I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
lábát, mint a' fiatal tulok. S z o r o s lefz még m a - h o l n a p kapczája a z eb-lábán jártt cfalóka Királlyának. Cfak hagygyán. Markában fzakad
a' vége mézes madzagának, ha annak idejében átalvettyuk a z ebek' harminczadgyáii. T u d g y a -meg a z t - i s , h o g y : a' mi kardunk fem fűz-fa.
N e tapfolyon a ' Győzedelem előtt. Bár vi-g y á z z o n , n e - h o vi-g y , navi-gyot h á vi-g v á n , navi-gyot e f s é k ; és í g y , kár nyiifa bolondnak fzemét.
Meg-izomorodott Etelka , midőn a' FŐ-pa-pot mindég más malomban őrleni tapafztalta.
M é g - f e - h a g y t a - e l m a g á t , hanem e z e k k e l akarta vilzCza-téríteni. M é g én meg-fe kofzöntem néked, édes Kádárom, h o g y a' fákják' el-ofztásában lzámot tartottál a' ízép J ö v e v é n y e k r e , Nékem
G 4 ú g y Ugyan azért a' meg-esküvésre kevefet bujtanak. Á Frigyet
fe tartydk-meg. Meg-Je elégednek az ajándékokkal ; banem előbb lopva c/indllydk tf' lejeket, és fel-bontydk a' frigye-ket , mint az ajandékokut el-vejzik. Hogy L E O telhe-tetlennek mondgya akkori Magy arainkat, maga-magá-val ellenkezik : mert már ennek - előtte azt mondotta felÓUök: hogy a' jzer-felett való bővelkedéjjel nem
gon-dolnak. Ha tehát pénzt zfaroltak az ellenségtől, jól tették, mert L E O - k é n t azzal fzer-felett nem bővelkedt-temk. Tudtta penig Árpád , hogy a' Had , és vásár, pénzzel-is jár. — Hogy pedig azt mondgya L E O , hogy Magyaraink a' barátsággal kevefet gondoltanak:
El-hifzem , mert kötve hittek LF.O Uramnak-is. De bezzeg magok között azt mondák ám : Eb, a'-ki nem barát.
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
ú g y tettfzett: mint-ha ezeket inkább meg-bo-csulted vólna, mint Honnyainkat ( 1 8 ) . Annak bizonnyára, ki legutóbb jö'tt hozzám ( k i t -is én , ki légyen , éppen nem judoin; d e , ha tudnám-is, mi k ö z ö m v e l e ? ) leg-feebb fákját adttál. Mennél tovább n é z t e m , annál ízebbnek tettízett mindenkor. E z e n történetnek okát még eddig ki-nem-tanúlhattam. Elég a z : h o g y , ha teús a z én ízemeimmel láttad vólna, előtted-js leg-fzebbnek találtatott vólna.
Ofztán a' F ő - p a p , cfak ugyan azon e g y húrt pendítvén: Oh ( ú g y - m o n d ) , ha majd a' Nemiczek után a' Frankokra esünk. Meg-dö-g ö n y ö z z ü k a z írós?vajas V i t é z e k e t . MeMeg-dö-g-bor- Meg-bor-follyuk a z Öfzfze-habartt, és fel-erefztett litty-lotty kotyvafztáfokat. Melly fzép dolog lefz látni, midőn ama' Menyek k ö z t t n y ú j t ó z ó , kan-kóval ta'karódzó Fél-férj-fiak, a' Magyarok' dár-dáinak eleibe futván, magok magokat belé-pöcz-k o l i belé-pöcz-k , b e l é - i s nyárfollyábelé-pöcz-k. Meg-adgyubelé-pöcz-k
béllé-sét
( » 8 ) . Ezen ízi H O N annyit tett a' régi Ma-gyaroknál: mint Haza. Ritkán élünk moft vele külö.
nöffen ; de öfzve - fzerkefztetve elégfzer mondgyuk : ott-hon, itt-bok. Midőn A t i l a Hazája-beli V i t é z e i t , édes Honnyainak nevezte, a' magyar nyelvet nem ér-tő Nemzetek, f e l - v é v é n a' Honnyai nevet, Arila Ki-rályunknak népét, elsőben H O N N U S O K N A K , az-után H U N N U S O K N A K mondották. Sőtt Atila előtt-is ezen okból foroghatott-fel a' Hunr.us név.
