fejezet: A beszámítási és a belátási képesség fogalma

A beszámítási és a belátási képesség fogalma

2.1. A beszámítási képesség

Dolgozatom fókuszában a beszámítási képesség áll, amely jogi konstrukció a fent vázolt rendszerben a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között található.

A beszámítási képesség különös jelentősége abban áll, hogy teljes hiánya esetén a büntetőjogi felelősség nem áll be, és a bíróság büntetést sem szabhat ki.

A beszámítás mint fogalom „…egész általánosságban annyit tesz, mint valamit valakinek a számlájára írni”²³. A beszámítás tehát a felelősség elvének tényleges alkalmazása az egyes esetekben a bíró által.

A beszámítási képességnek két eleme van: a felismerési és az akarati képesség. Ebből következően az a személy beszámíthatatlan, aki nem képes cselekménye következményeinek a felismerésére (felismerési összetevő), vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson (akarati összetevő). Ilyen esetekben hiányzik az alannyá válás egyik feltétele, azaz létre sem jön a bűncselekmény.

Egy bűncselekmény alanya csak az lehet, aki az elkövetett bűncselekmény miatt felelősségre vonható, tehát a cselekmény az elkövetőnek beszámítható, felróható és emiatt vele szemben szankció alkalmazható. Mindez kihat a bűncselekmény alanyának fogalmára is, amely szerint a bűncselekmény alanya olyan természetes személy lehet, aki rendelkezik az alannyá válás feltételével, a beszámítási képességgel.

A beszámítási képesség fogalmának meghatározása kétféle módszerrel történhet. Az egyik szerint a jogalkotó egy fogalommeghatározást ad, azaz törvényben körülírja azokat a feltételeket, amelyek megléte a beszámítási képességhez szükséges. A másik módszer a negatív meghatározás, azaz azoknak az okoknak a rögzítése, amelyek kizárják a beszámítási képességet. A törvényhozó „a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk”-től (a továbbiakban: Csemegi-kódex) kezdődően ez utóbbi megoldást követi, vélelmezve, hogy az emberek többsége rendelkezik beszámítási képességgel, tehát ez a tipikus, általános eset.

23 Angyal Pál (1909): A büntetőjog tankönyve. Budapest: Athenaeum, 376. o.

Célszerűnek mutatkozik ezért a kivételeket, a kizáró okokat meghatározni, így maga a fogalom e szabályozásból való visszakövetkeztetés útján határozható meg.

A Csemegi-kódex sem definiálta tehát a beszámítási képességet, elemei azonban a törvényben szabályozott beszámítást kizáró vagy enyhítő okok alapján megállapíthatók.

Ezek a következők: az öntudat, az akarat szabad elhatározási képessége (76. §) és a cselekmény bűnösségének felismeréséhez szükséges belátás, az ún. discernement (83–85. §;

illetve 88. §). Ez alapján a beszámítási képesség alatt a tizenkettedik évet meghaladott egyén azon képességét kell érteni, amelynél fogva öntudattal, akaratszabadsággal és cselekményei bűnösségének elismeréséhez szükséges belátással bír.²⁴

A Csemegi-kódex a belátási képességet tehát a beszámítási képesség egyik alkotóelemének tekintette.

Jogszabályi meghatározás hiányában a jogtudósokat régóta foglalkoztatja a beszámítási képesség fogalmi definiálása és több próbálkozás is született annak pontos meghatározására. Hangsúlyozom azonban, hogy a beszámítási képesség meghatározása nagymértékben függ az egyéb tudományok, így különösen az orvostudomány, a pszichiátria fejlettségétől is.

A beszámítási képesség különböző meghatározásait az alábbiakban ismertetem:

Löw Tóbiás szerint „a beszámítás egyértelmű a bűnösséggel úgy, hogy midőn az mondatik ki, hogy valamely tett valakinek beszámítható: ezzel van kimondva, hogy azon személy a kérdéses cselekmény elkövetésében bűnös”²⁵.

Irk Albert arra mutatott rá, hogy „a beszámítási képesség az embernek az a tulajdonsága, melynél fogva cselekedeteit erkölcsileg és jogilag értékelni tudja és ennek megfelelően cselekedni képes”²⁶.

