64 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK - Etelka, : egy igen ritka magyar kis-aszszony Világos-Váratt, Árpád és

I. KÖNYVE. I. SZAKASZáZA. 51

lan nagy méltósággal a' közönséghez fordúlv.i", e' mái tifztségének dicső hivatallyát e' fzavaival bé-fejezte.

örvillyetek, és örvendezzetek Tí meg-győz-hetetlen Magyar Seregek! kiket a nagy Itten, ifmét ki-hozván Szittyiánkból, ezen Orízágunkba, mint édes Anya-földünkbe, bé-fegített. Meg-rakca irigyeinket. Meg-is-torte, meg-is-fzalafztotta fe-les Ellenségeinket. Cfak éppen azon Úrnak ha-talmától fzármazhatott az: hogy Magyar Vité-zeinkben olly nagy elevenség, olly nagy ero, és bátorság találtatna, hogy ki ki azok közül, ha bár maga vagyon-is , Század-magával lenni látt-fzattatna ( 1 4 ) . Azon nagy Ittenünknek fzenc

E 5 nevét C 1 4 ) A'-mit Etelka itt mondott, méltó a'

fel-jegyzéfre. Mind - egygyik a' magyar Vitézek közül á g y vélekedett magáról: hogy S Z Á Z N A K meg-felelne mindenkor. E ' volt az o k a , hogy nem csak ama' régi időkben; hanem Királlyaink alatt - i s , kevés csoportok-kal fzembc mernének fzállani a* fzárnos ellenséggel.

M e r t : a* Cfatáknak elején, rövideden azt kiáltották egy-másnak: S Z Á Z KI-KI.' Ezen magyar fzavakat nem érttvén a* Persák ; vagy : ha értették - is , csúfot akarván Úzni a' Magyarokból; Őket S Z Á - K I K N A K nevezték ( S A K I , S A K A E : S A C I , S A C A E ). A z * után: nem fokára , SZ A K I T Á R N A K - is mondották.

V é g t é r e : meg-kurtítván a' fzavat, S K I T Á K N A K ; a*

Deák irók pediglen S C Y T H Á K N A K . Látni való do-log tehát: hogy S C Y T H I A nem Orfcág - hanem

el-neye«

.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK

nevét, ha vagy el-felej tettük vólna, vagy ezen Épülettel meg-nem-órökösítettük vólna, az egéfz világ előtt leg-hál'-adatlanabbaknak tartattunk vólna. Fel-vette fzíves könyörgésünket; fel-vette mái Áldozatunkat azon Iften, kinek különös ne-vét fel-nem-találhatom. Már penig; azon nagy hatalmú Urunkat meg-akarván-külömböztetui a' többiektől, annak fzent nevét, a' mái naptól fogva, egéfzfzen a' világ' végezetéig, ne más-nak ; hanem a' M A G Y A R O K ' ISTENÉNEK hív-juk. Ezen Épületet penig ( mivel M í , Sátorok

alatt lakván, e' Háznál többet nem építtettünk ) ne máfnak n e v e z z ü k ; hanem ama' Magyarok'

nagy

nevezett Népség. Valamint nincs C Z O l ' Á K - o r s z á g , noha a' Cfeheket, és Morvákat C Z O P Á K O K N A K csú-follyák a' Magyarok : mert gyakran hallyák tóllök eme' fzavakat: C Z O - P A K , meilyek annyit tefznek magya-réi , mint : H Á T O S Z T Á N . Hafonló - képpen nem xenne Orfzágot, ha valamellyik Nemzet, ezen

fzava-kat, H Á T O S Z T Á N , gyakran hallván a' Magyarok-t ó l , azokaMagyarok-t H Á T O S Z T Á N Y O K N A K nevezné. D e régi Magyaraink nem ú g y fzégyenlették a' S C Y T H A n e v e t , mint a' Cfehek, és Morvák a' C Z O P Á K nevet fzéjftrenlik, avagy mí-is bofzfzonkodnánk t ha valaki bennünket H A T O S Z T Á N Y O K N A K mondana. Mert jól tudtták édes Eleink a' S C Y T H A fzónak eredetét.

