A harangozók

A harangok villamosítása előtt évszázadokon át szükség volt harangozókra, olyan személyekre, akik a toronyban szolgálatot vállalva nemcsak a liturgikus alkalmakra és a napszakoknak megfelelő harangozásoknak tettek eleget, hanem ezenkívül bizonyos értelemben rendészeti feladatot is elláttak. A kunszentmártoni Nagytemplom 60 méter magas tornyát körülbelül 40 méteres magasságánál egy ún. kerengő, külső erkély övezi. Így a torony teljesen körüljárható, ami ezáltal kiváló arra, hogy onnét messzire ellátva, a

„tormos”- ahogy Kunszentmártonban hívták a harangozókat, figyeljék a várost, hogy nem keletkezett-e valahol tűzeset. Különösen fontos volt ez a nyári szárazságok idején, mert ezáltal nemcsak a szántóföldek, hanem az egész város területe veszélybe kerülhetett volna.

Később a harangok átszerelése, és villamos árammal való működtetését követően feleslegessé vált a harangozói státusz további fenntartása, mellyel a város egy sajátosan szép „hivatala” a feledés homályába veszett.

9.5.1. A harangozók választása és javadalmazásuk

Az általunk vizsgált időszak első bizonyítéka a harangozókkal kapcsolatban, az az a levél, melyben 1853-ban a toronyőrök lemondanak, és erre az állásra az újakat „közhírré tétel útján kívánják meg választani.”

Kiss Flórián harangozót azzal a váddal állítják a városi tanács elé, hogy a nép állítása szerint munkájáért jóval több fizetést követel, mint amit a stoláris járandóságban részére megállapítottak. 1843-ban megállapították a harangozók stóladíját, így ehhez kell ragaszkodni. Vagyis: „Minden egyes verselésért 6 p. Temetésnél való harangozásért, ha az öreg halott részére történik 12 p. temetésnél való harangozásért, ha az fiatal halott részére történik 6 p. lélekválcság húzásért 2,5 p. liberáért v. mise alatti koporsó kitételért 18 p.

temetésért 24 p. esketésért 6 p. Ezután a toronyőrök azzal a kéréssel álltak elő, hogy fizetésüket a városi tanács emelje meg, kívánságuk szerint 12 font szalonna és ugyanennyi só, melyet a testület jóváhagyott.⁵²⁷

527 SzML, Tanácsi jegyzőkönyvek, 335/1853. 22.

9.5.2. Kunszentmártoni harangozók 9.5.2.1.Kiss Flórián (1823-1856)

Az ő szolgálatáról hiányos információink vannak. 1824. augusztus 28-án el lett rendelve, hogy Kiss Flórián harangozó a gyertyavégeket és csurgásokat a Curátornak beszolgáltassa. 1825. április 16-án Kiss Flórián harangozó az órára való felvigyázásért bizonyos évi bért kér, de nem kap. 1825. október 8-án pedig conventiós házának javítását kéri. 1836. december 3-án Kiss Flórián tekintettel a hívek szaporodására, ostyasütésre az eddigi 2 kila helyett 3 kila búzát kap, de a fa megmarad továbbra is az 1 öl.⁵²⁸ Javadalmazásáról a Tanácsi jegyzőkönyvben olvashatunk. 1838. november 24-én fizetésének felemelését kéri. A tanács, bár maga is kevesli a 65 Vfrt készpénzfizetést, mégis elutasítja kérelmét. 1839. november 9-én eddigi 20 Vfrt házbére 25 frtra emelkedik…

mindaddig, amíg részére harangozói lakása elkészül, amit tudunk a fentebb leírtaknál, hogy soha nem épült meg ez a szolgálati lakás. 1850. május 11-én a harangozó az üres jegyzői lakást kéri magának, mivel a templomtól távol eső saját háza szolgálatának nagy kárára van.

Lakáspénze lévén – elutasítják kérelmét. Ezt a kérését 1853. április 3-án megismétli, ugyanazzal az eredménnyel.

9.5.2.2.Kiss Antal (1856-1862)

Szolgálatáról semmiféle feljegyzés nem maradt.

9.5.2.3. Kiss József (1856-1909)

Kiss József mint szolgálatának idejéből is látjuk, idős korában is készséggel vállalta a harangozói állást. Megromlott egészségi állapotára, valamint gyengülő fizikumára hivatkozva egy segédharangozót kért maga mellé a Városi Tanácstól. „Aggságára való tekintetből szolgálatainak pontos teljesíthetése czéljából mellé egy segéd egyháfi alkalmazata miatt.” Válasz: „A kérelmet a képviselőtestület nem teljesíti, mert nem rendelkezdik oly alapokkal, melyből a segéd egyházfi javadalmazását fizethetné.”⁵²⁹ Kiss József 47 éven át szolgálta az egyházat. 1909. november 30-án meghalt 91 évesen.

528 DÓSA J. –SZABÓ E., Kunszentmárton története, Kunszentmárton 1936. 196.

529 SzML, Tanácsi Jegyzőkönyvek, 5936/1906.

9.5.2.4. Lengyel Péter (1909-1943)

Az ő munkálkodásával kapcsolatban az eddigiekhez képest jóval gazgadabb feljegyzések találhatók. Leginkább olyankor említik meg nevét, amikor fizetésének felemelését kéri a kegyuraságtól. Lakása az előző egyházfinek hivatala után nem volt. Alig 35 éves nem kér szolgálati lakást, felesége van, de gyermekik nincsenek.⁵³⁰ Az első évben, mint helyettes működött.⁵³¹ 1909. december 20-án választották meg harangozónak.

