KÁROLY TRÓNRALÉPÉSÉNEK HELYI PERCEPCIÓI Ferenc József 1916. november 21-én bekövetkezett halála után a trónt

Károly főherceg örökölte, aki november 23-án már utasítást adott a koronázás mielőbbi megszervezésére. Az ünnepségek lebonyolítására december 1-jén megalakult a Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottság, melynek tevékenységében különböző minisztériumok vállaltak szerepet. Az ünnepségsorozat három napig tartott, magára a koronázási aktusra pedig december 30-án ünnepélyes keretek között került sor.¹ Az esemény ugyan a magyar fővároshoz kapcsolódott, ennek ellenére IV. Károly trónralépését vidéken is valamilyen formában megünnepelték.

Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád megyei intézményeiben folytatott kutatómunka során számos olyan forrást sikerült feltárni, amelyek Ferenc József halálának és temetésének, valamint Károly királlyá koronázásának a helyi vonatkozásairól tudósítottak. Segítségükkel megragadható a különböző közösségek, intézmények és szervezetek viszonyulása az 1916-os esztendő utolsó hónapjaiban lezajlott országos jelentőségű eseményekhez, valamint kirajzolódik lokális szinten egy sajátos emlékezési és ünneplési gyakorlat. További vizsgálatok tisztázhatják majd azt, hogy ebben a tekintetben milyen különbségek mutatkozhattak, arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a felsőbb hatóságok számos rendeletet bocsájtottak ki, melyek minden bizonnyal alapvetően meghatározták az emlékezés és ünneplés módozatait.

A kutatás alapvetően különböző típusú írásos források módszeres feltárásán és elemzésén alapult, amelyeket a következő csoportokra oszthatunk:

1. sajtótermékek (Délmagyarország, Szegedi Híradó, Szegedi Napló – Szeged; Makói Hírlap – Makó; Hódmezővásárhely, Vásárhelyi Reggeli Ujság – Hódmezővásárhely; Szentesi Lap – Szentes; Csanád- illetve Csongrádvármegye hivatalos lapjai)

1 MACZÓ 2017.90–97.;MACZÓ 2018.

2. iskolai évkönyvek: református főgimnázium, polgári leányiskola, polgári fiúiskola – Hódmezővásárhely; állami főgimnázium – Szentes; Klauzál Gábor Gimnázium, Szeged Városi Főgimnázium, felsőkereskedelmi iskola, II. és III. kerületi polgári fiúiskola, Tanítóképző Intézet – Szeged

3. képviselőtestületi jegyzőkönyvek (Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Csongrád, Mindszent, Királyhegyes, Püspöklele, Csanádpalota, Magyarcsanád, Kiszombor)

4. ipartestületek jegyzőkönyvei (Szentes, Mindszent, Hódmezővásárhely, Makó)

Ahogyan közeledett a koronázás időpontja, a helyi sajtóban egyre inkább sokasodtak a trónörökössel kapcsolatos híradások, amelyekben esetenként az új király imázsának megteremtésére való törekvés is tetten érhető. A Makói Hírlap 1916. december 2-ai számában „Károly király és a 46-os bakák. Apróságok az új király életéből” címmel közölt írást, ami az olasz harctéren szolgálatot teljesítő makói katonák és a trónörökös találkozásait örökítette meg és közvetítette az olvasóközönség felé. Benne a magyarokkal és a kötelességüket mindenáron teljesítő katonákkal rokonszenvező uralkodó alakja jelenik meg.²

1916. november végén, december elején a Csongrád és Csanád megyei települések elöljáróságai üléseiken foglalkoztak a közelgő eseményekkel, ugyanis a felsőbb hatóságok, elsősorban Sándor János belügyminiszter sorra bocsájtotta ki a törvényhatóságokhoz intézett táviratait, amelyekre valamiféleképpen helyi szinten is reflektálni kellett. Nem egyszer a korabeli sajtó is leközölte a hivatalos iratok tartalmát, ahogyan tette ezt a Délmagyarország 1916. december 12-ei száma:

„A király és királyné megkoronázása december 30-án fog végbemenni. Alkotmányunk e magasztos ünnepén méltó hely illeti meg a törvényhatóságokat is. A koronázási ünnepség ezuttal a háboru okozta rendkivüli körülményekre és a nemzeti gyászra való tekintettel szükebb keretek között fog lefolyni és azon a törvényhatóságok csak három tagú küldöttséggel vehetnek részt, akik egyike a törvényhatóság zászlóvivője lesz. Midőn erről a törvényhatóságot értesítem, felkérem, hogy küldötteinek nevét