Fen-forgott nállok ama' S Z Á Z KI KI. Gyakran fen-forog a' Moftaniaknál • is a' S Z Á Z fzáin eme' ízé-jára-tokban: Szdz pap se parancfol neki/ Jidz-ldbú bogár ;

fz.iz-í

I. KÖNYVE. I. SZAKASZáZA. 51

nagy Iftene' S Z E N T EGY H Á Z Á N A K ! Emcl-lyük-fel édes Magyaraim! fzemeinkkel egygyütt, hál'-adó Szíveinket-is az Egek felé, és egy fzív-vei, egy lélekkel mondgyuk: magafztaltaííon a' Magyarok' Iftene! magasztaltaffon ízent Egy-háza.

Etelkának ezen buzgó gerjedelme), úgy-annyira fel - gerjefztették az igaz Magyaroknak fzíveiket, hogy mindnyájan sűrű könyv-húllatá-fokra fakadnának, és nagy zokogáíok között nem egyebet mondhatnának: hanem:

Magafztal-taííon a'Magyarok' Iftene 1 MagafztalMagafztal-taííon fzent Egy-háza.

Ögy el -terjedtenek pedig ezen küfzködo' foháfzkodáfoknak, és el-el-nyelegetett

nyögé-feknek fzdzfzor-is rágtam a füledbe; egy fzó, mint fzáx. Itten

a' S z á z fzó annyit téfzen , mint S O K , Ugyan ezen okból ama' magyar Eleink S Z I T T Y Á I Magyaroknak édes-örömest mind nevezték, mind neveztették magokat, SŐtt Orfzágjokat-is S Z I T T Y I Á N A K mondották, azt értvén általa : hogy Ók olly Orfzágiak lennének, és magokat olly Magyaroknak tartanák, kiknek egygyike

se félne az imiilyen - amollyanoktól; hanem fzemébe merne nézni akár-ki fiának. Tulajdonok-is az egéfis máiglan magyar Vitézeinknek, hogy pifzkot áz órrok-ból más-valakivel könnyen ki-nem-Uttetik; hanem, ha ellenkezőjüket meg-csiphetik, ránczba - is fzedik ám.

Fen-vannak még moll-is a' Persáknál, a' T ö r ö k ö k n é l , és a' többi Nap-keleti Népeknél eme' fzavak : D S Á D , S C H A T , S C H Ó , S C H Ú , S Ó Ó - Miod ezekkel nem egyebet, hanem S Z Á Z A T jelentenek. B E E R .

58 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK:

feknek cörödtt hangjaik, hogy Etelka, még hát-ra-maradott kurta befzédgyében, meg-gátoltatna, és többfzer el-kezdett gyenge fzavai nem hal-latnának. Az-után: mind a' Fő-papnak, mind Etelkának kezek' intésével le-cu'lapíttatván a'

zokogás, így folytatta befizédgyét:

Tanítsd - meg minden ellenségeidet, minden irigyeidet, édes Hazáin-fia, a' Magyarok'

lite-riére. Légy olly bizodalommal h o z z á , olly re-ménséggel felőlle: h o g y , még azon Magyarok' Iftene élni f o g , mind-addig Orlzágunk' fen-tartását el-nem hagygya, boldogulását meg-nem gátollya. — Ha valaha meg-efik, hogy a' Vitéz Magyaroknak ama' nagy Iftene Orfzágunkat el-hagyni láttfzattat-na, meg-ne ütközzetek rajta, édes Féléim! Ha mindgyárt nem egyébbel-is, csak éppen e' kurta fo-háfzkodáskával járúllyatok hozzája: Él még a Magyarok' Iftene! és meg-láttyátok, hogy ügyei-teket minden bizonnyal meg-enyhíti; meg-gátlott fzerencséteket elő - mozdíttya. Él tehát a' Ma-gyarok' Iftene ! Él annak nagy hatalma.

Etelkának ezen buzgó foháfzkodáfait úgy annyira meg-fzerették a' Magyarok, h o g y , no-ha ennek-elotte-is, mind teftének rendes takaré-kofságát csudállották, mind ritka erkölcfeit nagy-ra becsűllették, ezen hivatallyának ditsöséges el - végezéfe után azt mernék mondani: h o g y : ha valami vefzedelembe vetemedne, kardot köt-nének, kardot rántanának védelmezésére.

