Irodalmi áttekintés

A kokcidiózis szót a kokcidiumok által okozott betegség vagy szubklinikai állapot megjelölésére használjuk. Pontos megnevezés esetében a megjelenési helyet használjuk (pl.:

vékonybél-kokcidiózis) vagy a kórokozó nevét (pl.: necatrix-kokcidiózis) [20].

A ház körül élő állatok kokcidiózisai közül a baromfi-kokcidiózis az, ami világszerte problémát okoz a termelésben. A betegség gyakori végkimenetele az elhullás, mely a fertőzés súlyosságától függ. Az elhullás mellett jelentős kárt okoz maga a betegség is. Ennek következményei lehetnek a fejlődés visszamaradása, bágyadtság, gubbasztás, szárnylógatás, étvágytalanság következtében a takarmányértékesítés romlása, a megnövekedett vízfogyasztás, és tojók esetében rosszabb tojástermelés. Súlyosabb esetben, illetve a betegség előrehaladtával az almon találhatunk véres, nyálkás bélsarat [20].

A kokcidiumok szaporodásának kiindulási pontjának az oocisztát tekintjük. A bélsárral a külvilágra kerülő oociszta többféle úton fertőz. Az alomcsipegetés tekinthető elsődlegesnek, de kerülhet oociszta a szervezetbe fertőzött ivóvíz vagy takarmány útján is. A fertőzést követő első napon a bélben minden oocisztából az emésztőnedvek hatására 4x2 sporozoita szabadul ki. A második napon a bélhámsejtekben, általában a gazdasejt magja és a bél lumene között a schizontákká érnek, ami számos merozoitát tartalmaz. Ezek a merozoiták a harmadik napon kirajzanak a bél üregébe és újabb bélhámsejteket fertőznek. A negyedik napon a merozoiták ismét schizontákká érnek, és az ivartalan szaporodási ciklus újrakezdődik. Az ötödik napon a merozoiták a nyálkahártya felületén lévő bélhámsejtekbe vándorolnak ahol a fejlődésük során a sejtet elpusztítva mikro- és makrogamétákká érnek. Az ostorral ellátott mikrogaméták egyesülnek az egy maggal és sok tápanyaggal rendelkező makrogamétákkal. Ez az ivaros szaporodás, aminek eredményeképp a hatodik napon akár egy oocisztából származó 100 ezer új oociszta kerül a bél üregébe. A külvilágra kerülve 12-48 óra alatt sporulálódik, ezáltal fertőzőképessé válva más madarakat fertőz meg. Az oociszták rendkívül ellenállóak: bélsárral légszáraz környezetben 4 hétig, telepi körülmények között pedig akár 9 hónapig fertőzőképesek maradnak. Laboratóriumi vizsgálatok alapján 40-50 °C fokot már nem élik túl, de a -10-20 °C fokon hónapokig életképesek [20].

A betegséget okozó fajok közül az Eimeria tenella a vakbélben okoz vérömléses, gyakran alvadt véres gyulladást, illetve megvastagodást a bélfalon. Az oociszta ovális 1,16-os

133

alakindexszel rendelkezik, méretét tekintve 19,5-26,0 µm hosszúságú, 16,5-22,8 µm szélességű. Sporulálódási ideje 48 óra, a prepatens ideje 6 nap. Az általa okozott fertőzés mortalitása és morbiditása magas. Az immunitás igen gyorsan alakul ki és tartós. Az Eimeria necatrix a vékonybélben gázos vérzéses bélgyulladást okoz, nyálkás véres béltartalommal. Az oociszta hosszúkásnak mondható 13,2-22,7 µm hosszúságú, 11,3-18,3 µm szélességű ovoid formájú 1,19 alakindexű. A E. tenellához hasonló sporulációs és prepatens idővel rendelkezik.

Az általa okozott mortalitás és a morbiditás magas. Az ellene kifejlődő immunitás kialakulása elhúzódó, de tartósnak mondható. Az Eimeria maxima a vékonybélben károsít elsősorban, de elfordulhat a patkóbélben is. Jelenlétére a megvastagodott bélfal, petechiák utalnak rózsaszínű, nyálkás bélsárral. Az oociszták nagyobbak a többi faj oocisztájához képest: 1,47 az alakindexe, a formája ovális, 21,5-42,5 µm hosszúságú és 16,5-29,8 µm szélességű.

Sporulálódási ideje 48 óra, prepatens ideje 5 nap. Az általa okozott mortalitás közepes, a morbiditás magas. Az ellene kifejlődő immunitás gyorsan kialakul, de csak rövid ideig tart.