2 Makói Hírlap 1916. december 2. 2.

hozzám sürgősen jelentsék be. A kiküldöttek díszruhában jelennek meg.”³

A belügyminiszter táviratában foglaltakkal a városi tanács a december 11-én tartott ülésén foglalkozott, melyen döntés született arról, hogy kik képviseljék a települést a koronázási ünnepségen. A belügyminisztériumból Szeged város közönségéhez címezve még egy átirat érkezett, amelyben Sándor János a következő kérést intézte a törvényhatóságokhoz:

„Ősi szokás, hogy a koronázási halomhoz, amely hazánk szent földjét képviseli, az ország valamennyi törvényhatósága küld földet. A koronázási ünnepnek e fenséges mozzanata sohasem volt jelentősebb, mint most, amikor királyunk északon, délen, keleten és nyugaton vezeti győzelemre hős seregeinket.

Felkérem a törvényhatóságot, hogy a koronázási halomhoz saját területének történelmi nevezetességű helyeiről öt kilogramm sulyu tiszta földet postán, a következő felirással: hivatalból, koronázási ügyben portómentes, hozzám sürgősen beküldeni sziveskedjék.”⁴

A koronázási ünnepségen résztvevő küldöttségek összetételéről tehát rövid idő alatt döntést hoztak a települések, illetve a vármegyék illetékesei. A Szegedi Híradó 1916. december 29-ei számában

„Koronázási küldöttségek indulása Szeged-állomásról” címmel számolt be a hódmezővásárhelyi és a Csongrád vármegyei deputációk Szegedre érkezéséről és a fővárosba utazásuk körülményeiről. A szegedi küldöttekkel együtt két külön vasúti kocsiban foglaltak helyet, amelyeket a Budapestre induló gyorsvonathoz csatoltak. A híradás részletesen beszámolt a küldöttségek, köztük a szegedi összetételéről és tagjaik ruházatáról:

„Somogyi Szilveszter dr diszmagyarja biborvörös mente és nadrág, fehér selyem attila, Bokor Pálé fekete selyem attila, arannyal áttört fekete mente és nadrág, Pálfy Józsefé meggypiros mente és nadrág, zöldes szinű brokátselyem attila, a kucsma meggypiros szőrme prémmel, elől tiszta fehér kócsagtollal.”⁵

3 Délmagyarország 1916. december 12. 4.

4 Délmagyarország 1916. december 12. 4.

5 Szegedi Híradó 1916. december 29. 4.

A koronázási halom gyarapításával kapcsolatos miniszteri rendeletre is reagáltak a városok és a vármegyék elöljárói, akik figyelembe véve a hely kiválasztásának szempontjait úgy döntöttek, hogy Szegedről, a Ferenc József által 1883. október 16-án felkeresett Királyhalomról, a mai Ásotthalomról küldenek 5 kg földet. Csanád vármegye közgyűlése a makói Szent István térről származó földdel járult hozzá a koronázási halom kialakításához.⁶

A magyar miniszterelnök, gróf Tisza István „a koronázásnak, mint a nemzet nagy ünnepének megünneplése érdekében” kibocsájtott rendeletét a helyi újságok is közzétették, mely alapvetően a koronázás napján követendő munkarendet és a boltok, üzletek nyitvatartását volt hivatott szabályozni.⁷ A rendőrkapitányok Makón és Szegeden saját közleményt is kiadtak a lakosság további tájékoztatása céljából:

„A m. kir. miniszteriumnak rendelete alapján a koronázás megünnepléséről a rendőrhatóság a következőket rendeli el:

Kereskedelmi üzletekben, ipari és egyébb üzemekben a munka végzésére a koronázás napján a vasárnapi munkára vonatkozó megfelelő szabályok irányadók. Nyílt árusitó üzleteket és boltokat, kivéve az ételek és italok kiszolgáltatására rendelt helyiségeket a koronázás napján délelőtt 9 órától 12 óráig zárva kell tartani. Az ez ellen vétőket a rendőrhatóság a legszigorubban fogja büntetni.”⁸

December 30-án a nagyobb településeken a különböző felekezetek templomaiban, imaházaiban ünnepi szertartásokat tartottak.