V'gy

I. KÖNYVE. I. SZAKASZáZA. 51

Úgy-annyira el-ment pedig híre az Orfzág-ban, h o g y , annak látására, inindenünnet Vilá-gosra gyűlnének nem csak a' Magyarok, hanem a' meg-hódoltt nemzetek-is. A'-ki nem láthat-t a , magáláthat-t fzerencséláthat-tlennek lenni állíláthat-toláthat-tláthat-ta. A'-ki pedig ízeméllyéhez közel férhetett, álmél-kodván tapafztalta benne azon nemes, és Ma-gyar Kis - afzfconyhoz igen illő l'zép erkölcsö-ket , mellyeerkölcsö-ket más Nemzetségben látni, avagy éfzre venni csak éppen ohajthatott.

Nem elég vólt drága Szeinéllyét egyfzer a*

Szent Egy - házban éleffen meg - tekinteni, l'gy tettfzett: h o g y , mennél tovább vagy ábrázat-tyát, és termetét; vagy fzokását, és erkölcseit

látták , és meg - visgálták; mindenkor annál na gobbra nem csak böcsúllték; hanem magafztal-ták - is.

A'-mi több-, annyira mehetett immár ama' ritka Személlyéhez alkalma.%. atott tifztelet: h o g y gyönyörködni - is láttfzattatnának abban a nagy lelkű M a g y a r o k , ha ama' Szűznek alattomban-is fcolgálhattanak; hát még, ha értésére adhat-t á k , h o g y adhat-tollök fzereadhat-tadhat-teadhat-tik, és adhat-tifc adhat-teladhat-teadhat-tik ? Akár mikor talpon állottak fzolgálattyára.

Moft-is, midőn a' Vitézek ama' Szent Egy Házból k i - m e n t e n e k , ékes Személlyét csopor-toffan meg-várták. Meg-köfcönték a' Magyarok' Iftenének ki - nyilatkoztatását. Fel - fogatták, hogy fzent Nevét öregbíteni, Hatalmát meg-is«

m é í n i

t L

.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK

merni, örökös Gond - vifelését mindenkoron , es mindenek előtt imádni fognák. Nem - is volt más fzavok az el-fzéllyedett V i t é z e k n e k ; hanem emezeknek 'ezek: Éllyen a' Magyarok' I f t e n e , és annak nagy Hatalma! Amazoknak azok Éllyen a' Magyar Kis - afzfzonyok' S z é p e ! Éllyen Etelka !

És valóban: a' vitéz Rendnek ezen fzíves-sége, igen nagy böcsűlletére vált Etelkának. Ér-tette • is a' S z í i z ama' tifztefség meg - adáfokat.

T e t é z v e vifzfza fzokta adni a' j ó akaratokat.

Néha bővebben - is talán, mint - fem azok-is re-méllhették, k i k , erkölcstelenségeik miatt, leg-fösvényebbek lettenekr

M Á S A

-I. Etelkának bajai. V I . Etele Etelkához.

i i . Etelkának követsége. v i i . Etele Etelkánál.

iii.

A' Fii-pap Etelkánál.

viii.

Etelkának ajándéka.

i v . Etele a' Fő.papnál. i x . Etelkának intézetei.

v . Árpádnak betegsége.

M Á S A B I K S Z A K A S Z .

M

időn a z E g y - h á z n a k fel - fzenteléfe, és a z egéfz Áldozatnak fzerencsés e l - v é g e z é f e u t á n , mindnyájan k i - j ö t t e n e k a z Épületből;

Árpádnak első gondolattya a' J ö v e v é n y lhura terjedett. Szemeibe ütközött g y ö n y ö r ű maga-vifeléfe. Igen ki-adtta magát mind úri nemzete, mind nemes fel-neveltetek. Semmit £

kőtel-

ked-.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK

kedvén emberhez illő erkölcfeiről-is, megakar-ta tudni: mi járatban lenne; mit akarna Ilon-nyábun. Ki-kereílette tehát fzolgái által, és , a' többi Vendégekkel egygyiitt, ebédgyére hi-vatta.

A ' Fejedelemnek hozzája való kegyefsegét meg-értvén azon Hiú, különös Szerencséjének tartotta az ebédre való hívattatáll. Által-látta, tudni-illik, hogy e z z e l alkalmatofság adódna mind Árpád előtt erkölcseinek meg-ismértetésé-r e ; mind Etelkának közelebb - való bameg-ismértetésé-rátságámeg-ismértetésé-ra ; kit hafonló-képpen oda hivatalosnak lenni gon-dolt.