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
sét a' pofztónak. De meg-is fzalafztyuk a' na-drágból térdig ki-nyőltt lábakat. Meg-emlegetik ezek-is a' Magyarok' Iftenét.E z e k után Etelka femmit fetn akara fzólla-ni. Meg • változott ismét orczája. El - esvcu minden k e d v e , haza jött a' vándorlani k e z d ő betegség. Nyögött , és foháfzkodott. Meg-fzánta fzomorú állapottyát a' Fő-pap. Ugyan azért: mefzfze el-nyargaló fzavait ( a' S z ű z n e k kévánsága fzerént ) viízfza-fordította, és ezeket mondotta:
Meg-bocsáfs, édes Etelkám! hogy heves in-dulataim más felé rántottanak. Meg-feletkeztem kötelefségemről. El-füleltem okos kérdéfeidet.
Vifzíza-térek immár az előbbeniekre. — S z é p rendet tartottunk tehát a' fzent E g y ..házban, Cfudállom-is: hogy ( Pap-létemre!) ezeket ab-ba hagytam, és magamat a' világi dolgokab-ba, a', véres háborúkba avattam. Penig azon helyből, holott mí-kettén állottunk, fokkal ékeffebbnek tettfzett a' Fákja-vifelőknek rendek, mint ama' nyilat l ö v ő vitézinknek cfudájok ( 19 ). A z elsőtőWogva, egéfzfzen az utóisóig, ama' fzép J ö v e v é n y i g tartott a' rendes ékefség.
G 5 Ekkor
• 1 1 . . . • » ( 19 ) Mind Árpáddal ki - jött M a g y a r o k , mind pedig a* többi Sciták olly hircfek voltának a" nyila-zásban, hogy Hadi-mefterségek között ezt dicsérnék fo-képpen a* Régiek.
Árpád'
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
Ekkor Etelka ismét magához térvén, 's-at-tól-is: ne-talán-tán ismét el-andalodgyon az Ö-r e g , igen nagyon taÖ-rtván, így felelt hamaÖ-rjá- hamarjá-ban: cfak nem .a' fzámból vetted - k i azon fza-vakat. Akartam vólna, hogy mind-eddig tarta-na azon Áldozat. El-is h i d d , édes Kádárom:
hogy fzinte úgy meg-haragudttam akkor, midőn azon utólsó Jövevény kezembe adtta a' fákját, és azzal a' gyönyörű léptetésnek végét fzakafz-totta. Haragomnak ezen jeleit talán tapafztal-tad-is, ha fzikrázó fzemeiinet, és meg-pirúltt orczámat ízemre vehetted. Ugy - e b i z o n y , hogy úgy vólt?
Etelkának ezen fzavaiból meg - értette Ká-dár: hogy tellyes erejéből ama' Jövevénynek kellemetefségeiről akarna fzóllani, de félénk fe-jeket k i - k i ütő gerjedelmek vifzfza-rántatnának.
Mert: a'-mint mondám, teílének ékefségével ál-lott-e Etelka az akkori Szüzek' ferege' elejébe, avagy lelkének, 's-fŐ-'képpen
ízemérmetefségé-nek Árpád' Vitézeinek nyilazáfokról az-után fogok fzóllani. A ' régi Scitákról ezt olvafom egy Gprög Íróban: Midőn egyjzer a' barom-Legeitető Scitdknál zene-bona támadott, azok közül egy felekezett Mediái földj?
fzakadott. - - - Ezeket Cyaxares elsőben kegyejjen fogait-ta , és nagyra böcsullette ; úgy - annyira, bogy reájok bíz-ná a' gyermekeket, bogy azokat, mind a' Scitiai nyelvre , mind »' nyilak' el • lövésének mejlerségére meg - tanítanák.
H E R O D O T U S .
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101 nek gyönyörűségével, nehezen lehet ítéletre fel*venni. Sokakban a' tifztefséges élet cfak
íi-togatás; Etelkában valóság, és terinéfzet vala.
V a g y cfak azzal-is annárnagyobb a' többieknél, mennél jobbnak, és ártatlanabbnak találtatott.
Soha ennek-elotte, még meg-fe-illetodött fzívo a' fzerelem' nyilától. Ma kapta első lebét. ü -gyan-azért: irtózott is még ekkor a' febet-ejto nyiláílól. Ennek félénk fzívét hogy meg-báto-rítaná K á d á r , így erefzkedett-le emlékezetére:
Én penig, édes Etelkám, azon Jövevé-nyünkről azt mondhatom: hogy, ha annak akár S z ü z e k h e z illő ízenjérmetefségét visgálod, a-kár orezájának ékefségére, és termetének gyö-nyörűségére tekíntefzfz , felől - haladgya nem cfak azokat, kik akkor fzeut Egy-házunkba gyűltenek, hanem azoljat-is, kik fzéles e' vilá-gon el - terjedttenek. — Oh Egek ! melly nagy méltóság fekfzik méltóságos tekinteteiben! melly gyönyörűségeffen feedegette lábait a' fákja' vite-lében! A z Oltárnál, ott éppen előtted, meűy tifztefséges vólt eleven fzemeinek forgásában!
