A koronázás a királyi hatalom kiteljesedésének elengedhetetlen eleme volt, amely részben vallásos szertartás, Isten felkentje, részben az alkotmány elismerését magába foglaló közjogi aktust jelentett.34 A Brassói Lapok a koronázás közjogi tartalmát a következőképpen magyarázta:
„A koronázás a monarchák beiktatása uralkodói állásukba, amelynél a korona föltétele a közhatalom átszállását egy természeti személyre szimbolikusan kifejezi. […] Az alkotmány biztosítására is szolgál, minthogy a király akkor az alkotmányra
31 A király halála. Brassói Lapok 1916. november 25. és A király halála. Brassói Lapok 1916. november 26.
32 Brassó vármegye rendkívüli gyászközgyűlése. Brassói Lapok 1916. november 29.
33 Brassó vármegye rendkívüli gyászközgyűlése. Brassói Lapok 1916. november 29.
34 BEKE-MARTOS 2012. 41–57.
esküt tesz és hitlevelet ad ki. […] A közhatalmat az országgyűlésileg megjelent nemzet ruházza az uralkodóra.”35
Ferenc József és Károly magyar királlyá koronázása a Szent Koronával a politikai elit szemében azt juttatta érvényre, hogy a király a magyar alkotmányra is esküt tett. A koronázásnak hat hónapon belül kellett megtörténnie. Az 1791. évi törvény értelmében Károlynak is fontos volt a mielőbbi megkoronázása, mert az ország átmeneti gazdálkodásáról (indemnitás) szóló törvényt az év vége előtt szentesítenie kellett. A külpolitikai helyzet ellenére az uralkodó és az országgyűlés egyformán fontosnak tartotta, hogy az államfőt ünnepélyes keretek között királlyá koronázzák. A koronázási szertartáson a főszerep az esztergomi érseket és a nádort illette meg.36 Mivel a nádori státusz megüresedett, az országgyűlés saját tagjai közül jelölhetett ki egy megbízottat. A feladatra Tisza István miniszterelnököt jelölték ki. A politikus lépése mögött minden bizonnyal az is szerepelt, hogy korábbi nimbuszát a román betörés jelentősen kikezdte.
Károly tisztában volt azzal, hogy a monarchiára olyan terhek rakódtak, amelyek végveszélybe sodorhatják az államot. A háborús viszonyok, az ellátás romlása, az államkassza kiürülése, a közpolitikai hangulat, a nemzetiségi mozgalmak megerősödése és a berlini katonapolitikának való kiszolgáltatottság arra ösztönözték Károlyt, hogy mielőbb szükséges lépéseket tenni a fegyverek elcsendesítésére.
1916. november 21-én kiadott manifesztumában feladatként azt tűzte maga elé, hogy „újból megszerezze a béke áldásait”, biztosítsa a
„Monarchia fennállását és zavartalan továbbfejlődését”, és a
„társadalom munkás tagjai számára becsületes munkájuk gyümölcsét.”37 A Brassói Lapok az ifjú várományost egyenesen a békehírnökeként aposztrofálta. „IV. Károly magyar király fogja az olajágat a monarchia népeinek átnyújtani. Az ő nevéhez fog fűződni a megváltó béke idejének eljövetele.”38 A Károlyról kialakult képben a katonaszerep is helyet kapott. Károly az olasz és a galíciai fronton sikereket ért el, az utóbbi esetben az 1916. évi nyári orosz offenzíva megállításában vállalt feladatot. A fiatal herceg a cselekvő király
35 A király halála. Brassói Lapok 1916. november 25.
36 BEKE-MARTOS 2012. 73–83.
37 FIZIKER 2014. 156–166.
38 Az új király. Brassói Lapok 1916. november 26.
szimbólumát éreztetve várhatta megkoronázását.39 Károly mint államfő és legfőbb parancsnok immár nemcsak igyekezett meggyőzni II.