A ' FŐ-papnak tárfaságához cfatlotta magát e-zen Hiú, midőn a' Fejedelemnek Sátorához balla-gott. Tapafztalta-is befzédgyeibol hozzája-való atyai fzeretetét, és fzerencséjének elo-mozdkásá-ban fzínezetlen iparkodáfait. Hálákat adott Iftené-n e k , hogy illy emberre találhatott, igeIftené-n jól tudván: hogy e' külső Orfzágban nagy fz'íiksé-ge lenne ollyasra, ki mind j ó akarattal lenne isméretlen fzeméllyéhez, mind b é - j á r ó , és kel-lemetes lenne Árpádnak udvarában. Különös fzerencséjének tartotta a' F Ő - p a p - i s , h o g y ba-rátságának ineg-ígérésével fzolgálhatott a z arra v á g y ó Ifjúnak. Újra meg - ígérte tehát atyai g o n d - v i f e l é s é t , és minden elő-adandó alkalma-tofságokban fzerencséjének elo-mozdítását. Oh emberi fogadásnak állhatatlansága!

A '

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 73

A ' kertben sétalgatott akkor Árpád, és Vi-lágos Kis - afzfzonnyal az Áldozat' ékeí'ségéről, Etelkának nemes maga-vifeléséről, és ama' Jö-vevénynek fzép termetéről befzélgetett; midőn ugyan a z o n Jövevény nagy tifzteiséggel, nagy fzemérmes bátorsággal h o z z á j o k érkezett. Meg-hajtotta magát e l o t t ö k ; az-után, Árpádnak elei-be állván, ezeket mondá:

M e g - b o c á á f s , hatalmas Fejedelem, h o g y minek-előtte Sátorodhoz hivatalos lettem, nem tehettem kotelefségemnek eleget. Későre ér-keztem Világos-várra. Már akkor a z Áldozat-h o z fogtanak,buzgó embereid, midőn lovamról e g y ízolga-tárfammal le-fzállottam. KiilsŐ Tar-tományokból eme' híres -neves Orfzágodba jö-vetelemnek nem más az o k a , hanem Árpádnak, és v e l e - e g y gyütt a' V i t é z Magyaroknak meíz-fze el - terjedett hatalmok. Nem cfuda penig , I h o g y híres nevetekkel meg-telvén a' világ, Ma-1 g n e s - k o gyanánt magatokhoz fordíthattyátok a'

vafaltt ífcívü bátor nemzeteket. Én ugyan nagy fzerencsémnek fogom tartani, ha vitéz Katoná-id k ö z é fzámláltatol. Nagy dicsőségemre - is f o g v á l n i , ha illy Mefter alatt tanúlom a' Hadi-mefterséget. ( 15 ) M e g - m u t a t o m penig a z t :

h o g y

( 1 5 ) L E O , ama' N a p - k e l e t i Böks C f z á f z á c , rpádnak H a d i - a e f t e n é g e ellen ( TaOica ) í g y

oktat-F tya

.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK

h o g y n o h a E t e l é n e k ( e ' v ó l t i g a z i n e v e a' Jö-v e Jö-v é n y Ifiúnak ) n o h a , mondáin, E t e l é n e k n a g y

N e m e t n e m adtanak-is a' M e n y - b e l i e k ; de adta-nak o l l y e r ő t , o l l y b á t o r s á g o t , i n e l l y t k k e l a' M a g y a r o k ' leg-fenébb e l l e n s é g e i k k e l f z e m b e fzáll-h a t o k .

M e g - d í c s é r t e Á r p á d E t e l é n e k f z é p indúlata-it. M e g - tettfzfitt bátor b e f z é d g y e , és nemes

