A káplánok és javadalmazásuk

Amikor most ebben a fejezetben a Kunszentmártonban szolgálatot teljesítő káplánok működését felsorolásszerűen, vagy vázlatosan bemutatjuk, szükséges, hogy egy rövid jogtörténeti kitérőt is tegyünk. Mint a kegyúri jogoknál láthattuk, a mindenkori plébános megválasztásának joga a várost, mint kegyurat illette. Mind a hatályos, 1983-as Egyházi Törvénykönyv, mind pedig az 1917-es Kódex ugyanezt a jogot a káplánok kinevezésénél nem teszi lehetővé. Az általunk vizsgált időszakban, a trienti zsinat határozatai, valamint az 1917-ben hatályba lépett Egyházi Törvénykönyv 471-478. kánonok a plébániai segédpapságról rendelkeznek. Már az elnevezésükből, „vicarii paroeciales” is következik, hogy olyan papokról van szó, akik a plébánost segítik, illetve helyettesítik a lelkipásztorkodásban. Vagyis a káplán az a pap, aki a lelkipásztorkodásban segíti a helyben lakó és munkaképes plébánost.⁴⁷⁶ A CIC 1917 a püspök belátásától teszi függővé, hogy mely plébániákon van szükség a káplánra. Mint azt a kunszentmártoni egyházközség történelmében láttuk, a hívek és ezzel együtt a vele járó lelkipásztori munka növekedésével, a plébános már képtelen volt elvégezni az egyre inkább ránehezedő lelkipásztori

474 EFL Kunszentmárton, Parochiális iratok. 1950.

475 ERDŐ, P., A magyarországi kegyuraság, In: Az élő Egyház joga, Budapest 2006. 254.

476 SZILAS, J., A káplánnevezés, Budapest 1939. 5-7.

feladatokat, így 1762-ben, P. Balogh István káplán személyében segítséget kapott. 1985-ig működött káplán Kunszentmártonban. Tehát összesen, a 223 év alatt összesen 173 fő. A dolgozatban Vizsgált időszakban, vagyis 1850-1950-ig összesen 97 fő.⁴⁷⁷

Kunszentmártoni segédlelkészek 1850-1950 között:

Tóth Sándor 1845-1851 Folman Károly 1851-1853 Szalonnay Endre 1851-1854

Lapsinsky János 1853-1857 Pöstényi István 1854-1858

Kiszely Ferenc 1859 Nyilas Mihály 1857-1859 Gugyela János 1858-1859 Gyurka József 1859-1861 Berzeviczky András 1859-1861

Keresztesi József 1861-1863 Törőcsik Mihály 1861-1868 Kirchnopf Márton 1863-1865

Farkas Imre 1865-1869 Zupkó Ágoston 1868-1870

Likér Ágoston 1869-1872 Angyal Jáson 1870-1873

Spórer Ignác 1872-1878 Koncz Menyhért 1873-1875.

Sztankóczy Hugó 1875-1877 Nyárády Lajos 1877-1883 Hegyfoky Kabos 1878- 1885

Bakots Károly 1883-1884 Petheő József 1884-1885 Cserha József 1885-1888 Dobó Ferenc 1886-1888

477 Plébániai Irattár, Kunszentmárton

Kovács Mátyás 1888 Fülöp Elek 1887 Wagner Ottó 1888 Barcsák Mihály 1888-1889.

Várady Gyula 1889-1891.

Csoltkó Pál 1889-1892.

Boros Pál 1889-1891 Pfeiffer József 1889-1892

Mezey Illés 1890-1892 Huszka Endre 1892-1895

Katona JÓzef 1892-1894 Melkó György 1894

Kállay Ákos 1895 Pigai István 1895-1898 Kovács Mihály 1895-1898

Zsemberi Miklós 1898 Papp Endre 1898-1905 Timon Zsigmond 1899-1901

Keviczky István 1901-1902 Leskó József 1902-1905 Németh József 1905-1907 Scheliga Mihály 1905-1906

Véber János 1906-1909 Bencze Lajos 1907-1908

Kiss Balázs 1908-1909 Lengyel László 1909 Szlovacsik János 1909-1913 Csetkovics Miklós 1909-1914

Kocsis Sándor 1913-1917 Fekete Miklós 1914-1915 Gulyás István 1915-1916

Mahunka Imre 1916 Léhmann Kálmán 1917-1922

Rákóczy István 1917-1920

Mednyánszky Márton 1920-1922 Giás József 1922-1923 Lázár Péter 1922-1926 Pintér Pál 1923-1929 Lang János 1926-1928 Dr. Nagy Sándor 1928-1933

Gál Gyula 1929-1932 Káplár Ágoston 1932-1936

Fekete Béla 1933-1934 Bányai Gr. Imre 1934-1936 Medgyessy Imre 1934-1936 Obeda Endre 1936-1937

Tóth Antal 1936-1937 Nagy Gábor 1937-1942 Benke István 1937-1938

Gecse István 1937 Dr. Lakatos Sándor 1937-1939

Bolya Ferenc 1938-1943 Csirmaz István 1939 Borsányi Lajos 1942-1943 Gersenyi Péter 1943-1944

Erős István 1943-1944 Nagy János 1943-1945 Tóth Gyula 1944-1945

Oláh Imre 1945 Katona István 1945-1947 Sindel Ferenc 1945-1947

Fürdök Frigyes 1947 Juhász Ferenc 1947-1948 Demeter István 1947-1949

Rácz Imre 1948 Jeszenszky Emil 1948-1950

Tirpák Imre 1949 Eperjessy László 1949-1952

Szi-László Imre 1950-1951

A Tridenti Zsinat a káplánnevezés jogát a plébánosnak rezerválja. A plébános által foganatosított káplánfogadás abban a korban nem szorul semmi utólagos püspöki megerősítésre, vagy jóváhagyásra.

