A jelenlegi magyar szabályozás kritikája

A Btk. bevezetett egy új büntetőjogi felelősségi elemet a 12-14 év közötti elkövetők esetében – a törvényben konkrétan meghatározott, súlyos bűncselekmények vonatkozásában –, a belátási képességet.

Az emberölés alap- és minősített esetekor, az erős felindulásban elkövetett emberölés esetén, a rablás alap- és minősített, illetve az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés és

125 BJD 3838.

kifosztás súlyosabban minősülő esetekor, valamint terrorcselekmény esetén, amennyiben az elkövető a 12. életévét már betöltötte, felelős lehet büntetőjogilag tettéért, amennyiben az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A korábbi Btk. szabályozásához képest a jogalkotó azt a megdönthetetlen törvényi vélelmet, miszerint a tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek nem rendelkezik a bűncselekmény létrejöttéhez, a bűncselekmény alanyává váláshoz szükséges beszámítási képességgel, bizonyos, súlyos bűncselekményi kör és életkor (12-14 év közötti kor) esetén megdönthető vélelemmé változtatta.

A vélelem pedig úgy dönthető meg, ha a vádhatóság eredményesen bebizonyítja, hogy a gyermek a tett elkövetésekor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

Mit is jelent ez a „belátási képesség”? Miben rejlik a beszámítási képességtől való elkülönült léte? Hogyan zajlik a gyakorlatban a beszámítási és a belátási képesség vizsgálata? Logikailag hogyan viszonyul egymáshoz a két fogalom?

Nem róható fel a tett annak, aki nem beszámítható, például egy hatéves gyermek, vagy egy pszichotikus állapotban lévő kóros elmeállapotú személy esetében, hiszen mindkét alanynál hiányzik a cselekmény következményeinek a belátására, az annak értékelésére vonatkozó képesség. A belátási képesség tehát nem a beszámítási képesség mellett létező, önálló fogalom, hanem annak része. Fogalmilag kizárt, hogy egy személynek van beszámítási képessége, ugyanakkor belátási képességgel nem bír. A két fogalom együtt kell hogy járjon. Ha például egy elmebetegségben szenvedő elkövetőnek a tett idején nem volt beszámítási képessége, mert elméje oly mértékben meg volt zavarva, hogy képtelen volt cselekménye következményeit előre látni, kizártnak tekinthető, hogy lett volna belátási képessége. Ugyanúgy igaz: ha egy személynek volt beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor, az azt jelenti, hogy a tett beszámítható neki, felelőssé tehető érte, azaz belátási képességgel is kellett rendelkeznie, ellenkező esetben nem lenne neki beszámítható a tett. Ugyanez igaz egy 13 éves elkövető esetén is, azaz ha megállapítható, hogy rendelkezett a cselekmény elkövetésekor beszámítási képességgel, azaz volt belátása a cselekménye következményeire – amellett képes is volt e felismerésnek

megfelelően cselekedni –, akkor elképzelhetetlen, hogy ne lett volna a törvény szerint megkívánt belátási képessége. Tehát gyermekkor és elmebetegség esetén is a belátási képesség (vagy az életkornak megfelelő, illetve egészséges önkontrollfunkció) hiánya miatt nincs beszámítási képesség, azaz nem lesz beszámítható a tett az elkövetőnek, és ezért nem lesz felelősségre vonható.

Érvelésem helyességét támasztja alá a legfőbb ügyész helyettesének a már ismertetett 5/2013. számú körlevele is, amelyben a következőket írja:

„A szakértői vélemény és a rendelkezésre álló valamennyi adat együttes körültekintő értékelésével – szükség esetén a tizenkettedik életévet betöltött, de a tizennegyedik életévet be nem töltött fiatalkorú terhelt ügyészi kihallgatását követően – lehet állást foglalni a cselekmény következményei felismeréséhez szükséges belátás meglétéről, és annak alapján, az egyéb feltételek fennállása esetén a vádemelésről, vagy a nyomozásnak büntethetőséget kizáró okból történő megszüntetéséről.”

Azaz a megfogalmazásban a belátási képesség definíciója: a cselekmény következményei felismeréséhez szükséges belátás.

Vessük össze a belátási képesség fenti fogalmát Belovics Ervin és szerzőtársai – már korábban idézett – beszámításiképesség-meghatározásával, amely így szól: „A beszámítási képességnek két összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény következményeinek az előre látása. Az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani.”¹²⁶

A fentiek alapján a belátási képesség a beszámítási képességnek az egyik, a felismerési képességgel megegyező eleme.