Az Eimeria mivati és az Eimeria hagani a patkóbélben és a vékonybél első szakaszában fertőz elsősorban, de az egész vékonybélben megtalálható. A bélen kerek fehér léziók, petechiák, felrakódások figyelhetőek meg, a bélsár krémszerű és nyálkás. Ovális oocisztája 1,16 alakindexszel rendelkezik, és általában 11,1-19,9 µm hosszúságú, és 10,5-16,2 µm szélességű.

Rendkívül rövid 12 órás sporulálódási idővel rendelkezik, és 4 nap a prepatens ideje.

Mortalitása gyenge, morbiditása közepes. Az immunitás kialakulása elhúzódó, és rövid ideig tart. Az Eimeria acervulina elsősorban a patkóbélben, másodsorban a vékonybél első 2/3 részében telepszik meg. A makroszkópos elváltozásokként megjelenik a bélen létrafok rajzolat és petechiák, a krémszerű nyálkás béltartalom. Oocisztája ovális 17,7-20,2 µm hosszúságú és 13,7-16,3 µm szélességű, alakindexe 1,25. 21 óra alatt sporulálódik és 4 nap a prepatens ideje. Mortalitása gyenge, morbiditása magas. Az immunitás kialakulása gyors, és tartós. Az Eimeria mitis a patkóbélben és a vékonybél első felében fertőz elsősorban.

Makroszkópos elváltozások nem figyelhetők meg, a bélsár nyálkás. Gömbölyded oocisztája kisebbnek mondható a többiéhez képest, alakindexe 1,01, hosszúsága 14,3-19,6 µm, szélessége 13,0-17,0 µm. Sporulálódási ideje 48 óra, a prepatens idő 4 nap. Fiatal állatok körében a mortalitása gyenge, és a morbiditása is. Az immunitás lassan alakul ki, de tartósan megmarad. Az Eimeria praecox az elsősorban a patkóbélben, és szórványosan a vékonybél első szakaszában károsít. Elváltozásként nem jelenik meg más egyéb, csak a nyálkás bélsár.

Oocisztája ovális és 1,24 alakindexszel rendelkezik. Hosszúsága 19,8-24,7 µm, szélessége 15,7-19,8 µm. 48 óra a sporulálódási ideje és 4 nap a prepatens ideje. Morbiditása gyenge. Az immunitás kialakulása gyors és tartós. Az Eimeria brunetti elsősorban a végbélben károsít, de előfordul a vékonybél hátulsó 2/3-ban. Makroszkópos elváltozásként megfigyelhető koagulációs nekrózis, bélhurut, nyálkás, véres fibrines béltartalommal. Ovális oocisztája 1,31 alakindexű, 20,7-30,3 µm hosszúságú, és 18,1-24,2 µm szélességű. Sporulációs ideje 24-48 óra, a prepatens ideje 5 nap. A mortalitása közepes, morbiditása gyenge. A parazitával szembeni immunitás kialakulása gyors és tartós [9].

1.1. Kokcidiosztatikumok

Az 1900-as években népi megfigyelésen alapult az első védekezési módszer, ami a tejtermékek etetése volt. Normál állapotban a 6-7,4 pH-jú vakbéltartalmat a tejtermékek 4,4-5,6 pH-ra csökkentették, ez lehetett az oka, hogy a fertőzés nem jelent meg. Azonban a tejadagolást nagyüzemi körülmények között nem lehetett alkalmazni. Alkalmaztak még a borax-urea keveréket, melyet 2%-ban takarmányba, 3%-ban az ivóvízbe keverve adták az állatoknak. Az 1960-as évekre ezek a módszerek elavultak. Másik alkalmazott anyag a kénvirág, amit 5-10%-os arányban kevertek a takarmányhoz. A madarak valóban nem fertőződtek meg, de mellékhatásként angolkóros betegség jelent meg. Az 1940-es években Levine és mások vizsgálatainak köszönhetően ismertük meg a szulfonamid vegyületek

kokcidiosztatikus hatását. Sulfaguanidin (p-aminobenzolsulphonylguanidin): ez volt az első alkalmazott kokcidiosztatikum. Megjelenését követően 1%-os keverési arányban adták, majd 0,5%-osan. Intermittáló kezelési módként 3 napig gyógyszeres takarmány etetése, ezután 3-4 nap szünet, majd 3 nap gyógyszeres takarmány etetése volt elfogadott. Ezt a módszert a többi szulfonamid esetében is alkalmazták, ezáltal elnyújtott védelmet kaptak az állatok.