Az egyházfi illetményeinek megállapítása tárgyában az elöljáróság javasolja, hogy illetményei a következőkben állapítassék meg: Lélekvátság K. 20 f. Nagy haranggal verselés 62 f. kis haranggal verselés 22 f. mise szolgálat 20 f. Három papos temetés 3 K.

Tomba kitétel misén 80 f. Mise szolgáltatásnál minden egyes gyertya gyújtásért egyházfinak 2 f.

Templom részére égetésért szálanként 20 f. Esketés páronként 20 f. Idegen esketés 40 f. Esketés pluviáléban helybelieknek 50 f. Vidékieknek 1 K. Pluviáléban avatás 50 k.

Magánház, vagy máshol szentelésért 1 K. Idegen halott, vagy más vallású részére verselés harangozás 1 K. Halottnak este reggel hat órakor verselés 20 f. Mátray István indítványozza, hogy az egyházfi illetményei a régi állapotban hagyassanak meg, vagyis a három papos temetés 6 K. , a három papos mise 3 K., tomba kitétel misén 1 K 60 f., esketés páronként 42 f. idegen esketés 40 f. Esketés pluviáléban 1 K, vidékieknek 2 K. Pluviáléban avatás 1 K. Magánház vagy máshol szentelésért 2 ., a többi illetmények pedig hagyassanak meg úgy, miként a tervezetben vannak.” A képviselőtestület 14 szavazattal 12 ellenében elhatározza, hogy az elöljáróság javaslatát elfogadja és utasítja az előljáróságot, hogy a megállapított illetményeket tegye közhírré.”⁵³²

1910-ben ismét a stoláris díjak módosítását határozza el a képviselőtestület. A fentebb jóváhagyott összegeket a következőképpen módosítja: „Lélekváltság 20 fill. Nagy haranggal verselés 62 fill. Kis haranggal verselés 22 fill. Mise szolgálat 20 fill. Három papos temetés 6 K, Három papos mise 3 K., Tumba kitétel misén 1 K 60 f., Mise szolgáltatásnál minden egyes gyertya gyújtásért 02 fi, Templom részére égetésért szálanként 20 f., esketés páronként 42 f, Idegen esketés 84 f, Esketés pluviáléban helybelieknek 1 K, esketés pluviáléban vidékieknek 2 K, Pluviáléban keresztelés 1 K, Pluviáléban avatás 1 K, Magánház, vagy máshol szentelésért 2 K, Idegen halott, vagy

530 EFL Kunszentmárton, Parochiális iratok. 1909.

531 DÓSA J. –SZABÓ E., Kunszentmárton története, Kunszentmárton 1936. 197.

532 SzML, Tanácsi jegyzőkönyvek, 5469/1909.

másvallású részére verselés, harangozás, 1 K 24 F, halottnak este, reggel verselés 6 órakor 20 f.”⁵³³

1920-ban találkozunk ismét kérelmével, amikor a képviselőtestületnek elpanaszolja, hogy az eddig évi 4587 Korona fizetésből megélni képtelen. Az egyházvédnökség elhatározza, hogy fizetését 1921. január 1-től 7200 koronában állapítja meg, „úgy azonban, hogy a harangozó inast tartani, a toronyőröket a harangozásért fizetni, ostya sütéshez, mosáshoz fát illetve szappant adni, a ruhajavításokhoz czérnát adni, továbbra is köteles.

Fedezetül a vegyes és előre nem láthatók cz. Rovatot jelöli ki. Kimondja egyben a képviselőtestület, hogy az egyházfit illető stóla díjakat az egyházat kezelő tanácsos szedje be, az egyházfinak díjakat szedni nem szabad.”⁵³⁴ Az egyházfi csak úgy fogadta el a fizetésemelést és csak úgy hajlandó tovább szolgálni, ha a stóladíjakat is átengedi a képviselőtestület. A testület kijelentette, hogy a fizetését változatlanul hagyja, a tornyosok fizetését azonban magára vállalja. Szabályozásra került a stóla díjak ügye, így aztán a lélek váltság után beszedhető díj 2 Kor, Nagyharang verselés 2 Kor. Miseszolgáltatás 1 Kor, Hárompapos temetés 20 Kor, Három papos mise 10 Kor, Tomba kitétel 10 K, Esketés 2 Kor, Idegenek esketése 4 Kor. Esketés pluviáléban 10 Kor, Idegenek esketése pluviáléban 20 Kor, Keresztelés pluviáléban 10 Kor, avatás pluviáléban 10 Kor, Idegen halottért verselés 2 Kor, reggel és este 6 órakor verselésért 1 Kor. Ezeknek 1/10-ed részre a harangozót illette.⁵³⁵

Később fizetését 1923. augusztus 1-től kezdődőleg havi 20.000 koronában állapítja meg.⁵³⁶ Majd 1924. július 1-től 500.000 koronában, mégpedig úgy, hogy fele a házipénztárt, másik fele pedig az ostyasütés, egyházi ruhák mosása és karbantartásáért a templompénztárt fogja terhelni.⁵³⁷

Elaggott korára való tekintettel ezt a munkakört már nem volt képes tovább ellátni, ezért állásából 1943. január 1-ével felmentették, és helyére fiát Lengyel Ferencet tették.

9.5.2.5.Lengyel Ferenc (1943 – haláláig)

533 SzML, Tanácsi jegyzőkönyvek, 1029/1910.

534 SzML, Tanácsi Jegyzőkönyvek, 5796/1920.

535 SzML, Tanácsi Jegyzőkönyvek, 192/1923.

536 SzML, Tanácsi Jegyzőkönyvek, 3557/1923.

537 SzML, Tanácsi Jegyzőkönyvek, 3258/1924.