Javaslat a vadgazdálkodás tervezésének módosítására

A táji vadgazdálkodás modelljének bevezetésére tett javaslatom szerint a jövő-ben tervezés alapja a vadgazdálkodási tájanként történő tervezés lenne. A populáció elsődleges paraméterei, valamint a főbb értékmérő tulajdonságok ily módon történő megtervezése és annak ellenőrzése egyszerűbbé válna.

Mindazonáltal vadgazdálkodási terveink használhatóságának legfontosabb és egyben legkritikusabb kérdése a tervezés kiindulási alapjául szolgáló elsődleges adatszerzés módja és az adatok megbízhatósága..

A becslések megbízhatatlanságát kimutattam az értekezésemben. A problémák kiküszöbölésére a tervezést új alapokra kell helyeznünk. A nagyvad gazdálkodás mennyiségi tervezésénél a jövőben nagyobb hangsúllyal kell figyelembe venni az er-dőfelújítások, különösen a természetes felújítások állapotának, kivitelezhetőségét, va-lamint a természetes ökoszisztémák vava-lamint a természetvédelem alatt álló különleges növénytársulások fennmaradásának biztosítását.

118 A vadgazdálkodás tervezések szempontjából továbbra is szükség lesz azonban a nagyvad állománylétszámát rövid távon meghatározó elsődleges tényezőkről kapott in-formációkra, és monitoring jellegű nyomonkövetésére, melyek segítségével éves hasz-nosítási irányszámokat adhatunk meg. Az állománynagyság tervezéséhez feltétlenűl szükséges ismerni az aktuális születési és elhullási adatokat, az állomány egészségi ál-lapotát és kondícióját, ugyanis ezek jelentős évenkénti eltérései, melyekben a környe-zeti hatások szerepe a meghatározó, nagymértékben befolyásolhatják egy állomány hasznosíthatóságának mértékét. Az állomány változásának tendenciáit a hosszú távon ható, ún. közvetett mutatókból ismerhetjük, s ezek figyelembevételével megfelelő sza-bályozási stratégiákat, állományhasznosítási modelleket alakíthatunk ki, addig a meny-nyiségi állományszabályozás évenkénti tervezésénél figyelembe kell vennünk a szüle-tési arányszámot, a szaporulat felnevelésének, az áttelelésnek a sikerességét és az eset-leges masszív adult elhullásokat. Ezek mellet az egyes fajoknál eltérő módon, de min-denképpen figyelembe veendőnek tartom az orvvadászat okozta veszteségek bekalku-lálását.

A nem megbízható pontosságú, ellenőrizhetetlen állománybecslés helyett, vagy annak kiegészítésére szükség van egy rendszeresen ismétlődő, az állomány legfonto-sabb tulajdonságait aktuálisan felmérő információs rendszer kialakítására.

Az állomány kondíciójának monitorozására kidolgozott, nem túlságosan bonyolult módszerek állnak rendelkezésünkre. A vesezsír index és a kondíció közötti szoros kor-reláció miatt célszerű az azonos korcsoportba sorolható egyedek testtömegét a kondí-ciómérés alapjául venni. (SÁNDOR, 2005) A születési arányszám korosztályonként (korcsoportonként) történő becslése fontos tájékoztatást nyújthat az élőhely, a táplá-lékkínálat minőségéről. A táplátáplá-lékkínálatban vagy az élőhely minőségében történő vál-tozást mindenek előtt a fiatal, majd az öreg példányok jelzik a születési arányszám visszaesésével.

A felnevelt szaporulat alakulása a szarvasféléknél jól nyomon követhető az év folyamán az első elléseket megelőző néhány hétig. Ennek legkedvezőbb időpontja áp-rilis eleje, közepe, szélcsendes, napsütötte időszak, mikor a kérődzők korán kiváltva keresik fel a sarjadzó füvű réteket, a jól kezelt vadföldeket, a bokrosodásnak induló gabonatáblákat, lucerna vagy legelő területeket. Ekkor nemcsak a felnevelt előző évi szaporulat mértékéről, hanem az ivararányról, és a felnőtt trófeás egyedek koreloszlá-sáról is képet kapunk. Az állomány létszámának alakulását nagymértékben meghatá-rozzák közvetlenül a születések utáni ún. neonatális elhullások. Ezek mértéke nagy va-lószínűséggel nagyrészt időjárási tényezők függvénye.