Sulfamethazin (sulfonamido-dimethylpyrimidin): keserű ízű, a hígítások ellenére is érezhető volt. Elsősorban Európában terjedt el, a takarmányokba keverve 0,44%-ban intermittáló kezelést alkalmaztak. Nátriumsóját terápiás beavatkozásokkor 0,2%-os oldatban az ivóvízhez adták. Hatása ötszöröse a sulfaguanidinhez képest. Csak terápiás célra alkalmazandó, mérgező hatása, a csirkék fejlődésében visszamaradást, here-, taraj-, és lebeny rendellenességet okoz.

Sulfamerazin (sulfonamido-methylpyrimidin): a sulfamethazinnal szinte megegyező, íze kevésbé keserű. Amerikában terjedt el elsősorban. Sulfathiazol (sulfamidothiazol): magyar készítmény az Ultraseptyl (sulfamethylthiazol), mellyel közel egyformák.

Takarmánykeverékbe 0,3-0,5%-osan, ivóvízbe 0,5%-ban adták. A széles körben elterjedt Ultraseptyl 0,3%-os adagolásával a járványok megfékezhetőek voltak, és az állatok szívesen fogyasztották a 3-3-3 intermittáló kezelésben. A gyógyszeres etetés mellett kialakult az immunitás. Egyes megfigyelések szerint 0,1-0,2%-os keverékben is már gyógyhatású a készítmény. Sulfaquinoxalin (sulfabenzpyrazin): megjelenése után szinte minden más szulfonamidot kiszorított a piacról, a legjobb kokcidiosztatikus hatása és csekély toxicitása miatt. Az E. tenella valamennyi fejlődési szakaszát képes gátolni. Elsősorban terápiás célra 0,03-0,04%-os takarmánykeverékben, és hasonló arányban az ivóvízben kerül alkalmazásra.

Hosszú távon 0,0125%-osan alkalmazták, megelőzés céljából, a csekély toxicitása miatt.

Nitrophenid (m, m’-dinitro diphenol disulfid): Magyarországon nem terjedt el mint a Megasul és a Dagiasol készítmények hatóanyaga, pedig olcsó és nem mérgező. Takarmányba 0,05%-osan lehetett alkalmazni. Nitrofurazon (5-nitro-2-furaldehyd semicarbazon): Ezen a néven, illetve a Furacin, Furacin-W, Furazol néven forgalmazott készítményeket tartós etetésre, illetve gyógykezelésre is előszeretettel használták. A sárga, vízben oldódó port 0,0125%-os takarmánykeverékbe használták, megelőző céllal, azonban ivóvízbe nem tehető, mert az itató fém részeivel érintkezve hatástalanná válik. Elterjedését íztelenségének, és jó alkalmazhatóságának köszönheti, de 0,04%-os töménység felett mérgezést okozhat.

Nicarbazin (4,4’-dinitrocarbanilid (DNC) + 2-hydroxy-4,6-dimethylpyrimidin (HDP): az 1960-as évek legelterjedtebb szere, melyet legtöbbször premix formájában hoztak forgalomba (Nicrazin, Nicoxin, Ni-carbasin, stb.). Az USA-ból átvett alkalmazási módszere, hogy 10-12 hetes korukig folyamatosan 0,0125%-os arányba kapják a csirkék a takarmányban. Egy-két nap után már nem mutatható ki a szervezetből, így a vágásig lehet etetni az állatokkal.

Többszörös adagban adott nicarbazin mérgező hatású. Okozhat mozgászavart, rángást, merev lábtartást. Furazolidon (N-|5-nitro-2-furfuryliden|-3-amino-2-oxazolin): eredetileg a fehér hasmenés, fertőző sinusitis és a blackhead gyógyszere volt. Az amerikaiak figyeltek fel kokcidiosztatikus hatására, de a baromfitífusz ellen is előszeretettel alkalmazták. Hazai készítménye a Tikofurán volt, ami 3%-ot tartalmazott. A hatóanyagot 0,0125%-ban takarmánykeverékbe adagolták. Zoalene (3,5 dinitro-orto-toluamid): a Zoamix készítmény 25%-ban tartalmazta a hatóanyagot, takarmányhoz keverve a keverék 0,0125%-ban tartalmazta. Előnye, hogy hosszú távon adagolható (vágásig vagy a tojóciklus kezdetéig).

Megfigyelések alapján több gyógyszer együtt adagolva szinergista hatású[20].