Kenese Attila is foglalkozott a belátási képesség témakörével. A következőket írta:

„A belátási képesség vizsgálata a gyakorlatban komplex vizsgálatot igényel, amely a fiatalkorú szellemi és erkölcsi érettségét, valamint önkontrollját egyszerre elemzi. A szellemi érettség alatt a fiatalkorú azon kognitív képességét értik, amely alapján képes megérteni a különbséget jogos és jogtalan között. A szellemi érettség vizsgálata tehát az intellektuális jellemzők vizsgálatát jelenti, azaz annak a megállapítását, hogy a különböző előírások között képes-e a fiatalkorú differenciálni, aszerint hogy az adott előírás

126 Belovics (2012): i. m. 227. o.

megsértése milyen típusú és súlyú szankciót vonhat maga után. Az erkölcsi érettség vizsgálata ezzel szemben a bűn, a bűnösség megélésének élményét jelenti, illetve az alapvető normákkal való azonosulás színvonalát. Az önkontroll vizsgálata pedig a

»rossz«-nak való ellenállás képességét méri, tehát, hogy rendelkezik-e a fiatalkorú kellő belső tartással és saját magatartásának megfelelő kontrolljával ahhoz, hogy a felismert normának megfelelő magatartást tanúsítson. Az önkontroll vizsgálata tehát a külső és belső kényszereknek való ellenálló képességet méri.”¹²⁷

Kenese tehát a belátási képesség három elemét nevezi meg: a szellemi érettséget, az erkölcsi érettséget és az önkontrollt.

Vitába szállva a fenti gondolatmenettel, álláspontom szerint ezen elemek a beszámítási képesség részét képezik; mégpedig a szellemi és erkölcsi érettség a felismerési, míg az önkontroll az akarati összetevőnek feleltethető meg. Azaz nem létezik a beszámítási képességtől elkülöníthető, attól függetlenül létező és vizsgálható belátási képesség.

Az életkornak meghatározó jelentősége van a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából, hiszen általánosan elfogadott az az álláspont, hogy a büntetőjog büntetlenséget biztosít a gyermekeknek, azaz büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni őket. A kérdés csak az, hogy milyen életkortól kerüljön sor büntetőjogi felelősségre vonásra, azaz mikortól lehet azt állítani, hogy a gyermek rendelkezett a cselekménye következményeinek az előre látásával (felismerési képesség) és képes volt az ennek a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására (akarati képesség). Ezen büntethetőséget kizáró ok lényege az a jogalkotói álláspont, hogy aki még nem töltötte be a meghatározott életkort, az nem rendelkezik a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges beszámítási képességgel. Az alannyá válás feltétele tehát a törvényben meghatározott életkor betöltése, e nélkül létre sem jön a bűncselekmény.

A már hivatkozott 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 19/A §-a szerint „Abban az esetben, ha a fiatalkorú beszámítható, úgy a beszámítási képességet vizsgáló szakértő a belátási képességről is véleményt ad. A belátási képesség vizsgálatához a terhelt klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálatát is el kell elvégezni.” Az

127 Kenese Attila (2017): A 12-14 életév közötti bűnelkövetőkkel kapcsolatos új rendelkezések gyakorlati alkalmazásának kérdései – a belátási képesség. Mabie.hu, 2017. 10. 16.

http://www.mabie.hu/attachments/article/103/A%20bel%C3%A1t%C3%A1si%20k%C3%A9pess%C3%A 9g.odt (Letöltés: 2017. december 6.)

idézett szabály azt mondja, hogy miután megállapították a terheltről, hogy beszámítható, meg kell vizsgálni a belátási képességét is.

Felmerült az az elméleti kérdés, hogy milyen büntethetőséget kizáró okra kell hivatkozni, amikor a tizenkettedik életévét betöltött elkövetővel szemben azért kerül sor a büntetőeljárás megszüntetésére, mert nem rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Egyes nézetek szerint meg kellene teremteni a jogalkotónak a „belátási képesség hiánya” elnevezésű büntethetőséget megszüntető okot. Belovics Ervin érvelése szerint ez az okfejtés nem áll összhangban sem a Btk. szabályozási rendszerével, sem a gyermekkor legfőbb tartalmi sajátosságával.

Hiszen abban az esetben, ha nem vezet sikerre a cselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátás meglétének bizonyítása, a szóban forgó bűncselekményeket létrehozó tizenkettedik életévét már betöltött személy büntetőjogi felelősségre vonására nem kerülhet sor, mégpedig a gyermekkor létezése miatt.

Álláspontom szerint ugyanakkor ez a hipotetikus példa csak abban az esetben állna elő, ha az igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálat arra az életszerűtlen eredményre jutna, hogy noha az elkövető rendelkezett beszámítási képességgel, de belátási képességgel nem. A beszámítási képesség és belátási képesség fogalmaival körülírva ezt a helyzetet:

az elkövető tehát képes volt cselekményét megfelelő társadalmi, erkölcsi értékelésben részesíteni (Földvári József), képes volt cselekménye következményeinek az előre látására (Belovics Ervin), cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére (Nagy Ferenc), de ezzel egyidejűleg nem rendelkezett a cselekménye következményei felismeréséhez szükséges belátással (Belovics Ervin).

A belátási képesség tehát a beszámítási képesség része, annak a felismerési elemével egyezik meg.