Nagyok ő - b e n n e mindenek, ki-vévén a' Nemet, mindene e g y V e z é r h e z illő, ruhájának parafzt-ságán kivűl. Nem cfuda, édes Etelkám, ha-mindenik meg-fzereti, a'-ki meg-láttya.
Ezekre Etelka fenimit fe felelhetett, noha
a Bő-pap, hogy fzavait hallaná, félbe-fzakafz-íPtta befeédgyét. Kádárnak fzava'-járattya
kel-
leme-io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
lemetelségétől, és annak, kit igazában fzere-tgtt, e l ő - h o z o t t dicséreteitől úgy-annyira meg-g y ő z e t t e t e t t , homeg-gy cfak hánkolódna a z ámeg-gyban, és alattomban-való mofolygásra kéfzítgetné kis ízájác. A ' F ő p a p , mintha éfzre-fe - vette vólna változáfait, így folytatta meg-izakafztott fza-v a i t :
Oh E g e k ! ha az adakozó terméfóet annyi áldomáfival meg-akarta gazdagítani azon Ifiat, mért nem gondolkozott vallyon Nemének fé-ny efségéről-is? D e ollyak ám a' Mefé-ny-beliek.
Soha a' fzűron e g y garmadába nem hordanak mindent, E g y g y e t e g y g y e l ; máft máffal ékesí-tenek.
Már ekkor Etelka így fzóllamlott-meg: A h , édes A t y á m , ! édes Kádárom 1 édes mindenem!
vallyon honnat érkezett i d e , és mit akar itt nálunk ama' ízép lélek ? Előbb ugyan azt talá-lám mondani: hogy a' fákjának e l - v é t e l é b e n ineg-nehezteltem reája. D e , ne hidd, édes Fő-papom , hogy állhatatos légyen hirtelenkedő haragom. A ' melly ízem-pillantatban érkezett, abban el-is múlt.
Etelkának ezen fzavaira enyelgett a' Fő-pap. Meg-változtatta orczáját; é s , keményen meg - tekintvén a' S z ü z e t , ezeket mondotta : Cfak eme' kurta haragodra fem vala méltó ama' fzép L é l e k , Oh minek-is mondgyalak? Kegyet-len ! Miben vétett Ő néked ? h o g y a z ő' fzelíd
fzívé-I. KÖNYVE. Ifzívé-I. SZAKASZSZA. 101
fzívéért, vad fzívet nyújtottál ? Ugyan cfak pó-rul jártál Etelka.Ezeket hallván a' Sz'űz, meg-feomorodott.
írtózott-is Kádárnak kemény tekinteteitől. H o g y meg-engefetellye, illy töredelmeffen fzóltó hoz-zája: Édes Atyám! édes Kádárom! nem hara-gudttam-meg, nem. — Iítenem! miért eshetett-ki ama' vétkes f z ó rakonczátlan fzámból. — Meg-nem-haragudttam reája, édes Kádárom! —•
Miért nézel olly terhelten reám ? —- Add - vifz-fza kegyes arczúlatodat. —• Szánd-meg inkább beteges állapatomat, fem-mint meg-dorgáld hir-telen nyelvefségemet. —- Soha meg-nem hara-gudttam reája — S o h a !
Meg-változtatta Kádár kemény tekinteteit, el-is-mofolyodott, Melly jeleket vévén Etelka, hirtelen meg-fogta k e z e i t , meg-is-cfókolta, e z t mondván: Ú g y - u g y édes Kádárom! Moft vagy ismét elobbeni kegyes Izínedbön, F o g a d o m , h o g y locfogó fzámra lakatot vetek ez-után.
Szerencsétlenségemen tanúltam. — D e , édes A t y á m , e g y g y e t kérdenék , ha meg-nem-hara-gudnál. — Isméred-é azon Jövevényt ? — Mert én Őtet nem annak lenni g o n d o l o m , a' - minő-nek láttfeatik. E l - v a n ugyan benne titkolva a' Németség, de igen feorgalmatlanúl. Jók
»ékein a' fzemeim. Köröfetül • látok nem cfafc a' r o f t i n , hanem niég a' fzitánn • is, L á t t a d - e , minő ékefséggel lépdegelt feent E g y . házunk*
k ö z e
-io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
közepén? e' nem fzolgának a' jele. — Az-után?
iuelly vidám arczúlattal jöve fzein-közömbe? e' feni fzolgának a' jele. —• Végtére: hozzám tér-ileléfe után, melly úri móddal adtta kezeimbe a' lakját? de e' fem fzolgának jele ám. Egy í z ó v a l : akár m i t - i s , a' mit az adakozó termé-fzet valaha valakibe önthetett; ő - benne
tün-dökleni látok* Mind ezek pedig nerti fzolgai, hanem úri Nemet ábrázaló jelek.