A kokcidiózis ellen használatos gyógyszerek hosszú időn át tartó alkalmazása miatt rezisztens kokcidium törzsek alakultak ki, s ezek ellen, a rezisztencia kialakításában szerepelt gyógyszer és a hasonló hatásmechanizmussal rendelkező kémiai rokonai a későbbiekben már hatástalanok voltak. Az 1970-es évekre megjelentek a folát-antimetabolitok melyek a tetrahidrofólsav szervezetben fejlődő kokcidiumok számára nélkülözhetetlen vitaminok szintézisének akadályozásával az élősködők is károsodnak. A vitaminszintézist főleg három

135

vegyület, a szulfonamidok, az etopabát és a pirimidek képesek gátolni, mégpedig E. tenella esetében a II. schizogoniás folyamat idejében a fertőzés utáni a 4., 5., és 6., napon. PABA-antagonisták: hatásmechanizmusuk lényege, hogy a fehérjeszintézist a paraaminobenzoesav (PABA) képződésének stádiumában állítják meg azzal, hogy a PABA helyére épülnek.

Szulfonamidok: a legkorábban használt kokcidium-ellenes gyógyszerek tartoznak ide (Ultraseptyl, Sulfamix, Phykokcin). Toxicitásuk eléggé kifejezett, ezért megelőző kezelésre nem alkalmasak, csak terápiás céllal használandók. Hatásmechanizmusuk (PABA-antagonisták) azonos lévén, gyógyszer rezisztens törzsek kialakulása esetén egymással nem cserélhetők; ilyenkor más típusú vegyületet kell keresni. Etopabát: a szulfonamidoktól eltérő típusú PABA-antagonista, hatása azonban a fehérjeszintézis későbbi szakaszában érvényesül.

Amproliummal kombinálva mindkét gyógyszernek a hatása fokozódik. Pirimidinek és kombinációik: több pirimidinről kiderült, hogy dihidrofolátreduktáz-antagonisták. Ez az enzim redukálja a folsavat egy vitaminná, az aktív tetrahidrofoláttá. A fehérjeszintézist a pirimidinek egy későbbi stádiumban gátolják, mint a szulfonamidok, ezért kombinációban a két vegyület nagyon jól alkalmazható, mert mindkét gyógyszer kisebb adagjainak alkalmazását teszi lehetővé. A Nicarbazin (pirimidin+karbanilid) a legelterjedtebb és széles körben alkalmazható, de tojóállományokban foltossá válhatnak tőle a tojások. Nitrofurán-vegyületek: nitrofurazon és a furazolidon, furidin, nihidrazon. Hatásuk a II. generációs schizontákra a legerősebb, de kisebb mértékben a már korábbi fejlődési alakokra is érvényre jut. A prevencióban volt szerepük. Benzamidok: Zoalen hatása a fertőzés után 3. napon a legerősebb, amikor az I. generációjú schizontákból kirajzanak a merozoiták. Arzén-vegyületekkel kiegészítve eredményesebb hatást mutattak. Rezisztencia kialakulása miatt nem hozták később forgalomba. Tiamin-antagonisták: Amprolium, ami az E. tenella és E.

necatrix ellen kiváló, valamint a pulykában is jó hatású. Külföldön a Dimethalium, Beclotiamin terjedt el. Erősen rezisztenciaképzők, akárcsak a Phylamprol. Guanidinek:

Robenidene, már a 2. napon érvényesül, megakadályozza a magosztódást, a 7 napos kezelés már kokcidiocid hatású. Hatása a sejtekben a mitokondriumok működésének gátlása, a sejtlégzés károsítása miatt, így nem tudja a sejt hasznosítani az adenozintrifoszfátot.

Növekedésserkentőként is funkcionál. Ionophor antibiotikumok: Monenzin, csak huzamosabb használat után alakul ki az immunitás a parazitában. Hatására a K-ionok eloszlásában keletkezett zavar a parazitában. Organikus arzénvegyületek: hazánkban nem voltak engedélyezettek, de a Roxarsone súlygyarapodás serkentőként ismert. Piridinol-vegyületek: metiklórpindol. Clopidol, Coyden, Rigecoccin. Sporozoitablokkolók, de a gyógyszer abbahagyásával néhány nap múlva újra fejlődésnek indulnak. Hetvenhét napos kezelés után nem lobban fel a betegség. Szintén súlygyarapító, és az immunitás nem alakul ki, vagy csak nagyon hosszú kezelés után. Quinolin-vegyületek: buquinolat, decoquinolat, nequinat (metil-benzoquat), amquinolat, cyproquinat. Piridinol-vegyületek hatásával megegyező. Egyik vegyületről rezisztencia esetén a másikra át lehet térni.