f z í v é -tya maga* Vezérjeit; Valamikor tebdt valaki a' Magya-rokkal meg-ütközni, és bozzdjok közelebb állani akar, leg-is-leg-elől igen fzorgalmatos gondgya légyen az Orr • állá-fokra, mellyel fzunetlenek, és egy-mdjlól kis közzel e'-•('-vozttak legyenek. Az-után : Jzorgalmatos gonddal el-ldtni, és el - kéfziteni kelletik mindeneket , mellyek a' fzerencsétlen történetekben hafzndlbatnak. Tudni-illik : ha a' Magyarok-tól meg- fzalafztattatndnak a' Redjok - ütők , akkor, a' fze rencsétlenségnek fzem - pillantattydban , mind valami erős helyet vdlafzfzon , mini pedig egynebdny napokra eleséget fzerezzen leg-elől a' Lovanczok' fzdmokra, uz-utdn, ba le-bet, a' lovak', és barmok' fzdmokra-is Azon legyen pe-dig fő - képpen : bogy a' víznek elegét talallya. Végtére :

az Egypyetmdfokról-is a' rendelést tegye. mellyrŐl a' TA-ROKRUL írtt Réfzben fzóllottunk. Ha Labanczaink léfz-nek, akkor , f ő-képpen az első ütközetben, azokat kelletik tenned az első rendben, kik azon Nemzettel meg • fzoktdk a' verekedést: azon móddal, mellyet már mdskor ki-nyilat-toztattunk. Az-a*: a' Gyalogság után légyen a' kéjzen-lévő Lovafsdg. Ha pedig csupa Lovafsdgunk léfzen, melly-et a' Magyarok ellen rendelned kellmelly-etik, m-is ők' Sermelly-etek- Seretek-kel egyenlő legyen mind fzívre, atlad fzdtmra nézve. Ugy

fogod

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 73

f2Ívétiek n e m n e m t e l e n h e v e . R e m é n l e t t e - i s , h o g y j e l e n l é t é v e l ö r e g b e d n i f o g n a a' M a g y a r o k ' d i c s ő s é g e , m i v e l a z o k ' v i t é z s é g e i k n e k m e g -l á t o g a t á s á r a , é s m e g - t a n u -l á s á r a i d e f á r a f z t a r ' m a g o k a t a' kulsÖ O r f z á g i a k . A j á n l o t t a a d d i g - i s , m é g f e l ő l l e más r e n d e l é f t t e n n e , S á t o r á b a n - v a l ó f z a b a d l a k á s á t , é s feolgaruhájával é p p e n f e m mit f e g o n d o l v á n , n e m e s Ifiai k ö z ö t t a z e l s o

-F 2 s é g e t . fogod okét el-rendelni, a'-mint akkor emlékeztünk, midőn

a' SEREGNEK EL-REND ÉLÉSÉRŐL fzóllottunk. Az Oldalaknak őrzéfekie pedig több fzdmúakat ,és ferényebbeket kelletik vdlafztanod: mert a' Hadi-rend' bdtúllydnak védel-mezésére elegendők a' Le-ugró Lovafok , kiket EKD1KOK-NAK , avagy VÉDELMEZŐKNEK nevezünk. De ama'

könnyű fegyverű , avagy-is a' zdfzlók eleibe rendeltt Lova-sok , midőn a' Magyarokat űzik, ne effenek vakmerően w-tánnok. Három-négy nyil-lóvesnél se tdvozzanak-el tovább a' le-ugró Lovafoknak Hadi-rendektől. A' Hadi-vezér pedig ugyan-csak azon legyen : bogy, ba tőlle ki - telhetik, teret helyeken, és lapokon rendellye-el a' Sereget, holott se surú, erdők, se mocsárok, te tavak ne akaddlyoskodgyanak, I «' Magyaroknak lefeik midtt, meltyekct ravafzon fzoktanak

cjindlni. Az Qrr-dlldfokat-is egy-más között illendő tdvo-j zatokkal a' Hadi - rendnek négy réfzeire fogtdvo-ja belybeztetnii

>

Jó

volna,

ba, Hadi-rendünknek bdtú lydn, vagy által -gd-j zolbatatlan folyó viz , vagy mocsárok , vagy tavak

lenné-nek, bogy azon réfz idtorsdgos lehetile. Ha az ütközet-nek jd vége fzakadbat, akkor nem fzüktég, se vakmerően utdnnok efni, sP pedig a' dologhoz immel - dmmal nyúlni.

Mert a'

Magyarok

(nem úgy, mint a* első ütközetben

meg-.'* 38 ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK

s é g e t . M e g parancfolta p e d i g , h o g y a' k ö v e t -k e z e n d ő ebédet e l - n e - m ú i a í z t a n á .

