A francia szabályozás története

A 2002. szeptember 9-i reform⁹² előtt a francia Code pénal 122-8 cikke csupán azt tartalmazta, hogy a büntetőjogsértésben bűnösnek talált kiskorú egy külön jogszabályban, az 1945. február 2-i rendeletben⁹³ meghatározott védő, segítő, felügyelő intézkedések alanya lehet. Ez a jogszabály tartalmazza a 13 évesnél idősebb kiskorúakra kiszabható büntetéseket is. Az 1945-ös rendelet 1. cikke szabályozza, hogy a kiskorú elkövetők ügye

90 La loi du 9 mai 1972 modifiant la loi du 8 avril 1965 relative à la protection de la jeunesse

91 Tulkens, F. R. (1986): Bilan et orientations de la loi du 8 avril 1965 relative à la protection de la jeunesse.

In: De Troy, C. – Tulkens, F. R. – Van de Kerchove, M. (sld.): Délinquance des jeunes. Politiques et interventions. Bruxelles: Story-Scientia, pp. 5–18.

92 Loi n° 2002-1138 du 9 septembre 2002 d’orientation et de programmation pour la justice

93 L’ordonnance n° 45-174 du 2 février 1945 relative à l’enfance délinquante

csak kiskorúak bírósága előtt tárgyalható, ha a törvénysértés betudható nekik, és a 2. cikk előírja, hogy a bíróság fő szabályként nevelő jellegű intézkedéseket szabhat ki, és csak másodlagosan lehet büntetőítéletet hozni, ha a körülmények és a kiskorú személyisége ezt szükségessé teszi, a 13 évesnél idősebb kiskorúak esetében. Tehát semmilyen büntetőjogi büntetést nem lehet kiszabni 13 évesnél fiatalabb kiskorúval szemben. Ebből arra a következtetésre is juthatunk, hogy a 13 évesnél fiatalabb kiskorúak abszolút, míg a 13 és 18 év közöttiek relatív felelőtlenségi vélelemben részesülnek. Valójában a kiskorúak büntetőjogi felelősség alóli kivonásához az szükséges, hogy a jog feltételezze, a kiskorú nem volt képes szabad akarattal és tudatosan cselekedni a magatartás kifejtésének a pillanatában. Ugyanakkor a szabályozás nem erről szól, ugyanis a kiskorú elkövetőkkel szembeni bűncselekmény-beszámítás elvét korhatár meghatározása nélkül tartalmazza a francia jog. Ugyan a 13 év alatti kiskorúakra nem lehet büntetőjogi büntetést kiszabni, de a jogsértő cselekmény elkövetését beszámítják, azaz mégis felelőssé teszik érte, hiszen ennek következménye a nevelő intézkedés elrendelésének lehetősége. A Semmítőszék büntetőjogi kamarája 1956. december 13-án a Laboube-döntésében⁹⁴ foglalkozott a kiskorúak büntetőjogi felelősségének a kezdetével: a jog általános elveinek megfelelően egy kiskorúnak egy cselekményben való részvétele miatti felróhatóságot akkor kell megállapítani, ha a kiskorú megértette és akarta ezt a cselekedetet. Minden törvénysértés, még a nem szándékosak is valójában azt feltételezik, hogy az elkövető értelemmel és akarattal cselekedett.

Következésképpen minden törvénysértés beszámítható minden kiskorúnak, ha a bíróság úgy dönt, hogy az elkövetett cselekmény szabad akaratnak és tudatosságnak az eredménye, és nincs szükség egy előzetes, életkor alapú megkülönböztetésre. Még ha a jog nem is rögzít egy olyan életkort, amely alatt nem lehet büntetőjogilag felelőssé tenni (büntetőjogi kiskorúság), egy nagyon fiatal gyermeknek nem lehet betudni, beszámítani a bűncselekményt egy minimális értelmi szint hiányában.

