I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
vendeztető tárfaságban feles nem lehetne, igenfajnállaná. A ' F Ő - p a p o t , h o g y , az ebédi Hála ucán, tüftént hozzája jönne, alattomban kérné.
Végtére egygyenként meg-nézné a* vendégeket, meg-is olvasná.
Eine' katona, Etelkának gyakor nyújtózko-dásából; és homloka' vakargatásából nagy ve-fzedelmet képzelvén, hanyat-homlok rohana a*
Fejedelem' Sátorára. Bé-raentte' idején ( meg-feletkezvén Etelkának parancfolattyairól ) nagy lármával ezeket kiáltotta: Uraimék! Ifteu raeg-áldgya a' kelmetek' ebédgyét, és a' h o z z á - ü l t e eraberét-is. Etelka egy lábig oda van. A '
Fő-papot 0-kelmét hivattya. Követi Uraságtokat, hogy jelenlétével nem fzolgáihatott.
E' katonának befzédgyére, mintha valaki a' földet raeg-indíotta v ó l n a , az egéíz Sátor ingani, a' benne lévő Vitézség fejét egybe-ütni láttfzattatott. Zalánfinak el - halaványodott fzí-néből ki-tettfzett a' bágygyafztó félelem. Etele ki-nern adtta ugyan gyötrelmét, de fzíve egy mák-fzeranyi lett. Gyula femmit fe tudott ed-dig Leányának h o l - l é t é r ő l : mert, a z Áldozat u t á n , haza késérte Á r p á d o t , ott-is maraíztatott.
M o f t , hallván v á l t o z á s i t , engedelmet kére a*
haza menetelre. ígérte tárfaságát Zalánfi. V e -l e
egygyütt
el-akara menni a' FŐ-pap-is. Etele fem nem okoskodhatott, fem nem fzóllhatott.Ide-tova n é z e t t , és halgatott.
Árpid,
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
Á r p á d , az egéfz Sátornak el-rémülttét lát-ván, elsőben ugyan nagy méltósággal mutogatta fzeme' fehérét. D e ofztán a' meg - ijedtteket nem akarván kétségbe ejteni, e' nyájas befzéd-del élt fel - ébrefztéfekre: S z é g y e n ! G y a l á z a t ! Ha hadat éreznétek, fem kellene így meg-ret-tennetek. Nincs femmi vefzedelem a' fzerelein-hadba. Cfak a' ízemnek nyilai ártottak Etelká-nak. A* melly eb meg-harapta, m e g - g y ó g y u l annak fzŐrivel. Jól tud az orvofsághoz Zalán-h* E g y g y e t fzóll h o z z á , kettőt érthetni be-lőlle.
Árpádnak ezen j ó kedve fel-ébrefztette az el - haltt lelkeket. Úgy tettfzett pedig némel-. lyeknek ( f ö - k é p p e n Zalánfinak ) hogy a' Feje-delem ki-találta az igazat. Mind-az'-által: hogy cfupa tréfába ne maradna a' dolog, meg-hagyta Orvofsának Árpád: hogy tüílént Etelkához men-n y e men-n , és men-nevével azt momen-ndgya: h o g y men-nem-amen-n- nem-an-nyira lenne fzüksége e g y ijefztő Papra, mint e g y fel-ébrefztŐ Orvosra. E z t ő el-fogná-kül-deni annak idejében. Addig-is meg-lövellett fzí-vét j ó reménnyel táplálná. A z Orvos tüftént hozzája fzalada.
Ezek-után ettenek ugyan, és ittanak a' Ven-d é g - v i t é z e k ; Ven-d e , valamint a' vertt haVen-d, olly fzomorúan. E g y fe vólt, ki a' Szűznek vélet-len nyavaláján nem írtózott vólna: mert egy fe találkozott, ki hónál fehérebb, rózsánál
pirof-fabb,
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101 fabb, liliomnál ékesbb Személlyét vagy ne fze-rette, vagy ne tifztelte vólna.
