Bűnös, de mentálisan beteg – vagy elmebeteg

A Hinckley-eset utáni reformok egyik legjelentősebb eredménye annak elismerése, hogy akik nem képesek az insanity megreformált jogi meghatározásának megfelelni, és akiket így bűnösnek mondanak ki, mégis mentálisan betegnek vagy elmebetegnek minősülhetnek az orvosi meghatározás szerint és kezelést kell, hogy kapjanak.³³¹ A Hinckley-eset után több állam, amely megreformálta az insanity-védekezést, új típusú ítéletet fogadott el, az úgynevezett „bűnös, de mentálisan beteg vagy elmebeteg”-ítéletet.

327 Finger v State, 27 P.3d 66 (Nev. 2001), cert. denied, 534 U.S. 1127 (2002).

328 Idaho Code § 18 207 (1)

329 Kan. Stat. Ann § 22-32220

330 Utah Code Ann. § 76-2-305 (1) (a) & (b)

331 Lásd erről People v Sorna, 276 N.W. 2d 892 (Mich. App. 1979).

Dél-Karolina 1984-ben fogadott el egy M’Naughten-típusú insanity-védekezést, ami a következőképpen szól.

„A vádra adott aktív védekezés, miszerint a bűncselekménynek minősülő cselekmény elkövetésekor a vádlott súlyos mentális betegség vagy hiányosság következtében képtelen volt arra, hogy megkülönböztesse a morális vagy jogi helyest a morális vagy jogi helytelentől, vagy hogy a vád tárgyává tett cselekményt morálisan vagy jogilag helytelennek ismerje fel.”³³²

Felismerve, hogy a legtöbb terhelt képtelen a bizonyítás terhét viselni, Dél-Karolina jogalkotása 1984-ben elfogadott egy másik szabályozást is, amely az ALI lényeges képesség-védekezésének az ellenállhatatlan impulzus-ágát egy új ítélethez használta fel:

„bűnös, de mentálisan beteg”. A törvényi rendelkezés a következőképpen szól:

„A vádlott bűnös, de mentálisan beteg, ha bűncselekménynek minősülő cselekmények elkövetésekor megvolt a képessége, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól vagy hogy felismerje, hogy magatartása rossz [...], de mentális betegség vagy hiányosság miatt hiányzott a megfelelő képessége, hogy magatartását a joghoz igazítsa.”³³³

A „bűnös, de mentálisan beteg, vagy elmebeteg” ítélet felismeri a társadalom azon jogát, hogy megbüntesse a bűncselekményt elkövetőket, és védelemben részesüljön a bűncselekményekkel szemben, de védi a mentálisan betegek vagy elmebetegek jogait is, akik mentális betegségük miatt kezelésben részesülhetnek. Például, amikor John E. Du Pont elítélték Pennsylvaniában 1997-ben, mert agyonlőtte a korábbi olimpiai aranyérmes David Schultzot, „bűnösnek, de mentálisan betegnek” találták.³³⁴ Du Pont számos érzékcsalódásban szenvedett és azt állította, hallotta a falakat beszélni és nácikat látott a fákon. Saját bőrét is levágta, hogy eltávolítsa a bogarakat, amelyeket úgy hitt, az űrből áradtak szét. A pennsylvaniai törvény, amely megengedte a „bűnös, de mentálisan beteg”-ítéletet, a következőképpen szól:

„Aki időben hivatkozik az insanity defence-re [...] »bűnös, de mentálisan beteg«-nek mondható ki a tárgyaláson, ha a történeti tényállást megállapító hatóság észszerű kétséget kizáróan úgy találja, hogy a személy bűnös a bűncselekmény elkövetésében, aki

332 S.C. Code Ann. § 17-24-10(A)

333 S.C. Code Ann. § 17-24-20(A)

334 Melton, W. C. (é.n.): John E. DuPont Trial: 1997. Verdict: Guilty But Mentally Ill.

https://law.jrank.org/pages/3717/John-E-DuPont-Trial-1997-Verdict-Guilty-but-Mentally-Ill.html (Letöltés:

2016. szeptember 14.)

ugyan mentálisan beteg volt, de nem volt jogilag elmebeteg a bűncselekmény elkövetésekor.”³³⁵

Körülbelül húsz államban lehetséges a bűnös, de mentálisan beteg, vagy elmebeteg-ítélet.³³⁶ Hogy a történeti tényállást megállapító bíróság erre az ítéletre jusson, a következő három feltételnek kell teljesülnie:

1. az elkövető bűnös a vád szerinti bűncselekmény elkövetésében (jogi megállapítás);

2. az elkövető nem nyújtott elegendő bizonyítékot, hogy megálljon az insanity-védekezés (jogi megállapítás); és

3. az elkövető mentálisan beteg vagy elmebeteg (orvosi fogalom, amely általában orvosszakértők vallomásán alapul).

Azon elkövetők büntetése, akik esetében az ítélet a „bűnös, de mentálisan beteg, vagy elmebeteg”, a legtöbb esetben szabadságvesztés. Ugyanakkor mentális egészségügyi kezelésben kell részesülniük egy elkülönült létesítményben, és csak ezt követően kezdhetik meg a börtönbüntetésük letöltését. Az ítélet mögötti logika szerint ezek az elkövetők nem kezdik meg a büntetésüket a büntetés-végrehajtási intézetben egészen addig, amíg nem minősülnek egészségesnek, és ez után is csak akkor, ha maradt még letöltendő idő a büntetésésükből. Egyébként, ha a terhelt nem minősül a továbbiakban mentálisan betegnek vagy elmebetegnek, szabadon engedik. Viszont aki elmebetegség, azaz insanity miatt nem bűnös, nem kap büntetést, de civil bentlakásos egészségügyi intézménybe utalják.³³⁷

Az elkövetők (lásd például John Hinckley Juniort) több időt töltenek elmegyógyintézetben „civil fogvatartottként”, mintha bűnösnek találták volna őket és börtönbüntetést róttak volna ki rájuk. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1992-ben a Foucha v. Louisiana-ügyben³³⁸ kimondta, hogy nem lehet határozatlan időre elmegyógyintézetbe zárni olyan személyt, akit elmebetegsége miatt nem találtak bűnösnek. Időnkénti felülvizsgálat szükséges, amely megállapítja, hogy a személy veszélyes és mentálisan még mindig betegnek minősül az elmebetegség orvosi értelemben vett definíciója alapján.

335 Pa. Con. Stats. § 314 (b)

336 From Daniel M’Naughten to John Hinckley... i. m.

337 Jones v United States, 463 U.S. 354 (1983).

338 Foucha v Louisiana, 504 U.S. 71 (1992).

A Legfelsőbb Bíróság a Ford v Wainwright-ügyben³³⁹ kimondta továbbá, hogy a halálbüntetést nem lehet végrehajtani, ha a személy az elítélést követően válik elmebeteggé. Ebből tehát az következik, hogy azok a terheltek, akik az orvosi sztenderd szerint mentálisan betegek vagy elmebetegek, bűnösnek mondhatók ki és halálra is ítélhetők, ha a rugalmatlan M’Naughten-szabály alapján nem sikerül az insanity-védekezés, de a büntetésük nem hajtható végre a mentális betegség vagy elmebetegség orvosi meghatározása miatt. Mi több, ha halálra ítélik őket olyan tagállamban, amely nem alkalmazza a „bűnös, de mentálisan beteg vagy elmebeteg”-ítéletet, ők valószínűsíthetően addig lesznek bezárva a halálsoron, amíg meg nem halnak és nem, vagy alig kapnak kezelést a betegségükre.