Vilmos német császárt a béke szükségességéről, hanem kísérletet tett Ausztria föderalizálására, a később meghirdetett wilsoni alapelveknek is megfelelő Nagyausztriai Egyesült Államok irányában. Ugyanakkor közvetlen tárgyalások és konkrét tervek mentén próbált kapcsolatot építeni az antant hatalmakkal a béke előkészítéséért, de mind sikertelenül.40
A koronázási ceremóniára 1916. december 30-án került sor Budapesten. Az ünnepélyt a háború okozta rendkívüli körülményekre és a nemzeti gyászra tekintettel szűkebb keretek között egy nap alatt lebonyolították. A belügyminiszter táviratban értesítette a főispánokat
„alkotmányunk e magasztos ünnepéről”, hogy az ünnepi aktus szűk mivolta miatt a koronázásra csak a törvényhatóságok, azaz a vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok küldhettek maximum három megbízottat. Brassó vármegye küldöttei a főispán, gróf Mikes Zsigmond, az alispán, Servatius Lajos és a főispáni titkár, egyben a törvényhatóság zászlóvivője, gróf Logothetti Oreszt voltak. Brassó város mivel csak rendezett tanácsú város volt, külön küldöttséget nem delegálhatott. Az ünnep ideje alatt a gyászruha használatát felfüggesztették. Azt is közölte a belügyminiszteri levél, hogy az uralkodó a koronázási dombon „négy kardvágással jelképezi, hogy győzedelmes kardjával megvédi az országot bármely oldalról fenyegető ellenséggel szemben.”41 A koronázási ünnep koreográfiáját alapos gondossággal készítették elő. A budapesti ünnepségsorozat lebonyolításában Kós Károly építészt, írót a királyi koronázási domb megtervezésével bízták meg. Az „ősi szokásoknak” megfelelően a koronázási halomhoz, amely a haza „szent földjét” jelképzete, az ország valamennyi törvényhatósága küldött földet. Erdély olyan részeiből szállították a homokot, ahol egy-egy dicsőséges csata vagy emlékezetes esemény történt a múltban. Például Radnótról, ahonnan II. Rákóczi Ferenc indult a fejedelemválasztó országgyűlésre, a kökösi hídfő mellől, ahol az ágyúöntő Gábor Áron honvédőrnagy hősi halált halt, a maros megyei magyarósi csatatérről, ahol 1916 őszén a román betörés
39 A király a hadsereg élén. Brassói Lapok 1916. december 5.
40 FIZIKER 2014. 156–166.
41 Brassó vármegye a koronázáson. Brassói Lapok 1916. december 14.; Brassó város nem vett részt. Brassói Lapok 1916. december 19.; Brassó vármegye a koronázáson.
Brassói Lapok 1916. december 20.
idején kemény harcok folytak. Brassó városa és a vármegye 5 kg földet postázott saját területének történelmi nevezetességű helyeiről, nevezetesen Barczaszentpéter község melletti hegyről, ahol 1611-ben Báthory Gábor serege megütközött Radu havasalföldi vajdával, a brassói Cenkről, a Warte és a Brassóbertalan nevű települések mellett vívott csataterektől és a tömösi völgyből.42 Cenken állt az ezer éves államot szimbolizáló Árpád-szobor, amelyet a román hadsereg felrobbantott, Tömös völgye pedig az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcnak volt emlékhelye. Mindkét csatatér az 1916. október 8-ai harcokra és a visszavonuló román csapatok ellen elesett magyar katonákra utalt.43
Brassó város képviselőtestülete december 28-án díszközgyűlést tartott a Ferenc József-téri tanácsház nagytermében. A polgármester napirend előtti felszólalásában Károlyt a béke királyának nevezte és a város lakosságának nevében kiadott hódoló táviratban kifejezésre juttatták a király személyével kapcsolatban a „közeli béke reményét.”
Falkenhayn német gyalogsági tábornokot díszpolgárrá avatták.44 A város hálája jeléül a tulajdonában lévő Törcs várát45 Károlynak ajándékozta, neki tulajdonítva azt, hogy „jelentékeny része volt Erdély és így közvetve Brassó felszabadításában” a román megszállás alól.
Továbbá megszavazták, hogy a koronázás napján ezer adag meleg ételt osszanak szét a rászorulóknak. December 30-ára a várost fellobogózták és minden felekezet a király tiszteletére hálaadó istentiszteletet tartott.46