Az egyházak képviselői arra törekedtek, hogy az istentiszteletek, illetve misék lehetőleg ne egy időpontra essenek, ám ezt nem minden esetben sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk.

Hódmezővásárhely: délelőtt 9 óra református ótemplom és katolikus templom, délelőtt 11 óra unitárius templom, délután 4 óra izraelita imaház.

Szeged: reggel 8 óra evangélikus és református templom, délelőtt 9 óra diákok számára rókusi katolikus templom, 10 óra rókusi katolikus templom, délután zsinagóga.

6 Csanád vármegye hivatalos lapja 1916. 420.

7 Lásd: Vásárhelyi Reggeli Újság 1916. december 29. 2.

8 Makói Hírlap 1916. december 30. 3.

Makó: reggel 8 óra görögkatolikus templom, délelőtt 9 óra római katolikus templom, délelőtt 10 óra újvárosi és belvárosi református templom, délután 4 óra zsinagóga.

Az ünnepi szertartások lefolyásáról sajnos nem sok forrás áll rendelkezésünkre, jóllehet a kutatás még számos ponton bővülhet, ha az egyházi levéltárakban fellelhető dokumentumokat is módszeresen vallatóra fogjuk. A Historia domusok vagy háztörténetek, presbiteri jegyzőkönyvek minden bizonnyal IV. Károly trónralépéséhez kapcsolódó szubjektív nézőpontokat, a szertartások alkalmával elhangzott beszédeket is tartalmazhatnak.

Az ünneplés terei között Szeged vonatkozásában sajátos hierarchia alakult ki, ami abban nyilvánult meg, hogy az elöljáróság tagjai testületileg egy adott helyszínen jelentek meg. Ez Rókus városrész katolikus temploma volt, ahol egyébként Ferenc József halála alkalmából korábban gyászmisét is tartottak. A koronázás napi szertartásról a Szegedi Napló a következőképpen számolt be:

„Ma délelőtt zászlódíszt öltött a város, a harangok zugtak és a bezárt üzletek teljesen ünnepi szinezetet adtak a városnak.

Reggel kilenc órakor a rókusi templomban a tanulók számára külön mise volt, melyen megjelentek az összes középiskolák itthonlévő tanulói. 10 órától ünnepélyes nagy mise Várhelyi József prépost plébános mutatta be püspöki süvegben, teljes segédlettel. Mise alatt az orgonát a vegyes kar és honvédzenekar egyvonós négyese kísérte. A kart Naszády József képezdei tanár, karnagy vezényelte.”⁹

Makón a helyszínek között ilyen típusú hierarchia nem alakult ki, mivel az elöljáróság képviselői, illetve a hivatalok vezetői minden szertartáson részt vettek. Bizonyos társadalmi csoportok, foglalkozási rétegek igyekeztek testületileg jelen lenni az ünnepi szertartásokon. A szentesi ipartestület a saját közgyűlésén foglalkozott a koronázás megünneplésének kérdéskörével:

„Elnök előterjeszti, mely szerint Ő felségét IV. Károlyt f. hó 30-án koronázza ünnepélyesen királyává a hozzá és uralkodásához nagy és szép reményeket fűző magyar nemzet, s ezen alkalomból a helyb. hitfelekezeti templomokban ¼ 9 órai kezdettel ünnepi istentiszteletek tartatnak. Indítványozza, hogy az ipartestület

9 Szegedi Napló 1916. december 31. 14.

zászló alatt való felvonulás mellett testületileg vegyen részt – melyre a jelenlévő elöljárósági tagurakat ezennel szóbelileg meghívja”¹⁰

Makón és Szegeden is érvényesült az az általános gyakorlat, hogy a koronázás alkalmából a népkonyhákon a szegények ebédet kaptak. Azok, akik a rendőrségtől igazolást szereztek be, Szegeden ingyen juthattak hozzá az ételhez. A menü eredetileg disznópaprikás lett volna, de végül birkát főztek.¹¹ Makón a városi tanács rendelete értelmében a „szegény menház” lakóit és az „agg honvédeket”

vendégelték meg, a havi segélyben részesülők pedig dupla pénzösszeget kaptak.¹²

Az ünnepléssel kapcsolatban kritikai hangok is megjelentek a helyi sajtó hasábjain. Erre szolgál példával a Szegedi Híradóban a

„Szeged nem ünnepel?” című újságcikk, amelyben annak ismeretlen szerzője az illetékes hatóságok tevékenységét marasztalta el.