N a g y k ö f z o n e t t e l v e t t e mind e z e k e t E t e l e . N e m i s g y ő z t e e l e g e n d ő k é p p e n cíudálni a' í z e -r e n c s é n e k illy kellemetes fo-rgását. S o k j ó t ígé-rt magának. Á r p á d ' k e g y e l m é b e e s v é n , nem tu-d o t t a' g a z - e m b e r e k t ő l tartani. V a l a m i n t ma-g a j ó l e l k ű , és i ma-g e n t i f a t e f s é ma-g e s v ó l t , a z o n v é l e k e d é í f e l vala a z udvari emberekrolis. U

-g y a n meg'Vertt más Nemzetek j nem hagygydk dm abba a' viaf-koddst; banem ( minek-előtte erejekkel egygyütt fziveket - is •

eUveJztik ) egyedül azon iparkodnak: bogy minden úttal-móddal ijmétt ellenségeikre robannyanak. Ha pedig vegyes a' Hadi-feregünk , és nagyobb a' Gyalog fzám; ezen törté' netben a' barmok' eleségekrul fzorgabnatoskodgyon. Mert az ellenségeknek közelgetéfekkor éppen nem fzabad a' Lo-vanczoknak ezen eleségekért nyargalódzni - - - - Mí pedig ezt nem azért jegyeztúk-fel, mintha a' Magyarok ellen ba-dat kellene indítanod- Mert se nem fzomfzéiaink, se moji nem ellenségeink. Sott inkább a' Rómaiakat tekintetben tar•

tydk. Hanem azért ( Ob Vezér! ) bogy kéfzen legyen , «'•

bonnatt tanúid azokat, mellyek a' külömb-féle Hadi-rendek' nek el-igazitdjókboz, és a' Seregnek okot vezérléséhez ille- i nek. És , bogy alkalmatos időkben ( akdr mire ) Jerénytn, í j hamarjában élbejf. Az-után: bogy a' Vezéreknek cfele*

kedeteikből, és a' Hadi-rendek' el-igazitifoknak példáiból azt, j a' mi bafznos, jóvá badd , és meg'tanúld. Végtére: ba ' ax idő úgy hozná magával, mind-czek ellen (az ellenkező fzabdfokat jól meg-fontolvdn, és eleve megtaníttatván ) fe.

reget.is vezéreibefs.

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 77

gyatT azért r e n d b e - i s lenni gondolván immár fzénáját, magát á' Fejedelemnek utóbbi kegyef-ségébe ajánlotta. V é g t é r e , hogy egygyetmáfsát

a' sátorba hozhatná, fzabadságot kére az el-menetelre. El-is mene érettek.

E' befzédnek alkalmatofságával t e t ő t ő l f o g -va talpig meg - visgálta Világos a' J ö v e v é n y Ifi-út. Érzette-is fzivében: h o g y Zalánfihoz - való hajlandóságából mindenkor alább hagyna vala-mit, és minden gerjedelmeivel cfupán Etelére fordúlna. Tartsd magadnak ( így fzóll vala ma-gában ) meg-kedveltt Zalánfidat irigykedő Etel-ka. É s , mivel ő téged' a' tegnapi ebéd fölött

leg-elsonek tartott, 's-magát-is leg-elsőnek len-ni gondolta; Én máfadik e' máfadikkal tartok.

Sőtt: akár-mi fizerit t e h e t e m , de vele m e g - i s esküfzem.

V a g y cfak ebbol-is ki-tettfzett Világosnak futkosó botor fzeretete. E' tökélletlen

félre-cfapáft, meg-lehet, hogy Árpáddal-való tárfal-kodásában mind tanúlta, mind pedig meg-fzokta. Ofztán a' fzokás terméfzetté válván fzivében, nehezen fzokhatott e z - u t á n (a'-mint

• a z illyetén fzeméllyekkel meg-is történik ) az állhatatos fzeretetre.

E z e k k ö z ö t t a z ebédnek ideje e l - j ö v e . Midőn mindnyájan a z afztalhoz ü l t e n e k , nem vólt az' vendégek k ö z ö t t egy f z e m , melly fi-z i k á t nem vadáffi-zta vólna. Maga Árpád-is, ffi-ze-

fze-F 3

mef-i

In document Etelka, : egy igen ritka magyar kis-aszszony Világos-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink' ideikben (Pldal 76-90)