Gyógyszerkészítmények: Polystsat: kétféle szulfonamid, szerves ónvegyület, szerves arzénvegyület. Pancoxin, amelyben amprolium mellett szulfaquinoxalin és etopabát. Pancoxin Plus fentieken kívül pirimidin-vegyületet is tartalmaz [22].

1980-as évek végére csökkent a kokcidiózis megelőzésére kifejlesztett szerek száma, ennek oka lehetett a poliéter ionofór készítmények megjelenése, amikkel a korábbi készítmények nem vették fel a versenyt. Másik okként a növekvő regisztrációs költségek nevezhetőek meg.

Úgy gondolták a poliéter ionofórok megjelenésével megszűnik a kokcidiózis által kiváltott probléma, de csökkent tömeggyarapodás, az ürülő oociszták száma növekedett, valamint a post mortem vizsgálatok során tapasztalt elváltozások súlyosbodtak. Megállapították, hogy a hatékonyság csökkenése előfordul a monenzinnel, narazinnal és a szalinomicinnel szemben.

Mindhárom anyag a monovalens ionofórok közé tartozik. Ha néhány passzázson át nem kapnak a madarak monenzint, akkor a hatékonyság visszaáll. Javasoltak két programot,

amivel elkerülhető a hatékonyság csökkenése. Rotációs program a mono- és divalens poliéter ionofórok használata 4-6 hónapos cserével. Shuttle programban indító takarmányba az egyik, nevelőtápba másik vegyületet adagolják. Gyakorlatban nicarbazin az indító és egy ionofór vegyület a nevelő takarmányban volt jelen [3].

1990-es évek elején megjelent a semduramicin nevű poliéter-monokarbonsav (ionofór) típusú antibiotikum, amely félszintetikus úton is előállítható. Különféle Eimeria-fajokkal laboratóriumi viszonyok között mesterségesen fertőzött csirkéken végzett kísérletek alapján először 1992-ben írták le kokcidiumellenes hatékonyságát. A közlemény szerint a semduramicin 25 mg/tak.kg adagban hatékony kokcidiumellenes szer [25].

1. táblázat: Magyarországon jelenleg engedéllyel rendelkező kokcidiosztatikumok hatóanyagonkénti beosztása [13,5]

Csoport Hatóanyag Kereskedelmi név

Szintetikus, nem ionofór Dekokvinát Deccox

Szintetikus, nem ionofór Diklazuril Clinacox 0,5%, Clinacox 0,2%

Szintetikus, nem ionofór Halofuginon-hidrobromid Stenorol

Ionofór Lazalocid-A-nátrium Avatec 15% cc, Avatec 150 G

Ionofór Maduramicin-ammónium-alfa Cygro 1%, Cygro 10G

Ionofór Monenzin-nátrium Elancoban G200, Elancoban

200, Elancoban G100, Elancoban 100, Elancogran 100, Coxidin 200

Ionofór Narazin Monteban, Monteban G 100

Szintetikus, nem ionofór Nikarbazin Maxiban G160

Szintetikus, nem ionofór Robedinin-hidroklorid Cycostat 66 G, Robenz 66G

Ionofór Szalinomicin-nátrium Sacox 120 microgranulate,

Salinomax 120 G, Kokcisan 120 G,

Ionofór Szemduramicin-nátrium Aviax 5%

Forrás: http://www.eutakarmany.com/EUTAK/KokcikregiszterformaHU.pdf 1.2. Vakcinák

A szintetikusan előállított gyógyszerek rezisztenciához vezettek, így más védekezési lehetőségeket is kellett vizsgálni a betegség ellen. Csak virulens kórokozókat tartalmazó vakcinákat használtak 1992-ig, ennek a hátránya az volt, hogy előidézték a kokcidiózist.

Ezután jelent meg a csökkentett virulenciájú, attenuált vakcina, mely jó immunizáló képességű törzsek sporulált oocisztáit tartalmazta [14].

Az egyik vakcinázási mód esetén a takarmányra permetezést alkalmazva, 24-48 órára elegendő indító tápot a baromfinevelő padozatára elhelyezet etetőtálcára vagy papírra kell kiszórni, közvetlenül a csibék betelepítése előtt. A keveréket egyenletesen ki kell permetezni a takarmány felszínére. Fontos, hogy a csibék a teljes takarmánymennyiséghez hozzáférjenek.