E z e k - u t á n Etelka, nem bírhatván gerjedel-m i v e l , egéfzlen ki-adtta gerjedel-magát, ezt fzóllván:
í m é ! édes Kádárom, olly titkot mondok, mel-lyet fem édes Atyámnak; f e m , ha élne, édes Anyámnak ki-nem-vallanám. A ' fákjának kezem-be adáfakör ollyat meréfzlett e l - k ö v e t n i ama' fzép Lélek , mellynek valóságáról ha kételke-del, meg-engedem: mivel magam fe hitethettem még el magammal, hogy akkor nem álmodoz-tam. Vifzfza • ránczigálta a' fákjút $ és velem jádzadozott. ö vólt az első ; a' ki kifztette fzívemet. De még e' fe ízolgának a' jele, édes Kádárom. — Ha tehát a' gondos terméfzet fzol-gának nem alkothatta; én bizony le-tétetera ve-le ezen ál-ruháját* Illik-is* hogy annak tar-tfuk , a'-minek kelletik*
Felele Kádár: Ne erőltesd, iie-ís fárazd úgy annyira magadat: mert talán meg-árthat.
Ki-vetkezett immár, penig híred nélkül, fzínlett fUhájából. JÚaga Á r p á d , le-hántván
ízolga-ta-
karó-I. KÖNYVE. Ikaró-I. SZAKASZSZA. 101
karóját, Századosnak tette. E j ! ha tudnád 4 hol katonáskodik! Csöríziiek ( 20 ), Kund-vezé-rünk' fiának Ezredében v a g y o n itt Világofon , édes Atyádnak Hadnagysága alatt. D e még nevét-is ki-tanúltuk: Etelének nevezik.
E z e n fzavakra ! mintha egyízerre el-inett-fzették vólna már-is cfak haj-fzálon függő beteg-ségét! hirtelen fel-ugrott a' Kis a f z í z o n y . Tap-folva körűl-roptá a' sátornak padlattyát. Az-u-tán ezeket nem annyira mondtta í, mint darabol-ta : Nem fzolga tehát? — hanem S z á z a d o s ?
— penig A t y á m ' Hadnagyfágában ? — ama' g y ö -nyörű Etele ? — ' Iftenem! e z e k k ö z ü l
mellyik-kel
( 20 ) Úgy vélem * hogy ezen C S Ö R S Z N E K neve még moftanábanis f e n v a g y o n nálunk azon Á r -kokban, mellyek ( Gyöngyös alatt két mértt-ftilddel ) Árok-fzállásnál kezdődvén, tizen-öt raértt - fóldnyire terjednek egéízlén a* Tifzáig. Mert ezen árkot, Csörfz-árkának nevezik a* moftani Magyarok. Bizonyos 4z « E L S Ő B E N : hogy K U N D v e z é r n e k fiát C S Ö R S Z -N E K hívták; kit Béla-Királyunknak nevetlen Iró-de*
ákja így ír C U R Z . D e ezen író fzinte miudenkor
^ • h e l y e t t z-t téfzen ( Szabolcs helyett Zabolcfot ír ) ; ö helyett u - t téfzen (Gömört Gumurnak írja). í g y J W t , Cí-helyett c . t írván, CURZNAK avagy
CUR-ZANNAK mondotta a z t , kit CSÓRSZNEK kellett _ "nia a' moftani mód fzerént. M Á S O D S Z O R t
^ " w bizonyos: hogy eme' CSÖRSZNEK egy y i
-1 ajándékozott Árpád, maga' népének Qltilmasására • saeliy
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
k e l v í g a f e t a l l y a m leg-is-leg-elsőben magamat ? — É t e l é n e k h í v j á k ! — o h drága n é v ! — O h E t e l -k á n a -k n e v é v e l Ö f z v e - -k e v e r e d e t t E t e l é n e -k f z e b b n e v e ! — • O h M a g y a r o k * I l l e n e ! k i e z e n k é t n e -v e t o l l y g o n d o f f a n e g y h a n g r a f z o r í t o t t a d , ta-l á n m é g a k k o r f z e m é ta-l ta-l y e k n e k ü f z f z e - i ta-l ta-l é f e k x ő ta-l - i s g o n d o l k o d t t á l !