Az ivararány és a felnevelés korai veszteségeinek felmérésére jó alkalmat biztosít a gím- és dámszarvas esetében a párzási időszak, amikor az ún. bőgési állományfelmé-rés. Az erre az időszakra jellemző intenzív állománymegfigyelés adatainak rögzítésé-vel megfelelő információkat kapunk az űzekedésben résztvevő hím- és nőivarú egye-dek számáról, az üzekedésig felnevelt szaporulat arányáról. Az éveken át folytatott ilyen típusú adatok nemcsak a rövid távú, hanem a hosszú távú döntések kialakításánál is segítséget jelenthetnek.

7 Összefoglalás

Az értekezés keretén belül vizsgáltam a szarvasfélék elterjedésének, populáció dina-mikájának változásait térben és időben kiterjesztve a vizsgálatokat. A kutatások során megpróbáltam magyarázatot kapni az állományok növekedésének okaira, és a folya-matot befolyásoló tényezőkre. Vizsgáltam a létszámnövekedés különböző aspektusait országos és Somogy megyei viszonylatban, mely során az állományhasznosítás alaku-lása, az állományok minősége, a vadgazdálkodás ökonómiai összefüggései is elemzés-re kerültek.

A szarvasfélék elterjedési területe és létszáma a társadalmi igények és az élőhely vál-tozás függvényében igen változatosan alakult az elmúlt évszázadok során. Azt a tényt nem lehet elvitatni, hogy a gím- és a dámszarvas, valamint az őz állományában az el-múlt 40 év során igen jelentős változások következtek be, mindhárom faj becsült lét-száma és hasznosítása is nagymértékben megemelkedett. Az összefoglalóban megpró-bálom a bevezetőben feltett kérdésekre adandó válasz formájában az értekezés leglé-nyegesebb elemeit kiemelni.

A gímszarvas állományok egyedszámának-hasznosításának, valamint minőségé-nek vizsgálata során a külföldi tapasztalatokat hasonlítottam össze a hazaival. Megál-lapítottam, hogy a tőlünk Nyugatra elhelyezkedő országok – Ausztria, Franciaország, Németország – hasonló állományalakulások figyelhetők meg, mint Magyarországon, az esetek egy részében azonban lényegesen kisebb állománysűrűségek mellett. A leg-több országban a miénkhez hasonló, hullámzó, néha kampányszerű hasznosítás figyel-hető meg, de az állományok lassú növekedése is látható. Eredményeim azt mutatják, hogy Magyarországon a gímszarvas elterjedési területe az elmúlt 50 év során jellem-zően megnőtt. Kutatásaim szerint az elterjedési terület növekedését egyértelműen az élőhelyben bekövetkezett változások indukálták. A gímszarvas számára meghatározó élőhelyi feltétel az erdő, újabb kutatások szerint az erdei-mezei élőhely együttes meg-felelő arányban való rendelkezésre állása. A gazdasági-társadalmi változások az élő-hely átalakítását eredményezik. Ennek során a 60’-as évektől kezdődően folyamatosan nő az erdőterület aránya az országban, emellett kialakult a nagyüzemi növénytermesz-tés velejárójaként a nagytáblás szántóművelési mód, lényegesen visszaesett a legeltető állattartás okozta állandó zavarás a területen, melynek együttes hatására az ország terü-letének jelentős részén kialakultak a nagyvad megtelepedésének feltételei. Kutatások alapján kijelenthető, hogy a 13-15%-os élőhelyi küszöbértéket meghaladó erdősültségi arány elérése esetén a nagyvadfajok spontán betelepülése megtörténik. Az élőhely bő-vülést azonban nem csak az erdő, hanem annak peremén található mezőgazdasági terü-letekkel együtt kialakult erdei-mezei élőhely együttes növekedése jelentette. Jó példa erre a folyamatra a gímszarvas alföldi elterjedése, hiszen elmondható, hogy a korábban a szarvast csak hírből ismerő megyék mindegyike becsült 2005-ben gímszarvast, s a létszámok egyértelmű felfutása jelzi, hogy ezeken a területeken is megtalálja életfel-tételeit ez a vadfaj. Kutatásaim szerint a hagyományosan gímszarvasos megyék