1724. szeptember 23-án, XIII. Benedek pápa kiadja az „In supremo militantis”

kezdetű konstitucióját, mely a káplánok kinevezését szabályozza. Így az eddig csak partikulárisan Spanyolországnak szóló „Apostolici ministerii” konstitúció rendelkezéséből az egész egyházra kiterjedő törvény lesz, miszerint a káplánokat a plébános választja és nevezi ki. A püspök csak jóváhagyja ezt a választást a káplánok előzetes vizsgáztatása után.

Ugyancsak a püspök látja el a káplánt a megfelelő joghatósággal és felhatalmazásokkal. A püspöknek káplánnevezési joga csak akkor van, ha a záros határidőn belüli káplánválasztásra felszólított plébános nem tett volna eleget a püspöki parancsnak.⁴⁷⁸

A következő Codex Iuris Canonici 1918. május 19-i megjelenésével ez a jog megváltozik. A 476. kánon 3. §-a a következőleg rendelkezik: „Non ad parochum, sed ad loci Ordinarium, audito parocho, competit jus nominandi vicarios cooperatores e cler saeculari.” Tehát a püspök a plébános meghallgatása után nevezi ki a káplánt.⁴⁷⁹

Így látjuk, hogy a kunszentmártoni, de valamennyi kegyúri plébánia esetében a plébánosválasztás joga mellett a káplánválasztás lehetősége soha nem létezett. Korábban azért, mert ez a plébános joghatóságába tartozott, később pedig a püspöki kinevezés döntött ezekben a személyi ügyekben.

S talán ez érthető is, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk e kérdést. A püspökre, mint az egyházmegye legfőbb vezetőjére hárul a lelkipásztori felügyelet végzése. Neki kell gondoskodnia arról, hogy a joghatósága alá eső területen mindenhol a hívek lelkiigényének megfelelő számú pap legyen. Újmisés papjait ő neki kell a legjobban ismernie, hiszen közvetlen felügyelete alatt nevelkedtek a szemináriumban. Így aztán a legmegfelelőbb káplánt tudja kinevezni egy-egy plébániára.

A káplánok javadalmazását szintén a kegyúr állapította meg, s fizette azt ki Kunszentmárton eeében a Városi pénztárból. Egy kérés felterjesztésének rendes útja – ha káplánról van szó -, a plébános közreműködésével történik. Tehát rendes körülmények között ezt a kérést Trangoss József plébánosnak kellett volna elkészítenie és benyújtania a Városi Tanácsnak. A megszokott rendtől eltérően 1852. november 25-én készült Tanácsi

478 SZILAS, J., A káplánnevezés, Budapest 1939. 39-44.

479 CIC (1917) 476. c.

Jegyzőkönyv Lapsintzky János helybéli káplánnak fizetésének felemelése iránti kérelmét tárgyalja. A káplán fizetésének 190 pengő forintra történt felemeléséről tárgyalnak. A városi pénztár eddig 100 forint évi fizetés volt. A fizetés emelését azzal az indokkal utasítják el, hogy a káplán az adományokból és a misealapítványok stoláris díjából is gazdagon részesül, és így az évi fizetése eléri az 500-600 vforintot.⁴⁸⁰

Két különösen is kimagasló képzettségű káplán is tevékenykedett Kunszentmártonban. Szükségesnek látjuk munkásságukat nagyon röviden összefoglalni, hiszen nemcsak az egyházközség életét, hanem országunkat is gazdagították munkájukkal.

Az egyik ilyen káplán volt a meterológia terén is elismert Hegyfoky Kabos, aki Újlesznán született 1847. július 7-én, meghalt Túrkevén 1919. február 7-én. 1878-1885-ig teljesített Kunszentmártonban kápláni szolgálatot. Kunszentmártoni káplánként népkönyvtárat létesített, Veress János tanítóval együtt tizenöt év viszonylatában kigyűjtötte az anyakönyvekből a tankötelesek névsorát. A lelkipásztorkodás mellett 1883-ban kezdett el behatóbban foglalkozni a meteorológiával. Módszeres feljegyzéseivel és megállapításaival a rendkívül hiányos magyar szakirodalmat közel háromezer tudományos és tájékoztató értekezéssel gazdagította. Munkásságának középpontjában a hazai éghajlat, különösen az Alföld időjárásának jelensgei álltak.⁴⁸¹

A másik ilyen nagyszerű káplán Demeter István volt, aki 1914. december 13-án született a jászapáti tanyavilágban. 1938-ban szentelték pappá. Kunszentmártonba 1947-be helyezték káplánnak, ahol két évet töltött. Kunszentmártoni működése idején lelkipásztori munkája mellett hit-és erkölcstant tanított az általános iskolákban és a parasztdolgozók tanítóképző intézetében. Vezette az ifjúsági egyleteket, irodalmi esteket szervezett. Irodalmi munkássága mellett behatóan foglalkozott filozófiával, pszichológiával, asztokarakterológiával és grafológiával, festészettel.⁴⁸²

480 SzML, Tanácsi jegyzőkönyvek, 1852. nov 351.

481 JÓZSA, L, Kunszentmárton utcanevei, Debrecen 1990. 67.

482 JÓZSA, L, Kunszentmárton utcanevei, Debrecen 1990. 79.