SÖtt maga-is Világos ( melly dolog bó-illett a z akkori cfudák k ö z é ) meg-hökkent a repde-ső hírre. Etelének pedig, ki ákal-ellenében űl-v a l a , ezeket emlegette: h o g y Etelkának nyájas tárfaságától nehezen tudna megválni. Clák o -maga lenne egygyetlen-egygye, kivel ízívének minden titkait bátran közölhetné; é s , ha miket füleire bízna, azokkal h á z r ó l - h á z r a nem járna.
Etele nagy Erkölcsnek mondotta e z t lenni e g y Kisafzfzonyban. D e nem befzéllett többet E -telkáról; n e - h o g y , akarattya e l l e n - i s , ki-fuhan-nyon valami, mellynek kétséges vételével el-á-rúltatna.
A z egéfz afztal fölött igen meg - fzerették mindnyájan Etelét. A z ő maga-vifeléfe; o k o s , és bátor b e f z é d g y e ; az-után fzemérmes tekinte-te úgy-annyira meg - tekinte-tettfzettekinte-tenek mind Árpád-nak, mind VilágosÁrpád-nak, hogy magokban el-is tö-kéllenék, a' Fejedelem ugyan fel-magafztaltatá-s á t ; a' Kifel-magafztaltatá-s-afzízony pedig Sátoroffel-magafztaltatá-ság-beli fzö-vetségét. Mind ezeket pedig h o f z f z ú időre
ha-lafztani nem-is akarnák.
Ugyan azért: el-költvén az ebédet, fel-ke-lének mindnyájan; é s , feokás f z e r é n t , le-mené-öek a* kertbe. Árpád, magához híván Gyulát, minek-utánna Etelének erkölcfeit, nemes magá-id ífelését a z égig magaíztaita, tolle azt
tudak-lotca:
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
lotta : lenne-é Hadnagyságában egy üres h e l y , mellyet dicsőségeffen bé-tőlthetne ama' Jöve-v é n y ? Magának úgy tettfzene: h o g y , ha azon I f i a t , az A1 - tifztségnek gyakorlásán k e z d v é n , annak idejében fellyebb, meg-meg fellyebb emel-né , igen nagy dífzére válna a' magyar katona-ságnak.
G y u l a , ezen fzép Jövevénynek fzeméllyé-vel maga Hadnagyságát még fényeffebbnek akar-ván tenni, cfak hamar azt felelte: h o g y , egy Századosnak minapi el - v e f z t t é v e l , üreffen ma-radott légyen annak helye. Nagy fzerencséjé-nek-is tartaná, h a , Etelének oda rendelttével, bé-töltetne heányos Ezrede.
Meg-örülvén a' Fejedelem, tüftént elÖ-hí-vatta Etelét, és tolle meg-kérdezte : ha vallyon e' gondolatyának első zfengéjével meg-eléged-hetne-é addig, még magát a' fellyebb-való tifzt-ségekre alkalmatoffabbnak mutathatná ?
Ezeket hallván Etele , ki-mondhatatlan-kép-pen áldotta a' fzerencsének kegyefségét. Már ennek-előtte-is azon törte fejét: mi okkal-mód-dal férkezhetne Gyulának katonái k ö z é , h o g y mind alatta tanúihatná a' v i t é z s é g e t , mind pe-dig ¡közelebb eshetne Etelkához. Moft tehát a' fzerencsének nem moftoha gondofságát imád-v á n , tellyes fzíimád-vébŐl meg-köföönte, el-is fo-gadtta a' j ó a k a r a t o t , és katona-esküvésnél
hatha-I. KÖNYVE. Ihatha-I. SZAKASZSZA. 101
hathatoffabb fel - fogadáífal m e g - í g é r t e , hogy mindenkor, és mindenekben nem annyira a*maga', fem-mint a' K ö z - j ó ' fzerencsés állapot-tyának keresésére, minden k i - t e l h e t ő igyeke-zeteit nem cfak békefség', hanem hadakozás'
i-dején-is, ki-terjefztendi.
Ezen befzélgetéfek k ö z ö t t vifzfza érkezett Etelkától az O r v o s , és egyeneffen a z o k h o z iparkodott, kik Árpáddal egygyűtt állottanak.