Semmiféle útmutatás nem jelent meg arra vonatkozóan, hogy a lakosság miképpen ünnepeljen, mi a teendője a város „ünnepi köntösbe öltöztetése” kapcsán. Az elöljáróság megelégedett pusztán azzal, hogy belügyminiszteri rendeletre elküldött a fővárosba 5 kilogramm, Királyhalomról származó földet és díszmagyarba öltöztetett három szenátort. A cikk írója számonkérte azt is, hogy nem történtek előkészületek IV. Károly és Zita királyné utcanévadásával kapcsolatban.¹³

Érdekes módon az oktatási intézményekben tartott koronázási ünnepségekről rendelkezünk a legtöbb információval, mivel az iskolai évkönyvek részletesen beszámoltak a rendezvényekről, alkalmanként az elhangzott beszédek tartalmát is rögzítették. Megszervezésük minden bizonnyal összefügghetett azzal a körülménnyel, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben hívta fel a figyelmet a koronázás megünneplésére. Összesen kilenc oktatási intézmény példáján keresztül formálhatunk képet az iskolai ünnepségekről, amelyeket a tanév megkezdését követően szerveztek meg, általában

10 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Szentesi Levéltár IX. 205.

Szentesi Ipartestület iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1916.

11 Délmagyarország 1916. december 30. 7.; december 31. 14.

12 Makói Hírlap 1916. december 28. 3.

13 Szegedi Híradó 1916. december 30. 6.

1917. január 3-a és 17-e között. Hasonló szerkezeti elemekből épültek fel, hiszen szinte mindenhol az intézmény igazgatója, igazgatóhelyettese vagy valamelyik tanára részéről alkalmi szónoklatok hangzottak el, amelyek a koronázás jelentőségét igyekeztek megvilágítani a diákok számára. Bródy Mihály a Szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanára az oktatási intézmény értesítőjében megjelent ünnepi beszédét a következő gondolatokkal zárta:

„Föltartóztathatatlan nemzeti továbbfejlődésünkbe vetett hittel hódolunk IV. Károly magyar király őfelségének és nejének Zita királyné őfelségének, aki finom lelkületével és irántunk már eddig is tanúsított gyöngédségével azon az úton van, hogy nagy elődjének, patrónánknak, elévülhetetlen emlékezetű Erzsébet királynénknak megszentelt nyomdokait kövesse. Fohászkodunk a Mindenhatóhoz, áldja meg a fejedelmi párt egy hosszú élet felhőtelen boldogságával, imádkozunk a magyarok istenéhez, mutassa meg királyunknak az uralkodás meredek pályáján azt az útat, amely a magyar nemzeti állam teljes kiépüléséhez vezet, hogy egy hatalmas és boldog nemzet iktassa IV. Károlyt a nagy magyar királyok Pantheonjába.”¹⁴

Az ünnepi beszédeken kívül visszatérő elemek közé tartoztak egy-egy diák előadásában különféle alkalmi költemények (Komocsy József: Szent koronánk legszebb gyöngyei; Kozma Andor: Koronázás;

Bán Aladár IV. Károly). A Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tartott ünnepség az alábbi szerkezeti egységekből épült fel:

„1. Szózat. Énekelte az ifjúság vegyeskara. 2. IV. Károly; irta Bán Aladár; szavalta: Vidák József, VIII. o. tanuló. 3. Ünnepi beszéd; mondotta: Horváth János, r. tanár. 4. Hymnus; irta Vörösmarty Mihály; szavalta: Dinusz Róbert, VII. o. tanuló. 5.

Ima a hazáért és a királyért; irta dr. Kárpáti Károly igazgató;

elmondotta: Bereczk Pál, VIII. o. tanuló. 6. Hymnus. Énekelte az ifjúság vegyeskara.”¹⁵

14 Szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola XLIX. értesítője 1917. 10.

15 Szegedi M. Kir. Állami Főgimnázium tizenkilencedik értesítője 1917. 5.

Mint ismeretes, a koronázásról film is készült, ami az eseményt követő hónapokban nagy sikerrel futott a hazai mozikban. Szegeden a Széchenyi téren az ún. Zsótér-házban üzemelő Korzó filmszínház már december 31-én hirdetés formájában kívánta felhívni a Délmagyarország olvasóközönségének a figyelmét arra, hogy 1917.