120 ben is voltak olyan területek, amelyeket a gímszarvas nem használt. Az eredeti élőhe-lyén feldúsult létszámú gímállomány lassan ezeket az élettereket is betöltötte, így a Dunántúl egyes megyéiben a szarvas előfordulása kontinuus, alig szakítja meg az élő-helyet a faj által nem használt terület. Egy új vadfaj megjelenésekor tapasztalható em-beri hozzáállás, a vaddal kapcsolatos viselkedés, a vad megtartásának és a jövőbeni vadászati lehetőség fejlesztésének igenis tetten érhető szándéka nagymértékben befo-lyásolja egy vadfaj betelepülési esélyeit. Mindez a szinte teljes nyugalom biztosításá-ban ölt testet egy-egy új vadfaj feltűnése esetén, így a zavarással, mint korlátozó öko-lógiai faktorral jóformán nem kell számolni. A vadászok sok esetben az újonnan meg-települő faj eltitkolásával próbálják meg elősegíteni a faj meghonosodását, kiegészítve a nyugalmat egy kiemelt takarmányozással, vadföldműveléssel.

Az irodalmi adatok feldolgozása során kiderült, hogy a megtelepüléshez számos külső és belső tényező megléte szükséges. A belső tényezők közé sorolom a vándorlásra, a szétterjedésre való hajlamot, amely a gímszarvas és a vaddisznó esetében kiváló, az őz esetében közepes, míg a dámszarvas esetében kifejezetten alacsony szintű. A külső té-nyezők között tartom számon a legközelebbi populációtól mért fizikai távolságot, a vadállomány eredeti otthonterületén bekövetkezett létszámfelfutást, vagy negatív irá-nyú élőhelyi változást (pl. zavarás növekedése, szegregáció, más konkurens vadfaj megjelenése vagy létszámfelfutása), valamint az új otthonterületen kialakuló, pozitív élőhelyi változásokat, valamint az új fajjal kapcsolatos emberi viselkedést..

Kutatásaim szerint a fajok magyarországi szétterjedésének nem voltak fizikai akadá-lyai (barrierek), hiszen középhegységeink, valamint az álló és folyóvizeink nem jelen-tenek akadályt a nagyvadfajok vándorlása számára. A Duna és a Dráva folyók vizén rendszeresen úsznak át az őzek, szarvasok és vaddisznók, s a Balaton esetében is ta-pasztaltak mát több esetben „átúszást”, s meglehetősen gyakori a befagyott tavon az északi és a déli part közötti átváltás. Az ország domborzati viszonyai és a települések elhelyezkedése sem jelentenek akadályt a vándorló nagyvad számára.

A gímszarvas becsült létszáma és állományhasznosítása, kutatásaim szerint a 60’-as évektől folyamatosan emelkedett országosan, a 10 000 darabos teríték 1971-ben reali-zálódott, a 30 000 db 1986-ban, a 40 000 db-os hasznosítást 2001-ben jelentették.

Vizsgálataim szerint a hasznosítás aránya becsült létszámokhoz képest éveken át meg-haladta az 50%-ot, ami a becslés valóságtartalmát megkérdőjelezte. Eltérő módon ugyan, de minden megyében jelentősen megnőtt a szarvas létszáma, de különösen Ba-ranya, Somogy, Zala és Vas megyékben volt meghatározó ez a folyamat. Mindezek alapján kijelenthető, hogy egyrészt nincsenek megbízható becslési módszereink, más-részt az ország különböző térségeiben eltérő állományalakulási állapotok létezhetnek, hiszen míg a délnyugat-dunántúli megyék jellemzően alulbecsülik a szarvasállományukat, hogy megfeleljenek a hatóság ezirányú elvárásainak, s ne kelljen túl sokat hasznosítani az állományból, addig az alföldi és más megyék, ahol most van betelepülőben, vagy felfutó szakaszában a gímszarvasállomány, nem igazítják haszno-sításukat a becsült állományhoz.