A beszámítási képesség Finkey Ferenc szerint „a büntetőjogban a testi, értelmi és erkölcsi fejlettségnek azt a legkisebb mértékét jelenti, amellyel a cselekmény elkövetőjének bírnia

24 Balogh Ágnes: A gyermekkor mint büntethetőséget kizáró ok. In: Homoki-Nagy Mária (főszerk.):

Ünnepi kötet Dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politika, Tom. 81. Szeged: Szegedi Tudományegyetem ÁJK, 53–61. o. http://acta.bibl.u-szeged.hu/53957/1/juridpol_081_053-061.pdf (Letöltés: 2019. május 20.)

25 Löw Tóbiás (1880): A Magyar Büntetőtörvény a bűntettekről és vétségekről (1878: 5 tcz.) és teljes anyaggyűjteménye. Első kötet. Budapest: Pesti Könyvnyomda-részvénytársaság, 501. o.

26 Irk Albert (1928): Irk Albert összegyűjtött tanulmányai a büntetőjog és a nemzetközi jog köréből. Pécs:

Haladás Nyomdarészvénytársaság, 92. o.

kell, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonhassuk. Beszámítási képességgel bír tehát minden tizenkettedik életévet betöltött, értelmileg és erkölcsileg rendesen fejlett ember, aki a cselekvésre való elhatározás és a véghezvitel alkalmával öntudatos és önelhatározásra képes állapotban volt”. Finkey meghatározása alapján a beszámítási képesség elemei:

– a megkülönböztetési (belátási) képesség (libertas judicii), vagyis az alany olymérvű szellemi fejlettsége, hogy cselekvését és ennek következményeit felfogni, belátni és megítélni képes legyen;

– az elhatározási képesség (libertas consilii), ami azt jelenti, hogy a cselekvő képes legyen magát a cselekvésre elhatározni, azaz választani aközött, hogy a cselekményt elkövesse-e vagy se;

– az erkölcsi érzék, amely a cselekvés helyességének vagy helytelenségének megkülönböztetésére való képességet jelenti.²⁷

Angyal Pál a beszámítási képességen a tizenkettedik életévet meghaladott egyén azon képességét érti, melynél fogva öntudattal, akaratszabadsággal és a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel bír. „Miután az öntudatos akaratképesség lényegileg a normális értelmi és erkölcsi fejlettségnek következménye, a beszámítási képesség fogalma végeredményben egybeesik tehát a szellemi és erkölcsi erők normális fejlettségi állapotával.”²⁸

A beszámíthatóság, a beszámítási képesség Losonczy István szerint „az embernek az az állapota, amelyben magatartását teljesen kifejlődött, teljes és ép alkatú elméjének értelmi, értékelő és céltudatos akarati tevékenysége határozza meg”.²⁹

Békés Imre álláspontja a következő: „A beszámítási képesség ugyanis az ember három irányú képességének a komplexuma: 1. képesség a tevés vagy mulasztás lehetséges következményeinek előrelátására (ún. felismerési képesség), 2. a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására s az akarat szerinti magatartás tanúsítására (ún. akarati képesség), továbbá 3. képesség a cselekmény társadalmi jelentőségének – társadalomra veszélyes,

27 Finkey Ferenc (1942): Az 1843-i büntetőjogi javaslatok száz év távlatából. In: Lukinich Imre (szerk.):

Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. 5. kötet, 9. szám. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 166. o.

28 Angyal (1909): i. m. Idézi Balogh Ágnes – Tóth Mihály (2010): Magyar büntetőjog. Általános rész.

Budapest: Osiris, 48. o.

29 Losonczy István (1967): A korlátozott beszámítási képesség néhány kérdése a törvény és a gyakorlat szempontjából. In: Pap Tibor (szerk.): Jubileumi tanulmányok. Pécs: Pécsi Tudományegyetem ÁJK, 235. o.

erkölcstelen – jellegének a felismerésére (ún. értékelési képesség).”³⁰ „A beszámítási képesség felöleli a magatartás lehetséges következményeinek előrelátására vonatkozó felismerési képességet, a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására és az akarat szerinti magatartás kialakítására, tanúsítására vonatkozó akarati képességet, valamint a magatartás társadalomra veszélyes, erkölcstelen voltának felismerését lehetővé tevő értékelő képességet; beszámítási képességgel rendelkezik, aki felismeri, akarni és akaratlagosan cselekedni, valamint értékelni képes.” ³¹