N E G Y E D I K R É S I
E T E L E A ' F ő - P A P N Á L .
fak a l i g v é g e z h e t t e - e l E t e l k a ama' f z a v a i t : í m e ! e g y f z e r r e b é t o p p a n á n a k h o z z á j a G y u
melly vár ínég Bela királyunk' idejében C S O R S Z -V Á R N A K hívattatott. Ezen vár ott v ó l t - e , a' hol moftanában Á R O K S Z Á L L Á S , a v a g y J Á S Z B É -R É N Y fekfzik , avagy máfutt v a l a h o l , nem tudni.
E l é g a z : h o g y , a" várnak helyével a* neve is el-vefz-v é n , fen-maradott, fen is fog maradni C S Ö R S Z N E K neve ezen árkokban , mellyeket v a g y még az A v a r o k áftak a' fzomfzéd ellenségnek meg-gátlálsára , v a g y Á r p á d ' idejében a' Magyarok árkoltak a' Paczinakok ellen. D e ezen Árkoknak megtartáfa ezen C S Ö R S Z -R E Kundnak fiára bizattatott. M e g kell pedig ezen nagy árkot azon kiflebb áróktól külömböztetni, melly Peftnél a' Duna mellet kezdődvén tizen - két mértt.
földnyire terjed a' Tifeáig. Mert ezt mindenkor K I S -Á R O K N A K ; amazt C S Ö R S Z - -Á R O K N A K mondották a' M a g y a r o k . A N O N Y M . Belae Nótárius. K A
-la,
T O N A .
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
l a , Zalánfi, és a' fzorgalmatos Orvos. Mivel pedig ezen félig el - haltt emberek, Etelkának víg arczúlattyát, nagyobb ö r ö m é t , és egéfzlen meg-tértt egéfzségét látták; leg-ottan a' f Ő-pap-nak azon Itteni hatalmát elegendő - képpen nem cfudálhatták: mellyel Etelka, immár a' halálnak farlójába ütközött L e á n z ó , az életnek fénnyére vifzfza-hozattatott.Zalánfi, közelebb állván a' S z ű z h e z , első-ben : azon ürvendetlen hírnek kegyetlenségétől Jzármazott e l - i j e d t t é t ; az - után: egéfzségének vifzfza-tértté miátt, ki-mondhatatlan nagy oro-mét jelengette. Áldotta-is az Iftent: hogy ön-nön-magának fzerencséjére; Zeged - várának ví-gafztalására meg-akarta tartani kedves Kis - afz-fzonyát.
Rima, a' D a j k a ; az-után a' S z o b a - l e á n y o k , örömekben helyeket nein találhattak magoknak.
Gyuláról valamit írni nem lehet: mert atyai fzí-vének örömét le-nem-rajzolhatni.
El - hírefedvén e' dolog Világofon-. a' Magyar V i t é z e k , Etelka' egéfzségének v i f z f z a t é r -tét hallván, nem láttfzattanak külömben hálákaü adni a' Meny-belieknek; mint akkor fzoktanák, midőn valami nyakas ellenséget meg-vernek.
Illy fzerencséffen el-végezvén hivatallyát a' FŐ-pap, minek - utánna a' többinek külömb - fele jókat kévánt, végtére Etelkának kezét meg-fog-t a , és ezekemeg-fog-t mondomeg-fog-tmeg-fog-ta: A d g y örökös háiámeg-fog-t a z
H
Itten-io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
Iftennek, édes l e á n y o m , ki illy véletlenül fel-akart- fegíteni betegségedből. Engem' otthon vár-nak fzorgos dolgaim. A z o n Magyarok' M e n e vifellyen gondot ez-után-is reád, kinek fzent ne-ve' öregbítésére azon Egy-házunkat fel-í'zentel-ted. Elly egéfzségben édes Etelkám !
Midőn ezekkel haza-felé meg-indúla Kádár, íme akkor Etele emennek Sátora korul sétálga-t o sétálga-t sétálga-t , és igen mély gondolasétálga-tokkal lásétálga-tsétálga-tfzasétálga-tsétálga-tasétálga-tosétálga-tsétálga-t elméjét fárafztani. Oka fzomorúságának e' vala:
Árpád, a' többi Vitézeknek el-oízláfok után, maga maradván Etelével, midőn, huzomos be-fzélgetéfei k ő z ö t t , eme' Jövevénynek különös okosságát, és a' polgári dolgokban nem remén-lett tudománnyát fzemefíen által - látná; magával , el-akarta-vinni Budára: hogy ott, Udvarában
ma-; radván, a' polgári dolgokat igazgatta, úgy-minü Tanácfoffa.