A csibéket 2 órán belül le kell telepíteni, hogy felvehessék a tápot. Az itatásos módszer esetén a csibéket először szoktassuk önitatóhoz. A vakcinázást megelőzően 7 órán át tartsuk sötétben az állományt, a vakcinázás előtt 2 órával vonjuk meg a vizet és kapcsoljunk be a fényt. Az itatórendszert fel kell tölteni, majd visszaengedni az itatósort, és az itatót folyamatosan figyelni kell, valamint újratölteni a hígított vakcinával. Ezután gondoskodni kell a folyamatos ivóvízellátásról. Kúpos itató esetében ez egyszerűbb, mert a szükséges mennyiséget bekeverve beadjuk nekik, elfogyasztás után tiszta vízzel feltöltjük. Létezik még a keltetői spray módszer, ami egy úgynevezett Spraycox permetező kabin használatával valósítható

137

meg. Ezzel a vakcinázás úgy történik, hogy a permetezőt durva cseppméretre állítva a kellő mennyiséget juttatja a csibékre, ez a hozzákevert festőanyaggal ellenőrizhető. A gel drop módszernek hasonló az elve azonban itt a cseppektől nem lesznek ázottak a csibék, és nincs szükség extra fényre és keltetőben történő várakozásra, hogy szállíthatóak legyenek. A gel drop esetében 3 perc alatt leszedegetik egymásról a cseppeket és már szállíthatóak is.

A vakcinák közül az Immucox I. 4 Eimeria fajt tartalmaz, az Immucox II. pedig ötöt. Az I.

elsősorban a brojlereknek, a II. a hosszabb tenyészidejű madaraknak, elsősorban tojók számára előnyös. Magyarországon és az EU-n belül nem rendelkezik engedéllyel. A fenti vakcinákat a keltetőben és letelepítés után a tartóhelyen is használni. Ehhez a vakcinához gél cseppes technikát kell alkalmazni [10]. Engedéllyel rendelkezik a LIVACOX T sol. vakcina A.U.V., mely fehéres színű szuszpenziós kiszerelésű és adagonként (0,01 ml) 300-500 oocisztát tartalmaz az E. acervulina, E. maxima és E tenella fajokból. Almon nevelt házityúk immunizálására használható. Alkalmazását követően 10-14 napon belül élethosszig tartó immunitás alakul ki. Ivóvizes itatás 7-10 napos korban 2 órás szomjaztatást követően, manuálisan kiadott önitatóba kell tölteni, és 2 óra alatt el kell fogyasztani. Központi itatórendszerben nem alkalmazható. A takarmány nem tartalmazhat kokcidium-ellenes szereket, és szulfonamid tartalmú kemoterápiás szerek a vakcinázást megelőző 2 és az azt követő 21 napon belül nem adhatók. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő 0 nap [12]. A Nobilis COX ATM nem rendelkezik engedéllyel itthon. E. acervulina, E. tenella és E.

maxima oocisztákat tartalmaz. A vakcinázás a csibék első élethetében történik, vagy spray technikával (napos korban a keltetőben), vagy az ivóvízbe adva (4-5 napos korban). A vakcinázást követő 3-4 héttel a tökéletes hatás érdekében ionofor kokcidiosztatikumokat kell adagolni a takarmányba, például maximálisan 100 ppm monenzin, 60 ppm narazin vagy 60 ppm szalinomicin [16]. A Paracox-5 vakcina A.U.V. orális szuszpenzió élő attenuált vakcina, mely 5 kokcídium koraérett vonalából származó oociszták átlátszó vizes szuszpenziója perorális használatra. A vakcina minden adagja (0,004 ml) 500-650 E.

acervulina, 200-260 E. maxima CP, 100-130 E. maxima MFP, 1000-1300 E. mitis és 500-650 E. tenella sporulált oocisztát tartalmaz. A csirkéknél a betegség megelőzésére és a klinikai tünetek csökkentésére szolgáló aktív immunizálásra használható. Az immunitás a vakcinázást követő 14. naptól fejlődik ki és legalább a vakcinázást követő 40. napig tart. Alkalmazható napos korban a keltetőben spray formájában, vagy takarmányra permetezve, illetve 3 napos korban ivóvízbe itatva. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 0 nap [19]. A Paracox vakcina A.U.V. 8 kokcídium „precocious” vonalából származó oociszták átlátszó vizes szuszpenziója perorális használatra. A vakcina minden adagja (0,1 ml) 500 E. acervulina, 100 E. brunetti, 200 E. maxima CP, 100 E. maxima MFP, 1000 E. mitis, 500 E. necatrix, 100 E.

