Horvátország és Magyarország kapcsolata igen régi időkre tekinthet vissza. Még az sem zárható ki, hogy már Szent Imre herceg és III.
Kresimir horvát király leánya között is házasság jött létre,30 azt pedig biztosan tudjuk, hogy Géza és László királyaink Ilona nevű leánytestvére Zvonimir horvát királyhoz ment feleségül.31 Zvonimir 1089-ben meghalt, majd mikor utódja is elhalálozott,32 Ilona igyekezett magához ragadni a hatalmat, amihez megnyerte testvére, László támogatását.
A történészek szerint ez a beavatkozás döntő változást jelent az Árpádok korábbi védekező külpolitikájához képest,33 bár inkább volt demonstratív jellegű, mint erőszakos.34 1091-ben László unokaöccsét, Álmost ültette a horvát trónra.35 A herceg már 1095-ben elhagyta Horvátországot,36 de két évvel később testvérének, Könyves Kálmánnak sikerült helyreállítania a magyar fennhatóságot,37 akit 1102-ben aztán Tengerfehérvárott (Biograd na Moru) horvát királlyá koronáztak.38
29 SASHALMI 2009. 475.
30 HEKA 2004. 24.; KRISTÓ 2002. 40.
31 KÖRMENDI 2014. 83.; KRISTÓ 2002. 40.
32 KÖRMENDI 2014. 83.
33 BAGI –FONT 1999. 57.; ENGEL 2001. 33., 35–36.; KRISTÓ 2002. 40–41.
34 ENGEL 2001. 33.; HORVÁTH 2014. 57.; KÖRMENDI 2014. 100.
35 BAGI –FONT 1999. 57.; BÁRÁNY 2012a. 344.; DIMNIK 2004. 273.; ENGEL 2001.
33.; KATUS 2014. 410.; KISTELEKI 2013. 72–73.; KÖRMENDI 2014. 94.
36 KISTELEKI 2013. 73.
37 BAGI –FONT 1999. 57.; DIMNIK 2004. 273.; ENGEL 2001. 34.; KISTELEKI 2013. 73.;
KÖRMENDI 2014. 95., 100.
38 BAGI –FONT 1999. 57.; ENGEL 2001. 34.; KATUS 2014. 411.; KISTELEKI 2013. 73.
Kálmán 1108-tól a rex Ungariae, C[h]roatiae, atque Dalmatiae címet használta,39 amihez – a Horvátországgal létesített kapcsolat visszaállítása mellett – az is kellett, hogy meghódítsa az Adriai-tenger partvidékén fekvő kereskedővárosokat.40 1105-ben sikerült bevennie Zárát, majd a többi dalmát város is meghódolt előtte.41 Dalmácia mégsem maradt tartósan koronánk tényleges része: 1409-ben a Zsigmonddal szemben fellépő trónkövetelő, Nápolyi László százezer aranyért eladta a városokat a Velencei Köztársaságnak.42
A rex Sclavoniae címet II. Ulászló használta először (minden bizonnyal azért, hogy ezzel is hangsúlyozza felsőbbségét Corvin János fölött, aki egyebek mellett a „Szlavónia hercege” címért mondott le trónigényéről).43 Ez azonban csak az 1492. évi törvénycikkek előbeszédében található meg, későbbi dekrétumaiban már nem szerepel,44 sőt Ulászló – amint Pálffy Géza rámutat – még 1496.
decemberi szlavóniai címeradományozásakor sem nevezte magát Szlavónia királyának.45
Az 1540-es évektől aztán újra megjelent a rex Sclavoniae a titulatúrában.46 Az oszmán birodalom hódításai idején a horvátok jó része arra a területre települt át, amelyen Szent László a zágrábi püspökséget létrehozta („régi Szlavónia”).47 E népmozgás eredményeképpen a „régi Szlavónia” és Horvátország lényegében egybeolvadt: 1745-ben a horvát bán joghatóságát előbbire is kiterjesztették,48 miközben Szlavónia fogalma alatt már nem ezt, hanem a Dráva-melléki magyar vármegyéket (Szerém, Verőce, Pozsega, Valkó) értették.49
44 1492., 1495., 1498., 1500., 1504., 1507., 1514. évi törvénycikkek előbeszédei, lásd:
CJH.
45 PÁLFFY 2011. 80. [12. sz. lábjegyzet]
46 PÁLFFY 2011. 80., 321.
47 ENGEL 2001. 33.; ENGEL 2003. 123.; HORVÁTH 2014. 56.; PÁLFFY 2011. 34–36. – A „régi Szlavóniáról” részletesen l.: KMETY 1926. 173–175.
48 FERDINANDY 1896. 305.; HEKA 2004. 74–75.; HORVÁTH 2014. 56–57.; MEZEY 2003. 85.
49 BALOGH 1913. 32.
1797-ben, Velence bukása után I. Ferenc visszaszerezte a tengermelléki területet, azonban azt a magyar rendek követelése ellenére sem csatolta vissza a magyar koronához, hanem külön igazgatta.50 A helyzet a későbbiekben sem változott: bár az 1868:30. tc.