Erre E t e l e , valamint a' meny-kőnek le-ilté-sére a' Félénkek fzoktanak, el - i f z o n y o d v á n , femmit se fzóllhatott. Meg - dedergette fagyos .tagjait a' hólnapi napra rendeltt kellemetlen
uta-zás. Ki-jövén a' Fejedelemtől, fzemeit a' Vilá-god várra fzegezte. Sajnállotta itt hagyni ama' fzent Egy-házat, mellybeu l e g - e l ő f z o r Etelkáját meg-látta, meg-is fzerette. Panafzolkodott ama' Szerencsének egyveles fzerencsétlensége e l l e n , melly ő t e t , Árpád előtt, úgy meg-kedveltette, h o g y egyfzer - is - mind, Etelkája előtt, egéfzlen
.
el-I. KÖNYVE. Iel-I. SZAKASZSZA. 101
el-vefzthette. Hogy-hogy lehetne pedig pad alá temetni azon élő reménségét, melly cfak mái napon csírádzott heves lzívének termékeny kö-z e p é b e n ? Bikö-zonnyára-. minden Skö-zem-pillantás,mellyben nélküle élendene Budán; egéfz efzten-dőnek tetdzene. Es í g y : idő előtt meg-fogna-vénhedni, feinmi, hiúságot vidító, örüin nélkül.
Ki adna pedig ollyas fzárnyakat, mellyekkel Bu-dáról Világosra ( ama' gyönyörű, és világ - csu-dáltta várra ) vifzfza-repülheffen ?
E z e k , más e'-féle gondolatok forgotta-nak efzében, 's-azért-is jött moftanában Kádár-h o z : Kádár-hogy vele nyavaláját k ö z ö l l y e , és orvos-ságát vehette. Úgy el - merült pedig ifzonyító gondolataiban, h o g y a' melléje érkezett FŐ-pa-pot éfzre-nem-vehetué. Midőn az-után a' Sátor-ba bé-vezettetett, leg-is-leg-elől Etelkának álla-pottyáról ízorgalmatoskodott. Ezen dolgot ad-ta mofad-tani el-jöttének okául. Ama' máfadikról, melly f z í v é t , a' Budai útazás miútt, gyötrotte, még fzóllani nem mere.
Rend szerént elő - befzéllette a' FŐ - pap : Etelkának hírtelen forróságát; Szívének dobogá-lait. Az-után: a' Szövétnekek' lángjaitól oko-z o t t váltooko-záfokat; 's-e'-miátt a' vefoko-zedelmes fé-lelmeket. El-nem-hagyta a' maga' fzorgalmatos bíztatáfait; a' köz-befzélgetéfek k ö z ö t t , laffau-laffan a' Kis-afzfzony' heveinek enyhodését, és végtére egéfzlen fel - épülését.
H 2 E z e k
-io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
Ezeknek hallattára ki-tettfzett az öröm Ete-lének orczáján. Élizre-is-vette Kádár-, hogy nem klilömben akarna Etele kedves Etelkájának em-lékezetére j ö n n i , mint előbb Etelka édes Etelé-jéről Izóllani; de meg-gátolná ezt-is a' fenyítő fzeinérem , és ónként feinini fem akarna ki-fa-kadni belólle. Fel-akarván tehát Őtet-is fegíteni ( mind - a'-kettőt valósággal fzerette ) így kezdé tréfás befzédgyét:
T e penig, édes Etelém! hol tanultad ama' vadáfzatot, hogy egyí'zeriben meg y talállyad a' Gerliczét ? Ki hallotta mind - eddig, h o g y el-sűllyön a' F á k j a , és olly febet ejtí'en egy Kis-afzfzonyon, inellynek meg-gyógyítója cfak ama' Sebesítő lehelfen? Ugyan el-találád az arányt, édes Etelém !
Eme' fzavakra le-sütötte fejét a' fzemérmes Ifiú. Tufakodott egy ideig magában, ineg-val-lya - e bibéjét ? Reá-fzánta f e j é t , így fzóllván :
Édes Kádárom ! Édes F ő - papom ! Edes Atyám T e nékem ! Meg-vallom előtted gyarló-ságomat - e , avagy a' Terméfzetnek erős ofztö-nét. Nem első Etelka ama' Virág-fzálak között, kiket életemben láttam. De első bizonnyára, kinek clak egy látásával - is meg - győzettettein.