praecox és 500 E. tenella sporulált oocisztát tartalmaz. Aktív immunizálásra szolgál a házityúkoknál. Perorális alkalmazásnál a vakcinázás egynapos korban a takarmányra permetezve, itatással vagy a keltetőben történő permetezéssel történik. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő 0 nap [18]. Az Evalon Európai Unióban érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik. A vakcina élő, legyengített oocisztákat tartalmaz 332-450 oocisztát E. acervulina, 213-288 E. brunetti, 196-265 E. maxima, 340-460 E. necatrix és 276-374 E. tenella fajokból adagonként (egy adag 0,007 ml). A vakcinához HIPRAMUNE T oldószer tartozik, ami egy sötétbarnás oldat. A csirkéket napos kortól lehet vakcinázni szájon át történő durvacseppes permetezéssel. Az immunitás 3 héttel a vakcinázás után alakul ki és 60 hétig tart, olyan környezetben ahol az oociszták recirkulációja megvalósul. Súlyos (10-szeres) túladagolás esetén első héten a napi testtömeg-gyarapodás átmeneti csökkenése érzékelhető, de a végeredményt nem befolyásolja. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő 0 nap, de ne használjuk a készítményt tojásrakás előtt 2 héttel, illetve a tojásrakás időszakában [7]. Magyarországon nem rendelkezik engedéllyel a CoxAbic vakcina mellyel tojótyúkokat vakcináznak, hogy azokban kialakuló immunitás a csibékre is kifejtse a hatását. A vakcina

tisztított antigént tartalmaz E. maxima gamocitákból. Víz az olajban típusú vakcina melyet a mellizomba kell intramuszkulárisan beadni 2 ismétlésben. Az elsőt 12-16 hetes korban a másik a tojásrakást megelőzően, de a 2 vakcinázás között el kell telnie 3-4 hétnek. Más vakcinával egyidejűleg adható [4]. Az Inovocox EM1 szintén nem rendelkezik itthon engedéllyel. Tartalmaz E. acervulina, E. maxima és E. tenella-t. Ehhez egy speciális eszközre, az INOVOJECT rendszerre van szükség, ami in ovo vakcinázást tesz lehetővé a 18-19 napos tyúktojásokba. Az immunitás egész életre szól, így nem szabad kokcidiosztatikumot tartalmazó takarmányt etetni [11].

1.3. Egyéb módszerek

Az A-vitamin hámvédő tulajdonsággal rendelkezik, így ennek hiánya elősegítheti a szervezet védekezését a kokcidiózissal szemben. Seifried (1935) megállapította, hogy az A-vitamin hiánya, vagy nem megfelelő mértékű szintje kedvez az E. tenella okozta vakbél-kokcidiózisnak. Davies (1952) spontán kitört vakbél-kokcidiózis járvány alkalmával vizsgált csirkéket, és azt az összefüggést találta, hogy a kokcidiózisban szenvedő állatok A-vitamin szintje jóval alacsonyabb. Schopp, Wagner és Minners (1954) Azt a megállapítást tették, hogy az A-vitaminnak a csirkék kokcidiózis elleni rezisztenciájára specifikus serkentő hatása van.

Gerriets (1960) azt a kijelentést tette, hogy a bőséges A-vitamin ellátottság elegendő a kokcidiózis elleni védekezéshez. Erasmus és Scott (1960) szerint azok a csirkék, amelyek 8000 NE A-vitamint adtak ellenállóbbak lettek, bár májukban kevesebb vitamin raktározódott, mint az egészséges társaik májában. Csirkénként 5000-10 000 NE A-vitamin bevitele elégséges a kokcidiózis enyhítésére, bár az ennél nagyobb mennyiségnél káros hatások nem voltak észlelhetőek. Az A-vitamin csupán segítőként vállalhat szerepet a kokcidiózis elleni védekezésben [21].

A Toltrazuril-lal kapcsolatos kísérlet 1985-ben 180 darab 6 napos HYBRO broiler kakassal indult. A toltrazurilt 2,5%-os oldatban tartalmazó Baycoxot 1 liter vízhez 1 ml-s adagban adták. A különböző csoportok a fertőzést követően eltérő napokon és ideig kapták a toltrazurilt. Eredményeik alapján megállapítást nyert, hogy a betegség megjelenését követő mihamarabbi itatás nagyobb befolyással bír, mint az állatok életkora. A fertőzést követő 5. és 6. napon adott kezelés (47%) a fertőzött kezeletlen kontrollhoz (41,6%) hasonló elhullásokat produkált, míg a többi csoportban nem volt elhullás [26].