(„magyar – horvát kiegyezés”) Horvát–Szlavónország mellett Dalmáciát is társországként említi, Fiume corpus separatumként való igazgatása egészen az első világháború végéig fennmaradt.51
Ráma (Bosznia)
Mivel az az 1103. évi spalatói oklevél, amelyre Kmety Károly még forrásként hivatkozik,52 hamisítványnak bizonyult,53 ma már úgy tartjuk, hogy a Boszniára utaló rex Ramae megjelölés nem Kálmán dalmáciai hódításai, hanem II. Béla kora óta használatos a magyar királyok titulatúrájában.54 A címet a bozóki apátság számára 1135-ben kiadott kiváltságlevél,55 valamint az 1138. évi – másolatban fennmaradt, de hitelesnek tekintett – spalatói adománylevél is tartalmazza.56
Arra a kérdésre, hogy miért épp Ráma néven került be ez az ország a magyar királyi címek közé, nem tudjuk a választ. Engel Pál szerint „csakis valami félreértés okozhatta”,57 hiszen Ráma Boszniának az a déli területe volt csupán, amely a Neretva egyik mellékfolyójáról kapta a nevét.58 A magyar uralkodó rex Ramae titulusa ennek ellenére mindig a Bosznia egészére vonatkozó igényt jelentette,59 melynek utoljára Nagy Lajos tudott érvényt szerezni, de ő is csak rövid ideig.60
50 BALOGH 1913. 37.; HORVÁTH 2014. 59.
51 BALOGH 1913. 38.; EDELÉNYI-SZABÓ 1928. 9.; FERDINANDY 1896. 306.; HEKA 2004. 76.
52 KMETY 1907. 166–167.; KMETY 1926. 182., 227.
53 SZENTPÉTERY 1923. 15.
54 BÁRÁNY 2012a. 351.; ENGEL 2001. 47.; HEKA 2004. 43.; HORVÁTH 2014. 59.;
KISTELEKI 2013. 73.; POMOGYI 2008. 571.
55 GYÖRFFY 1997. 8.
56 CDA II. 109.; SZENTPÉTERY 1923. 23.
57 ENGEL 2001. 47.
58 ENGEL 2001. 47.; GYÖRFFY 1997. 8.; HORVÁTH 2014. 59.; KISTELEKI 2013. 73.
59 BALOGH 1913. 44.; ENGEL 2001. 47.; PÁLFFY 2011. 34.
60 NIEDERHAUSER 2001. 46.
Az oszmán hódítás idején Bosznia lakossága mozlim hitre tért át, így a tartomány meglehetős függetlenséget élvezett.61 A török fennhatóság 1878-ig tartott, amikor a berlini kongresszus úgy határozott, hogy harminc évre Ausztria–Magyarország igazgatása alá vonja Bosznia-Hercegovinát.62 A közigazgatás megszervezése és felügyelete a közös pénzügyminisztérium feladatkörébe került, ami 1908-ban sem változott, holott Ferenc József a magyar korona jogára hivatkozva rendelte el az annexiót.63 Kmety Károlyt idézve
„Bosnyákország […] államjogi helyzete, mint a magyar Szent Korona országáé, nem jutott teljes megvalósulásra”.64
Szerbia
A Raša folyóról elnevezett szerb tartomány, Raška („Rácország”) és Magyarország kapcsolata a 12. század első felére vezethető vissza. A Bizánc ellen harcoló Uroš nagyzsupán és II. Béla szövetségét házasság pecsételte meg: előbbi Jelena nevű leánya a Kálmán által kisgyermekkorában megvakíttatott Béla felesége lett. Jelena – testvérével, Beloš későbbi nádorral együtt – jelentős befolyásra tett szert a magyar királyi udvarban, II. Géza kiskorúsága idején pedig anyakirálynéként kormányozta Magyarországot.65
E családi kötődés is közrejátszhatott abban, hogy a rex Serviae cím is megjelent a magyar királyi címek között,66 azonban 12. századi okleveleink ennek meglétét még nem igazolják. Szerbia ráadásul nem azonos Raškával, hanem egy másik fejedelemséget, Duklját is jelenti, melyet előbbivel Nemanja István nagyzsupán egyesített a 12. század végén.67 Az ő fiai közötti viszályba avatkozott be Imre magyar király, aki II. Béla dédunokája (így Uroš nagyzsupán ükunokája) volt.
61 HORVÁTH 2014. 59.
62 HORVÁTH 2014. 60.; NIEDERHAUSER 2001. 160.
63 HORVÁTH 2014. 60.
64 KMETY 1926. 160.
65 DIMNIK 2004. 269.; HEKA 2005. 24.
66 HORVÁTH 2014. 60.
67 ENGEL 2001. 49.; NIEDERHAUSER 2001. 44.
Miután sikerült az előtte meghódoló Vukan nevű fiút trónra segítenie,68 felvette címei közé a rex Serviae megjelölést, amelyet 1202-ben kelt aranypecsétes oklevelé1202-ben használt először.69 Az új titulus azonban – Kisteleki Károly szavait idézve – hamarosan „igénycímmé degradálódott”,70 ugyanis a másik fiú, István vissza tudta venni a Szerbia feletti hatalmat. Ezzel a magyar fennhatóság a déli határunk mentén elterülő területekre szorult vissza, ahol bánságok jöttek létre, elsősorban határvédelmi feladatok ellátására.71
A középkori szerb állam a 14. század közepén élte virágkorát,72 melyet gyors hanyatlás követett, az 1389. évi rigómezei vereség pedig megpecsételte az ország sorsát.73 1521-ben, Nándorfehérvár elestével a magyar felsőbbség alatti délvidéki területek is török kézre kerültek, a magyar király rex Serviae címe pedig végleg elvesztette gyakorlati jelentőségét.74 Amikor Szerbia 1878-ben felszabadult az oszmán uralom alól, a korábbi magyar–szerb közjogi viszony helyreállítása már fel sem merült.75