január 2-ától a királyi pár koronázását megörökítő eredeti felvételek kerülnek bemutatásra.¹⁶ A város többi mozija, a Híd utcai Holtzer-házban működő Uránia és az egykori Raichl-palotában helyet kapó Apolló is a műsorára tűzte. A Korzó filmszínház január 3-án megjelent újabb hirdetése már a koronázási film tartalmi egységeit is részletesen bemutatta:

„1. IV. Károly király és Zitta királyné megkoronázása Budapesten 1916. dec. 30. 2. 1916. dec. 27. A felséges pár ünnepi bevonulása a koronázó fővárosba. 3. A pályaudvaron. 4. A diadalút. 5. A várban. 6. Az országgyűlés két háza jelenlétében a miniszterelnök átadja Őfelségének a hitlevelet 7. 1916. dec. 29.

A koronázási jelvényeket a királyi várpalotából átviszik a budavári koronázó templomba. 8. A koronázás 1916. dec. 30. 9.

A koronázási menet a Mátyás templomba 10. A Felséges uralkodópár a templomba érkezik. 11. Esküszik a király.”¹⁷

A szegedi színházban december 31-én a koronázás alkalmából ünnepséget tartottak, melyen díszelőadás keretében mutatták be Tóth Kálmán, 1881-ben elhunyt költő, drámaíró „A király házasodik” című vígjátékát. A szegedi napilapok közül a Délmagyarország, valamint a Szegedi Híradó színházi, zenei rovataiban számolt be az eseményről. A darabot követően Vézner Károly kegyesrendi tanár beszélt a koronázás jelentőségéről, majd a programon kívül egy Körmendy nevű színész tolmácsolásában elhangzott Juhász Gyula: Koronázás című verse.¹⁸

A tanulmány arra tett kísérletet, hogy a koronázás eseményének helyi fogadtatását elemezze. Mint láthattuk, IV. Károly trónralépésének megünneplése és a Ferenc József haláláról való megemlékezések gyakran összekapcsolódtak egymással. Csongrád és Csanád megyékben a városi illetve községi képviselőtestületek mellett az ipartestületek, oktatási intézmények és a különböző felekezetek is

16 Délmagyarország 1916. december 31. 13.

17 Délmagyarország 1917. január 3. 6.

18 Délmagyarország 1916. december 31. 8.

megünnepelték valamilyen módon a koronázást. Ennek bevett módja a templomokban, zsinagógákban tartott szertartások illetve az iskolai ünnepségek voltak, amelyek a hívek és a diákok számára lehetővé tették a koronázás aktusába történő szimbolikus bekapcsolódást. Erre amiatt is nagy szükség mutatkozott, mivel a háborús események miatt a koronázáson csak nagyon kevesen vehetettek részt személyesen. A modern technikának köszönhetően az eseményekről film készült, amelynek segítségével a mozikban szélesebb társadalmi réteg számára is kézzelfoghatóvá váltak a rituálé egyes mozzanatai. Az első világháború által teremtett gazdasági-társadalmi válsághelyzet ellenére a helyi ünnepségek egyértelműen azt a célt szolgálták, hogy a Ferenc József halálát követően trónra lépő új uralkodó minél nagyobb, szélesebb körű legitimációval rendelkezzen alattvalói körében.

IRODALOM

MACZÓ Ferenc

2017 IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása. Rubicon 1–2. 90–97.

2018 Az utolsó magyar királykoronázás. IV. Károly király és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten 1916 végén. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest.

M^ÓD,L^ÁSZLÓ

LOCAL PERCEPTIONS OF CORONATION OF CHARLES IV OF HUNGARY

The author analyses different type of archival sources which give an insight view of the local perception of the coronation ritual. In the

countryside it was common that ceremonies were held in the churches, schools also organized their own celebrations. A documentary film was made about the process of coronation which was projected in the cinemas. The local ceremonies served the purpose of strengthening the legitimacy of the new king.

Károly, Zita és Ottó Ferenc József gyászmenetében

JAKAB ALBERT ZSOLT

A TRÓNÖRÖKÖS ÉS AZ UTOLSÓ KORONÁZÁS EMLÉKEZETE KOLOZSVÁRON

In document „Fogadd a koronát…” Ünnep és válság, hagyományok és reformkoncepciók (Pldal 190-200)