Oda csődultenek a' tobbiek-is, hogy a' beteg-ségnek mi-vólttát nyilván meg-érthetnék.
A z t mondotta rövideden az O r v o s : h o g y a' betegség nem olly vefzedelmes lenne. Cfalc azt tapafztalta légyen meg-fefzűltt ereiben, hogy
a' vér nagy nyargalásban lenne. A ' fö-fájásnak okánl a' fzövétnekek' lángjait gondolná. Re-ménlené p e d i g , hogy nem fokára fel-lábballana.
A z Orvosnak ezen bátor befzédgye nagy örömre fordította mindnyájokat. De a' F ő - p a p újra meg-fzomorodott, midőn , félre - fzóllítcat-ván a z Orvoftól, tőlle meg-értette: hogy roíz-fzabbúl volna a' S z ű z , fem-mint a' többiek előtt ki-mondani merte. Menne tuftént h o z z á j a , és unalmas óráit vígafztaló betzédgyeivel meg-kur-títaná. Moft maga, orvofságnak vegyítéfe' oká-é r t , haza menne, 's-nem fokára Etelkánál ter-mene. Ott maradna pedig nála mind - addig , még maga-is vifzfza-nem-érkezoe hozzája* Od»
két kézzel várattatna.
H A R
-t
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
H A R M A D I K R É S Z . A ' F Ő - P A P E T E L K Á N Á L .
A ' Fő-pap tehát, Etelka' nyavalájáról igazán gyanakodván, tüílént sátora felé m e g i n -dult. De alig mehetett az udvarra, íme a' Dajkát eleibe tántorogni, és vállain el-fzórtt tar fzürke hajakkal, hafogatott ruháival , Etelkának halálát jelenteni hallya.
Ennek hallattára egéfzlen fel - borzadott te-fte a' Fő-papnak. Meg-kérdezte nagy'-álmélkod-va : mi jelekből lehetett el-enyífzttét ki-venni ? A ' Dajka azt jajgatta: h o g y Ő Alakjának ágyá-ra éppen akkor talált le-iilni, midőn a' FŐ-pap-nak nevét kiáltotta, az-után a lelkét ki - adtta.
K e v é s idő v á r v a , midőn gyenge tagjait tapo-gatná; azokat hidegülni, és meg-is merevedni tapafztalta.
E' fzavakra félig el-halván a' Fő-pap, bé-rohana inkább, fem-mint bé-méne ofztállyába.
F e l - óllottanak h a j - f e á l a i , midőn, ágyához kö-zelítvén , életének femmi jeleit nem vehette.
Jajgatott a' Dajka, jajgattanak a' Szoba-leány ok-is. Fel-fordúlttnak lenni láttfzattatott a z e g é f z Sátor. Utólsó móddal, ha talántán cfak lehel-letére akadhatna, meg-akarván próbálni, fülét a' betegnek fzájához alkalmaztatta. Az-után : ha mit parancfolua, meg-kérdezte. M a g á h o z
térvén
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 101
tervén Etelka, cfak éppen ezeket mondotta : Igazítsd-ki a' többit, cfak magaddal akarok kü-lünöffen befzélleui.E' fzavakat vévén a* F ő p a p , mind maga hágyon meg - Öríilt, mind pedig a' többieknek botor félelmeket-is meg-enyhítette. Ofak hamar meg-is jelentette : hogy immár a z életnek bizo-nyos jeleit tapafztalná, nem-is tartana az utói-só órától. Az-után meg - parancfolta: hogy ki-mennyenek, n e - h o g y , ha meg-kellene-is halnia, a' k i - i g y e k e z ő lelket félelmes jelen-létekkel i-jefztgetnék. Maga a halál fe lenne olly irtóz-tató , mint ama' izer-tartáfok, mellyekkel körűl-lette forognának az emberek.
Mindnyájoknak ki-takarodttok után, gyen-g e , és igyen-gen el-lankadott fzavakkal panaíiolkod-ni kezdett Etelka-, h o g y bizonyoffan rofzfzúl lenne. Igen dobogna még-is a' fzíve. El-fogta pedig egéfz tettét valami fcokatlan bádgyadás.