Szabó András meghatározása: „A beszámíthatóság az elkövetőnek az a képessége, amely ahhoz szükséges, hogy cselekményének jelentőségét felismerje és magatartását ennek megfelelően irányítsa. A beszámíthatóság az alapja a beszámításnak és a bűnösségnek. A beszámíthatóság nemcsak a bűnösség alapját képezi, hanem az arra való képességet is, hogy az elkövető részéről bűnösség jöjjön létre, vagyis a tudatosság és az akarat meghatározott viszonya alakuljon ki a cselekmény vonatkozásában a szándékosság vagy a gondatlanság formájában.”³²

Földvári József kiemeli, hogy a beszámítási képességnek két feltétele van: az értelmi képesség és az akarati képesség. A beszámítási képesség „az embernek azon testi-pszichikai állapota, amelynél fogva képes cselekményét megfelelő társadalmi, erkölcsi értékelésben részesíteni és ezen értékelésnek megfelelően cselekedni”^33.

Hasonló álláspontot képvisel Belovics Ervin: „A beszámítási képességnek két összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény következményeinek az előre látása. Az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani.”³⁴

Nagy Ferenc szerint „Beszámítási képességgel az rendelkezik, aki képes a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, és képes az e felismerésnek, illetőleg az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. A beszámítási képességnek

30 Békés Imre (1968): A kóros elmeállapot. In: Halász Sándor (szerk.): A büntető törvénykönyv kommentárja. Első kötet. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 134. o.

31 Békés Imre – Bodgál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő (szerk.) – Szük László (1973): Büntetőjog Általános Rész I. kötet. Budapest: ELTE ÁJK–Tankönyvkiadó, 167. o.

32 Szabó András (1956): A beszámíthatóság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs kérdései.

Jogtudományi Közlöny, 11. évf. 3. sz. 138–150. o. Idézi: Balogh – Tóth (2010): i. m. 48. o.

33 Földvári József (2003): Magyar Büntetőjog – Általános rész. Budapest: Osiris, 115–116. o.

34 Belovics (2012): i. m. 227. o.

tehát két oldala van: a felismerési-értékelési képesség, valamint az akarati képesség. A beszámítási képességhez a két oldalnak egyaránt meg kell lennie.”³⁵

2.2. A belátási képesség

A „belátási képesség” kifejezés a Csemegi-kódexben tűnik föl: „A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának 12-ik évét már tulhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető.” (84. §)

Az 1889-ben megalakult Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület fő célkitűzése volt, hogy átalakítsa a büntetőjog hagyományos rendszerét. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott, hogy a beszámítási képességet ne csak a belátási képességtől tegyék függővé, ami „csak értelmi kellék”, és amely már a hétéves gyermeknél is adott lehet, hanem ezen kívül az akaratelhatározási képességtől és az erkölcsi felelősségérzet fennállásától.³⁶

„A büntetőtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitéséről és módositásáról szóló 1908. évi XXXVI. törvény” (I. Büntetőnovella, a továbbiakban: I. Bn.) 16. §-a szerint a büntethetőségi feltétel: „az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolczadik évét még be nem töltötte (fiatalkoru), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható.”

Az I. Büntetőnovellához kapcsolódó indokolás szerint „helytelen az alapgondolatuk, hogy a fiatalkorú büntetőjogilag felelős, mihelyt elég belátással bir cselekménye bűnösségének felismerésére; mert a bűnösség feltétele s a felelősség alapja az erkölcsi szabadság; e szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. A bűncselekmény akarati elhatározás folyománya. Az akarati elhatározásra a fiatalkorban különös befolyást gyakorol az észbeli tehetség mellett az érzéki ösztön, a külső inger, az egész környezet. E korban tehát nem lehet a büntetőjogi felelősséget kizárólag az ismeretek mennyiségétől, az értelmi erő nagyságától tenni

35 Nagy Ferenc (2004): A magyar büntetőjog általános része. Átdolgozott, bővített kiadás. Budapest:

Korona, 234. o.

36 Márkus Dezső szerk. (1951): Lengyel Aurél. In: Márkus Dezső (szerk): Magyar Jogi Lexikon, V. kötet.

Budapest: Pallas, 10–11. o.

függővé”. A „belátási képesség” fogalma helyett bevezetésre került az „erkölcsi és értelmi fejlettség” vizsgálata, utalva az individualizáció elvének követelményére. Az indokolás szerint „a birói intézkedés pedig csak akkor felel meg ezen elv követelményeinek, ha a fiatalkorú egyéniségét, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokát, életviszonyait és az eset összes többi körülményeit figyelembe véve, ezekhez alkalmazkodik”.³⁷

A későbbi kódexek már nem tartalmazták a belátási képesség fogalmát.