Somogy megye példáján keresztül igen jól lehet szemléltetni a folyamatokat és a prob-lémákat. Vizsgálataim szerint a megye becsült szarvaslétszáma úgy érte el a 12.000 db-ot (2002), hogy a hasznosítás aránya bizonyos időszakokban meghaladta 60-70%-ot. Kutatásaim szerint az egyet ellő fajok esetében ilyen magas hasznosítási arány el-képzelhetetlen, úgyhogy a létszám folyamatos alulbecslése történik Somogyban. A te-rítékadatokat konstansnak tekintve elkészítettem egy szimulációs modellt, amelynek segítségével megpróbáltam rekonstruálni Somogy megye múltbeli állományalakulását.

A modell segítségével sikerült bizonyítanom, hogy a valószínűsíthető szarvaslétszám a megyében két alkalommal is (1988-89, majd 2002) megközelíthette a 27.000 db-ot, s a valószínűsíthető létszám hosszabb időn keresztül több, mint háromszorosa lehetett a becsült létszámnak. A modell számított létszáma és a valós terítékadatok között szo-ros, pozitív kapcsolatot találtam (Korreláció= 0,83811, R²= 0,70242). Az F-próba szignifikancia szintje P< 0,001.

A fentieket figyelembe véve kijelenthető, hogy a megemelt állományhasznosítás hatá-sára 2004-ben a számított létszám cca. 200%-a lehetett a jelentettnek. Kutatásaim eredményeként bebizonyosodott, hogy a megye gímállománya nagyságrendekkel meghaladja a körzetre előírt maximálisan tartható 6.340 db-os szintet, hiszen a leg-utóbbi évek terítéke is meghaladja ezt az értéket..

Megállapítottam, hogy Somogy megyében meglehetősen hullámzó, mondhatni kam-pányszerű állományhasznosítás volt. A két hasznosításcsúcs (1991/6.944 db, 2002/7.563 db) közül az első időszak alatt hirtelen megemelkedett a borjú aránya a te-rítéken belül, aminek később sok negatív hatása érződött, hiszen sok bikaborjú is terí-tékre került, ezért 10-12 év múlva az öreg bika korosztályok hiányosak voltak. A te-hénállomány hasznosítása elmaradt az előírttól, viszont az állandósuló szezonon kívüli vadászat miatt nagyon kevés borjú korosbodott ünővé, a tehénállomány elöregedett, s az üzekedésben a jellemzően középkorú és idős tehenek ivarzása egyidejűleg zajlott le, hiányzott a nehezebben termékenyülő ünők, fiatal tehenek eltérő időpontban törtnő fo-lyatása, netán visszaivarzása. Mindezek hatásra a legtöbb területen lerövidült a bőgési időszak. Ezt követően rendkívül lecsökkent a hasznosítás (1996/2.556 db), aminek kö-vetkeztében a korábbi állománycsökkentési kampányban megőrzött tehénállomány rö-vid időn belül regenerálta a létszámot, és az ezredfordulóra a problémák újratermelőd-tek. Az ezt követő időben a megye szakemberei egy szakmailag átgondolt, hatásában modellezett állomány átalakításba kezdtek, melynek célja az, hogy egy jó ivararányú, korösszetételű és minőségű, lényegesen kisebb szarvasállomány maradjon Somogy megyében. A következetesen végigvitt koncepció alapja a teríték belső arányainak megváltoztatása, s a hasznosítás indokolt eltolása a szaporítóképes nőivarú egyedek fe-lé, mely arány az összterítéken belül el kell érje a 45-50%-ot. A beavatkozás hatása négy év után egyértelműen megmutatkozik a megyében.

A magyarországi gímállomány minősége a nagy állománysűrűség ellenére, vagy ta-lán éppen annak hatására rendkívül jó, világrekord bikák egész sora került elejtésre

122 Magyarországon. Ezen kívül Magyarország az egyetlen, amelyik időről időre átírja a világranglistát, s újabb trófeákat ad az ötvenes listába. A világranglistán 16 db ma-gyarországi trófea található. Megállapítottam, hogy az érmesarány tartósan 30% felett van, viszont az utóbbi évek adatainak elemzése azt mutatja, hogy a hasznosításbeli hullámzások hátrányos hatással vannak a bikák korosztályviszonyaira, s az ökonómiai problémák hatására egyre fiatalodik az állomány. Somogy megye e tekintetben is jó példát jelent, hiszen az ország egyik legkiválóbb állománya él ezen a területen. A ha-zai ranglistán (3.sz.melléklet) 8 db Somogyból származó trófea található. Az érmes arány jellemző módon 40% felett van, de az aranyérmes trófeák száma, az öreg bikák számának csökkenésével együtt jelentősen fogyott az elmúlt másfél évtizedben. So-mogy megyében kiváló minőségű, ezzel szemben folyamatosan romló korösszetételű, elfiatalodó, és a fenntartható 6.340 db-ot többszörösen meghaladó gímszarvas állo-mány él.