Hirtelen változáfainak okát éppen nem tudhatná.
Tartana pedig attól, a'-mit a z Orvos-is mond vala: n e - h ó g y , ha ezen nyavalának ereje meg-nyakaskodna , el-nem • tűrhetné a' lángaló heve-ket. És bizonnyára: újra meg-tüzefedett orczá-}a. Izzadttak a' refzketo tagok.
N a g y o b b , és vefzedelmefsebb nyavalára ta-lált a' FŐ - pap, fem-mint eleve el-gondolhatta vólna. Nem-is tudtta hamarjában, ha előre el-kéfzített orvofsághoz n y ú l l y o n - é , a z - a z :
Ete-G lének
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
lének emlegetésével elő-adgva-e azon fzereket, mellyeket ezen bajaiban leg-üdveíségeffebbeknek gondolhatott. A k á r - m i vége lenne cl'alóka be-fzédgyének, de a' S z ü z e t alattomban meg-fogni akarta. Tehát hogy valami á i - ú t o n , és inei'z*
fzirol kullogó belzélléffel juthaffon az igazság-h o z , így kezdette f z a v a i t :
Ne félly femmit, édes Leányom. Jól tu-dóin e' nyavaládnak okát. Régen nem jártál a n n y i t , mint mikor a' Világoíi várra, fzinte a' fölhőknek tartománnyára fel-emelkedttél. Nein lehetett a z t - i s meg-nyerni, hogy gyenge teíled valami változásra ue iparkodgyon, midőn a' he-veffen égő fákják között végezted hivatalodat.
A z o n lobogó lángok, azon kellemetes fűitek ha meg-járhattyák a' tenyeres -talpafokat-is, mi cfu-da benne, ha egy gyenge Szűznek teltére nagy erővel törekedttenek.
Midőn e' fzavakat mondotta, lopva néze-getett reája. Látta-is : hogy cíillapodik a' t'ázef-ség; vifzfza-téreng a' fzokotc fzín, az el-lankadtt erő ; a' meg - fojtott vidámság. Ezeken f e l ő l , midőn azt-is tapafztalná, hogy felelni akarna , csak alig várhatta fzavainak elejét. O pedig e-zekkel kezdette ki-tálalni belső indulatait:
Oh édes Kádárom! ( e' vólt vezetéke a' F ő - papnak ) én fe gondolhatom más okát e' hirtelen változáfimnak, hanem azon hágdicsálá-fomnak lzokatlanságát és ama' fzáinos fákjáknak
tüzét.
I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA.
101
tüzét. Adgyuk ehez a' fokaságnak toméntelen-s e g é t ; a temérdek tettekből erói'zakoiíun ki-faj^tolrt g ő z ö k e t ; inellyek Ízem-Iátomáít, o r r o m , ízátn, fzemem, fülem előtt tegerkettenek ; tu-dom: hogy azoknak-is meg-árthattanak, kik ná-lamnál izmóffabb teft-épülettel dicí'ekednek. D e ,
édes fzent Atyám , úgy-e, b i z o n y , g y ö n y ö r ű renddel ment-végbe a Magyar Áldozat.
Ezeket hallván a' FŐ-pap, igen által-látta, hogy jó úton eredett a' vadáízatra. T e h á t : hogy a' fel-vertt nyulat éppen el-foghalfa, így fzóllott: Bizonnyára ízép Áldozat vala az, édes Leányom. Nem-is hiízem : hogy valaha párját találhattuk* Láttuk nem cfak fokaságát, hanem fzépét - is a' Vitézeknek. Ha jól itélem: azon
fok fzemek , mellyeket cfak éppen reád fordí-tottanak az Ifiak, betegségednek okai lehette-nek. M e r t : nem-de-nein Baíililcufok' termesze-tekkel bírnak némelly emberek, kik pufzta látá-fokkal nem cfak meg - igézhetik , hanem el - is , vefzthetik a' fzép teremtményeket.