Az 1912. július 22-i törvény hivatalosan felhagyott a beszámítási képesség régi kérdésével.⁹⁵ A jogalkotó leszámolt azzal a téves, de igen elterjedt nézettel, amely szerint egy 13 évesnél fiatalabb kiskorú a büntetőjogi felelőtlenség vélelmét élvezi. A Code Pénal

94 Cour de cassation, chambre criminelle, Audience publique du jeudi 13 décembre 1956 (N° de pourvoi:

55-05772)

95 La loi du 22 juillet 1912 sur les tribunaux pour enfants et adolescents et sur la liberté surveillée. Art. 1er.:

„Le mineur de l’un ou de l’autre sexe de moins de treize ans, auquel est imputée une infraction à la loi pénale, qualifiée crime ou délit, n’est pasc déféré à la juridiction répressive.”

új, 122-8-as cikke tisztázza a kiskorúak büntetőjogi felelősségének fogalmát a már említett Laboube-döntés alapján, amely szerint a belátási képességgel (discernement) rendelkező kiskorúak büntetőjogilag felelősek. Ennek a cikknek az első bekezdése szabályozza, hogy a belátási képességgel (discernement) rendelkező kiskorúak büntetőjogilag felelősek a bűntettekért, vétségekért, amelyekben bűnösségüket megállapították, egy külön jogszabály által meghatározott feltételek alapján, amely tartalmazza a védelmi, segítő, felügyeleti és nevelő-intézkedéseket, amelyek alanyai lehetnek.

Az új szabályozás véget vetett a korábbi jogszabályi megfogalmazásokból eredő értelmezési bizonytalanságnak, miszerint a tizenhárom éves kiskorúak – mivel őket nem lehetett büntetőjogi büntetéssel sújtani – büntetőjogi felelősségre nem vonhatók. Mi több, a Code Pénal 122-8-as cikke megerősítette a nevelő jellegű intézkedések elsődlegességének elvét, valamint a kiskorúak számára egy külön büntetőeljárásról rendelkezett, és kifejezetten szólt a kiskorúságból eredő csökkent büntetőjogi felelősség elvéről.

Két feltétel teljesülése esetén lehet tehát Franciaországban kiskorúra büntetőjogi büntetést kiszabni: a kiskorúnak be kell töltenie a 13. életévét a bűncselekmény elkövetése napján, valamint szükséges, hogy az elkövetés körülményei, valamint a kiskorú személyisége indokolja a büntetés kiszabását.

A francia Semmítőszék (Cour de cassation) első kamarájának egy családjogi, 2015.

március 18-i döntése⁹⁶ alapján nem elégséges egy gyermek belátási képességét kizárólag a kora alapján megítélni. A konkrét esetben egy kilencéves gyermek tartózkodási helyét határozta meg a bíróság az anyánál, míg az apának láthatási és elszállásolási jogot ítélt meg. A gyermek a jogorvoslati eljárás során kérte a meghallgatását, amelyet a bíróság arra hivatkozva utasított el, hogy a gyermek túl fiatal, nem rendelkezik elégséges belátási képességgel, és ez a meghallgatás ellentétes lenne a gyermek érdekeivel. A Semmítőszék nem értett egyet ezzel a döntéssel, és a fellebbviteli bíróságnak felrótta, hogy nem indokolta, mi vezette arra a következtetésre, hogy a gyermek nem rendelkezik megfelelő belátási képességgel. A Semmítőszék szerint a bíróság az indokolásában nem szorítkozhat kizárólag a gyermek életkorára a meghallgatás elutasításakor. Az életkor és a belátási képesség közötti korreláció esetenként változik és törékeny. Egy gyermek belátási

96 Cour de cassation chambre civile 1 Audience publique du mercredi 18 mars 2015 (N° de pourvoi: 14-11392)

képességének megítélésében lévő szubjektív elemek túlsúlya miatt ezért nem lehetséges a belátási képesség fogalmát egyedül a gyermek életkorára alapítani. A Semmítőszék nem magát a meghallgatás elutasítását találta sérelmesnek, hanem azt a bírósági eljárást, hogy nem indokolta kellő részletességgel a döntését.