2.3. Beszámítási képesség, gyermekkor, büntethetőség

Az 1950. évi II. törvény a büntető törvénykönyv általános részéről nem tett különbséget a felelősségre vonás akadályai között, azokat a „büntethetőség” címszó alatt, a II.

fejezetében szabályozta. A jogirodalom a gyermekkort beszámítási képességet kizáró oknak tekintette, melyet az alannyá válás feltételeként értékelt.

Az 1961. évi Btk. miniszteri indokolása szerint a gyermekkor beszámítási képességet kizáró ok. A beszámítási képesség „nem más, mint a magatartás irányítására és értékelésére való általános képesség, amely az értelmi és erkölcsi fejlettségben jut kifejezésre.” Az álláspont lényege, hogy a törvényben az alannyá váláshoz megkívánt életkor törvényes vélelem, azt kell tehát vélelmezni, hogy aki még nem töltötte be a 14.

életévét, az nem rendelkezik a büntetőjogban megkívánt beszámítási képességgel.

Békés Imre szerint önmagában valamely életkor betöltése nem eredményez speciális képességeket: „Aligha mondható, hogy a fejlettebb értelmű, tíz évet meghaladott gyermek e képességeknek feltétlenül a hiányában van, míg a tizennegyedik születésnapját ünneplő egyik napról a másikra feltétlenül szert tesz rájuk. A gyermekkor csak a korai gyermekévekben kapcsolódik össze szükségszerűen a beszámítási képesség hiányával, a továbbiakban a felismerési, akarati és értékelő képesség kifejlődése teljesen egyéni, s a gyermek adottságainak és környezetének függvénye.” Álláspontja alapján a gyermekkor nem a beszámítási képességet, hanem csak a „beszámítást” zárja ki (amely tágabb fogalom,

37 1908. évi XXXVI. törvénycikk indokolása a büntetőtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitéséről és módositásáról

mint a beszámítási képesség), melyen a büntetőjogban azt értjük, hogy valakit valaminek a megtételéért vagy elmulasztásáért felelősségre vonunk. „A gyermek azért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel tetteiért, azért nem beszámítható, mert a Btk. 20. §-a kifejezetten így rendelkezik. [...] Ha gyermekkorú személy valósítja meg valamely bűntett törvényi tényállását – az alany hiányára tekintettel – bűncselekmény nem jön létre.”³⁸

Földvári József szerint a gyermekkor tényállásszerűséget kizáró ok, ami az alannyá válás feltételét jelentő beszámítási képesség hiányán keresztül zárja ki a büntethetőséget. A beszámítási képesség összetevői közül az előrelátási, de különösen az értékelő képesség egyik feltétele az agyvelő megfelelő szintű kifejlődése, amely a gyermekkor esetén hiányzik. Álláspontja szerint „beszámítási képesség nélkül nincs alany, alany nélkül nincs törvényi tényállásszerűség, tényállásszerűség nélkül nincs bűncselekmény”. Utal arra, hogy „elméleti szempontból kétségtelenül az lenne a legtisztább szabályozási mód, ha a törvényhozó minden egyes esetben az említett értelmi jellegű képességek meglététől vagy hiányától tenné függővé az elkövető büntethetőségét. Nem az elkövető kora határozná tehát meg az alannyá válás lehetőségét, hanem az, hogy adott személynél a vázolt képességek már kialakultak”.³⁹

A régi Btk. a gyermekkort a büntethetőséget kizáró okok között helyezte el, de a miniszteri indokolás nem utal a beszámítási képességre, kizáró okként az alany hiányát jelöli meg.

A belátási képesség több mint fél évszázad után került vissza büntetőjogunkba a hatályos Btk.-val (2012. évi C. tv.), ugyanakkor a beszámítási képességhez hasonlóan nincs törvényi meghatározása.

38 Békés (1968): i. m. 134. o.

39 Földvári József (2003): Magyar Büntetőjog – Általános rész. Budapest: Osiris, 135–136. o.

In document A BESZÁMÍTÁSI KÉPESSÉG A BÜNTETHETŐSÉGI AKADÁLYOK RENDSZERÉBEN (Pldal 16-23)