A dámszarvas állományok egyedszámának-hasznosításának, valamint minőségé-nek vizsgálata során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a „Weltbürger”-minőségé-nek, világ-polgárnak tartott vadfajt a világ szinte minden földrészére sikeresen telepítették. Euró-pában Nagy Britannián kívül számottevő szabad területi állománya Dániában, Olasz-országban, Csehországban és Szlovákiában található. A német dámállomány jelentős része vadaskertekben él, s az állományhasznosítást bemutató grafikon nagy hasonlósá-got mutat a magyarországival. Kutatásaim szerint Magyarországon a dámszarvas Jász-Nagykun-Szolnok megye kivételével minden megyében megtalálható, s elterjedésében egyértelműen a telepítések hatása a meghatározó. Bebizonyítottam, hogy az állami szerepvállalással és támogatással 1972-1987 között, 81 különböző területen 3.100 db dámszarvassal történt telepítés hatására az ország igen jelentős részén honosodott meg a dám. Miután azonban a dámszarvas belső tulajdonságai közül hiányzik a vándorlás-ra, a terjeszkedésre való hajlam, a sikeres telepítésekkel létrehozott állományok elszi-getelten élnek tovább, bár az állománysűrűség a kis területhasználat ellenére rendkívül megnőtt. Igaz ez a magállapítás a vadaskertben tartott, de a szabad területen élő állo-mányokra egyaránt. Egyértelművé vált, hogy a dám az összes vadfajunk közül legjob-ban tűri a nagy sűrűséget, s mivel az élőhellyel szemben támasztott igénye alatta ma-rad a gímszarvasénak, az interspecifikus kompetíció hatására több, a gím számára pe-rem élőhelyről kiszorította a gímszarvast.

A dámszarvas becsült létszáma és állományhasznosítása országosan a 70’-es évek-ben megkezdett telepítések következményeként, némi hullámzással ugyan, de folya-matosan nőtt. Az egyes évszámok mellett feltüntetett hasznosítási adatok jól jelzik en-nek a folyamatnak a gyorsuló ütemét: 1960/100 db, 1970/659 db, 1980/1.585 db, 1993/7.456 db, 2004/9.113 db. A rendszerváltás után megváltozott a vadfaj temészetvédelmi megítélése, tájidegen fajként a teljes visszaszorításának igénye

fo-galmazódott meg a dámmal kapcsolatban. Vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy a hasznosítási arányok a becsült létszám 30%-a körül alakultak hosszú időszakon ke-resztül, majd 2002-től kezdődően ez az érték 40% fölé emelkedett, ennek hatására azonban a becsült létszámok nem, vagy csak igen kis mértékben kezdtek csökkenni.

Mindez azt jelzi, hogy e vadfaj esetében is egy jelentős alulbecsléssel állunk szemben.

A megyék állományalakulását vizsgálva megállapítottam, hogy Békés-, Somogy- és Tolna megyék becsült és hasznosított állományai a meghatározók az országon belül.

Somogy megye az országos becsült létszámnak 24,9%-át jelenti, ezzel szemben a hasznosításbeli aránya 42%, ami a fentieket alapul véve, igen nagyfokú alulbecslést feltételez. Somogy megyében már a XIX. századból vannak dámszarvasra vonatkozó adatok, de akkor még jellemző módon vadaskertekben élt az állomány. Vizsgálataim alapján egyértelművé vált, hogy az újabbkori telepítések és a kíméletes vadászat hatá-sára a dám elterjedt a megyében, s 2004-ben a megye 71 vadászterületből 33-on ejtet-tek el dámot, de az igazán nagy állománysűrűség Belső-Somogyban, Lábod centrum-mal alakult ki. Kimutatásaim szerint az ehhez a térséghez tartozó négy szomszédos te-rületen hasznosították 2004-ben a megye terítékének 77%-át. A létszám az elmúlt évti-zedekben a kiváló minőségű gímállomány árnyékában, mintegy látens módon fejlő-dött. Ennek alátámasztására néhány évszámhoz rendelt terítékadat: 1970/15 db, 1980/