Oh ! be e g y ű g y a gondolattal vóltam mind-eddig a' Szeretetről ! A z t állítáin felőlle: hogy cfak azoknak járja köröfztűl-kosúl f z í v e k e t , kik nagy fzorgalommal vadáfzfzák a z alkalmatofságokat;
és
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
és tátva-nyitva tartyák henyélő érzékenségeiket.Nera-is máft czövekelne - le kurta pányvájával;
hanem éppen a z t , aki fzoros fogójából nem - is akarná ki-venni fzorgalmatlan lábait. É n , bizo-nyomra mondom-, fem nem kereftem ezen alkal-matofságot: s e , minek-utánna a' Tengerbe buk-tam, magamat a' partra ki-nem-fegíthetem. Hal-lottam ugyan Etelkának hírét Orfzágomban ; de, h o g y vele így járjak, meg - nem - álmodhattam.
E' véletlen Rabságomban cfak azzal yígafztaloin még-is magamat: hogy benned, édes Kádárom, olly Gyámomra találtam, kinek fegíttségével ar-ra mehetek, a'-mit Etelka felől el - tökéilettem.
O h ! melly nagy Iílen-adománnya e g y igaz-ízi*
v ű ember a' külső Orfzágokban ! Édes Kádárom ! L é g y olly kegyefséggel h o z z á m ; l é g y , k é r l e k , ollyas emberem, kinek goudrvifelésére bízhaífam mind magamat, mind következendő fzerencsé-met. Meg-áldandanak ezen Jó-tettedért a' Föl-ségben L a k o z ó k . Ne vélld penig, hogy cfalás légyen igyekezetemben. Tudgyák a z E g e k ! melly i g a z , és állhatatos fzívvel vagyok mind Etelkához, mind a' Magyarokhoz. K i legyek p e n i g , avagy minő Orfcágból jöttem ( mivel e' titok' meg-tartására le-köteleztem hitemet édes Anyám e l ő t t ) , moftanában ki-nem-mondhatom.
Meg-tudhattyátok ezt-is annak-idejében. Mind-az'-által: így - is gyönyörködöm Szerencsémben, hogy elsőben ugyan Etelkának, a z - u t á n penig
TI 3
Árpáé-io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
Árpádnak-is meg-tettfzhettem. Szeretem a' Ma-j gyarokban azon nagyra becsüllendo erkölcsöt:
i h o g y nem annyira a' Nemnek tős-gyökerefséget, mint a' k i - t e t t f z ö indúlatnak érdemét, és mél-tóságát tekintik.
Erre a' F ő - p a p : már akkor mindgyárt éfzrevettem benned, édes Fiam, nem k ö z N e m e -det , midőn leg-elsőben az Áldozat előtt látta-lak. Ki-vettem azt belőlled, mellyuek eltitko-lására meg raoft-is fzorgalmatoskodol. — Fiam!
cfak egygyet mondok. Ha Nemefségednek erő-vel k i - v e r ő fénnyét előttem, 's-máfok előtt-is éppen el-akarod, el-is kelletik titkolnod; javas-lom, 's-még egyfzer is javaslom: hogy azt tudt-tára adgyad mind Rimának, mind Etelkának ; h o g y e' S z ű z ugyan mind illendőbben , mind állhatatoffabban fzereffen; a' Dajka penig véle-való tárfalkodáfodttól ne irtózzon. — Kérlek arra-is : hogy Etelkát mennél-hamarébb meg-láto-gasd. — Végtére : azon efedezein: hogy , h a , a' Dajkának engedelméből, Gyula' sátorába bé-járatos lehettfz; gyakor, és o k o s , de fő-képpen fzemérmetes befzélgetéfeddel mind - a' - kettőnek
fzívét birtokod alá kerítfed, és eröffen le - nyű-gözd. — Fiam! fokán forgalódnak Etelka körűi:
inert ki • ki fzereti ám a' fzépet. D e , ki fok-nak tettfzik, nehéz meg-tartani. Én ugyan a' Kis-afzfzonynak hozzád-való hajlandóságát
elöb-bern
titkos befzclgetésünkbŐl* is igen éfzre-vet-tem;I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
t e m ; de foha e l - n e - h i t e s d magaddal, hogy ál-landó légyen a' fzeretet, ha vagy a' kaczér tár-falkodáfokkal ébrefztetik, vagy köztök a' Nem-nek egyenlősége fel-nem találtatik. Akár-inikora k k o r , de e l - ú n n y á k egy-máft. Téged' tehát, édes Etelém, a' barátságnak gyakor élefztetésé-r e , és tifztefséges magad'-vifeléséélefztetésé-re intlek.