Félele Etelka: Oh be igazán mondottad e-z e k e t , édes Kádárom l — Iftenem ! be mérges feeraeket tapafztaltam némellyekben, még az u-tólsókban-ist De azt mondgyák, hogy nem min-den méreg keserű. —- Az-után minő fel-gerje-- d e" fzívekkel fárafztották az Egeket ínég az
utókók-is. Nem igaz tehát, hogy a' féreg haj-tó sántít. De a' léleknek ezen buzgóságát
G % akkor
io8 ETELKA' TÖRTÉNETEINEK.
akkor lehetett f ő-képpen éfzre-vennem, midőn a z Oltárhoz hozattanak a' fákják. Úgy tett-f z e t t : mintha mind - egygyiknek tett-f z í v e , még a z utólsójé-is, nem külömben, mint ama' fákja lán-gállóit. — Oh melly gyönyörűség volt l á t n i , még az utólsót-is , midőn, az Egy-háznak kö-zepét k i - ü r í t v é n , magokat a' falakhoz vették!
— Elsők az utóisókkal vetekedttenek. El-an-nyira egy f z í v , egy lélek vala mindnyájában.
Már igen közel járt Etelka az igazsághoz.
Nem-is-akart Kádár ezekről többet fzóllani , meg-fogottnak lenni állítván a' kender-rigót. D e még-is, hogy a' S z ű z ' fzívének minden el-rej-tett réízeiben lappangó , és azokat einéfztŐ titkos gyötrelmeit , ' s azoknak honnant - való fzármazását ki-cfafarhatná, más-felé fordította befzédgyét, meg - akarván tudni , ha vallyon Etelka önként vifzfza - térendene - é előbbeni befzédgyeinek folytatására. Annak - okáért a z Ö r e g , a' ki az illyetén környűl-álláfokban nem kevefet forgolódott , jól tudtta az ezekben kel-lendo cfavargó , és foggató befzédeknek meíler-ségét , így fzólla hozzája.
Nagy fzív - buzgósággal valának bizonnyára mindnyájan, édes Leányom; még az utólsók-is.
És h o g y ezek' foháfzkodáfaikra meg-is nyílanak a z égi kapuk, el-hitettem magammal. Oh be bátorságoffan mehetünk ez-utén ellenségeinkre!
És íme a' magyarok' Illene' kegyelméből megv e megv ő
-I. KÖNYVE. I-I. SZAKASZSZA. 101
vevödött Vefzperém és Tihony egéfzlen. Meg-verettenek a' hajnal -fzín hajú S z á f z o k - i s . A*Nemiczekkel penig határofok lettünk.
Ekkor Etelka, noha még Vefzprém', és Tihony' meg-vételéről, a' Száfzok' meg-verésé-roi vagy femmit , vagy igen kevefet hallott, nem akart m é g - i s ezekben foglalatoskodni; ha-n e m , az előbbeha-niekre v i f z f z a - t é r v é ha-n , ezeket mondotta: D e , édes Kádárom ! mit gondolfz ? A z o k , kik a' fákját h o r d o z t á k , mí-féleink vól-tanak-e mindnyájan, avagy találkoztanak közt-tök jövevények-is ? Mert ( nem hogy dicsérjem magamat), külömbséget tudok áin tenni a' Ila-za-íiak, és jövevények k ö z ö t t , cfak a' pufzta látásból-is. É s , hogy e' tudományomat próba-kőre tegyem , azt mondom bátorságoffan: vól-tanak ottan jövevények-is.
Erre a' Fő-pap : vóltanak-e, n e r a - é , nem tudom. Nem vehettem időt a' meg-visgálásra.
H^ vóltanak. p e u i g , annál inkább örvendek , h o g y ezek, a' magok' erejeket a' Magyarokéval ö f z f z e - forrafztván , bizodalmaífabban üthetnek ellenségeinkre. — Oh ha egyfzer a' határos Ne-miczekre rohanunk ! Mert moll a' gondolattal vagyon Árpádunk: h o g y , a' többieknek meg-gyomrozáfok után, meg - üllököli L a j o f t , h o g y
eg y ujjal hozzádra, a' máíikkal tüledre mutat.
A ' vízre vitt bennünket, az-utáti cferbe hagyott a' kápoíztás kertbe néző qfalárdi. A ' fzeine
G 3 lem