66 db, 1990/ 796 db, 2004/3.826 db. A becsült létszámokhoz viszonyított hasznosítási arányok is folyamatosan meghaladják az 50%-ot, 2002-től kezdődően a 70%-ot, s a hivatalosan becsült állomány tovább növekszik. A hasznosítás belső arányaira tovább-ra sem figyelnek a megyében, ellentétben a gímszarvassal, ezért túl magas a borjú ará-nya a terítékben, ez azon túl, hogy folyamatosan rontja az ivararányt, a tehenek kímé-lete miatt nem is kellően hatékony az állomány csökkentése szempontjából. A becslési anomáliák tisztázására ennél a vadfajnál is elkészítettem egy szimulációs modellt, melynek segítségével igyekeztem visszamenőlegesen megállapítani a dám valószínű-síthető populáció dinamikáját Somogy megyében. A valószínűvalószínű-síthető létszám és a be-csült létszámadatok közötti eltérés 1990-ben lehetett a legnagyobb (306%), majd in-nentől kezdve csökkenhet ennek mértéke. A megemelt állományhasznosítás hatására 2004-ben valószínűsíthetően a számított létszám 169%-a volt a jelentettnek. A megye dámállománya nagyságrendekkel meghaladja a körzetre előírt maximálisan tartható 1.850 db-os szintet, hiszen a legutóbbi évek terítéke is duplája ennek az értéknek. A te-ríték belső arányaira való nagyobb odafigyeléssel, szakmailag átgondolt létszámcsök-kentést lehet elérni a somogyi dámállományban is.

A dámállományok minőségének alakulása azt mutatja, hogy Magyarország megha-tározó minőséget képvisel ebben a vadfajban. A világrekordok egész sorát ejtették el hazánkban, a legutóbbi kettőt a Hajdú-Bihar megyei Guthon. A világranglista első öt-ven trófeájából 30 db származik Magyarországról. Az országos érmes arány tartósan 30% felett van évente, bár a hasznosítás növekedése negatívan befolyásolja az érmes arány alakulását (Korreláció= -0,51633, R²= 0,26659). Amennyiben nem az érmes

124 arányokat, hanem a különböző érmes kategóriák mennyiségének alakulását vizsgál-tam, akkor azt tapasztalvizsgál-tam, hogy valamennyi kategória folyamatosan követi a hullám-zó módon emelkedő hasznosítás tendenciáit. Az aranyérmes (Korreláció= 0,92280;

R²= 0,85157), az ezüstérmes(Korreláció= 0,95975; R²= 0,92112), és a bronzér-mes.(Korreláció= 0,95171; R²= 0,90575) trófeák száma igen szoros korrelációt mutat az elejtett bikák számával.

Somogy megye, noha a teríték szempontjából meghatározó térsége az országnak, kuta-tásaim szerint minőség tekintetében nem tartozik a legjobbak közé. A hazai ranglistán mindössze 3 db dámtrófea szerepel ebből a megyéből. A megye évenkénti érmes ará-nya, nyilvánvalóan a megemelt fiatalkori bikahasznosítás hatásának köszönhetően, fo-lyamatosan csökken, s 2004-ben már csak 19,2% volt, ami jóval elmarad az országos átlagtól. Vizsgálataim alapján kijelenthető, hogy Somogy megyében átlagos minőségű,

Somogy megye, noha a teríték szempontjából meghatározó térsége az országnak, kuta-tásaim szerint minőség tekintetében nem tartozik a legjobbak közé. A hazai ranglistán mindössze 3 db dámtrófea szerepel ebből a megyéből. A megye évenkénti érmes ará-nya, nyilvánvalóan a megemelt fiatalkori bikahasznosítás hatásának köszönhetően, fo-lyamatosan csökken, s 2004-ben már csak 19,2% volt, ami jóval elmarad az országos átlagtól. Vizsgálataim alapján kijelenthető, hogy Somogy megyében átlagos minőségű,