A' FŐ-papnak ezen fzavaira igen el-kefere-dett Etele. Cfak alig tűrhette gyötrelmeit , mi-dőn Kádártól a' barátságos fzeretetnek gyakor élefztésére öfztönöztetett. Ugyan cfak (így fe-lele az Ifiú) e z ám a' bekkenő, édes Kádárom,
melly fzerencsémnek illy hírtelen forgó kerekeit porrá zúzhattya. Budára kell mennem Árpáddal, és talán n&la laknom. Nem merem magamat a' Fejedelemnek első intézéfe ellen fzegezni ne-talán-tán a' következendő kegyelmekre
érde-metlennek találtaffam. J ó l tudom, melly cfik-landófok a z illyen állapotban. Holnapi reggel-re van fzabva a' fel-menetel. Mit t e g y e k ? mi-h e z kapjak? édes Kádárom ! Ki - fzolgáltam im-már Etelkát, minek-előtte h o z z á bé-fzegodttem.
Valamint örvendettem Századofságomon Gyulá-nak Hadnagyságában, úgy irtózom következen-d ő fel-magafztaltatáfomon Árpákövetkezen-dnak ukövetkezen-dvarában.
E z e k k ö z ö t t a' FŐ - pap mélyen gondolko-zott. Hányta-vetette minden-felé a' környűl-ál-láfokat. Által-látta mind Etelének, mind Etel-kának nyúghatatlan óráikat. Tudtta a z új
fze-H 4 relmet
11 s ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK
relmet erofzakosnak , méréfznek, és gyanúsnak lenni. Ha valamitől félni kellene : az egygyütt-lakáft cfak vefzedelmesnek, de az el-váláft ha-lálosnak-is lenfli állította. Nem tudtta hírteleni-ben, mihez ragafzkodgyon. Végtére : azt javas-lóba • hogy előbb, lem-mint Árpáddal Budára mennyen, fo-kötelefségének tartfa Etelkát meg-látogatni, 's egyfzer -'s-mind ő - t ő l l e Világosnak el-hagyásáról búcsút venni, hogy így a' tifztef-ség'-meg-adáffal módot nyerheffen fzíves indú-latainak nyilvánságoffabb jeleit közelebbről kiadni, 's magát^Őnéki valamennyire l e i s k ö -telezni.
Hogy még ma meg - törtéimyen az Etelká-h o z - v a l ó menetel, javaslotta ugyan az Etelká-holnapi napon történhetendő idején-való útazás ; de Ká-dár , a' Szűznek gyenge fzívcről gondolkoz-ván , leg-inkább attól tartott: ne - h o g y , a' hír-telen látogatás által, meg - újjúllyanak febei, és fzeinekkel meg - vertt fzeméllye új háborúkba verdődgyüu.
í g y rendelte - el tehát a' dolgot: h o g y a z hólnapi hajnal-cfillaggal ideién fel-kellyen E t e l e , é s , vele e g y g y ü t t , Etelkához mennyen. Jól tudtta Kádár a' Kis-afzfzonynak fzokását: k i , hainal' hafadttában fel-ferkenvén; nem félne, éh
gyomorral-is, a' kakuk-fzólláftól. És, a' virágok' meg-öntözésére, kis kertyébe menvén; nem ir-tózna a' reggeli hofzfzú árnyékától, mint né-melly lomha, és dologtalan Kis-aízfzonyok.
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 11 7
Ö T Ö D I K . R É S Z .Á R P Á D N A K B E T E G S É G E .
ü z e n befzélgetés után el-váltanak egy-mállói.
Haza menvén Etele, fokáig el-nem-alhatott.
Szüntelen abba törte fejét: mi móddal, mi fzó-val állyon a' Szűznek elejébe. Alig várta ugyan azon jzem-pülantáíl; dg^irtózott-is lŐlie. Tud-ni - illik a' fzeretetben egyenlő az édes retnén-s é g , éretnén-s a' keferü félelem.
Efzébe jutott ofztán á' többi között az-is-.
hogy az illy virág - fzálnak üdvezlésére nem il-lene üres kézzel menni, ki nem annyira az a-jándékot, mint-fein az ajándékozónak fzívét fzem-lélné. Fel-kele tehát unalmas nyofzolájából, és kíncfei közül kettőt ki • válafztott, egygyikét E-telkának, máfikát Rimának.
A] Kis - afzfzonynak fzántt ajándéka e g y arany-Ereklyéből állott, mellynek egygyik lap-ján Etelének képe láttfzatott nem f z o l g a , ha*
nem úri ruhában. Olly hafonló h o z z á j a , hogy az ábrázatok' egyenlőségéről fenki fe kétel-kedne. A z Ereklyének máfadik lapját (Iftennek rendeléfe v ó l t - e , avagy az ötvösnek történetbeli munkája), egy gyönyörű S z ű z n e k , és E -telkáho* igen hafonlónak űl-helyéűl rendelték.
Ennek ölében egy Báránka fekiidtt, olly meíler-ségeffen ki-domboro Iva , hogy mind az
eleven-H 5 h e z