Egyéb kezelések közé tartoznak a növények hatóanyagait felhasználó eljárások. Egy átfogó vizsgálatban 15 különböző gyógynövény hatását elemezték E. tenella fertőzés kapcsán. Ezek a gyógynövények a Bupleurum chinense, Pulsatilla koreana, Ulmus macrocarpa, Stemona japonica, Torreya nucifera, Quisqualis indica, Torilis japonica, Artemisia asiatica, Gleditsia japonica, Melia azedarach, Inula helenium, Polygonum aviculare, Sophora flavescens, Sinomenium acutum, Artemisia annua voltak. Kb. 170 napos Arbor Acres vegyes ivarú maradat használtak. Öt napos korban a ráfertőzéskor 10⁵ oocisztát adtak egyedenként.

Megállapították, hogy a túlélési arány, véres hasmenés tünetei, lézió pontszámok, a súlygyarapodás és az oociszta ürítés tekintetében az S. flavescens bizonyult a leghatásosabbnak, de mellette a P. koreana, S. acutum, U. macrocarpa és Q. indica is hatásos [8]. Az egynyári üröm (Artemisia annua) hatóanyaga az artemizinin. Hatásának felfedezése de feltehetően az 1970-es évek elején történt, amikor felfedezői a qinghaosu nevet adták neki.

Elsődleges felhasználási területe a malária elleni küzdelemben volt jelentős [2]. Az artemizinint étrend-kiegészítőként vizsgálták E. tenella fertőzés kapcsán. Eredményeik alapján megállapították, hogy az artemizinin mennyiségével összefüggésben csökkent az oociszták száma a bélsárban, és a sporulálódott oociszták száma is csökkent [6]. Artemizinint egy másik vizsgálatban E. acervulina (1x10⁵ oociszta), E. maxima (5x10⁴ oociszta), E. tenella (1x10⁴ oociszta) és mindhárom keverékét (3,2x10⁴ oociszta) vizsgálták. Eredményképp az artemizinin csökkentette a léziók számát, és az oocisztákat is, de kedvezőtlenül hatott a

139

súlygyarapodásra és a takarmány átállásra is. Ezért csak alternatívaként lehet használni a kokcidiózis csökkentése céljából [23]. A növényi extraktumok antioxidáns hatását vizsgálva 4 újabb növény kokcidiózis elleni hatékonyságát vizsgálták. A csoportok között a 2 kontroll mellett toltrazurillal kezelt, Combretum woodii (160 mg/kg), Tulbaghia violacea (35 mg/kg), Vitis vinifera (75 mg/kg), Artemisia afra (150 mg/kg) csoportot alakítottak ki. Vizsgálták az oociszta ürítést és a testtömeg-növekedést. Mindhárom növényi kivonat elősegítette a védekezést. Fontos megjegyzés, hogy az aktív növényi összetevők képesek csak behatolni intracellulárisan a parazitába. A legígéretesebb a T. violacea volt [15]. A növényi hatóanyagok sorát illóolajok is szélesítik. Egy vizsgálatban 10 illóolajat vizsgáltak, és annak kokcidiosztatikus hatását. A vizsgálatban szereplő növények és olajaik az Oreganum compactum, Artemisia absinthium, Rosmarinus officinalis, Syzygium aromaticum, Melaleuca alternifolia, Citrus sinensis, Thymus vulgaris, Mentha x piperita, Iitsea cubeba, Cinnamomum zeylanicum. In vitro vizsgálat eredményeként csak sok illóolaj képes elpusztítani az Eimeria oocisztákat. Kis koncentrációban a fehér üröm, kakukkfű, szegfűszeg és teafa rendelkeztek kiváló hatással. Ezáltal takarmányban hasznosíthatók, de akár a tartási helyek fertőtlenítésére is kiválóan használhatóak lennének [24]. Az Aloe vera vizes és etanolos kivonata is eredményes kokcidiózis elleni szernek bizonyult. Az Aloe vera nagyobb tömegnövekedést, és antitest-titereket eredményezett [1]. Egy másik vizsgálatban a fahéj aldehidet és a bíbor kasvirágból származó növényi kivonatot adalékanyagként vizsgálták. Összességében megállapították, hogy a fahéj aldehid csoport bizonyult a legalkalmasabbnak [17]. A szőrös farkasfog (Bidens pilosa) kivonata is hasznosnak bizonyult a betegséggel szemben.

Megállapították, hogy a B. pilosa adalékanyagként véd az E. tenella okozta kokcidiózis ellen.

Csökkent a mortalitás, és nem fokozza a gyógyszerrezisztencia kialakulását [27].

In document TAVASZI SZÉL SPRING WIND (Pldal 132-139)