi idők hozhattauak nap-fényre.
E' Jövevény tehát, a' Főpapnak el-hűléíéc látván, igen meg-döbbeue magában: ne-taláiutáu ollyas valamire találhatott légyen el - paláftoltc tettében, mellynek ki - nyilatkoztatása, e' mofta-ni időkben , ha nem vefzedelmes - i s , leg - alább
hírtelen, és alkalmatlan lenne. Fel-kapta mind-az'-által a' f z ö v é t n e k e t , és amannak kezébe vií'Z-fza adni akarta,
A ' Fő-pap, ki-tiíktúlván elobbeni ködéből, azt mondotta néki; tartsd magadnál a' fákját, tifzteletre méltó J ö v e v é n y , akár emberi fzemély-nek lenni gondottyalak, akár a' Mennyekből előre le-küldött Követnek véllyelek. Örvended
Orfzágunknak, mellynek Tár-házában e' Kincsre^' penig illy véletlenől, találhattam. Bizonnyá*?:
fényeffebbnek mondhatom eme' fzép N a p u n k a t ^ mellynek ünneplésére illy ragyogó fzép Ctíüagte'
küldötte a' Menyei Fölség. Tifzteld eme* régi m a g y a r
.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
magyar Szer-taitáfunkkal Ifteneinket. L é g y ékes hordozója e ' l o b o g ó íákjádnak, és ki-váltc ékes-sége a' Magyar Áldozatnak.
E' fzavakat hallván a' J ö v e v é n y , felette-igen efedezett a' Fő-pap előtt: v e g y e - ki kezéből a' fákját: ne-talún-táu a' fzer-tartáíbk' tudatlansága miatt, galyibája lenne a' rendes Áldozatnak.
De a' Fő - pap egy átallyában femmit fem akara engedni fzíves kérésének, azt mondván: h o g y nem máitól; hanem magától a z íftentől néki el-rendeltt fákját j ó Lélek-ismérettel ki-nem-vehet-né kezeiből. Nem lehetne galyibájára; hanem inkább nagyobb ékefségére a' híres Áldozatnak.
Cfak az Elól-járókra pillantana, és mind vifelté-ben a' fákjának, mind pedig az Oltárhoz men-tében a' többiek' példájokat követné. A ' fzer-tartáfok éppen nein lennének nehezek.
Midőn ezek az épületen kivől így történ-tének , azoinban E t e l k a , kötelefségének téve eleget. Meg-rakta gyalog-fenyőnek fzagos ágai-val a' le-mettfzett Bárányt. A z - u t á n , a' hasá-bok alá fzáraz forgáttláit fzúrván, helyet kéfzí-tett az alkalmatos fel - gyújtásra.
E z e k e t e l - v é g e z v é n , le-tette tagjait azon k a r - f z é k r é , mellyet az Oltár' talpának közepé-re ugyan csak ezen fzolgálatra kéfzíttetett. Nem tudtta, mi o k b ó l , de nagy változáfokat érzett ininden tagjaiban. Felette írtózott azon gondo-latból; ne-hogy Ő-is áldozattya légyen-az ünepnek.
Azom-I. KÖNYVE. Azom-I. SZAKASZáZA. 51 Azomban a' fzokott éneknek elejét tárogat-ta a' Fö-pap. Ennek tolyamattyát fel-vévén a többiek, gyönyörű hangokkal haboztatták a' le-vegőt. Élni láttízattaudk az erdők aina' vifz-fza-vertt fzavaknak verfeléfeikkel. Magok a' madarak, ékes énekléfeket amazoknak zengéfek-liez alkalmaztatván, dicsőítteni láttCzattattak a*
Meny-belieket.
Midőn az Épületbe bémentenek, ki ki f z ö -vétnekét Etelka' eleibe vitte. E z , mind - egy-gyiknek kezéből feje meg-hajítva k i - v é v é n , hogy el-oltattnának, a F Ő - p a p ' kezeibe nyúj-totta. Mert nem vala a' S z ű z n e k más fákjára fziiksége, hanem csupán arra, mellyet a z utói-só Szövétnekes hordozott. A z z a l kellett a' hasábokat ineg-gyújtani; azzal a' Bárányt-is
el-emíCzteni.
D e midőn, a' Szovétnekefek k ö z ü l , egy-valaki az Épület' közepében m e n d e g e l t , nem vólt fzabad a' többinek ott fetrengeni; hanem a' lángok' bé-inutatta u t á n , a' falakhoz vonyód-ni. Kik a' ízővétneket leg - elsőben vifelték, a z o k nagyobb tifzteletre méltóknak lenni állít-tattanak. A z utóisókkal nem annyira gondolta-nak. S z o l g á k , vagy gyülevéfzek-is lehetcenek.
Leg-elsŐ vólt tehát Á r p á d , a' - ki fzövétne-két Etelkához vitte. Utánna a z o k : kik Tifct-vifelő érdemeikkel a* Fejedelemhez közelebb il-lettének. K é f z - a k a r v a , a'-mint mondám , nerti
E